Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
Művészet a változó világban Eigel István és Tassy Klára kiállítása A világosság legyőzi a sötétséget Botticelli Vénusz születése című festményére ismerünk Eigei István egyik vásznam. Parafrázis? — tűnődik a szemlélődő. A reneszánsz festmény „átírására” mi ösztönözte a művészt? A „kép a képben” egy utazás emléke? Nem feltétlenül, mert a közvetett ismeret — album, reprodukció — is kiválthatta volna Eigel véleményét; hiszen erről van, szó, a klasszikus kulturális értékek és mai életünk viszonyáról. A Vénusz születése tehát csak a gondolat elindítója, s a változó világ tükre. A mai polgári érzéssel, életmóddal állítja szembe Botticelli világhírű alkotását. Korunk megújult szellemiségét egy másik mű. reprezentálja — szintén művészettörténeti párhuzamban: A teremtés nyolcadik napja. Itt Michelangelo Ádám teremtése — a sixtu- si kápolna freskója — alig észrevehető motívumként szerepel a hatalmas méretű pannon. Egy bányásztragédia eseménye vezette a festő kezét életünk körforgásának ábrázolására. Ez a mű nemcsak általánosabb érvényű gondolat hordozója, mint a Vénusz hétköznapjai, hanem a mai képzőművészeti nyelv és jelrendszer stílusjegyeit is jobban képviseli. Eigel István és Tassy Klára ahhoz a nemzedékhez tartozó művész, amely nagy utat tett meg — Rudnay és Bemáth tanítványaként — korunk eszmei és művészeti irányzatainak fölismeréséig, alkalmazásáig. Mit tanultak mestereiktől? Rud- naytól — leegyszerűsítve — talán elsősorban a szakma gyakorlásához legszükségesebb elveket és módszereket, Bemáthtól a nyitottságot, a megújulni kész művészi szemléletet. Tassy Klára textiljei és Eigel István festményei sok rokon vonást mutatnak: a művészet szerepét úgy fogják föl, hogy feleletet adnak változó világunk kérdéseire, jelenségeire. Tassy gobelinjei dekorativitásával és funkciójával — épületbelsőket díszítenek — nem él vissza, a művészi mondanivalót helyezi mindig előtérbe. A világosság legyőzi a sötétséget című textil nemcsak látványosan megoldott pályamű, hanem a jó és a rossz harcát, a művészet egyik fontos alapkérdését úgy jeleníti meg, hogy fölismerjük a haladást szolgáló eszméket és mellettük foglaljunk állást. A szó nemes értelmében kísérletező művészek — Eigel több festői korszakának bemutatásával különösen bizonyítja ezt. A korábbi, konstruktív felfogásról árulkodó műveket fölváltották az epikusabb képek. A nosztalgiahullám azonban őt sem kerülhette el. De ez részben életkorával magyarázható és amiért ezt a korszakát mégis együvé tartozónak érezzük az előbbiekkel: a művészi igényesség ezekből a képekből sem hiányzik, noha merészen újjal próbálkozik. A polgári életmód ugyan sok témát ad neki, de az ábrázolásmódja ellenszegül a konzervativizmusnak: modern, korszerű szemléletű. Talán e kettősség a legfőbb jellemzője Eigel István festészetének. Horányi Bánná Vénusz hétköznapjai Egyedül A lányt, aki alig múlt húsz éves, elítélték. Súlyos bűncselekményért került a vádlottak padjára: a gyermekét ölte meg. Rögtön azután, hogy a kicsi napvilágot látott. A bűnügy kapcsán sok mindenre fény delhiit; arra is, hogy a lány nem teljesen épelméjű — ám ez nem zárja ki büntethetőségét. Jellemek, sorsok rajzolódtak ki, egyfajta életvitel; méghozzá nem is ritka életforma. Egy somogyi kisközség egyik családjának élete, egy olyan családé, ahöl a lány családtagként cseléd volt, félelemben élt, csak dolgozott, minden öröm vagy bánat nélkül; ha jól végezte, amit rábíztak, nem dicsérték meg, de ha rosz- szul, bántották. A lány három éve került a bíróság elé, akkor meg egészen másért. Apasági per kezdődött. A lánynak ugyanis gyermeke született. Hogy valójában ki a gyermek apja, még ma sem tisztázódott. A lány megnevezte az apát, a férfi tagad. A bíróság bizonyítékokat keres, tanúkat hallgat meg, közben múlik az idő. egyik baj követi a másikat. A lány akkor még nem tudta, mi a szerelem — mint ahogy azóta sem ismerte meg ezt az érzést. Semmiféle érzelmi kapcsolat nem volt közte és gyermekének állítólagos apja között. A lány szerint: — Egyszer eljött hozzánk, mert hallotta, hogy van egy szamarunk. Azt nézte meg. Akkor már akart tőlem valamit, de nem engedtem. Később a réten szénakaszáláskor találkoztak. — Hívott a kazal mögé; én mondtam, hogy nem lehet, mert sok a kaszálniva- ló. 0 megígérte, hogy utána segít. Vele mentem, az. tán utána mégsem segített. A lány terhes lett. Senki nem tudott róla. Az anya: —_ Éjjel dolgozom, nappal alszom, nem törődhetek vele. Később: — Nyolc gyermekem van', nem törődhetek ennyi gyerekkel. 'Nyolc gyermeke született, s aztán nevelődtek. Csakúgy, maguktól. Mert a törődés, a szeretet... Hát arra nincs idő. A lány pedig várta a gyermekét. Dolgozott a termelőszövetkezetben és otthon, amennyit csak bírt. Hogy terhes lett, nem vette észre senki. Ö maga sem tudta, mit jelent ez. Egyszer rosszul lett. — Orvoshoz kell vinni — mondták a szülők. — Fáj a hasa, mert megrúgta a tehén... Az eredmény számukra kissé meglepő volt: a lánynak gyermeke született. Botrány, veszekedés. A lány el is költözött hazulról. Kezdődött az apasági per, s közben újra ' gyermeke született a lánynak. Ezt a kicsit már haza se vitte: egyenesen a csecsemőotthonba került. A szégyen óriási és óriási a rettegés. A lányról mindenki tudja, hogy nem teljesen tiszta a feje. És eszerint bánnak vele. „Ugratják”, lenézik. megvetik — és kihasználjak. Dolgoztatják. Férfiak közéletinek hozzá, mert Baázétmok, burkolatok, balesetek AZ ÍGÉRET SÚLYA Kezdtük finom ravaszkodással, folytattuk tárgyilagos elemzéssel, a dolgok abszurd logikájának boncolgatásával. Irtunk publicisztikát, higgadtan „rámenős” riportot, csípős glosszát. A gyakorló általános iskola építésével és garanciális javításával már csak a mezőgazdasági rovat munkatársai nem foglalkoztak szerkesztőségünkben. A több mint nyolcvanmillió forintért két évre épített iskola tetőszerkezete tucatnyi alkalommal ázott be az utóbbi egy esztendőben. A tornateremben minden esőzés után bokáig áll a víz. A falakon karvastagságú penészfoltok. Néhány napja a könyvtárhelyiség fölött is beszivárgott a máskor oly áldásos elem, s a könyvek pusztulásának veszélye — legfrissebb értesülésünk szerint — azóta sem csökkent. Az uszodában két esztendeje dolgozgatnak a SÁÉV munkásai : a mai állapot szerint aligha remélhetjük, hogy a több mint nyolcszáz diák és a lakótelepen élő ötezer felnőtt a közeli jövőben felüdülhet ebben áz építményben. A műanyag padlóburkolaton lépten-nyomon repedések. Az erős rugókra szerelt ajtók nyitásához egy felnőtt férfinak is meg kell feszítenie izmait. Az igazgatóhelyettestől kapott jegyzőkönyvek tanúsága szerint két év alatt harmincnyolc gyermekbaleset történt, közülük legalább huszonötöt a tervezési és építési fogyatékosságok okoztak. Ne ismételjük a hibák felsorolását! Az 1980. június 30- án készített jegyzőkönyvben pontosan kétszázharminc hiányosságot soroltak föl tíz gépelt oldalon, közlésük egy újságoldalnyit venne igénybe. Kísérjük inkább figyelemmel az azóta történt, kétségtelenül izgalmas eseményeket! A fent említett napon a SÁÉV két képviselője ígéretet tett — s ezt aláírásával is megerősítette —, hogy az iskola „... szavatossági munkáit 1980. augusztus 15-ig elvégzi”, azaz a 230 hibát megszünteti. Az ígéretet az iskola vezetői és a Somogy megyei Beruházási Vállalat képviselői tudomásul vették. A testes dokumentumanyag következő darabján az 1980. augusztus 8-i dátum szerepel. Kiviláglik belőle: a kivitelező vállalat csak részben teljesítette Írásban tett ígéretét, s nyolcvanöt hibát nem javított ki. Mit tesz a véletlen: a legsúlyosabbakat... A jegyzőkönyv záradékának szövege: „A Somber a fenti hiányosságok kijavítására a póthatáridőt 1980. augusztus 30- ig adja meg. Kéri a kivitele„vele' mindent lehet”. Az apróságot már nem meri hazavinni, a kicsi a csecsemőotthonba kerül. A lány most már „elveszik”. A férfiak csak prédának tekintik, s a közösség, amely eddig sem fogadta be, végérvényesen eltaszítja magától. Egyedül marad, nem törődik vele az anyja, megveti az apja, egyszóval kirekesztik. Egyik tárgyalás a másikat követi: vajon kié a gyerek. Aztán a lány újra terhes lesz. Most már csak egyetlen utat lát: nem szabad, hogy bárki is tudjon a gyerekről. Amikor a kicsi megszületik, megöli. Most már egy másik tárgyalóba kerül, bűnügy vádlottjaként. És természetesen elítélik. Mert ölt — félelemből, Rettegésből. mert csak arra tudott gondolni, hogy senki nem tudhat a gyermekről, a törvénytelenről. És itt a vége a történetnek. Egy ember bűnös: a lány. Egyedül neki kell viselnie a következményeket. A többiek lelkiismerete „tiszta”, nyugodtan alszanak. Mert mi történt? Valaki nem merte vállalni a gyermekéi, megfojtotta, és megbüntettek orte... L*. T. zőt, hogy a fenti határidőig a szavatossági hibajavításokat maradéktalanul végezze el!" A dokumentumot a SÁÉV nevében Forró Endre írta alá. Az iskola igazgatója tavaly november 13-án levelet írt a SÁÉV igazgatójának. Íme, a két legfontosabb bekezdés! „Az 1980. június 30-án tartott szavatossági felülvizsgálaton fölvett jegyzőkönyvben foglalt ígéreteknek a kivitelező a mai napig nem tett eleget... Ez év tavaszán, az iskolánk könyvtárában folytatott megbeszélésen, Gyulavári elvtárs ígéretet tett arra, hogy a hibák kijavítása a nyár folyamán megtörténik. De mivel a munkákkal nem készültek el, a Somber a pót- határidőt 1980. augusztus 30- ban állapította meg. Az őszi esők beálltával gondunk csak súlyosbodott. Egyre nagyobb területen ázik a tornaterem. Tanítani ilyen körülmények között rendkívül nehéz és baleset- veszélyes. Űjabb beázási helyek keletkeztek a könyvtár és az étterem tetején. Egy polcnyi könyv használhatatlanná ázott. Az épület központi magja feletti tetővilágító is beázik. Tartós eső esetén az alagsorban is áll a víz. ... Bár a szavatossági munkákat 1980. augusztus 8- ra a SÁÉV »készre« jelentette, a »bejáráskor« a Somber műszaki ellenőre megállapította, hogy a hiányosságok kb. nyolcvan százalékát a kivitelező nem javította ki. A munkák a mai napig sem készültek el.” Az iskola igazgatója ezután újabb hibákat sorolt föl. Mozgó falak, „áthallás”, fűtési és szigetelési fogyatékosságok, melyeknek következtében télen több tanteremben alig haladta meg a hőmérséklet a négy-öt fokot... Tudomásunkra jut a levélből az is, hogy a Somber időközben pert indított a SÁÉV ellen a kötelesség elmulasztásáért. Érthető hát, hogy az építőipari vállalat igazgatója csak egy hónappal később, tehát nyilván tüzetes vizsgálódás után válaszolt az iskolaigazgató kérdésére. Levelében — a tetőszerkezettel, a nyílászárókkal és a padlóburkolattal kapcsolatban — a Kip- szerre, illetve az „alvállalkozó” magánkisiparosra hárította a felelősséget, a több tucatnyi egyéb hiányosságot nem említette. Maradt hát minden a régiben, a megye legnagyobb iskolájának nyolcszáz tanulója tovább ázott-fázott. A következő tárgyalást 1981. február 9-re tűzték ki. Jegyzőkönyvében jó száz hibát soroltak föl, tehát többet, mint tavaly nyáron. Magától értetődik a következtetés: az épület állapota tovább romlott. Sajnos, a tanácskozáson a SÁÉV képviselője — az ajánlott levélben föladott meghívás ellenére — nem jelent meg. A kivitelező csak a beruházó vállalat május végén írt, utolsó felszólítására volt hajlandó „venni a lapot”. A június 9-i tárgyaláson — az ügy jó fél évnyi „altatása” után — az építőipari vállalat képviselője sem mulasztotta el a megjelenést és aláírásával kötelezettséget vállalt arra, hogy a hibák javítását a SÁÉV dolgozói a tanév befejezése után haladéktalanul megkezdik, és a munkát — hogy majd a szokásos nyári karbantartást, festést is el lehessen végezni — július 10-ig befejezik. Happy enddel végződik tehát a két esztendeje bonyolódó tragikomédia? Ámbár a tanév jó egy hete véget ért, s a határidő veszélyesen közel van, a garanciális javításra hivatott munkások egyelőre nem lépték át az iskola küszöbét. Jobb híján csak remélhetjük, hogy a SÁÉV vezetőinek ez az ígérete különbözik majd az előzőektől. Lengyel András Csaknem 1,8 milliárd forint nyugdíj A Somogybán folyósított nyugellátás összege tavaly egy milliárd 798 millió forintot tett ki. Ez az előző évihez képest 14,7 százalékos emelkedést mutat. A nyugdíjasok száma egy év alatt 74 ezer 300-ról 76 ezerre nőtt, arányuk a megye lakosságához viszonyítva 20,8 százalékról 21,5 százalékra emelkedett. A gyarapodási ha nem is azonos mértékben, de megfigyelhető az iparban, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és a vasútnál is. Hogyan bírálják el a nyugdíjak, járadékok iránti igényeket? Milyen esetekben születtek teljesítő és elutasító határozatok tavaly megyénkben? Csaknem háromszázzal több igény érkezett a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz, mint az előző évben. Az emelkedés ténye önmagában még nem szembeötlő, a mértéke viszont annál inkább: ez a növekedés ugyanis az átlagosnak kétszerese — és ez az ipari alkalmazásban állók és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok igénybejelentésére egyaránt vonatkozik. Évről évre csök- i ken viszont az öregségi, munkaképtelenségi járadékot kérők száma Somogybán, s ez érthető, hiszen egyre kevesebben vannak azok, akik nem rendelkeznek az öregségi nyugellátás megállapításához szükséges idővel. A korábbinál nagyobb területre terjedt ki — a tsz- ek bevonása révén — a munkahelyi nyugdi^elöké- szités: sok igény már így jutott el a megyei igazgatósághoz, s ez az ellátatlansági idő alakulására is kedvezően hatott. Jóval több igény teljesítésére hozlak határozatot, mint 1979- ben, s ebből a 4984 teljesítő határozatból 3357 — az összes határozatok 67 százaléka — öregségi nyugdíjra vonatkozott. Egyre kevesebb igényt kell elutasítani, csökken az indokolatlanul benyújtott kérelmek száma. A körültekintő ügyintézésnek tulajdonítható. hogy mérséklődött a módosító —■ az utólagos bérközlésekből, az orvosi bizottság megállapításából adódó — határozatok aránya a korábbihoz képest, és számottevően megfogyatkoztak az elintézetlen ügyek. A társadalombiztosítási bizottság a múlt évben 1269 ügyet tárgyalt: jóval kevesebbet, mint 1979-ben. Ezek többsége az igényjog elismerésével volt kapcsolatban. Nyugdíjmegállapításl, illetve módosítást összesen 411- en kértek — e felszólalásoknál többnyire orvosi kérdés játszott szerepet. A bizottság jó néhányszor módosította az alapfokú határozatot, ehhez — egyebek mellett — a munkaképességcsökkenés mértékének a megváltozása adta az okot. Nem minden nyugellátási ügy ér véget a társadalom- biztosítási bizottság határozatával, előfordul ugyanis, hogy a döntés ellen az elsőfokú bírósághoz fordulnak az érintettek. Mind kevesebb azonban az ilyen ügy — 1977-ben például még 55 volt, tavaly mindössze 16 —, s ami az elsőfokú bíróság elé kerül, azok közt is elenyésző (és ugyancsak egyre mérséklődő) az igénylő keresetének helyt adó ítéletek száma. Nyugellátással kapcsolatos ügyben egyetlen egyszer hozott csak jogerős ítéletet tavaly a másodfokú bíróság: az igénylő megföllebbezte az első fokú ítéletet, s a bíróság másodfokon jóváhagyta az elsőnek az ítéletét.
