Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
A könyvtáros hajdan és most „Csak a rosszat mondták el...” Hazánk mezőgazdasága (somogyi) diákszemmel H a egy mai köhyvtáros megidézhetné akár csak évszázaddal ezelőtti ősét, rövid eszmecsere után kiderülne, hogy alig értik egymást, az életidőd, a munka oly mértékben megváltozott. Évszázadok hosszú sora nem hozott any- myi újat ezen a pályán, mint a legutóbbi negyedszázad. Kisebb lett a világ: a közlekedés, hírközlés, postaszolgálat fejlődésével szinte kézzelfogható közelségbe kerültek a világ nagy könyvtárai, egymás közötti küldeményeik ide-oda járnak, t vaskos kötetek is elférnek parányi dobozokban — mikrofilmre fényképezve. Közben megsokasodtak az írott dokumentumok, a jelen könyvtárosai eddig soha nem látott papírtengeren hajóznak. A változás legfőbb oka azonban az olvasók sokasodása. Régen elíziuml hely volt a bibliotéka: csöndes szobáiban lábujjhegyen járt a ritka olvasó, a könyvtáros p*-> dig —. bár a kérdésekre készséggel válaszolt — ráért saját tudományos munkájával foglalkozni. Kiérdemelte a tudomány magas trónusát, mert korábban hosszú év*-, ken át „díjtalan gyakornokként” végezte munkáját, « mire „könyvtárnok” lett, már túl volt első ifjúságán, és olyan tájékozottságot halmozott fel fejében, hogy a hozza kérdéssel fordulónak nyomban meg tudta adni a szükséges eligazítást. Kérdés sem volt sok, meg olvasó sem, hiszen még a legsikeresebb folyóirat, a Nyugat is csak kétezer példányban, jelent .meg a fénykora idalén. Nemcsak tudományom könyvtárak léteztek persze. A közművelődést több jól szervezett közületi könyvtár szolgálta: szakszervezeti, gazdaköri, Iskolai kömyvtá- rak; egyesületek, hivatásbeli csoportok kisebb-nagyobb gyűjteményei. A „tudós” jelző azonban, ha önművelő szinten, de ott la érvényes volt. Olvasni szerető, tájékozott, pedagógus hajlandóságú emberek vállalták, hogy munkaidő után, rendszerint anyagi ellenszolgáltatás nélkül kezelik a közösség gyűjteményét, beszerzik az összeadott pénzekből az új könyveket, és ellátják olvasnivalóval munkatársaikat „A tudás hatalom” — hirdették ezek a könyvtárosok, és lelkesen terjesztették a műveltséget, amelyet maguknak kemény küzdelemmel, saját erejükből szerezlek meg, miközben rövidnek bizonyuló nappalaikat az éjszakákból toldozták ki. Mindkét könyvtárostípus eltűnt, maga a könyvtár is megváltozott, s ha a csönd nem is szökött el, tömeges hallgatássá változott. A mai könyvtáros csak fzabad idejében lehet „tudós”, mert a könyvtárban minden pillanatát kitölti a munka, dolgozzék bármely részlegben. A falak közé betört a technika: a gyors információáramlást, adatszolgáltatást, nyilvántartást szolgálja a könyvtárgépesítés. A tudományos nagykönyvtárait osztályai hovatovább óramű pontossággal működő üzemegységekhez hasonlítanak; a tájékoztató szolgálatok könyvtárosai pedig már nem csupán kézikönyvek, bibliográfiák, katalógusok, hanem olykor gépek segítségével adnak választ a kérdezőknek. A könyvtár gém elszigetelt, magányos végvára többé a tudásnak: beletartozik valamilyen hálózatba, s az olvasónak az egész hálózat rendelkezésére áll. Ha a kért mű helyben nem lelhető fel, könyvtárközi kölcsönzéssel teremtik elő számára. Mi több, a mai könyvtár elébe megy megsokasodott olvasóinak: feltáró munkájával (bibliográfiákkal, adott témák irodalmát figyelő referáló lapokkal, új szerzeményeket ismertető fűzetekkel stb.) szinte készen tálalja kutatónak, olvasónak mindazt, amit egykor keresgélni kellett. A kisebb könyvtárakban tevekenykedő közművelődési könyvtáros napi munkája talán jobban hasonlít az egykori kollegákéhoz, ám lényeges különbségekkel. ö tálán csak hírből ismeri a gépeket, de a forgalom maja is megnövekedetl, olyannyira, hogy elfásulással fenyegetheti, s úgy érezheti magát, mint a közért-eladó, miközben gepiesen méri a felvágottat. Csakhogy a közértben a vevő megmondja, mit is óhajt, míg a könyvtároshoz gyakorta intézik úgy a kérést: „adjon valami jó izgalmasat, szerelmesét” stb. Vlagyimir Sztrekal Fő az udvariasság — Bocsánat! Akkorát döccent a busz, hogy meg- tántorodtam, is önkéntelenül a maga. aktatáskájának a fogójába kapaszkodtam — azt hittem, az ülés támlája. — Nem tesz semmit! A legjobb családban is előfordul — Belekapaszkodtam, ti eszembe jutott: az ülés támlájának simának kell lennie, ez meg valahogy érdes ... Így hát bocsásson meg. — Eleget mentegetőzött. .1 Ha nem kapaszkodik meg, el is eshetett volna. — De az aktatáskája izép. Biztosan külföldi? — Nem, hazai. — Akkor is szép. De ne vegye annyira a szívére. Hiszen elengedtem... Bizony, akadnak olyan pimasz alakok, akik az egész úton úgy belecsimpaszkodtak volna abba az aktatáskába, mintha a sajátjuk volna ... — Nem tesz semmit. Maga is belefogózhat. —. Tehát azt mondja, in is pimasz vagyok? — Ugyan, én nem mondtam ezt.' — Ismerjük a* Hpen alakokat. — De hát mit akar? — „Nem mondtam, nem mondtam!" Közben pedig csuk az jár om isiében. hogy valami ocsmányságot kövessen el a másik emberrel szemben. — Hogy mer Így beszélni? — Merek bizony! N o nézd csak! Leszidja, vérig sérti az embert, az meg ki se merje nyitni a száját... Már régen a begyemben vagy... — Mit kötekedik? — Micsoda! Azt képzeled, amiért aktatáskád van, neked mindent szabad? Annak az utasnak ott Szintén van aktatáskája, sőt még szemüvege is, mégsem sérteget senkit... Vagy az a kis höigy, aki ott áll... Talán hallottál tőle akár csak egyetlen rossz szót is? Pedig olyan aktatáskája van, amilyenről te nem is álmodhatsz! — Mi köze ehhez az aktatáskának? . — Van köze! Nincs jogod ahhoz, hogy a becsületes embereket lepocskondiázd ... Azonnal kérj bocsánatot! — Vezető kartárs, nyissa ki az ajtót. Kiszállok„ — Ugye, ugye. hát megszólalt a lelkiismereted? Megsérted a becsületes embert, aztán meg: kiszállok‘ És az .ilyennek még aktatáskája van!... Word.» Uellen ttyíirgy alkalommal mezőgazdaságit. Ráadásul ez a „toborzó” egy kicsit túl is lőtt a célon. Úgy festett le egy tehenészed telepet, mintha ott csupán gombokat kéne nyomogatni Ezzel épp azokat a gyerekeket torpantotta vissza, akik amúgy is mezőgazdasági pályára készültek, például * mert kiskoruk óta megszokták és szeretik az állatokat. learatni. Meg kell etetni a tehenet, aztán kifejni. Nemigen sejtettem, hogy mi tudnivaló lehet még itt. Most háromévi tanulás után úgy látom: annyi a tanulnivaió, hogy soha nem jutok a végére — vallotta Boldizsár József. — Voltaképpen mi szépséget láttok a mezőgazdaságban? — s ez a helyzet megnöveli felelősségét, hiszen ahhoz, hogy tudja, kinek mi jó, ismernie kell á könyveket is, de az embert is. Embereket ismerni: ez szüntelen figyelmet, minden apróságra kiterjedő megfigyelőképességet, nyíltságot jelent, és persze azt is, hogy a könyvek és az emberek közé lépve éppúgy el kell feledni a magánélet minden gondját, -ahogy a színész felejti el a színpadon. A jó könyvtáros tudja, hogy Rozi néninek rossz a szeme, s ezért nagy betűvel nyomott könyv kell neki; hogy Julí- ka kismama lesz, ideje ismerkednie a gyermekápolás irodalmával; hogy Jancsi autót vett, s most a motorok érdeklik; hogy Pista bácsi nyugdíjba készül, a jövőben kertészkedni óhajt, szakkönyvekre van szükségé, különben pedig a történelmi életrajzokra specializálta m?.- gát, s ha ezek közül 'új jelenik meg, föl kell hívni rá a figyelmét. A régi könyvtárost az a gondolat hevítette, hogy „a tudás hatalom”; a mait a tapasztalás, hogy a tudás élet, a könyv pedig barát, nélküle sok emberi élet elsötétedne. A mai könyvtáros nemcsak a közművelődés munkása, hanem nevelő is, jövendő felnőtt olvasóit maga formálja a. gyermekkönyvtárban, mely Ötletes-játékos foglalkozásaival, csinos berendezésével, bőséges olvasnivalójával sok gyermek számára inkább „otthon”, mint az iskolai napközi, * nemegyszer otthont ad az iskolai óráknak is. A gyermekkönyvtári mun-, ka külön gyönyörűsége, hogy a vetés gyorsan beérik, s az eredmény hamarosan láthatóvá válik. (Egy gyermek- könyvtár fennállIsánaK 20. évfordulóján megragadó jelenet tanúja voltam: az egykori első olvasók kézenfogva hozták gyermekeiket és egy 20 gyertyával díszített tortát a könyvtárosnak.) A mai könyvtáros -összekötő nemcsak író és olvasó között, de kis és nagy könyvtár között is, hogy ma, az Információrobbanás korában mindenki rátalálhasson A Magyar Mezőgazdasági Múzeum az idén tizenegyedik alkalommal hirdette meg az általános és középiskolák tanulói számára a ..Hazánk mezőgazdasága diákszemmel” pályázatot. A neái titkolt cél: minél több fiatallal megismertetni . a mezőgazdaságot. Az idén 2172 pályamunka, rajz, kisplasztika, kerámia, batik és nem utolsósorban írásos dolgozat érkezett be. A somogyi résztyévők közül — hovatovább hagyományosan — a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgaz- dasági Szakközépiskola tanulói érték el a legtöbb sikert. Csaknem háromszáz középiskolai pályamunka közül ítélték harmadiknak Sólyom Sándor és Csordás Mária ló- tenyésztésről írt munkáját. Ugyancsak harmadik díjat nyert Takács Csaba és Raj- novics Ágnes a gombás-de- sedai parkerdőről írt természetvédelmi tárgyú dolgozata, mely egyebek közt azt a kérdést is fölveti: hol van az a határ, ahol a természet élvezete még nem jár együtt annak károsításával. Németh József, Tóth János és Boldizsár József közös tanulmánya a szarvas- marha-tenyésztes magyarországi történetéről a zsűri külön jutalmát nyerte el. E szép eredményük önmagában is a mezőgazdasággal szembeni elkötelezettségre utal, indokoltnak éreztem hát épp őket kérdezni' tapasztalataikról: Milyen hazánk mezőgazdasaga diákszemmel? — A fiatalok zöme nem Ismeri a mezőgazdaságot — állította Németh József, aki az egyik Veszprém megyei községből jött Kaposvárra. — Az általános Iskola utolsó két évében tucatnyi pályát ismertettek, de csak egy — Jellemzőbb ennél, hogy csak a rosszat mondják el — vélte Boldizsár József. — Hogy korán kell kelni, hogy nehéz a munka ... — Először jönnek a jó szándékú tanárok, akik azt mondják: „Légy, tisztába fiam a képességeiddel, menj gimnáziumba ...” Azután a szülők ..' — Ennyi lebeszélés dacára miért választottad mégis ezt a középiskolát? — Sablonos válasz, de igaz, hogy szeretem az ágatokat, érdekel a fejlődésük, és főleg az: hogyan, lehet gyógyítani a különféle állatbetegségeket — mondta Németh József. — Volt azonban még valami: egy személyes benyomás, melyet a várpalotai tsz-ben szerezem. Olyan mély szakmaszeretetei, olyan nyíltságot és emberséget, mint az ottani állattenyésztőké, még sehol sem tapasztaltam. Azóta szerződésem van ezzel a gazdasággal. Ha nem sikerül tovább tanulnom, ott jó helyem lesz. — Vannak gyerekek, akiket az általános iskola azért ide javasol, mert úgy gondolják, „könnyebb iskola”, mint a gimnázium. Meggyőződésem, hogy ez tévedés. Mi valamennyi középiskolai tárgyon fölül tanuljuk a szaktárgyakat. — Általános iskolás koromban úgy gondoltam, hogy a mezőgazdaságban egyszerűen el kell vetni a magot, azután, ha megnő a kalász, — Itt minden konkrét, kézzelfogható. A munkának jól mérhető az eredménye. Az ember naponta láthatja erőfeszítésének hasznát. Az állatoké pedig önmagában is egy különleges világ — így Rajnovics Ági. — Véleményetek szerint az itt tanulóknak mekkora hányadát jellemzik majd munkahelyükön azok a nemes tulajdonságok, melyek a Jóska által említett várpalotai állattenyésztőket? .— Az új elsősök zöme falusi gyerek, akiknek a szülei is a mezőgazdaságban dolgoznak, Ok tudják, mit választottak és hogy miért. Közülük többől lesz jó mezőgazda, mint a magasabb évfolyamokban, ahol sok a pályatévesztett, olykor csak véletlen folytán idesodródot i: ember — mondta Takács Csaba, aki nagy állhatatossággal készül az állatorvosi pályára. Tóth Jánost a lovak érdeklik elsősorban, és mint reméli, a somogysárdi ménesnél talál majd munkát. — A legtöbb gyérén hallomás alapján választ pályát. Ügy gondolom, ha valami módón csak pár órára is valamennyi létező foglalkozásba belekóstolhat iának, többen választanák a mezőgazdaságot. Ha ismernék ... Alighanem egy hasonló vélemény adta az ötletet 11 éve a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel pályázat első kiírásához. B. F. Megjelent a Somogy harmadik száma a számára szükséges ismeretekre. Munkálója azonban a szükséglet, az igény ébresztésének is, hogy a kérdés egyáltalán megszólaljon, és minden kérdésből sok új, másik fakadjon. Nehezebb lett a hivatás? Változott, mint maga a világ. Bozóky Éva Jól időzítették annak a felszólalásnak a megjelentetését a Somogy május—júniusi számában, amelyet Somlyó György mondott, el a zágrábi író&zövetségi konferencián. Amikor az olvasó kézbe veszi a megye kulturális folyóiratát — kivonult a könyv az utcára. Keresünk, kutatunk a pultokon; magunknak, a családnak, Numizmatikai tárlat Fennállásának R0. évfordulóját ünnepli a Magyar Numizmatikai Társulat. Ebiről az alkalomból a társulat történetét bemutató tárlat nyílt a józsefvárosi kiállítóteremben ajándékként ismerőseinknek. Keressük az ismert szerzők ismeretlen, új regényeit, felfedezzük , az idegeneket, hogy megbarátkozzunk velük a könyv lapjain. A rendszeres könyvolvasónak vajon mi a véleménye napjaink irodalmáról, összefoglalja-e az évek könyvélményeit, vagy csak várja az újabb hatást? Az irodalommal foglalkozó szakemberek dolga, hogy időnként számot vessenek — hol tart az írásművészet; szembesül-e napjainkkal vagy inkább visszatekint a múltba, megtalálja-e az olvasó a választ az őt naponta foglalkoztató kérdésekre. Hogyan beszéljünk a hetvenes évek irodalmáról ? — kérdezte Somlyó György, s — azt hiszem — helyes úton járt, amikor így válaszolt: — Ha 1880-ban rendezték volna, egy konferenciát a hetvenes évek költészetéről bárhol Európában, Hopkin- son kívül nem beszéltek volna sem Rimbaud-ról, se Lautrémont-ról, se Emily Dickonsról, se Julian Nor- widről, se — hogy a mi kevésbé közismert irodalmunkról se feledkezzünk meg — Komjáthy Jenőről. Az irodalom, az irodalmi művek „évei” és „annalesei” eléggé meglepő módon keverednek a létrejöttük és valódi létezésük dátumaival. A múltba nyúló irányzatok sokfajta továbbélése fedezhető föl a mindenkori jelenidőben. a püfíinat. fő jellegzetességét az új, divatos irányzatok hordozzák, a jövő számára fontos kezdeményezések pedig az irodalom lappangó rétegét alkothatják. Az olvasó felfedezését az irodalom közvetítői, • ki' adók, fordítók teszik lehetővé. A Somogy a Novij Mir című folyóiratban közöltek alapján fordításban közli Csingiz Ajtmatov új regényének egy részletét és a szerző élőszavát Az évszázadnál hosszabb nap-ról. Zd- domé Somogyi Erzsébet mutatja be az új regényrészletet: a mű figyelmeztetés, a földünk sorsáért érzett felelősség meggyőző példája. A Somogy harmadik számában tágabb teret kapott védett kincsünk, a Balaton lírája, festészete. Udvardi Erzsébet vallomását olvass hatjuk A tó maga a végtelen címimél. A festő számára kimeríthetetlen téma a Balaton — jegyzi meg. A művek vallanak róla —ezekből kap ízelítőt az olvasó néhány reprodukción keresztül. Somogyi József szobrászművész növendékeivel, a .művészképzősökkel Tihanyban szeretne letelepedni, ottho- .nos műhelyt teremteni. A kivitelezés göröngyös útjáról beszélgettek vele. Egy- mondatnyi megjegyzés a mi nagyatádi művésztelepünkről is szól — arról, miért nem jönnek a fiatalok a telepre dolgozni. A folyóirat megemlékezik Németh László születésének nyolcvanadik évfordulójáról. Közli Olsvay Imre Bartók- tanulmányának befejező részét. Gazdag könyvismertetőrovat ajánlja olvasásra az új műveket. H B. SOMOGYI NÉPLAP I
