Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-04 / 129. szám

Puskákkal — medvére I ■■ Ovgarnitúra az avar korból Talán még agyatlan olyan antológia eem született Gu­tenberg találmánya óta, amelynek minden darabja, minden porcikája. legalább egyetlen emberben Is osz­tatlan elismerést és mara­déktalan ’tetszést aratott vol­na. Ez persze nem nagy cso­da, hiszen esetenként az an­tológiák válogatási elve a sokszínűség, a változatosság. Nincs ez másként a Med­veölő fia című novellagyűj­teménnyel sem, amely 38 fiatal prózaíró művéből vá­logatott, s melyet a Kozmosz Kiadó jelentetett meg. Vasy Géza válogatása kissé ha­sonlatos a korábban már ál­talunk is ismertetett Isten tenyerén ülünk című antoló­giához, melyet a Fiatal Írók József Attila Köre patronált. Jó néhány szerző mindkét kötetben szerepel. Megtalál­ható például Nádas Péter, Kuruc* Gyula, Csapiár Vil­mos, Kolozsvári Papp Lász' ló, Esterházy Péter, Lengyel Péter és Fábián Péter egy- egy Írása — «öt Hajnóczy Péter Temetés című novellá­könyvespolc ja (!) mindkét gyűjtemény­ben. Néhány mondat erejéig azért Időzzünk el a „fiatal” jelzőnél. A kötetben szerep­lők ugyanis már nem fiata­lok. Az életkori sajátosságo­kat figyelembe véve lega­lábbis nem. Sőt, némelyek még az irodalmi múltat szemlélve sem nevezhetők fiatalnak, pályakezdőnek. Balázs József például 37 éves, öt regénye jelent meg, közülük néhányból film is készült, pl. Magyarok, Ko- portos, Fábián Bálint talál­kozása Istennel... Marosi Gyula már a negyedik x-et tapossa. Az egykori kaposvári kö­zépiskolás, Csörsz István is afelé közeleg. Neki 1971 és 77 között hat kötete jelent meg!_A mostani antológiá­ban közölt novellája — A másik szoba — nem rosz­szabb, mint a gyűjtemény többi darabja. Nem is igen jobb. „Örökzöld” témát bon­colgat — illetve villant fel —: egy megromlott kapcso­lat utolsó utáni fázisát, ami­kor már nincs helye a hely­reigazításnak, . a javításnak, amikor már eiszakadt azösz- szekötő lánc: a szerelem, az együvétartozás érzése. A kötet címadó novelláját a József Attila-díjas Simon~ ffy András írta. A medveölő fiai vagyunk szinte vala­mennyien : akik «apáinkról kialakult legendáinkat fel­nőtté válásunk során foko­zatosan alakítjuk egyre vaió- ságszerűbbé, egyre emberib­bé. Kutatjuk őseink nyomait időben és térben, a valósá­got keressük, de igazában, ■aha nem léljük meg. A medveölő fiai vagyunk — csakúgy, mint a kötet szerzői, akik közül jó páran vadászgatnak az irodalom erdeiben, „puskákkal”, má­sok által „gyártott” és má­sok által „belőtt” irodalmi „fegyverekkel”. Akadnak persze olyanok is, akii? hang­jukat már önállóra kovácsol­ták, fegyverzetüket kialakí­tották. Érdemesnek tartjuk a kötetet az elolvasásra, hi­szen a sokszínű stílusirány­zatok között bizonyára min­denki talál neki tetsző írá­sokat. Szerintünk különösen jól sikerült Czakó Gábor Emberkert, Annus József Dallam a vízen, Esterházy Péter Here-vasárnap, Kolozs­vári Papp László A renitens kutya, ördögh Szilveszter Tenger és sirály, valamint Tárnok Zoltán Nyüszítések című írása. Befejezésül hadd idézzünk a gyűjtemény előszavából néhány sort. „Sokféle anto­lógia gazdagítja könyvkiadá­sunkat. A miénk nem az antológiák számát akarja gyarapítani, hanem egy va­lóságosan létező hiányt sze­retne pótolni. 1977-ben jelent meg a Tengerlátó, amely az utóbbi évtizedben jelentkező költőket gyűjtötte egybe leg­jobbnak ítélt verseikkel, mintegy seregszemlét tartva. A medveölő fia ennek kí­ván a párja lenni...” Hogy valóban párja-e, azt nem mi vagyunk hivatottak el­dönteni. «y. V Logopédiai gyakorlat A Fővárosi Beszédjavító Intézetben évente mintegy 400 gyerek tanul meg helyesen és szépen beszélni. Nemcsak beszédhibás gyermekekkel foglalkoznak, hanem olvasás és írás iskoláéi őkészítnt is tartanak. Az ásatási szezon ugyan még csak napok múlva kezdődik Somogybán, de a leletmentés folyamatos. Ka­posvár határában, a negy­venes őnház mellett avar kori temető fekszik. A hat­vanas évektől dolgoznak itt a régészek. 1975-ben ötven­öt sínt tártak föl, azóta egy-egy sír és leletanyag mindig a felszínre kerül. Bárdos Edit régész teg­nap délelőtt gazdag anyag­gal tért vissza munkahe­lyére, m múzeumba. A Dél- viép-től kölcsönkapott gép­pel rövid idő alatt sikerrel „vallatta” a kincseket rej­tő földet, shol egyébként veszélynek vannak kitéve az avar kori emlékek. A talált örvgarnitúra „ka­póra” jött a múzeum res­taurátorának, Vámos La­josáénak is. hiszen nemrég épp az avar kori leletekről és kezelésükről rendezett országos tanácskozáson vett részt. Hosszabb ideje fo­lyik vita arról a szakem­berek körében, hogy a bronz ékszereket tudatosan ónozták-« az avarok, vagy az ezüst magas ón tar talma miatt csupán úgy látszik, hogy ónnal vonták be a tárgyakat. A kaposvári le­letek azt látszanak bizo­nyítani, hogy a késői ava­rok tudatosan ónozták be kedvelt ékszereiket, a szük­ségszerűség diktálta ezt. A korábbi ezüstbevonatra már nem futotta, mivel elsze­gényedtek. A tudományos tanácskozáson fölvetették, hogy a restaurálási eljárá­sokon az újabb kutatási eredmények birtokában vál­toztatni kell, illetve felül kell vizsgálni a fémtárgyak kezelésének eddigi módsze- jreút. A jövő héten, hivatalo­sain is megkezdődik az ása­tási szezon Somogybán. Fo­nyód-bél atelepen, az ismert Árpád-kori lelőhelyen, régi geretndaházak nyomába sze­gődik Bárdos Edit. Kaposváron tartja huszon­nyolcadik vándorgyűlését a Magyar Belgyógyász Társa­ság dunántúli csoportja, Tegnap délelőtt dr. Hámori Artúr elnök megnyitójával megkezdődött a háromna­pos tudományos tanácsko­zás. Mintegy kétszáz rész­vevő kíséri figyelemmel a száznál több előadást; eze­ket két fölkért előadó ve­zette be. Dr. Nemes Tiha­mér az ultrahangos vizsgá­latokról, dr. István Lajos szombathelyi orvos a vér­képző szervi megbetegedé­sek gyógyításának tapasz­talatairól számolt be. A dunántúlit belgyógyász társaság a .negyedik alka­lommal ülésezik Somogy­bán. A mostani program ígéretes és változatos. A korábbi évekhez képest több a tudományos kutatáson és gyakorlati tapasztalatokon, eredményeken alapuló té­ma. A belgyógyászat — mint egyik átfogó területe az orvostudománynak — specializálódott, de a rész­területeiken dolgozók igé­nye, hogy minél többet is­merjenek meg a különféle kutatási eredményekből. A kutatás számár* mi, betegek „szolgáltatunk” a gyakorlatban példákat arra, hogy előbbre jusson a tu­domány; a tudomány ered­ményei pedig * közvetlen gyógyító munkát segítik. A háromnapos tanácskozáson a tudományág valamennyi fontosabb ágáról szó lesz: így a gyomor és a bél­rendszer betegségeiről, a vérképző szervek megbete­gedéseiről, a szívbetegségek­ről, a vesebetegségekről, * máj és a hasnyálmirigy megbetegedéseiről. Pénte­ken kerekasztal-konferen- cián összegezik a szekció- vezetők tapasztalatait. A tudományos tanácsko­zást megyénk párt- és ta­nácsi vezetőinek nevéből dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára köszöntöt­te. Ezután ez első fölkért FI múlt «st* n yolc, ás s ház el hallgató ti. Elült agy*- rekzsívaj, szétfoszlottak a va­csorahangok, már csak né­hány kihűlő illatot sodort a szellő az estebédből. Meg­szűnt a fürdésekről *zóló vízvezeték-híradás, a vasár­napi barkácsolók kopácsolá- sa, és csak az ablakokból ki­szűrődő kékess 7.0 rk* tévé- fények árulkodtak arról, hogy az emberek még nem tértek nyugovóra. Valami krimi ment; a* Ilyet, ha lehet, újabban el­blicceljük. Aznap is az első kánikulai est hűvösöd, nap­lementéjét élveztük, egy gombnyomással elnémítva a körmönfont gyilkosra hősi elszántsággal vadászó fel­ügyelőt. Az erkély ilyenkor vlsszs- íeheli a délutáni napsütés melegét, és az alkonyatkor fölkerekedő langyos szellők csodálatosan kellemessé va­rázsolják a kilencedik eme­let! „kilátót". Ez a muskátli­öntözés és a. korláton kö­nyökölve mélázás Ideje. Ilyenkor fut be az esti ba­latoni vonat, és a kisállo- máaról hazaindul a zarán­doksereg. A sorompónál ősz- szetorlódó autók fénykígyót rajzolnak az útra, a vonat tülköl és elmegy. Néhány perc múlva azután vége a zajos látványosságnak. Hat útra látunk. A vasúti átjárónál öt fut össze, alat­tunk pedig a lakótelepi utca kanyarodik. Megszoktuk már az állandó motorzúgást, szin­te észre sem vesszük. Csak akkor kapjuk föl a fejün­ket, ha egy-egy oktalan mó­don „sportosra” fölpiszkált masinát hoz arra a rossz sors. És akkor kellemetlen a szűnni nem akaró bérré­Egy pillanat csend gés, h* *gy különös«! ne­héz nap után megkínzott idegeink minden rosszat két­szeres erővel igyekeznek „be­fogadni”. Ez a* art nyugodt voll A látvány »épségét vettük észre, nem ■ zajokkal tö­rődtünk. Eszünkbe sem ju­tottak egészen addig, amíg egy fertályórányi ejtőaés után föl nem figyeltünk va­lami nagyon ritka esemény­re. Alig egy pillanatnak tűnt, pedig eltarthatott úgy fél percig: az út-pókhálón egyet­len autó aem araszolt. As utolsó — valamelyik vidéki busz —■ eltűnt a temető iái mögött, és sehonnan sem érkezett helyette másik. Ak­kor, abban a pillanatban azt hittük: vége az esti jövés­menésnek, és a hirtelen ránk zúdult hatalmas csendben meg a lélegzetünket is visz- ezafojtottuk. A rövid varázslatnak a. házfalak és a lombos nagy fák keretébe zárt látóme­zőnkbe újra beszaladó jár­művek véget vetettek. Hol innen, hol onnan érkezett egy-egy autó, és néha, ami­kor már bizakodni kezdtünk, mert az utolsó épp a látó­határhoz közeledett, megint csalódtunk: mielőtt újra kiürült volna minden út, Valahonnan megérkezett a következő zakatoló, berregő, zúgó „automobil”. A zaj talán még sohasem volt olyan kegyetlenül bántó, mint a pillanatnyi csend után. Másfél órát is eltöltöttünk drukkolva, egymást biztatva, fel-felkiáltvn: ,.Na most. mindjárt «lmennek! Ha most nem érkezik! Együtt kiér a kettő és akkor!" De nem. Vasárnap, késő est,« sem szűnt a zúgás. Talán éjfél felé — amikor már alud­tunk, ■ nem tudtunk róluk — visszaérkeztek a csodás csendpillanatok. Nem tudom, álmunkban miképp hat ránk * szüntelen, zaj, árt-« vagy sem, de ezért már nem is berzenkedik az ember. Amy- nyi bizonyos, hogy nappal és kora este nem jut csend nekünk — s ha észre sem vesszük, egy ilyen pillanat tudatja velünk, hogy hiány­zik nagyon. A hiábavaló drukkolás közben keserű szavakat mondtunk, s a másik erkély­ről átszoló szomszéddal is megtárgyaltuk, hogy milyen csúf ez a zajos világ. Efféle magánzúgolódáson kívül többre nemigen jutunk sza­vakban környezetvédő, tet­tekben még inkább csak. szennyező korunkban. Be­szélgetésünk talán még így sem volt teljesen hiábavaló, de nagyobb haszonnal saj­nos nem kecsegtetett. Végül — valószínűleg a meghirde­tett társadalmi programban nehezen, avagy sehogy sem meglelhető egyéni cselekvési lehetőség híján — beszélge­tésünk átcsúszott az utópiák területére. Sct-fi regényekbe Illő öt­leteinket nem sorolom, naiv- ságukat menti hirtelen tá­madt vágyakozásunk a csendre, a nyugalomra. Egyik ilyen gondolatunk lát­szik így utólag is vnlamenv­ayirs használhatónak, bár megvalósulására vajmi ke­vés az esély. Azt latolgattuk: lehetne-« egy évben egyszer, egyetlen­egyszer autómentes, zajmen. les napot tartani, ötletünk nem egészen egyéni —igaz egész más: energiatakarékos­sági okokból — hasonlót már csináltak néhány országban. Akkoriban sorra hozták a híreket az újságok arról, hogy a világ nem is távoli tájain a hétvégeken, szom­baton és vasárnap csak a páros, illetve a páratlan vég­ződésű rendszámmal közle­kedhetnek az autók. Ebből támadt a bohókás „eszme”: az év egy jó előre meghirde­tett napján a mentőkön, a tűzoltókon és hasonlókon kí­vül minden géperejű jármű „csendben maradna”. Mit is hozna az a. nap? Esélyei bizonytalanok. Áz energiatakarékosság egyér­telmű. Nem történné aznap közlekedési baleset. Nem vol­na zaj. Sétálhatnánk az ut­cán. Hódolhatnánk az egész­séges testmozgásnak. Nem szakadna autósokra és gya­logosokra a „tábor”. Megáll- nánk olyan szépségeknél, amelyek mellett máskor el­suhanunk. Tartalmas, szép időtöltést találnánk fölösle­ges utak helyett... És az ellenérvek: sokan nem ta­lálnák a helyüket, „kicsúsz­na alóluk a talaj”, idegesek lennének megszokott autójuk nélkül, egy sor szükséges vagy annak hitt tevékenysé­günk akadozna, megbénul­n* . . é<r teségek; mérlegük bizonyta­lan. Kipróbálni tán lehetn« mindezt, talán hasznos is volna. A gondolattal elját­szadoztunk, ez pedig sem­miképpen sem okozhat kárt. Persze az ilyen rendelke­zések mesterkéltek lennének, * természetes életritmusunk­nak — még ha az rossz is — ellentmondanának, a ki­erőszakolt „nyugalom” élet­idegen. nem célravezető. Já­tékos-keserű ötleteink vi­szont nem a véletlen szüle­ményei, bár egy váratlan al­kalommal érkeztek. önvédelmünket — s nem­csak a zaj ellen — biztosí­tanunk kellen«. 8 a környe­zetünk óvásává! önmagunkat védelmező cselekedeteink­nek túl kellene lépniük azon a szűk körön, amely bezárul néhány lakótelepi fásítási akcióban, abban, hogy egyre többen nem dobják el a csikket az utcán, hogy sokan igyekszünk embertársainkat nem zavarni... Több ka­paszkodó kellene a társadal­mi programhoz, több egyéni cselekvési lehetőség. És több „fül” szavaink meghallgatá­sára. (Még naiv, kivihetetlen ötleteinkhez is, mert a köz­tük rejtőző egy vagy két nagyszerűt sem lenne szabad elveszíteni.) Lehetőség... A cselekvés táptalaja, a jó kezdeménye­zés bölcsője, a természetes tettrekészség beidegződését, segítő szabad út... Hogy ne legyenek véletlenek a csend boldog pillanatai, hogy ma­gunknak tudatosan teremt­hessünk olyan helyzetet, olyan környezetet, amelyre egyszercsak rácsodálkozunk Nézd! De nagyszerű! T i" !,• I« " előadó, dr. Nemes Tihamér beszámolt arról, hogy az el­múlt három évben végzett ultrahangos hasi vizsgála­tok milyen tapasztalatokkal gazdagították a belgyógyá­szokat, mennyivel könnyí­tették meg a beteg számára a néha bizony bonyolult éa nem fájdalommentes vizsgá­latokat. A kaposvári ultra­hangos diagnosztika tíz kén- ház munkáját segíti: nem­csak a megyéből, hanem m megyehatárokon túlról, el­sősorban’ Pécsről és Szefc- szárdról Is fogadtak bete­geket. Tavaly 1530 ultra­hangos vizsgálatot végeztek a kaposvári megyei kórház- ban. Az előadások nagy része foglalkozik a szívbetegsé­gekkel, azok vizsgalati és gyógyászati tapasztalatai­val. Az utóbbi évék kuta­tásai nyomán hatékonyabb lett a kezelés. A tudomá­nyos tanácskozáson elhang­zó előadások rövidített szö­vegét kiadta a belgyógyász társaság, ezzel is hozzájá­rulva ahhoz, hogy a tapasz­talatok, az eredmények közkinccsé váljanak. A há­romnapos vándorgyűlés fő célja éppen ez: minden ér- deklődő számára hozzáfér­hető legyen a legfrissebb kutatómunka eredménye, melyet a gyakorlatban, a gyógyító munkában gyümól- csoztethetnek az orvosok. H. B. A belgyógyász társaság vándorgyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents