Somogyi Néplap, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

Kezdeti sikerek

Ot községből — egy pártszervezetben

előzték meg a vezetők egy- egy döntését, Így például csökkentették a burgonya vetésterületét, búza helyett rozs, árpa és repce termesztését határozták el. Kialakították műanyag-bakelit sajtoló melléküzemágukat, ahol ma már hetvenen dolgoznak. Az idén 37 milliós értéket állítanak elő. ElhatáFilótós Pál párttítkár: Kommunistáink segítik terveink megvalósítását

11 200 hektáros területét nézve a legnagyobb közös gazdaság megyénkben az egyesült homokszentgyörgyi Aranyhomok Termelőszövetkezet. Évi 223,6 milliós termelési értékével azonban már nem tekinthető annak, öt község: Homokszent- györgy, Szülök, Lad, Kál- máncsa, Patosfa lakóinak többsége tagja, nyugdíjasa vagy alkalmazottja a szövetkezetnek, megélhetése a közös gazdaság munkájától függ.

•ngr—11-" jj

Bizakodó hangulatban

Ezekben a napokban részközgyűléseken tárgyal a szövetkezet tagsága a jövőről, a VI. ötéves terv feladatairól. Ezt megelőzte a nemrégen tartott párttaggyűlés, ahol a tsz hatvankét kommunistája megismerte a további előrelépést, az eredményeket növelő elképzeléseket. Nyolcán kértek közülük szót, véleményük tükrözte a tagság és párton kívüli társaik álláspontját.

— Bizakodó a hangulat. Kommunistáink úgy látják, hogy gazdálkodásunk, eredményeink megteremtették azt a biztonságot, amely elengedhetetlen alapja a jókedvvel és felelősséggel végzett munkának. Tovább erősödött a vezetőség iráéti bizalom. Ezt a sokévi rossz eredmény után elért tavalyi 13 milliós nyereségünk nagyban elősegítette. Beváltak a termékszerkezet-váltáshoz, fűzött reményeink. A tejtermelésben elért sikereinkért pedig elismerést, jutalmat kaptunk. Ez megerősítette kommunistáinkban, tagságunkban: jó úton járunk. Ezért fogadták helyesléssel, egyetértéssel a terveket, s kifejelték azt, hogy mindent megtesznek megvalósításukért

Erőiket egyesítve

Filótáa Pál, az Aranyhomok pártszervezetének titkára summázta így a taggyűlésen elhangzottak, valamint a szövetkezet párton kívüli tagjaival folytatott beszélgetések tanulságait Szavait igazolta: bármerre

jártunk is a tsz területén, mindenütt serényen dolgozó embereket láttunk. Palántáz- tak, kapáltak, vágták a lucernát. I

— Bármilyen munkáról van szó, az emberek készségesen és szívesen dolgoznak, mert látják annak értelmét, eredményét — mondja a pártszervezet titkára.

Ez a jó légkör nemcsak az eredményeiknek köszönhető. Annak is, hogy a pártszervezet egyesítette erőit. Az öt község vegyes pártalapszervezeteibe tartozó kommunistákat egy párt- szervezetbe vonták össze. Így • hatékonyabban és eredményesebben tevékenykedhetnek, mert elsősorban a szövetkezet erősítését szolgáló politikai munka a feladatuk.

Minden községben, illetve fontos területen — gépműhely, növénytermesztés, állattenyésztés, melléküzem- ág — működik pártcsoport.

Tervek, célok

A párttitkár szavaihól kitűnik: nemcsak alapos Ismerője, hanem tevékeny előkészítője is a szövetkezet jövőjét meghatározó tervnek.

Felelősségteljes mérlegelés, gazdasági számítások

Kötődnek a szövetséghez

Reformterv és aggodalom

A Dél-balatcmi Háziipari

Szövetkezet 1981-ben 15 százalékkal több árbevételt tervez, mint tavaly. E merésznek tetsző tervezés alapja: a gazdaságosabb termékösz- szetétel, a tőkés export mintegy 60 százalékos növelése és a kiskereskedelmi tevékenység fejlesztése. Az év első negyedében az árbevételük mintegy 40 százalékkal volt több, mint 1980. azonos időszakában. A korszerű gyártástechnológiára az idén mintegy • kétmillió forintot fordít a szövetkezet, melynek termékeit hazai és külföldi piacokon egyaránt szívesen vásárolják. A termelési érték (43—44 millió forint) 60 százalékát az idén is a hagyományos — úgynevezett élőmunkával előállított — háziipari termék adja.

A Dél-balatoni Háziipari

Szövetkezethez hasonlóan az ország többi népi iparművészeti és háziipari szövetkezete is egyre hatékonyabban tevékenykedik. Széli István, a siófoki szövetkezet élnöke szerint e nyilvánvaló fejlődés a szakmai szövetség koordináló munkásságának is köszönhető.

— A Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége 1953- ban alakult, hogy a magyar népi díszítő művészetet és a hagyományos háziipari tevékenységet felkarolja, irányítsa. s vállalja érdekképviseletét — mondta. — Ezenkívül létezik a Népi Iparművészeti Tanács, mely többek között az alkotók támogatását, a szakma szellemi ét-telemben vett segítését tartja szem előtt. A jogszabály tehát lehetővé tette, hogy az ország valamennyi háziipari szövetkezete egy szakmai szövetségbe tömörüljön. Miután ez megtörtént, a hazánk különböző részeiben működő közösségek együtt — egymástól tanulva, egymást segítve — jelentős eredményeket értek. A hagyományos háziipari tevékenységgel kapcsolatban a következőket kell tudni. A korongozó, a kosárfonó, a hímző, a szőnyegkészítő stb. általában csekély értékű alapanyagot használ fel, s úgynevezett élőmunkával állít elő exportképes terméket. A foglalkoztatottak zöme bedolgozó, aki szociális körülményei miatt más jellegű munkát neuj tudna vállalni. (Egy másik szemszögből nézve az is figyelemre méltó tény, hogy ha a bedolgozókat közös műhelyben akarnánk elhelyezni, 15 esztendő gazdasági tevékenységéből származó felújítási alapra lenne szükségünk.) Nálunk például a bedolgozók 85 százaléka nő... E sajátos foglalkoztatási forma sok száz képviselőjének érdekképviseletét is a Hiszöv vállalta.

— Ügy tudom, bizonyos reformok várhatók az érdekképviseleti rendszert illetően.

— Az Ipari minisztériumok összevonásával egyidő- ben ez a kérdés is napirendre került. Az új elképzelések szerint a hét budapesti úgynevezett középirányítású szövetkezetei összevonják (hét helyett három lesz), s ennek következtében, a Hiszöv, mint önálló szakmai szövetség megszűnik. Továbbá: fővárosi szövetségekhez vidéki szövetkezetek nem tartozhatnak. Következésképpen, a területükön

működő megyei szövetkezetekhez kell csatlakozniuk ...

— Miként vélekedik e változásról?

— Őszintén szólva, fenntartásaim vannak. A háziipari és népi iparművészeti szövetkezetek, mint említettem, együtt, egy egészségesen működő szakmai szövetség tagjaiként érték el eredményeiket, a a további- fejlődés végett, szerintem, még inkább együtt kellene működnünk.

A területi szövetségek eddig e sajátos szakmával nem foglalkoztak, viszont a Hiszöv az elmúlt évtizedekben bizonyította életképességét, hatékonyságát. Azt hiszem, érdemes ezen elgondolkod- I ni... A Hiszöv felügyelő bizottságának elnökeként is tapasztalhattam, mennyire kötődnek a szövetkezetek szakmai szövetségükhöz Ez az utóbbi két közgyűlésünkön is nyilvánvalóvá vált

Sz. A.

rozták, hogy erdeikre alapozva fafeldolgozó üzemet létesítenek. Fejlesztik sertéságazatukat, a szarvasmarha-tenyésztést korszerűsítik. Az idén végre teljesen és kifogástalan állapotban rendelkezésükre áll a 600 vago- nos burgonyatároló — 28

millióért építették —, s ez nagyban csökkenti költségeiket.

Tovább erősödni!

— A tsz vezetőinek kapcsolata igen jó a pártvezetőséggel és valamennyi kommunistával. Azt várom tőlük, hogy segítsenek a bizakodó hangulat, a biztonsága érzet megtartásában, további erősítésében — fogalmazta meg Reiser József elnök a pártszervezet feladatát. '

Király Györggyel, a Barcsi Városi Pártbizottság titkárával is beszélgettünk a tsz pártszervezetéről, a kommunisták feladatairól. Az ő véleménye:

— Egy éve, hogy önállóan, közös pártszervezetben tevékenykednek a homokszentgyörgyi Aranyhomok Tsz kommunistái. A kezdeti sikerek azt jelzik, hogy szükséges és helyes volt a kommunisták erejének egyesítése. A pártszervezet, a vezetőség jól oldotta meg feladatát. A tsz kommunistái nem hagyták Vnagukra régebbi pártszervezeteiket; propagandistaként és más feladatokat végezve segítik munkájukat.

A hatvankét kommunista között mindössze három nő van. Az elmúlt évek során ugyan tizennyolc kommunistával erősítették soraikat, de csak egy asszonyt, a növény- termesztésben dolgozó Fuksz Lászlónét tudták fölvenni a pártszervezetbe. Nehezíti e munkájukat, hogy a tsz-ta- gok soraiban főként idősebb asszonyok vannak. A műanyagüzemben végezhetnek erőteljesebb nevelő munkát, ahol sok a fiatal. E munkában az ott dolgozó KISZ* titkárra, Szeicz Jánosra is támaszkodhatnak, aki az Ifjúsági szervezet ajánlására nemrégen került a kommunisták közé.

Tizenegyezer hektárnyi területével, 900 tagjával — 800 nyugdíjassal, járadékossal — megyénk legnagyobb szövetkezete az Aranyhomok. Szívós és következetes nevelő, politikai munkát kell folytatnia a pártszervezetnek, minden kommunistának, hogy termelési értékben, eredményeikben ehhez méltó helyet foglalhassanak majd el!

Szalai László

Jobb kormányos autóbusz

ÜJabb típussal gyarapdöott az Ikarus autóbuszcsalád. A közelmúltban készült el a székesfehérvári gyár történetében elsőként legyártott Ikarus 258 típusú, .jobb kormányos autóbusz. A tizenegy méter hosszú, több mint kétszáz lóerős jármű utastere légkondicionált, és minden tekintetben az utasok kényelmét szolgálja. Az új autóbusz az afrikai kontinensen öregbíti hazánk jó túrét.

Most sem késő

F

élszegen ültem a rendelőben, egymás után jöttek a betegek. Mielőtt beléptem volna, udvariasan megjegyeztem az előszobában: — Kerem, ne nehezteljenek rám, ha bemegyek a következővel. Nem vagyok beteg. „Akkor meg miért jött ide7” — vágta az arcomba egy idősebb- asszony. Igaza volt. Szerencsére már nem kellett válaszolnom, nyílt az ajtó. Es odabent a fiatal doktornő éppen egy kisfiúval „bajlódott”. „Ne félj, csak ezzel a kukucsKá- vaí belenézek a jüiecskédbe.” A fiú mosolyra húzta a száját. A doktornő pedig hosszas vizsgálat utam megkérdezte az anyukát: „Mióta beszédhibás a jut? Az a gyanúm, azért beszél rosszul a gyerek, mert nem jól hall.” A nevelőszülő nem vette észre... Később átmentem a szomszéd szobába, ott is egy fiatal orvosnő dolgozott, szemész. Halíkan beszélt, megfontoltan.. Vizsgált és tanácsot adott. Egyszer csak váratlanul azt mondta neki a néni: „Vera, keaves.” Es jöttek a betegek. Jönnek január óta. A városban és környékén gyorsain terjedt a hír. Jó néhányan azonban már későn érkeztek ...

Vagy inkább késve született a döntés, hogy a megye-, határon túlról, mellékfoglalkozásban is meg lehet, megkell szervezni a szakorvosi rendelést. A barcsi testületek már hat évvel ezelőtt szorgalmazták a megoldást. És végre januártól van orr-fül-gégészeti és szemészeti rendelés a városban. Pécsen jóval több az orvos, mint nálunk. És kik vállalkozhattak, volna az „utazó szakorvos” szerepkörére, ha nem éppen a fiatalok. Hetenként egyszer, szerdán délután négytől hétig várják pácienseiket, de ajtajuk nem zárul, amíg van valaki a várakozóban. Elhatározásukban nyoma sem volt a „kalandvágynak”. Szakmai többlet ez a megbízatás számukra, kiterjedtebb lehetőség a tudás elmélyítésére.

Az öregek fenntartással fogadták őket, mert fiatalok és nők; a gyerekek bizalommal és mosollyal. Pedig az apróságok igazán nem szeretik a „szurit”. Amikor a doktor néni íelszúrta az egyik kisgyerek fülét, rögtön utána bizalmába fogadta a fiú: „Nézd csak meg, milyen szép új farmerem van..Egy-két hét alatt azután az öregekből is kiveszett a tartózkodás. Olyannyira, hogy már van olyan „beteg”, aki azért jön csak el, hogy beavassa orvosát családi titkaiba. A két — alig fél éve vizsgázott — szakorvos gyorsan megnyerte az emberek bizalmát.

Dr. Karsai Vera, a szemész, barcsi Illetőségű, s ez csakhamar kiderült róla. Ismerősként köszöntötték sokan (néha el is várnák, hogy kivételezzen velük); de dr. Hellényi Éva orr-fül-gágész sem marad le az ismeretségek, a bensőséges kapcsolatteremtés öröméről. Alighogy munkához láttak ezekben az egy délutánra, hevenyészve átalakított rendelőkben, elárasztották őket a páciensek. Sokszor harminc, negyven beteget fogadnak a három óra alatt (és azon túl). A fülészeten 390, a szemészeten 47? beteg fordult meg (egy részük többször is) január közepe óta. És ennyi beteget megvizsgálni, ellátni munkaidőn túl, az után, hogy hat órát már dolgoztak a pécsi rendelőintézetben, illetve a klinikán, nem gyerekjáték. Számítsuk még hozzá a kétszer hatvan kilométeres autóút fáradalmait is. De hát szeretik a hivatásukat, és — fiatalok.

Barcs és környéke föllélegzett. Nem mintha eddig el lettek volna zárva az emberek a szakrendelés lehetőségétől. Utazhattak volna Kaposvárra, Nagyatádra is. Csakhogy a betegek többsége hatvan-, nyolcvanéves. Ki vállalkozna rá? Jó néhányan megsüketültek, elvesztették látásukat anélkül, hogy valaha orvoshoz jutottak volna.

A

z „utazó szakorvosok” igyekeztek beavatni nem éppen felemelő tapasztalataikba. Nem, ne higgyék, hogy a rendelőben, annál sokkal szigorúbbak. Azon a napon egy órával korábban jöttek, hogy dr. Sári Katalin városi főorvos közreműködésével tudhassak meg egyet és mást. Csupán a szemész több mint hetven embert talált, » akiken népi lehet már segíteni. Elhanyagolták betegségüket. Voltak, akik egyik szemükre megvakultak, anélkül, hogy környezetük észrevette volna. De a másik orvosnő is elhanyagolt középfülgyulladás okozta hallássérülések sorozatával és más, ma már operációval sem menthető esetre bukkant. Másoknál a tájékozottság, a felvilágosultság legapróbb jelével sem találkoztak. Volt, aki fulladási panasszal jött, amit nemcsak a gége betegsége idézhet elő. Hosszas kérde- zősködés után derült ki, hogy a néni az előírt szívgyógyszer háromszorosát szedte be naponta, mert „gyógyulni akart”. S hogy szédül a beteg, mert olvasószemüvegével jár az utcán? Itt tudta meg a rendelőben, hogy mi az oka. Sorolhatnám tovább a szomorúbbnál szomorúbb eseteket, amelyekre már nincs orvosság.

Mégis arról beszélek szívesebben, hogy a barcsi megoldás — ha kényszerű és hézagpótló is csupán — most sem ,volt későn. Mert megelőzhető vagy gyógyítható a baj. S ezt nem lehet elég korán kezdeni. Hallották volna csak, milyen szenvedéllyel beszélt a két orvosnő arról, hogy megkezdték az óvodás korú gyerekek fül- és szemészeti szűrését! És milyen elismeréssel szóltak a védőnőkről, asszisztenseikről, akik hozzáértően segítik munkájukat. Elhivatottságról, tenni akarásról győztek meg. S ez utóbbit fokozza, hogy nemcsak a betegek becsülik» Barcson odaadó munkájukat ... ■’

Januárban még hangvillával, különböző műszerekkel érkeztek. Nem állították, hogy ma már minden szükséges eszköz rendelkezésükre áll, de azért büszkén említették: rövid idő alatt 200 000 forint értékű műszert szereztek be a helyiek, s munkafeltételeik egyre jobbak. Keserűségük? Panaszuk? Mindig azzal a tudattal kell ellátniuk betegeiket, hogy csak egy hét múlva látják őket újra. Pedig gyakran másnap vagy kót-három nap múlva vissza kellene rendelni őket.

Kulcskérdés;: Ha volna főállás ...? Vera doktornő szerint „nem lehetetlen a vállalkozás, de várjunk még”. A barcsi vezetők véleménye: „Megteremthetők a feltételek.” A megyei szakemberek: „Barcs és körzete nem bír el napi hat órát.” Nem lettem okosabb. Tudakoltam, hány szemész van Somogybán? Nem derült ki. mert csak á szemészeti órák számát tartják nyilván. De többen vannak, minj; ahá- nyan szakmájukban dolgoznak. (Lakásgondok és egyebek miatt váltottak.) Akad közöttük körzeti- és üzemorvos is. Szemészeti szakvizsgával! Kaposváron és Siófokon elég a szemész, hallottam; Nagyatád és Marcali körzetében feszültség van A barcsihoz hasonló megoldásokat keresni — ha nincs más mód — most sem késő.

A barcsiak örülnek, régi vágyuk, szándékuk teljesült. A szemüvegre váróknak is könnyebb lett a helyzetük. Igaz, az Oíotért kétszeres vesztesége árán. Nem akart üzletet nyitni Barcson; vállalkozott viszont rá egy látszerész házaspár, s ezzel két dolgozóját is elvesztette a cég. A látszerész a Társadalombiztosítási Igazgatóság hozzájárulásával SZTK-vényt is beválthat. A vidékieket a rendelésről jövet, a barcsiakat legkésőbb másnap kiszolgálják. Nem kell utazgatni.

V

era doktornő angolt és németet tanul, klinikai nagyvizitekre jár, rengeteget olvas. Éva doktornő dolgozik a klinikán, ügyel sokszor a hétvégeken is, angolt tanul és szakmai felkészültségét tökéletesíti. Olvas és utazik — januártól hetenként egyszer Barcsra Is. Hogyan bírják Idővel, energiával? A betegek jó szívvel fogadták be őket.

Azon töprengek: vajon melyik területeken és milyen szak■**mí**r--