Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

Több állás, több pénz s Szövőszék mellett ! Ügyészségi vizsgálat megyénkben Érdekes ügyészségi ' zs- gálat zajlott le nemrég me- gyénikben. Célja a szakta­nácsadói tevékenység, a má­sodállások, mellékfoglalko­zások törvényességének el­lenőrzése volt. 1976-ban már végeztek ilyen vizsgá­latot, és akkor sok kifogá­solni valót találtak. Gyakori volt az álláshalmozás, a munka nélküli jövedelem- szerzés, a harácsolás, a spe­kuláció. Azóta számos vál­tozás történt. 1979-ben mó­dosították a Munka Tör­vénykönyvét, munkaügyi mi­niszteri rendelet jelent meg, tehát időszerűvé vált most egy újabb vizsgálat. Dr. Sza- botin István megyei fő- ügyészhelyettessel a tapasz­talatokról beszélgettünk. — A legáltalánosabb hiba a formai előírások megsze­gése. Lépten-nyomon talál­koztunk ilyennel. A rosszul vezetett nyilvántartások mi­att ellenőrizhetetlen egy-egy dolgozó főálláson kívüli te­vékenysége, így lehetőség van az álláshalmozásra. Egy másik lényeges tapasztalat: a vállalatoknak módjuk van arra, hogy saját dolgozóju­kat mellékfoglalkozásban alkalmazzák, de ilyennel csak elvétve találkoztunk. 73 szervnél végeztünk vizs­gálatot, s ezek a vállalatok, szövetkezetek 318 dolgozót foglalkoztatnak főálláson kí­vül. Ebből csak 8 saját dolr gazót alkalmaznak mellék­foglalkozásban, és 18-cal megbízásos munkaviszonyt létesítettek a főfoglalkozás mellett. Amikor mindezt szóvá tettük, a válasz álta­lában az volt, hogy a külön­böző másodállásos munkakö­rök betöltéséhez nincs meg­felelően képzett dolgozójuk. — Á korábbi vizsgálatban sző esett a szaktanácsadói tevékenységről, mely sok he­lyen formális munka volt. Mi a helyzet jelenleg? — Egyetlen ilyen esettel sem találkoztunk. Ez az egyik pozitív változás, amit tapasztaltunk. Ma már rit­kább az álláshalmozás is. Korábban gyakori volt, hogy egy embernek a főállásán kívül még másodállása és öt-hait mellékfoglalkozása volt, ezek jó része olyan, sírni mögött igazi munka nem állít, viszont pénzt kapott ér­te. Persze hasonló esetekkel most i® találkoztunk. A me­gyei tanács vb. ÉKV-osztá- lyánale egyik útfelügyelője például — mint a Somogyi Néplap már írt erről — tár­sadalmi tervezésért — kü­lönböző címen, a saját és a felesége nevére — két év alatt 160 ezer forintot vett föl a kaposvári járás taná­csaitól. Amikor erre felhív­tuk az illetékes tanácsi ve­zető. figyelmét, alapos vizs­gálatot rendelt el, és kide­rült, hogy bizony a társadal­mi tervezéssel nincs min­den rendben. Az ilyen ese­tek megelőzése végett ezen a téren szigorúbb lesz az el­lenőrzés. — Gyakran hallunk olyan­ról is, hogy megkérdőjelez­hető a másodállás fenntartá­sának szükségessége. — Találtunk ilyen példát. Kaposváron a ATI négy dol­gozót alkalmazott havi 256 órában, rutinpálya kialakí­tására. A szennai tsz köz- ségszépítői munkakörben foglalkoztatott egy dolgozót havi. 500 forintért. Kirívó eset volt Kaposváron a köz- gazdasági szakközépiskoláé, ök a Kögáz egyik dolgozó­ját — a vállalat engedélye nélkül — alkalmazták havi 1100 forintért a gázfogadó állomások, a gázkazán körül szükséges műszaki teendők ellátására. Ugyanakkor az iskola 1979-ben átalánydíjas szerződést kötött a Kalorex Tüzeléstechnikai Vállalattal — a díj 38 ezer forint — ugyanerre a munkára. — Álláshalmozás, munka nélküli jövedelemszerzés elő­fordult-e? — Néhány példát említek. Áz egyik városi iskola gaz­Kétévenként — ezúttal május 27-én, 28-án és 29-én — ötödik alkalommal rende­zik. még. Debrecenben az or­szág valamennyi színházmű- szaki szakemberét érintő szakmai tanácskozást. Az idén terítékre kerül a szín­háztechnika szakembereitől származó újítások sorsa, a munkavédelem, valamint a közművelődés és . színház kapcsolata. Az eddigiektől eltérő különlegessége ezen összejövetelnek, hogy — tekintettel a színházi szak­munkások utánpótlásának kínzó gondjára — különös figyelemmel hívja meg mindazokat, akik a legkü­lönfélébb szakmákban a színházi kívánalmak szak­értői. Hiszen a „civil” szak­mában dolgozók közül keve­sen tudnak arról, hogy a színházaknak éppúgy szük­ségük van festőkre, asztalo­sokra, kárpitosokra, lakato­sokra', cipészekre, elektro­mos szakemberekre, mint a termelő vállalatoknak. Igaz, dasági igazgatóhelyettese havi 800 forintért vállalta a zeneiskola gazdasági ügyei­nek intézését, ugyanakkor — engedély nélkül — a szob­rásztelepen könyvelői teen­dőket látott el 600 forintért, és hasonló munkát végzett havi 1600-ért a lakásfenn­tartó szövetkezetnél. Egy üzemorvos. 6200 forintos alapfizetése mellett még má­sik három üzemben látta el ezt a munkát, s negyedik­ként az ATI-nál vizsgázta­tott. De említhetném aiz egyik nagyközség körzeti or­vosának esetét is, aki elvál­lalta, hogy 250 forint tiszle- letdíjért az öregek napközi otthonában is ellátja az or­vosi teendőket, ezzel szem­ben egy év alatt egyszer sem rendelt az otthonban. Ter­mészetesen vissza kell fizet­nie a felvett pénzt. — A tapasztalatok össze­gezésével véget ért-e a vizs­gálat? — Az ellenőrzéseket to­vább folytatjuk. Elmegyünk azokhoz a vállalatokhoz, szervekhez, amelyekhez most nem jutottunk el. Még csak annyit, hogy az említett példák múlt időben érten­dőik. Ugyanis a vizsgálat után tíz felszólalást, negy­vennyolc jelzést tettünk a munkahelyi vezetőknek, így a hibákat megszüntették. különleges tu.dás, készség birtokában. A szakmai utánpótlás helyzete ebben a pillanatban kétségbeejtő. Lassan nyug­díjba vonulnák a szakmát speciálisan ismerő szakem­berek, mások pedig vagy nem tudnak róla, hogy a szín­házaknak égető szükségük van — nemcsak e néhány felsorolt szakmában, hanem ezenkívül még igen sok terü­leten — fiatal szakemberek­re, vagy akik tudnak róla, azokat a sajátos munkaidő­beosztás riasztja el. Nos, az idei színháztech­nikai napok szervező bizott­sága számit azokra is, akik szeretnének megismerkedni a színházi világ technikai csodáival. Egy kiállításon bemutatják mindazokat az egyéni fantáziát, rátermett­séget. bizonyító alkotásokat, amelyek egyes színházaink műhelyéből kerülnek ki. Szerepelnek a sajátos masz- kírozási, a fegyverkiészítési, a kellékbú tor-mecha ni kai Barátságos, kellemes han­gulatot árasztó, ízlésesen be­rendezett otthonuk van Borbás Mihályéknak Lakó- csa központjában. A szo­bákban mindenütt jellegzetes délszláv népi motívumokkal készült szőttesek. Ezek is arról vallanak, hogy a házi­asszony őrzője és tovább- adója az itt élő nemzetiség szép hagyományainak. Erről vall a konyha sarkában az öreg szövőszék is, amelyen épp egy fekete—piros térítőt készít. — Csaknem százesztendős ez a szövőszék — mondja—; úgy örököltem. Valamikor kézzel faragták. Múzeumi ritkaságnak is elmenne, mert ma már ilyet nem készíte­nek. Közben • szaporán végzi munkáját, a „dobáló” szem­kápráztató gyorsasággal jár a kezében. S miközben nő a terítő, munkájáról, az után­pótlás gondjairól beszélge­tünk vele. — Nagyanyámtól tanultam meg szőni, 12—13 esztendős koromban. Azóta önállóan csinálom . .. Szívesen taníta­nék fiatalokat is, hogy le­gyen majd, aki folytatja, de a mai lányoknak már más az életcélja. Néhány asz- szoriy: Romolics Józsefné, Kovacsevics Vincéné és Ko- vacsevics Istvánná nálam ta­nult, s előfordul, hogy egy- egy mintát én osztok be ne­kik, ők meg a sima szövést készítik el. Szépen, szorgal­masan dolgoznak. Bár lenne több fiatal, aki kedvet kap­na hozzá! Újítások legérdekesebbjei — többnyire vidéki színházak közösségeinek alkotásai. Ta­lán azért, mert a vidéki tár­sulatok műhelymunkáikban szinte teljesen magukra van­nak utalva, és sok új bemu­tató színpadra állításában csupán saját erejükre tá­maszkodhatnak. Ez a tanácskozás szeretné egyben azt is bizonyítani, hogy a mostoha körülmé­nyekre való hivatkozás csu­pán. kibúvó azoknak, akik nem egyenrangú alkotó part­nerként vesznek részt egy- egy színházi előadás techni­kai kivitelezésében. Egyfajta esztétikai, emberi, erkölcsi hatás mindnyájun­kat ér néhány színházi él­ménykapcsán; ideje hát ész- i*evenni, hogy ezt a speciá­lis „szakmát” nem csupán a plakáton szereplő rangos ne­vek fémjelzik, hanem a tech­nikai csodák, technikai min­dennapok alkotó társainak munkája is. ­R. E. D. T. Harminc éve vezeti Bor­bás Mihályné a Pécsi Házi­Színháztechnika — gondokkal Híva, a múzeum- város Híva egyik építészeti remekműve a Muhamed-Aminhana medresze. Helyreállítása után itt nyitják meg a Hiva-szállót Híva Közép-Ázsia egyik legidősebb városa — az északról délre és keletről nyugatra vezető kereskedel­mi utak központjában. Itt találkoztak az Indiából. Ará­biából, Perzsiából, Kínából, Bizáncból, Oroszországból, Mongóliából érkező karavá­nok. Hivát a X. századi arab források említik először vá­rosként, bizonyos régészeti leletekből azonban arra le­het következtetni, hogy már az időszámításunk előtti év­ezredben is emberi település volt. E város a XVI. század második felétől játszott je­lentős szerepet Közep-Ázsia életében. Egymást váltották az év­századok, az uralkodók; a vá­rta sokat szenvedett a kü­lönböző feudális háborúktól, elpusztult, majd ismét hely­reállították. Mindez tükröző­dik építészeti megformálásá­ban is. Az elmúlt századok neves mesterei alakították ki a város -építészetere jel­lemző stílust, az épületek díszítésére szívesen alkal­mazva fát és majolikát. Hiva ma múzeumváros. Minden utcája, minden háza a régi. mesterek nagyszerű tudását dicséri. Büszkén tör­nek az ég felé a karcsú mi­naretele, szikrázik a nap a kerek lazúrkupolákom, bás­tyákon. Az üzbég népnek ezt a nagyszerű építőművészeti emlékét gondosan ápoljak a műemlékvédők. ipari' Szövetkezet lakócsai részlegét, ö adja ki a fel­adatokat és ö gyűjti össze a bedolgozóktól a kész párná­kat. futókat és térítőkét. Ami­kor ez a munka kezdődött, alig tizen dolgoztak itt; je­lenleg ötven asszony foglal­kozik Lakócsán, Tótújfalu­ban és Szentborbáson dél­szláv népi szőttesek készíté­sével. Az alapítók közé tar­tozik — és rendszeresen dol­gozik — Fucskár Pálné, Frankovics Györgyné és Hor­váth Józsefné is. Évente át­lag három millió forint ér­tékű szőttes kerül ki a ke­zükből. — Szövetkezetünk az or­szág hatvankét népművésze­ti boltjának szállít — mond­ja Borbásmé —, s réndszere- sen kerül belőle exportra: Dániába, Svédországba, Finnországba, --..Bulgáriába. Térítőinkét, futóinkat, pár­náinkat Barcson és más - vá­rosokban kiállításokon is be­mutatták. Lassan befejezi a ’ térítőt. Ebédre hazaérkező férje tü­relmesen vár, míg felesége1 elkészül a munkával. Mi is elköszönünk Borbás Miháiy- nétól. Így búcsúzik,; — Éveket töltöttem e régi szövőszék mellett, sok ezer különböző szőttest készítet­tem. Szeretem ezt a mester­séget. Nagyon örülök, hogy munkám és a többi bedolgo­zó asszony munkája nyo­mán hazánk különböző tá­jaira meg jó néhány or­szágba eljutnak a délszláv szőttesek; örömem azonban akkor lenne teljes, ha több fiatal is jelentkezne, hogy ö is ápolni akarja hagyomá­nyainkat. Sz. L. Rokkantak — rokkantnyugdíj nélkül Ki kapíh at rokkantsági nyugdíjat? Az új jogszabály értelmében három feltétele van: az orvosilag megállapí­tott rokkantság, az igénylő életkorához előírt szolgálati idő, s végül, hogy a rokkant ne dolgozzék, illetve a kere­sete lényegesen alacsonyabb legyen a megrokkanása előt­tinél. A rokkantsági nyug­díjra való jogosultságot azonban egyénenként eltérő esetek sokasága is befolyá­solja. Megyénkben csaknem hétezren kapnak rokkant­nyugdíjat, baleseti járadékot, és sokan, noha sérültek, jo­gilag mégsem kaphatnak anyagi juttatást... — Aki a rokkantsága előtt kevesebbet dolgozik napi nyolc óránál, nem számít rendszeresen dolgozónak, ak­kor pedig rokkantsági nyug­díjra nem jogosult; csu­pán abban az esetben, ha a baleset után mun­kaidejét tovább csök­kentik — mondja Sárdi Gyu­la, a Somogy megyei Társa­dalombiztosítási Igazgató­ság nyugdíjellátási osztályá­nak vezetője. — A rokkant­sági nyugdíjra való jogo­sultságot befolyásoló szem­pontokról a napokban a Mozgássérültek Somogy me­gyei Egyesületének tartot­tunk előadást; a résztvevők kérdéseiből is kiderült, hogy a három feltételt nem lehet merev kategóriaként kezel­ni. — Mi okozza a legtöbb gondot az elbírálásnál? — Az egyik mozgássérült j elmondta; rokkantságakor megállapított egészségi álla­pota az évek során tovább romlott. Kérheti-e rokkant- nyugdijának növelését? Igen; ha az ismételt orvosi vizsgálat állapotrosszabbo­dást jelez, minden további nélkül emelhetjük a nyug­díj összegét. Vagy egy má­sik példa: egy rokkantnyug­díjas órás működési enge­délyt váltott. Kérdése az volt, hogy vajon hány órát dolgozhat, hogy továbbra is jogosult legyen a rokkant­nyugdíjra? Erre vonatkozó­lag n.ipcs megkötés, mivel a javító, szolgáltató, karban­tartó munka nem tekinthető keresőfoglalkozásnak; sem.a munkaidő, sem a kereset nem határozható meg. Tehát annyit dolgozhat, amennyit bír. — Azoknak a rokkantak­nak, akiknek épp a rok­kantság miatt nem lett meg­felelő időtartamú a munka- viszonyuk, milyen anyagi segítséget tudnak adni? — Rendszeres szociális se­gélyt utalhat ki a tanács, de csak ha az egész család, il­letve az eltartók életkörül­ménye, jövedelemviszonya indokolja, — Mi az Önök tapasztala­ta: vannak-e. akik csupán a rokkantnyugdíjból akarnak élni? — Van bizonyos törekvés a nyugdíjra: az indokoltnál többen kérik ugyanis nyug­díjaztatásukat. Figyelembe kell azonban venni, hogy a vállalatok sem tudnak min­dig megfelelő munkakört adni a sérülteknek. Akiknél az orvosi bizottság csak rész­leges rokkantságot állapít meg, azt a munkaadónak kell elhelyeznie könnyebb munkakörben. Ha ezt nem tudja megtenni, az ügy „el­folyik”, és akikor már sen­kihez sem tartozik. Pedig a munkaadónak kötelessége volna a segítségnyújtás! Igen sok kérelem érkezik hoz­zánk ezzel kapcsolatban... 'A könnyebb munkakör . hiánya különösen a nehéz fizikai munkát végzőket sújtja, fő­ként azokat, akik segédmun­kásként dolgoztak. — Hová fordulhatnak, ha az orvosi bizottság elutasítja teljes rokkanttá nyilvánítá­sukat? — A másodfokú orvosi bi­zottsághoz : az a kérelem alapján felülvizsgálja az ügyet. Onnan azonban nincs tovább út; indokolt esetben marad a szociális segély, il­letve a szociális járadék. A. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents