Somogyi Néplap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-15 / 112. szám

Tanulás - agy életűn át HETVEGIj TÁJOLÓ A régi közmondás, •mely szerint a- jó pap holtig tanul, napjainkban is roppant idő­szerű, hiszen arra a maga­tartásra utal, amelyet ma divatos szóval per­manens, azaz: egész éle­ten, át tartó tanulásnak nevezünk. Jól tudták a régiek, hogy aki választóit foglalkozásának, hivatása követelményeinek igazán meg akar felelni, nem elé­gedhet meg a gyerekkorban —- az iskolában — szerzett tudással, hanem állandóan tanulnia kell, szinte halála napjáig. Hajdanán persze nem mindenkire vonatkozott ez a népi bölcsesség, jobbá­ra csak az értelmiségi pá­lyák képviselőire, mert hát földet szántani vagy vasat verni kevés iskolával, sőt akár anélkül is lehetett. Ma a permanens tanulás kényszere alól jóformán sen­ízlése is fejlődhet A kontárs művészet megismertetése folytán tájékoztatást ad mai képzőművészeti életünkről, az alkotások révén a külön­féle irányzatokról, s betekin­tést nyerhetünk az alkotó­műhely munkájába. A na­pokban egy fiatal, alig har­mincéves festőművész, Ba­rabás Márton szerepel a barcsi múzeumiban. A visz- sza-visszatérő vendégek •.kóstolgatják”, milyen a ma „divatja” a festészetben. Festészeten ezúttal nem a megszokottat — a táblaké­peket — kell értenünk, hi­szen Barabás plasztikus ké­pei a térben jelennek meg. Csupán a hazai kiállítóter­mekben újdonság, amit nyújt, másutt évtizedes ha­gyománya van már e felfo­gásnak. Mit keres a zongo­ra a képben? — kérdezhetik sokan, s erre is csak azt fe­lelhetjük, hogy nem új ta­lálmány. A zongora — a szétszerelt, a darabjaira fű­részelt, a „finoman megége­tett” hangszer jelképpé vált e formában. Vajon miért épp ezt a hangszert válasz­tották a képzőművészek? Talány mert a „legotthono­sabb” hangszerek egyike. Sa­játos formája a szoba hang­súlyos eleme, s ha megszó­lal — gyermekkéz vagy fel­nőtt ujjai alatt — bensősé­gessé válik a hangulat. Szét­fűrészelt, földarabolt formá­jában — képzőművészeti al­kotás részeként — megszű­nik zenei varázsa. Barabás úgy véli: „a zongora tárgy léte az időben teljesedik ki differenciált hangszer­létté" . .. Számomra azon­ban. bármily formában is kerül a képzőművészeti al­kotásiba,’ a pusztulást idézi „differenciált hangszef-lé­tében” is. A művészi mani­puláció sem segít ezen. A pillangókból, színes szárnyas rovarokból kirakott ki sem vonhatja ki magát. A jó orvosnak, tanárnak, ag- ronómuswak vagy mérnök­nek éppúgy lépést kell tar­tania szaktudománya ered­ményéivel (mert különben lesüllyed foglalkozása alsó szintjére), mint az ipari munkásnak szakmája előre­haladásával. Változó korban élünk: ré­gi szakmák halnak el, sze­münk láttára, s közben újak keletkeznek. Az ipartörténé- szek statisztikája szerint a mai szakmáknak a fele a század elején teljesen isme­retlen volt, a jövőkutatók vi­szont. azt jósolták, hogy 2000-ben a népesség fele ma még ismeretlen szakmákban fog dolgozni. Félelmetes ira­mú fejlődésnek vagyunk a tanúi — és részesei. Sokak számára a perma­nens tanulás nem is jelent többet a termelésben részt vevő felnőttek szakmai to­rna sincs annak, hogy ál erez­né, milyen fülsiketítő az őt körülvevő csönd, nyomasztó a krómcsdllogjású, plexira- gyogású üresség. Egzakt mó­don válaszol erre a búra alatt: létre a művész. A Hommage á Presser Gábor című kompozíció pedig in­kább panoptikumba illő. A Városnéző sétákhoz Van mivel büszkélkednie Nagyatádnak. Ha nincsenek is várromjai, műemlékei, múzeumai és hagyományai, az idegen, aki oda téved, ta­lál látnivalót bőven. S ha másért, nem, néhány órát az egyre gazdagodó szoborpark miatt is érdemes eltölteni ebben a városban Csakhogy aki egyedül próbálja megér­teni a fába faragott ólmo­kat, nem sokra jut. Hiába a tábla, a néhány soros eliga­zítás — nem tudhat meg mindent az érdeklődő. S hi­ába sétál a múltat őrző Széchenyi téren, a színes há­zalt magukról semmit nem árulnak el. Ki sejti például a kék—narancs színű sarki épületről, hogy valaha egy könyvkereskedőé volt. s egy­kor e városban virágzott a könyvnyomtatás? A Hunya­di János utca 8. számú ház már nincs is meg. Emlék­tábla .vem jelöli, hogy het­venöt, éve ott. szerkesztették az első helyi újságol, a Nagy­atádi Hírlapot.. Babay ■Jó­zsef nevével is csak akkor találkozik az utazó, ha betér a Rózsafabot vendéglőbe, s annak falán észreveszi a rö­vid idézetet. Az atádi iro­dalmi hagyományok csupán vábbképzésénél, a munkakö­rökhöz kapcsolódó tudo­mányág vagy technika új eredményeinek megismeré­sénél. Pedig ennél jóval többről van szó. Rohamléptű világunkban az iskola, ha megfeszül, sem tud befejezett tudóst nyúj­tani a fiataloknak; nem ta­níthat meg mindent, amire később az egyénnek szüksé­ge lesz. Ehelyett arra kell fölkészíteni őket, hogy az egész életre szóló tanulás korunk megmásíthatatlan parancsa, s alóla nem búj­hat ki senki sem, a szerve-, zeit oktatás befejezésekor; az iskolatáskával együtt nem dobhatjuk le a vál- lunkrói. Már csak azért sem, mert a szakmai tevékenység színvonalas.ellátásán kívül a harmonikus, sokoldalú sze­mélyiség kiteljesedéséhez is hozzájárul a folyamatos ta­nulás. Vagyis az emberi ké­A művész számára épp oly tanulságos egy-egy kiállítás, mint a nézőknek. A barcsi bemutatkozás sokakat! hoz­zásegített, hogy ne csak meglássák a szokatlant, ha­nem kritikai véleményüket is fejlesszék a művek se­gítségével. Horányi Barna a „korcsmák” neveiben kéz­zel foghatóak. Bár nem hi­szem. hogy az Ezüst Kancsó kopott épülete valaha is föl­idézné az idegennek Takáts Gyula regényét... Egy éve jelent meg a Nagyatád című könyv, dr. Laczkó András szerkesztésé­ben. Kedves emlékidéző. ez. a város lakóinak, s érdekes útmutató a várossal ismer­kedőknek Kár, hogy oly kis példányszámban adták ki! Ma már nem Is lehet , kap­ni. A turista így legföljebb csak egy „térkép” képesla­pot vásárolhat... Mindezt tudják a város vezetői, s épp ezért igyekeznek tenni vala­mit azért, hogy többen is megismerjék Nagyatád érté­keit. A művelődésügyi osztály nemrég levelet küldött a Ri- nya-parti város üzemeibe és intézményeinek; arra kérte a munkahelyi vezetőket, hogy nyújtsanak segítséget, egy idegenvezetői tanfolyam megszervezéséhez. Célja az lenne, hogy a „Nagyatádra látogató turisták, munkahelyi közművelődési csoportok tá­jékoztatására fölkészíthes­sünk néhány dolgozó közal- kalmasottal, tanulót.” A je­pességlek szabad kibontako­zásának ez feltétele, és esz­köze is egyúttal. Napjaink pedagógiájában tehát nem véletlenül került az első helyre a képességfejlesztés. A szocialista társadalmak­ban egyébként sem sebtiben kitűzött politikai cél az ál­landó tanulás. Hadd emlé­keztessünk rá, hogy Mongó­liától Kubáig az új világot teremtő forradalom győzel­me után óriási erőfeszítések történtek a műveltség ki­vé 1 ts á g a.i na.k f ölszámolá sóra — számottevő sikerrel. A kul­turális forradalomnak nem titkolt célja, hogy az új .tí­pusú államban a néptöme­gek ne csak a hatalom bir­tokosai legyenek, hanem a világot is jobban ismerjék, s ezáltal alkotó erőiket sokol­dalúan kibontakoztathassák. A szunnyadó egyéni képes­ségek fölszabadítása termé­szetesen nem szolgálhatja az önzést: összhangban kel! tör­ténnie a társadalom nagy céljaival, a szocialista kö­zösségi tudat erősítésével. Tanulásról szólva, még ha társadalmi méretű is. nem feledkezhetünk meg az is­koláról, mert a permanens tanulás évszázadában is előkelő szerep vár rá. jólle­het ez idő tájt a műveltség megszerzésének már nem egyedüli forrása: munkáját és felelősségét megosztja más intézményekkel, üze­mekkel, művelődési ottho­nokkal, tömegtájékoztatási fórumokkal, sőt az egész társadalommal is. De a sor élén mégis csak az iskola áll. elvégre ott a legnagyob­bak a lehetőségek, a legtöbb tapasztalattal ott rendelkez­nek. K ülföldön is sokakat izgató kérdés az élet­fogytig tartó tanu­lás. Tíz év óta az UNESCO figyelemre méltó munikát fejt ki a permanens isme­retszerzés propagálása ér­dekében.1 A világszervezet Hamburgban székelő Nem­zetközi Nevelé&tyjdományi Intézete négy évvel ezelőtt nemzetközi kísérletet kezde­ményezett — hazánk is részt vesz benne — „Az önálló ta­nulás fejlesztése az iskolá­ban” címmel. A kutatástól azt várják, hogy összegyűjti és rendszerezi az önálló ta­nulás legfontosabb személyi és társadalmi feltételeit, és a tapasztalatokat nemzetközi méretekben is hasznosítani lehet majd- Vagyis hozzá­járulhatnak egy-egy ország közoktatásának korszerűsí­téséhez, ami ma már elvá­laszthatatlan. az állandó ta­nulás elterjedtségétől. P. K. I. lentkezők hetente két alka­lommal — kedden es pénte­ken este — összesen 18 fog­lalkozáson 37 előadást hall­gatnak majd a város törté­netéről, művészeti életéről, a mai Nagyatádról, minden­napjairól. Az előadók kö­zött lesz dr. Magyar Kál­mán régész, valamint a vá­ros több vezetője, helytörté­nészek és amatőr fotósok. Több előadást hallgatnak majd a résztvevők Bütterné Bódy Ágnestől, a szoborpark vezetőjétől. És nem is soká­ra: július elsejétől már „munkába állnak” a tanfo­lyam legjobb hallgatói. A nagyatádi városnéző séták vezetőire a szó szoros értelmében aligha illik majd ez a név: idegenvezető, hi­szen „jogosítványuk” mind­össze a város területére szól. Lehetőségük lesz. «»ón­ban a továbblépésre: az. ősz­től a TIT helyi .szervezeté­nek közreműködésével mar országjárás-vezetői tanfolya­mat is szerveznek a mos­tani tanfolyam legjobbjai­nak —, hogy valóban ide­genvezetőit lehessenek. N. J. Kiállításokról kaptunk hí­reket a napokban. Vasárnap 10 óra 30 perckor dr. Ba-1 lassa Tibor, a Somogy me­gyei Tanács elnökhelyettese, és Pilaszanovich Irén művé­szettörténész szavaival kez­dődik meg a bogiári kiállí- tássőrozat. Weeber Klára szobrászművész és Szabados János Munkácsy-díjas festő­művész — kaposváriak — munkáit láthatjuk majd. Be­mutatják Veszprémi Imre Munkácsy-díjas szobrász- művész alkotásait is. Ratkai Ida művészettörténész ren­dezte meg a kék és a vö­rös kápolnában, illetve a szo­borparkban látható kiállí­tást. A megnyitón közremű­ködik a Somogy megyei Pe­dagógus-férfikar Heisz Ká­roly vezényletével. Kaposváron a Táncsics gimnáziumiban ma 15 órakor njutják meg Szirmayné Ba­yer Erzsébet kamara-kiállí- tását. Az ismert képzőmű­vész szintén a megyeszékhe­lyen él. Bálványosi Huba grafikái a marcali ifjúsági házban gyönyörködtetik a lá­togatókat; Bartók Béla éle­tét dokumentáló írásbeli és fotóanyag látható a marcali kórház galériában. A barcsi Dráva Tájmúzeumban Bara­bás Márton festményed te­kinthetők meg június ne­gyedikéig. Képünkkel ugyancsak a vizuális élményre vágyók­nak kedvezünk. Somogy egyik legszebb építészeti emlékére hívjuk föl a fi­gyelmet: a szenyéri domb­tetőm álló, szépen helyreállí­tott templomra, amelyről 1331-es adatok „tudósítanak” először. A szentély gótikus keresztből tozatos, főhajója síkmennyezet. A főhajó déli oldalán négy románkori ab­lak látható. A kaposvári K'illián György Ifjúsági és Úttörő-művelő­dési Központból kaptuk a tá­jékoztatást. hogy ma 9 órá­tól rendezik meg a járási úttörő-szemle énekkari be­mutatóját. Holnap reggel Sí­kor kezdődik a szövetkezeti pávakörök második országos minősítőjének területi be­mutatója a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Kóru­sok Országos Tanácsa, a Mé­szöv, a Somogy megyed Te- szöv, illetve a kulturális in­tézmény rendezésében. Este — 19 órai kezdettel — gá­laműsort adnak a legjobban szereplő együttesek. Ugyanitt látható a Ma­A XXIII. Népek Barátsága nyári egyetem két helyszí­nen — Harkányban és Pé­csen — fogadja az idén a hazai és a külföldi vendé­geket. A híres fürdőhelyen július 19-e és 30-a között, a mecsekalji városban pedig augusztus 2-a és 13-a között rendezik meg az ismeretter­jesztő programot. A két helyszínnel és a két időpont­tal a hallgatók választási le­hetőségét bővítették a ren­dezők. Az Országos Béketanács által kitüntetett Universitas1 az egyetlen politikai jel­legű nyári egyetem az országban. Nincs tehát szűkén vett szakmai pro­filja, hanem — nevének gyár Munkásmozgalmi Mú­zeum Memento ’ii című ki­állítása is. A Latinca .művelődési, köz­pont ma 16 órára a nyug­díjas pedagógusokat várja klubjukba. Itt a Szovjetunió­ról rendeznek diaestet. Hol­nap és vasárnap Őrizd a bé­két! címmel az eszperantó- klub tart szovjet barátsági esteket. Az intézményben láthatók Molnár Edit mű­vészportréi is: fotók muzsi­kusokról, költőkről, írókról. A kaposvári Petőfi emlék- könyvtárban ma 18 órától Tájak, korok, múzeumok címmel tartanak foglalko­zást az ifjúsági klub tagjai. A cseri fiókkönyvtárban az alkotók klubja rendez dia­estet a magyarországi népi építészetről. Ez 18 órakor kezdődik. A Ságyáíii klub­könyvtár mai programjában rokon témára leltünk: ott ugyanis a magyar tájak mű­vészetéről lesz szó 18 órától. A kaposvári Csiky Gergely Színházban Victor Hugónak A királyasszony lovagja cí­mű drámáját játsszák Mé­szöly Dezső fordításában, A darabot Babarczy László Já­szai-díjas rendezte. A főbb szerepeket Spindler Béla, Básti Juli, Máté Gábor, Dánffy Sándor alakítja. Ma 13 óra 30 perctől és 19 órá­tól kerül színire a mű, szom­batom 19, vasárnap 13 óra 30 perc és 19 óra a kezdés idő­pontja. / A Vörös Csillag mozi ajánlata A nagy zsákmány című színes, szinkronizált francia—olasz kalandfilm, amelyben az egyik főszere­pet Jean Paul Belmondo alakítja, a másikat Bourvil. Ma este 21 órai kezdettel még vetítik a Piedone Egyiptomban című kaland- filmet is. A Szabad Ifjúság 16 és 18 órai előadásán szintén Belmondo-filimet ajánl. A bajkeverőt. Este — 20 órától — viszont a Drá­ma a tengerparton című francia—olasz alkotást játsszák. A Latinca mozi hét­végi programja a Mondd, hogy mindent megteszel ér­tem! című színes, szinkroni­zált olasz vígjáték. A Kos­suth Lajos utca 37. számú épületben található mozdmú- zeumban ma a Don Juan című kétrészes operafilmet vetítik, szombaton a Panta­leon és a hölgyvendégek — Mario Vargas Llosa regé­nyének filmváltozata — lesz műsorom. A színes film egyik rendezője magja a ki­tűnő perui író. megfelelően — a békét és a barátságot, a népek közötti megértést és közeledést szol­gálja egymás jobb megisme­rése által. A fejlett gazdasá­gú, több nemzetiségű Bara­nya életének révén megis­merkedhetnek a hallgatók a mai magyar valósággal: ha­zánk gazdasági, társadalmi és politikai helyzetével, nem­zetközi kapcsolatainkká 1 Az 1953-ban alapított Né­pek Barátsága nyári egye­temnek eddig ötezernél több hallgatója volt a világ tnin. den részéből. Zongora a képben Barabás Marion barcsi kiállítása A Hommage i Presser című festmény Változatos képzőművészete kiállításokat rendeznek Barcsom a Dráva múzeum­ban; a múzeum és a műve­lődési központ együttes szer­vezésében a kortárs művé­szek, ezen belül a somogyi alkotók egyre ismertebb „fóruma” a kiállítóterem. A programokból biztosnak lát­szik, hogy fiatal városunk­ban a vizuális kultúra meg­honosodásával a , közönség hangok, preparált rovarok és a „hipeiTealista” felhők, hangok, pneparláit rovarok és a „hipeerrealista” felhők, üresen csillogó műanyagok együttese mégis megfog: ide vezet az elem bert.elened és, a vágynélkiüldség, a szeretet hi­ánya, a puszta iét-izzaidás. Utazás Északon — ez az egyik plasztikus kép címe. A vasúti kocsiban ülő nő rideg elidegenedésében nyo­■„szent kéz” csodáiéinak a szellemi panoptikumába. Ba­rabás képei a kiüvegesedett szemű világot veszik célba, de eszközei még modorosak, találóan jegyezte meg egyik kritikusa a Művészet XXII. évfolyaménak 3. számában, hogy „a nagy iparkodásban sajnos még különválnak az építőelemek, s van, hogy érezzük a mesterkéltséget, az erőlködést. Idegenvezetői tanfolyam kezdődik Nagyatádon Egymás jobb megértését szolgálja

Next

/
Thumbnails
Contents