Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
Kocsis István drámája ARLES-I FESTŐK Elismerő oklevéllel jutalmazott könyvtárosok, olvasómozgalmi aktivisták előtt mutatta be Kocsis István erdélyi író Tárlat az utcán című drámáját a kaposvári Csiky Gergely Színház két művésze, Rajhona Ádám Jászai-díjas és Galkó Bence kedden délután. Januártól próbálták a darabot, színházi előadások, vidéki tájolások mellett. Ügyszeretetből, nem unalomból. Az az érzésem, hogy a választás sem véletlenszerű; tudatosan szegődtek a ma is egyre többszőr felszínre bukkanó kérdések : az emberért, vagy az emberből éljen-e a tudós, művész, ahogy az eldöntendő életcélt Kocsis István egy másik drámájában, a Bolyai János estéjében m egCogalmazta. (Ezt a stúdiószínházban, illetve a képernyőn éppen Rajhona Ádám játszotta el! Árucikk-e a kultúra? — ez a kérdés sem ismeretlen manapság. Kocsis drámája több, mint válasz... A Tárlat az utcán két alakja művész. Ma korszakos, teremtő, nagy művésziként tartja őket szó.- moan a művészet- történet. Akkor gyakran nyomorogtak. Akkor, a múlt század u tolsó évtizedében Vincent van Gogh és Páni Gauguin. Sorsukban, személyiségükben két alternatíva kínált drámai anyagot a szerzőnek, Gauguin nemes és fennhéjázó: korgó gyom- rú világfi, akiben együtt van a durvaság és a .földi előkelőség. (Csak levelei tárják föl igazi énjét: gyengéd, alázatos, nagylelkű, szemérmes egó-ját.) „Arisztokraták vagyunk, Vincent: nincstelen arisztokraták” — tanítja van Goghot. És az arles-i remete, Pro- vance megszállottja, van Gogh? Koldus, öccse eltarOrvosok tudományos tanácskozása Nagyatádon Tudományos ülést tartottak tegnap Nagyatádon, három megye — Somogy, Tolna és Baranya — szakorvosai a Korányi Frigyes Tbc- és Tüdőgyógyász-társaság dél-dunántúli csoportja, illetve a Nagyatádi Kórház- Rendelőintézet tudományos bizottságának szervezésében. — Miért volt szükség e tudományos tanácskozás meghirdetésére, hiszen a köztudatban úgy él, hogy a tbc nem fenyegeti a lakosságot? — kérdeztük dr. Szirtes István kórházigazgató főorvostól. — Igaz, a tbc nem uralkodó betegség hazánkban, de szórványosan még előfordul. A szakemberek első feladata ezért a betegek fölkutatása, mielőbbi gyógykezelése, illetve gondozása. A tudományos tanácskozáson többek között erről is szó esett. Fő témánk ennél azonban sokkal jelentősebb kérdést érintett: a tüdő-, és az orr- f ü l-gégésze ti megbetegedések összefüggéseit vizsgáltuk. A kaposvári dr. Gimesi Mihály a tüdőbetegek kóros gégészeti leleteiről beszélt, a nagyatádi dr. Frank Ferenc az egészséges tüdejű embereknél tapasztalható gégészeti leletekről, a mosdós! dr. Berta Gyula és dr. Na- ményi Miklósné pedig arra próbáit választ adni, hogy milyen kórelőzményei vannak a krónikus légúti megbetegedéseknek. A siófoki dr. Nyíry Zoltántól a fülorvosok és gégészek, illetve az allergiával foglalkozó orvosok együttműködéséről szólt, a budapesti János kórház négy orvosa a hörgőtágulat- ról és a felső légúti megbetegedésekről. A dombóvári dr. Várady Béla témája a gátolt ón-légzés volt, a szekszárdi kórház gyermekosztályának három orvosa az idült légúti gyulladások körében végzett vizsgálódásaik egyéves tapasztalatait mutatták be. A már említett előadók közül a siófoki Nyíri Zoltán dr. és a két mos- dósi orvos a vitát megelőzően rövid beszámolót tartott az orrnyálkahártya- gyul ludasról, illetve annak allergiás változatáról. A vitában. részt vettek a pécsi Orvostudományi Egyetem fül-orr-, gégeklinikájának munkatársai, illetve az érintett megyék gégeosztályainak orvosai is. A tegnapi tudományos tanácskozás a várossá nyilvánítás tizedik és a kórházavatás ötödik évfordulója alkalmából szervezett sorozat harmadik ankétja volt KARDZSALI TALÁLKOZÁSOK A mogyoróval kezdődött A titkárnő mosolygó cseresznyével, mézédes eperrel, nagy szemű mogyoróval és mandulával rakta meg az asztalt, aztán leült a sarokba és azt figyelte, hogy mihez nyúlnak először a vendégeli. A termés az intézet kertjéből való, s nem „közönséges” gyümölcs. Valamennyi az itt folyó kutatómunka eredményét (tükrözi. Az igazgató, Georgi Ana- doliev a mezőgazdasági tudományok doktora; könyvekkel, szakmai folyóiratokkal telerakott asztalnál ül s a Kardzsali Mezőgazdasági Kutatóintézet feladatairól beszél. A szakmának elősz.ör a gyakorlati oldalát ismerte meg. Hosszú évekig volt állami gazdasági igazgató. A gondokat — azt, hogy a köves talajt milyen nehéz művelni — ott tapasztalta először. Ezt az adottságot el kell fogadni: a növényeket viszont lehet úgy nemesíteni, hogy ilyen körülmények között is alkalmasak legyenek a nagyüzemi termesztésre. A munka a dohánytermesztés korszerűsítésével kezdődött, a szőlő- és gyümölcstermesztéssel folytatódott. Napirendre került a gépesítés és a vetőmagellá- tás korszerűsítése is. Ahogy nőttek a feladatok, úgy lett nagyobb a hatóköre az intézetnek; kutatási eredményeit ma Bulgária-szerte ismerik és hasznosítják. Szabadalmi oltalommal védett termelési eljárásaik és fajtáik iránt, külföldön is egyre nagyobb az érdeklődés. . Nemesak fajtákat és szaporítóanyagóit adnak a gazdaságoknak, hanem elvégzik a telepítéssel kapcsolatos tervezést, irányítják az ültetést és a termesztés során szakmai tanácsokat is adnak. — Melyik az ön legkedvesebb növénye? — A mogyoró. — Miért? — Mert ez okozta a legtöbb gondot. A mogyoró — Hamupipőke Rossini-felújítás az Erkel Színházban Talán az ismert népmese vonzóereje miatt, talán a sziporkázó zenei és dramaturgiai ötletek okán, de tény; a Hamupipőke Rossini második leggyakrabban játszott műve. A koszos kis penészvirágból tündöklő hercegasszonnyá avanzsált leányzó ' történetének e mediterrán szellemű és könnyed átköitése még a zene világában járatlan hallgatókat is elbűvöli a meseszövés kacagtató fordulataival, az értő közönség pedig valóságos leckét kaphat arról, hogy hatott Rossini, ez a briliáns szelleméről, elképesztő lustaságáról és tüneményes sza- káesmű vészeiéről egyaránt híres, kövér délolasz az opera legkomorabb géniuszára, Verdire. Ezért hát nem vállalt túl nagy kockázatot operaházunk vezetése, amikor — másfél évtized után — ismét műsorra tűzte a Hamupipőkét, a világjáró olasz karmester, Alberto Erede betanításában. Igaz, neves vendégünk csupán az első két előadáson boldogította' a fővárosi közönséget dirigálásával, felfogását ezért csupán rádióköz- vetítésből ismerhettem meg, ám — ha a közvetett és a közvetlen élmény összehasonlítása nem „sántít” — bízvást elmondhatjuk, hogy a produkció egy hét alatt is sokat fejlődött: a harmadik előadás már tiszta, zavartalan élvezetet adott. Bár Kovács Jánosnak, a fiatal karmesternek egyelőre nem tellett a rutinjából arra, hogy Rossini muzsikájának számtalan hangszerelési finomságát igazán kibontsa — ami igazán nem csoda, hiszen „a pesarói hattyú” egyetlen nyitányba vagy jelenetbe is annyi ötletet zsúfolt bele, amennyiből ma sok zeneszerző vígan megélne évtizedekig —, bár a híres fokozások gyakran nem érvényesülnek a forték visszafogottsága miatt, a zenekar mégis korrektül s érezhető jókedvvel játssza a nehéz szólamokat, sohasem zökken ki a nagy figyelmet követelő ritmusból. Jórészt ugyanezt mondhatjuk el az énekkarról is. Az előadást mégis néhány énekes remek teljesítménye emeli világszínvonalra. Elsősorban a címszereplő Takács Kláráé. Nem titok: a vezetők az ő kedvéért, az ő tökéletes mezzoszopránjában. és kedves személyiségében bízva szánták el magukat a felújításra. És nem is vallottak vele szégyent! Takács Klára ugyanis szinte játszi könnyedséggel győzi a gégegyilkos koloratúrákat, olyan otthonosan mozog a „pincében” és a ..padláson” egyaránt, amire bizony, egy Berganza vagy egy Horné is csak ritkán képes. Játékának korábban tapasztalt merevsége is oldódni látszik. Nemcsak hangszínével hanem mimikájával és mozgásával is képes idétlen bakfisból csábos széplánnyá, érzelmes. álmodozó kis libából öntudatos, komoly, hűséges asszonnyá válni egy pillanat alatt. És — lehet-e ennél magasabb foka a nőiességnek? — sohasem vesszük észre, hogy játszik ... Kacagásai és hisztériái „halálosan őszinték”, s hiába tudjuk, hogy „gyarlóság, asz- szony a neved!”, irigyeljük a darab végén a Bandi János által egészséges üde tenorhanggal és kissé sematikus játékkal megszemélyesített Ramiro herceget a szerencséért. Reméljük, a „happy end” továbbra is meghatározza majd a fiatal és nagyon tehetséges művész pályáját. Sudlik Mária és az ugyancsak pályakezdő Nádor Magda — eszményi páros a két gonosz leány, Tisibe és Clo- rinda jelmezében. Mindketten oly frissek. bájosak, hangjuk is oly eleven és tiszta, hogy igazán nem értjük a henceg húzodozásának okát. Apjuk. Don Magniftco, ft lezültöfct báró afféle olasz dzsentri — Gregor József — azonban túlságosan nyomasztó após lenne, nemcsak termete, hanem egyénisége okán is. Hatalmas és gyönyörű színű basszusához félelmetes komorság és köny- nyeket csordífó humor társul, mely bizony a legnyar kasabb vöt is levenné a lábától. Dandinit, a ravasz — ál hercegként sem utolsó — szolgát Gáti István alakítja, olyan baritonnal, amely valóságos természeti tünemény, és olyan játékkal — hol lehengerlő nagyképűséggel, hol egy nyuszi alázatával, hol a romantikus szerelmesek érzelgősségének színlelésével —, melyet prózai színészek is megirigyelhetnének. Az elárvult lánykát és a felvilágosult herceget összeboronáló filozófus, Alidoax) szerepében Ütő Endre nyújtott korrekt alakítást: a sematikus figura megszemélyesítőjétől ennél többet nem várhattunk. Békés András többnyire hagyományos rendezői megoldásai és Forray Gábor színpadképed nem vonták el figyelmünket a muzsikáról, és ez sem csekély erény. Érthetetlen viszont, hogy a nagyszerű és nagyon sokáig emlékezetes előadáshoz másfél évtizede készített és azóta fiöl nem újított, ütötot- kopott díszletek szolgáltak háttérül. Manapság rendszerint a kezdő házasok albérletei is különbek, mint az Erkel Színház színpadán a hercegi pár palotája. Lengyel András gondolom, Magyarországon is — bokorban nő, s ilyen körülmények között nem gépesíthető a művelése és a betakarítása, így termesztése „nehézkes”. Pedig rendkívül fontos élelmiszeripari növény! száz gramm mogyoróbélnek 680 a kalóriaértéke: 29 százalék amino- savat és 70 százalék növényi zsírt tartalmaz. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterintartalmát, sok benne a szkle- rózis ellen is használt F-vitamin is. Ha mogyorót megfőznek egy pohár vízben, s megisz- szák, nagyon jó gondolatok támadnak tőle ... Szóval a mogyorót — épp jó tulajdonságai miatt — nagyüzemi termesztésre kellett alkalmassá tenni: nemesítőmunkával elértük, hogy a bokorból fa lett, s az már mindenben megfelel a követelményeknek. Az intézet kertjében lugason terem a cseresznye, díszük a magyar kajszi és a meggy. — A mi feladatunk az, hogy — az ember érdekében — kijavítsuk a természet hibáit — mondta az igazgató. Ebben a munkában tizennyolc tudományos kutató és több mint kétszáz munkatárs vesz részt. Dzse- belben pedig az intézet irányítása alatt működik egy mezőgazdasági technikum: az onnan kikerülő fiatalok már induláskor magukkal viszik az itteni korszerű szemléletet. A kardzsali intézet új eljárásait nem pénzért adja a bolgár mezőgazdasági üzemeknek. Pontosan tudják azonban, hogy milyen haszonnal jár a tevékenységük. — A dohány — amely a mi nemesítésünk után — többet terem, mert ellenál- lóbb a betegségekkel szemben és jobb az aromája is, négy és fél millió leva többletbevételhez juttatja évente a bolgár mezőgazdaságot. A nemesített gyümölcsök termesztése másfélmillió levával több bevételt jelent. Georgi Anadoliev profesz- szor a gépkocsiig kísér bennünket. Búcsúzáskor azt mondja: — Ha még egyszer erre járnak, megkínálom magukat olyan gyümölccsel is, amelyik soha nem 'termett még ezen a vidéken, de a napfény és a föld nálunk is megérleli. — Megmondaná, hogy miről van szó? — Legyen ez egyelőre az intézet titka! Dr. Kercza Imre, Lajos Géza tultja, halFactaáctdk gyötörte, szorongásos személyiség. A belga Bori nage-ban prédikátorsággal, aszkézissel próbálkozott, de túlfűtött személyiségét, mértéktéleinsé- gét a segítőkészségben el nem viselhették az emberék. Fanatizmusa a vászonhoz, ecsethez, festékhez űzte. Ujjlenyomat-vonalak vonag- lását idéző, sárgán lángoló festményeiből eladni egyet sem tudott. Amikor Gauguinnel művészi szimbiózisra lép Arles-ban, patologiz- musa már előrehaladott állapotú. Egy ízben sűrűsödő vitáik közepette Gauguin poharat vág hozzá, másnap Vincent borotvakéssel lopó- zik utána az utcán. Gauguin határozott, mire Van Gogh bemenekül a házba és saját fülét vágja le. Szétválnak útjaik. Gauguint az áhított édenbe. Óceánia archaikus civilizációjába viszi az út, van Goghot az elmegyógyintézetbe. Kocsis István nem a két művész drasztikusan kemény együttlétét vitte színpadra, hanem — ezúttal Rajhona Ádám és Galkó Bence megvalósításában — a művész létének két lehetőségét. Azt a messianisztikus fanatizmust, amely Goghot jellemezte, és azt a játékosságot, művészi arisztokratizmust, amely Gauguinre volt jellemző, így: „Az ember azért alkosson, hogy a biztonságig felerősödjék! Törtessen, alakoskod jón, hazudjon, aláz- kodjon meg azért a legfontosabbért, hogy alkotásai a képtárak falaira kerüljenek ..Kocsis e két alapvető magatartás, művészi krédó összecsapását nem a fizikai küzdelmek, hanem az eszmék konfrontációjának szintjén ábrázolja, s ez hevesebb, izzóbb. Olyan feszültségeket teremt, mint amilyen — lobbanás előtti —■ pillanatot ábrázol képein van Gogh. Így érzékelhető teljes valóságában az a dráma, amelyet Kocsis van Gogh személyiségéről így fogalmaz meg: „A te képeidben akkora erő akarja újrarendezni a világot, akkora erő... Te olyan szánniva- lóan gyenge vagy mellettük... Galkó a prédikátori, Krisztus-fóbiás van Goghot állítja elénk meggyőzően, egyéni felfogásban. Rajhona Ádám a Gauguinben jelen levő kettősséget, ugyanakkor a kettejük kapcsolatát még feszültebbé tevő gauguini fizikai fölényt is képes velünk elhitetni, sokszínű alakításával. , Jó volna, ha a produkció a könyvtári előadással „nem halna meg”, hanem más színhelyeken is „életet nyerne”! Leskó László
