Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

Puskákkal — medvére

I ■■

Ovgarnitúra az avar korból

Talán még agyatlan olyan

antológia eem született Gutenberg találmánya óta, amelynek minden darabja, minden porcikája. legalább egyetlen emberben Is osztatlan elismerést és maradéktalan ’tetszést aratott volna. Ez persze nem nagy csoda, hiszen esetenként az antológiák válogatási elve a sokszínűség, a változatosság.

Nincs ez másként a Medveölő fia című novellagyűjteménnyel sem, amely 38 fiatal prózaíró művéből válogatott, s melyet a Kozmosz Kiadó jelentetett meg. Vasy Géza válogatása kissé hasonlatos a korábban már általunk is ismertetett Isten tenyerén ülünk című antológiához, melyet a Fiatal Írók József Attila Köre patronált. Jó néhány szerző mindkét kötetben szerepel. Megtalálható például Nádas Péter, Kuruc* Gyula, Csapiár Vilmos, Kolozsvári Papp Lász' ló, Esterházy Péter, Lengyel Péter és Fábián Péter egy- egy Írása — «öt Hajnóczy Péter Temetés című novellákönyvespolc

ja (!) mindkét gyűjteményben.

Néhány mondat erejéig azért Időzzünk el a „fiatal”

jelzőnél. A kötetben szereplők ugyanis már nem fiatalok. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve legalábbis nem. Sőt, némelyek még az irodalmi múltat szemlélve sem nevezhetők fiatalnak, pályakezdőnek. Balázs József például 37 éves, öt regénye jelent meg, közülük néhányból film is készült, pl. Magyarok, Ko- portos, Fábián Bálint találkozása Istennel... Marosi Gyula már a negyedik x-et tapossa.

Az egykori kaposvári középiskolás, Csörsz István is afelé közeleg. Neki 1971 és 77 között hat kötete jelent meg!_A mostani antológiában közölt novellája — A másik szoba — nem roszszabb, mint a gyűjtemény többi darabja. Nem is igen jobb. „Örökzöld” témát boncolgat — illetve villant fel —: egy megromlott kapcsolat utolsó utáni fázisát, amikor már nincs helye a helyreigazításnak, . a javításnak, amikor már eiszakadt azösz- szekötő lánc: a szerelem, az együvétartozás érzése.

A kötet címadó novelláját a József Attila-díjas Simon~ ffy András írta. A medveölő fiai vagyunk szinte valamennyien : akik «apáinkról kialakult legendáinkat felnőtté válásunk során fokozatosan alakítjuk egyre vaió- ságszerűbbé, egyre emberibbé. Kutatjuk őseink nyomait időben és térben, a valóságot keressük, de igazában, ■aha nem léljük meg.

A medveölő fiai vagyunk — csakúgy, mint a kötet szerzői, akik közül jó páran vadászgatnak az irodalom erdeiben, „puskákkal”, mások által „gyártott” és mások által „belőtt” irodalmi „fegyverekkel”. Akadnak persze olyanok is, akii? hangjukat már önállóra kovácsolták, fegyverzetüket kialakították. Érdemesnek tartjuk a kötetet az elolvasásra, hiszen a sokszínű stílusirányzatok között bizonyára mindenki talál neki tetsző írásokat. Szerintünk különösen jól sikerült Czakó Gábor Emberkert, Annus József Dallam a vízen, Esterházy Péter Here-vasárnap, Kolozsvári Papp László A renitens kutya, ördögh Szilveszter Tenger és sirály, valamint Tárnok Zoltán Nyüszítések című írása.

Befejezésül hadd idézzünk a gyűjtemény előszavából néhány sort. „Sokféle antológia gazdagítja könyvkiadásunkat. A miénk nem az antológiák számát akarja gyarapítani, hanem egy valóságosan létező hiányt szeretne pótolni. 1977-ben jelent meg a Tengerlátó, amely az utóbbi évtizedben jelentkező költőket gyűjtötte egybe legjobbnak ítélt verseikkel, mintegy seregszemlét tartva. A medveölő fia ennek kíván a párja lenni...” Hogy valóban párja-e, azt nem mi vagyunk hivatottak eldönteni.

«y. V

Logopédiai gyakorlat

A Fővárosi Beszédjavító Intézetben évente mintegy 400 gyerek tanul meg helyesen és szépen beszélni. Nemcsak beszédhibás gyermekekkel foglalkoznak, hanem olvasás és írás iskoláéi őkészítnt is tartanak.

Az ásatási szezon ugyan

még csak napok múlva kezdődik Somogybán, de a leletmentés folyamatos. Kaposvár határában, a negyvenes őnház mellett avar kori temető fekszik. A hatvanas évektől dolgoznak itt a régészek. 1975-ben ötvenöt sínt tártak föl, azóta egy-egy sír és leletanyag mindig a felszínre kerül.

Bárdos Edit régész tegnap délelőtt gazdag anyaggal tért vissza munkahelyére, m múzeumba. A Dél- viép-től kölcsönkapott géppel rövid idő alatt sikerrel „vallatta” a kincseket rejtő földet, shol egyébként

veszélynek vannak kitéve az avar kori emlékek.

A talált örvgarnitúra „kapóra” jött a múzeum restaurátorának, Vámos Lajosáénak is. hiszen nemrég épp az avar kori leletekről és kezelésükről rendezett országos tanácskozáson vett részt. Hosszabb ideje folyik vita arról a szakemberek körében, hogy a bronz ékszereket tudatosan ónozták-« az avarok, vagy az ezüst magas ón tar talma miatt csupán úgy látszik, hogy ónnal vonták be a tárgyakat. A kaposvári leletek azt látszanak bizonyítani, hogy a késői avarok tudatosan ónozták be kedvelt ékszereiket, a szükségszerűség diktálta ezt. A korábbi ezüstbevonatra már nem futotta, mivel elszegényedtek. A tudományos tanácskozáson fölvetették, hogy a restaurálási eljárásokon az újabb kutatási eredmények birtokában változtatni kell, illetve felül kell vizsgálni a fémtárgyak kezelésének eddigi módsze- jreút.

A jövő héten, hivatalosain is megkezdődik az ásatási szezon Somogybán. Fonyód-bél atelepen, az ismert Árpád-kori lelőhelyen, régi geretndaházak nyomába szegődik Bárdos Edit.

Kaposváron tartja huszonnyolcadik vándorgyűlését a Magyar Belgyógyász Társaság dunántúli csoportja, Tegnap délelőtt dr. Hámori Artúr elnök megnyitójával megkezdődött a háromnapos tudományos tanácskozás. Mintegy kétszáz részvevő kíséri figyelemmel a száznál több előadást; ezeket két fölkért előadó vezette be. Dr. Nemes Tihamér az ultrahangos vizsgálatokról, dr. István Lajos szombathelyi orvos a vérképző szervi megbetegedések gyógyításának tapasztalatairól számolt be.

A dunántúlit belgyógyász társaság a .negyedik alkalommal ülésezik Somogybán. A mostani program ígéretes és változatos. A korábbi évekhez képest több a tudományos kutatáson és gyakorlati tapasztalatokon, eredményeken alapuló téma. A belgyógyászat — mint egyik átfogó területe az orvostudománynak — specializálódott, de a részterületeiken dolgozók igénye, hogy minél többet ismerjenek meg a különféle kutatási eredményekből.

A kutatás számár* mi, betegek „szolgáltatunk” a gyakorlatban példákat arra, hogy előbbre jusson a tudomány; a tudomány eredményei pedig * közvetlen

gyógyító munkát segítik. A háromnapos tanácskozáson a tudományág valamennyi fontosabb ágáról szó lesz: így a gyomor és a bélrendszer betegségeiről, a vérképző szervek megbetegedéseiről, a szívbetegségekről, a vesebetegségekről, * máj és a hasnyálmirigy megbetegedéseiről. Pénteken kerekasztal-konferen- cián összegezik a szekció- vezetők tapasztalatait.

A tudományos tanácskozást megyénk párt- és tanácsi vezetőinek nevéből dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára köszöntötte. Ezután ez első fölkért

FI múlt «st* n yolc, ás s

ház el hallgató ti. Elült agy*- rekzsívaj, szétfoszlottak a vacsorahangok, már csak néhány kihűlő illatot sodort a szellő az estebédből. Megszűnt a fürdésekről *zóló vízvezeték-híradás, a vasárnapi barkácsolók kopácsolá- sa, és csak az ablakokból kiszűrődő kékess 7.0 rk* tévé- fények árulkodtak arról, hogy az emberek még nem tértek nyugovóra.

Valami krimi ment; a* Ilyet, ha lehet, újabban elblicceljük. Aznap is az első kánikulai est hűvösöd, naplementéjét élveztük, egy gombnyomással elnémítva a körmönfont gyilkosra hősi elszántsággal vadászó felügyelőt.

Az erkély ilyenkor vlsszs- íeheli a délutáni napsütés melegét, és az alkonyatkor fölkerekedő langyos szellők csodálatosan kellemessé varázsolják a kilencedik emelet! „kilátót". Ez a muskátliöntözés és a. korláton könyökölve mélázás Ideje. Ilyenkor fut be az esti balatoni vonat, és a kisállo- máaról hazaindul a zarándoksereg. A sorompónál ősz- szetorlódó autók fénykígyót rajzolnak az útra, a vonat tülköl és elmegy. Néhány perc múlva azután vége a zajos látványosságnak.

Hat útra látunk. A vasúti átjárónál öt fut össze, alattunk pedig a lakótelepi utca kanyarodik. Megszoktuk már az állandó motorzúgást, szinte észre sem vesszük. Csak akkor kapjuk föl a fejünket, ha egy-egy oktalan módon „sportosra” fölpiszkált masinát hoz arra a rossz sors. És akkor kellemetlen a szűnni nem akaró bérréEgy pillanat csend

gés, h* *gy különös«! nehéz nap után megkínzott idegeink minden rosszat kétszeres erővel igyekeznek „befogadni”.

Ez a* art nyugodt voll A látvány »épségét vettük észre, nem ■ zajokkal törődtünk. Eszünkbe sem jutottak egészen addig, amíg egy fertályórányi ejtőaés után föl nem figyeltünk valami nagyon ritka eseményre. Alig egy pillanatnak tűnt, pedig eltarthatott úgy fél percig: az út-pókhálón egyetlen autó aem araszolt. As utolsó — valamelyik vidéki busz —■ eltűnt a temető iái mögött, és sehonnan sem érkezett helyette másik. Akkor, abban a pillanatban azt hittük: vége az esti jövésmenésnek, és a hirtelen ránk zúdult hatalmas csendben meg a lélegzetünket is visz- ezafojtottuk.

A rövid varázslatnak a.

házfalak és a lombos nagy fák keretébe zárt látómezőnkbe újra beszaladó járművek véget vetettek. Hol innen, hol onnan érkezett egy-egy autó, és néha, amikor már bizakodni kezdtünk, mert az utolsó épp a látóhatárhoz közeledett, megint csalódtunk: mielőtt újra

kiürült volna minden út, Valahonnan megérkezett a következő zakatoló, berregő, zúgó „automobil”. A zaj talán még sohasem volt olyan kegyetlenül bántó, mint a pillanatnyi csend után.

Másfél órát is eltöltöttünk drukkolva, egymást biztatva, fel-felkiáltvn: ,.Na most.

mindjárt «lmennek! Ha most nem érkezik! Együtt kiér a kettő és akkor!" De nem. Vasárnap, késő est,« sem szűnt a zúgás. Talán éjfél felé — amikor már aludtunk, ■ nem tudtunk róluk

— visszaérkeztek a csodás csendpillanatok. Nem tudom, álmunkban miképp hat ránk * szüntelen, zaj, árt-« vagy sem, de ezért már nem is berzenkedik az ember. Amy- nyi bizonyos, hogy nappal és kora este nem jut csend nekünk — s ha észre sem vesszük, egy ilyen pillanat tudatja velünk, hogy hiányzik nagyon.

A hiábavaló drukkolás közben keserű szavakat mondtunk, s a másik erkélyről átszoló szomszéddal is megtárgyaltuk, hogy milyen csúf ez a zajos világ. Efféle magánzúgolódáson kívül többre nemigen jutunk szavakban környezetvédő, tettekben még inkább csak. szennyező korunkban. Beszélgetésünk talán még így sem volt teljesen hiábavaló, de nagyobb haszonnal sajnos nem kecsegtetett. Végül

— valószínűleg a meghirdetett társadalmi programban nehezen, avagy sehogy sem meglelhető egyéni cselekvési lehetőség híján — beszélgetésünk átcsúszott az utópiák területére.

Sct-fi regényekbe Illő ötleteinket nem sorolom, naiv- ságukat menti hirtelen támadt vágyakozásunk a csendre, a nyugalomra. Egyik ilyen gondolatunk látszik így utólag is vnlamenvayirs használhatónak, bár megvalósulására vajmi kevés az esély.

Azt latolgattuk: lehetne-« egy évben egyszer, egyetlenegyszer autómentes, zajmen. les napot tartani, ötletünk nem egészen egyéni —igaz egész más: energiatakarékossági okokból — hasonlót már csináltak néhány országban. Akkoriban sorra hozták a híreket az újságok arról, hogy a világ nem is távoli tájain a hétvégeken, szombaton és vasárnap csak a páros, illetve a páratlan végződésű rendszámmal közlekedhetnek az autók. Ebből támadt a bohókás „eszme”: az év egy jó előre meghirdetett napján a mentőkön, a tűzoltókon és hasonlókon kívül minden géperejű jármű „csendben maradna”.

Mit is hozna az a. nap? Esélyei bizonytalanok. Áz energiatakarékosság egyértelmű. Nem történné aznap közlekedési baleset. Nem volna zaj. Sétálhatnánk az utcán. Hódolhatnánk az egészséges testmozgásnak. Nem szakadna autósokra és gyalogosokra a „tábor”. Megáll- nánk olyan szépségeknél, amelyek mellett máskor elsuhanunk. Tartalmas, szép időtöltést találnánk fölösleges utak helyett... És az ellenérvek: sokan nem találnák a helyüket, „kicsúszna alóluk a talaj”, idegesek lennének megszokott autójuk nélkül, egy sor szükséges vagy annak hitt tevékenységünk akadozna, megbénuln* . . é<r

teségek; mérlegük bizonytalan. Kipróbálni tán lehetn« mindezt, talán hasznos is volna. A gondolattal eljátszadoztunk, ez pedig semmiképpen sem okozhat kárt.

Persze az ilyen rendelkezések mesterkéltek lennének, * természetes életritmusunknak — még ha az rossz is — ellentmondanának, a kierőszakolt „nyugalom” életidegen. nem célravezető. Játékos-keserű ötleteink viszont nem a véletlen szüleményei, bár egy váratlan alkalommal érkeztek.

önvédelmünket — s nemcsak a zaj ellen — biztosítanunk kellen«. 8 a környezetünk óvásává! önmagunkat védelmező cselekedeteinknek túl kellene lépniük azon a szűk körön, amely bezárul néhány lakótelepi fásítási akcióban, abban, hogy egyre többen nem dobják el a csikket az utcán, hogy sokan igyekszünk embertársainkat nem zavarni... Több kapaszkodó kellene a társadalmi programhoz, több egyéni cselekvési lehetőség. És több „fül” szavaink meghallgatására. (Még naiv, kivihetetlen ötleteinkhez is, mert a köztük rejtőző egy vagy két nagyszerűt sem lenne szabad elveszíteni.)

Lehetőség... A cselekvés táptalaja, a jó kezdeményezés bölcsője, a természetes tettrekészség beidegződését, segítő szabad út... Hogy ne legyenek véletlenek a csend boldog pillanatai, hogy magunknak tudatosan teremthessünk olyan helyzetet, olyan környezetet, amelyre egyszercsak rácsodálkozunk Nézd! De nagyszerű!

T i" !,• I« "

előadó, dr. Nemes Tihamér beszámolt arról, hogy az elmúlt három évben végzett ultrahangos hasi vizsgálatok milyen tapasztalatokkal gazdagították a belgyógyászokat, mennyivel könnyítették meg a beteg számára a néha bizony bonyolult éa nem fájdalommentes vizsgálatokat. A kaposvári ultrahangos diagnosztika tíz kén- ház munkáját segíti: nemcsak a megyéből, hanem m megyehatárokon túlról, elsősorban’ Pécsről és Szefc- szárdról Is fogadtak betegeket. Tavaly 1530 ultrahangos vizsgálatot végeztek a kaposvári megyei kórház- ban.

Az előadások nagy része foglalkozik a szívbetegségekkel, azok vizsgalati és gyógyászati tapasztalataival. Az utóbbi évék kutatásai nyomán hatékonyabb lett a kezelés. A tudományos tanácskozáson elhangzó előadások rövidített szövegét kiadta a belgyógyász társaság, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy a tapasztalatok, az eredmények közkinccsé váljanak. A háromnapos vándorgyűlés fő célja éppen ez: minden ér- deklődő számára hozzáférhető legyen a legfrissebb kutatómunka eredménye, melyet a gyakorlatban, a gyógyító munkában gyümól- csoztethetnek az orvosok.

H. B.

A belgyógyász társaság vándorgyűlése