Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

Foffpmzrtóf árpolitika, 1BB1 1 f Ar és fogyasztás Bizonyos esetekben az or­szág, a vállalatok és a lakos­ság érdeke kevésbé fűződik a kötött, árhoz, sokkal inkább a kiegyensúlyozott ellátáshoz. A „legdrágább” az az áru, amit nem lehet kapni. (Gon­doljunk csak a filléres pótal­katrészek hiányára!) A „leg­olcsóbb” viszont az, amit — egyebek közt az ösztönző ár­hatásokra — önként megta­karítunk. Végül is a minden­napi élet bizonyította: mind az árufölösleg, mind az áru­hiány — következésképpen a merev árrendszer — társadal­mi méretű pazarlással jár. Az árváltozások hatására ál­talában ésszerűbb arányok alakulnak ki a termelésben és a fogyasztásban. A fo­gyasztás szerkezeti változásai hosszabb távon mégsem pusz­tán az áralakulást, hanem a társadalmi—gazdasági fejlő­dést tükrözik. Az ármozgás fékezi vagy íölerősíti ezt az objektív folyamatot. Nézzük például az élelmi­szerfogyasztás alakulását. Rendkívül gyorsan növeke­dett a fogyasztás az utóbbi negyedszázadban — de nem az áralakulás hatására- Az élelmiszertermelés költségei — döntően a mezőgazdaság iparosodásának hatására — jelentősen emelkedtek. Az életszínvonal emelkedése tükröződik a növekvő fogyasz­tásban, összetételének válto­zásában. A liszt, a kenyér vagy a burgonya ára lassab­ban nőtt, mint a húsé, mégis az előbbiek fogyasztása csök­kent, míg az utóbbié gyor­san növekedett. Egy főre jutó éJehmszerfogyasztás a jelzett években: Megnevezés Hús- és húskészítmé­1934—48 1950 1960 1978 1979 1980 nyek, hai (kg) Tej- és tejtermékek 34 35 40 74 73 73 (kg) 102 99 114 153 160,4 162 Cukor (kg) 11 16 27 34 34,1 35 Liszt, lisztes áru (kg) 145 141 133 114 113,3 112,5 Burgonya (kg) 130 109 98 63 61,3 62 Élelmiszerfagyasztásunk nemzetközi összehasonlítás­ban is íkiáUja a próbát; kaló­riaértéke elegendő, s egyre korszerűbb táplálkozást tesz lehetővé. Az egy főre jutó napi kaióriafogyasztás meg­haladja a 3200 kalóriáit (kilo- jouiban 13,330). 1980-ban. az egy főre jutó húsfogyasztás 73 kg volt, szemben a hábó- rú előtti 34 kg-mai. A tojás- fogyasztás megháromszorozó­dott, a cukoré 3,5-szeresére nőtt. Napjainkban, amikor a la­kosság fogyasztóként is érzé­keli az ország nehezebb gaz­dasági helyzetét az eddig el­ért magas életszínvonal meg­tartása a feladat. Az esetle­ges áremelésnek többnyi­re nem célja, hogy a fogyasz­tás abszolút szintje csökken­jen — csupán az, hogy a nö­vekedés eddigi üteme mér­séklődjék és a termelési kedv, valamint az áruellátás kiala­kult színvonala fennmarad­jon. Magyarországon az egy fő­re jutó összes fogyasztás évi átlagos növekedése a felsza­badulást követően meghalad­ta a négy százalékot. A tár­sadalom széles rétegei ren­desen táplálkozhatnak és ru- házkodhatnak, a háztartások többsége tartós fogyasztási javakkal van fölszerelve. A kulturális javakat és értéke­ket a lakosság széles rétegei megszerezhetik; jelentősen javultak a lakásviszonyok, a különböző társadalmi réte­gek fogyasztásának összetéte­le közeledik egymáshoz. Az összes fogyasztáson belül fo­lyamatosan csökken az élel­miszer- és gyorsan nő a tar­tós és egyéb iparcikkek rész­aránya- (Az élelmiszerfo- gyasztás részesedése például az összfogyasztásban 40 szá­zalékról 30 százalékra csök­kent 1980-ban 1960-hoz vi­szonyítva.) A változásban ki­fejeződnek az életszínvonal általános emelkedését jelző tényezők: növekszik a háztar­tások gépesítettsége, korsze­rűsödik ener^iastruktúrája, emelkedik a lakáskultúra színvonala, egyre több a sza­bad idő. (Világjelenség, de nem tekinthető progressziv- nek az élvezeti cikkek fo­gyasztásának növekvő rész­aránya.) Mindebben elsősorban a fo­gyasztási szerkezet ésszerűsí­tése révén szerepet kap az árpolitika, de hatókörét nem szabad túlértékelni. Az ár­színvonal és az ármozgások befolyásolják ugyan a fo­gj osztás szerkezetének válto­zását, ám az árak szerepe nem kizárólagos. A fogyasz­tás egy része merev, az árha­tásokra érzéketlen, másik ré­sze azoiiban rugalmas, így az árak emelkedése és — csök­kenése a keresletet meghatá­rozott irányba terelheti. Az ésszerű árváltozásoktól hosz- szú távon egyaránt várható a fogyasztási szerkezet kedvező alakulása és a jobb áruellá­tás. A vásárlási és invesztíciós lehetőségek motiválják a fo­gyasztói döntéseket. Fontos, hogy a termelőket, a fogyasz­tókat olyan hosszú távú cé­lok elérésében tegyék érde­keltté, amelyekért érdemes többet és, jobban dolgozni, amelyek az országnak, az egyénnek is a legelőnyöseb­bek, a leghasznosabbak. Köz­tük első helyen szerepelnek a lakásépítések és a kiegészítő gazdaságok magánerős befek-’ tetősei. Minden lehetséges megoldás közül pedig a leg­rosszabb az egyébként meg­takarítható jövedelmek pa­zarló fölélése. A fogyasztói szerkezet ész­szerűi í téseben napjainkban különösen nagy lehetőségek rejlenek. Az áremelések ne­gatív hatása az ésszerű fo­gyasztói magatartással rész­ben mérsékelhető: ha fo­gyasztásunkat úgy alakítjuk, hogy csökkenjen a dráguló és növekedjen, a viszonylag ol­csó cikkek és szolgáltatások aránya a családi fogyasztói kosárban. A gazdasághoz hasonlóan persze a magánéletben is ne­héz alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez. A szokás hatalma a kényelem, a beidegződés — legalábbis át­menetileg — a gazdasági kényszernél is erőteljesebben hat. Hosszabb távon azonban elkerülhetetlenül utat tör magának az ésszerűség. A takarékosság, a beosztás legtöbbször mégsem arra va­ló, hogy a föl nem használt javak a népgazdaságot gya­rapítsák. Hiszen a lakosság megtakarított jövedelmeit is elkölti idővel. A takarékos­ság végeredményben éssze­rű fogyasztói magatartás, sa­játos optimalizálás az igé­nyek minél teljesebb és lehe­tőleg- napi gondoktól, feszült­ségektől mentes kielégítése érdekében. Az árváltozásokra való ésszerű reagálás az egyén javát és a közösség hasznát egyaránt szolgálja. K. J. Ágazatonként egy újítás Több saját ötletet várnak Az ipari üzemekhez képest a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben lassabban bon­takozott ki az újítómozga­lom. Ez a „csúszás” nemcsak Somogybán jellemző, hanem az ország más téeszeiben is. A fölzárkózásra azonban már több jel is utal, pél­dául az a pályázati felhívás, amit a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszövetkezetben tett közzé az idén létreho­zott újítási bizottság. Ki­mondták: szükség van ar­ra, hogy a termelőszö­vetkezeti tagok és alkalma~ zottak, törjék lejüket a jó megoldásokon, másképp alig­ha lesz töretlen a gazdaság fejlődése. Budai István mű­szaki szakelőadó szerint az utóbbi öt-hat évben főként csak más üzemektől átvett újításokat alkalmaztak... A siófokiak „nevet” is ad­tak a pályázatuknak: „Egy ágazat, egy újítás, 1981”, s mindjárt témajavaslatot is ..mellékeltek”, a választás megkönnyítésére. Ehhez per­sze az kellett, hogy az újí­tási bizottság tagjai a szö­vetkezet vezetőivel együtt át­tekintsék az üzemi igénye­ket, számba vegyék, hogy leginkább hol van szükség egy-egy jó módszer beveze­tésére, Ügy döntöttek: mint­hogy ágazati rendszerben gazdálkodnak, a tippeket ágazatonként adják, s a cél is az, hogy minden ‘ ilye» egység legalább egy újítást nyújtson be. A múlt év végi egyesülést követően szerteágazóbb fel­adatokat old meg ez a téesz, mint korábban külön-külön a siófoki meg a balatonsza- badi szövetkezet, követke­zésképpen ötletekben is sok­rétűséget várnak. Több mint tiz ágazat, ezenkívül a keres­kedelmi és háztáji üzemág, meg a központi ügyintézés, az adminisztráció mind-mind tartogat újítási lehetőséget — egyéneknek, csoportoknak. Van-e valakinek kivitelezhe­tő elképzelése például arra, miként lehetne a sertésszálli- tások idején a rakodást gé­pesíteni? — kérdezik a pá­lyázat elkészítői a szállítási ágazat dolgozóitól. Azt is „el­árulták”: olyan megoldásra gondolnak, amilyen a konté­neres rakodás, ezt azonban ki kellene dolgomi, meg kel­lene konstruálni — de min­denképpen sok élőmunkát takaríthatnának meg vele. Megvalósítható elgondolást várnak arra is, miként lehet­ne olyan önjáró vagy vonta­tott szénaíelszedő gépet ki­alakítani, amely a parkokban levágott fű felszedésére és elszállítására alkalmas. A szövetkezet egyik legdinami­kusabban fejlődő ágazata az ültetvényágazat: új és régeb­bi telepítésű szőlejük sok munkát ad. Érthető, hogy ott is elkel egy-egy ésszerű meg­oldás. Jó lesse, ha vakki azt dolgozná föl pályázatá­ban: hogyan lehetne előbbre lépni a szüretelés és a rako­dás gépesítésében. Érdekes feladatot állít a felhívás a gyepgazdálkodási ágazat elé. Ha az ágazat dol­gozói törik rajta a fejüket, talán sikerül kiötleniük olyan munkagépet, amely alkalmas arra, hogy a gyepterületet 10 —15 centi mélyen és legföl­jebb két centi szélességben fölhasítsa, s eközben azon­ban ne rontsa a következő betakarítás feltételeit. A megoldásra a gyep szellőzte­tése miatt lenne szükség. A juhtenyésztésben dolgozóktól a tömegtakarmányok és az alomszalma géppel történő kiosztására kémek megfele­lő technológiát. És sorolhatnánk még vagy két tucat témát, amellyel a November 7. Tsz újítási bi­zottsága segíti, biztatja a sió­fokiakat, az ádándiakat, a balatonszabadiakat a siój útia­kat. Persze nemcsak taná­csokkal ösztönzik a vállalko­zó kedvű dolgozókat és kö­zösségeket, hanem díjakat is kilátásba helyeztek. Ágaza­tonként várnak az idén egy- egy jó ötletet, s ha végül is ennél több érkezik elbírálás­ra, aimak nemcsak az újítók pénztárcája látja hasznát, ha­nem az egész szövetkezet. Ez bizonyítaná leginkább a „házi” pályázat sikerét a siófoki November 7. Tsz-ben. H. F. Hci/naiban anagyvősártelepen Naponta több vagonnyi árn érkezik az ország minden tájáról a Zöldért nagyvásártelepére — zöldségből, gyümölcsből. A hajnali rakodás és válogatás után a teherautók a főváros valamennyi boltjába kiszállítják a friss árut. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felv. — KS) KÉT NAGY LEHETŐSÉG Műtrágya páti kamérlegen Növénytermesztésünk mai színvonalán már elképzelhe­tetlen az ötletszerű talajtáp-, anyag-visszapótlás. A talaj pontos tápanyagigényeivel nem számoló trágyázás a va­lószínű terméscsökkenés mellett jelentősen növelné a termelés költségeit. A ter­mésátlagok csökkenéséről pedig már csak azért sem le­het szó, mert mezőgazdasá­gunknak egyre kisebb terü­leten kell kielégítenie a fo­kozódó hazai és exportigé­nyeket. Csupán az utóbbi húsz évben megyényi terü­lettel r— 618 ezer hektárral — csokiként a hazai termőte­rület, és az ezredfordulóig további 240 ezer hektár ki­esésével kell számolni: A hetvenes években még kézenfekvőnek látszott, hogy kisebb területen többet ter­melni elsősorban* úgy lehet, ha növeljük a műtrágyaada­gokat. Ma már ez a lehető­ség sem korlátlan. A táp­anyagok túladagolása — érre sajnos több somogyi példa is volt — olykor több kárt okoz, mint a szükséges­nél kevesebb anyag kiszórá­sa. Az utóbbi években több­szörösére drágult műtrágya adagjainak növelése egy ponton túl már nem kárpó­tol azonos értékű termés- többlettel, azon alul viszont megtorpan a hozamok növe­kedése. Hol van hőst az a bűvös határ, ahol a kevesebb is több lehet? Melyek azok az •új módszerek, melyek alkal­mazásával még elviselhető költséggel növelhető a ter­més? Ezek az izgalmas kérdések foglalkoztatták elsősorban a napokban Kaposváron tar­tott agrokémiai tanácskozás résztvevőit. Tápanyagtérképek Somogyról Az egyik lehetőség a gaz-. daságos termelés növelésére az okszerű tápanyag-vissza­pótlás, melyre a rendszeres talajvizsgálat ad módot. Há­romévi munka után befeje­ződött a megye valamennyi gazdaságának területeit táb­lánként elemző első talaj­vizsgálat. A megyei növény­védelmi és agrokémiai állo­más talajlaboratóriueiában több tízezer mintát vizsgál­tak meg, a négy éve orszá­gosan egységessé tett mód­szerek alapján. Az elemzés 14 alapvető fontosságú elem­nek a talajban levő mennyi­ségét — esetenként pedig hiányát — tárta föl. Az ap­rólékos vizsgálat után most nyílt mód először a megye valóban hiteles talajtáp-. anyag-térképeinek elkészí­tésére A kartogramok, amelyeket Markó András agrokémiai főmérnök mutatott be a szakembereknek, sok min­denről árulkodnak és hasz­nos útmutatásokat adnak, így például, hogy a jelenle­ginél nagyobb gondot kell fordítani a talaj nitrogénel­látottságára. A jelenlevő üze­mi szakemberek közül ennek kapcsán többen is elmond­ták: e követelménynek ma nem könnyű eleget tenni. Ezen a tavaszon a krónikus nitrogénhiány okozott sok fejfájást, de más években is rendszerint akad egy-két szer, melynek hiánya felbo­rítja a még oly körültekintő­en kidolgozott tápanyag­visszapótlási terveket is. Aligha tekinthettük meg­nyugtatónak az illetékes ez­zel kapcsolatos válaszát, mi­szerint akkor kell valamit beszerezni — rendszerint fél - háromnegyed évvel a fel- használás előtt , amikor van. v Az e gond kapcsán kibon­takozott vita arra utalt, hogy a biztos eredményt ígérő, tu­dományos alapokon kidolgo­zott munkaprogramok is csődöt mondanak megfelelő anyagellátás nélkül. Előtérben a környezetvédelem Akadnak persze a talaj­vizsgálatok által föltárt olyan hibák is, amelyek kijavítása csupán az üzemeken áll. Né­hány helyen például túlme- szezik — hajdan ezt úgy mondták, kizsarolják — a földeket, míg máshol egyál­talán nem alkalmaznak me­szel, rontva ezáltal a nagy adagú műtrágyák hasznosu­lását. Ugyancsak sok lehető­ség rejlik a szerves trágya felhasználásában. Elhang­zott: míg a szomszédos Ausztriában a talajba kerü­lő tápanyagok felét a szerves trágya adja, addig nálunk ez az arány alig több mint 10 százalék... A lezárult talaj- vizsgálatok és az elkészült elemzések egy új módszer, a levélanalízis alapjait is meg­teremtették. Ennek segítsé­gével rövidesen már nem csupán azt állapíthatjuk meg, mindenből elegendő van-e a talajban, hanem azt is, hogy a növény mennyit képes hasznosítani a tápanyagok­ból. E módszerek alapján lehetővé válik a valóban op­timális műtrágyaadagok meg határozása. Arg évtized másik rendkí­vül sokat ígérő lehetősége a megyénkben még csupán á kezdeti lépéseknél tartó fo- * lyékony műtrágyázási mód­szer. Az új technológia, me­lyet az e téren nagy tapasz­talatokkal rendelkező Her­ceghalmi Kísérleti Gazdaság főmérnöke, Göndöcs Gábor ismertetett, az üzemek több égető gondját orvosolja. A jelenleg használatos szilárd műtrágyákkal rengeteg a szállítási és tárolási gond, szinte megvalósíthatatlan az ' egyenletes szóráskép, más műveletekkel nehezen kap­csolható össze, s végül fenn­áll a veszély, hogy az anya­got az eső a folyókba, tavak­ba hordja. Ez utóbbi esetben a környezetszennyezés is­mert gondja mellett az üzem is károsodik, hiszen több tonnányi drága anyagot veszít el, s romlanak a ter­mésesélyek. A folyékony műtrágya megoldani látszik e gondo­kat. Hatékony, költség- és környezetkímélő. A* permet formájában a földbe jutó tápanyag maradéktalanul hasznosul Eddig mégis csu­pán két gazdaság alkalmaz­za. Ennek egyik alapvető oka, hogy jóllehet a még fo­lyékony állapotban elszállí­tott műtrágya gyártási ön­költsége jóval kisebb a szá­rított és granulált anyagé­nál, az ára ugyanannyi. Rá­adásul az új módszer beve­zetése mintegy két-három milliós beruházással is jár. Hiába hát a sok előny, a technológia ma nem .tud kel­lően vonzó lenni. Szerencsé­re több kezdeményezés van eme ellentmondás feloldásá­ra, a folyékony műtrágyá­zási technológia mielőbbi el­terjesztésére. Figyelemre méltó a KSZE termelési rendszer ajánlata, amelyik első lépésként társulást hoz létre a megyében, így csi­karva ki a kedvezőbb pénz­ügyi feltételeket. ígéretes kezdeményezésről adott szá­mot a nagyatádi Tsz-ker is, amelyik a tőle megszokott rugalmassággal máris fölvet­te szolgáltatásai sorába az új módszert Az egyik szakember a kör­nyezetvédelem egyik orszá­gos irányítóinak szavait idéz­te: A Balatont nem a Ba­latonban, hanem azon kívül kell megvédeni! Ha pedig így van, igencsak jogos a föl­vetés: az új műtrágyázási módszer megérdemli, hogy elterjesztését a környezetvé­delemre szánt összegek egy részével is segítsék! Bíró Ferenc SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents