Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
ÜBaniso félév a főiskolán. Várakozással, izolálómmal leli időszak ez. most keli választom munkahelyet, s ez bizony nem olyan egyszerű. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola végzős hallgatói most veszik szamba a lehetőségeket, erről beszélgettünk néhány fiatallal. Herczeg Béla kisállattenyésztő szakon végez, s mivel nincs szerződése mezőgazdasági vállalattal, csak a pályázati rendszer útján helyezkedhet el. — Ilyen állásra már évek óba nem írtak ki pályázatot, persze nem mintha nem lenne szükség a szakemberre. Azt hiszem kevéssé ismerik a gazdaságok ezt a lehetőséget. így aztán gyakran szakképzetlen, esetleg középiskolai végzettségű embert vesznek föl. A gyakorlatok során többször talál- koztunk ilyenekkel, vezető beosztásban. —• Milyen szempontokat vesznek figyelembe a munkahely válás ztásnál ? — Természetesen az ottani tevékenység az első. Ritkáin kerülhettünk a lakóhelyre dolgozni, tehát a lakás szintén fontos. Kis településen az albérlet nem oldható meg. Kevés gazdaságnak van szolgálati lakása. Idővel majd a saját ház építésére lesz lehetőség, ehhez azonban elő kell teremteni az alaptőkét. Addig meg jó néhány évnek el kell telnie. Alig állunk munkába, s egy-két hónapos gyakorlat után másfél évre bevonulunk katonának. Szerencsésebb lenne, ha a főiskola előtt letölthettük volna a sorkatonai szolgálatot. — Milyen gyakorlati ismereteket szereztek a főiskolán? — Nem keR féknd, hogy ideális körülményeket keresünk — mondta Kiss Gyula. — A főiskolai évek jelentős részét gyakorlattal töltjük, töibb mezőgazdasági üzemet megismertünk, van összehasonlítási alap. A vezetésre kell felkészülni, bár mér ebből kaptunk ízelítőt. Felelős beosztásban önállóan döntünk majd, ehhez meg kell ismerni az embereket. Túl szép dolgokra nem számíthatunk, de a pályaválasz, tásnál jól tudtuk, mit vállalunk. Többségében falon születtünk, ott éltünk, nekünk nem áldozatvállalás a mezőgazdasági munkával járó hajnali kelés, tizenkét- óiás munka. ' — Hogyan fogadják az idősebb dolgozók a fiatal s zakembereket ? — Természetesen nem könnyű elfogadtatná magát vezetőként egy huszonévesnek, de addig őrülhetünk, amíg hozzáértő idős emberek vannak. Egyre nehezebb Antikvár könyvvásár A KAPOSVÁRI MEGYEI KÖNYVTÁRBAN 1981. március 2-fól 6-ig. Hétfőn 10-től pentek estig. VESZÜNK — ELADUNK! I Nagyobb könyvtárakat a helyszínen értékelünk. Modem és régi krimikért, sorozatokért, történelmi könyvekért a legmagasabb napi árat adjuk. Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat («41871 Szabadidő-központ százötven négyzetméteren Az elhatározás egy évvel «előtt született, s a napok- sra hivatalosan is birtokuk- >a vehették a Kaposvári Fa- ekas Háziipari Szövetkezet ólgozói a több mint 15(1, egyaelmeteres helyiséget, melyet sok társadalmi mun- ával alakítottak ki a szovet- :ezet fiataljai. A központi épCfflet padlás- erében hosszú évekig raktárak használták a helyiséget. LZtán fiatalokban és idősebekben szinte egyszerre érle- >dött meg a gondolat, jóban ki lehetne használni ezt nagy helyiseget, hiszen a agy számú fiatalnak nincs ol összejönnie, rendezvényt irtania. Az idősebb korosz- ilv ugyancsak hasznát látná, iszen jobb körülmények kö- Dtt tudnák tartani a különélő összejöveteleket, gyűlése- et. Az elhatározást hamarosan ■tt követte. A szövetkezet ve- ítőségének és KlSZ-szerve- 'tének irányításával mun- ához látott mindenki, aki csak egy kicsit is értett, az asztalos-, kőműves-, ácsmunkához. Kicserélték a lépcsőket, megoldották a világítást, műanyag padló került a beton aljzatra. Eltervezték — a szennai templom kazettáiról véve az ötletet —, hogy a tetőteret kazettás festett rneny- nyezettel borítják. Az utóbbi aprólékos munka, s bár még csak most teszik fel a kazetták habán motívumokkal díszített elemeit, már birtokukba vették a helyiséget. Ott tartották a közelmúltban a nyugdíjas találkozót, a legutóbbi sportnapokat, s több más KTSZ-rendezvényt is. A még folyó munkák ellenére idősebbek és fiatalok egyaránt nagyon otthonosan érzik magukat, hiszen a több mint harmincezer forint értékű klubot már berendezték. Távlati tervük, hogy rendszeres előadásokkal, foglalkozásokkal „kialakítják” a keleti ipartelep kulturális köz- pontjátK. Zs. munkaerőt fajainíi a mezőgazdaságba, a fiatalok kevésbe vállalkoznak eme a munkára. A mezőgazdaság technikai színvonala állandóan emelkedik, a százezreket érő gépet nem lehet rábízni az írni, számolni nem tudora. Ha galamb nincs, a nyúl is jó. Ezzel a gondolattal jött a főiskolára Németh Zsolt. — A galambok érdekeltek, itt azonban csak a nyíltakkal tudok foglalkozni, s most már örülök neki. Tálán nem mindenki érti meg, de számomra önömet szerez, ha fejlődést látok a kísérletekben. Szerencsések vagyunk, hogy erre a főiskolé- 'ra kerültünk, ahol kísérleti gazdaság van. A tudományos diákkörön beiül érdekes témákkal foglalkozhatunk, szakmai szempontból több tapasztalatot szerezhetünk. — Az egyedülálló Bakainak előbb-utóbb a családalapításra is gondolni ketfl. Nem szűkülnek be a lehetőségek, ha kiköltözik egy kisebb faluba ? — A férfiak könnyebb helyzetben vannak, jobban el tudnak mozdulni a fakiből. Nálunk nem jellemző az a gyors párkeresés, mint a tanítóképzősöknél. A lányoknak valóban kisebb a választási lehetőségük. Azt .sem szabad elfelejteni, hogy akit elveszek, annak velem együtt ezt az életformát is vállalnia kell. A városi lányok többsége aligha segít szívesen az áTl attartásöan, háztáji gondozásában. Beszédértésünk végén ar. egyik fiatalember ezt mondta: — Érdekelne. milyen kép atekiu-k ki rólunk. Tatán úgy tetszik, hogy a kevésbé szép dolgokról beszéltünk többet, sötétre festettük a helyzetet. Mindössze arról van szó. hogy felkészültünk, tudjuk mi vár ránk. Szakközépiskolásként már megismertünk egyet-mást a mezőgazdaságból. h i vadasként. választottuk a pályát. Van egy mondás: a kezdő mezőgazdász, előtt két út van. az egyik az ital. a másik járhatatlan. Mi a harmadikat próbáljuk ki. l/.rnrnvi Éva — Nem mondhatom, hogy unatkoznék. Havonta egyszer hazamegyek, neba Budapesten is töltök egy kis időt. Az az igazság, hogy a várost igazán nem szerettem meg. Ez részben annak is „köszönhető”, hogy nem a legjobb körülmények között laktunk a „Dallos Ida” leányotthon ban... A városba ritkán megyünk be. égy-egy moziba, színházba. — Mi lesz az áilawwrmga után? — Már tudom, hogy Bábolnára kerülök, hiszen szerződésem van velük. Nekik állandó külkereskedelmi joguk van. s ott a nyelvtudásomat is hasznosítani ‘ tudom. Remélem, hogy mielőbb lehetőségem lesz erre. Ezenkívül nagy cm sok jót hallottam az ottani munkamódszerről. munkamorálról . .. Tudom, hogy nagyon sokat követelnek, én ezt azonban szeretem és vállalom is. — Mi foglalkoztatja mostanában ? — Természetesen a vizsgáik és az, hogy egy bolíviai fiatalembertől kecsuánul tanulok. Vágyam, ha túlleszek a vizsgákon, elmegyek még lovagolni, itt Kaposváron, mert azt is nagyon szeretem. . Körtéd Zswtt ,,Mini-VIT’* Egerben Egy lány, aki hét nyelven beszél... Több nyelven beszel, nem- reg kitűnően' szerepeit egy országos nyelvi versenyen, tudományos diákköri dolgozatával első dijat nyert. Ennyit hallottam Frank Dóráról. a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola harmadéves hallgatójáról. Ez az egyetlen mondatnyi tájékoztatás is színes, sokoldalú egyéniséget sejtetett. — Már gyerekkoromban az volt az egyik legkedvesebb időtöltésem, hogy útikönyveket olvasgattam, igyekeztem megismerkedni más népek kultúrájával, életével. Aztán rájöttem, igazán úgy lehet megismerni egy országot, embereit, ha az ember, a nyelvüket is megtanulja. Megismerni ezen keresztül a gondolkodásmódjukat, szokásaikat. Nem beszélve arról, hogy az ember szeretne személyesen megismerkedni a vidékkel is. Aztán úg.v látszik, fogékony voltam a nyelvtanuláshoz. Már a gimnáziumi éveim alatt sok levelező partnerem völf. akikkel több nyekven tar tottam kapcsolat tói. — Milyen övei veken beszél ? —■ Nemrég nyelvviZsg'áz- taj» spanyolból, középfokú minősítést szereztem, pedig az az igazság, hogy meglett volna a felsőfokú is. csak a mostani vizsgarendszer olyan, hogy lejjebb értékelhetik az embert, de följebb nem . . . Ezenkívül beszélek németül, portugálul, angolul, olaszul és oroszul is. — Ügy tudom, ma is rengeteg levelező partnere van. — Igen. Az az egyik legkedvesebb időtől tésem, hogy levelezek. Nagyon sok régi partnerem van. de akadnak újak is szép számmal. Csaknem negyven országból, sok- sbk fiatallal, időssel és középkorúval tartom a kapcsolatot. Nagyon szeretek utazni, kirándulni. Szinte valamennyi szóda lista országban voltam már. eljutottam jópár nyugat-európaiba, sőt Törökországba' is. A múlt .nyáron volt- egy nagyon érdekes eset otthon, Egerben. Egyszerre futott be egy finn család, egy bolíviai lány. két belga kislány és egy német házaspár. Nem is tudom elmondaná, mekkora élményt jelentett egyszerre ez a sok különféle ember. Igyekeztem megismertetni velük a mi Szép vidékünket. — Mit szólnak mindehhez a szülei ? — Ök is nagyon roeretsk az embereket. Különösen a baráta i mat. — Nyélvtehetség lébére miért választotta. a mezőgazdasági pályát, s különösen miért egy ilyen távoli városban ? — A másik, talán még a' nyelvnél is nagyobb „szerelmem” a természet s az állatok. Ez családi örökség . . . Gondolkodtam rajta, hogy talán Gödöllőre jelentkezem, de nem vagyok túlságosan nagy zseni matematikából, ott pedig az az egyik felvételi tantárgy. A inasuk pedig, hogy én a növénytermesztést. kevésbé szeretem, így bár sokkal messzebb van. mégis Kaposvárt választottam. — Gondolom, van mivel töltenie a szabad időt, különösen így a harmadév félénél. TTmSÄGeffiHTSAG I SKJUSAG*IFJÜSAG*1KJ0SÄG IEIÜSAG Hivatásul választónak a pályát Gimnazisták a szünet ben. Második otthonok Hogyan és mit tanul a kollégiumi diák? Magyarországon ma csaknem kilencvenezer 6—18 éves diák ól és tanul diákotthonokban és kollégiumokban. Többségük — a középiskolások háromnegyede, a szakmunkástanulók 90 százaléka — hátrányos helyzetű, míg az általános iskolások legtöbbje munkás vagy paraszt származású. Számukra nemcsak az iskola, de a kollégium is — szó szerint — második otthon, ahol lehetőségük van azoknak a nevelési, műveltségbeli hiányosságoknak a pótlására, amelyeket a családi otthon nem biztosított. A közvélemény, a szülőik körében így is ismertek a kollégiumok. A szülők afféle melengető fészeknek, második otthonnak képzelik, a diákok viszont folytonos összezártságról, választékhiányról, a művelődési lehetőségek korlátozottságáról, állandó felügyeletről, apácazárdáról, ter- rorisztiikus nevelési módszerekről, fölösleges dri Bekről beszélnek. Mi az igazság? A kérdésre nincs egyértelmű válasz, ki ki érzelmei szerint felel. Objektív fölmérések sem állnak rendelkezésre, mert az iskolák mögött a kollégiumok, diákotthonok háttérbe szorulnak és a kelleténél kevesebb figyelem esik az ottani szakmai, nevelesi munkára Magyarán nagyon kevés és haszonnal forgatható kol- legiumelemzés készült az utóbbi időben. Ezért tarthat erdeklodesre számot az a fölmérés, amelyet a nagyatádi József Attila diákotthon nevelőtanárai végeztek a diákotthonban élő gyerekek körében. Ebből világosan kiderül, hogy semmiképpen nem hasznos, ha a diákoknak kötelezően, csöngetésre és meghatározott ideig egységesen kell tanulniuk. Ugyanis a parancsszóra megkezdett tanulás esetében a diák gyakran 10— 15 percig tanulmányozza az órarendjét, majd lassan előveszi és kipakolja a könyveit, füzeteit, meghegyezi a ceruzáját, szétszedi a tollát, pepecsel mindennel, ami csak a keze ügyébe kerül. Űjabb 20 —25 perc múltán nyitja csak kt a könyvét és kezd neki a tényleges tanulásnak. A diákok nagy többségénél a tantárgyi sorrend is mechanikusan ismétlődik. Nagyatádon 4 évig tartó megfigyelés igazolta, hogy a diákok élő- szik- a matekot veszik elő, ezért gyakran nem marad idő másra. A matek után a fizika és a kémia a mumus és ezek az időrabló tárgyak — a gyakori írásbeli házi feladatok miatt is — elveszik az időt a humán tárgyak — a történelem, az irodalom, az idegen nyelvek elől. Az elsős gimnazisták például 60 percet fordítanak a matematikára, 35 percet a kémiára, de már csak 20-at az oroszra, tizet a németre és nyolcat a magyar nyelvre. A negyedikeseknek a matek 50 percet „ér meg”, a fizika 25- öt, az orosz 15-öt, a német 8-at és a magyar nyelv már csak ötöt! A tanulmányírók véleménye szerint az aránytalanságot az is okozza, hogy a természettudományok oktatásában az utóbbi években talán fölöslegesen előtérbe került a nagy arányú írásbeliség. A nagyatádi példák valószínűleg az országos helyzetet és állapotokat is jellemzik. Diákotthonainkban, kollégiumainkban ma még meglehetősen korszerűtlen körül- ményelv; között, korszerűtlen nevelési-oktatási elvek szerint teremtenek „otthont” a diákoknak. Ez a kollégium- elemzés is bizonyság rá, a helyzeten sürgősen változtatni kellene. De hogyan? A nagyatádi nevel üknek erre a következő receptjük van. Olyan „ösztönzők” bevezetését kísérelték meg, amelyek érdekeltté teszik a diákokat a tananyag önállóbb és hatékonyabb elsajátításában. A 3,6- os tanulmányi átlag elérese esetén a diákok jogot kapnak a kötetlen tanulásra a könyvtárban, a hálószobában, alkalmanként kimenőt vagy hétvégi eltávozást kapnak, ha tanulmányi eredményük nem romlik vagy folyamatosan javul. Mindez azonban ősik szep- ségtapasz lehet. Azon a tényen, hogy a diákokat az iskolákban nem tanítják meg értelmesen, önállóan tanulni, a szabad idővel hasznosan gazdálkodni — ez a kétségtelenül ösztönző és hasznos újítás sem változtathat lényegesen. Ezért lenne jő, ha minél több hasonló felmeres készülné és az eredmények birtokában az iskolákban éppúgy, mint a kollégiumokban, kísérletet tennének hasznos új nevelesi. oktatási módszerek bevezetésére, hogy ezek az intézmények valóban a hátrányos helyzet felszámolásában segítő második otthonok legyenek. s j
