Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
Az ötlet követendő A politikai oktatás változásai Összenőve az Íróasztallal ? A házi »könyvesbolt« Jó helyen a kitüntetés Mindenki olvas A könyvszekrény a gépteremben áU, s ha Mizerák Gyuláné, a Kossuth Könyvkiadó helyi terjesztője kinyitja, mindig összeverődnek az érdeklődők. — Ani, jött valamilyen újdonság?! A válasz mindig pontos és határozott, jól tudja, kinek mit lehet ajánlani. — Mit keresnék a legtöbben? —- Az Univerzum-sorozatot, az Ország-világ, Népszerű történelem, a Szivárvány sorozat legújabb darabjait. Nálunk nagyreszt nők dolgoznak, így érthető, hogy viszik az életrajzokat, az azonban meglepő, milyen érdeklődés mutatkozik a felderítők tevékenységével foglalkozó művek iránt. Sok az olvasója a Nemzetközi Szemlének, a Világesemények dióhéjban, a Nők magazinja füzeteinek. A szocialista brigádok például azért viszik a Világesemények^so- rozatot, mert ebből készülnek föl a negyedéves politikai beszámolóra. A Somogy megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatal dolgozói sokat olvasnak, rendszeresen otthont adnak író—olvasó-találkozóknak. Dr. Orosz Ldszlóné, a hivatal vezetője minden támogatást megad a Kossuth Könyvkiadó, a Művelt Nép helyi terjesztőjének. Ö maga példát mutat a politikai, a szépirodalmi művek olvasásában. Amikor ezt megemlítem, mosolyogva hárítja el az elismerést. — Ez a legkevesebb... Pa. a fontos, hogy megadjuk a lehetőséget a . könyvterjesztéshez. Nálunk mindig vannak könyvnapi szervezett programok, ezenkívül évenként két-három nagyobb akciónk is van. Most például a könyvhét megnyitásakor a Kossuth kiadványai is helyet kaptak a KISZ-klubban. Ani — mutat Mizerák Gyu- lánéra — kirakta az érdekesebb könyveit, a dolgozok végignézték az ajánlatát. Szép volt a könyvnapi rendezvényünk. Most már a házban levő népfrontosok- kal, 'népi ellenőrökkel is .együttműködünk, innen visznek könyveket — Kik a legjobb vásárlók — fordulok a könyvterjesztőhöz. — A hat szocialista brigád tagjai. A másik pártmegbízatásom az, hogy munkaver- seny-felelős vagyok, így igen jó a kapcsolatunk. Mindenben számíthatok rájuk. Jó a kapcsolatunk a megyei könyvtárral is. ők szintén sokat segítenék. Dr. Orosz Lászlóné veszi át a szót: — Az szb-n, a KISZ-en kívül a brigádok is rendeznek különféle író—olvasó-találkozókat. Most járt nálunk Takáts Gyula, s legközelebb Baranyi Ferencet várjuk ide. Ilyenkor szinte fölpezsdúi az irodalom iránti érdeklődés. A megyei könyvtár decemberben kiállítást rendezett a város felszabadulásának tiszteletére. Ez ugyancsak sokat segített az érdeklődés föl keltésében, hiszen ott is láthattak régebbi és újabb történelmi, politikai műveket. Aninak jő a módszere, hiszen időnként a hóna alá veszi a könyveket, végigjárja a szobákat, elmondja melyikben mi van, akárcsak égy jó könyvtáros. Szerintem a politikai kiadványoknál nagyon fontos az ajánló szó, így még az is megnézi, aki éppen nem politikai témával akar foglalkozni. Esetenként ez azért szükséges, mert a köznapi érdeklődésű emberek a címeken nem is igazodnának el. A beszélgetést azzal folytattuk, hogy a politikai vitakörök, a szakszervezeti oktatás hallgatók azután a marxista középiskolába, egyetemre járók különösen, nagy haszonnal forgatják a politikai műveket. A hivatal- vezető, a párttitkár is rendszeresen gyűjti e könyveket, s ilyenkor, vizsgaidőszak táján bizony mindig kézben vannak. Az olyan brosúrákat, amelyek például a párt- kongresszussal, a VI. ötéves tervvel, a gazdasági szabályozókkal foglalkoznak, a mindennapi szakmai munka segítésére is beszerzik. Dr. Orosz Lászlóné jól ismeri a megyei tanács apparátusának pártbizottságához tartozó alapszervezetek politikai könyvterjesztő munkáját mint vb-tag és az agi- tációs és propaganda munkabizottság vezetője. Náluk az átlagosnál sokkal jobb eredményt értek el. — Ügy is mondhatom, hogy nálunk mindenki olvasó ... Mizerák Gyuláné épr i ezzel érdemelte ki a Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságának és a Kossuth Könyvkiadónak az oklevelét. — Annak különösen örülök, hogy .most már a fizikai dolgozóink is megkeresnek. s visznek a politikai művekből — mondta Mize- rákné, amikor elbúcsúztunk. Lajos Géza adatok „letudására” van szükség, hanem felelősségteljes munkára: erre hívták föl a párt- és tömegszervezetek vezetőinek figyelmét a közelmúlt egyik megbeszélésén. A tartalomra keli összpontosítani! Csupán az ünnepélyes megnyitókkal és zárásokkal, a propagandisták kijelölésével nem szabad és nem is lehet beérni. Ezért döntöttek úgy, hogy ezentúl minden képzési év végén közösen értékelik a tapasztalatokat, együtt határozzák meg a következő feladatokat. Az együttműködésnek számtalan előnye lehet, például az, hogy rugalmasabban alkalmazhatják az oktatási formákat. Ahol lehet, homogénebb csoportokat hozhatnak létre, ahol pedig nem alkalmazhatók a hagyományos módszerek, mert kevés a hallgató vagy nincs megfelelő előadó, ott más formákat választhatnak, politikai vitaköröket szervezhetnek, vagy csak egyszerűen beszélgethetnek. A nagyatádi járás elképzelései. tervei figyelemre, követési-e méltóak. Csakis politikailag érett, képzett emberekkel együtt építhetjük mindennapjainkat. N. J. A szovjet lapból vett idézet konkrét munkakörök betöltőire, műhelyfőnökökre vonatkozik, tehát a termelést közvetlenül irányító szakemberekre. Itt ' nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szempontjából döntő lehet, menynyit tartózkodik a „területen” a közvetlen vezető, s mennyit tölt íróasztalok mellett. De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal „kapcsolatát”, akkor árnyaltabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy milyen szintű és jellegű vezetői munkáról van szó. Egy bizonyos. Azok a hiányosságok, amelyeket az idézett amerikai cikk felsorol, szinte egytől-egyig abból a hibából fakadhatnak, ha a vezető túlságosan össze van nőve az íróasztalával. És ezt a kifejezést nem konkrét, hanem átvitt értelemben kellene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy mikor, hol és mennyi ideig tartózkodik a vezető, hanem az, hogy mennyire tájékozott munkaterületének embereiről, gondjairól, tennivalóiról, lehetőségeiről, mennyi tudása és menynyi eszköze van dolgának elvégzéséhez. Ehhez sokszor szükséges az íróasztal mellett ülnie, ez önmagában véve még nem lenne hiba. Ha viszont emiatt elveszt vagy nem tud megszerezni fontos ismereteket, amelyek vezetői munkájához szükségesek, akkor igen. P ersze, ha már a témáról beszélünk, akkor azokra is gondoljunk, akik úgy vannak összenőve az íróasztallal, hogy szinte föl se mernek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzá. Esetleg úgy, hogy személyes érdekeiket, presztízsüket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezetőnek ne az íróasztal legyen a fő ismertetőjele. Az íróasztal nem a vezetés lényege, nem a fő kifejezője, nem a célja és nem az oka. Csak az egyik eszköze. Ügy is kell kezelni. És csak annyira szabad összenőni vele. Cs. I Járási vitafórumokat szerveznek r gy igen tekintélyes p amerikai szaklap, az ^ Industrial Management egyik 1978. évi számában megjelent egy cikk, amely felsorolta azokat a vezetői fogyatékosságokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát. Egek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szükséges döntéseket, nem sikerül elérnie, hogy munkáját megértsék, értékeljék, rendelkezéseit végrehajtsák, szétforgácsolja idejét és mások helyett dolgozik, vezetői helyzetével visz- szaélve személyes előnyöket igyekszik szerezni, nem mondja meg az igazságot és nem mindig tartja be a szavát, nem mutat jó p>éldát, nem működik együtt az alkalmazottakkal, nem kérdezi meg az alárendelteket véleményükről, nem fejleszti ki a felelősség érzését az alárendeltekben, szabályokat hangsúlyoz hozzáértés helyett, nem él az építő bírálat módszerével, nem. fordít figyelmet az .alkalmazottakra, nem érdekli, ha beosztottjai elégedetlenek, nem tájékoztatja munkatársait, nem emberséges az alárendeltjeivel.” Mi tagadás, szép Ins gyűjtemény, s valószínűleg nem Amerika a világ egyetlen tája, ahol érvényesnek látszik. Ezt az állításunkat könnyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szaHap, a Szo- cial isztyicseszkaja Trud egyik 1979-ben megjelent cikkéből idézünk. A cikk címe egyébként: A műhelyfőnök munkaidő-beosztása, íme, egy részlete: „A vizsgált műhelyekben a vezetők viszonylag legtöbb idejüket értekezletekre (körülbelül 25 százalék) és a műhely bejárására (23 százalék) fordítják. Egyedül ez csaknem hat órát vesz el naponta, s ezen belül az értekezletek és az ezekre való felkészülés átlagosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhelyfőnöknek. Mérsékelhető-e valamilyen módon ez a munkaidőveszteség az irányítás általános hatékonyságának a károsítása nélkül? Az adatok szerint igen. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis az értekezletek egy részét feleslegesnek tartotta a maga számára, holott ez az időveszteség évente körülbelül nyolc munkanap. Általában tisztán információs jellegű értekezletekről van- szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezenkívül sok esetben amű- helyfőnök helyett részt vehetne a helyettese vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint, évente hozzávetőleg . 14 munkanapit felszabadíthatna. Ily módon megtakarítható lenne a munkaidő körülbelül 10 százaléka.” A lapokból származó idézetek is azt bizonyítják — a vezetéstudományi publikációkkal együtt —, hogy a téma nagyon aktuális és nagyon bonyolult kérdéskor. A vezetői munka hatékonyságának, erejének kérdése a tét, s a tudományos-technikai forradalom korában ez rendkívül lényeges tényezője a társadalom fejlődésének, jólétének. A mindennapik gyakorlatában, persze, a kérdés sohasem ilyen nagy összefüggésekben fogalmazódik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják: össze van nőve az íróasztalával, vagyis úgy találják, hogy ritkán s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a legtöbb esetben indokolt Üzemel az új csarnok Sokfelé gyakorlat, hogy a propagandistafeladatokkal a kisebb közösségek szóvivőjét, mindenesét bízzák meg, hogy ezzel is „letudják” a feladatokat. Fura módon aligha gondolnak a megbízók arra, hogy egyetlen ember nyarába túlságosan is sok terhet akasztanak. Már- p>edig a propagandistamun- kához egész ember kell. Ezért is döntőitek úgy a nagyatádi járásban. hogy minden más feladattól mentesítik az erre a munkára alkalmas embereket, hogy azok teljes eröbedobással tevékenykedhessenek. Persze a jó propaganda - mun kához nem elég a propagandisták kiválasztása. Azok megfelelő felkészítésére is gondolni kell. Hogyan képzelik el ezt a nagyatádi járásban? Például úgy, hogy a korábban nagyrészt csali informálódást szolgáló tájékoztatók helyett járási vitafórumokat szerveznek. Előre kiküldik a témájukat, megjelölik a szakirodalom fellelésének helyét, hogy felkészült propagandisták vitatkozhassanak a rendezvényeken. És még valami! Újdonság" lesz a következő képzési évben, hogy a propagandistákat rendszeresen tájékoztatják majd a járás életét meghatározó fontosabb politikai döntésekről, . hogy hazatérve azokat továbbadhassák. ugyanakkor érvelni tudjanak azok helyessége mellett. Nem véletlenül gondoltak erre a képzés irányítói. A politikai oktatás rendszerében is terveznek némi változtatást: arra törekszie- nek, hogy az előadásokon a helyi gondok megvitatása kerüljön előtérbe. A helyi, a járási jelenségek ismeretében könnyebb megérteni a megyei, az országos és a társadalmi összefüggéseket, illetve feladatokat, mint az általánosságok hangoztatása mellett. S tegyük hozzá, hogy azért is előnyös a helységekhez igazított oktatás, mert a járás különböző, területein más és más jelenségekkel találkozni. Van, ahol a szocializmus építésének dialektikájáról kell több szót ejteni a téves nézetek miatt, máshol a marxista nézetek erősítése vált szükségessé a vallásos befolyásoltság leküzdésére. A mostanában eluralkodott szólás- mondás szerint tízmillió közgazdász országa vagyunk. Bár így lenne! Akkor nem lenne szükség arra, hogy mind több lehetőséget adjunk a gazdasági propagandának. Kívánatos, hogy egyre többet beszéljünk a gazdasági folyamatokról, a napi munka és az életszínvonal kapcsolatáról, elsősorban a közoktatási intézmények dolgozóinak körében. A politikai képzésben nem statisztikai szemléletre, felMegkezdödött a termelés a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet nemrég átadott új üzemcsarnokában A fémipari ágazat ötvenötmillió forintos tervének nyolcvan százalékát itt fogják teljesíteni: galvanizáló berendezéseket, kádakat, kézikocsikat gyártanak A változások korát éljük. A sorát emlegetett hetvenes évek nem várt fordulatokat hoztak mindennapjainkban. A társadalmi fejiődes következményeként sorra találtuk szembe magunkat olyan kérdésekkel, amelyekkel korábban nem, vagy éppenséggel alig törődtünk. Pedig ezek a kérdések és — ne féljünk kimondani — ellentmondások nagyon is valósak, létezők. Létüket nem tagadhatjuk, tehát foglalkoznunk kell velük, magyarázatot kell találnunk előtérbe kerülésükre, jellegükre, szerepükre. Különösen sürgető feladat ez a politikai képzéssel foglalkozók számára. Nem véletlen hát, hogy a nagyatádi járás politikai képzési rendszerének szervezői, irányítói valami egészen újba fogtak. Hogy megfelelhessenek a törvényszerű követelményeknek, emelhessék a képzés színvonalát, jelentős változásokra szánták el magúkat. Ahogy mondták: ha kell. nem tartanak a személyi változásoktól sem. Mindenképpen olyan propagandistatábort akarnak kialakítani, amelynek tagjai felkészültségükkel és egyéniségükkel, illetve meggyőző képességükkel jól szolgálhatják az ügyet. Ehhez persze az is kell, hogy a propagandisták munkája az eddigieknél nagyobb elismerést kapjon. SOMOGYI NÉPLAP
