Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
I Régi hagyomány új tartalommal Fásítási ankét Kaposváron Népművészeti kiállítás Csaknem nyolcvan éve anmaik, hogy a fák, a madarak; védelmével nemzetközi egyezmény is foglalkozik. Hajdan a néptanítók feladata volt, egy tavaszi napot a természetnek szentelni.. Az évente ismétlődő,, tavaszi fásítási hónapnak régi hagyománya van. 1958 óta ez • a hagyomány új tartalommal gazdagodva ismétlődik. A sokasodó környezeti ártalmak növelik a zöldfelületek, a ligeteik, az erdők jelentőségét. Ezek a gondolatok hatották át tegnap Kaposváron a Hazafias Népfront székhazában megrendezett fásítási ankótot. Dr. Illés Attiláné, a megyei tanács osztályvezető-helyettese köszöntötte a résztvevőket a rendező szervek — a megyei tanács, a népfront, a megyei KlSZ-bizottság, a Sefiag, a Kaposvári Erdőfelügyelőség — nevében. Eljöttek ide kedves, derűs perceket szerezve a Centenáriumi óvoda apróságai, a II. Rákóczi általános iskolai úttörői hangulatos műsorukkal. Daloltak, táncoltak, verset mondtak a márciusról, az akácfáról, a természet szépségéről, szeré Jetéről. Azok, akik az ankét után a fásítási hónap jelképeként csemetéket ültettek a Színház parkban, bizonyos, hogy rájuk is gondoltak, a jövő nemzedékére. Szántó Gábor, a Kaposvári Erdőfelügyelőség igazgatója, az ankét előadója az értékes, az ember számára növekvő fontosságú hagyomány jelentőségéről szólt, majd áttekintette az elmúlt évtized erdőgazdálkodási tevékenységének tapasztalatait. Ebben az évben hazánk fontos állomáshoz érkezik; az idei erdőtelepítések végrehajtásával a felszabadulás óta félmillió hektárral nő az új erdők nagysága. Ez a dinamikus fejlődés jellemző Somogy megyére is. Az utóbbi itíz év alatt nyolcmillió köbméter fát termeltek ki erdőinkből, tizenhétezer hek. táron erdőfelújítás, hatezer hektáron új erdők telepítése történt. Ehhez az évtizednez kapcsolódik két jelentős, több mint tizenkétezer hektárnyi tájvédelmi körzet kialakítása. és ötvenegy kisebb terület vagy objektutm védetté nyilvánítása. A parkerdők szerepéről az adat önmagáért beszél; tavaly hatszázezren keresték föl a már kiépült tizenöt parkerdőt és különösen örvendetes, hogy egyre több ifjúsági rendezvénynek adnak otthont ezek a helyek. Szólt az előadó a mező- gazdasági üzemek fokozatosan javuló erdőgazdálkodási tevékenységének fontosságáról, azokról a kialakuló társulásokról, együttműködésekről, amelyek megteremtik a gyorsabb ütemű fejlődés feltételeit. Megemlékezett a környezet védelmét is szolgáló majorfásí'tásokról, külön kiemelte azt a példás munkát, melyet e tekintet- I ben a Böhönyei Állami Gaz- • daság végzett. Nagy előrelépést jelentett a 242 termelőszövetkezeti és 74 állami gazdasági majorinál végzett fásítás; összességében csaknem íélezennyi hektár erdő ez. Mint az előadó hangsúlyozta, Somogy teljesítette erdőgazdálkodási feladatait az elmúlt két tervidőszakban. Ebben a gazdálkodó szervezeteken, intézményeken kívül nagy részt vállalt a lakosság, a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáinak sora. Most a március húszadikán kezdődött fásíA lábodi kiskörzet községeinek népművészeti hagyományokat ápoló lakói kiállításon mutatkoztak be. Tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók — kétkezied-e és irodaiak — munkái láthatók a lábodi körzeti művelődési ház nagytermében. Ahogy Palánki László igazgatótól megtudtuk, a nagyatádi zsűri százhetven-száznyolcvan alkotásból válogathatott. A hatvan kiállított hímzés, faragás bizonyult közülük a legszebbnek és a leghűbbnek a népművészet hagyományaihoz. A vendégkönyv bejegyzése szerint sikeres kiállítás a Futó és tükrös lábodi. Buzsáki futó, karádi terítő, keresztszemes terítő, szebeni írásos párna, ©kalocsai hímzés, szűrhímzéses párna, ókalocsai fehér terítő, rátétes futó vonzza a szemet szépségével. Ezek a munkák nemcsak a kiskörzet településein folyó — következetesnek mondható — értékőrzői tevékenységről vallanak, hanem a népművészet jövőjéről is. Van és lesz folytatás, Szabó Imre fafaragó gyönyörű botja, Vörös József csontlánca, Kövér József tükröse . kedves a szemnek. Imre bácsiról úgy tudjuk, Kapoli-tanítvány. s ez hírlik Vörös Józsefről is. A hímzett ruhák közül Paál GyÖrgyné (Háromfa) fehér somogyi blúzát és Steiner József né (Dél-somogyi Állami Gazdaság) somogyi keresztszemes blúzait érdemesítették első díjra. Lakástextil kategóriában Gajdos Lászlóné (állami gazdaság) szentai (szűrhímzése és Papp Istvánná (lábodi tsz) szebeni írásos párnája nyert első díjat. Fafaragásban Szabó Imre (lábodi tsz) a nyertes. A díjazottak értékes népművészeti tárgyjutalmakat kaptak. Megjöttek az első „fecskék” Partizánmúzeum az Ormánságban A legendás hírű Petőfi Sándor partizánbrigád emlékéire múzeumot létesítenek a dél-baranyai Csányosarón, ahol 1944 .telén a harcok, tűjében született meg az antifasiszta egység. Az ormánsági községben emlékmű és etrűékltábl«, valamint doku- memtumikiállítás idézi a sok dicsőséget szerzett, sok vért hullatott csapat tetteit A többnyire vajdasági és baranyai fiatalokból alakult partizánferigád ötágú csillaggal díszített piipos-fehér-zöld zászló alatt küzdött, parancs- móka a spanyol polgárháború bátor harcosa, a később hősi halált halt Kiss Ferenc volt A leendő múzeum a hős Petőfi brigádnak, s egyben a magyar és a jugoszláv nép közös antifasiszta harcának állít emléket. Az állandó kiállítást a pécsi Ja-nus Pannonius Múzeum készíti a Magyar Partizán Szövetség és a Jugoszláviai Harcosok Szövetsége támogatásával. A brigád volt tagjai felaiániot- ták emléktárgyaikat a kiállítás számára. Jugoszláviában korabeli dokumentumokat és eredeti tárgyakat gyűjtöttek össze. Az ormánsági partizánmúzeum májusban, a győzelem napja alkalmából nyitja meg kapuit a látogatók előtt tási hónap alkalmából ismét tízezrek mozdultak meg me gyesaente. Kis településeken éppúgy, mint a városokban társadalmi munkaakciók sorát szervezik, mintegy nyolcszázezer forint értékű csemetét ültetnek el. Üj ligetek, új parkok születnek, kopár utcák fiatal fasorral ékeskednek. A társadalmi cselekvőképesség nagy erő; a mostani fásítási hónap kiváló alkalom arra, hogy ezt jól hasznosítsuk mindnyájunk javára. Borsos Miklós szobrászművész alkotását, a fásítási emlékérmeit eddig végzett munkájuk elismeréseképpen hárman^ kapták meg a rendezvényen: Odari István, Solt Péter és Nádas József. Tizenhármam vették át a miniszter dicsérő oklevelét. V. M. Ahogy kipattantak az első rügyek a fűzfákon, a legtöbb Balaton-parti településen serény csoportok láttak munkához, hogy lapáttal, söprűvel és gereblyével a kézben eltüntessék „tél úr” lábamyomát. Már szól a hyitnikéik. A fonyódi vasútállomáson fiatal pár vesz szinte egyszerre nagy lélegzetet; „Na, most merreV” — Nyíregyházáról érkéz- „ tünk, egész nap utaztunk, nemrég házasodtunk össze — mondja a férj. — Régóta szerettünk volna mindketten eljönni a Balatonra, örülök, hogy pont most sikerült. — A tónak nyáron van igazán vonzereje . . . — Egy iskolai kiránduláson jártunk csak itt — folytatja az új asszony. — Mondja: melyik a Kaposvári utca! Mert azt keressük,, ott foglaltunk szobát egy idős házaspárnál. Az állomással szemben, a Delta étterem előtt ■ csillogó lökhárílójú almazöld Trabant, NDK rendszámmal. A bisztróban sertéspörköltet eszik — erős cseresznyepaprikával — a kocsi két utasa. Gerhard sűrűn „locsolja” hosszúlépésisel — teheti, az autót a társa vezeti. — Honnan jöttek, s miért ilyen szokatlan időpontban? — Mindketten berlini test- nevelési főiskolások vagyunk, régi barátok — válaszol Günter Alofsz. — Nem először járunk Magyarországon, de mindig a főszezonban jöttünk. Most, a néhány napos félévi szünetben a barátommal, a szüleim kocsiján túrázunk egyet. Köra tavasz a szikes pusztán Keskeny, homokos sziekér- utjon gyalogolunk úturik célja, a semlyék felé. (Sömlyék annak az itteni neve.) A világnak és a Dél-Alföldnek; egy félreeső sarkában vagyunk. A vasút és a »köves - útnak« mondott műút mesz- sze vám. A bekötő földúton csak egy darabig tudott jönni autónk, amíg a vizek világába nem ért Onnan azután már csak a szekér tudna közlekedni. De minek? Hiszien ez a csapás most a vízbe torkollik. Felhőtlen fölöttünk a fehéreskék égbolt Vidáman süt a nap, de csípős még a tavaszi szél. Előttünk, nem messze, a földút bakba tán búbos pacsirta fújja egyszerű, kas tavaszi énekét. Ott a párja is. Fészkeléshez készülnek. Egyre több és több víztükör csillan meg a reggeli fényben. Az út most már szürkésfehér, csúszós, sáros szikes-szalag csupán. Elértük a semlyéket. Óriási körként látjuk magunk körül a szikes pusztát A sárgászöld füves mező (a »gyöp«, ahogy itt mondják) csalóka, mert most ez sem szárazföld. A téli csapadék, a kiadós tavaszi esőzés után sokáig áll a víz a pusztán. A zöld fűiben elszórt nagy, fekete pontok: bíbicek. Egy-egy vízből kiálló kis emelkedésen már fészküket ülik. Szürkéskék szabad víztükrök, köeéük fakósárga, . alacsony növésű sásfoltok. Távol, a vizek szélén világossárgán világít a napsütésben egy avas nádas hosszan elnyúló vonala. Az egyik nyílt vizen tarka madárcsapat sürgölődik. Fémeszöld fejű tőkésréce gácsérok egyszerű, barna toll- ruihás párjukkal együtt kutatnak táplálék után. A párok a vízen — és ha fölröpülnek — a levegőben is szorosan együtt maradnak. A tőkésrécék közé számos kis böjti réce vegyül. Széles szemöldöksávjuk messzire fehérük. Szokatlan látványt nyújtanak a récék közé kevereded godák. Ezek a hosszú csörű, nyurga lábú, rötbarna gázlómadarak most kivételesen úszva táplálkoznak a vízben. Alacsonyabb vízállásnál a parti szegélyben gázolva keresik táplálékukat. A vizes gyöp padkáit máris kiszemelte fészkelésre néhány pár. Kóválygó röpüléssel, panaszos hangjukat hallatva igyekeznek onnan elűzni más madarakat. Messze, a látóhatár szélén elszórtan, facsoportok közé bújt tanyák övezik a sem- lyékes pusztát. Távcsövemben — amint azt a tájat pásztázom — fekete állat jelenik meg. Jókora házi macska. Mini tigris. Az egerek és a földön fészkelő madarak tizedelője. Valamelyik tanyáról indult . vadászatra. Nehéz dolga lesz ma. Mindenütt víz van, és a macska nem szereti a vizet! Két nagy fület hoz elém az üvég. Majd a hozzájuk tartozó riyulat is meglátom. A víz alatt álló rét malomkő- nyi kis emelkedésén, néhány szál fű között »rejtőzködik«, mozdulatlanul. Széles csatorna húzódik át a .Tétén. Feladata levezetni a puszta vizeit, kiszárítani, megszüntetni a semlyeket. Szántó, kaszáló lesz a természetnek ez az eddig még érintetlen darabja is. Lassan folyik a csatorna kávébarna vize. Itt-ott áttetszik rajta medrének fehéresszürke anyaga. A csatorna töltésén indulok tovább. »Száraz lábbal" máshol nem is lehet közlekedni. Az őzek is itt járnak, amint számtalan patanyomuk mutatja. A rengeteg, beszakadozott pézsmapocok- járat között botladozva megrezzenek. amikor a töltés oldalából villanásszerűen vágódik ki egy hosszú csőrű, barnás madár. Rekedt hangjáról ismerek rá: sárszalon- Y ka, mocsaras területeink jellemző madara. Alakját állandóan változtató, nagy labdaként röpül magasan vagy száz madárból álló pajzsoscankó csapat. Ok csak átvonulnak itt. Néhány piros lábú cankó dallamos fütyülése hangzik időnként. Távoli déli tájakról érkeztek vissza fészkelő hónukba. Mozdulatlanná merevedve gyönyörködöm a szép látványban: négy őz vágtat, el mellettem a vízben álló mezőn. Ezüstfehéren csapódik lábuk alól messzire a viz. Megriadtak valamitől, és most menedéket keresnek amott, a puszta szélén álló facsoportban. A még levélte- len, csupasz bokrok azonban nem sok takarást nyújtanak. Hamarosan odébbállnak onnan is. Hideg a semlyék vize, de a békák násza már megkezdődött.' »Szerelmesen« pirreg a vízben zöld varangy. Halkan, álmosítóan, mégis áthatóan hangzik száz ég száz unka kellemes uunk-uunk kardala. Nyersen, harsogva szól a nagy testű tavibékák krak- kra^-krak párkereső hangja. Éppen ezeket lesi az az öt nagy, mozdulatlan, sötét árnyék a víz szélén. Szürke gémek vadásznak ott. Korán megérkeztek. (Vagy talán nálunk vészelték át a telet.) Kifelé igyekszem a rétből. A tanyáknál búbos banka libben elém. Ez is megjött hát. A még kissé hideg rideg pusztát élet, mozgás, nyers és dallamos hangok töltik be. Tavaszodik. Jó két héttel előbb, mint általában. Dr. Marián Miklós — Most is először a Balatonhoz jöttünk -— kapcsolódik a beszélgetésbe Gerhard Wéhner. — Sok jó barátunk, ismerősünk van itt, akinél megszállhatunk. A, magunkfajta diákoknak nem futja drága szállodára. így is egész tanévben spóroltunk, hogV eljöhessünk. :— Mire kíváncsiak? — Bejárjuk az egész Dunántúlt, majd Budapesten, a tavaszi fesztiválon töltünk két napot. Feltéve, hogy kapunk még szállást. Onnan. barangoljuk majd be a Duna-kanyart és a budai hegyeket, aztán, ha marad még időnk, szeretnénk elmenni a pusztára, a nagy pusztára. . • — A Hortobágyra? — Igen, igen a Hoitobágy- ra. Megnézni a gulyát. No, meg Debrecenit, azt a nagyon szép várost. .. A boglárlellei buszállomáson népes család száll le a Tatabányáról érkező járatról. Vállalati üdülőbe igyekeznek. — A bányászüdülőbe. Három gyerekünk van. szeretjük a csendet, a nyugalmat, s most együtt jöttünk — mondja Valter József né, miközben megállapítjuk, hogy sajnos, egy megállóval később szálltak le a kelleténél. így aztán még több mint egykilométenteis gyalogtúra vár rájuk. — Nyáron is eljövünk egy hétre, hogy a gyerekek élvezhessék a nyár örömeit is a Balatonnál; sikkor majd Almádiba megyünk — magyarázza a férj. — Ilyenkor alig van szervezett program a tó partján .. . — Ennek örülök a legjobban. Két hétig, azt hiszem, ez lesz az igazi kikapcsolódás! Sportfölszerelést hoztunk, s eljött velünk a család kedvence, Dóra, a nagy fülű spániel is. A tó pántján, a mólón és a sétányokon alig látni egykét embert. Akik most jönnek „nyaralni”, a magányt, a csöndet keresik. K. Zs. SOMOGYI NÉPLAP t
