Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-17 / 140. szám
Miért utaznak az írógépek? Pölöskén van a szerelő, Kaposváron a megrendelő f Ennyi írógépet ilyen távolságra mozgatni nemcsak hibaforrást, hanem fölösleges költséget is jelent. Nem aggódom az Irodagéptechnika Vállalat gazdálkodási mutatóinak alakulásáért, 'de a szolgáltatást igénybevevők érdekeiért igen! Nem győzött meg az ellenkezőjéről Néni, tth Róbert üzemvezető és Helman Gyula kirendeltségvezető sem. Igaz, állítják, hogy az idén már csak ezer írógépet kell Pölöskére szállítani Kaposvárról. Pölöske — mondják — háttérszerviz, s azért van rá szükség, mert a feladatok lökésszerűen jelentkeznek. Valószínűbb azonban, hogy munkaellátási gondokkal küzdenek, és a feladatokat Kaposvárról adják a pölöskei tizenhét műszerésznek. Volt már rá példa, hogy egy túlfejlesztett szervezetről kiderült: egészében megfelel annak a célnak, amelyért létrehozták, de részleteiben gondok vannak. Ha Pölöskére szüksége van a zalaegerszegi kirendeltségnek, akkor szervezzen számukra onnan munkát! Ha viszont nincs, akkor adják át a bért és a munkaerőt Kaposvárra, oda, ahol több az igény. A. szolgáltató tevékenységben a gyorsaság a pontosság az elsőrendű szempont. Ehhez rugalmas vállalati szervezetre és magatartásba is szükség van. Törpe vízmű Zákányban Két évvel ezelőtt kezdődött Zákányban a törpe vízmű építése, s várhatóan az őszszel már át is adhatják rendeltetésének a rég várt létesítményt A harmincmillió forintos beruházás eredményeként Zákányban és Zákánytelepen 2200-an jutnák egészséges ivóvízhez. A húszezer forintnyi hozzájárulásért minden házba bevezetik a vizet. Most éppen a házi kertcsapok bekötésén dolgoznak az építők, s természetesen elkészítik az aknákat és fölszerelik a vízórákat is. A tanács, illetve a vízműtársulás vezetői azért döntöttek e megoldás mellett, mert a községben sok idős ember van, akinek gondot okozott volna a társadalmi munka végzése, a víz bekötése. Az írógép neve szerint is gép; időnként karbantartásra, javításra szorul. Mit t,esz a közület vagy a magánszemély, ha javításra váró írógépét szakavatott kezek gondozására akarja bízni? Somogybán két választása van: fölkeresi az Irodagáptechni- ka Vállalat kaposvári kirendeltségét, vagy „maszek” mechanikai műszerész után néz. A javításra váró írógépből azonban sok van, az iparosból kevés, ezért az ügyfél a nagyüzemhez fordul. A megrendelők itt két kategóriához tartoznak. Az esetenkénti megbízókhoz és a szerződéses partnerekhez. Ez utóbbiak a gazdálkodás írott vagy íratlan' szabályai szerint általában előnyt élveznek az előbbiekkel szemben. Ezt diktálja a folyamatos munkaellátás, a megalapozott üzlet, a korlátozott készlet és mindenfajta gazdálkodás logikája. Mit tehet az v esetenkénti megbízó, ha. gépét hátrább sorolják, hosszabb határidőre vállalják a javítását? Tudomásul veszi,' hogy két azonos munka között még az ■ elvégzése előtt különbséget tesznek. A szerződés garantálja a karbantartás gyorsaságát, a javítónak pedig a bevételt. Nem köthet azonban minden írógép-tulaj donas szerződést az Irodagép- technika Vállalattal. Meg -kell érteniük, hogy számukra a szerződéses partnerek ellátása után fennmaradó hézagok, a kapacitásfölöslegek állnak csak rendelkezésre. S nincs a világon olyan gazdaságszervezési elv, amelynek alapján ezért bárki hibáztathatná a vállalatot. Legföljebb a rugalmasság hiányolható. A kaposvári kirendeltség mostoha körülmények között dolgozik, négy apró helyiségben, ahol még a gépek tárolása is gondot okoz. Ennek ellenére a vállalat tervei szerint hamarosan áttérnek az úgynevezett irodai középgépek javítására, amelyek ára és javítási tétele tizenöt-hússtorosa az írógépekének. Tudom, hogy egy ilyen jellegű szolgáltatás a helyszínen történő javításra törekszik. De mi történik, ha ez nem lehetséges? Ha az irodai monstrumokat be kell vinni a százötven négyzetméternyi alapterületű kirendeltségre? Vagy ezeket is elszállítják majd Pölöskére, a háttérszervizbe? Mert eddig évi ezerötszáz írógépet a Zalaegerszegtől húsz kilométerre levő Pölöskére vittek Kaposvárról. A mezőgazdaság, de az egesz népgazdaság fejlődésének is kulcskérdése, sikerül-e lefékezni a termelési költségeknek — az energiaárak emelkedése miatti — rohamos növekedését. Képesek lesznek-e a gazdaságok — a hazai ellátás további javítása mellett — megkétszerezni exporttermelésüket úgy, hogy közben mérsékelik a termékek fajlagos eszköz- és energiaigényét? A VI. ötéves terv energiamérlegének egyensúlyát csak úgy lehet fönntartani,- ha a gazdaságok ki tudják aknázni a takarékosságiban rejlő tartalékokat, Elhhez a nagy feladathoz kéri most az ágazatban dolgozó fiatalok segítségét a KISZ Központi Bizottsága. Számos példa volt rá már eddig is, hogy egy-egy apró ötlet, leleményes új megöl Táv-adatfeldolgozási kérdésekről szervezett előadássorozatot tegnap a Neumaiyi János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete Kaposváron, Dr. Nagy Ákos, a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet osztályvezetője előadásában elmondta, hogy a táv-adatfeldolgozás céljaira szolgáló postai telefonkábelekkel szemben magas követelményeket kellett állítani. A telefonbeszélgetés ismételhető, a kívánt szám újra hívható, s a közlés ideje is rövid. A számítástechnikái célú igénybevétel ezzel szemben nagy pontosságot, nagy sebességet követel, és Í hosszú ideig, több óráig is eltarthat. A táv-adatfeldolgozási láncba bekapcsolt számítógép-hálózat lehet hierarchikus és burkolt elrendezésű. Hazánk gazdasági és .. közigazgatási rendjének a dás milliós megtakarításokat hozott. A fiatalok alkotó fantáziájára építve írták most ki a pályázatot, melyen az ágazatban dolgozó közösségek vehetnek részt. Pályázni 35 évet) alul, az energiafogyasztást csökkentő javaslatok, ötletek — 10 gépelt oldalt meg nem haladó — leírásával lehet. A pályázat jeligés. A borítékra rá kell írni: „Fiatalok az energiatakarékos.élelmiszer-termelésért.” A pályázathoz zárt borítékban kell csatolni annak a bárom fiatainak a nevét, aki a társakat képviseli majd a legjobb munkákat beküldő közösségek vetélkedőjén. A dolgozatokat és a mellékleteket'három példány ban július 10-ig kell elküldeni Szekszárdra, a KISZ Tolna megyei Bizottságának a cits mere. hierarchikus elrendezés felel meg inkább. v Ma a világon két óriási számítógép-hálózat működik, az USA-ban az Arpa- Net, Nyugat-Európában pedig az Euronet. E két rendszer Londonon keresztül ösz- szeköttetésben áll egymással. Az Arpa-Net-ben több mint száz, nagyteljesítményű „gazda” számítógép kapcsolódik össze. Elképzelhető, hogy a résztvevők számára milyen hatalmas és jelentős értékű információhalmaz áll rendelkezésre néhány perc vagy óra alatt. Az információk felértékelődésére jellemző, hogy Franciaország a következő öt évben többet költ a távadatfeldolgozó hálózat bővítésére, mint az atomenergia- és' más energetikai iparágak fejlesztésére. A táv-adatfeldolgozási rendszerek kiépítése hazánkban is megkezdőA munkák elbírálásánál a zsűri ' alapvető szempontja lesz, hogy a leírt ötlet jól mérhető megtakarítást eredményez-e. Fontos, hogy a bevezetendő új eljárás olcsón kivitelezhető legyen, és ne okozzon termeléscsökkenést. A pályázók nyár végi vetélkedőjének legjobbjai — az értékes díjak mellett — részt vehetnek a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban szeptemberben megrendezendő országos energiaracionalizálási vetélkedő döntőjén. A somogyi gazdaságokban már ma is több — a fenti feltételeknek megfelelő — fiatalos ötletet alkalmaznak. Érdemes volna ezeket — élve a pályázat adta lehetőséggel — szélesebb körben is ismertté tenni. dött. Az Állami Számítástechnikai Szolgálat, a Magyar Tudományos Akadémia és a Viliamosenergia -ipari Kutatóintézet hálózatai viszonylag jól működnek. Kísérleti jelleggel néhányszor már összekötötték a hazai hálózatokat az Euronet-tel. Walter József és Farkas János, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola számítástechnikai szakemberei egy terminálon keresztül pécsi számítógéppel dolgoztatnak. Munkájukról közös előadásban számoltak be. Oktatási, kutatási és ügyviteli feladatok megoldására használják berendezéseiket, amelyek hátránya, hogy alkalmatlanok nagy adattömegek kezelésére, s csak kis sebességű adatátvitelt tesznek lehetővé. Előny viszont, hogy napi nyolc órán át közvetlen kapcsolatban állhatnak egy nagy számítógéppel. E közvetlen kapcsolat előnyeit fejtette ki a záróelőadás folyamán Háklár László, a Pénzügyi Számítástechnikai Intézet igazgatója is. Hangsúlyozta, hogy a táv- adatfeldolgozás csak akkor illeszthető be jól az információrendszerbe, ha egyidejűleg megszüntetik az ügyvitel és a feldolgozás elkülö~ nülését. Mai iratgyártó és bizalmatlan szemléletű ügyvitelünkben e módszer még idegen. Pedig a kézi módszerekkel a pénzintézeti szolgáltatások a továbbiakban nem javíthatók, s szembe kell nézni az adminisztráció csődjének fenyegető veszélyével. Minden pénzintézetnél komplex pénzügyi adminisztrációváltást kell végrehajtani a következő években — ezzel a következtetéssel ért véget a táv-adatfeldolgozási előadássorozat. Az érdeklődőknek ezután filmen és a valóságban is bemutatták a Somogy megyei Tanács Elszámoló Hivatala számítógépének működését. Önéletrajzok E lmélyedve olvasok, kutatom az embert. Egy idő után leverten teszem félre a papírokat, és összefoglalom magamban a tanulságot. Születtem, szültek, itt és ekkor. Tanultam, dolgozom, vagyok. Ennyi. Régebben: sanyarú gyereksors, heten voltunk testvérek, apám cseléd, ötévesen már tehenet Őriztem, főagronómus vagyok. Ennyi Valamivel több a történelmi sorsfordulókról — a mélyen, de csak azt tudom meg, róla, hogy honnan jött, merre tart. De íci ő? Mit gondol és érez, mi foglalkoztatja? Hova tartozik és mit akar tenni? Vívódik az élettel, környezetével, vagy mindent elfogad dilemmák nélkül? Szereti-e a virágot, és miről álmodik? Van-e célja, értelme az életének; hisz-e valamiben, és küzd-e érte? Akar vagy csak szeretne jobbat — mások által? Mit tart a zenéről, a köny vről, merít-e belőlük, és mi az igazi ki- kapcsolódás a számára? Egyáltalán: milyen életúton edződött, miként bontakozott ki, miről árulkodik a személyisége? Hiszen az önéletrajzokat azért kérjük, mert meg akarjuk ismerni az embereket. Vagy tévednék? Miért írunk önéletrajzot? Kérdésemre a legkülönbözőbb életkorú és beosztású, eltérő felfogású emberek válaszoltak. Miért írunk önéletrajzot? Azért, mert kérik. Mert előírja a szabály. Nem tudom. Azért, hogy könnyebben megírjuk a visszaemlékezéseinket. Szokásból. Attól függ, hogy hova kérik. Azért, hogy megtudják rólunk, kik vagyunk... Az egymondatos válaszok elszomorítottak, jóllehet a valóságot tükrözték. Alig vették komolyan a kérdésemet. Azt hiszem, az önéletrajzzal is így vannak írják, mert kell, s úgy tudják, eiég szövegesen megismételni azokat a dátumokat, fordulókat, amelyek már az adatlapon is szerepelnek. Gyanítom, hogy a forma legyőzte tartalmi céljainkat. Pedig meg akarjuk ismerni az embert. Mit tudunk meg róla? Miért írunk önéletrajzot? Válasz másoktól, önemlékezésként. Azért, hogy a személyzetis teljesíthesse a feladatát. Kötelezően előírják. Csak. Mert azt hiszik, hogy megtudják rólunk, kik vagyunk ... Vajon megnyílnak-e az önmagunkat feltáró csatornák? Kiadjuk-e személyiségünket, vagy zártak rharadunk egy száraz, sablon „önéletrajzzal” eleget téve kötelezettségünknek? És miért tennénk többet, ha ennyit várnak, ha ennyi is elég? Az ellenőrök még sohasem vizsgálták, hogy ismerjük-e az embereket, csak azt, hogy nem hiányos-e a dosszié ... A válaszadók mondatai még nem fogytak ki jegyzetfüzetemből. Miért írunk önéletrajzot? Ki tudhatja ebben a zűrzavaros világban? Azért, hogy összehasonlítsák a korábbival. Talán, hogy megtudjanak valamit rólunk. Nincs véleményem. Azért, hogy legyen mit elzárni, önmagunktól aligha írnánk. Fogalmam sincs. Talán a kissé egészségtelen, torzult ellenőrzés miatt. Azért, hogy feletteseinknek — akik másoktól csak rossz tulajdonságainkról értesülnek — felsorakoztassuk az erényeinket. Mert tudni akarnak a múltamról, pedig nincs is. Azért, hogy ha írják a minősítést, legyen miből meríteni... Nem véletlenül hagyom a végére: Azért, hogy kiderüljön belőle: képességünk, tudásunk, emberi adottságaink, személyiségünk és képzettségünk alapján alkalmasak leszünk-e az adott feladatra __Jól tudom, hogy a megismerésnek koránts em egyetlen és legfontosabb forrása az önéletrajz. Mégis vallom: a formalizmus csakúgy romba dönti megismerési szándékunkat, tartalmi elképzeléseinket, mint az élet területén bárhol, ahol formai megoldások és megnyilvánulások igyekeznek pótolni valódi cselekvéseinket. ■■ Ö néletrajzok rengetegét olvastam, és egyre lehangoltab- ban borítottam egymásra őket. Azután hirtelen feltűnt egy sűrűn gépelt, két és fél oldalas vallomás. Azóta ötször olvastam el, s utána egyet sem, mert nem hagyom elhalványítani élményemet. Az az ember — és szeretném hinni, hogy vannak még néhányan — a szó nemes értelmében feltárta belső világát. Nem álláshoz, munkahely-változtatáshoz, hanem továbbtanulásához (!) kérték, hogy valljon önmagáról. Föl fogom kutatni /ezt az embert. Nem azért, hogy írjak róla; azért, hogy merítsek belőle. Hitéből, küzdelméből, emberségéből, és önmagát feltáró nyíltszívűségéből. Ismeretlenül is szeretem ezt az embert. Ha csakugyan összehozna bennünket a sors, tudom, nem ábrándulhatnék ki belőle. Nevét sem ismerem (az önéletrajzok bizalmasak, gondosan elrejtettek előlem). De egyénisége átsütött a sorokon és magával ragadott. Mondatokat idézhetek, de ezek aligha adnak átfogó képet róla. Hadd mondjam hát, hogy megszenvedte a történelmi sorsfordulót, a nem sokkal később következő éveket is, de gerince, mint a szálfa. Kínlódásai után harag helyett szomorúság, hit és bizalom szövi át sorait. „Innen kezdve már könnyebben élhettem volna, ha a magam dolgával törődöm — irta a kínnal-keserwel megszerzett főiskolai diploma birtoklása után —, de én mindig nagyon szerettem, szeretem ma is az embereket (pedig milyen sokan, és milyen sok szenvedést okoztak nekem).” Máshol: „Feleségem és két lányom van, most ok adnak értelmet össze-vissza tördelt életemnek.” Gyermekkori epizód. „Nyár volt, arattunk, 8—9 éves lehettem. Tőlünk harmincméternyire folyt a patak; a falu gyerekei naphosszat lubickoltak benne. Nekem vasárnap sem volt annyi időm, hogy legalább egyszer megfürödhessek. Estére már jéghidegek a hegyi patakok...” Ne higgyék, hogy líraisága, szép mondatai hatottak meg. Sokkal inkább életének jellemző epizódjai, amelyek ezerszer többet mondtak számomra, mintha azt írta volna: sanyarú gyerekkorom volt. A bemutatkozás „kényszere” hatott rám, szavainak őszintesége, a „kérditek, tehát megvallom, ki vagyok” kincseket érő feltárulkozása. Szeretnünk, ismernünk kellene minden embert. Kissé félnék kimondani, hogy a csodálatos, és a társadalmi fejlődés folyamán mindeddig megvalósíthatatlan, igazi közösségi szellem, a kollektivitás helyenkénti túlhangsúlyozása vonta el figyelmünket az egyénről, az ember személyiségéről. De még csak meg sem kell vetnünk magunkat ezért, hiszen egy egészen új vonást kellett fölismernünk, megkedvelnünk, élnünk nagyszeríi lehetőségeivel. Eddig sem hallgattunk arról, hogy a közösség egyénekből kovácsolódik meghatározó erővé, be most újra ,Jölfedeztük”, hogy a személyiségnek az emberi adottságoknak, a jellem-, képesség- és felfogásbeli sajátságoknak milyen hallatlan szerepük van abban, hogy megtorpanás nélkül, nehezebb körülmények között még összeforrottabban közelítsük a célt. Kell tehát, hogy félredobjuk a ködösítő, formalista vonásokat; kell^ hogy megnyilatkozzunk egymás előtt; kell, hogy őszinte szívvel, kitárulkozva merjük megmutatni önmagunkat, ha ezt — és miért ne tennék — nyíltszívű, kíváncsisággal igénylik is tőlünk. M iért írunk önéletrajzot? Azért, hogy megismerjenek minket. Nemcsak azt, hogy mikor, hol és ki hozott bennünket a világra; hol szereztünk bizonyítványt és más érdemeket, hanem azt, hogy kik vagyunk voltaképpen, és mire számíthat tőlünk a közösség. Nem szigorú tényszerűségre, adatok leltárára van. szükség. Nem hagyhatjuk, hogy elseké- lyesedjan az önéletrajz, amely nem írott vagy gépelt papír, hanem mi magunk vagyunk. Ca. L Jávori Béla Energiatakarékossági pályázat fiataloknak M számítástechnika környezetünk Táv-adatfeldolgozás — kilábalás a bürokrácia csődjéből
