Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-17 / 166. szám
Ha megszólal a telefon Emberek a háttérben Ä Balaton-parti hentesek, korán kelő emberek. Amikor munkába indulnak, még szól a zene a mulatókban, s a hajnalt köszöntő pára is csak a nyomukban száll le. Boglárlellén, a Somogy—Zala megyei Fűszért húsraktárában 45 mázsa sertés- és kilenc mázsa marhahús vár feldolgozásra. Tizenöt mázsa töltelékárut is szét kell osztani az igényeknek megfelelően. Udvari nyüzsgés A raktár vezetője, Bolla László, fáradt szemű, nyugodt ember. Lepedőnyi kimutatásokon vannak az igények. Hosszú vonalzóval ki-, séri a sort: ha téved valamelyik üdülő vagy bolt reklamál, hogy nem kapta meg az árut. Tévedésért nem csöngött még a telefon. Legföljebb akkor csöng, ha több árut kémek, mint amennyit megrendeltek. — Mikorra fogy el ez a rengeteg hús? — Ha nem reggelizünk és nem is ebédelünk, akkor délután háromra végzünk. — Itt, a húsraktárban mi a legkeresettebb cikk? — Nem hiszi el: a pacal. Most egy szemet sem kaptunk belőle. — Szereti? — Nekem otthon saját nevelésű csirkéim'vannak: nem tápon, hanem kukoricán nőttek föl, de a pacalt — ahogyan én készítem — nem cserélném el a csirkéért. Bolla László „alkalmi” ember a húsraktár élén. Elődjét a betegség parancsolta ki a zsíros kövű helyiségből. Akkor egy esztendőre vállalta — és évek óta csinálja. Húsból tíz kiló a legkisebb tétel, amit kimérnék, a legnagyobb pedig kilenc mázsa. Felvágottból már két kilogrammot is kiszállítanak. Kint az udvaron óráról órára nagyobb a nyüzsgés: az embernek olyan érzése van, hogy a fiók valamennyi raktárát kipakolták a placcra, s a teherautók ezt a hatalmas árumennyiséget sietve, gyorsan, hordják el valahová. — A látszat tévedés — mondja Mándoki Imre fiókigazgató. — A teherautók legalább annyi árut be is hoznak, mint amennyit elvisznek. A boltokba innen naponta négy és fél millió forint értékű áru kerül ki. Ha nem lenne utánpótlás tizenöt-húsz napig, akkor is bírnánk a rohamot: ennyi a készletünk. Kínálni M\ — A raktár a vevők előtt is nyitva áll? — Többet vesznek, ha látják, hogy miből választhatnak. . Hol vannak a raklársh? Erre a vevőkínálásra később a Fűszért siófoki fiókjában hallottam egy történetet. Az egyik bolt vezetője kétségbeesve telefonált, hogy elönti a göngyöleg; ötven rekesszel nem tud mar mit kezdeni. A fiókigazgató átvette a telefont, s így nyugtatta: „Fél óira múlva elhozzuk a göngyöleget. Éppen most rakodik az egyik kocsi, s viszi azt a harminc rekesz üdítő italt, amit megrendeltek.” Recsegett a telefon, a boltvezető magából kikelve szidta azt, aki még harminc láda üdítőt rendelt és felelősségrevonást ígért a . beosztottainak. Másnap ismét megszólalt a fióknál a telefon. Azt mondta az üzletvezető: „Jól átvertetek: senki nem rendelt üdítőt, de még tegnap délután eladtuk az utolsó üveget is. Jó, hogy küldtétek.” Csendes József fiókigazgatótól kérdem: — Mi jellemzi az idei nyarat? — Az, hogy jobb az összhang az ipar, a nagy- és a kiskereskedelem között Árut ad a gyártó, és a legnagyobb csúcs idején is kínálni tud a nagykereskedelem. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a kiskereskedelmi és vendéglátó vállalatok egyre jobban támaszkodnak ránk. Van egy rendelet, amely kimondja: a boltoknak alapvető élelmiszerekből háromhetes készletet kell tartani. Én állítom, hogy nagyítóval sem talál egy hétre elegendőnél több árut a boltokban. Ez azért van így, mert nem tudják hol tárolni. Raktározási gondjaikat súlyosbítja, hogy vannak olyan, szállítók, amelyek havonta, negyedévenként csak egyszer visznek árut. Ez leköti nemcsak a helyet, hanem a készletet is a boltokban. Az ' üzletvezető pedig anyagilag érdekelt abban, hogy ne tartson több árut az előírtnál; mindebből következik, hogy a Fűszért- raktárak egy kicsit a boltok biztonsági tartalékai is. Mi akkor segíthetünk nekik a legtöbbet, ha rugalmasak vagyunk. s nemcsak a megállapodásokban rögzített időpontokban szállítunk,, hanem mindig, amikor kérik az árut. Igaz, hogy ez sok fejfájást okoz nekünk, de a boitot sem lehet elmarasztalni a soron kívüli rendelésekért. Mit tegyen az üzletvezető, ha egyik nap fél-, a másikon pedig kétmillió forint értékű árut ad el? Nem kell ehhez más, csak egy esősebb nap, amikor az üdülőik boltról boltra járnak és vásárolnak. Vagy az is elég, hogy álljon meg az üzlet előtt öt külföldi autóbusz, s már kifogy a raktára. Elhalasztóit szabadság — Ennek ellenére nem láttam kapkodást. — A rugalmasság és a kapkodás nem azonos fogalmak. Nem kicsik a mi gondjaink sem. Ennek a fióknak az átlaglétszáma 76; most az egyetemistákkal, nyugdíjasokkal együtt 78-an vagyunk, de 110 ember munkáját kell elvégezni. Ügy osztjuk be az időt, hogy reggel négytől este hét óráig mindig legyen itt valaki, aki kiszolgálhatja a boltokat. Május közepétől augusztus végéig csak az mehet szabadságra, akinek nagyon nagy az indoka. Szombaton, is műszak van, vasárnap pedig ügyeletet tartunk. A raktárakban és az áruszállításban — ahol fizikailag is nehéz a munka — többségében férfiak dolgoznak. Az árurendeléssel, előkészítéssel és számlázással kapcsolatos munkát nagyrészt nők végzik. Munkájuk ritmusát a gyorsan változó igények határozzák meg. Dr. Kercza Imre .......... Trabant-alkafrész Kisköréről. A Hungária Műanyagfeldolgozó Ipari Szövetkezet és a kiskörei termelőszövetkezet közös vállalkozása enyhít majd a Trabant-al- katrész hiány okozta gondokon. Üj kisüzemükben évente mintegy húszezer első és hátsó Trabant-sárvédőt gyártanak — hazai alapanyagokból — az Afit-szervizek számára. Jól átgondolt szerződések révén Exportfejlesztő beruházások Szerződés készül az Intsr- invest és a Villányi Borgazdasági Kombinát között: a 90 millió forintos megállapodás olyan beruházást tesz lehetővé, amelynek segítségével a kombinát a jelenleginél 16 ezer hektoliterrel több bort állít majd elő. A külkereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjainak koncentrálására még 1980 szeptemberében alakították meg az In ter invest külkereskedelmi fejlesztési betéti társulást; a jelenleg 45 betétest számláló új intézmény elsőrendű célja az volt, hogy vállalkozásai révén fokozódjék a magyar vállalatok exportképessége. A társulás — melynek alaptőkéje majdnem másfél milliárd forint — ebben az évben kezdte meg exportfejlesztő tevékenységét. A szobi gyümölcsfeldolgozó közös vállalattal és a sárvári baromfifeldolgozó vállalattal már megkötötték a szerződést 90. illetve 20 millióforint értékben. Ebből az összegből a szobi vállalatnál nagy kapacitású gyümölcs- sűrítményt készítő üzemet létesítenek, a sárvári barom- űifeldolgozőban pedig jelentősen bővítik a hűtőház befogadóképességét. Az Interinvest hamarosan m Richards Finomposztógyárral is szerződésre lép; ennek értelmében a vállalat ötvenmillió forintot kap beruházásaira. Az előzetes számítások szerint az Interinvest által támogatott beruházások révén több millió dollárral növekszik a következő években az érintett vállalatok exportteljesítménye. • A boltokba induló kocsikat egyetemisták kísérik: tizennégyen vannak s reggel hat órakor „lépnek ki” először a portán, de este hatkor is. szívesen vállalkoznak még egy „göngyölegtúrára”: ezernél több üzlet és vendéglátóhely várja őket. A raktárakban a legtöbb árut kartondobozokban tárolják. A látogató inkább csak. az illatokból tud következtetni arra, hogy mit tartalmaznak a dobozok. A beavatottnak ezek a " kartonok is sokat mondanak, s a targoncás soha nem véti el: mindig onnan emel, ahová korábban rakta be az árut. Vigyázni kell a szavatossági időkre is. A fűszerraktárban azt mondja Horváth József: egy hete megindult az igazi roham, úgy látszik, szabadság- . ra mept mindenki. — És a raktárvezető mikor volt szabadságon? Nevet: — Szabadság?... Mondja: az mi!? Nálunk leginkább akkor szeretik kiadni a szabadságot, amikor kevés a munka. — Mióta csinálja? — Épp huszonöt éve. — Rend van ebben a raktárban. — így áttekinthető, és megtanultam, hogy könnyebb rendet tartani, mint csinálni. Képzett, művelt dolgozókat akarunk... Gyékényesi beszélgetés Hat pártalapszérvezet, száz kommunista tevékenykedik a gyékényesi Csokonai T ermelós zövetkezet ben. A pártvezetőség a napokban értékelte az előző oktatási év tapasztalatait. Jánosa Sándorral, a pártvezetőség titkárával beszélgettünk erről, meg a korábbi évek tanulságairól. — A szövetkezet gazdasági vezetésével óvek óta következetesen arra törekszünk, hogy a politikai képzésbe miinél több embert bevonjunk: kommunistákat ée pártonkívülieket egyaránt. Tudatformálással érhetjük csak el, hogy minden egyes ember felelősséget érezzena közös és lakóhelye iránt, részt vegyen környezete gondjainak megszüntetésében, s ha kell, ezért áldozatot is hozzon. Fényképekkel teli naplót mutat: a körzeti általános iskola tanulóitól 'kapták. Ezt a címet adták neki a gyerekek: „Egy üzem — egy iskola története képekben”. Ebben azt a társadalmi munkát örökítették meg, amit a termelőszövetkezet szocialista brigádjai végeztek az iskola fejlesztéséért. Kőművesek betonoznak, lakatosok és szerelők állítják föl a tsz műhelyében Hűtőipari csúcsszezon Éjjel-nappal fagyasztják a gyümölcsöt Éjjel-nappal fagyasztják a gyümölcsöt és más terményeket; a hűtőipar üzemeiben teljes1 kapacitással folyik a munka a feldolgozó- ’ vonalakon. Jelenleg a borsó, á málna, a meggy és a ribizli tartósítása adja a legtöbb teendőt. A mezőgazdasági üzemekből beérkező szállítmányokat három műszakban dolgozzák' föl. Jó termés ígérkezik zöldbabból, és most kezdődik a tartósítási szezon. A zöldbabot a kukorica követi —ez manapság már igen keresett terméknek számít, ezért több helyen bővítettek a feldolgozókapacitást, Zalaegerszegről például kétszer .annyit adnak, mint. tavaly; összesen 250 vagonnal. A fejlesztés eredményeként a székesfehérvári hűtőházban új „kelbimbó-vonalat” állítottak be, Miskolcon új meggy- és szilvamagozóvonal segíti a tartósítást. ’ Győrben — egyelőre kísérleti jelleggel — a még jobb minőség érdekében a 'málnát közvetlenül a szedés után hűtik a földek mentén, száraz jéggel. Az ipar műszaki segítséget ad mezőgazdasági partnereinek. Megbízásából a kertészeti egyetemen ribizll- S’edő-gépet szerkesztettek, az új típus az idén jól vizsgázott hulladék vasból készített tornaszereket. A kőművesek Rákóczi és a szerelőit Csokonai brigádja napokig dolgozott, hogy az iskolások sportolhassanak. S ott van a naplóban egy 'kedves kép is: a gyerekeit virágcsokorral köszöntik az értük fáradozóka t. — Ez is egyik bizonyítéka a szemléletváltozásnak; a környezet és a közösség iránti felelősségiérzet erősödésének. Régebben a társadalmi munkának nálunk nem voltak hagyományai, ma azonban 'már elmondhatjuk:brigádjaink nemcsak szövetkezetünkben, hanem lakóhelyükön is példát mutatnak e feladatok vállalásában és végzésében — mondja a pártvezetőség titkára. Eire az összefogásra igen nagy szükség. van. A szövetkezet tagsága hét olyan községben és kilenc kis településen él, amely elsősorban a munkára alapozva léphet előbbre. A múlt évben tömegpolitikad oktatásban a Csokonai Tsz 148 dolgozója vett részt. A mostani párttaggyűléseken ünnepélyesen és első alkalommal nyújtják át az okleveleket azoknak, akik három egymást követő évben szervezetten tanultak. Ezt az oklevelet tizenkilencen kapják meg, közülük heten párton- kívüliek. S az is igen nagy eredmény, hogy a tanfolyamokról alig-aiig morzsolódnak le. Ez főként a propagandisták lelkiismeretes munkájának, a foglalkozásokra való alapos fölkészülésének az eredménye. Sokat kifejez az is, hogy a szövetkezetből az utóbbi években heten végezték el az egyéves, illetve az öthónapos pártiskolát, a kétéves marxista középiskolát, tizenheten az esti egyetemet, négyen pedig az esti egyetem szakosítóját. Jelenleg is többen tanulnak a különböző politikai tanfolyamokon, illetve mennek öthónápos, egyéves pártiskolára. — És a szakmai képzés? A titkár készségesen válaszol: — Előbb azt kell elmondanom, hogy az utóbbi hat évben hetvenketten elvégezték ■ a nyolc általánost, így módjukban állt szakmát tanulni. A lengyeli szakmunkásképző intézet kérésünkre két kihelyezett tanfolyamot indított szövetkezetünkben, a szarvas- marha-tenyésztésiben és a baromfitelepen dolgozók részére. összesen 74-en szereztek így szakmunkás-bizonyítványt. Az eredmények a szövetkezet párt- és gazdasági ve- . zetőségének következetes miunkáját igazolják. Jó volna, ha sok ilyen közös gazdaság lenne, ahol hasonlóan nagy gondot fordítanak a tagok, illetve az alsóbb és középvezetők politikai, szakmai képzésére. így nem éreztem túlzásnak Jánosa Sándornak szavait, amikor búcsúzóul ezt mondta: — örülünk eredményeinknek és büszkék vagyunk rájuk. S főként arra, hogy ma már szövetkezetünkben nincs olyan dolgozó tag, akinek .ne volna meg az általános iskolai végzettsége, illetve ne szerzett volna valamilyen szakmát Sz. L. Nem azért mondom Nem azért mondom, mintha a mezőgazdaságot és az ipart falak választanák el egymástól, hiszen ma .már a szakmájuk iránt legelfogultabb „agráriusok" is elismerik, hogy korszerű mezőgazdasági termelés gépek, vegyszerek nélkül épp oly elképzelhetetlen, mint jó vetőmag és hozzáértő földműves nélkül. Azt pedig már az általános iskolákban is tanítják, hogy hányféle iparágnak ad munkát a mezőgazdaság. Arról nem is beszélve, hogy napjainkban a mezőgazdaság és az ipar szoros összefonódásának lehetünk tánui egyre több mezőgazdasági üzemben folytatnak ipari tevékenységet is. Az ágazati kapcsolatok elmélyülése föltételezi a két népgazdasági ágban dolgozó szakemberek hatékony együttműködését, egymás gonjainak, igényeinek alapos ismeretét. Miért kell ezt a dolgot hangsúlyozni? Néhány megyében ugyanis valóságos mozgalmat csináltak a kapcsolatteremtésből. Egyszer a megye ipari vezetői keresik föl a termelőszövetkezeteket, máskor a szövetkezeti elnökök látogatják meg a gépműhelyeket és a laboratóriumokat. Nincs kizárva, hogy az ily módon kialakított kapcsolatoknak is lehetnek eredményei, de nem vagyok bizonyos abban, hogy egy-egy ilyen fölkere- kedésből, amikor vagy ütvén ember betódul egy tehénis- tállóba vagy egymás szavát sem hallva végigmegy egy dübörgő géptermen, vajon lehet-e hasznosítható tapasztalatokra szert tenni? Azt a kérdést nem is feszegetve, hogy feltétlenül indokolt-e a napi termelőmunka gyakorlati kérdéseiben igazgatói és tsz-elnöki találkozókat szervezni. Egyáltalán: mire elég az az egy nap, amikor' minden különösebb gazdasági indok nélkül legföljebb a próbaszerencse alapján fölkeresik egymást az ipari és mező- gazdasági vezetők? Ha a szervezők úgy ítélik még, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek közötti kapcsolatok nem kielé- gítőek, akkor annak bizonyára mélyebb okai vannak. És ezeket nem lehet egy-egy ilyen „osztálykirándulással” megszüntetni, illetve a kapcsolatok ápolását ezekkel a, látogatásokkal helyettesíteni. B. P. SOMOGYI NÉPLAP
