Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-24 / 95. szám
Kitüntetett brigádok A Lendület törvénye A villamosság,! gyár lakatosüzemében a zaj a legelviFejlesztik a sertéságazatot fején fülvédő, s a rövid mondatokat egymás szájáról olvassák le. A csarnokban valaha traktorokat javítottak, most vezérlőszetkrények váza készül. A termet hamuszür- ke lemezekkel fakkokra osztották; az egyik — körülbelül tízszer tíz méteres terület — a Lendület szocialista brigád munkahelye. Fent, a mennyezet alatt, fóliába takarva sorakoznak a brigádzászlók. Hatan dolgoznak itti Gálosi Ferenc brigádvezető, s a togok, Kordé József, Monostori István, Somogyi József, Gál Sándor és Böröcz Ferenc. Gál a legfiatalabb. A brigád nevelte: itt volt tanuló, s ide tért vissza a katonaság után. Tíz éve már, hogy szakmunkás-oklevelet kapott. — Megszoktuk ezt a helyet, ismerjük egymás gondolatát is. Ilyen közösséget senki nem hagy el szívesen — mondja a brigádvezető. — Pedig viták nálunk is vannak: igaz, mindig a munka erdőkében. Nem is vita az, csak figyelmeztetés, hogy nézze meg jobban a rajzot, aki elrontott valamit. Harag aztán nincs. A mi munkánkban az a szép — és a nehéz is —, hogy nincs két egyforma darab: nem szériákat gyártunk. Ott kezdődik a szakma, amikor raj zárói kell dolgozni önállóan. A brigád 1970-ben alakult A május 1-i ünnepségen azóta minden évben kitüntetést kapott áz idén a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét. A hírt tegnap reggel munkakezdéskor hallották. Évek óta reggel háromnegyed hatkor zendül meg a vaslemez a műhelyben a gépek nyomán. Hárman kaposváriak, a brigád másik fele vidékről jár be. Mindig pontosan érkeznek. A munkaidő-beosztást mindenki jónak tartja. A délután így szabad. A hattagú brigád öt családi ház építésén dolgozott: így jutott mindenki saját otthonhoz. A naplóban — amely minden eseményt pohtosan rögzít — levelek is sorakoznak: a végzett társadalmi munkáról szóló köszönet. Azt mondják, ez a hat ember otthonosan mozog már a mos- dósi szanatórium minden részében. A kapcsolat évek óta egyre szorosább, legutóbb a melegház vásszerkezetét csinálták meg. Nagy munka volt: szabadságot vettek ki rá, hogy gyorsan végezhessenek. Egy telefonra mennek ajtót, ablakot javítani, kisebb lakatosmunkáikat végezni. A lakatosüzemben is nőnek a követelmények, s a Lendület mindig vállalja a több, a nagyobb feladatot. — Évek óta a gyár legjobb brigádjai közé tartoznak. Ez azt is jelenti, hogy a legjobban fizetett közösségek egyike? — Olvasta a hirdetést a kapun? Lakatosokat keresnek. Kevesen vagyunk, kell a túlóra. De inkább a túlórát választjuk, mint az »átutazó« munkásokat. Meg aztán a teljesítmény is megnyomja a borítékot: minden hónapban többet vállalunk a száz százaléknál. Azt már az irodában jegyeztem föl, hogy a száz százalékon felüli teljesítmény is mindig megfelel az első osztályú minőségnek; ez amolyan íratlan törvény a brigádban. A munkájukra soha nem érkezett minőségi kifogás. Pedig nagy utat járnak be az itt készülő szekrényekbe szerelt berendezéseik. A vas csak kemény szorításra engedelmeskedik: fegyelmet, következetességet kíván attól, aki vele dolgozik. Ez a magatartás sajátja lesz az embernek — a gyárkapun kívül is. Dr. K. I. Kapoly tavasszal Építkezés. Cement, beton, állványok mindenütt; láncban repülnek a súlyos, téglák, a deszkákon úgy kell átugrálni... Itt dolgozik a kapoly i termelés zövetkezet 17 tagú „házi” építőbrigád- ,ja. Az épület már áll. Egyik oldalán még a csupasz téglát rakják, a másikon már meszelnek, sőt az utolsó teremben most szerelik a battériát. Ez lesz az előhízlaló, 936 malac férőhellyel. i- A megyében lépte» nyomon fölszámolják a sertéstelepeket: gazdaságtalanok, nem éri meg a tsz- eiknek, s helyette inkább más ágazatot fejlesztenek. Hogy lehet, hogy Kapolyban épp most bővítik, korszerűsítik a telepet? — Talán épp ezért. Végül is sertéshúsra szükség van, nem lehet, hogy senki se termeljen — mondja Piícli Béla, a kapolyi termelőszövetkezet elnöke. — A hízókibocsátás évről évre csökken, s mi bízunk abban, hogy ez kedvező hatással lesz az ágazatra, talán az erre vonatkozó szabályozókat is módosítják valamelyest. A Kaposvári Húskombináttal vagyunk kapcsolatban. Az 1200—1300-as sertéskibocsátást 4000-re szeretnénk növelni; a feltöltést augusztus —szeptemberben kezdjük, s 1982 végére már teljes kapacitással működik a telep. A régi épületeket lebontottuk vagy korszerűsítjük, bővítjük, és újakat is építünk. A rekonstrukció majdnem 15 millió forintba kerül; ennek 40 százalékára kapunk támogatást. — A növénytermesztési munkákkal hogy állnak? — Az időszaknak megfelelően; annak ellenére, hogy nagyon rossz volt az ősz, a kukoricabetakarítás elhúzódott s 700 hektárnyi mélyszántás az idei évre maradt, behoztuk a lemaradást. A zabot, a rozsot már elvetettük, a napraforgóvetést is hamarosan, kezdjük; most a kukorica talajmunkái folynak. Alighanem egyetlen •hektár gabonát sem kell kiszántani; hiába volt olyan kegyetlen és hosszú a tél, a gabona nem sínylette meg annyira. Vetésszerkezetük most már nagyjából állandó: négy-öt év alatt alakították ki a mostani, korszerűnek tekinthető struktúrát. :— Leegyszerűsítettük a szerkezetet, csak a legfontosabb, legjövedelmezőbb nöEnergiatakarékos terménytárolás Nagyobb kockázat vagy több gondosság Senki sem vitatja, hogy a gabonatermést túlnyomórészt olajjal fűtött berendezésekben szárítani nemcsak drága, hanem hovatovább „luxus” is. A termelési költségeknek már több mint harmada a szárítási ráfordítás. Egy tonna 30 százalékos nedvességtartalmú kukorica megszárításához 30 kilogramm fűtőolajra és csaknem 10 kilowattnyi villamos energiára van szükség. Egyetlen gazdaságban is jelentős a megtakarítás, ha a termés saját takarmányozásra szánt részénél alkalmazzák a nedves tárolás korántsem új, de szélesebb körben csak az utóbbi egy-két évben „fölfedezett” módszerét. A somogyi tsz-ek az idén a tavalyinál háromszorta több — mintegy háromezer vagonnyi — kukoricát kívánnak nedvesen tárolni a költségeket ötödére-hatodára mérséklő „földfóliás’’ módszerrel. Az örvendetes hír a szakemberek közt aggodalmakat is ébreszt; nem veszítjük-e el a réven, amit megnyerünk a vámon? Tudvalevő, hogy a fóliával bélelt gödörben 'kialakított több vagonnyi „ga- bonahurka” — ha nem vigyáznak — romlandó portéka. Elég a legkisebb figyelmetlenség, s az akár csak tízforintnyi résen bejutó víz és levegő több százezer forint kárt okoz. Az aggodalmaskodók szerint a gazdaságok többsége egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy egy esetleg megromló takarmánykonzervet veszni hagyjon. Márpedig a romlott kukorica az állatoknál gyomoív m más megbetegedések sorát okozhatja. A kockázat' — elvégre kényszermegoldásról van szó — kétségkívül fennáll. A megtaltarítható milliókért többlet gondossággal, a szigorú technológiái előírások betartásával kell fizetni. A takarmánykpnzerv elkészítése a korábbi szárítási, tárolási munkáknál jóval nagyobb fegyelmet, alaposabb vezetői ellenőrzést kíván, Aligha fogadható el, ha valaki egyéb lehetőséig híjám az óvatosság jelszavával odázza el a vállalkozásit. Sajnos nemcsak egyes szakemberek tartózkodása nehezíti az energiatakarékos terménytárolási módszerek gyorsabb elterjedését, hanem néhány át nem gondolt gazdasági szabályozó is. A fentebbi, egyszerű módszerrel azonos energiamegtakarítást eredményez, ugyanakkor 'tökéletes tárolási biztonságot nyújt az Agrober szárítás nélküli tárolási megoldása. A különleges silók tonnánkénti beruházási költsége még fele sincs a száríitásos tárolásénak. A megyében már három gazdaság tervezi egy ilyen ésszerűen korszerű létesítmény építését. Korántsem biztos azonban, hogy a jelenlegi szabályozás mellett az elképzelés valóra válik. A beruházási összeg 20 százalékát kitevő saját erővel rendelkező gazdaságok 30 százaléknyi állami támogatásra pályázhatnak. Ezt bonyolult és hosszadalmas elbírálási tortúra után kapják meg. Ha azután az üzem olyan olcsó kivitelezési meg- pida&t tatái, ftogx JüiML # 30 százalékból, a támogatás eleve tíz százalékra apad. Kénytelen tehát felhasználni a megtakarítani remélt 20 százalékot is. Magyarán: az jár a legrosszabbul, aki a legolcsóbban épít, Márpedig egy „áron alul” megvalósított és tetemes energiameny- nyiséget megtakarító létesítmény korántsem csak az üzemnek érdeke. Tovább nehezíti az elképzelések megvalósulását, ,hogy az új silóban tárolt kukorica — a szabályozók szerint — beszámít a forgóalapba. Márpedig így végképp oda az érdekeltség .., (Tudni kell, hogy a száidtón átfolyt, majd a gabonaforgalmi telepre szállított kukoricát senkinek sem jutott eszébe beszámítani a forgóalapba ..,) Végül is érdemes volna az energiatakarékosság szempontjait alaposabban mérlegelni a támogatások odaítélésekor, illetve a szabályozók finomításakor. Az üzemek egy része nem hajlandó vállalni az efféle huzavonát, és saját maga keres a földfóliás módszernél biztonságosabb, ugyanakkor támogatás nélkül is keresztülvihető megoldásokat. A csokonyavisontai tsz- ben például kihasználatlanul álló régi állattenyésztési épületeket ,„béleltek ki” fóliával ... Az utóbbi jó példa, az energiatakarékos ter- mónytárolási technológiák elterjedését gyorsító érdekeltség megteremtéséhez azonban nem. Egy, a korábbiaknál egyszerűbb (olcsóbb) módszert bevezetni tehát nem is olyan könnyű dolog. B, F. Fogas kérdés A felsőruházati termékek világpiacán ma már elengedhetetlen kellék a vállfa, amely nemcsak a színvonalasabb szolgáltatást jelenti, hanem egyben a konténeres szállítás nélkülözhetetlen eszköze is. Az eddigi gyakorlat szerint a megrendelő külföldi cég maga szállította az igényeinek megfelelő ruha- akasztót, természetesen a vételár rovására. Éppen ezért a ruhaipari vállalatok — így például a Május 1. Ruhagyár, a Zalaegerszegi Ruhagyár =* «egkei'gslsk a. auk anyagipari szövetkezetét, vállalná-e a ruhafogasok gyártását. A szövetkezet több ezer terméke között ilyen jellegű nem szerepelt, mégsem mondott nemet. Az elmúlt évben elkészítették a gyártáshoz szükséges szerszámok egy részét, s így az idén már megkezdhették az új termék sorozatgyártását. Ebben az évben 1 millió fogast szállítanak megrendelőiknek, akik ennek a mennyiségnek a többszörösévé ié vevők lengenek. vényeket termeljük. A búza, az őszi árpa, a zab együttesen ezer hektárt tesz ki, a kukoricaterületet csökkentettük, most 270 hektár (nem is igazi kukoricaövezet a miénk, dimbes-dombos, kedvezőtlen talajadottságú terület), a napraforgót pedig fokozatosan növeltük 400 hektárra. Száz hektár rostlenünk is van minden évben, s jól jövedelmez. Ügy gondolom, eredményeinkhez hozzájárul, hogy szinte mindent a megfelelő rendszer tagjaként termelünk. A sertéssel az ÉSV rendszerhez tartozunk, tagjai vagyunk a KITÉ-nek, a budakalászi rostientermelési rendszernek, a Taurinának, az ócsai nem vagyunk kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz, s ez legkevesebb hárommillió forint támogatás elvesztését jelenti. Az eredmény mégsem csökkent: úgy gazdálkodtunk, hogy ellensúlyozzuk a kiesést. A nyereséghez jócskán hozzájárulnak a melléküzemágak, az egész évben működő kötélfonó- és , műanyagüzem. A melléktevékenység igen jövedelmező, mert amellett, hogy állandó, biztos nyereséget hoz — tavaly ötmilliót —, eszközigényessége igen kicsi, azaz a hozam jó része más ágazatok fejlesztésére, az alaptevékenységre fordítható. Az idén januárban indítottunk egy harmadikat is: a szolciroktermelési rendszernek. — Mennyi volt most a nyereség? — Évek óta 10—12 millió között mozog. 1980-tól, az új szabályozók szerint, már noki Mezőgéppel szerződtünk, technológiai szerelőbrigádunk különböző terményszárítókat állít össze. M E. Nehezebb helyzetben — jobban Három vállalat munkáját értékelték A megyei tanács ipari osztályának felügyelete alá tartozó vállalatok képviselői és a tanács vezetői tegnap értékelték három vállalat —a Kapos-plast, a nyomda és a Patyolat — ötödik ötéves tervi tevékenységét, és véleményt cseréltek a következő tervidőszak elképzeléseiről. A tanácskozásnak a Kapos- plast Kefe- és Műanyagipari Vállalat adott otthont. Az eszmecseréhez alapot adó írásos és szóbeli elemzésből kiderült, hogy egyik vállalatnak sincs különösebb szégyenkeznivalója: teljesítették az ötödik ötéves tervet. A tervidőszakban két élesen megkülönböztethető szakasz volt: az első években nyugodt körülmények között jelentős »fölfutásra« volt lehetőség, a befejezéskor, különösen 1980-ban a rosszabbra fordult gazdasági helyzetben és az új szabályozórendszer követelményeihez igazodva több gonddal küszködtek a vállalatok. De a »mélyebb vízben« sem merültek el, bár különböző sodrásban »úsztak«, és eredményeik sem egyformán jók. Mindhárom vállalat mellett szól azonban, hogy viszonylag gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez, vezetőik nem féltek a kockázatvállalástól, rugalmasan, változtatták meg gazdálkodásukat. E téren a Patyolat volt a legnehezebb helyzetben. A Kapos-plast és a nyomda árutermelő, így jobb piaci tevékenységgel, jobb minőségű termékekkel, hatékonyabb gazdálkodással — azaz olyan, módszerekkel, amelyeket a szabályozók megváltoztatásával _ céloztak meg — ellensúlyozták a zordabb körülmények hatását. A Patyolat viszont szolgáltat, tehát inkább függ a körülményektől, megrendelőitől. Persze ezt a megrendelői kedvet is befolyásolhatjá, ám a szolgáltatások árának emelkedését nem lehet egyik napról a másikra áthidalni, így különösen örvendetes, hogy a, tisztítóváüalat munkájának minősége az utóbbi időben sokat javult és egyre több új szolgáltatási formát vezetett be. A következő Időszakban még Inkább a vállalatok kezdeményezőkészségétől, jobb gazdálkodásától függnek az központi támogatásra kevésbé számíthatnak. Ezért a tervezéskor még körültekintőbbnek, alaposabbnak kell lenniük, még merészebben kell vállalniuk a kockázatot. E téren a kefe- és műanyag- ipari vállalat »az események előtt járt« a Korábbá években sem kapott központi támogatást és ezután sem vesz igénybe ilyet. Ezzel együtt elképzeléseik és anyagi lehetőségeik még nincsenek teljes összhangban, fontos és nagy döntések előtt állnak. A Patyolat vezetői arról számolhattak be, hogy terveikhez megvan az anyagi fedezet, kilábaltak a hullámvölgyből. A legbizonytalanabb pont a nyomda ügye: égető szükség volna arra, hogy átálljanak az ofszet technikára — ez szerkesztőségünk szívügye is —, ám a korszerű újságkészítéshez szükséges beruházásról ma még senki sem tud biztosat mondani. A tervezés további gondjairól és örömeiről is szó esett, és feltűnő volt, hogy egyik vállalat képviselője sem szólt a beszélgetés »első fordulójában« az ötnapos munkahét bevezetéséről. Ezt a tanácskozás egyik meghívottja, a megyei tanács munkaügyi osztályának képviselője szóvá is tette. Aztán kiderült, e téren is nagy a bizonytalanság, Egy félig tréfás megjegyzésben az is elhangzott: nem kötelező a »minden szombat szabad« rendszer bevezetése, ám ha a vállalatok vezetői jó szervezőmunkával, jó gazdálkodással ezt nem tudják elérni, majd bujkálhatnak a mun- kásközösségek haragja elől. A .jó vezetői módszerekről és; a helyes vezetői' magatartásról egyébként többen is elmondták véleményüket; Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese külön is hangsúlyozta a vezetők felelősségét. A megbeszélés zárásakor a résztvevők úgv összegezhették véleményüket: a három vállalat az utóbbi években jól tevékenykedett, s így bízni lehet abban, hogy a »keményebb körülmények« között Is megállják hegüket. SOMOGYI NÉPLAP
