Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
„.II f MSLil—. TfM n ■ i iCi.mii II B erakó JsMsuaiT otwe*>eveB termelőszövetkezeti állatgondozó, falumból» lakos, annak rendje és módja szertat kitagadta a lacrjgst Zord szívű grófok szoktak így elégtételt venni a család becsületének megcsúfolásáért, ha a szende gro{kisasszony megszökött a kopottas aongorahangolóvaL Mihály eredben nem csordogált kék vér: apja gátőr volt, ő maga pedig az elemi iskola öreg padjait farigcsálta csomtnyelű bicskával és tompa érdektelenséggel, míg csak kisbéresnek nem adták. Később szem élői tévesztettük egymást, s jó harminc esztendő után most [találkoztunk ismét. A kisvendéglő bejáratánál támasztotta az ajtófélfát. Kezében söröskorsó, bajuszán ha bfoszlán y ok. — Meg őszültél — fogadott elégedetten. —, de azért messziről megismertelek. — Te sem lettél fiatalabb. — Szentigaz — bólogatott némi megfontolás után. — Család van? — Kettő. Hát neked? — Nekem egy sincs — hördült föl váratlan indulattal —, hallani sem akarok róla többé. Nekem olyan, mintha meg sem született volna. — Megszökött valakivel? — Megszégyenített. Elkergettem, kitagadtam a becstelent. Az ón küszöbömet át nem lépi többé... Várta, hogy kérdezzek. Hallgattunk mindketten. Az járt eszembe, hogy Benkő Misi az egyszeregyet is csak egyféleképpen tudta felmondani az iskolában. Az ötször hét után hiába kérdezték tőle a hétszer ötöt.- Most megszólalt újra, lapos pillantással: — Az autó sajátod? — Sajátom, Sokfelé kell járnom, tudod — tettem hozzá mentegetőzve. — Én öregfejszével verném szét, ahány csaík szaladgál ezen. a ribamc világon. Megint hallgattunk egy verset, s lassan mégis csak kikerekedett a történet ... / gira úgy nőtt rá a jó- JX mód, mint apró csi- ' ■ gára a kunkori házacska: ruganyosán, 'testre szabottan, hogy majd csak akkor csontosodjék meg, ha mór elnyerte végső alákját, legcélszerűbb méretét. Mindig akadt szempár, hogy lesse az ótJváigjttalain, véznácska kislány óhaját, míg az nyafogva turkálta az ételt. Benkő Mihály a téeszma- jorban tizenhatórázatt, a felesége otthon hajszolta magát a hízómarhák, disznók, nyutak körül, s a nagymama halála után Ági egyre inkább magára maradt... Mikor gimnáziumba íratták, új szobát toldották a házhoz: hadd tanuljon a gyerek zavartalanul. Júniusban — mert nem bukott meg — zongorát kapott. Ági utálta a zongorát, utált mindenféle hangszert, így a koros kántomő, aki kezdetben tanítgaitmi próbálta, elmaradt a háztól. Benkő Mihály ká- . romikodott, felesége térítőt horgolt a háromlábú szörnyeteg hátára, a térítőre váza került, örökéletű művirág csokorral. Igazán csinos lett tőle a szoba. Amiben csak titkon rereménykedtek, megtörtént: a lány, ha nem is minden zökkenő nélkül, átment az érettségin, Miután pedig Benkő Mihály hetekig járta akkortéffc « vA*wt, Agí befcerúK * főiskolára is, a jó ég a megmondhatója, hogy milyen keret terhére. Apja nem is titkolta, hogy a fiatal állatorvossal szeretné összeboronálni, aki a nyáron került a faluba, s nőtlen volt az istenadta. Hát ezért nem ártana a kislánynak a diploma. — Hát ti igazán nem látjátok, hogy én mennyire csúnya vagyok? — öntötték el Ági szeplős arcocskáját a könnyek, mikor egy este szóba került a dolog. Szobájába rohant, s bevágta maga után az ajtót. Benkő Mihály csak ennyit dörmögött: — Nincs olyan baj, amelyikre patika ne volna. Ősszel Ági megkapta a meggypiros Ladát Kulcsár János Meggypiros lada Harmadik nekirugaszkodásra megszerezte a jogosítványt is. Akikor már a városban lakott, rokonoknál, akiknek szállásért-kosztórt úri bőkezűséggel fizetett az apja. Délutánonként az utcákat rótta a kocsi jával vagy a környékbeli falucskákban barangolt, mindig egymagában, Karácsonyra sem kívánkozott haza. Anyjának, mikor elbátortalamkodott érte, csak ennyit mondott lepi ttyesztett szájjal: —, Érted meg, maima ott- ’ hon mindennek dis^nószaga van. Neked is, most is. Az asszony hazabotorkált, s elsírta bánatát az urának, de az most nem akarta tíz körömmel leszedni a szenteket az égből. Újévre francia konyakkal kívánt szerencsét az állatorvosnak. Ági zsebpénzét megduplázta, s ment minden a>régi, csaspaspn. Jött a nyár, ékniúlt a vizsgák ideje, de a meggypiros Lada csak nem akart feltűnni az utcában. Levelezőlap érkezett helyette, melyen a lány tudatta, hogy a Balatonra utazott pár hétre „a fiúval, akivel együtt járunk”. — Nem neveltem kurvát senkinek :— vicsorított Ben- kő Mihály. Az aratás vége felé levelet kapták a bolgár tengerpartról. „Férjhez mentem, és most nászúton vagyunk”, írta Ági. „Talán szólhattam volna előbb is, de megérthetitek, hogy ez a dolog kettőnk magánügye, nem tartozik senki másra.” Röviden megemlítette még, hogy a férje külföldi mérnökhallgató, előkelő család sarja, és igen jó fej. Aztán befejezésül: „Búcsúra hazalátogatunk. Jean-Pierre még úgysem látott magyar búcsút...” Benkő Mihály nem feküdt le aznap éjjel. Munkába sem ment másnap, harmadnap sem. Ült az asztalnál, busa fejét két akiére hajtva. Nem evett, nem ivott, nem szólt, nem káromkodott. A felesége egy ideig ott téblábolt körülötte, de nem merte megszólítani. Fogta a levelet, ünnepi kendőjét kapta magára, s meg sem állt a plébániáig. Az öreg esperes figyelmesen böngészte Ági ve- rébfejbetúit, aztán megnyugtatóan csillantotta pápasze- mót az asszony felé: — Hát ami megtörtént, megtörtént. Ami ezt a Jean- Pierre-t Sieti, igen, így kell mondani, hogy zsánpier, valóban előkelő francia név. A kislány is írja, hogy jobb családból való a fiú. A francia előkelőségek pedig többnyire buzgó katolikusok. Kívánom, hogy éljenek egymással Istennek tetsző életet ... A levél csaíkbamar végigjárta a szomszédságot is. terjedt Ági házasságának híre. s általános volt a vélemény, hogy miért is penészednek falusi állatorvos lakásában egy tanúit kislány, akire Párizsban vár fényes jövő. — Az én fajtám — dőr- mögte ekkor már Benkő Mihály is —, megvan a magához való esze. István király napjára disznót vágott, s megtizedelte alaposan a csirkék, kacsák táborát is. A kamrában csodálatos torták hűsöltek. a boroshordót már kigurítot- ták a levélszín alá az udvarra. Öt faluból gyűlt ösz- sze a rokonság a búcsúi I meghívásra, s most az asztalak mellett várták a bevezető húslevest, de azt nem lehetett föltálaim, míg az ifjú pár meg nem érkezik. Pontosak voltak. Épp harangozni kezdték a delet, amikor feltűnt az utca végén a piros Lada. Szédületes iramban rohant a házak közt, porfátylat húzva maga után, majd nagy fékcsikorgással megállt a kapu előtt. Ági ugrott ki elsőnek, virág- mintás nyári ruhában, majd talpig fehérben a férje, ötven szempár meredt rájuk kíváncsian. — Szüleim, rokonaim — mutatott körbe széles gesztussal Ági. — Ö pedig Jean- Pierre, a férjem. Egyetlen hang sem hallat- • szott, szempilla sem rezdült. Mindenki a fiúra bámult. Jean-Pierre ott magasodott hatalmas termetével, hófehér ruhában, sugárzó férfifejével a vézna, jelentéktelen asszonyka mellett. Szép volt, mint egy őserdei isten. Mint az éjszaka istene. Bőre olyan fekete volt, mint a kőszén. Igen, Jean-Pierre néger volt, valahonnan Közép-Afri- kából. T ett volna egy tétova lépést előre, de senki sem biztatta, senki sem állt fel, senki sem nyújtott kezet. Zavart, kisfiús mosollyal álldogált pár hosz- szú másodpercig, míg Ági dühödt sziszegéssel meg nem rántotta a karját: — Menjünk innen valahova ebédelni. Itt még mindig mindennek disznószaga van. A meggypiros Lada szikrát vetve farolt ki a kavicsszőnyegen, aztán kilőtte magát az országút irányába. Olyan rövid idő alatt történt az egész, hogy még el sem ült közben az előbbi porfelhő. f H (Czinder Antal rajza) Bencze József Fénytizzó álarcuk (A marcali művészeti szemle résztvevőinek) Cséphadarónak csattogó forgása, gyönyörű lengés, nászéjszaka-mámor. Kopogó botokon lépdel a ritmus, csattogó füttyben szem tüze izzik. Varázslat ámít deresbajszú férfit, ölelésben bajnok, aki meg nem bot Lile. Szerszámölelésre szoktatott szivek,, gyönyörpihegésben vádat nem remélnek. Rezgő húrú szerelem titka örömmámor. Hang folyam-uszályok kék-zöld szemű fények, Rezgő akaratú szívük forró ércem. Mesevirág-hitben kezük ága tempóz, tüntető nevetés, zöld hevű nap-erő. Láncos bottal lengő, szapora regülök, fény izzó álarcuk gyöiiyör lobogása. Kazbek Iszmagilov Hiánycikk a A feleségem vett nekem egy pár cipőt. Importáru, színe narancssárga, valódi bőrből készült. Föipróbáltaim — mintha rám. öntötték volna. Eltelik egy-két nap, s a cipőt lassan tisztítani kéne. Bemegyek tehát egy háztartási boltba. — Jó napot! — köszönök. — Cipőkrémet szeretnék. Narancssárga színűt — pon- tosítok. — Hiánycikk. Egy év óta nincs ilyen pasztánk. — Akkor színtelent kérnék. — Az is hiánycikk. — Akkor milyen van egyáltalán? — Fekete Ha kéri, terpentint is vegyen hozzá. Ugyanis föl kell hígítani, mert kiszáradt. Még a múlt évben kaptuk, három vagonnal érkezett. Mivel fekete oiipőpasztára semmi szükségem sem volt, indulni készültem. — Egyébként — tart visz- sza az eladó — az egyik ismerősöm tudna szerezni narancssárga színűt. De... — Értem — mormogtam sokatimondgan. — Rendben van. •— Semmit nem kéne ráfizetni, csakhogy... ő meg Gerald Darelle-t keresi, ugyanis könyvrajongó. Fölírom noteszembe a szerző nevét és a könyv címét, és máris sietek az antikváriumba. — Jó napot kívánok! Darelle-t legyen szíves! — Kit tetszik? — húzza ráncba szemöldökét az eladó. — Nálunk ilyen nem dolgozik! — A Családom és egyéb állatfajták című, nemrég megjelent könyvet keresem, melynek a szerzője Gerald Darelle. — Ugye tréfál, uram? — Természetesen megértem, hogy hiánycikk —mondom. — De talán ismer valakit, aki el tudná intézni. — Tudok egy embert, aki minden könyvet megszerez, neki azonban gyújtásmegszakítóra lenne szüksége a Zsigulijához, Rohanok az autószaküz- letfae. Rá se hederítek a kiírásra, mely szerint „Gyuj- tásmegjs’zakító nincs!”, félrehívom az a l katré.szosztá ly egyik elárusítóját. — Mit keres most éppen a boltokban az ismerőse? Borbély János Végeredmény Felrobban majd alattam is a rét, a kiszámított véletlen, aknamező. Pipacsok arcra buknak, vérük ömlik, margaxétezirom hull: menny béli áldás. Volt ruhám, nappalom, déltengeri időm füzek keresztjén lóg feketén: alkonyatom. Ha lesz még nyelvem, dadoghatom: mint eddig, ezen a réten is, csak át akartam jutni. — Márkás farmert — feleli. Tüstént indulok... bemegyek ... félrehívom .. Mint megtudom, a nadrágkészlet elárusítójának ismerőse rendbe szeretné hozni a lakását — színes csempét keres Az importcipőt egyébként már nem hordom. Ilyen koszosán, enyhén szólva, nem illik: ráférne egy alapos tisztítás’. ’Csampekeresés közben betévedtem a zöldségpiacra. Itt a különböző bódékban mindenfélét árusítanak. Elindulok körülnézni, hogy hol kaphatnék csempét. Az egyik kirakatban kis tubusokat veszek észre. Nem akarok hinni a szememnek, mikor észre veszem a felírást: „Narancssárga cipőkrém”. Kit érdekel már a színes csempe, a márkás farmer és a többi hiánycikk! Veszek három tubussal, többre nem futja a pénzemből. Hazamegyek, keresem a cipőmet! Látok valamilyen feketét, de az én narancssárga színűmet sehol sem találom. — Nem láttad valahol? — kérdem a feleségemtől. — Hiszen itt van az orrod előtt! — mutat a feketére.— Befestettem a cipésszel, mert azt mondtad, nem lehet sárga cipőpasztát kapni. Néhány nap múlva bemegyek a háztartási boltba, hogyt fekete cipőkrémet vegyek. A narancssárga halomban áll —- három vagonnal hoztak. Fekete nincs, hiánycikk! > Mindenesetre vásároltam terpentint, amíg azt is szét nem kapkodják. Fordította: Grabócz Gábor BortH András festményeiből rendezett kiállítást a Nemzeti Galéria, Képünkön: Barátok. Kiss György Mihály Mibe szólhatok bele? Uraságod azt kérdi, van-e nálunk üzemi demokrácia? Már hogyne volna! Meg hogy én mibe szólhatok bele itt a munkahelyemen? Hát sok mindenbe. Nem akarok dicsekedni, de ha végighallgatna egy-egy parázs vitát, tátva maradna a szája! Uram, nálunk mindenki őszintén fogalmazhat, bírálhat, a haja szála se görbül, sőt a főnökeink egyenesen kedvelik azt, aki bátran, keményen kiáll az igazáért, nem fojtják belé a szót. Példát is mondjak? ... Kis türelmet... Itt volt, kérem, tavasszal a Nyilasi-ügy!... Emlékszik, ugye? Mikor olyan nagy csinnadrattával a Fradi sztárja visszatért a zöld gyepre! Uram, én őszintén véleményt mondtam erről az ügyről, fogalmazhatok úgy is, hogy beolvastam a főnökömnek, aki civilben nagy Fradi-szurkoló, és nem lett semmi bajom. Ha jó! emlékszem, egy osztályértekezleten akasztottuk össze a bajuszt a Nyilasi miatt. Ja, igen< A munkahelyi gondok kapcsán azt is szóvá tettem, hogy a férfimosdóban hetek óta nem működik a zuhanyozó, lavórban mosdunk, de a főnök letorkolt, ne üssem bele mindenbe az orrom, azért van a gondnokság, majd intézkednek. És tudja, hogy a főmérnökkel min kaptam össze? Egy szombat esti televízió- ■tnűsoron. A főmérnök az egekig magasztalta, nekem nem tetszett, parázs szóváltás kerekedett köztünk. Látja, itt vagyok, semmi bajom, pedig a vita végén már ordítottunk is. Igaz, a főmérnök azért pöccent be, mert neki is szóltam a zuhanyozók miatt, és pulykavörös lett, amikor szóba hoztam, hogy lavórban kell mosakodni, de hát istenem, megszoktuk, tudjuk, a főmérnök eléggé vehemens természet. Uraságod el sem hiszi, hogy ezek után meghívtak egy fontos tanácskozásra. Ha nem volna nálunk üzemi demokrácia, hogy szólhatnék én bele a vállalat dolgaiba, nem igaz? Méghozzá olyan jelentős kérdések kerüllek terítékre, mint az idei bérfejlesztés, a termékszerkezet-átalakítás, a gazdaságtalan termékek visz- szaszorítása meg még egy sereg tennivaló. Micsoda szenvedélyes vita volt ott, uram! Még én is szót kaptam! Igaz, másnap a szakszervezeti titkár elcsípett a folyosón, hogy kár volt a férfimosdóban elromlott zuhanyozók kérdését kiélezni, de hát én előre nem tudhattam, hogy a felügyeleti szerv képviselői is ott ülnek a tanácskozáson. S tudja, hogy ki az én állandó vitapartnerem? Ura- ságodnak elárulom: Lancsa- lics kartárs, a főosztályvezetőnk. Gondolta volna? Hát ilyen magas szintű nálunk a vállalati demokrácia! A jó múltkor például arról vitatkoztunk, hogy Petőfi Sándornak miért kellett elmennie a segesvári csatába. De az élesebb, politikai témákban is szót értünk. Hogy példát is mondjak, az iráni túszügyben azonos volt az álláspontunk, ellenben az 1905-ös orosz polgári forradalom megítélésében már eltérő véleményt hangoztattunk. Emlékszem, egy ilyen vita hevében atyai jóbarátként tanácsolta, hogy ne emlegessem annyit azokat az elromlott zuhanyozókat, napjában egyszer én is kibírom, ha lavórban kell mosakodni, különben is van otthon fürdőszobám, fölösleges ilyen piti dolog miatt a főnökök előtt hőbörögm. Egyébként az igazgatónak is az volt a véleménye, amikor két héttel ezelőtt magához kéretett, hogy nagyon egészséges lavórban mosakodni, annál is inkább, mert a vállalat előtt álló népgazdasági feladatok megoldása nem ezen az egy-két lavóron múlik. Mit kérdezett uraságod? Hogy most mi a helyzet az elromlott zuhanyozókkal? Örömmel újságoltam, hogy az igazgató kartárs intézkedett. Tegnap új lavórokat hoztak a férfimosdóba!!! SOMOGYI NÉPLAP
