Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-25 / 96. szám
Fiatalon a közéletben Kitüntetett brigádok Négy művezető — Nagyon szép a mi munkánk és a munkahelyünk, esak két baj van vele: beütik a tető és hidegpadló van — így szoktak tréfálkozni a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat Bombái Gyula vezette ácsbrigádjának tagjai. Mert a szabad ég alatt dolgoznak: a nagy panelházak alapját, fogadószintjét készítik. Ácsok. De ez a munka ma már nemigen, emlékeztet eredeti szakmájukra, fával alig- alig találkoznak. A zsaluzatot elemekből állítják össze, s még vasbetont is szerelnek, betonoznak... •— Ezt a technológiát a mi brigádunk vezette be itt, Kaposváron. Húsz ember volt kijelölve, de sokan nem vállalták az újat. Bizony, mi is megkínlódtunk az első épületnél: egy hónapig dolgoztunk. Ma a hetvennegyedik- nél ugyanez a munka 12 nap alatt megvan, és úgy, hogy a zsaluzóelemek közben elöregedtek, nehezebb velük dolgozni — mondta Lunczer Sándor, amikor arról faggattuk, hiányaik-e neki a régi ácsmunka. Aztán így folytatta: — A korszerű építkezés ezt követeli. Ma már csak azért hiányzik a régi munka, mert a fával szépen lehet dolgozni, a fa él. Viszont megszerettük az újat is. Régi „gyerekek” vagyunk, többen már huszonöt éve itt dolgozunk a vállalatnál. Sok változást átéltünk. Ez a mostani munkánk már úgy megy, mint a karikacsapás; összehangolódott a csapat. Jó így dolgozni. Ennyi lenne a „titkuk”? A szabadon csapongó beszélgetés során sok minden kiderült még. Amikor önmagukat értékelték, szerények voltaik, de az is látszott: tudják, hogy sokra képesek. A brigádvezető: — Miért is kaptuk a kitüntetést? Amikor megtudtuk, hogy a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelével jutalmaztak minket, örültünk. És ilyenkor az ember fölteszi magának a kérdést, „önvizsgálatot tart”: mivel érdemeltem ki? Talán azzal hogy soha sem mondtunk nemet, ha szükség volt ránk. Csirzó István: — Sokan úgy kezdenek hozzá mindenhez, hogy „ezt nem tudjuk megcsinálni”, »ezt nem lehet megcsinálni« ... Akkor inkább maradjanak ülve, mert ilyen készülődéssel csak zavarják a munkát! Mi mindig azt nézzük: lehet, hogy kínlódni fogunk, de amit kiszabtak ránk, meg kell csinálni. Erejüket és eszközeiket szaktudásuk »támogatja«. A brigádból négy embernek van művezetői képesítése. Lunczer Sándor egy ideig művezetőként is dolgozott, aztán úgy gondolta, jobb lesz „lent”, a régi barátok között. Ez a régi gárda nagyon megválogatja, hogy kit fogad be. Mohácsi Árpád, fiatalember, mégis régóta brigádtag: — Már ebben a társaságban voltam tanuló koromban is, gyakorlaton. Az biztos, hogy nem megyek el gépkocsivezetőnek, mint annyian a szakmából. Ilyen jó közösségben megragad az ember. Különben is: rajtam kívül még két ács van a családban, ez nálunk hagyomány. És a legfiatalabb, Németh László: — Azért lettem ács, mert amikor a házunkat bővítettük, megtetszett ez a szakma. Mindenki lebeszélt róla, anyám még sírt is, de én azt mondtam, ha ács nem lehetek, semmi sem leszek. Kezdetben egy maszeknál dolgoztam, aztán átjöttem ide. Igaz, hogy ez már nem az az ácsszakma, amit gyerekkoromban láttam, de nem bántam meg, hogy makacs voltam. Szakmaszeretet, jó munka és a munkán „felüli” munka: vállalások a nagyobb közösségért, a társadalomért. (Most épp a rokkantakért száz óra, ami lehet, hogy százötven lesz.) Jó helyre került az oklevél. L, P. Figyeltem munka közben a Zselic áruház rövidáruosz- talyán. Az üveg alatt a pulton, a polcokon megannyi apa-ó, néhány forintos áru, perili, szalag, fonal. A legtöbben itt fordulnak meg. Sok száz kérdés naponta. Végtelen nagy türelem ' kell ehhez a munkához, nem könnyű itt eladónak lenni. Nem sokkal húsvét előtt a piacon 'találkoztam vele, a Zselic áruház kihelyezett részlegénél. Ide is olyan eladókat osztottak be, akikre minden helyzetben lehet számítani. Horváth Ildikót a forradalmi ifjúsági napok kapcsán kitüntették, a KISZ KB dicsérő oklevelét kapta. A 24 éves eladót a vezetői megbecsülik, a fiatalok körében tekintélye van. Először a Zselic, majd a kaposvári áfész KISZ-alapszerveze téliek titkára lett. A múlt év nyarán a tanácsválasztáskor a kaposvári 49-es körzet két jelöltje közül a választók Horváth Ildikót találták érdemesnek arra, hogy a városi tanácsban, érdekeiket képviselje. — A bizalom arra serkent — mondta, —, hogy, még az eddiginél is jobban odafigyeljek a munkámra. Éled a 41 tagú KlSZ-alap- szervezet, készülünk az ország áruházai közötti vetélkedőre, melyet a Sió Skála- Coop áruház hirdetett meg. Több közös rendezi-ón vünk volt és lesz a Magyar .Néphadsereg egyik alakulatával. Vetélkedőket rendeztünk. Közös ünnepségünk volt nők napján. Sok érdekes tervünk várja még a megvalósulást. — Hány embert képvisel mint tanácstag? — Kétszáz családot, öt tanácsülésen, vettem eddig részt. Többen fordultak hozzám és az volt az öröm, ha nem hiába kilincseltem. Tettrekész, a munkájának, a köznek élő fiatal. A munka, a KISZ-titkárság és a tanácstagsággal járó feladatok mellett a kereskedelmi szakközépiskolában akar érettségizni. Az idén kezdi tanulmányait. D. Z. Elégedett a francia vevő is Bárányok Sántosról — arab országokba A tavaszi export viszonylag „visszafogottan” indult a Kaposvári Húskombinát sántosi juhtelepón, húsvétra azonban már 15 ezer bárányt indítottak útnak — főként a Német Szövetségi Köztársaságba és Franciaországba. Erről tájékoztatott Balogh Lajos, a telep vezetője. Külföldi partnereik száma is gyarapodott: francia vevő jelentkezett, s miután megnézte az állományt, mindjárt vásárolt is 8500 bárányt. Visznek — illőivé vitték — árut a régi piacokra, és most készítenek elő számottevő rakományt. Libanon, illetve Líbia részére — ez a két ország ugyanis tízezer bárányt kért. Folyamatosan érkeznek a juhok a telepre a mezőgazdasági nagyüzemekből: moslt kapják a sántosiak a gazdaságoktól a tavasszal ellett bárányokat. Újdonság az idén a szállítók, illetve a telep között kötött szerződés-: rögzítik a minőségi feltételeket, a darabszámot és az egységárat. Az a tizenöt- húsz partner, amellyel ilyen megállapodásra jutottak, kielégíti a juhtelep „alapanyag- szükségletét”. Szerződésbe foglalják az áruátadás, feltételeit a juhtenyésztő társulásokkal is. A juhtelep több üzemmel tart kapcsolatot. A legrégebbi szállítók egyike a mikei Rákóczi Termelőszövetkezet. Nagy hagyománya van itt a juhászatnak — felvételünkön is a mikei állomány egy része látható. Káposzta, paradicsom a fólia alatt Káposztaerdőben dolgoznak az asszonyok, hatalmas levelek zöldellnek a fólián átszűrődő tompa, tört fényben. A hetesi termelőszövetkezet kertészetében gondosan, hozzáértéssel végzi a dolgát mindenki — meg is van az eredménye. 15—20 éve ugyanazok az asszonyok dolgoznak itt, a főkertész és édesapja pedig a tsz megalakulása óta. — Hetven fóliasátrunk van, összesen egyhektárnyi területen — mondja Kor ez Tibor főkertész —, ezekben káposztát és paradicsomot termesztünk. A káposzta május elején jó lesz, már nagyobbak a fejek, mint az öklöm. A paradicsom várhatóan június végén érik, 100 mázsát várunk a 18 fóliasátor alól. A fóliát olajjal fűtjük — ez meglehetősen drága: nagyon nehéz úgy gazdálkodni, hogy ne vigye el a hasznot. Tavaly a tervezett egymillió 400 ezres árbevétel helyett hétmillió 300 ezer forintnyi árut adtunk hektár, hat hektáron pedig szabadföldi paprika lesz, vastag húsú fehér özön. A palánták még a melegágyban vannak, május liözepén kezdik a kiültetést. Tavaly nagyon szép volt a termés, kétszáz mázsa hektáronként. Uborkából összesen négyszáz mázsát várinak, karfiolból százat, a sikfóliás káposztából ugyancsak négyszázat. el, mégsem volt számottevő a tiszta haszon, úgy megdrágult az olaj és a vegyszer. Hetesen összesen 24 hektáron gazdálkodnak a kertészek. A síkfólia alatt korai káposzta van két hektáron, karfiol egy hektáron és lesz kéthektárnyi síkfóliás uborka is. A szabadföldi őszi káposzta termőterülete 12 Ismerek egy éjjeliőrt, aki baráti körben gyakran mondogatja félig tréfásan, félig komolyan: „Az igazgató után. én vagyok a második ember a vállalatnál”. Amikor megkérdezik tőle, hogyan érti ezt, így felel: „A nap huszonnégy órájának egyik felében az igazgató elvtárs- ra bízták az üzemet, a másik felében pedig én ügyelek”. Némileg túloz ugyan az öreg, de alapjában véve igaza. van. Ez a beosztás — csakúgy, mint sok más — becsületes helytállást, lelkiismereti fegyelmet, felelősségérzetet követel azoktól a többnyire már nem fiatal emberektől, akiknek az a hivatása, hogy őrizzék a vállalat, az intézmény, a nép vagyonát. Szándékosan használtam ezt a kifejezést: hivatás. Sokan ha ezt hallják, csak olyan foglalkozásokat tudnak elképzelni, mint orvos, pedagógus, katonatiszt, tudós vagy művész. A felsoroltak valóban szép és fontos hivatások, s talán ebből származik a tévedés is. Két dolog keveredik itt olykor össze: a szép és a fontos. Amit szépnek tartanak, azt hivatásnak, s ezért fontosnak is tekintik, amiről úgy vélekednek, hogy nem szép, azt jó esetben fontosnak tartják, vagy annak sem. Sok helyen föllelhetők olyanok, akik ezen a szemüvegen át nézve lekicsínylik, semmibe veszik mások munkáját. Csupán azért, mert az nem látványos és csillogó, nem áll szüntelenül a közfigyelem fókuszában. Ugyanakkor saját tevékenységüktől könnyekig meghatódnak, bár a munkában „fogjuk meg, és vigyétek” a jelszavuk. Mindenki fölismeri ezt a típust, még akkor is, ha felségjelük különböző. Az egyiket úgy tartják számon, hogy a „nagyokos”, a másikat úgy, hogy ..nem most lépett le a falvédőről”. A harmadikat ott találják azok között, akik a legerő- szakosabban reklamálnak, ha véletlenül — s szerencsére — kimaradnak a jutalmazásból. Valamennyiükre egyaránt jellemző, hogy a megérdemeltnél több elismerést, több fizetést, több tiszteletet és bámulatot követelnek, akár mások rovására is. Ha mégsem kapják meg, sértődöttek, és környezetük légkörét is rontják. Az ellenkező véglet sem ritka. Ismerünk olvan embereket is. akik saját munkájukat tekintik tizedrangú feladatnak, s úgy érzik, a világ egészen jól meglenne az ő szorgosfcodásuk nélkül. Emiatt kelletlenül, örömte- lemil, félszívvel dolgoznak, és néha keserűen, némi irigységgel gondolnak azokra, akiknek szerintük szép munkájuk, fontos hivatásuk van. Ismert megállapítás: pótolhatatlan ember níAcs — ez megfelel a valóságnak. Egész más a helyzet, ha általában a munkára, a társadalom életében különféle funkciót betöltő emberi tevékenységre gondolunk. A hangsúlyt ugyanis nem arra helyezzük, hogy egy adott tevékenységet más is képes elvégezni, hanem arra, hogy valakinek mindenképpen el kell végeznie — méghozzá rendesen, tisztességesen., mert a közösség számára az nélkülözhetetlen. Nem nehéz belátni, hogy különösen a modern társadalomban, fejlett gazdasági viszonyok között, amikor a tudományos és technikai haladással a termelő és mindennemű társadalmi tevékenység egyre szerteágazóbbá válik, bármely egyszerűnek, igénytelennek ható munka elmulasztása is súlyos zavarokhoz, veszteséget előidéző rövidzárlatokhoz vezethet. Ami csak szépet, fontosat, érdekeset látunk magunk körül, az minden közös erőfe- szítéssak — ki tudja hány ember munkája révén — születik. ■ A legegyszerűbb családi ház építéséhez is százak és. ezrek munkájával készült anyagokat, készülékeket használunk föl. Hiányozzék akár csak egy is, rögvest kiderül, hogy az bizony, minden látszólagos jelentéktelensége ellenére is nélkülözhetetlen. Nem árt. ha néha gondolnak erre a hencegők, az önmagukat fölmagasztalók, a mások fáradozását lekicsinylők. És azok is, akik saját tevékenységüket értékelik le igaztalanul. Gy. Z. Egy kiskörzet középtávú tervei Nemrég tartott ülést a 13. számú gazdasági ' kiskörzet, mely a hat Tab környéki termelőszövetkezetet fogja össze. A tanácskozáson a középtávú együttműködési programról született döntés. A kiskörzeten belül termelési-fejlesztési, közgazdasági, műszaki és szociálpolitikai szakbizottságokat hoztak létre, melyek az egyes szakterületek együttműködését irányítják. A meglévő gazdasági társulásokat — mint a tabi autógumi újrafutózó üzem vagy a szarvasmarhatenyésztés Pusztaszemesen — továbbfejlesztik. Együttműködési lehetőségeket keresnek más területeken is, így a gyepgazdálkodás korszerűsítésében. a takarmánytermelésben. A nagy teljesítményű erőgépek, illetve egy- egy géptípus koncentrált javítására közös gépjavító bázist szándékoznak kialakítani, sőt, egy-egy célfeladatra közös gépparkot hoznak majd létre. így jobban szervezhető a munka, másrészt teljesebben kihasználható az eszköz. Ennek érdekében legelőgazdálkodási gépegységeket, közös takanmánybetakarítót, növényvédelmi gépegységeket akarnak beszerezni. A komplett géppark valamelyik tsz kezelésében, illetve szervezésében működik majd. A műtrágya, a növényvédő szerek számára közös agrokémiai tárolóteret, fogadóközpontot terveznek. Összehangolják a termelőszövetkezetek építőipari tevékenységét is, az egyes szakipari feladatokra külön munka- csoportokat alakítanak ki, amelyeket bármelyik tsz igénybe vehet beruházásaihoz, az esetleges építkezésekhez. A háztáji termelést is jobban integrálják, az ellátás megszervezésében/ szakoso' dást, munkamegosztást terveznek. A Tab környéki termelő- szövetkezetek megalakítják az agrárszakemberek klubját, mely az egyes tsz-ek mező- gazdasági szakemberei közti kapcsolat kialakítását és fenntartását, önképzési, kulturális lehetőségeiknek bővítését célozza. A klub székhelye Tabon lesz. A kis körzetben a szellemi kapacitást is a lehető legjobban szeretnék kihasználni. Számon tartanak minden szakembert, munkacsoportokat hoznak létre, amelyeknek közreműködését bármelyik tsz igényelheti egy-egy feladat megoldásához. Közös szakmai programokat szerveznek, az ott szerzett tapasztalatokról kölcsönösen tájékoztatják egymást a szakemberek. Együtt szervezik meg a szakmunkás- képzést, közös erőfeszítéseket tesznek az utánpótlás biztosítására, egyeztetik a szakember- és szakmunkásigényeket. Mindezeket a terveket mint koncepciókat fogadták el. A részletes kidolgozás, a tárgyi, személyi, pénzügyi feltételek megteremtése és a tervek megvalósítása a következő évek feladata lesz. M. E. s Hasáról NÉPLAP EJ Láncszemek
