Somogyi Néplap, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-17 / 90. szám

Bevonják a pártcsoportokat Új m ódszerekkel — Igazi mozgalmi élet van az Épgép barcsi gyárá­ban. Erős és jól működik a pártszervezet. A vezetőség arra törekszik, hogy új mód­szereket, munkastílust alkal­mazva hajtsa végre a XII. pártkongresszus határozata­it, mozgósítva minden egyes kommunistát. A gazdasági munka segítésén, a tömeg- szervezetek irányításán, a szocialista verseny szervezé­sén kívül következetesen ne­velik párttaggá a munkáso­kat is. Nem mesterkélt kül­sőségek, hanem valóiban tar­talmas munka jellemzi ezt a pártalapszervezeitet Kísérleti időszak A barcsi városi pártbizptt- ság titkárának, Király Györgynek, szavai után ér­deklődéssel hallgattam Maróti Bélának, az Épgép párttitkárának tájékoztatá­sát. 1978 óta van ebben a párttisztségében. Üzem- és munkaszervező, csaknem két évtizede itt dolgozik, jól is­meri tehát ezt a fejlődő gyá­rat — A korábbi években kü­lönböző okiok miatt tapasz­talható volt az érdektelen­ség — mondta —, s ez alól kommunistáink sem voltak teljesen mentesek. Ezen vál­toztatni kell: ez volt akkor pártvezetőségünk legfőbb célja. Elsősorban kommunis­táink állásfoglalását kellett elérni minden fontos kér­désben." Tavaly ősszel kísérletként bevezették: hét pártcsoport­juknak írásban kiadják a vezetőségi ülések, illetve a taggyűlések anyagát s azo­kat megtárgyalják a párt­CLSoparfcüléseken. Ezeken szintén részt vesz egy-egy vezetőségi tag; az elhangzot­takat a kiadott vélemény­nyilvánító lapon megküldik a pártvezetőségnek, s ott ezekből -állítják össze a ve­zetőségi ülések és taggyűlé­sek szóbeli kiegészítését — Amikor ezt bevezettük, az aktivitásit is növelni akar­tuk vele. Ügy érzem, sike­rült; taggyűléseinken általá­ban hét—tíz ikommunista kér szót. Nemrég, mikor h,árorn kommunista pártfegyelmi ügyét tárgyaltuk — tavaly a biztonsági rendszabályok megsértése miatt súlyos üze­mi baleset történt — har­mincegyen sízóltak hozzá, s egyetértettek abban, hogy a mulasztókat felelősségre kell vonnunk. Igen jól sikerült az a taggyűlésünk is, ahol a káder- és a személyzeti munkát tárgyaltuk. Ma már érdektelenséget, passzivi­tást nem tapasztalunk. Nem sikerült azonban még elér­ni, hogy taggyűléseinken minden pártcsoport egy-egy képviselője ismertesse a szű- kebb tanácskozásokon kiala­kult véleményt; ériről azon­ban nem mondunk le. Pártépítés, tervszerűen Az utóbbi években tizen­hat kommunistával erősö­dött az Épgép pártszerveze­te; most hatvanketten van­nak. S noha a gyár 353 dol­gozója között mindössze 78 a nő, a jól dolgozó munkás­nők párttaggá nevelésére ugyancsak nagy gondot for­dítanak. Ebben a vezetőség­nek a pártcsoportokon kívül segítenek azok a tapasztalt, ma már nyugdíjban levő kommunisták is, akik a gyá­ri pártszervezethez tartoz­nak. Vi-ncze János, az idős Für le István, Kuczkó József, Parányi József szívesen fog" lalikoznak a fiatalok nevelé­sével, emellett aktivitásuk­kal, a pártmunkából való vállalásukkal is példát mu­tatnak. így került a kommuj nisták soraiba Bircsák Mar~ git lángvágó, Győré Zoltán lakatos, KISZ-alap&zervezeti titkár, Zadravecz József — ugyancsak KISZ-titkár —, Csontos Béla mintakészítő, s az idén vették föl Simon Lászlóné öntőt, minőségi el­lenőrt. A következő öt év­ben tizenöt új párttaggal kí­vánják erősíteni az alapszer­vezetet. Az igazi mozgalmi élet egyik lényeges alapja, hogy tervszerűen működnek a tö­meg,szervezetek. A KISZ- nek tagja a fiatalok nyolc­van százaléka, pedig a fia­talok között sok a bejáró, a szakszervezet szervezettsége 94 százalékos, s a2 üzemi Vöröskeresztnek is 145 tag­ja van. Velük összefogva se­gíti a pártszervezet a gaz­dasági feladatok megoldását. Rendszeresen megbeszélik az együttes szakszervezeti bizalmi üléseken a legfon­tosabb tennivalókat, példá­ul a szocialista verseny erő­sítését. Példás összefogás Az idén az Épgép barcsi gyárának nagy gazdasági feladatokat kell megoldania. Termelési terve kevesebbet tűz ki a múlt évinél — százmilliós —, számítani kell azonban arra, hogy ezen felül Líbiába kell még komplett házgyári sablono­kat készíteni. Az összefogás eredménye, hogy a szocialista brigádok vállalták; az idén. is — épp­úgy, mint tavaly — terven felül ötmillió forint értékű termeiket állítanak elő, s folytatják Barcsnak és kör­nyékének fejlesztése érdeké­ben társadalmi munkájukat is. Két szabad szombati ke­resetüket a mozgássérültek javára ajánlják föl. Ebben is a kommunisták járnak az élen, s ez jó hatással van a pártonikívüliekre. A Gál János vezette Salvador Allende brigád például el­határozta: e két kommunis­ta szombaton kivül egyna­pi keresetével segíti a város­ban és környékén élő idős, magatehetetlen embereket. Szalai László llszodényi alapot kapott A „nehézsúlyú” gép a nehézgépgyárban Mint egy sziklán — két és fél méter vastag betonalap­zaton — nyugszik a Csepel Egyedi Gépgyár Kaposvári Nehézgépgyárának új Sko­da-gyártmányú, W—160 H típusú egyetemes fúró—ma­róművé. Ez a gép méretei­vel még a nehézgépgyár műhelyében megszokott be­rendezésmonstrumok között is tiszteletet parancsol. Ne­véhez méltóan valóban szinte különálló mű! Súlya 102 tonna. Emeletmélységű betongödörbe van süllyeszt­ve, s még így is föltornyo­sul a műhely közepén. E hatalmas berendezést egyébként is a2 alapba sül­lyesztve szokták elhelyezni, de itt a szokásosnál is mé­lyebben kellett kezdeni az Verseny az Célbadöntés motorfűrésszel »Célzás« motorfűrésszel Először a tollat kellett kézbe venniük azoknak, akik nehezebb szerszámokhoz vannak szokva. 13 + 1 kér­dés szerepelt a papíron, mintha csak mérkőzésered­ményre tippelne a 17 férfi. A különbség annyi, hogy míg ott főleg a szerencse dönt, itt a tudás. Az érté­kelésnél aztán kiderült, hogy egyetlen versenyző sem jött felkészületlenül szerdán a szőcsénypusztai szakmun­kásképzőbe, az erdészeti szak- és betanított munká- , sok megyei versenyére. A Somogyi Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság ifjúsági bi­zottsága által szervezett ver­senyen eldőlt, hogy ki az a három fiatal, aki a nyári országos döntőn,. Sopronban képviseli megyénket A tesztláp kitöltése után — politikai kérdésekre kel­lett válaszolni — követke­zett a rajtszámhúzás, aztán — három kategóriában — a gyakorlati vetélkedés. A me­gye erdészeteitől 16 ver­senyző érkezett, egy pedig a babócsai Határőr Tsz-től jött. Akik a mo- torfűrészesek ka­tegóriájában in­dultak, megkap­ták felszerelésü­ket, s maguknak kellett üzemké­pes állapotba hozniuk — meg­élezniük, fölsze­relniük — a fű­részt. Azután ko­csiba ült az első három verseny­ző, és irány az erdő. A verseny szín­helyéhez köze­ledve a madár­füttyöt gépek ber­regése, fűrész si- vítása váltotta fel. A zamár- di erdészet versenyzője, Haha András készülődött. Hosszasan vizsgálgatta a fát, aztán úgy találta, nem megfelelő. „Tartalék fát” kapott, több emeletnyi ma­gas kocsányos tölgyet. Föl­került a védősisak, a bőr­kesztyű, kézbe a Stihl-fű- rész. Egy kis célzás, és pár másodperc múlva a fa pon­tosan a földbe vert ékre dőlt — sikerült a célbadön­tés! Aztán a gallyazás, da­rabolás következett. — ötvennégy másodperc alatt döntöttem le a fát — mondta a versenyző. — Az engedélyezett idő két perc volt. — Az erdészetnél is ez a napi munkája? ' — Nem. Másfél éve be­osztott erdész vagyok, és most végzem levelezőn a szegedi szakközépiskola ne­gyedik osztályát. 1965 óta dolgozom az erdészetnél. Az erdészet vezetői nem választottak rosszul, amikor Haha Andrást küldték Sző- csénypusztára, ugyanis má­sodik helyen végzett a ver­senyben. A csuklós traktorok, LTK-k kategóriájában rajtolt Vára- di Sándor, ő a ladi erdészet­től érkezett. A négy farönk gyorsan kötélvégre került, a gép magához csörlőzte a fá­kat, aztán indult a traktor ki a sűrűből az erdei útra. Ott még tolólappal össze kellett rendezni a rönköket, majd kiszállt a versenyző, és megállt a stopper. Há­rom perc kellett ehhez a munkához, jóval kevesebb, minit az előírt idő. — Még ez is sok — mond­ta Váradi Sándor, miután le­állította a traktor motorját. — Otthon az én gépemmel jobban megy, de az egy „spéci” gép. Ez nem az iga­zi — bosszankodott —, elég­gé .lestrapált”. Persze ebben van némi túlzott elégedetlenség, hiszen az eredmény kitűnő, és vé­gül a harmadik helyen vég­zett a ladi versenyző. — Gépkocsivezetőként ke­rültem az erdészethez, az­tán itt végeztem el a tanfo­lyamot, és utána ültem ott­hon az LKT-re. A rakodógépkezelőknek sem volt könnyű dolguk. A ZIL-re szerelt daruval négy köbméter fát pótkocsira rak­ni — természetesen szabá­lyosan —, majd lerakni a terhet ugyanígy, nem kis feladat. Am, akik idejöttek, mesterei a szakmájuknak, ismerik a gépet, a fát — ezt bizonyították. A legizgalmasabb esemény minden versenyen az ered­ményhirdetés. Erre délután került sor Szőcsénypusztán. A fakitermelők közül a mar­cali Gombai István; a köze­lítő — LKT — traktoron dolgozóknál a tapsonyi erdé­szet versenyzője, Büki Bé­la; a darugépkezelő kate­góriában pedig Orsós Sán­dor, a zselici erdészet ver­senyzője végzett az első he­lyen. ’ D, T. Kötélvégre kerülnek a rönkök alapozást, hogy a műhely ti­zenkét és fél tonnás daruja elférjen fölötte. Az alig pár napja üzemelő gép körasz­talán Horváth Ferenc két óriási szelepházat fog be megmunkálásra, miközben Csanádi Imre üzemfenntar­tási osztályvezető a felsze­relés nehézségeiről beszél. — A gép telepítése sok előkészítő munkát igényelt — mondja. — A szakmai irányítást két csehszlovák szerelő végezte. A műhely­ben más helyet kellett ke­resni a korábban itt levő gépeknek; ezeknek a beton­alapját is szét kellett zúzni, hogy elkészíthessük a na­gyobb teherbírású alapzatot. Először kézi erővel próbál­koztunk, úgy azonban túl hosszú ideig tartott volna, ezért a vállalat egyik kü­lönleges robbantóbrigádjához fordultunk, ők aztán gyor­san végeztek. Magam sem tudok már minden mozza­natot fölidézni, de aki csak dolgozott, mind szép mun­kát végzett. A csehszlovák szerelőknek hatvan napot adnak egy ilyen gép fölsze­relésére, s itt harminc nap alatt befejezték. Ebben a mi közreműködésünknek is sze­repe volt: annyi embert ad­tunk a csehszlovák szakem­berek segítségére, amennyit csak kértek. Végig velük dolgoztak azok a munkása­ink, akik majd a gép kar­bantartásáról gondoskodnak. — Mit tud ez a hatalmas berendezés? — Az egyetemes fúró­maró mű gyakorlatilag min­denféle megmunkálásra, így menetfúrásra, -vágásra, marásra is alkalmas. Víz­szintesen öt, függőlegesen két és fél métert mozdulhat el, a szerszámbefogó réSze pedig 1,6 méteres. Egyedül a könasíztal súlya tizenegy tonna! összenergiaigénye, teljes terhelés alatt, 150 ki­lowatt. Minden koordináta beállításához, megmozgatá­sához külön hajtómű és egyenáramú motor tartozik. Az előtolás és a főorsó foir- dulatszáma fokozat nélkül váltható. Ezért lényegesen keveseb fogaskerék kell a gépbe, s ez nem közömbös a javítás szempontjából sem. így a legideálisabb forgácso­ló paraméterek állíthatók be rajta. E géphez olyan szer­szám is tartozik, amellyel 1500 milliméter átmérőjű lyukat is meg leltet mun­kálni. Tudomásom szerint ez a második ilyen típusú, cseh­szlovák gyártmányú gép az országban. A köztudatban a hasonló gépeket a horizon- táleszterga névvel ille­tik. A gyárnak e „horizont­kapacitása” nagyban meg­határozza a termelőképessé­get. Az ilyen munkák iránti igény gyáron belül is olyan nagy, hogy más gépekre tud­nak kooperációs munkát vállalni, de a horizontálgé- pekre nem. Beszélgetésünk alatt Hor­váth Ferenc a tizenötmillió forint értékű gép uszodámé* retű alapgödre és a hatalmas körasztal között ingázik. Tőle kérdezem: — Mennyivel kell több tu­dás ennek a gépnek a keze­léséhez? — Nagy obbak a munkada­rabok, hosszab ideig tart a megmunkálás. Nagyobb érté­ket bíztak ránk, így kisebb hibáknak még kevésbé sza­bad előfordulniuk. Az új­donságokkal még a gép in­dulása előtt megismerked­tünk kezelőtársaimmal együtt. A berendezés fölsze­relését végig figyelemmel követhettük; korábban is együtt dolgoztunk, jól meg­értjük egymást. Közös a felelősségűnk, hiszen egy- egy munkadarab több napig is . fenn van, és egymás munkáját folytatjuk. Örü­lök, hogy megkaphattuk ezt a gépet... Cs. L. Mezőgazdasági géprendszerek magyar-NSZK közös vállalkozásban Az eddigi kölcsönös szállí­tások jó tapasztalatai alap­ján szorosabbra fűzte kap­csolatait a Szellőző Műveik és az NSZK-beli Neuero cég: öt évre szóló együttmű­ködési szerződést írtak alá mezőgazdasági géprendsze­rek gyártására és szállításá­ra. A berendezések hazai forgalmazója a Szellőző Művek, helyszíni összeszere­lésükről és későbbi karban­tartásukról is ez a vállalat gondoskodik. A megállapo­dás értelmében a magyar vállalat évente kétmillió márka értékben gyárt a Neuero cég takarmányellátó rendszereihez adagolókat és szállítószalagokat,* cserébe pedig az" NSZK-beli partner ugyanekkora értékben látja el a magyar piacot gépso­raival, tárolóival. A kooperáció előnye, hogy a hazai gazdaságok ily mó­don forintért vásárolhatják meg a szemes, zöld- és szá­las takarmányok- hagyomá­nyos, illetve nedves tárolá­sára alkalmas silótornyokat, az azokhoz tartozó beren­dezéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents