Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-09 / 133. szám

„Anglia fölkelt betegágyából Anglia—Magyarország, angol szemmel Kéktói juniális Ftíjbüsőgvorsony — azamlsekötöHclivfíl Nem kölcsönért gyülekez­tek vasárnap délután a fia­tadok a lengyeltóti OTP előtt. Jókedvben, derűben meg amúgy sem volt hiány .. Az OTP-parkolóból indultak túrára a járás különböző te­lepüléseiről érkezett csapa­tok. Irány: a Kék tó ifjúsági építőtábor! Ám két pont kö­zött a legrövidebb út nem az egyenes, hanem a görbe! E mértani képtelenség jelen eseíben nem utalható a ha­misságok tartományába: a versenyt ugyanis azok nyer­ték. akik a legrövidebb idő alatt haladtak végig a „gör­be úton”, valmennyi felada­tot megoldva. Ha kikerülik az állomásokat, bizony, nem érnek célba. Azaz: a ver­senyben nem mutatnak föl eredményt... Így mondja Beiklerné Takács Eva, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára. — Els.0 lett a lengyeltóti Akarat brigád — ez már az eret’meny hirdetés. — Máso­dikként a marcaliak futottak be. Harmadik a Topis csa­pat TótibóL S az „útszéli” feladatok? Nyolc állomáson kellett bi­zonyítaniuk iekv ötámasz­belt képességeiket, szirén­hangjukat, függeszkedési ügyességüket, s vizet kellett fakasztaniuk, azaz meglelni a forrást, és — így szólt az utasítás — „akármiben vizet vinni a táborig”. Az „akár­mik” között aztán volt ny- lontasalv, éjje’iedény, kö­römcipő, sapka is. A csapatok vadvirágokból kötött csokrétakkal hódoltak a lengyeltóti juniálisnak. Juniális. A szemergő eső sem spriccelhette szét a ren­dezvényt. Az ég szomorú ar­ca alatt a tó — mór nem kék, inkább zöld — és a csa­varos lépcsőzetű betontor­nyos táborépület adott kere­tet a szerepléshez, vetélke­déshez. KISZ-tagok, ifjúsági­kba bősök randevúztak egy­mással. Ki Marcaliból jött, ki Szölősgyörökröl, ki öreg­lakból. — Most rendezzük meg negyedszer a juniálist — nyilatkozik Németh Márta népművelő, a KISZ nagy­községi bizottsága és a Napraforgó ifjúsági klub ne­vében. — „Beszállt” a járá­si KISZ-bizottság és a me­gyei klubtanács is; az ifjú­sági alapunkkal ez a fede­zet a mai találkozóhoz. Megszállott, Igazi népmű­velő; sok ilyen kellene. S az sem véletlen, hogy a másik főszereplőt Németh Ibolyá­nak hívják. Testvérek. Takács József, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára kö­szöntötte a megjelenteket, kívánva, hogy ismerkedje­nek, kössenek életre szóló barátságot egymással. S ott, az óriás füzek sát­rat képező lom.bo7.ata alatt játékos vetélkedő kezdődött. A játékvezető természetesen Németh Ibolya! — Hat kört rajzoltunk a színpad deszkáira. Az első versenyt az a csapat nyeri, amelynek legtöbb tagja fér el a kijelölt körben! Micso­da tolongás! Kicsi a rakás, nagyot kíván! A katonafia­talok egymás nyaltába áll­nak, magassági rekordot döntve. Mégis az egyik tóti gúla áll több „téglából”. Az­tán sört kell tányérból kile­fetyelni, majd gyufásdobozt derékra kötött burgonyával a színpad széléig pöckölni. Torziós ingei, lengyeltóti módra! Kéktói Stan és Pan tojás- fehérjét ver föl: a „kotyva- lék” odatapad-e az edény­hez vagy szépen lecsurog „Stan” és „Pan” fejére, ha a tányért magasra emeli? Ez itt a kérdés! Most pedig ez: mekkora a fejei! kerülete, pajtás? Fej bőség-verseny. „Nincs is neked, nagy fejed, kisfiam. Eredj, hozz a sap­kádban tíz kiló krumplit!” A lányok is kerületver­senyt játszhatnak. Aim a zsű­ri itt nem a fejbőség mére­teire kíváncsi hanem a . .. Hanem a csípő alatti kerek- ded formákra. S most követ­kezik a szemibékötősdi. A párok szilvalekvárral etetik egymás ruháját... A juta­lom egyik feladat után sem marad el: f űzi a n í ü t y ü lő, herkentyű, úszóhártyás lúd­talp, mismásoló, nyisszentyű, yizbeprütty. (Természetesen divatos műanyagból.) ■ Már működik a „vidám­park” is: lehet pecázni, cél­ba dobni rongylabdával Ro- bábi-piramisra, légpuskával célba lőni. Méltóságtelje­sen begördül ikék kisbuszon a Fonómunkás Kissz-inpad, hogy a nyílt tó mellett el­játssza A nyílt tengert, Slawomir Mrozek játékát Már várják a Láma együt­test is. Lám, ma minden le­hetséges!, Még az is. hogy a boglóri stúdió játékfilmekkel szórakoztassa a fiatalokat. Közben diszkó. Hót csak tes­sék, tessék, lehet folyvást.. ! Kéktói juniális. Jövőre is­mételni kell — mégis „fel­sőbb osztályba léphet”! Leskó László A vasárnapi angol sajtó túláradó lelkendezessel fo­gadta. hogy Budapesten vég­re megszakadt az angol vá­logatott eddig katasztrofális rnérközéssorozata és a csa­pat Budapesten visszahozta a sírból a továbbjutás remé­nyét Ugyanakkor ítéletüket nem homályos ltja el a si­ker, s továbbra is hangsú­lyozzák, hogy az angol lab­darúgásban súlyos hibák vannak. A Sundy Telegraph véleménye: „Szóval mégis csak történnek csodák. Ang­Jönnek a kínai ütők Kína elsöprő fölénye, százszázalékos sikere az új­vidéki asztalitenisz-világbaj­nokságon óriási visszhangot váltott ki a sportágban. Bár a vélemények megoszlanak, sokak szerint győzelmükben döntő szerepük volt az ütők­nek is, amelyek közül több­nek a borítása más, mint a korábban ismerteké, azzal pedig teljesen megzavarják az ellenfeleket, hogy az asz­tal alatt állandóan forgat­ták. S mivel több játékosuk ütőjének két oldalán más­más volt a borítás, kiismer­hetetlenül jött vissza a lab­da ... A VB után a különböző cégek szinte ostrom alá vet­ték a kínai asztalitenisz-ve­zetőket Egyrészt azért, hogy megnyerjék őket sportföl­szereléseik reklámozása rg, másrészt a kínai gyárakból ütőket, illetve borításokat (sóitokat) akarnak Európába importálni. A tárgyalások első eredményeit már ismer­jük. Egy japán cég 200 ezer dolláros szerződést kötött a kínai szövetséggel — ezért a pénzért a világbajnokok és társaik ezentúl a gyár öltö­zékében szerepelnek. Egy eu­rópai ügynökség képviselője pedig megállapodott évi 46 ezer soft behozataláról, de ha szükséges* akkor ezt a mennyiséget még.növelik is. Wilfried Lieck, Európa egyik legismertebb férfi játé­kosa a szerződéssel kapcso­latban így vélekedett: „Ter­mészetesen örülünk, hogy a jövőben kínai behozatal is lesz, de kérdés, milyen ezek­nek a sóitoknak a minősége. Ha valóban azt kapjuk, amikkel ők is játszanak és világbajnokságot nyernek, akkor lehet, hogy hamaro­san „fordul a világ.. Ha a Népstadionban nem­csak fölkelt betegágyából és járt, hanem föl is robbantot­ta a bankot, és hét mérkő­zés után első győzelmét arat­ta, Magyarországon pedig 1909 óta az elsőt. Szép és történelmi teljesítmény volt, amely újjáélesztette tovább­jutási reményeinket, amelyek már-már elveszni látszottak. Mindazonáltal egy örvende­tes eredmény nem szabad, hogy elhomályosítsa az an­gol labdarúgás fogyatékossá­gait. Az egészben az az őr­jítő, hogy ezt a válságot el lehetett volna kerülni, ha a szombat este látott elszánt­ságot, harcosságot és ötletet gyakrabban alkalmaztuk volna ... A magyarok táma­dásépítése tele volt ütemvál­tásokkal, fifikálva, szemre is tetszetős volt, de csak a 11. percben jelentették az első komoly veszélyt az angol kapura”. A Sunday Times így látja az eredmény jelentőségét: „A futball minden bizonnyal a legkiszámíthatatlanabb já­ték a világon. A svájci szá- . nalmas teljesítmény után Anglia szinte térdre esve ér­kezett Budapestre, ahol nem győzött 72 éve. Mi másra számíthattunk ezek után, mint hogy a magyarok az első 20 percben szétverik utolsó reményeinket is; inert körülbelül ennyi kel­lett volna ahhoz, hogy nagy támadó képességeikkel meg­nyerjék a mérkőzést. Ami­kor pedig Ron Greenwood angol kapitány ismertette az összeállítást, az ember a legrosszabbra számított... EV, a budapesti siker újra némi reményt nyújt arra, hogy bejussunk a világbajnoki döntőbe, a katasztrofális kez­det után. Aranyi bizonyos, hogy az angol csapat több joggal lát­szik pályázni a spanyolorszá­gi döntőre, mint ez az el­halványuló, , lagymatag ma­gyar csapat... A magyar válogatottban Törőcsiken kí­vül csak Kiss jelentett ve­szélyt a kapura, de a fordu­lás után a második’ félidő­ben ő is elszürkült. Mészöly legénysége rendelkezik a ha­gyományos magyar techni­kával, de ebben a csapatban nincs állóképesség és nyil­vánvalóan önbizalom sem. „Angliának ahhoz, hogy le­győzze őket inkább harcos­nak kellett lenni, mint je­lentős tudást fölmutatni, de amit csináltak, azt szépen csinálták”. A tudósító elis­meri, hogy a magyar csa­pat az első félidőben ha­gyott ki ígéretes helyzeteket, a második félidő a vélemé­nye szerint már teljesen az. angoloké volt. Végül így fe­jezi be kommentárját: „Tel­jesen őszintén szólva meg kell vallanom, hogy tovább- i'a is elégedetlen vagyok Greenwood kapitányságával, bár le a kalappal a becsü­letes, odaadó ember előtt. Hogy ilyen győzelmet arat­hatott abban a városban, amelynek labdarúgása oly sokat jelent számára. Leg­alább remélem, nem halljuk többek között, az örökös pa­naszkodást, hogy nincsenek valamirevaló angol játéko­sok. Lehet, hogy nincsenek túl sokan, de abból, amit tegnap este láttunk, az is világos, hogy a magyarok­nak, akikről ügy véltük, hogy sokkal gazdagabbak te­hetségekben, még kevesebb jutott.” A lapok föl elevenítik Greenwood kapitánynak még a mérkőzés előtt tett kese­rű kifakadását az angol saj­tótudósítók előtt. Green­wood úgy véli, hogy az el­múlt években nagyon meg­változott. egysíkúvá vált az angol labdarúgás. A kosárlabda MNK-ért Somogyi kosárlabdacsapa­tok találkoztak az MNK második fordulójában. A már NB I-be jutott Táncsics volt vetélytársával, a SÁÉV- vel mérkőzött. A találkozó minimális Táncsics-sikerrel zárult. Táncsics SE—SÁÉV SC 86:83 (50:43) Táncsics: Major (8), Sza­bolcs (4), Szalay (38), Gáli (6), Stickel P. (6). Csere: Szabó (10), Téczeli (4), Tál­ján (21), Szamosi, Ács (2). Edző: Klenovics Endre. SÁÉV: Gosztonyi (21), Si­mon (24), Dús (4), Varga (6), Czimbalek (14). Csere: Bo­dor, Monok (12), Stickel L. (2). Edző: Stettner János. A fárasztó másféléves baj­nokság hatása még érződött a játékon. A tartaléko­sán pályára lépő építősök igyekeztek megnehezíteni a legjobb csapatával szereplő — jobb erőkből álló — Tán­csics nagy arányú győzel­mét. Ez sikerült is! Az NB I-esek minden tekintetben jobbnak bizonyultak. kát segítő halgazdaságot. 1978 óta hizlalnak pontyot nagyüzemi módszerrel, a fo­lyóba eresztett 76 tenyésztő­helyen. Dimtter Sztojanov technológus elmondta, hogy évente 386 tonna halat kap innen a város, a megye. Ezt a mennyiséget most ötszáz tonnára növelik. A török Ahmed Ahmedon brigádve­zető a kezdet kezdete óta dolgozik az Arda folyóra te­lepített gazdaságban. — Szereti-e a halat a bri­gádvezető? — Igen M5 is meggyőződtünk ró­la, hogy valóban lehet sze­retni a sült pontyot. — Átjárja az Arda friss vize — jegyezte meg a tech­nológus —; attól ilyen jó ízű. I>r. Rereza Imre Lajos Géza KARDZSALI TALÁLKOZÁSOK Kollégánk látva, hogy a gát hatalmas méreteit mé­regetjük tekintetünkkel, gyorsan kiegészítette az el­mondottakat néhány érde­kes adattal. — A szélessége 341 méter, a magassága 105. A gát oda­lent, a lábánál 34 méter vas­tag, idefent pedig 6—8 mé­teres. Mielőtt megkezdődött az építkezés, hetven méter mélységbe tiszta cementet „injekcióztak” a talajba. — Óriási mennyiségű épí­tőanyagot használhattak föl itt... — A szakemberek kiszá­mították, hogy a beépített cement, homok vagonokba rakva a fekete-tengeri Vár­nától elért volna Kardzsali- ig. Sétálgattunk, nézelődtünk. Mihail elmondta, hogy mint minden építkezés, ez a gát is megkövetelte a maga ál­dozatait. Ezer ember dolgo­zott itt annak idején egy csöppet sem könnyű körül­mények között. Most már a Az igába fogott Arda Van egy bolgár népmese arról, miért szép a bolgár föld. Az atyaisten szétoszt­ja a földi javakat a népek­nek. Adott az angoloknak tengereket, az oroszoknak mezőket, a svédeknek erdő­ket, a svájciaknak hegyeket, a finneknek tavakat. Mire sor került a bolgárokra, akik türelmesen a sor végén áll­tak, nem maradt semmi a tarisznyában. Persze a te­remtő rögvest kiderítette, hogy az ördög orozta el a bolgárok részét, s odaadta nekik az örök hóval borított hegyeket, termékeny síksá­gokat, sötét erdőket, habzó kék tengert — mindenből a legszebbet. Egyhetes testvérmegyei utunkon meggyőződtünk ró­la, hogy bőven jutott belőle Kardzsalinak és környéké­nek is. Az ott élő emberek azonban „drágán” fizetnek ezért a szépségért. A Kelet- Rodope hegység északi lan­káin látható a megye lakói­nak „névjegye”. Kemény munkával erdőkkel telepítet­ték be a negyven évvel ez­előtt még kopár hegyoldala­kat, s egyre nagyobb terü­leteket változtattak termővé. Ha valaki egymásra tenné e táj ötven évvel ezelőtti és mai térképét, rögtön szemé­be ötlene, milyen változást hozott a természet átalakí­tása. Az ipartelepítésnek kö­szönhető Kardzsaü gyors fejlődése. Az ipar azonban egyre több elektromos ener­giát igényel, így nekiláttak a város körül a megfékezhe- tetlennek tartott Arda folyó igába fogásának. Üj medret vágtak a folyónak, völgyzá- rógát-rendszert alakítottak ki. Nagy kincs itt a víz nyáron; a nagy forróság miatt hajdan ki­száradt az Arda medre, most azonban bőven jut a tárolók vi­táéból a földekre, az áramot adó erőművek meg­hajtására. Nem rra vol­tunk az elsők, akik lenyűgözve néztünk le a fo­lyóra a gát tete­jéről a ragyogó napsütésben. — Nekünk is van két „Balato­nunk”. .. Ez a felső, s még oda­lent is van egy — mutatott kör­be Mihail Ivanov, a bennünket ka­lauzoló újságíró Fentről kicsinek tetszett a vízátemelő torony, a kirán­dulókat szállító sétahajó, sőt még a gát tövében föl­épített erőmű is. :— Ez volt az első ilyen gátrendszer az országban. Az építkezés 1958-ban kez­dődött, és 1961-ben fejező­dött be; a költség mintegy kétszázmillió levára rúgott. munka gyümölcseit élvezik; egyre-másra épülnek a kö­zösségi és saját üdülők, a vízen sétahajók járnak. Most már azok az öregek .is há­lálkodnak, akik az elején hi­tetlenkedtek, hogy nem le­het gátak közé szorítani a zord és veszélyes Ardát. A város másik oldalán megnéztük az ellátásban so-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents