Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-03 / 79. szám
RR Önerőből — önérdekből Felnőttszakmunkás-képzés a cukorgyárban Cukoripari szakmunkásképző tanfolyam kezdődött február 16-án a Kaposvári Cukorgyárban. A résztvevők a gyárban régebben dolgozó betanított munkások és a már szakmával rendelkező karbantartók közül kerültek ki. — A tanfolyamot a kampány- alatt kezdtük szervezni — mondja Csajdgh y Károly osztályvezető. — összesen huszonhatan jelentkeztek. s huszonhárom és ötvenéves »hallgatónk« is van. Tíz évvel ezelőtt már indítottunk egy ilyen tanfolyamot, akkor a jelentkezők 85 százaléka megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt. Az elmúlt néhány évben újra éreztük a dolgozók cukoripari ismereteinek hiányát. Képesítés nélküli embereink között jó néhányan vannak, akik betanított munkásként elegendő tapasztalatra tettek szert, de a cukorgyár szinte »kétlaki« életet él, és a karbantartók között is sokan vannak, akik a kampány alatt technológiai jellegű beosztásban dolgoznak. Például a cukorfőzők, a centri-: fuga- és a lepárlókezelők; számukra is elengedhetetlen a gyártás folyamatának ismerete. — Milyen formában folyik az oktatás? Mi adta a téma és a módszertan alapjait? — A tanfolyam kétéves. Kampány idején nem tudunk foglalkozni az emberekkel, hiszen éjjel-nappal, három műszakban dolgozik a gyár. Az első évben, vagyis az idén vannak az alapozó tárgyak: a matematika, a fizika, a kémia, a biológia, továbbá a szakrajz, az elektrotechnika és az üzemgazdaságtan. A »diákok" hetente három alkalommal ötórás képzést kapnak, tehát az oktatás elég intenzív. Az idén 270 órát tartunk. Egyedül a biológiát tanítja külső oktató — az élelmiszeripari szakközépiskola egyik tanára —, a többi előadó mind a gyárból került ki. Csajághy Károly matematikát oktat, szobájának egyik székén, az alkalomhoz illően, számtandolgozatok állnak egy paksamétában. — A tananyag kialakításához az élelmiszeripari szak- középiskola hajdani, hároméves szakmunkásképzőjének anyaga szolgált segítségül. Ennek megvolt a tematikája, a szaktárgyak szükséges óraszáma, így a gyári képzést eszerint oldottuk meg. A cukorgyárba eddig is nagyon kevesen jöttek az élelmiszeripari szak- középiskolából, így a képzést mindenképpen a gyáron belül kellett megoldanunk. A szakmunkásképzéshez kapcsolódó gyakorlati részre Tapasztalatcsere „semleges zónában” A legújabb eredményeket ismertetik Magyarország tavaly a világ baromfiexportőreinek sorában az ötödik helyet foglalta el. (Brazíliával kellett helyet cserélnünk, a dél- amerikai ország ugrásszerűen megnőtt termelése miatt.) Ezt csupán azért bocsátottuk előre, hogy alátámasszuk a húscsirke termelésével foglalkozó hazai szervezetek munkájának és együttműködésének jelentőségét. Tizenkét éve működik az élelmiszeriipari tudományos egyesület baromfiipari' szakosztályának baromfitenyésztő- és ipariszakmémök-cso- portja, s 1974-től találkoznak, rendszeresen, többnyire Kaposváron. öt éve vették föl a kapcsolatot a mintegy negyven tagot számláló Baromfitenyésztő Világszövetséggel, végül „társulták” az agrártudományi egyesület állatorvosok társaságának baromfiegészségiigyi szakosztályával. Töibb szempontból is jelentős az évente „hármasban” megtartott tudományos vitaülés: áttekintik a hazai baromfitenyésztést, s megkönnyítik az információáramlást a tenyésztők, a kutatók, illetve az eszközöket gyártó szakemberek között. „Semleges zónában” cserélhetik ki véleményüket az egymással versengő vállalatok képviselői, lehetőség nyílik személyes kapcsolatok kiépítésére, s a legújabb kutatási eredményekkel is megismerkedhetnek. Egy példa ennek bizonyítására: tavaly előadásban a mesterséges vedletés elméletével is foglalkoztak, az idén pedig már az ócsai termelőszövetkezet tapasztalatairól hallhattak a résztvevők. A módszert az Egyesült Államokban dolgozták ki, a tojásárak ingadozásának megelőzésére. Ez ugyanis csökkenti a nevelési költségeket, 'az energiaráfordítást: nem egy évig, hanem tizenhét hónapig „termel” a baromfi, a „plusz” időszakban az első évinek nyolcvan százalékban megfelelő hatásfokkal. A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolán tartott tanácskozáson a korábban nagyrészt termelési és értékesítési kérdéseket fölvető előadások helyett most inkább az állategészségügyi problémákkal foglalkoztak. Érthető, hiszen egyre fontosabb a betegségek megelőzése a nemzetközi piac élelmiszerhigiénés követélményei miatt. S ez a tapasztalatcsere újra bizonyította a kaposvári fórum fontosságát. Hazánkban egyedül ők követik a nemzetközi gyakorlatot: az előadásokat előre bekérik, füzetben kinyomtatják, így az érdeklődők gyorsan az anyaghoz jutnak. A szakemberek igénylik a rendszeres találkozást a főiskola rendezésében. A munkatársak 1974-től minden európai- és világkongresszuson szerepeltek előadásaikkal — képviselték az intézményt és a magyar baromfi- tenyésztést. B. Z. a következő kampány idején kerül sor. Ezt követik majd a szakmai tárgyak, az áigazati technológia, a gépes műszerismeret, a munka- védelem és a higiénia, valamint a táplálkozástudományi, a mikrobiológiai és a politikai ismeretek. A gyár és az emberek szemszögéből egyaránt óriási jelentősége van annak, hogy a már itt dolgozó, a munkafolyamatokat jól ismerő, gyakorlott • munkásokat képezik tovább. Sok esetben ma még abból adódik gond, hogy a gyakorlat mellett hiányosak az elméleti ismeretek. Az elmélet pedig nélkülözhetetlen a szűkebb értelemben vett munkahely feladatainak elhelyezéséhez a nagyobb üzemben, a gyárban. A gyakorlat és az elmélet összeegyeztetése nem mentes konfliktusoktól, de általa tágul a látókör, nő a munkavégzés tudatossága, és erősödik az üzemi, a gyári célokkal való azonosulás képessége. A cukorgyári felnőttszak- murtkáv-képzés is jól kifejezi az emberek vágyát a több tudásra, hiszen a »hallgatók« többsége már régen ült utoljára iskolapadban A tanítás munkaidő után van, csak a vizsgákra kapnak majd tanulmányi szabadságot. Mind a betanított munkások, mind a második szakmát szerzők a tanfolyam sikeres ■befejezése után — a következő kampányok alatt — magasabb fizetéshez is jutnak. Az oktatásban már másfél hónap után érződnek a gondok. Van, akinek nehezebben megy a matematika; de a nehézségeket ellensúlyozza a tanítás intenzitása, a heti három, tanulással töltött este. Cs. L. Ifjúsági díj a nevelő Bankáért Sokan csodálkozva ültek a televízió képernyője előtt az idei Ifjúsági díjak átadásáról szóló filmriport közben. A kitüntetettek ugyanis nem fiatalok : az Állami Ifjúsági Bizottság olyan személyeknek és közösségeknek adja a díjat — évente húszat —, akik, illetve amelyek hosszú időn át kiváló nevelő munkát végeztek, eredményesen foglalkoztak az ifjúsággal, sokat tettek értük. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára leányszállásának lakói üdvrivalgással fogadták a tv-hír- adóban látottakat: az ünnepeltek között ott volt az otthon vezetője, Papp Jó- zsefné. Másnap egymásnak adták az igazgatói iroda kilincsét, hogy gratulálhassanak nevelőjüknek. Maga Papp Józsefné is meglepődött a meghívó láttán, So- mogyból egyedül ő kapta meg ezt az elismerést. — Harminc évvel ezelőtt szervezték meg Kaposváron a gyárat, az első fonószakmunkások egyike voltam. Két év múlva már munkamódszer-átadóként az újakkal, a fiatalokkal foglalkoztam. A tevékenység ugyanaz maradt, csak más jelleggel, más-más munkakörben. Nem volt véletlen, hogy 1975-ben — mikor a leányotthon eddigi ! igazgatója nyugdíjba ment — a gyár vezetői őt választották utódnak. Ismeri a szakmát, a gyárat, és jó a pedagógiai érzéke. Az apró irodába gyakran benyitnak a lakók, segítséget, tanácsot kémek, vagy csak a folyosón állnak meg beszélgetni vele — erre mindig jut idő. — Ismerem a gondjaikat, tudom, mit jelent három műszakban dolgozni. Megértem az idegességet, ha nem megy a munka, hisz magam is ezt csináltam. Ha benyitok egy-egy szobába, sokszor órákig maradok, ott nem lehet mérni a munkaidő kezdetét és végét. Sokszor hajnalban bejövök, hogy a hazatérő éjszakásokkal a portással beszélni tudjak. Lakóink legföljebb a hét végén mennek haza, a műszak valamennyi gondja, baja itt csapódik le. A közösség — ha nem is teljes mértékben — a családot pótolja. — Milyen kapcsolata van a gyárral? Több öntözővizet a zöldségnek, a burgonyának A mezőgazdasági nagyüzemek többsége felkészült az öntözésre, a legtöbb helyen megtartották a gép- és a terepszemléiket. Ezután fokozatosan indítják az öntözőműveket. Az idei feladatokról csütörtökön tanácskoztak az MÉM és az OVH vezető munkatársai. 1981-ben 320 ezer hektár terület öntözésére van lehetőség. Az elmúlt év januárjában megemelt vízdíjak nyomán csökkent a termelők érdeklődése, a tanácskozáson elhangzott adatok szerint mintegy 100 ezer hektár öntözésével akarnak felhagyni az üzemek. Az értekezleten kialakult az a vélemény: a valóban elhasználódott és csak nagyobb összeggel felújítható szerkezetekről a termelőknek le kell mondaniuk, a kisebb költséggel kiigazítható berendezések — szivattyúk és vezetékek — felújítására azonban érdemes az üzemeknek költeni. Arra lenne szükség, hogy a telepek egy részén soron kívül megindítsák az évek óta húzódó rekonstrukciót. A gépek vásárlását 15 százalékos állami támogatás ösztönzi. Nem mindenütt használják ki kellőképpen az öntözővizet. Sokfelé indokolatlanul nagy területen öntözik a gabonát és nem adnak elég vizet az arra legjobban rászoruló növényeknek. — A művezetőket rendszeresen megkeresem, Egykor köztük dolgoztam, jó a viszonyunk. A gyárban nemrég új módszert vezettek be, a lányok idegenkedtek tőle, mint általában minden változástól. Féltek, hogy csökken a teljesítményük, nehéz lesz átállni az új rendszerre Napokig ez volt a téma a szobákban. Ha nem értenék a szakmához, .segíteni sem tudtam volna. Csitítot- tuk őket, megmagyaráztuk miért van erre szükség, milyen hasznuk lesz belőle, s nem éri őket veszteség. Az otthonnak 174 lakója van, a lányok önkormányzata irányítja az életet. Itt helyezték el a szakmunkástanulókat is. — Sok előítélettel kell megküzdenünk, az emberek egy-két rossz példa alapján általánosítják véleményüket az otthonról. Minden nagyobb 'közösségben akad néhány olyan ember, aki nem fogadja el a többiek kialakult rendjét, erkölcsi szabályait. Az ilyeneket nem tűrik meg maguk között a lányok, a fegyelmi vétségeket maguk bírálják el, s ha ez többször megismétlődik, az illetőt kizárjuk az otthonból. Rendszeresen eljárok a szakmunkástanulók szülői értekezleténe. Az egyik falusi kislánynak javasoltam, hogy költözzön be a szállóra, mire az édesanyja azt mondta: csak nem képzelem, hogy ilyen helyre adja a lányát? Ugyanolyan felelősséggel tartozunk a lakóinkért, mint a szülők, s gyakran éppen ők nem vigyáznak a gyerekeikre. Ha vasárnap hazalátogat a tanuló, reggiel négyig elengedik a bálba, s csodiál- kozunk, ha az órákon elalszik. — Gondolom, öröanpk is vannak... — Természetesen. Jó hallani, ha a művezető elisme■ réssel beszél a lakóinkról, s együtt örülünk, mikor valamelyik lánynak rendeződik az élete, családot alapíthat. Az épület régi szárnyát hamarosan garzonlakásokká alakíttatja a gyár, ide egyedülállók és gyermektelen házaspárok költözhetnek. Nagy segítség ez; régi lakóink végre önállóan berendezkedhetnek. Az új kitüntetés nem árválkodik egyedül a szekrényben : a Munka Érdemrend arany fokozata és a Szakszervezeti munkáért ezüst fokozat már mutatja Papp Józsefné eddigi elismerését. Izményi Éva Zúgó fűrészek Az idegennek szinte elviselhetetlen itt a zaj. És mindent beborít a fűrészpor. Hatalmas farönkök kerülnek egymás után a keretfűrészekhez tartozó szállítószer- kezetre. Több tucatnyi fűrészlap sivít élesen, amint a rönkökből kialakulnak a különböző méretű és vastagságú deszkalapoik. Még az üvegfallal leválasztott irodában is nehéz itt szót érteni. Tatai Ferenc ■ nűvezetőtől kérdezem: — Nem okoz halláskárosodást ez a zaj? Ügy látom, fülvédőt vagy füldugót nem használnak az üzem munkásai ... — A zajszint ugyap nem üti meg azt a mértéket, amely kötelezővé tenné a fülvédő használatát, ám rendszeresen orvosi vizsgálatra küldjük munkásainkat, hogy megelőzzük a bajt. Sokan már 15—20 éve végzik ezt a munkát. Bíró Sándor brigádvezető a legjobb gatterosunk, a keretmesterünk. Bíró Sándor huszonegy éve került a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi gyárába. — Mi már megszoktuk ezt a zajt — mondja —; inkább az otthoni csönd a furcsa. Szinte hozzá tartozik az életemhez, hiszen éppen huszonegy esztendeje végzem ezt a munkát. Először keretsegéd, később mester lettem; nagyon szeretem ezt a munkát, noha fárasztó. Nagy a különbség a jelenlegi és a régi, még munkájának kezdetén használt keretfűrész-gatter között. Akkor többnyire kézzel emeltek mindent, most korszerű automata berendezések könnyítik meg a nehéz fizikai munkát. Valamikor napi 20—25 köbmétert fűrészelt föl — most ennek a négyszeresét. . — Ha jó minőségű, köny- nyen fűrészelhető fa kerül a gépre, egy óra alatt szétfűrészelek annyit, amennyit régebben egy műszak alatt is nehezen. Persze, ez függ a fa minőségétől, illetve fajtájától is... Legkönnyebben a nyárfa munkálható. A tölgy, a bükk, a cser már nehezebben, és legrosszabb az akác, mert rostos, szilánkos, csomós a faja, gyakran eltörik, szakad a fűrészlap. — Sokszor találunk háborús emlékeket is: egy-egy öregebb fában repesz, puskagolyó idézi föl a 35—36 évvel ezelőtti csatákat. Bizony, nem kellemes olyankor, ha a fűrészlap szakadása hívja föl rá a figyelmet. Aztán Presing Istvánról, idős, nemrég nyugdíjba ment mesteréről beszél, nagy szeretettel. Tőle tanulta a ke- retfűrészelés fortélyait, az ő helyébe lépett. Megemlékezik a többiekről is: Fülöp József, Csányi Jenő, Polham- mer József keretmesterről. űk is vele együtt vagy csak néhány évvel később kezdték ezt a munkát. Ormosi István vele dolgozik a gépen: lerámoló. Balatoni Bélát, Jungábel Istvánt ő tanította erre a szakmára. A brigádmozgalomban gat- teros, keretfűrészes, gépeken segítő társaival együtt a kezdettől részt vesz. Többször kiérdemelték az aranykoszorút, s megkapták a szakma kiváló brigádja címet. Bíró Sándor szintén kiváló-jelvé- nyes dolgozó. Igaz, az üzem korszerűsítése, a belső átszervezés miatt — meg azért, mert többen nyugdíjba mentek — brigádjukat újjá kellett szervezni. De valameny- nyien azon vannak, hogy bebizonyítsák : érdemesek voltak a korábbi elismerésekre. — Részt veszünk a barcsi futballpálya építésében és más társadalmi munkában is. Vállaltam, hogy az ez évi 15 ezer köbméter helyett 16 ezer köbméter rönköt fűrészelek föl. Bíró Sándor szakszervezeti főbizalmihelyettes és húsz éve tagja az üzemi önkéntes tűzoltó testületnek. Amikor kigyulladt a parkettaszárító, épp délutáni műszakban volt, ő is segített megfékezni a lángokat.. — Mennyi fát fűrészelt föl eddig? Egy kicsit tűnődik, aztán azt mondja: — Nagyon nehéz volna kiszámolni. Volt olyan műszak, hogy nyárfából nyolc óra alatt 150 köbméter rönk is lekerült gépemről, de biztos, hogy egy nagyobb erdő ki kerekedne abból a fából, amit eddig földolgoztam... Szalai László SOMOGYI NÉPLAP