Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

Sokat szenvedett lengyel testvérvárosunk, Ciechanów és környéke is a második vi­lágháború idején. 1939 szep­temberének első napjaiban Mlawa előterében négynapos hősies ütközetet vívott a len­gyel Módiin hadsereg a tá­madó. túlerőben levő német erőkkel. Az ütközet után a lengyel csapatok harcolva vonultak vissza Módiin és Narew felé. BARÁTOK KÉZFOGASA Hősök nyomában Bulgáriai találkozások Bizonyára nemcsak ne­kem.. mindenki másnak hosszú ideig emlékezetes marad az a kellemes érzés, amely külföldön járva a honi táj — város, község — neve hallatán keletkezik bennünk. Amikor egy ma- gyaf település, folyö, hegy neve villan föl az idegen szavak sodrában. Hátha az még szőkébb hazánkat idé­zi! így voltam nemrég bul­gáriai testvérmegyénk szék­helyén, Kardzsaliban járva kétszer is. Nem a hivatalos beszélgetésekre gondolok, amelyeken természetesnek tartottam Somogy, Kaposvár és más helységnevek emle­getését. hanem a véletlen találkozásokra. Késő éjszaka érkeztem szállásomra, a hegyoldali pihenoházba. Kísérőimtől elköszönve éppen csak a zakómat tettem le, amikor kopogtak az ajtón. Szavam­ra az épület éppen ügyele­tes portása lépett be, kezé­ben egy üveg vörös bort szorongatva. Bulgárul ma­gyarázta, közben mutogatás­sal segített megértetni: sa­ját terméséből szeretne meg­kínálni. Egy pillanatra meg­ijedtem : hogyan fogunk tár­salogni egymással, amíg a bor el nem fogy. De már az első pohár után elhang­zott egy somogyi község — Görgeteg — neve. Aztán Bá­bod, Nagyatád, majd Kapos­vár következett. Ha jól ér­tettem, ide sebesülten hoz­ták. Gyorsan 'kiderült, ha nem is beszéltük egymás nyelvét: ő is tagja Volt a híres Rodope hadosztálynak, amely megyénk felszabadí­tásáért harcolt. Másnap este Szófiában egy kisvendéglőbe tértünk be kí­sérőmmel. kardzsali testvér­lapunk egy rovatvezetőjé­vel. A magas, jó hatvanas pincérnek elmondta a ba­rátom — legalábbis erre kö­vetkeztettem később —, hogy magyar vagyok. A felszol­gáló mosolyogva felém for­dult, és így köszöntött: — Jo estet! Kicsit tudok ma­gyarul, Kévés szó. — Aztán a homlokára mutatott, s in­tett, jelezve, hogy rég volt. sokat felejtett. De a közsé­gekét — akár csak kaf- dzsali portás ismerősöm — hibátlanul sorolta. Igen, itt harcolt ő is. Jó lett volna beszélgetni élmé­nyeiről, de tolmács hiányá­ban annak is örültem, hogy szegényes orosz szókincsem­mel a legszükségesebbekben megértetem magam a kollé­gámmal. így hát maradt a jó érzés: íme, itt egv. szófiai pincér, aki megjárta me­gyénk délnyugati vidékét, egészségben visszatért, nem felejtve egy sor somogyi község nevét. P. L. 1 Vendégeket fogad az Arpezosz Kardzsali testvérváros új büszkesége az Arpezosz szál­loda, amelyet a Bolgár Kom­munista Párt XII. kongresz- szusának tiszteletére határidő előtt adtak át, A csupa már­vány hotel sok külföldit fo­gad, a Balkanturiszt ugyanis több csoportot visz oda min­den hónapban. Vöröskatonák hozták el a szabadságot A megszállók Észak-Ma- zowszét Kelet-Poroszország- hoz csatolták és létrehozlak a cieczhanówi kormányzósá­got. Az egész területet csend­őrhálózattal fonták be, emel­lett egyenlő . távolságban Wehrmacht-egységeket tele­pítettek. Germanizálták a helységek nevét, a hivatalos nyelv a német lett. Elrendelték a ki­járási tilalmat, bezárták az iskolákat, megsemmisítették a könyvtárakat, a múzeumo­kat, az archívumokat. A len­gyel lakosság körében igye­keztek fékezni a népszaporu­latot, többek között a házas­ságkötés lehetőségeinek kor­látozásával. Különösen vad terror dühöngött Ciechanów- ban, ahol a megszállók né­met »-kulturális« központot akartak létrehozni. Ebből a célból 1940 tavaszán elkezdő­dött Ciechanów átépítése ne­meit várossá. A tervek sze­rint az eredeti épületekből csak a vár és a plébánia- templom maradt volna meg, mint az állítólagos német kultúra két maradványa. A kitelepítésekre, a kínzá­sokra, a megsemmisítésié vá­laszolt az ellenállási mozga­lom. A partizánok szabotázs­akciókat. hajtottak végre. 1944-ben a tájegység nyugati részén megalakult a Népi Hadsereg Mazowszei Föld Fiai elnevezésű dandárja, amelv aztán sikeres harcokat vívott. 1944-ben a Lengyel Mun­káspárt hozzákezdett az úgy­nevezett konspirációs taná­csok megalakításához. Észak- Mazows-ze számára a felsza­badulást a Vörös Hadsereg januári offenzivája hozta meg, 1945'ben. Közkedveltek a nyelidnvói fafeldolgozó kombinát aján­déktárgyai. A képen is lát­ható hagyományos Matrjosa- babából szinte nem tudnak eletet gyártani, hiszen eb­ből minden turista visz ha­za. Nagy sikert értek el olimpiai Misa mackójukkal. Ezért oklevelet kaptak. rw Őrzik a hagyományokat Aki már járt a szomszédos Jugoszláviában, tudja, milyen sok jele van a munkásmoz­galmi és a forradalmi ha­gyományok őrzésének Bjelo- várcm és a hozzá' tartozó tíz községben. Sok a látogatója a Joszip Broz Tito ottani tevékenysé­gét bemutató bjelovári váro­si múzeumnak, joszip Broz fémmunkás, aki részt vett az októberi forradalomban, 1921-től 1925-ig ott dolgozott; abban az időben tagja volt a Jugoszláv Kommunista Párt bjelovári kerületi bizottságá­nak. A múzeum gazdag anyaga híven tükrözi ezt az időszakot. A második világh áiború ke­gyeden időszakára emlékez­tet a bjelovári emléktemető, ahol a fasizmus áldozatai nyugosznak. Több mint har­mincegyezer harcos vett részt az 1941—45-ös forrada­lomban és járult hozzá a fa­sizmus fölött aratott győze­lemhez. A terület népfelsza­badító hadseregében és a jugoszláv ellenállási mozga­lom brigádjaiban hatszázót- venhat magyar harcolt par­tizánként, S amit ma sem felejtenek el:' több mint ti­zenhétezren estek a fasiszta terror és a harcok áldoza­tául. Ennek állítottak emlé­ket Koprovnicán, Daruváron is. Emlékhely a moszlavai domboktól körülölelt Gáres- nica is, amely az Ilova folyó mellett terül eL A podgán­cs i részen monumentális em­lékművet emeltek 1967-hgn. Tito elnök leplezte le a moszlavinai nép forradalmá­nak emlékére. Ugyancsak ő avatta föl a forradalom na­gyon szép ka mens/, kői emlék­művét is. Az egykori harcmezön ma len terem. Azok, akik népünknek el­hozták a szabadságot, évek­ben, kilométerekben nehezein mérhető utat tettek meg Magyarországig. Sokat tud­nak erről mondani testvér­megyénkben is, hiszen a fővárost, Moszkvát védték a katonák, a partizánok a Nagy Honvédő Háború kez­detétől. E harcok jelképe Rzsev városa, amely légvonalban ezerötszáz kilométerre van tőlünk. Az ország minden részéből utaznak ocja pio­nírok, diákok, sorkatonák. A hősök nyomában útvona­lon az utolsó töltényükig harcoló komszomolista par­tizánok történetét is megis­merik. Mindegyik csoport ellátogat a Pasa Szaveljeva utcába. Ott született a név­adó, a későbbi legendás hí­rű partizán, akit a fasiszták élve égettek el, amikor el­fogtak. Aki példaképet akar vá­lasztani, itt valóban talál erre méltó hősöket. Ezen a tájon senki sem felejti el azt a tizenhét hónapot, amíg a német megszállás tartott. A hatezer házból csak há­romszáz maradt épségben. Rzsev hatvanezer lakosából háromszázhatvanketten él­ték túl a megszállást. Ha külföldről vagy az ország más tájáról érkezik oda va­laki. néha megállnak velük, s megmutatják az elvadult gyümölcsfákat. Csak ezek jelzik, hogy valamikor falu volt ott. Nem túlzott a korabeli új­ság, amikor puszta, néma tájként írta le Rzsev környé­két, ahol csak a kemencék és a kutak, a tűz és a víz maradt, még a földet is robbanások szántották föl. S mi volt a harcok után? Ötvenkilométeres körzet­ben csak a tűzvészek nyoma, bomba tölcsérek, emberek és jószágok csontjai. Ötszáz falu közül négyszázh uszat leromboltak és fölperzseltek. Persze nemcsak erről ír­hattak a krónikások, hanem a hősökről is, akik kato­naként, partizánként minden talpalatnyi földet, minden fát, épületet, telefonoszlopot önfeláldozóén védtek — hogy elvonják a németek erejét a moszkvai, később pedig a sztálingrádi táma­dástól. Harmincnyolc évvel ez­előtt, 1943. március 3-án szabadult föl Rzsev. Most már behegeditek a sebek, kifejlődött az ország hatá­rain túl is neves ipara. Az emberek azonban nerti fe­lejtik a nehéz napokat, to­vábbadják emlékeiket gyer­mekeiknek, unokáiknak — a hőstettekről. S új krónikások is jelent­keznek; Vjacseszlav Lecmyi- dovics Kondratyev a legne­vesebb. Ma Moszkvában él és alkot, azonban számtalan szállal kötődik a városhoz és környékéhez. A tollat is éppen az ottani kemény és véres harcok emléke adta kezébe. Annyi év után sem tudta felejteni, hogyan küz­döttek egy-egy méternyi te­rületért. s mennyi áldoza­tot Követeltek a harcok. Ami­kor már írt valamennyit gondolt egyet, s elutazott Rzsevbe. Gyalog végigjárta azokat a helyeket, ahol a lö­vészszázadával keményen álltáit a németek meg-meg- újuló támadásait. Aztán egyik novella követte a má­sikat. A Rzsevi füzetek első darabjaként a Szaska jelent A testvérvárosba utazó so­mogyiak is szeretnek sétál­gatni a Volga partján. A ta­nács sokat tesz azért, hogy minél szebb, minél vonzóbb legyen a nagy orosz folyó kalinyini szakasza. A városi tervezőintézet most készítette el a folyó két meg a Diruzsba Narodov (Népek Barátsága) című fo­lyóiratban. Nagy visszhan­got váltott ki az olvasók és a kritikusok körében. Elég ha annyit mondunk, hogy már készül a filmváltozata Alekszandr Szurin rendezé­sében,. Az író sokat megfordul olvasótalálkozókon Rzsev városában és környékén. Ott mondta el, milyen nehéz volt a katonáknak. Támadás után visszavonulás követ- t kezett, egy-egy falu számta­lanszor gazdát cserélt. Nem egyszer a nyílt mezőn in­dultak támadásba, még a harckocsik sem támogathat­ták őket. Előfordult, hogy késett az utánpótlás, a tü­zérség a végső esetre tar­talékolta a megmaradt né­hány lövedéket. Akkor egyi­kük sem gondolt arra, hogy mindez hőstett. Szaska sem, a nagy sikert arató elbeszé­lés hőse, akit nem visz rá a lelki is merete, hogy lelőjje a „nyelvként” fogságba esett német egyetemistát, s min­dent elkövet életbenmara- dásáórt. Sokan töltették a kérdést Konidratyevnek. Igaz volt ez? S ő meggyőződéssel vá­laszolta: igaz, s ez nem pu- hányság. A szovjet fiatalo­kat harcolni tanították meg, nem kegyetlenségre. Így még a legnehezebb körül­mények között is emberek tudtak maradni. L. G. Megszépül a Volga partja partjának rendezési tervét. Három sáv húzódik majd a Volga mentén mindkét olda­lon: az egyik a sétálóknak, a másik a fagylaltot, szódát, üdítő italt, újságokat árusí­tóknak, a harmadik pedig a gyermekjátszótereknek. A folyópart képét emelik majd a sétányok, a kis par­kok, az elültetendő sok vi­rág. A terv szerint márvány- lapokkal borítják a vízhez vezető lépcsőket. Egész biz­tos, hogy a hazai és a külföl­di turistáknak is sok örömet szeres a megszépülő Volga- par.t Évről évre többet tu­dunk egymásról A test­vérvárosokba eljutó turis­ták nálunk is, náluk is széles körben elmondják, mit láttak, mit tapasztal­tak a barátoknál. Ez a fi­gyelem különösen felfoko­zott volt az idén, a párt- kongresszusok évében, A Szovjetunióban nemrég fejeződött be, és most tartják Bulgáriában. A nemzetköziség eszméjé­nek szellemében tavaly a szovjet üzemek gyorsab­ban készítették el a ha­zánknak szánt fontos ipa­ri berendezéseket — a XII. pártkongresszus tisz­teletére —, s ugyanígy a magyar vállalatok, gazda­ságok (köztük somogyiak is) fölajánlást tettek az SZKP XXVI. kongresszu­sának tiszteletére a szov­jet export jó minőségű és gyors elkészítésére. Bolgár barátaink a két kongresszus szellemében kezdtek munhaversenyt, s ennek gyümölcseként több fontos létesítményt átadtak Kardzsaliban. Most, amikor hazánk fel- szabadulásának 36. évfor­dulóját ünnepeljük, arra is emlékezünk, hogy sors­fordulónk tette lehetővé az egy eszméért, egy célért küzdő testvérnépek szoros barátságát. A test­vérvárosok gyümölcsöző, szoros kapcsolata szintén ezen alapszik. örülünk egymás sikereinek, és gondjainkról is őszintén beszélünk, amikor talál­kozunk. Mostani összeál­lításunkban a szovjet, bol­gár, lengyel és a jugo­szláv testvérterület sors­fordulóját is fölidézzük. A barátok első kézfogása ak­kor volt, amikor végre el­jött a várva várt szabad­ság. Ez az érzés kőt össze bennünket. SOMOGYI ül NÉPLAP kJ

Next

/
Thumbnails
Contents