Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-03 / 102. szám
AZ eosAtemnisxo RJUSAG«IFUÜSAG*IRJÜSAG E)ÜSAG*ELETE A táncosok ruháját Buxsákon varrták Mátyás király szerencsét kozott A fohyódi Karikás Frigyes Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában alig több mint egy évvel ezelőtt kezdték szervezni a népi együttest. tgy aztán szinte hihetetlennek tetszik, hogy a táncosokból, muzsikusokból és énekkarból álló társaság már több mint nyolcvan tagot számlál. — Nekem legföljebb annyi részem van a dologban, hogy igyekszem a föltételeket meg- ' teremteni a próbákhoz, az előadásokhoz — mondja dr. Havranek László igazgató. — Bevallom őszintén, hogy ez nem mindig sikerül. Érzékeltetésül hadd mondjak annyit, hogy az együttes teljes létszámban még nem tudta bemutatni a műsorát itt, Fonyódon, mert nincs számukra megfelelő terem, ahol szerepelni tudnának. A szakmunEz a felszólítás a 70-es évek elején valahogy természetesebben hangzott. És senki sem kérdezte utána: — Miért, mi lesz ott ma? Mindenki tudta: nagy viták, veszekedé- ses világmegváltások, zene és társaság. Barátságok és szerelmek szövődtek ezeken az estéken. — Emlékszel — kérdezi társától a mai huszonéves —, milyen volt? A közösen megnézett Jancsó-film után ösz- szeibnódva vonultunk a főutcán. Mit is énekeltünk? Már csak a refrénre emlékszem: „No, de sebaj, éljen a munka, éljen a jog, éljen a munkástársadalom!” — Kik voltak a barátaim akkor? — kérdezi az újdonsült tanár. — Nyomdász, segédmunkás, fafaragó, kórházi ápoló lett belőlük. De, ha .találkozunk, csak azt emlegetjük: — Emlékszel, a klubban... Ahogy feljött, olyan hirtelenséggel leáldozott a klubmozgalom napja a közművelődés gyorsan változó egén. Ez tény! Annak bizonysága lett, hogy egyetlen forma sem lehet üdvözítő egyrfiagában, nem helyettesítheti a tartalmat : a közönséget és a sokszínű, értékes munkát. Manapság már csak nagyon nehezen lehet művelődési házakban klubokat létrehozni. A régi tagok kiöregedtek, kikoptak, újakat pedig nem lehet toborozni. Mi lehet az oka? Kihalt volna a fiatalokból a közösség iránti igény? Aligha... A régi nagy családok,, az erős rokoni szálak széthulltával, s a lakótelepek sivárságának ellenhatásaként elemi igényként támadt föl az emberekben — különösen a fiatalokban — a valahova tartozás iránti éhség. Az aluljárók ácsorgói, a popkoncertek ex- tázisában tomboló fiatalok is ezt az igényüket próbálják kiegészíteni. Vannak-e még lehetőségek a klubformában? Jelenleg életképes klubok főleg az iskolákban vagy különböző munkahelyeken találhatók. Ahol létező, élő közösségekre támaszkodik a klub, ott van jövője, és a szabad idő eltöltésének a közösségi életnek jó színtérévé válik. Az iskolák a mozgalom diadalútja kásképző intézet aulájában például olyan alacsony a „tér”, hogy a táncosok nem tudnak magasra ugrani, mert beverik a fejüket. Sajnos, a környéken sem igen akad olyan tereim, ahol megfejelő bemutatókat tarthatnunk. ■ — Hogyan született az együttes megalapításának gondolata? — Kialakult egy olyan közösség a tanárok és a diákok között, amely egy célért képes feláldozni a szabad idejének nagy részét. Nem hiszem, hogy az amatőrök között sok olyan társaság van, ahol minden részterülettel külön szakember foglalkozik, némelyikkel kettő is. A legfontosabb a gyerekek lelkesedése, tenni akarása. Különösen az első időszak volt nehéz, amikor a táncosoknál idején — versenyben a művelődési házakkal <— sorra alapították klubjaikat, s most már a mozgalom súlypontja is hozzájuk tolódott. A klubalapítás lázában régen a közművelődési intézményekben is alakultak természetes közösségek, ezek azonban csak addig maradtak életképesek, míg egy nemzedék ki nem öregedett. Az örökölt név keveset ér: közösséget nehezen lehet felülről teremteni vagy szervezni. Egyre inkább a szakosodás felé visz az út, ez a továbblépés egyik lehetősége: a közös cél és feladat közösségbe olvaszthatja a fiatalokat. Ehhez magas szintű irányítás és nevelő munka szükséges. A másik út, hogy a meglevő iskolai, és munkahelyi közösségek klubjait erősítjük, jobb műsorokat, tartalmasabb programokat adva. Akkor talán éppen olyan természetes lesz a szíves invitálás, mint a 70-es évek elején... minden apró mozdulatot órákig kellett gyakorolni. 'Odakint a Balaton-parton sütött a nap, a többiek kirándulni, esetleg már fürdeni mentek. Ilyenkor bizony szükség volt a meggyőzésre, elhitetni mindenkepp, hogy „meglásd, menni fog, ne keseredj el!” Most mar más a helyzet. Érthető, hiszen, amikor az ember örömét leli abban, amit csinál, akkor már nincs szükség biztatásra, buzdításra. Amíg azonban idáig elértünk, rengeteg munkájába került tanárnak, diáknak egyaránt. — Szinte az ismeretlenségből előbukkanva aranyérmet szereztek a somogyi művészeti szemlén. — Mindig az volt az elvünk, hogy csak olyan produkciót viszünk a közönség és a zsűri elé, amin mi magunk már nem találunk javítanivalót. — Nagyon szépek az együttes ruhái, lábbelijei. — A csizmákért elsősorban a nagyközségi közös tanács vezetőinek kell köszönetét mondani, hiszen jelentős anyagi támogatást kapunk tőlük. (Egy pár csizma kétezer forintha kerül.) S nemcsak anyagit, hanem erkölcsit is, hiszen a község magáénak tekinti az együttest, bármi gondunk van, szívesen állnak rendelkezésünkre. A ruhák elkészítésében nagy segítséget kaptunk a buzsáki Ifjúsági Szövetkezettől, no meg a gyerekek szüleitől is, akik nem kevés anyagi áldozatot vállalnak a szereplésekért. Az együttesnek külön énekkara és zenekara van. Először minden „csapatrész” kidolgozza a maga produkcióját, azután megkezdődik a közös munka. Hetenként egyszer, szerdán délután próbálnak, de a „finis” időszakában, ha valamilyen nagyobb bemutatóra készülnek, többször is összejönnek. — A gyerekek közül nagyón sokan szeretik' a népművészetet, ezen keresztül a népi táncot, a népzenét. Kikapcsolódás, öröm számukra a próbákra, az előadásokra járni. Ilyenkor megszűnik körülöttük a világ, csak a muzsikának, a táncnak élnek. Gyakran bízzuk magunkat a véletlenre. Ez még akkor is közrejátszhat, ha az ismeretek teljes birtokában tesz- szük próbára tudásunkat. Kinek ne lett volna diákkorában kabalája! Nem mintha ez biztosíték lenne a szerencsére, inkább amolyan kapaszkodó, megnyugtató, ha a zsebünkben van. A kaposvári Munkácsy Mihály gimnázium öt harmadikos lánya Mátyás királyban bízik, eddig még soha nem hagyta őket cserben. A különös kabalára Mátyás Rózsa adja meg a magyarázatot. — Gyerekkoromban a mesékből ismertem meg Mátyást, majd a történelmi tanulmányok közben egyre jobban érdeklődtem iránta, rengeteget olvastam róla. A könyvek aztán kézről kézre jártak a barátnőim között. Az őt ábrázoló képet mindenhova magunkkal visszük. Így volt ez a Vöröskereszt megalakulásának centenáriumára rendezett országos vetélkedőn is, ahol az első helyezést szerezték meg a lányok. Nem ez az első érdemük; tavaly az elsősegély- nyújtó versenyen megyei elsők, országos harmadikok lettek. Valamennyien még az általános iskolában kezdtek el foglalkozni a vöröskeresztes munkával, az „ötösfogat” tagjai aranykoszorús elsősegélynyújtók. — Az osztályból öten vagyunk kollégisták, egy szobában lakunk biológia tagozatosok, barátnők vagyunk, és szeretjük ezt a tevékenységet — meséli Szabó Katalin. — Ha verseny előtt állunk, mindig beosztjuk a felkészülést. Ja, és van egy szerencseszámunk is, a hetes. Eddig szinte minden versenyen a hetest húzta csapatunk, s most Budapesten is felsikoltottunk, amikor megkaptuk a számot, összesen hét csapat volt. Az utolsóról az első helyre kerültünk. — Szoros volt a mezőny? — A második helyezett csapat mindössze két ponttal maradt le. A területi vetélkedőre csak egy napot készültünk. de sikerült megnyerni. Ott olyarf alapos tudást kértek, hogy azt hittük, az országoson már nem is tudnak mit kérdezni. Hát tudtak, az még aprólékosabb volt. Minden válaszunkra maximális pontszámot kaptunk. — A nagy igyekezetben még hibát is ejtettünk — vág közbe Bajlel Nóra. — Henry Durant munkásságát kellett leírni, s mi még a leglényegtelenebb adatokat is felsoroltuk, csak éppen azt felejtettük ki, hogy ő alapította meg a Vöröskeresztet. Persze így is megkaptuk a legmagasabb pontszámot, a zsűri biztosan tudta, hogy izgalmunkban tévedtünk. A jól összeszokott kis csapat gyakorlottan készült a versenyre. Mindenkinek megvolt a témája, és a saját lelkiismerete diktálta alapossággal tanulta azt meg. — Most csupán könyvekkel, újságokkal volt tele a szobánk — a lányok már előre mosolyognak Rozs Marianna mondandóján. — Tavaly gyakorlati feladatokat kellett megoldani, s így, aki a kollégiumban belépett hozzánk, az kötszerekbe, gézbe botlott, napokon keresztül. A legképtelenebb sérüléseket találtuk ki, sokszor még az utcán is sántítva mentünk. — Milyen alapvető ismeretei vannak az általános iskolás diáknak, honnan szerezheti meg a legfontosabb tudnivalókat? — Ha nem jár vöröskeresztes szakkörre, akkor sehonHanmincöt egyforma kollégiumi szobát festettek egyddő- ben a szakmunkástanulók országos vetélkedőjén a versenyzők vizsgafeladatként. A szobák valóban festésre szorultak, és a szakmunkásjelöltek is igaziak: a legjobbak az országban, akik az országos döntőig jutottak. . A kereskedelmi tanulók a •vevők előtt bizonyítottak, és futnak már azok a Skoda teherautók, amelyeket - vizsga- feladatként az autószerelő szakmunkások generáloztak. S nem volt másként a többi, összesen harmincegy szakmában sem. Az iskolák legjobbjaiból a megyei és fővárosi elődöntőkön hatezren indultak, s a szakma kiváló tanulója országos döntőin összesen 831-en, a szakmai .tárgyi versenyeken 170-en, a közismereti tárgyi versenyeken 139-en vettek részt. A szakma elsajátításáért folyó verseny mindennapjaiból jöttek, és később sem szakadnak el a versenytárgyaktól: mindennapos munkájuk lesz, amiben vetélkedtek. Az élethez kapcsolódik oly módon is ez a verseny, hogy a legjobbak a tanév vége előtt, e verseny alkalmával tehetik le a szakvizsgájukat, és korábban kézhez kapják oklevelüket. Sok tízezer fiatalt mozgat meg évenként ez az országos vetélkedés, immár huszonhe- tedik éve. A szakmánkénti döntők egyes városokban ün- népi eseményeiknek számítanan. Ezt nem oktatják az órákon, pedig nagyon fontos lenne. Legalább az osztályfőnöki órát használnák fel arra, hogy az elemi ismereteket megtanítsák. — Az ember bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy segítenie kell a másikon — veszi át a szót Császár Marianna. — A "legfontosabb dolgokkal mindenkinek tisztában kell lennie. Elsősorban azifal, hogy ha nem ismerjük a sérülést, akkor inkább hozzá se nyúljunk, mert azzal csak árthatunk. Ilyenkor azonnal hívjunk szakembert, a mentők télefonszáma min- denkinék legyen a fejében. A verseny izgalmai már elmúltak, most a tanév utolsó hónapjával gyürkőznek a lányok. Azt mondják, ez még nehezebb, mint az országos vetélkedő volt. Szép szereplésükért igazgatói dicséretet kaptak. Nemcsak a harmadik B osztálynak hoztak dicsősé-' get, hanem az egész iskola jó hírét öregbítették. Izményl Év* nak, országos nyilvánosságot és érdeklődést szereztek maguknak. Az oktatók is részesei a sikernek; együtt díjazzák őket tanítványukkal, kifejezve azt, hogy munkájuk nem helyettesíthető a könyvekkel, annak ellenére) hogy tíz év alatt csupán a legismertebb szakmák körében ötszáznál több új tankönyvet adtak ki a szakmunkásoktatás elősegítésére, A korszerű szakképzettség napjainkban különösen fontos; a szakmák gyors változásán túl külön követelményt állít a termékszerkezet-váltás: a fejlesztésekkel, illetve visszafejlesztésekkel együttjáró átirányítás. A mostani tanévtől az eddigi 190 helyett csak 128 szakmát tanítanak az intézetekben, és ezeken belül a rokonterületeken hasznosítható szakismeret ugyanúgy fontos, mint az a sokoldalú szaktudás, mely az eredeti szakmához szükséges. Ez az ellentmondás feloldódik a mindennapi üzemi munkában, ahol jól hasznosítható, sokirányú, gyakorlati és elméleti ismeretekre volt mindig szükség. A versenyeken is hasznos tevékenységet folytató versenyzők ebben a szellemben dolgoznak majd a termelés- ben-szolgáltatásban. A „zsűri” itt sem kevésbé szigorú: a magas minőségi követelményt támasztó munkakörnyezet, országunk gazdasági előrehaladásának igénye. G. L. Körtési Zsolt r Újra itt volt a nagy csapat Emlékezetes színhelye a magyar könnyűzenének a budapesti Sportcsarnok. A 60-as évek elején itt rendezték meg közös hangversenyüket első beat-együtteseink, és az Illés ..enekar jóvoltából itt szólalt meg először magyarul ez a műfaj. A régi Illés zenekar tagjai a Sportcsarnokban újra együtt adtak hangversenyt, film is készül a nem mindennapi zenei eseményről. Címe: A koncert. A közösségteremtés lehetőségei Gyere el este a klubba...! Verseny mindennap K. T. A MAGYAR ÄLLAMVASUTAK PÉCSI IGAZGATÓSÁGA közli, hogy Gyékényes közös-határállomáson, valamint Gyékényes közös határállomás és az országhatár közötti vonalon megépített nagyvasúti villamos felsővezetőket és megkerülő vezetéket * 1981. MÁJUS Hó 5 ÉN NULLA ÓRÁTÓL állandóan feszültség alatt állónak kell tekinteni. A 25 000 V feszültségű felsővezeték és megkerülő Vezeték megérintése, 2 méteren belüli megközelítése Életveszélyes és tilos; (84590)
