Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
A Fiatalokat képviselik A fiatalok egyre nagyobb figyelemmel kísérik, miként képviselik őket azok a munkatársaik, akik az ő bizalmukból kerültek szakszervezeti tisztségbe. Az SZMT ifjúsági bizottságának egyik fölmérése is bizonyítja, hogy egyre többen egyengetik útjukat a közéletben, s erre' szükség is van ahhoz, hogy eredményesen kiállhassanak a fiatalok jogos érdeke mellett a különféle fórumokon. A KISZ munkájának elismerését is jelenti, hogy többen a KISZ-alapszervezetekben végzett kiemelkedő munkájukkal érdemelték ki társaik bizalmát. A fiatal tisztségviselők közül többen most is tagjai a KISZ-nek. Ennek köszönhető például, hogy olyan termékeny a kapcsolat a szakszervezeti bizalmiak és a KlSZ-alapszerveze- tek között, például a Kaposvári Villamossági Gyárban, a Délviép-nél. a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál és máshol. Előfordul persze az is, mint például a Somogy megyei Vendéglátói pari Vállalatnál, hogy az üzletek szétszórtsága miatt nagyon nehéz ilyen jó kapcsolatot kialakítani. S ugyanilyen cipőben járnak az ingatlankezelő vállalatnál, sőt még a tejüzemben is. Ezt a kapcsolatot mindenhol érdemes továbbfejleszteni, hiszen a fiatalok képviseletében mind a szak- szervezetnek, mint a KISZ- nek megvan a külön-külön és az együttes feladata is. Mi sem természetesebb, hogy a legjobb összekötőkapocsként azok a fiatalok működhetnek közre, akik a legközelebb vannak a KISZ-kor- osztályhoz. A vélemények továbbításában, a döntések megismertetésében is megvan a szerepe ennek a rétegnek. S talán még abban is, hogy elősegítsék az alkalmas fiatal társaik közéleti- ségre való megtanítását, bátorítsák őket arra, hogy mondják el a véleményüket a fórumokon. L. G. AZ nUOSIGMKIOSAG IKIUSAG*IKJUSAG«IKIŰSAG IIBJSÄG Jól húz a Kandó brigád Erdei történet romantika nélkül Nem veri fel a motorfűrész zaja a bolhói erdőt, hiszen amikor a termelőszövetkezet hattagú fakitermelő brigádját kerestük, épp ebédszünet volt. Pirult a szalonna, fogyott a kolbász, madár csiripelt mint a mesében ... — A külső szemlélőnek valóban így látszik — fogadott a „mindenttudó” Stíl- motorfűrész kezelője, Balogh Imre. Kivált most, hogy süt a nap, kellemes meleg van. Csak az a baj, hogy ha eltölt itt egy fél órát, és megpróbálja a munkát, maga is más véleményen lesz. Persze nem az a gond, ha az ember elfárad, és farkaséhesen ül a vacsorához. — Akkor hát mi? — faggatom a területi alapszervezet titkárát. — Évek óta gond, hogy hiányosak a védőfelszerelések, a munkavédelmi eszközök. Hiába mondom el, hogy nincs alumínium ékünk, a vas ékekben tönkrementek a fűrész láncai. Nincs védőkesztyű, fülvédő. A szőlősgyöröki Béke Mg. Tsz azonnali belépéssel fölvesz mezőgazdasági gépszerelő, autószerelő és lakatos szakmunkásokat. Jelentkezés személyesen a műszaki főágazat- vezctőnél. (RtTtrtj — Mennyit dolgoznak? — Reggel fél nyolckor kezdünk, s délután négykor még kint vagyunk a határban. Teljesítménybérben dolgozunk úgy, hogy az ebédidő, a cigarettaszünet a saját időnkből megy. Két évvel ezelőtt működött itt egy finn rakodógép, azzal lehetett dolgozni. Volt úgy, hogy három motorfűrészes döntötte a fát, s a gép — egy emberrel a „fedélzetén” — győzte a munkát. — Hogy telnek a napok, milyen lehetőségei vannak a babócsai, a bolhói, a környező község fiataljainak? Miben látják a továbblépés lehetőségét ? — Lehetőség, program, művelődési, szórakozási alkalom van. De amíg a fiatalok egy részének a kocsmánál kezdődik és végződik a szórakozási igényük, addig a többiek „megfeszülhetnek”. Jól működik, az ifjúsági klub, rendeztünk íróolvasó találkozót, volt több technikai és szakmai előadás. Idén védnökséget vállaltunk a babócsai játszótér építéséért. Rendszeresen vannak zenés, táncos műsoraink. Azt az elvet valljuk, hogy csak olyan emberekre van szükség, akikre a munkában is lehet számítani. Tavaly egy pályázat révén tizenötezer forintot nyertek, s ezt a klub szépítésére fordítottak. — Szabadidő, hobbi? — Elég kevés időm marad kikapcsojódásra, olvasásra. Szüleimmel együtt lakunk feleségemmel; feladat az otthon teremté«. K. //. lésnél, a kipróbálásnál kell behozni, hogy a terméket — jelenleg a KRA és KCR 350- es darut — határidőre szállíthassuk. A dolgozók — javarészt a Kandó Kálmán szocialista gépszerelő brigád tagjai — a megmondhatói ennek. A jórészt fiatalokból álló 18 tagú társaság nemrég kapta meg a kiváló társadalmi munkáért kitüntető jelvényt. — Örülök, hogy a „Kandósok” részesültek ebben az elismerésben — kapcsolódik a beszélgetésbe Salamon Zoltán művezető, a brigád pat- rónusa —, hiszen erre a gárdára mindig lehet számítani. Akkor is, amikor szorít a határidő, akkor is, amikor kommunista szombatról van szó. Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy felsoroljam mi mindent tett ez a közösség azért, hogy ma ilyen körülmények között dolgozhatunk. Az üzemcsarnok átadása után ők tettek helyre szinte az összes gépet, festettek, takarítottak, csinosították jövendő munkahelyüket, nagyrészt társadalmi munkában. Nezdei Lászlótól, a brigád vezetőjétől a közösség története felől érdeklődtem. — A mostani brigád 1978- ban alakult egy előtte is itt dolgozó, ugyancsak jó hírű társaságból és a mosonma- gyarórvári gépgyár és a mi cégünk összevonása után idekerült brigádból. Ahogy mondani szokták, jól összejöttek a dolgok. Nem kellett magyarázni senkinek semmit. Mindenki alkalmazkodott. meglátta mi a feladata, tudta mi a kötelessége. Megjegyzem, mindkét társaság szépen aratott babérokat már azelőtt is. A mezőgépes brigád például többször érdemelte ki az aranykoszorús szocialista brigád címet, volt kiváló brigád is. Ahogy a naplójukat nézegetem, olyan, mint egy öt piros pontos szorgalmi leckefüzet. Díszítések, beragasztások, pontosan vezetnek mindent, méghozzá gyöngybetűkkel. — Melyik csavarkulcshoz, reszelőhöz szokott férfikéznek van ilyen szép írása? — Egyikünknek sincs — válaszol nevetve a brigádvezető. — Ha jól megnézi a névsort, akad köztük egy hölgy is: Árva Imréné adminisztrátor, az ő keze munkáját dicséri a brigádnapló. — A kemény fizikai munkából úgy sem tudom kivenni a részemet, hiszen a fiúkat csak akadályoznám, így aztán abban segítek, amiben tudok. Ne értse félre, nem tekintjük elsőrangú kérdésnek a brigádnaplót, tudjuk, hogy nem ez a legfontosabb, de mindannyiunk számára öröm, ha az is a gondosságról, a pontos munkáról árulkodik, — Mivel érdemelték ki ezt a kitüntetést? — kérdeztem Kurucz Jánostól. — Hosszabb ideje pártfogoljuk a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát: Részt vettünk a tornatermük építésében, öltözőszekrényeket készítettünk, zárakat javítottunk, táblákat szereltünk és több kisebb munkát végeztünk el. — Úgy tudoom, hogy máshol is kiveszik részüket a munkából? — Nekünk sohasem kellett kétszer szólni. Ha nem tudott mindenki elmenni egyszerre, akárki szervezte is a társadalmi munkát közülünk mindig ott volt valaki. — Hogy állnak az egyéb vállalásokkal ? — Ahogy időnk engedi, rendszeresen járunk színházba, moziba, elmegyünk egy- egy kiállításra is — mondta a brigádvezető. A legfőbb gondot az okozza, hogy a munkahelyünk jéllegéből adódóan sokszor van túlmunka, többen járnak iskolába, vagy más elfoglaltságuk van. Többnek van fontos társadalmi tisztsége. Ennek ellenére társadalmi vállalásainkat mindig túlteljesítettük: reméljük, így lesz ezután is. ' Körtééi Zsolt ANYANYELVI NEHÉZSÉGEK Üresjáratban — egymás felé Elképzelem, amint ülnek a középiskolák igazgatói egy közelmúltban lezajlott tanácskozásukon és borúsan, egyetértőn bólogatnak: a most érettségizők által használt nyelv színtelen, nem elég kifejező, beszédkulturá- juk szegényes, és ez a kép általános, nem újkeletű. Nem voltam jelen az iskolaigazgatók tanácskozásán, de egyetértek velük; az ott •elhangzottakat szomorú tapasztalataim támasztják alá. Kényszerű hallgatózásaim — utcán, moziban, munkahelyen — semmi örömmel nem járnak. Széles körben általános szokás az üres csevegés. A beszélgetéseknek nincsen tétje. Olyannyira hígak, hogy nem is lennének sűríthetők. Átrostálva a szavakat semmi sem maradna. A beszéd a kapcsolattartásnak csak tartalmatlan „üzemzöreje”. Ezúttal nem az úgynevezett csúnya beszéddel van a hajd. nem azzal, (írni elhangzik, hanem ami hiányzik belőle — mögüle. A nyelv nemcsak a beszédnek, hanem a gondolkodásnak is eszköze, anyaga: amire nincs szó „kifelé”, arról nincs pontos gondolat sem. S mi lesz, ha egyszer eljön a tartalmas, árnyalt közlések ideje, a fontos és bonyolult mondanivalóké? Lesz-e hozzá kellő gyakorlat; nyelvi, gondolati muníció? S ha nem jön el e közlések ideje, nem is hiányzik majd? Ez az elszegényedés nem csupán nyelvi jelenség. Hiszen a beszéd: közlés, kapcsolat, viszony. Viszony a többiekhez, és a közölnivalóinkhoz, — ha vannak. Az alsóbb iskolásoknál is megfigyelhető már e képességek romlása, nem megfelelő szintje. Nagyon sokuk anyanyelvi szókincse pasz- száv, nem tudják kifejezni magukat, pedig iskolába járnak, tv-t néznek .. . Csakhogy ez nem elég. Nem kérdezzük őket eleget, és válaszaikat nem méltatjuk kellő figyelemre: mar az óvodaSzakmunkástanulók a gépek mellett Csaknem ötven szakmunkástanuló kezdte meg a szakmai gyakorlatot Kaposváron, a Csepel Müvek Egyedi Gépgyárának Nehézgépgyárában. A fiatalok többsége forgácsoló ipar! tanuló, s az egyhónapos szakmai gyakorlaton korszerű gépeken dolgozik a tanműhelyben. ban sem jut erre idő. Otthon csak ritkán kíváncsiak rájuk; probléma anélkül is van elég. Az iskolákban egyre gyakoribb az írásban megoldandó feladat, sok közötte a teszt, ahol nem megfogalmazni, hanem többnyire csak megjelölni kell a helyes választ. A televízió is nagy sorozatban gyártja a passzív befogadóikat: nem kérdez, nem vár választ, és közvetlenül kérdezni sem lehet tőle. A kapcsolatteremtés és -tartás képessége és hajSan- dósága a fiatalok széles rétegeinél szenved károkat, s ezt nem lehet orvosolni utóbb, a nyelviművelés eszközeivel. Napjainkban egyetlen popegyüttes, tollbamondásként diktálhatja le egész csoportok érzel mi-gondolati csúcsait. Már nem a vers próbálja kifejezni érzelmeiket, hanem az érzelmek kot- táznak egy-egy dalsort, ki- eevezve annak közhely-formájával. (Szellemi táplálék tekintelebeu úgy viszonyulnak ezek az igazihoz, mint az igazi konyhán a töltött- kápo6Zta-iköltemény a háztartási kekszhez...) A nyelvi üresjáratokért persze nem keil okvetlenül fiatalok közé menni. Sőt, érdemlegesebb okait kereshetjük e jelenségnek azoknál a korosztályoknál, akik „menetközben” sajátították el — ugyanezt, akiknek élettörténete inkább szolgál adalékokkal e társadalmi méretű nyelvi léhaság kialakulásáról. Őket szemlélve még világosabbá válik, hogy a nyelv; eszköz, mely tünetekkel is szolgál a közösségek állapotáról, vészjeleket is ad. Es a cselekvés nemcsak a derék iskolaigazgatókra, meg a nyelv művelőire vár. K. Z. Szinte felüdülést jelent a belépőnek a nagy üzemcsarnok kellemes klímájával, rendjével, tisztaságával a Mezőgép 1-es számú kaposvári gyárában. Lantos Ferenc üzemvezetővel az „irodai galérián.” beszéltünk. — Innen aztán belátni az egész csarnokot, bizonyára nem szeretik a beosztottjai, ha kiáll ide, hiszen a „főnök” innen mindent lát, még elbújni sem lehet... — Nem hiszem, hogy az elmúlt több mint egy év alatt, amióta ebben a műhelycsarnokban dolgozunk, valakinek is eszébe jutott volna ... Nálunk ugyanis mindig feszített a tempó, nincs idő lazsálni. Az alkatrész-szállító partnereknél és a gyár területén előforduló lemaradásokat az összesszereA brigád tagok munka közben.
