Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-26 / 121. szám
Drágán dolgozunk hassam hozzászokunk — vagy máris megszoktuk? —, ha január, akkor áremelés. (Bár volt rá példa áprilisban meg júniusban is, a rendre ismétlődő áremelések hava mégiscsak a január.) Már eljutottunk odáig, hogy „nevén nevezzük a gyereket", s egyre ritkábban kell mosolyognunk az „árrendezés” kifejezés használata miatt. Igaz, megleltük a lehető legdiplomatikusabb formulát: „Az Országos Anyag- és Árhivatal közleménye”. S e oímbetűk olvastán senki nem számít példáiul a világpiacon hovatovább eladhatatlan, nálunk viszont változatlanul méregdrága fekete-fehér itv-készü- lékek fogyasztói árának drasztikus csökkentésére. Most már szinte le sem tosÜ írni — az ilyesfajta „közlemények” indoklásaként hogy „a világpiaci árak emelkedése miatt.. mert Jól tudjuk: bennünket épp oly komisz keménységgel sújt a „világpiac”, mint bárki mást. (Hogy a külpiaci hatások, „határainknál megállíthatók és megállítan- dók”, ez annak idején sem lehetett több, mint egy hatásosnak szánt szónoki fordulat) A közvélemény óhaja — épp a minap hallottam egy ilyen megjegyzést —, hogy legyen egy évben egyszer, minden aktuális világpiaci támadást kivédő „árhdvatali közlemény”, aztán hagyjanak bennünket békén, a következő januáriig. Ügy látszik tehát, mintha egyre közömbö- sebbek lennénk az áremelésekkel kapcsolatban. És ez a baj! Élünk, dolgozunk a „világpiaci hátások” bűvöletében, s nem fogjuk föl, hogy a körülmények közepette valami egészen mát módon kellene dolgozni. Például: szervezettebben. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy jobban, pontosabban, következésképpen gazHétfőn délelőtt ismét szakmai programok voltak a BNV-n. A tanácskozóteremben jó néhány korábban megkezdett tárgyalást folytattak a szakemberek. A Metrimpex külkereskedelmi vállalat több szovjet külkereskedelmi egyesüléssel kötött üzletet. Az egyik megdaságosabban és olcsóbban. Sok éve már, hogy a munkaszervezés javításával kapcsolatos tennivalókra kormányhatározat hívta föl a figyelmet. Jellemző: ehhez nálunk kormányhatározat kell...) S tán még jellemzőbb: a Munkaügyi Minisztérium legutóbbi megállapítása szerint, a szocialista szektorban működő vállalatok negyven százaléka az utóbbi két évben semmiféle értékelhető szervezési tevékenységet nem végzett. És gyanítható, hogy az eredményeket fölmutató vállalatok „eredményei” is — részben — afféle statisztikai bűvészkedésnek köszönhetőek. Következésképpen : aligha lehetünk elégedettek a munka szervezettségével. így aztán miért is számolnánk az önköltséget lényegesen befolyásoló olcsóbb munkavégzéssel? Az indokoltnál drágább munka pedig — tetszik vagy nem tetszik — ott van az indokoltnál magasabb árakban. Vagy a minőség. Kiszámították például, hogy ha a ruházkodási cikkek, a bútorok, a háztartási gépek es a híradástechnikai berendezések minősége csak annyit javulna, hogy ezzel élettartamuk mindössze tíz százalékkal növekedne, akkor ez évi hétmiltiárd (!) forint kiadástól mentesítené a lakosságot. Ügy, hogy közben sem a gyártási költségek, sem a fogyasztói árak nem emelkednének... Az árak viszont emelkednek. Ment ha arról van szó, hogy „jobb minőséget”, akkor szótárunkban ez többnyire az „újat, korszerűbbet” jelenti. Az újhoz, jobbhoz, korszerűibbhöz pedig — gondolkodásunk szerint — fejlesztések, új beruházások, tehát újabb pénzösszegek szükségesek. Márpedig ezt valakinek meg kell fizetnie. Sajátos — és persze támadhatatlan — okoskodás, állapoddá szerint laboratóriumi műszereket szállítanak pantnerüknek 3,2 millió rubel értékben. Ma délelőtt ismét szakmai nap lesz a vásáron 10 és 14 óra között. A nagyközönség a délutáni órákban látogathatja a kiállítást. Üjabb üzletkötések is várhatók. egyetlen, de korántsem jelentéktelen szépséghibával : a logikai sorból kihagyjuk azokat a mérhetetlen belső tartalékokat, amelyeknek hasznosítása a minőség javítására is jótékony hatással lehetnek. S hozzá megint csak nem kell más, mint szervezettebben, pontosabban, tehát jobban dolgozni. Ez pedig nem a nagy pénzekkel megvalósítható beruházások függvénye. No, és persze — szinte félve írom le — némileg többet is kellene dolgozni. Ami persze egyenes következménye lenne a szervezettebb munkának. Az „állásidőben” való semmittevés éppúgy pénzbe kerül, mint a folyamatos munka. Az állásidőnek ugyanis ára van, s ezt valamennyien fizetjük. Például a fogyasztói árban; az építkezések — már régóta irreálisan magas — költségeiben. S azzal is, hogy gyártmányainkat, a világpiac jócskán leértékelte, mert azon a piacon, fájdalom, nem érvényesíthetőek a mi sajátságos munkavégzésünk következményei. A világpiac vásárlóit a legkevésbé sem érdekli, hogy mi drágán — pontatlanul, fegyelmezetlenül és szervezetlenül — dolgozunk. Az árak nem csak a világpiaci hatások miatt emelkednek. Elmélkednék azért is, mert tudnánk ugyan jobban, szervezettebben — tehát olcsóbban — dolgozni, de nem dolgozunk. Mi ezt a stílust, ezt a tempót szoktuk meg. S ebből a szempontból viszont talán nem is jönnek rosszul a sorozatban. ismétlődő áremelkedések. Előbb-utóbb csak belátjuk, hogy az árak alakításának legfontosabb színtere a termelés. Másképpen fogalmazva: az árak változatlan színvonalon tartásának — netán csökkentésének — is ára van. És egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a hanyag, a rossz, az össze-vissza kapkodással végzett munkát árfelhajtó tényezőként könyveljük el. Ez ügyben igazán nem ártana némi egészséges — és társadalmi méretű — fölhá- borodás, ami végül is cselekvéshez vezet. Többre és messzebbre jutnánk ily módon, és nem kellene beletörődnünk: ha január, akikor áremelés. V. Cs. Újabb üzletkötések TÖBB A VÉLEMÉNY Kedvet adott az önállóság Sokszor szó esett arról Nagybajomban, hogy a kereskedők, a felvásárlók, az áfész dolgozói nem tudnak olyan alaposan foglalkozni az előttük álló feladatokkal; mint kellene, hiszen a területi pártalapszervezet összetétele nem teszi lehetővé. Ezért örült mindenki annak, hogy a múlt év végén önálló pártszervezetet alakíthattak az áfész kommunistád. — Most sokkal jobban tudnak foglalkozni a kereskedelempolitikával egy-egy taggyűlésen, a vezetőség ülésén. mint azelőtt — mondta Bakó László, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Szerintünk is fontos, hogy mérlegre tegyék a kommunisták a lakosság ellátását, a kereskedelmi forgalom alakulását, a háztáji termelésének segítését. A pártbizottság most, ebben a kezdeti időszakban minden támogatást. megad a háromtagú vezetőségnek, akár a munkaterv, a különféle programok összeállítójáról, akár a beiskolázási, káderképzési tervről van szó. A kapcsolat szoros az alapszervezettel; hiszen Gölcz Dénesné a választás óta tagja a pártbizottságunknak is. Minden támogatást megkap az új pártszervezet Ká- mási Kálmántól, az áfész igazgatóságának elnökétől is. Nagy közéleti és pártmunkás gyakorlatából elméleti és gyakorlati tanácsokat ad Gölcz Dénesné párttit- Ikárnak. Kányási Kálmán huszonegy évig volt párttitkár, most is tagja a járási párt-vb-nék, a nagyközségi pártbizottságnak. Ez azért is jó. mert sok friss információval látja el az új vezetőséget. Az elnökkel és a párttitkárral együtt beszélgettem az áfész irodájában. Kányási Kálmán is megerősítette, amit Bakó Lászlótól hallottam. — Most valóban összpontosítani tudjuk az erőnket és a figyelmünket a szövetkezet előtt álló tennivalókra. Értékeltük a tavalyi gazdasági helyzetet, s meghatároztuk az 1981. évi feladatokat. Elemeztük, hogy mi volt jó a múlt évben, s ennék alapján beszéltünk arról. mit és hol kell javítanunk a munkánkban, hogy a nagyobb követelményeknek megfelelhessünk. A munkahelyi tanácskozásokon is ezt a szellemet erősítettük. A hozzászólások bizonyították, hogy minden területen értik, mit kell tennünk a lakosság jobb ellátásáért. Gölcz Dénesné az áfész nevelése: tanulóként kezdte a szövetkezetben, ma a ruházati bolt vezetője, ö a ■ szakszervezeti elnök, és a múlt év vége óta párttitkár. Űzvegyasszonyként egyedül neveli két gyerekét, ez azonban nem gátolja a párt- munkában, hiszen — amint elmondta — mindenben segítik. Nemrégen négynapos párttitkári tanfolyamon vett részt. —• Amikor megalakult a pártszervezet, tizenketíen voltunk — mondta Gölcz Dénesné —, azóta eggyel gyarapodtunk. Egyetértek azzal, hogy most sokkal jobbak a körülményeink, mint amikor a területi alapszervezetben voltunk. Az önállóság azt jelenti, hogy ezt a közösséget mindenki sokkal jobban a sajátjának érzi. Most elsősorban á gazdasági dolgokkal foglalkozunk, azt azonban már örömmel tapasztalhattuk, hogy sokkal jobban hozzá tudnak szólni a kommunisták a témákhoz. Természetesen másról is szó esett már, így például a pártmegbízatások helyzetéről. Sok szállal kötődünk a lakossághoz, hiszen tanácstagtól népfrontelnökig számtalan tisztséget viselnek a kommunistáink. — Mi a véleménye a párt- szervezetnek nyújtott segítségről? Tíz hektáron telepítenek szelőt a segesdi Üj Élet Tsz-ben, s jövőre újabb tíz hektár munkába vételét tervezik Kongresszusi küBdöft lesz Erdész az emberek között A nagyatádi járás fiataljainak számvetésén, a néhány héttel ezelőtt tartott küldöttértekezleten az utolsók között 'kapott szót egy szőke fiatalember. Negyedíves papírlapoKat szorongatva kezdte hozzászólását, mégsem volt „brosúraízű’.’, amit mondott. Már az első mondatokkal fölkeltette az ifjú hallgatók figyelmét. E fiatalember Szép József volt, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lábodi erdésze. Az alkotó, ifjúságról, az újítómozgaíomról és a szocialista brigádokról beszélt — az összhangról és az összefogásról. Aztán letette a papírlapokat, s elmondta, hogy milyen az életük, hogyan születnek és halnak meg az erdők, s e folyamatban mennyi fáradság, munka van. Nagyszerű gépekkel, új technológiákkal dolgoznak, de — mint mondotta — ez csak akkor ér valamit, ha ésszerűen, tervszerűen dolgoznak. Nagy tapsot kapott. S a huszonnégy éves fiatalembert ársai küldöttnek javasolták a megyei tanácskozásra. Szép József felszólalásának hű-e sokfelé eljutott. így történhetett meg, hogy bizalmat szavaztak neki a megyei küldöttgyűlésen is: megválasztották a megyei — Megfelelőnek tartom — bólogat Gölczné. — Persze nekem egy kicsit még nehéz ... bele kell jönni. Jónak tartom a titkári értekezleteket, ott sok tapasztalatot szerzek a tevékenységiemhez. Kányási Kálmán elnök veszi át a szót: — Mi, gazdasági vezetők igényeljük a pártvezetőség állásfoglalását. Mindent közösen döntünk el. A párttitkár ott van a megbeszéléseken, megkérdezzük a véleményét. Most sokkal közelebbről látja a szövetkezet egész gazdasági munkáját. — Ez valóban így van — ad igazat a párttitkár az elnöknek. — Azelőtt elsősorban csak a bolt szemszögéből ítéltem meg mindent ... Lajos Géza bizottság tagjává és küldöttnek jelölték a tizedik kongresszusra. A járási számvetés után a fiatal lábodi erdész otthonában találkoztunk újra. Citromot érlelő apró fák és pálmák társaságában beszélgettünk munkájáról, hivatásáról és az ifjúságról. 1971 óta KISZ-tag. A kö- zéprigód szakmunkásképző elvégzése után jelentkezett Szegedre, az ottani szakközépiskolába. levelezőn tanult, s erdész lett. Tehetné, hogy estéit, szabad idejét csak a családnak szentelné, de nem teszi: társadalmi feladatokat vállal.. KlSZ-tit- kár, az ifjúsági mozgalomban dolgozik a fiatalokért. — Az idei taggyűléseken, küldöttértekezleteken és más fórumokon is sok szó esett az ifjúsági mozgalom bürokráciájáról, formalitásairól. — Sok gondunk van ezzel. A KISZ-ben számtalan felesleges dolgot találni. Egyetlen példát említek csak: amit le lehetne írni két mondatban, arról elvárják, hogy 6—8 oldalt írjunk. Fölösleges szószaporítás! Pedig az érdemi munBefejeződtek a tavaszi munkák a kadarkúti Szabadság Termelőszövetkezetben is. A vetéssel még május tizedikén végeztek, most a takarmány betakarítás ad munkát. — Hogyan birkóztak meg az idei tavaszi időjárás okozta nehézségeivel? — 860 hektárnyi őszi mélyszántás nálunk is elmaradt — mondja Németh Lajos, a tsz elnöke. — A két nagygépünk március közepétől május elejéig egyfolytában, két műszakban dolgozott: kétszer akkora erőfeszítéssel, mint máskor, de mindennel végeztünk. A szárazság is okozott gondokat: a zabve- tés kétszer kelt; a kötött talajokon kétszer, háromszor is tárcsázni kellett, hogy magágyat tudjunk készíteni. Az őszi kalászosoknak is jobb lett volna korábban az eső, s a fej trágyázás hatását is késleltette a szárazság. — Terveztek-e az idén vetésszerkezet-változást ? — Most 400 hektár búzánk van, 150 hektár őszi árpánk, 340 hektár zabunk; 100 hektáron csillagfürtöt, 60 hektáron burgonyát, 380 hektáron kukoricát termelünk. A zab területét most növeltük, csillagfürtöt pedig eddig egyáltalán nem termesztettünk. — Fejlesztési terveik? — Az idén burgonyaválogatót építünk, faszerkezetes megoldással, az Agrober tervei alapján: ez mintegy kétmillió forintba kerül. Bővítjük a fafeldolgozó üzemet: korszerűbb, nagyobb lelje-; kát nem papíron kell bizonyítani ... — És az egyéni feladatvállalások rendszere? — Nálunk ez nem formalitás. Nem a vezetőség határozza el, hogy kinek mit kell csinálnia, hanem megkérdezzük a tagokat, hogy mit akarnak tenni. A vállalt feladatok elvégzését megköveteljük. — Ha módja lenne rá, mit változtatna meg az ifjúsági mozgalomban? — A formalitásokat, amikről már beszéltünk. Nem szabad megengedni, hogy a szépen megírt papírok alapján döntsenek. A „semmit” is lehet tálalni, hogy másutt azt higgyék, minden jó. A gyakorlatban kellene megnézni, hogy mit tesznek a fiatalok szórakozásáért, a gazdasági fejlődésért... — Ha szót kapna a kongresszuson, miről beszélne a legszívesebben ? — Arról, amiről a járási értekezleten is szóltam: a fiatalok építőmunkájáról; arról, hogy mit tehetünk gazdasági gondjaink megolsitményű gépeket veszünk és esetleg az üzemcsarnokot is bővítjük, másfél millióért. A faüzem évi bevételét hatmillióval szeretnénk növelni, 18—20 millióra. Távolabbi terveink szerint 1982—83- ban kicseréljük a tejhasznú tehénállományt húshasznúra vagy intervenciós borjúnevelő telepet létesítünk; ez még később dől el. 600 hektárnyi a gyepterületünk, de ebbőj csak 100 hasznosítható legelőként, a többi védő gyep a homoktalajon. — Most volt itt is a kis- körzet tervegyeztető ülése. Hogyan hangolják össze az elképzeléseket? — Sajnos, azt kell mondanom, nálunk nem tölti be hivatását a gazdasági kiskörzeti A gazdaságok túl messze vannak egymástól, a kutasiakkal és a jákóiakkal például alig van kapcsolatunk, így a konkrét segítségnyújtást lehetetlenné teszi a távolság. Szerencsésebb lett volna a környékbeli tsz-eket, gazdaságokat összefogni; a szomszédos Bárdibükki Állami Gazdasággal például hagyományosan szoros a kapcsolatunk, noha nem tartozik a kiskör- zethez. A távolabbiakkal természetesen a tervegyeztető ülésen sem tudtuk összehangolni elképzeléseinket. M. E. SOMOGYI NÉPLAP Kadarkúti elképzelések Kiskörzet - gondokkal
