Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
Sokat szenvedett lengyel testvérvárosunk, Ciechanów és környéke is a második világháború idején. 1939 szeptemberének első napjaiban Mlawa előterében négynapos hősies ütközetet vívott a lengyel Módiin hadsereg a támadó. túlerőben levő német erőkkel. Az ütközet után a lengyel csapatok harcolva vonultak vissza Módiin és Narew felé. BARÁTOK KÉZFOGASA Hősök nyomában Bulgáriai találkozások Bizonyára nemcsak nekem.. mindenki másnak hosszú ideig emlékezetes marad az a kellemes érzés, amely külföldön járva a honi táj — város, község — neve hallatán keletkezik bennünk. Amikor egy ma- gyaf település, folyö, hegy neve villan föl az idegen szavak sodrában. Hátha az még szőkébb hazánkat idézi! így voltam nemrég bulgáriai testvérmegyénk székhelyén, Kardzsaliban járva kétszer is. Nem a hivatalos beszélgetésekre gondolok, amelyeken természetesnek tartottam Somogy, Kaposvár és más helységnevek emlegetését. hanem a véletlen találkozásokra. Késő éjszaka érkeztem szállásomra, a hegyoldali pihenoházba. Kísérőimtől elköszönve éppen csak a zakómat tettem le, amikor kopogtak az ajtón. Szavamra az épület éppen ügyeletes portása lépett be, kezében egy üveg vörös bort szorongatva. Bulgárul magyarázta, közben mutogatással segített megértetni: saját terméséből szeretne megkínálni. Egy pillanatra megijedtem : hogyan fogunk társalogni egymással, amíg a bor el nem fogy. De már az első pohár után elhangzott egy somogyi község — Görgeteg — neve. Aztán Bábod, Nagyatád, majd Kaposvár következett. Ha jól értettem, ide sebesülten hozták. Gyorsan 'kiderült, ha nem is beszéltük egymás nyelvét: ő is tagja Volt a híres Rodope hadosztálynak, amely megyénk felszabadításáért harcolt. Másnap este Szófiában egy kisvendéglőbe tértünk be kísérőmmel. kardzsali testvérlapunk egy rovatvezetőjével. A magas, jó hatvanas pincérnek elmondta a barátom — legalábbis erre következtettem később —, hogy magyar vagyok. A felszolgáló mosolyogva felém fordult, és így köszöntött: — Jo estet! Kicsit tudok magyarul, Kévés szó. — Aztán a homlokára mutatott, s intett, jelezve, hogy rég volt. sokat felejtett. De a községekét — akár csak kaf- dzsali portás ismerősöm — hibátlanul sorolta. Igen, itt harcolt ő is. Jó lett volna beszélgetni élményeiről, de tolmács hiányában annak is örültem, hogy szegényes orosz szókincsemmel a legszükségesebbekben megértetem magam a kollégámmal. így hát maradt a jó érzés: íme, itt egv. szófiai pincér, aki megjárta megyénk délnyugati vidékét, egészségben visszatért, nem felejtve egy sor somogyi község nevét. P. L. 1 Vendégeket fogad az Arpezosz Kardzsali testvérváros új büszkesége az Arpezosz szálloda, amelyet a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresz- szusának tiszteletére határidő előtt adtak át, A csupa márvány hotel sok külföldit fogad, a Balkanturiszt ugyanis több csoportot visz oda minden hónapban. Vöröskatonák hozták el a szabadságot A megszállók Észak-Ma- zowszét Kelet-Poroszország- hoz csatolták és létrehozlak a cieczhanówi kormányzóságot. Az egész területet csendőrhálózattal fonták be, emellett egyenlő . távolságban Wehrmacht-egységeket telepítettek. Germanizálták a helységek nevét, a hivatalos nyelv a német lett. Elrendelték a kijárási tilalmat, bezárták az iskolákat, megsemmisítették a könyvtárakat, a múzeumokat, az archívumokat. A lengyel lakosság körében igyekeztek fékezni a népszaporulatot, többek között a házasságkötés lehetőségeinek korlátozásával. Különösen vad terror dühöngött Ciechanów- ban, ahol a megszállók német »-kulturális« központot akartak létrehozni. Ebből a célból 1940 tavaszán elkezdődött Ciechanów átépítése nemeit várossá. A tervek szerint az eredeti épületekből csak a vár és a plébánia- templom maradt volna meg, mint az állítólagos német kultúra két maradványa. A kitelepítésekre, a kínzásokra, a megsemmisítésié válaszolt az ellenállási mozgalom. A partizánok szabotázsakciókat. hajtottak végre. 1944-ben a tájegység nyugati részén megalakult a Népi Hadsereg Mazowszei Föld Fiai elnevezésű dandárja, amelv aztán sikeres harcokat vívott. 1944-ben a Lengyel Munkáspárt hozzákezdett az úgynevezett konspirációs tanácsok megalakításához. Észak- Mazows-ze számára a felszabadulást a Vörös Hadsereg januári offenzivája hozta meg, 1945'ben. Közkedveltek a nyelidnvói fafeldolgozó kombinát ajándéktárgyai. A képen is látható hagyományos Matrjosa- babából szinte nem tudnak eletet gyártani, hiszen ebből minden turista visz haza. Nagy sikert értek el olimpiai Misa mackójukkal. Ezért oklevelet kaptak. rw Őrzik a hagyományokat Aki már járt a szomszédos Jugoszláviában, tudja, milyen sok jele van a munkásmozgalmi és a forradalmi hagyományok őrzésének Bjelo- várcm és a hozzá' tartozó tíz községben. Sok a látogatója a Joszip Broz Tito ottani tevékenységét bemutató bjelovári városi múzeumnak, joszip Broz fémmunkás, aki részt vett az októberi forradalomban, 1921-től 1925-ig ott dolgozott; abban az időben tagja volt a Jugoszláv Kommunista Párt bjelovári kerületi bizottságának. A múzeum gazdag anyaga híven tükrözi ezt az időszakot. A második világh áiború kegyeden időszakára emlékeztet a bjelovári emléktemető, ahol a fasizmus áldozatai nyugosznak. Több mint harmincegyezer harcos vett részt az 1941—45-ös forradalomban és járult hozzá a fasizmus fölött aratott győzelemhez. A terület népfelszabadító hadseregében és a jugoszláv ellenállási mozgalom brigádjaiban hatszázót- venhat magyar harcolt partizánként, S amit ma sem felejtenek el:' több mint tizenhétezren estek a fasiszta terror és a harcok áldozatául. Ennek állítottak emléket Koprovnicán, Daruváron is. Emlékhely a moszlavai domboktól körülölelt Gáres- nica is, amely az Ilova folyó mellett terül eL A podgáncs i részen monumentális emlékművet emeltek 1967-hgn. Tito elnök leplezte le a moszlavinai nép forradalmának emlékére. Ugyancsak ő avatta föl a forradalom nagyon szép ka mens/, kői emlékművét is. Az egykori harcmezön ma len terem. Azok, akik népünknek elhozták a szabadságot, években, kilométerekben nehezein mérhető utat tettek meg Magyarországig. Sokat tudnak erről mondani testvérmegyénkben is, hiszen a fővárost, Moszkvát védték a katonák, a partizánok a Nagy Honvédő Háború kezdetétől. E harcok jelképe Rzsev városa, amely légvonalban ezerötszáz kilométerre van tőlünk. Az ország minden részéből utaznak ocja pionírok, diákok, sorkatonák. A hősök nyomában útvonalon az utolsó töltényükig harcoló komszomolista partizánok történetét is megismerik. Mindegyik csoport ellátogat a Pasa Szaveljeva utcába. Ott született a névadó, a későbbi legendás hírű partizán, akit a fasiszták élve égettek el, amikor elfogtak. Aki példaképet akar választani, itt valóban talál erre méltó hősöket. Ezen a tájon senki sem felejti el azt a tizenhét hónapot, amíg a német megszállás tartott. A hatezer házból csak háromszáz maradt épségben. Rzsev hatvanezer lakosából háromszázhatvanketten élték túl a megszállást. Ha külföldről vagy az ország más tájáról érkezik oda valaki. néha megállnak velük, s megmutatják az elvadult gyümölcsfákat. Csak ezek jelzik, hogy valamikor falu volt ott. Nem túlzott a korabeli újság, amikor puszta, néma tájként írta le Rzsev környékét, ahol csak a kemencék és a kutak, a tűz és a víz maradt, még a földet is robbanások szántották föl. S mi volt a harcok után? Ötvenkilométeres körzetben csak a tűzvészek nyoma, bomba tölcsérek, emberek és jószágok csontjai. Ötszáz falu közül négyszázh uszat leromboltak és fölperzseltek. Persze nemcsak erről írhattak a krónikások, hanem a hősökről is, akik katonaként, partizánként minden talpalatnyi földet, minden fát, épületet, telefonoszlopot önfeláldozóén védtek — hogy elvonják a németek erejét a moszkvai, később pedig a sztálingrádi támadástól. Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1943. március 3-án szabadult föl Rzsev. Most már behegeditek a sebek, kifejlődött az ország határain túl is neves ipara. Az emberek azonban nerti felejtik a nehéz napokat, továbbadják emlékeiket gyermekeiknek, unokáiknak — a hőstettekről. S új krónikások is jelentkeznek; Vjacseszlav Lecmyi- dovics Kondratyev a legnevesebb. Ma Moszkvában él és alkot, azonban számtalan szállal kötődik a városhoz és környékéhez. A tollat is éppen az ottani kemény és véres harcok emléke adta kezébe. Annyi év után sem tudta felejteni, hogyan küzdöttek egy-egy méternyi területért. s mennyi áldozatot Követeltek a harcok. Amikor már írt valamennyit gondolt egyet, s elutazott Rzsevbe. Gyalog végigjárta azokat a helyeket, ahol a lövészszázadával keményen álltáit a németek meg-meg- újuló támadásait. Aztán egyik novella követte a másikat. A Rzsevi füzetek első darabjaként a Szaska jelent A testvérvárosba utazó somogyiak is szeretnek sétálgatni a Volga partján. A tanács sokat tesz azért, hogy minél szebb, minél vonzóbb legyen a nagy orosz folyó kalinyini szakasza. A városi tervezőintézet most készítette el a folyó két meg a Diruzsba Narodov (Népek Barátsága) című folyóiratban. Nagy visszhangot váltott ki az olvasók és a kritikusok körében. Elég ha annyit mondunk, hogy már készül a filmváltozata Alekszandr Szurin rendezésében,. Az író sokat megfordul olvasótalálkozókon Rzsev városában és környékén. Ott mondta el, milyen nehéz volt a katonáknak. Támadás után visszavonulás követ- t kezett, egy-egy falu számtalanszor gazdát cserélt. Nem egyszer a nyílt mezőn indultak támadásba, még a harckocsik sem támogathatták őket. Előfordult, hogy késett az utánpótlás, a tüzérség a végső esetre tartalékolta a megmaradt néhány lövedéket. Akkor egyikük sem gondolt arra, hogy mindez hőstett. Szaska sem, a nagy sikert arató elbeszélés hőse, akit nem visz rá a lelki is merete, hogy lelőjje a „nyelvként” fogságba esett német egyetemistát, s mindent elkövet életbenmara- dásáórt. Sokan töltették a kérdést Konidratyevnek. Igaz volt ez? S ő meggyőződéssel válaszolta: igaz, s ez nem pu- hányság. A szovjet fiatalokat harcolni tanították meg, nem kegyetlenségre. Így még a legnehezebb körülmények között is emberek tudtak maradni. L. G. Megszépül a Volga partja partjának rendezési tervét. Három sáv húzódik majd a Volga mentén mindkét oldalon: az egyik a sétálóknak, a másik a fagylaltot, szódát, üdítő italt, újságokat árusítóknak, a harmadik pedig a gyermekjátszótereknek. A folyópart képét emelik majd a sétányok, a kis parkok, az elültetendő sok virág. A terv szerint márvány- lapokkal borítják a vízhez vezető lépcsőket. Egész biztos, hogy a hazai és a külföldi turistáknak is sok örömet szeres a megszépülő Volga- par.t Évről évre többet tudunk egymásról A testvérvárosokba eljutó turisták nálunk is, náluk is széles körben elmondják, mit láttak, mit tapasztaltak a barátoknál. Ez a figyelem különösen felfokozott volt az idén, a párt- kongresszusok évében, A Szovjetunióban nemrég fejeződött be, és most tartják Bulgáriában. A nemzetköziség eszméjének szellemében tavaly a szovjet üzemek gyorsabban készítették el a hazánknak szánt fontos ipari berendezéseket — a XII. pártkongresszus tiszteletére —, s ugyanígy a magyar vállalatok, gazdaságok (köztük somogyiak is) fölajánlást tettek az SZKP XXVI. kongresszusának tiszteletére a szovjet export jó minőségű és gyors elkészítésére. Bolgár barátaink a két kongresszus szellemében kezdtek munhaversenyt, s ennek gyümölcseként több fontos létesítményt átadtak Kardzsaliban. Most, amikor hazánk fel- szabadulásának 36. évfordulóját ünnepeljük, arra is emlékezünk, hogy sorsfordulónk tette lehetővé az egy eszméért, egy célért küzdő testvérnépek szoros barátságát. A testvérvárosok gyümölcsöző, szoros kapcsolata szintén ezen alapszik. örülünk egymás sikereinek, és gondjainkról is őszintén beszélünk, amikor találkozunk. Mostani összeállításunkban a szovjet, bolgár, lengyel és a jugoszláv testvérterület sorsfordulóját is fölidézzük. A barátok első kézfogása akkor volt, amikor végre eljött a várva várt szabadság. Ez az érzés kőt össze bennünket. SOMOGYI ül NÉPLAP kJ
