Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-29 / 124. szám
ÜRESJÁRAT — Mennyi a napi munkaidőd üresjárata? — kérdeztem egy jó negyedszázada dolgozó igazgatási főelőadótól. — Százalékban? Az attól függ; hogyan vizsgálom. Ha a kisebb-nagyoMb szüneteket, nem. szakmai cseve- íreszéseket tekintem annak, akkor olyan 10—15 százaléknyi a nem munkával .töltött 'időm. Ha viszont az általam végzett tevékenységet mint produktumot vizsgálom, bizony, még talán felére is taksálhatom az üresjáratot. Írom a jelentéséket. összegezéseket —némelyeket többször is, mert terven kívül másutt is kérik'—.amelyeknek többségét a kutya sem. veszi figyelembe, ha egyáltalán elolvassák. — Üresjárat? — kérdez vissza egykori osztálytársain, a csaknem három évtizede tanító pedagógus. — Nálunk ezt nehéz elválogatni a hatásos munkától. A gyerekek egy része nem figyel, mondjuk: a harmada, s akkor már harminc százalékos a veszteség. De ha a visszahozott eredményt tekintem, több mint a kétszeresére is fölmegy. És ez csak az oktatásra vonatkozik. A nevelésről talán ne is beszéljünk.’ Meg arról se — bár érdemes lenne —, hogy hány értékes óra, másra fordítható energia megy veszendőbe a hiábavaló szócséplésék során, melyeket tantestületi, nevelési értekezleteiknek, szakimai ^ tanácskozásoknak nevezünk: A® építőipari vállalat vízvezeték-szerelője napi egy— másfél órát tart olyannak, ami „csak úgy elmegy”. Anyagvárásna, kis dumára. De — mint mondja — „ez bele van kalkulálva a teljesítménybe”, — Nálunk, a húsüzemben nincs üresjárat! A szalag mellett folytonosan, nagyon is keményen dolgozunk. Ez nem íróasztal meg építkezés*, itt nem lehet csellengeni — formed rám a nyugdíjba készülő hentes, beosztását tekintve csoportvezető Majd enyhültebben folytatja: — Persze ha egy-lkét óráit késik a szállítmány... De aztán rá kell verni! Ha megindulunk, fölnézni se érünk rá. Szociológiai fölméréseket lapozgatok. A megye különböző jellegű munkahelyein készítették: állami gazdaságban, vízügyi társulásnál, tantestületben, kenyérüzemben, folyamszabályozási vállalat kirendeltségéin. Szellemi és fizikai dolgozókat kérdeztek meg munkakapcsolatuk, a munkáho® való viszonyuk néhány fontosnak tartott vonásáról. Egyebek között arról: véleményűik szerint van-e hatástalan mozzanat a munkájukban. A válaszok összegezése természetesen eltéréseket mutat az egyes munkahelyek között, de általában többen feleltek igennél, mint nemmel. Az előbbiek többsége 10—20 százalékra feszi munkaidejének üresjárati arányát, de nem kevés azoknak a száma, akik ennél többre .becsülik a meddő tevékeny- iségiet. Érdekes, hogy e te- ikintetben nincs lényeges különbség a vízügyi segédmunkások, az őket irányító középvezetőik, a pedagógusok, a műszaki értelmiségieik, az alkalmazottak és. a szakmunkások között. Vagyis beosztásra és képzettségre való tekintet nélkül nyilatkoznak igíen nagy arányban arról a tartalékról, amelyet — egyebek között — mozgósítanunk kell, ha azt akarjuk: a munkára szánt órákat mindinkább tényleges munkára, a szabad időt pihenésre használjuk föl. A felmérés kérdéseire válaszolók természetesen nem keveslik a kifejtett energiát és nem többet akarnak dolgozni, jobban elfáradva hazaérkezni ; véleményeikből az olvasható ki, hogy tevékenységük hatását szeretnék növelni. Nem a várakozás' idegölő tétlenségében, a hiábavaló lótásfutásbán, az érdektelen. megbeszélésekben, a kényszerpihenőkben, a fölösleges jelentésgyártásban óhajtják munkaidejük egy részéi — tizedét? ötödét? — felemészteni, hanem szeretnék azt is értékképző eredménnyel hasznosítani. És ki — vagy mi — akadályoz meg bennünket abban, hogy a munkaidőt eredményesebben használjuk ki, a lehető legkisebbre csökkentve az üresjáratokat? Az egyik fölmérés szöveges elemzésében azt olvastam: a termelésirányítók és az alkalmazottak felkészültsége nem elégséges feladatuk ellátásához, s ebből következik beosztottaik alacsony munkaintenzitása is. Bizonyára sok igazság van ebben, hiszel- e megállapítás a felmért terület alapos ismerőjétől származik. Általában is elfogadható ez a vélemény, hiszen a munka megszervezése mindenekelőtt e réteg feladatkörébe tartozik és valóban sok függ tevékenységük minőségétől. A hatástalan mozzanatokért mégsem lehet a felelősséget kizárólag az ő nyakukba varrni. Már csak azért sem, mert itt nem egy-egy munkahely alacsony szervezettségi fokáról mint jogosan kifogásolható gazdasági, erkölcsi jelenségről, hanem az egész társadalmat átható — természetesen munkahelyenként éltérő — lezserségről, lazaságról van szó. Ennek okai között — a folyamatok összefüggvén, — az érdekek működésének kialakulatlansága, a felsőbb szakmai irányítás bizonytalansága éppúgy megtalálható, mint a dolgozók beidegződése. Végsősoron tehát nem egy réteg, hanem minden szellemi és fizikai dolgozó tehet valamit azért, hogy csökkenjen a hatástalan mozzanatok aránya abban az időben, amelyet munkára szánunk. Paál László Tartalmas viták Tanúinak a bizalmiak Jó tapasztalatokat 1 összegezett az SZMT elnöksége tegnap a szakszervezeti tagság és a tisztségviselők oktatásáról. A tömegpolitikai oktatás alap. és továbbkép- képző „tanfolyamain me ffismertették a hallgatókkal a XII. pártkongresszus határozatait. A testület megállapítása szerint a tanfolyamok erősítették a szakszervezetek tömegbefodyását, egyben elősegítették a mozgalom előtt álló feladatok megoldását is. A pártszervezetek mindenhol eredményesen segítettek abban, __ hogy a szak- szervezeti bizottságok tartalmasán előkészítsék a tö* rmegpalitikai oktatást, javaslatokat adtak a propaganjelleggel működött. Kilenc tanfolyamon 438 tisztségei' selő vett részt, örvendetes, hogy most elenyésző volt azoknak az aránya, akik nem a reszortjuknak megfelelő tanfolyamon vettek részt. A testület megtárgyalta .azokat a feladatokat is, amelyek az 1931/82-es oktatási évben várnak a mozgalomra. A mostani oktatási évben folytatják a magyar szakszervezetek kongresszusának, valamint az iparági- ágazati szakszervezeti kongresszusok dokumentumainak feldolgozását. Az elnökség szerint igen lényeges, hogy az előadások, a viták még jobban fölkészítsék a tisztségviselőket, az aktívákat feladatuk ellátására. A® alapszervezetek folytatják a bizalmiak oktatását. Ezenkívül arról is gondoskodnak, hogy fölkészítsék az együttműködésre a bizalmiakkal partneri viszonyban levő gazdasági vezetőket. A tervek szerint havonta egyszer oktatást szerveznek a | szocialista brigádvezetőknek. Az SZMT elnöksége a tanfolyamszerű képzésről a SZOT balatonfüredi oktatási intézetében, ezenkívül a megyei szakszervezeti iskola szerve- ‘ zésében Fonyódon és Kaposváron gondoskodik. L. G. Lépéshátrány és példamutató kezdeményezések fi somogyi állami gazdaságok és a háztáji A Somogyi állami gazdaságoknak a háztáji és kisegítő gazdálkodást integráló munkájáról — ez volt a témája a MEDOSZ legutóbbi megyebizottsági ülésének — akár azt is mondhatnánk: nagyüzemeinknek ez a része későn ébredt, nem ismerte föl idejében a háztáji és a közös együttműködésében rejlő lehetőségeket. S jóllehet a tények mindenben alátámasztják e véleményt, mégsem volna igazságos az egyértelmű elmarasztalás. Valóban későn ébredtek, de későn, is ébresztették őket. Igaz ez a szabályozók teremtette érdekeltségi rend megkésett változásaira is, de még inkább szemléletünk, megítélésünk „fáziskésésére”. Négy-öt éve például azt az állami gazdasági dolgozót említettük jó példaként, aki. kizárólag közösbeli munkájára koncentrál. Ügy tartottuk, magasabb tudati fokon áll az estéit a hízók közt vagy a fóliasátorban töltő tsz-dolgozó társánál. Időközben azután fölismertük, hogy a háztáji és a közös érdekek korántsem feltétlenül ellentétesek, hogy az értékteremtésnek e két területe jól kiegészítheti egymást. Addigra azonban az állami gazdasági vezetők nagyobb részében meggyőződéssé érett a korábbá nézet. Szerencsére az utóbbi két- három évben a szabályozók is egyre határozottabban támasztották alá a mai követelményeket ... Az 1976 és 1980 közti visz- szaesésnek objektív okai is voltak. Így például, hogy csökkent az állami gazdasági dolgozók összlétszáma, vagy hogy sok ember költözött a majorokból és a tanyákról központi településekre. A cselédlakások felszámolásáért indított program keretében például kétszáznál több család városi lakótelepekre költözött, ahol eleve megvalósíthatatlan a háztáji termelés. Mindezt leszögezve már az igazságtalanság veszélye nélkül mondhatjuk ki: állami gazdaságainknak a háztáji termelésit szervező és segítő tevékenysége az elmúlt ötéves tervben messze elmaradt a lehetőségektől. 1980-ban a gazdaságok kevesebb kistermelővel álltak kapcsolatban, mint öt évvel korábban, néhány nagyüzemnek pedig semminemű kapcsolata nem volt velük. Sokat elárul, hogy tavaly a tíz állami gazdaság közül négyben foglalkoztattak a kistermelést irányító szakembert, s közülük mindössze kettő — a déd-somogyi és a bárdibükki állami gazdaságé — volt függetlenített. Ez S.Í arány rosszabb az állami gazdaságok országos átlagánál. Korántsem volt kielégítő a helyzet a kistermelők ellátásával kapcsolatban sem. A részükre eladott termények értéke például negyedére, a kiadott gyepterületek nagysága pedig még ennél is nagyobb mértékben csökkent. A szolgáltatások értéke növekedett ugyan, itt azonban szinte kizárólag szállításokról volt szó. Mindezek ellenére az állami gazdaságokon keresztül értékesített termények mennyisége 1979-ig dinamikusan növekedett Az állatok értéke például tavaly kétszeresen meghaladta az 1976. évit, s mintegy 6 millió forintnyit tett ki. Ide kívánkozik a kérdés: ugyan milyen mértékben nőtt volna az ÁG-dolgozók háztájizó kedve, ha még segítették volna is őket. Ez esetben aligha következett volna be a termelésben a tavalyi visszaesés. Mindezek után különösen örvendetesek az utóbbi hónapokban történt változások és azok a kezdeményezések, amelyek helyenként már e téren is példaadóvá teszik az állami gazdaságok munkáját. A siófoki és a balatonbog- lári gazdaság például szőlő- és gyümölcs-szaporítóanyaggal látja el a kistermelőket. Ez utóbbi nagyüzem az illetményföldet szőlőben adja ki. Erre alapozva már egy szőlőtermesztési szakcsoport is létrejött. Figyelemre méltó — a háztáji termelést eddig is eredményesen támogató — bárdibükki és kutasi gazdaság tehénkihelyezési akciója. A Bárdibükkön kihelyezett állatok száma például hamarosan eléri a kétszázat. Az eredmények rendkívül biztatóak, E példák is mutatják: egyre több állami gazdaság irányítói ismerik föl a háztájival kapcsolatos lehetőségeket és abban a nagyüzemi érdekeket. így azt is, hogy a háztáji és kisegítő tevékenység biztosíthatja a dolgozók jövedelmének folyamatos emelkedését; hogy beruházás rtélkül 1 növelhető a vállalat termelési kapacitása és jövedelme, vagy hogy a háztájiban számításukat meglelő dolgózókat kevésbé „szívja el” a város, így azok ■ munkájára a gazdaság továbbra is bizton számíthat. Tény, hogy az említett kezdeményezések mellett is akad még jócskán — végre már pontosam kijelölt — tennivaló a háztáji gazdálkodás előmozdításáért a ' somogyi állami gazdaságokban. A lépéshátrány megszüntetéséért folyó munka gondjait és eredményeit a jövőben a MEDOSZ megyebizottsága, valamint annak helyi fórumai is nagyító alatt tartják, s a korábbiaknál jobban segítik. Az eredmények aligha mariadnak el. Bíró Ferenc Vonzzák let a somogyi tájak Dzseki — exportra Hetvennyolcezer műbőrdzsekit készít az idén a Lady ruházati szövetkezet, nagy részét exportra. Bulgáriába, Romániába és az NDK-ba szállítják a somogyi termékeket Közös területen gyümölcsözd együttműködés disták kiválasztásához, értékeltek munkájukat. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a szak- szertezeti tömegoktatásban részt veivő csaknem tizennégyezer hallgató politikai ismeretekben gyarapodjon. A viták révén tisztázták azokat a kérdéseiket, amelyeket nem értettek meg teljesen, így például a társadalmunk kérdéseivel foglalkozó tanfolyam második évfolyamán nagy érdeklődést váltott ká az. hogy milyen feladataik, log- és hatáskörük van a bizalmiaknak. A szakszervezeti választások miatt fontos • vodt, hogy a most tisztségbe került bizalmiakat, bizalmi-helyet, teseket minden alapszervezet'saját maga készítse föl a tennivalóira. Az SZMT elnöksége felhívta a figyelmet arra, hogy a bizalmiak oktatása a kölcsönös tájékoztatás szempontjából Is fontos, éppen ezért nem töltheti be ezt a szerepet a bizalmi testület Ülése egymagában. Most januáriban megkezdődött a tisztségviselők iskolarendszerű oktatása- A megyei szakszervezeti iskola Boglárlellén bentlakásos, Kaposváron bejáró és levelező A Barcsi Városi Tanács közigazgatási térségében, a városkörnyék településeinek határában gazdálkodó mező- gazdasági nagyüzemek egyike a Dél-somogyi Állami Gazdaság. A tanács és a nagyüzem vezetői alig több, mint egy hónappal ezelőtt áttekintették a közös feladatokat, az együttműködés lehetőségeit a VI. ötéves terület- és településfejlesztési terv megvalósításában, s megállapodtak a tennivalókban. Hamarosan megint ösz- szeültek, s most már az elő- • készületeken túl a konkrét célok kerülnek napirendre. Mit épít önmagának, a miben segít a városnak a Dél-somogyi Állami Gazdaság ezekben az években? Jövőre befejezi Somogytar- nócán a gépműhely építését, ugyanott az üzemi környezetet érintő közművesítést — például 4 víg elvezetését — is megoldja. Az ötéves terv első két évében háromszáz vagonos bürgonyatárolót és -kifeeőt létesít a gazdaság ugyancsak Somogyiam ócán. Az idén anyarozs-válogatót, ebben az évben és jövőre sertéshizlaldákat építenek. A szennyvíz tárolásának megoldását egyeztették a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal (két nyitott tó- rendszert alakítanak ki, a szakszerűen kezelt trágyalevet — kellő szikkadás után — trágyázásra, használják). Ötszáz vagon termény tárolására alkalmas magtárat építenek Alsógyörgyösön 1985-ig. Ezek azok a főbb feladatok, melyeket a nagyüzem gazdasági célzattal megvalósít a Barcsi Városi Tanács közigazgatási térségében, ezenkívül azonban egyéb célok elérésén is munkálkodik a gazdaság 1985-ig. Somogy - tamócán — a már kialakított telkeken — ettől az évtől kezdődően évenként 12— 15 félkész lakást kíván társasház formájában fölépíteni dolgozóinak úgy, hogy ezeknek a lakásoknak az építését a majdani tulajdonosok fejezik be. Tarnócán, Alsó- és Felsőgyörgyösön, továbbá Békepusztán az ösz- szesen hetvenkét egykori cselédlakás közül legkevesebb negyvenből kiköltöztetik a lakókat még ebben az ötéves tervidőszakban, s különféle módon segítik őket abban, hogy jobb körülmények közé jussanak. Megegyezésre jutottak abban is, hogy a gyermekintézmények telepítése, illetve az OTP-lakások vevőkijelölése biztosításának címén a gazdaság kétmillió forint értékű munkát végez. Alig van az országban olyan hely, és a világban olyan ország, ahol a Gyár- és Gépszerelő Vállalat dolgozóinak alkotó munkáját, eredményét ne lehetne megtalálni. A vállalatnak harmincéves fennállása óta számos olyan dolgozója is van, aki hosszú éveket töltött el Somogy megyében, egy-egy gyár vagy üzem építésében, bővítésében, szerelésében. Az alapítása óta eltelt idő alatt sok száz dolgozó érte el a nyugdíjkorhatárt. A vállalat és annak szakszervezeti bizottsága minden évben — csakúgy, mint most — idénynyitó üdülést biztosít nyugdíjasainak a vállalat balatonszemesi üdülőjében. Lehetőség van ugyan más üdülőhelyek igénybevételére is, de azok a nyugdíjasok, akik hosszabb ideig Somogybán dolgoztak, évről évre csaknem kivétel nélkül Balatonszemest választják. A Balatonnak nagy a csábereje, de az említett nyugdíjasokat legalább annyira vonzzák a somogyi tájak és az itt élő emberek; azok az alkotások, létesítmények, melyekben az ő kezük munkája is benne van. Az itt ■ eltöltött évek emlékei most ismét összehozták ezeket a munkában megfáradt embereket, hogy május 19-től június 1-ig két hétig Somogybán élhessenek, felidézzék az elmúlt évek eseményeit. A balatonszemesi nyugdíjasüdülők összetétele igen vegyes. A, volt segédmunkások között évről évre itt üdül a néhány évvel ezelőtt nyugdíjba ment Pataki Tibor vezérigazgató is, aki Somogybán töltötte ifjúkorát, Itt lett vasas szakmunkás, itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba, majd később sógora lett a mártírhalált halt Pataki Istvánnak. Ezeknek a Somogyot szerető embereknek köszönhető, bogy a megyét közelebbről még nem ismerő nyugdíjasok is mindig jobban megismerik Somogy szépségeit, értékeit. Horváth László SOMOGYI NÉPLAP
