Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-26 / 121. szám

Megyei labdarúgó-bajnokság Németh fejesgóljával szerzett vezetést a Táncsics SE (Folytatás o 4. oldalról) Az ideges légkörű mérkő­zésen mindkét csapat nagy akarattal küzdött; a hazaiak a második félidőben nyúj­tott jó teljesítményük alap­ján megérdemelten győztek a mezőnyben jól játszó ven­dégek ellen. Góllövők: Nagy ,(2), Szigeti G. Jók: Szigeti G., Harczos, Nagy L., Hosz- szű, Löki, illetve Kisgéczi, Péntek, Készéi. Csurgó ifi — Kadarkút ifi 3:2. Pusztai, Bán, illetve Andro- sovics. Jók: Both, Kékesi, Pusztai, Kalász, Basics; a hazaiak közül senki sem nyújtott átlagon felüli telje­sítményt. Tab ifi — Boglárlelle ifi 5:1. Farkas István Barcs—Nagyatád 2:0 (1:0) Barcs, 700 néző. V.: Hor­váth. Barcs: Kótal — Pintér, Erde­lecz;, Vinkler, Dóczi. Fodor, Horváth, Nagy (Maiinka). Ko­vács (BödS), Holdosi. Gulyás. EdzS: Glbizer József. Nagyatád: Kutnyák — Simon, Czimbalek, Kovács I. (Kovács II.), Kiss (Harcz), Scgosdi. Varga. Mohá­csi, Yidák, Krafft, Brezovszki. Edző: Fuisz János. A végig jó iramú, sport­szerű mérkőzésen a hazaiak sok helyzetet kihagytak, de megérdemelten győztek. Gól­lövők: Fodor és Dóczi. Jók: Erdelecz. Holdosi, illetve Vidák, Varga. lfj. Pandúr Ferenc A forduló válogatottja: Fodor (VBKM Vasas) — Rét­sági (Táncsics SE), Kékesi (Boglárlelle), Kellner (Kiss J. SE), Brunner (Szőnyi SE), Erdelecz (Barcs), Villá­nyi (Latinca SE), Szigeti G. (Kadarkút), Holdosi (Barcs), Horváth (Siófok), Veress (La­tinca SE). A bajnokság állása: 27 17 8 2 56-13 42 27 16 8 3 97-27 40 27 19 2 6 70-::2 40 27 16 8 3 56-27 40 27 15 6 6 40-24 36 1. Kiss J. SE 2. Siófok 3. Táncsics SE 4. Latinca SE 5. Barcs 6. Boglár­lelle 7. VBKM V. 8. Nagyatád 9. Tab 10. Fonyód 11. Marcali 12. Szőnyi SE 13. Karád 14. Kadarkút 15. Balaton­szárszó 16. Csurgó 27 13 8 6 76-41 34 27 13 5 9 49-37 31 27 11 7 9 53-39 29 27 12 — 15 39-44 24 27 10 4 13 35-19 24 27 8 4 12 30-53 23 27 3 9 15 27-60 15 27 5 5 17 23-65 15 27 5 5 17 24-81 15 27 5 2 20 33-78 12 27 3 6 18 17-65 12 Schán György Siótok—Balatonszárszó 7:0 (2:0) Siófok, 500 néző. V.: Schrantz. Siófok: Málics — Kiss, Réká- si. Bocsev, Vaszil, Túli, Zalykó — (Csépán), Szabó, Horváth, Fürtös Túli. Edző: Nagy György. Balatonszárszó: Zotter — László. Fiath, Gergye, Sza­kács, Gacs, Nagy, Kovács. Ró­zsa. Molnár, Kocsis. Edző: bróth János. Magabiztos hazai győze­lem! Góllövők: Horváth (3), Szabó, Csépán, Fürtös, Sza­kács (öngól). Jók: Bocsev, Vaszil, Csépán, Horváth, il­letve Gacs, Nagy. Siófok ifi — Balatonszár­szó ifi 4:0. Molnár József BofiUUieU«—Tab 4:1 (2:1) Tafo, 200 néí&ő. V.: Gelen­csér. Boglárlelle: Both - Boll«. Ké­kesi, Pusztai. Nagy, Kalász (Hajdú), Riba, Kiss. Kisdörnyei (Milosákovics) Basics, Bán. Ed­ző: Papp Gyula. Tab: Dróth — Reichert Z., Vendl, Ulreich, IVáSjkó, Androsovics, Györke, Spilák (Németh). Balázs (Györ­ki), Reichert J., Szőnyi. Edző: Puha József. A közepes Iramú mérkő­zésen gólratóróbb játékával megérdemelten nyert a Bog­lárlelle. A gólarány túlzott! Góllövők: Kalász, Kékesi, Guczogh y Európa-bajnok Immár másodszor! 1979-es meglepetésszerú győzelme után mindenki a visszavo­nuló Magyar Zoltán méltó utódjának tekintette. Átme­neti visszaesése után az idei római EB-n bebizonyította, hogy azoknak volt igazuk, akik váltig bíztak benne. Guczoghy György négy sze­ren is a döntőbe verekedte magát, ahol legerősebb szá­mában, a lólengésben az sem zavarta, hogy elsőként kel­lett bemutatni gyakorlatát. Kitűnően sikerült, a ponto­zók is úgy látták. Ismét Európa-bajnok lett tehát a tizenkilenc éves tornász. A másik szerek közül nyújtón a negyedik, korláton az ötö­dik, és bemutatott műsza- badgyakorlalával is — holt­versenyben — megszerezte a hatodik helyet. / FILMJEGYZET Az elvesztett mérkőzés Olyan filmdrámák ábrá­zolják a személyi kultusz időszakát, mint Kása—Gsoó- ri—Sára Tízezer nap, Sára Feldobott kő, Fábri—Sánta Húsz óra, Gábor—Vészi An­gi Vera című munkája, és olyan szatíra, mint Bacsó Péter műve, A Tanú. Ezek­hez zárkózna föl most újra Kása Ferenc A mérkőzéssel. Mindnyájunk őszinte sajná­latába ezt a mérkőzést el­veszítette. Ennek több, ok— okozati összefüggést képező magyarázata van. Az első: tkUktikus filmet hozott létre. Az arányok .semmi bevételével váltako­zik itt a bohózat éa a pszi­chológiai realizmus, a sok­koló naturalizmus és a sza­tíra, illetve a melodráma. A másik ok: a sztori nem men­tes a logikai bakugrásoktól sem. 1950 nyarán egy vesz­tésre álló NB II-es mérkőzé­sen botrány tör ki, s ennek során a távol levő rendőr­kapitány helyettese szétveri a bíró fejét egy vécékagy­lón. (Ne időzzünk el most azon, hogy vécékagyló, ba- juszkötö, női nadrág, hajha­ló nem válhat komoly bűn­jellé egy drámainak szánt alkotásban, mert szimplifi- kálja magát a művet!) A véres önbíráskodásnak tanú­ja a megyei főszerkesztő, akit épp azelőtt rehabilitál­tak. Az igazságot azonban belefojtja * gyilkos: cikke nem jelenhet meg, öt magát letartóztatják, közben súlyos — talán halálos — baleset előidézőjévé válik a rokon­szenves fiatal férfi. (Ez a fordulat meglehetősen erő­szakolt, akár csak a fia ké­sőbbi gyilkossága! j Hősünk még olyan kompromisz- szumba sem hajlandó bele­menni, hogy temetési beszé­det mondjon a bíró elhan- tolásakor. (Hogy, hogy nem: mégis mond!) Feleségére Dongó száll: a kiérdemesült középcsatár — az ő beceneve Dongó —, mint rendőrspicli, lakás re­ményében igyekszik kiszed­ni az asszonyból, hová rej­tettek a vécékagylót. A konfliktust a hazaérkező rendőrkapitány „oldja föl”, miként az ötvenes évek film­jeinek párttitkárai, ország- gyűlési képviselői, minisz­terei szokták. Ha már a se­matizmus korszakának film­jeit említettük: Kosa művé­nek egysíkú — csak pozitív vagy csak negatív — alak­jai szintén ezeket idézik. A kudarc hamnadik oka * rendezői műgond hiánya. Ezt az Írói gyengék „eredmé­nyezik”; Kósa filmje — no­ha utalnak rá — mintha mégsem 56 nyarán játszódná, hanem egy általa képzelt személyi kultusz „idősűrít- ntenyben”, (A rehabilitáció akkor még inkább csak a kiszabadulást jelentette, mintsem a fontos pozícióba helyezést: Rajknak és már­tírtársainak disztemetése is csak október 6-án történt meg. Más oldalról viszont Rákosi Mátyás kultuszának megrendüléséről sem vesz­nek tudomást a film sze­replői, noha épp azon a. nyá­ron váltották le főtitkári posztjáról...) Olyan apró rendezői bakikról, mint a főszerkesztői lakás könyves­polcának mai kiadványai, az operáló orvosok mai kö­penyei, talán nem is illik beszélni. De fölmerülnek a nézőben Ilyen kérdések: „Hol vannak a megyeszékhely más szer­veinek vezetői? (Mert a ha­talommal visszaélő rendőr­tiszten kívül más politikai, társadalmi vezetőt nem is­merünk meg.) Hol írnak a főszerkesztő beosztott kollé­gái ? Hol a játékvezető ki­vizsgálást követelő rokonai? Egyáltalán: miért nem jele­nik meg a filmben egyetlen pillanatra sem a cselekmény színhelye, a város ? Nagy kár, hogy a .meg nem gondolt gondolat” — József Attilát többször is idézik a filmben, ezért te­szem én is — miatt nem születhetett újabb Angi Ve­ra vagy A Tanú. L, L. Tisztelgés Bartók emléke előtt A herényi gyűjtés élő hagyománya Éppen hetvenöt esztendeje történt, Balatonberényben. Egy vékony dongájú, mind­össze huszonöt éves fiatal­ember nézett ki hajnalok hajnalán egy átlagos — az­óta lebontott — falusi ház ablakából. Nem gyötörte ál­matlanság: házigazdáival ébresztette magát napról napra, hogy megbámulhassa a nyáj és a pásztorok „fel­vonulását”. A fővárosból jött ifjú nem tudott betel­ni a látvánnyal. Olyannyira nem, hogy az élmény — és a berényi tartózkodás szá­mos más emléke — a neve­zetes vonós-zenekari Diverti- mentóhan, több népdalfel­dolgozásban és az utolsó nagy műben, a Brácsaver­senyben is föllelhető. Leleményesebb olvasóink nyilván kitalálták már: a fiatalember nem volt más, mint az akkoriban szárnyait bontogató, jórészt még De­bussy és . Richard Strausis hatása alatt álló, de a nép­művészetet már hatalmas étvággyal ízlelgető Bartók Béla. Berény és általában Somogy — mint Olsx-ai Im­rének, a Somogy című folyó­irat legutóbbi két számában közölt tanulmányából is ki­tetszik — mély nyomot ha­gyott munkásságában. Jóval több volt hát protokolláris tisztelgésnél az a rendez­vény, amelyre szombaton délután került sor a bala- tonberényi tanácsi kirendelt­ség udvarán, a Hazafias Népfront községi bizottsága, a Balatonszentgyörgyi Köz­ségi Közös Tanács, valamint a Balatonmária-fürdő és Vi­déke Áíész rendezésében. Elhelyezték a megemlékezés ko­szorúját a negyedszázada fölavatott emlék­táblán. Ezt köve­tően a modem magyarság „hír- hedett zenészének” emlékét Kanyar József kandidátus, a megyei levéltár igazgató­ja idézte föl veretesen fo­galmazott ünnepi beszédé­ben. Felhívta a figyelmet arra a nem csupán zenetör­téneti szempontból fontos tényre, hogy Bartók népdal- gyűjtői pályája tulajdonkép­pen itt, a Balaton-part ak­koriban elhanyagolt zugában kezdődött, párhuzamot vont Liszt és Bartók életműve közt, szólt a száz esztende­je született komponista mű­vészeti megtermékenyítő hatásáról, majd — az azóta elhunyt tanúk emlékezései alapján — a zeneszerző be­rényi tartózkodásának több érdekes mozzanatát rekonst­ruálta. Kiderült: e mozzana­tok nem egyszerűen kuriózu­mok, hanem nélkülözhetet­len mozaikok az arckép összerakásához. Mert az, hogy Bartók — csónakázá- sairtak szüneteiben — gyak­ran emelt ki bottal egy-egy csomó hínárt, s azután órá­kon át vizsgálgatta a vízi növények fölépítését, a ro­varok életmódját, egyszers­mind a művészt is jellem­zi: az elképesztő gondossá­gát, pontosságát, azt, hogy bármely témának legpará­nyibb részleteit is meg sze­rette volna ismerni. E gyak­ran kínos, de nélkülözhetet­len pedantériáról tanúskod­nak a berényi evűités fenn­maradt — csekélyszámú —- emlékei. Talán még az ellágyulá- sokra a legkevésbé sem haj­ló Bartók is meghatódott volna némelyest, ha láthatta volna az emléktábla koszo­rúzásának egyáltalán nem protokolláris szertartását, mindenekelőtt a helyi isko­la tanulóinak megszeppent arcát; ha hallotta volna azt, amit manapság oly ritkán hallunk: a Szózatot, Egres- sy Béni művét, iskolások szájából, hibátlanul és lelke­sedéssel; s ha láthatta volna a jó néhány együttes han­gulatos felvonulását a taná­csi kirendeltségtől a Zala megyei gyermeküdülő szín­padáig, illetve nézőteréig. Lehet, hogy a műsor egy ré­szétől nem esett volna elra­gadtatásba, szelíden csóvál­ta volna fejét egyik-másik, a legértéktelenebb kategó­riába tartozó új stílusú dal vagy egy erősen „szlávos” (azaz „műszlávos”) harmo­nikakíséret hallatán, ám életművének élő hatását lát­ta volna a balatonberényi és szentgyörgyi gyerekek ízlé­ses, kedves, stílusos ének­és táncprodukcióiban. Lám, az „értékfelszívó­dás” folyamata, ha lassú is, de nem torpant meg! L. A. Országos tanácskozás a megyei honismereti híradóról A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának Honismereti Bizottsága tapasztalatcsere­tanácskozást szervezett a megvei honismereti híradók és a honismereti tevékeny­ség feladataiból részt válla­ló lapok, kiadványok szer­kesztőinek május 22-én. a népfront országos tanácsá­nak székházában. E rendez­vény amellett, hogy úttörő jelentőségű volt, széles körű lehetőséget biztosított arra is, hogy a megyei híradók felelős szerkesztői és a Hon­ismeret szerkesztő bizottsá­gának több tagja tartalmi és módszertani problémákat egyaránt megbeszeljen és tisztázzon. „A haza lehel, kicsiny, s lehetett még kisebb valaha, de a szerelem nem a tárgy nagyságától veszi kezdetét.” Kölcsey e szép gondolatá­val vezette be a megyei honismereti híradók számai­nak értékelését Ágoston László, a Honismeret szer­kesztő bizottságának elnöke. Szerinte e híradók már fon­tos vonulatai képezik a magyar sajtónak és nélkü­lözhetetlen eszközei a min­dennapi honismereti mun­kának. Tematikai gazdagsá­guk (felszabadulásunk törté­nete, gyártörténet, tsz-törté- net. iskolatörténet, szakkör­történet stb.) mellett egyik legfőbb értékük, hogy men­tesek a provincializmustól, nem is egy publikációjuk országos érvényű. Nekünk különösen értékes volt. az a megállapítás, hogy a Somogyi Honismereti Hír­adót országosan a legjobbak között tartják számon. Mor- vay Peter, a nyelvjárási és néprajzi gyűjtőmunka egyik szaktekintélye elsősorban híradónk tartalmi gazdagsá­gát. emelte ki. » Az eredmények mellett a hiányosságokra is rámutat­tak. A híradok — tartalmuk gazdagsága es változatossá­ga ellenére — sok területet nem a súlypontjuknak meg­felelő fontossággal kezelnek. Elsősorban a politikai, tár­sadalmi szervek története hiányos, de a közművelődé­si intézmények története is lehetne szélesebb körű. Változatosabbá kell tenni az alkotók névsorát is, a szer­zők között szerepeljen minél több tanuló. A részletes értékelés után széles körű tapasztalatcsere bontakozott ki. Sok értékes javaslat hangzott el a hon­ismereti munka további gazdagításáról. A tanács­kozás legfőbb értéke — ahogy ezt Ágasion László összegezésében kifejtette — az volt, hogy a résztvevők „közös nyelven beszéltek”. Ésszerű, lényegretörő javas­lataikkal is érzékeltették a munka fontosságát. A ta­pasztalatcsere azt is példáz­ta, hogy a honismereti hír­adóknak nemcsak múlljuk es jelenük, hanem jövőjük is van. / Dr. S. Cs. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents