Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-11 / 59. szám
4-v<üt(9»4 WpPjÉM ■ HOLLANDIA' - TULIPÁN NÉLKÜL Lakásfoglalók Késtem egy napot. Amszterdamba érkezésem előtt egy nappal ugyanis tömeg- tüntetés zajlott le szállodánk, az American Hotel előtti téren. Sok ezer fiatal vonult föl táblákkal, transzparensekkel, jelszavakkal, s a hatóság óriási erőt, kétezer rohamreradőrt vetett be páncélozott járművekkel, ködbombákkaL Erődemonstráció volt ez a javából. Újságokban láttam csak az összetűzés képeit. A fiatalok talán türelmesebbek lennének, ha csakugyan nem volna lakás, ha a gazdasági nehézségek szorítanák őket átmenetileg faházikókba, barakkokba, elhagyott ipari épületekbe, a grachtok, szú- eftte hajóinak kényszerű „lakosztályaiba”. Csakhogy az emeletes házak lakásainak sokasága üresen tátong, s a spekuláció, az üzletelés emel szinte leromibolha- tatian gátat a fiatalok otthonteremtése elé. Először optikai csalódásnak véltem, azután kiderült : csakugyan „hajladoznák” a házak Amszterdamban. A grachtok (csatornák) mentén mintha fárad tan-roska- dozva köszönte-. nék az idegent a jellegzetes és igazán szép épületek. Hol oldalra, hol előre vagy hátra dőlnek kétségbeesetten kapaszkodva az egykori tengermederbe. Hatvan. százalékuk segítséget — felújítást — követel. A gyönyörködtető látvány mögött tehát nem nehéz fölfedezni a városépítési és társadalmi bajokat. És nemcsak a hajladozó épületek állnak üresen, hanem azok is, amelyek még hosszú ideig otthont adhatnának. Tulajdonosaik szándékosan hanyagolják el őket, hiszen a telkek ma már többet érnek, mint a házak; kivárják, segítik hát, hogy „lerobbanjanak”. S miközben. lakásínség van, a fiatalok megszállják — erőszakosan elfoglalják — e házakat. Jogtalanul, a törvény megszegése árán. A retorzió nem várat magára sokáig. Láttam több olyan három—négyemeletes házat, amelyet csak azért vertek szét, azért szedték ki abla- ikaikat s döntötték le a tűzfalat, hogy lakihatatlanná tegyék, azaz „megkíméljék” a lakásfoglalóktól. Drága pénzen irodaépületeket emelnek majd a helyükön. Lehet-e csodálkozni azon, hogy a fiatalok vagy tíz év óta és egyre gyakrabban igyekeznek kitörni a korlátok közül? Egyik reggel sétálni indultam az „üvegesek” utcájában. Nem így hívják, Vijzel Straat a neve, amely az American Hoteltől a grachtok világába, a belvárosba vezet. A keskeny utca jobb oldalán éjjel csaknem minden kirakatot bezúztak. A látvány mögött határozott politikai okot véltem fölfedezni. Hamarosan kiderült: a török légitársaság kirakata csakúgy „betörött”, mint az egyik afrikaié, s a cipő- szaküzlet sem maradt sértetlen — csakúgy, mint a Hollandiában oly híres és közkedvelt gyertyák arzenálját kínáló üzleté. Tüntetés, felháborodás, tiltakozás jelei ezek: a lakásfoglalók „ujjlenyomatai”. Ellentétes véleményeket haltok. A jobboldali újság nyilvánvalóan azt írja: „A fiatalok mindent lerombolnak”. A haladóbbak a kormányt és a tulajdonosokat, a spekulációt marasztalják el. Betörték a bankok kirakatüvegeit is, mert szerintük — és ki vonhatná kétségbe — a lakásspekulációhoz ugyancsak hozzájárul a banktőke. A kormány hábo- rog, a rendőrség közbeszól. Amszterdam városi tanácsán — ahol igm nagy tisztelettel fogadták a mindösz- sze kéttagú magyar újságíró küldöttséget — részletes adatokkal szolgáltak. Ügy mondták: túl sok a múlt században épült szép, de komfort nélküli ház, amelyet gyorsan, nem kellő alapokra (14—16 méteres faoszlopokra) építettek. Nagy részüket le kell bontani, s a facölöpöket kicserélni betonra. Nőtt a lakosság száma is, és a lakásigénylők közül — a hivatalos tájékoztatás szerint — a volt gyarmatokról beáramlók s a bevándorolt munkások öwalik el a lakáspiacot. A feszültségek okai közé sorolták az urbanizáció jelenségeit, a válások számának növekedését, a fiatalok megnövekedett igényét. Mindez világjelenség. A belvárosi, elavult házakban csak „alacsony” bért kérhet a tulajdonos, érdeke hát, hogy üresen maradjon, tönkremenjen. A telek többet ér! Azt mondták: a tanács megérti a lakásfoglalók álláspontját, de hát nekik mégis csak a magántulajdont kell védeniük. És micsoda ellentmondás: a polgármester egyúttal a rendőrség vezetője is; neki kell elrendelnie a beavatkozást a lakásfoglalókkal szemben — ugyanakkor ő a felelős a lakás-kérdés megoldásáért. Bíróságra adhatnák az ügyet, de nem ismerik a lakásfoglalók nevét. (Sokszor a házszámokat is lecserélik, hogy ne igazodjon el a hatóság!) Üj rendeletet hoztak hát: ma már a fénykép általi azonosítás is megfelel bizonyítékként. És magyarázkodnak. De tény: 55 ezer lakáskereső van csak Amszterdamban; arra azonban nem kapok választ, hogy mennyi az üres ház, a lakatlan lakás. Mondják: senki sem alszik a nyílt utcán. De hogy hol, azt aligha tudják. Próbálkozik a tanács. A 600 gulden (szorozzuk meg tizennéggyel) alatti bérű lakásokkal részben a tanács rendelkezik oly módon, hogy kijelöli a bérlőt A tulajdonos azonban' elutasíthatja. De három jelöltből egyet el kell fogadnia. (Hatszáz gulden alatt!) Mi van a többi lakással? Aki jogtalanul beköltözik, azt kilakoltatja a rendőrség. Menjen oda, ahonnan jött... 1980-at a spekuláció elleni évnek nyilvánították Hollandiában. 1981. a bankok spekulációja elleni év. Ki tudja, milyen eredményt ér el a szándék, s a tömegek egyre határozottabb föllépése? Jávori Béla (Folytatjuk.) Terv az elpuhufás ellen Ülést tartott tegnap a Pedagógusok Szakszervezetének Somogy megyei Bizottsága. A testület megtárgyalta és elfogadta a testnevelési és sporttevékenység fejlesztésére kidolgozott feladattervet, majd meghallgatta és megvitatta három iskola szakszervezeti bizottságának beszámolóját az új oktatási dokumentumok bevezetésének tapasztalatairól. A testnevelési tevékenység elemzéséből ismét kiderült: az »ép testben ép lélek« elvének megvalósításához jó néhány feltétel hiányzik. Mint tudjuk, megyénk a létesítmények száma és minősége, s a testedzéssel intézményesen foglalkozók száma alapján az országos ranglista utolsó helyén áll. A sportélet legfontosabb részterületén, az óvodai és iskolai testnevelésben sem jobb a helyzet. Városaink tervezésekor nem veszik eléggé figyelembe a testnevelési szempontokat, betondobozok közé kicsiny és veszélyes betonudvarokat telepítenek, melyeknek sivárságától a gyermekek szinte fuldokolnak — mondta a vitában Bíró Gyu- láné vezető óvónő. S amint Pétervári, Jánosné iskola- igazgató hozzászólásából kitűnt: a létesítményekkel is rosszul gazdálkodunk. Több iskolának nincs tornaterme. s amelyiknek van, az is inkább vállalatoknak adja bérbe jó pénzért, mint a helyszűkétől szenvedő testvérintézménynek. Szíjártó Miklós szakfelügyelő, a fel- adatterv készítője elmondta: az úgynevezett szubjektív feltételekkel sem dicsekedhetünk. Megyénk jó hétezer pedagógusa közül mindössze ezerháromszázán húztak tavaly melegítőt és tornacipőt, hogy részt vegyenek a munkahelyi olimpiákon, házi bajnokságokon. Ezt a számot akkor is csekélynek kellene tartanunk, ha a statisztika nem rejtene csapdát, s nem tudnánk, hogy a tanár—diák focimeccsen zömmel ugyanazok a pedagógusok vesznek részt, akik az országjáró túrákon! Kiváltképpen kevésnek érezzük^ a számot, ha figyelembe vesszük a pedagóguspálya példakép-jellegét és azt, hogy a tanítóknak, tanároknak — a rendszeres ülőmunka és a fokozott idegrendszeri terhelés miatt — nagy szükségük volna a rendszeres mozgásra. A fejlesztést az is sürgeti, hogy az általános iskolákban hamarosan áttérnek az ötnapos tanítási hétre, ami — Pálos Józsefnek, a megyei tanács főelőadójának hozzászólása szerint is — a céltalanul csellengő diákok számának növekedésével járhat. Ily módon a f eladatterv kifogástalan végrehajtásával sem művelhetünk csodát, némi javulásra azonban van mód a létesítmények használatának ésszerűbb szervezésével, az állami és társadalmi szervek sporttevékenységének összehangolásával, az egy üzem — egy iskola — mozgalom lehetőségeinek jobb kihasználásával. a munkahelyi olimpiák meghonosításával. A szervezeti feltételekkel kapcsolatban arról sem feledkezhetünk meg, hogy megyénkben — még a sok pedagógusnak otthont adó Kaposváron sem! — egyetlen pedagógussportkör sem működik, holott a tanárok, tanítók neveléséhez sem elég csupán a propaganda. L. A. Matyóra végnapjai A szovjet irodalomnak ma is vannak „Veres * Péteréi, Szabó Páljai”; nálunk vir szont a parasztíró kifejezést szinte megbélyegzésként használják, így aztán majdnem hiánycikk irodalmunkban a faluról szóló regény- híradás, noha az életmódban, a társadalmi szerepkörben éppen ezekben az években megy végbe forradalmi változás! S, ha egy-egy ilyen mű szüleük. kiderül;; a legizgalmasabb — s ezt szellemi értelemben gondolom — regények éppen ezek a könyvek. Lásd Galgóczi Erzsébet munkái, Gáli István Ménes- gazdája ... E regények élnek meg több kiadást, s aratnak művészi és közönségsikert. Ment a valóság talajában gyökereznek; íróik ismeretanyaga nem szorítkozik a presszó-, illetve az egyre divatosabb kocsmakultúrára. (Csak az utóbbi két hétben két olyan — fiatal írók a szerzők — regényt olvastam, melynek hősei saját rossz közérzetüket igyekeztek „belém diktálná”, noha sivár kiúttalanságuk a legszemélyesebb magánügyük; s mint olvasót különösebben az sem érdekel, melyik talponállóban menynyit fogyasiztottak. Mert regényeikben ez tételszerűen szerepel...) Valentyin Raszputyin Isten veled, Matyóra című regényének olvasása közben keseregtem ezen. Lám. a falu — mint téma — csak ön tetszelgő sznoboknak jellegtelen, anakronisztikus. (Ám a szmobéria „nagyhatalom”; irodalmi diktatúra!) Raszputyin faliuregénye egy kis angarai település mesterséges kiürítéséről, pusztulásáról szól; az erőmű táplálásához meg kell duzzasztani a folyót, így Matyóra víz alá kerül — emiatt kell lakosainak elhagyniuk a szülőföldet. (Máty — anya.) Miközben a raszputyini hömpölygő regényt olvasom, az könyvespolc jár az eszemben: ki írja meg a mi telspüléskörzet-'koncep- ciónk kiváltotta falukonfliktusai rakat, a mi aprófalvaink elöregedését, gyűrűfűi sorsát!? Raszputyin regénye a búcsúzás könyve; nemcsak a folyó közepén fekvő sziget- nyá falucskát siratja el, hanem azt a generációt, amely életmódban, létezésben utolsó nemzedékként képviselt mást, mint az utána következők. A hagyományos paraszti életformáit, világot búcsúztatja Raszputyin, akinek a magyar olvasó már több regényét dicsérhette, így a Végnapokat, az Élj és emlékezz, a Pénz Marijának címűt is. A szibériai író azt az örökséget vállalta föl, melyet az úgynevezett „falusi próza” Akszakov-, Turge- nyev-, B u myin-hagyományokat folytató ága képviselt Suksin, Belov, Abramov és mások művei ber^. Balladás, szép regény az Isten veled, Matyóra. Alakjait fában látom magam előtt; naiv mesterek gyönyörű faragványaiban: vaskos és mégis gyenge figurák ezek, mint a mosdósi Csikós Nagy Márton szobrai öregemberekről, parasztasszonyokról. Az irkutszki író olyan természetességgel építette műveibe a modern pszichológia embert tudati mélyrétegeiben mutató eredményeit és a szibériai babonák. hiedelmek sejtelmes világát, hogy atz már maga nagy teljesítmény. S hajlamosak vagyunk megbocsátani neki a mű helyenkénti terjengősségét, aránytalanságait. Ezek az emberek olyasmit tudnak Matyorán, amit a metropolisokban lakók nem; szépen élni. Olyan igazságok szerint, melyek a legjegyszeIzgalmas előadások, hasznos tanfolyamok A közgazdasági társaság Somogyiban Évtizednyi múltra tekinthet vissza a Magyar Köz- gazdasági Társaság megyei szervezete. Fő céljuk a Somogybán élő -közgazdászok szakmai ismereteinek frissen tartása, és a vidéken más módon hozzáférhetetlen ■tóáttérinfarmációk« nyújtása. A szervezet mindemellett összefogja a hasonló kérdések iránt érdeklődő szakembereket, s módot nyújt nekik tapasztalataik rendszeres kicserélésére. A tíz év alatt e célkitűzéseket korántsem sikerült mindig megvalósítani. Az utóbbi két-háram évben pezsgőbbé vált a társaság élete. Különösen eredményes munka folyt tavaly. A megvédem 40 előadást, konzultációt és .ankétot szerveztek. Emlékezetes volt például ár. Kovács Géza professzornak a jövőkutatás és -tervezés kapcsolatát taglaló, vagy dr. Csikós Nagy Bélának a nemzetközi gazdasági kapcsolatokról szóló előadása. Figyelemre méltó kezdeményezése volt a társaságnak az a kihelyezett továbbképzés, melyen a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanárai időszerű pénzügyi kérdésekről beszéltek. A 10 előadásból álló kurzuson 30 közgazdász -vett részt. Az idei program ugyancsak gazdagnak ígérkezik. Áprilisban varjak dr. Han- kiss Elemér szociológust, aki a magyar társadalom fejlődésének ellentmondásairól tart előadást. Érdeklődést keltő az az ankét is, mely az üzemi demokrácia és a gazdasági hatékonyság ösz- szefuggéseit taglalja majd. A közgazdaságtudományi egyetemmel kötött megállapodás alapján folytatni kívánják a kihelyezett továbbképzési programot is. lűbb szavakkal fejezhetők ki, mint például az, amit a mű egy tömbből faragott főszereplőjére, Dánjára hagy aiz apja: „csak a legfontosabbat vállald: a lelkiismeretet. Hogy amiatt kin soha ne gyötörjön”. így élnek a legtöbben Matyorán. Emiatt érzi Darja, hogy „nincs nagyobb igazságtalanság a földön, mint amikor valami — legyen bár fa vagy ember — megeri, hogy haszontalanná, teherré válik”. Teherré vált egy egész falu; a konfliktus egyszerre személyi és közösségi. A lét végső határa körvonalazódik ; eltűnik egy falu a térképről. Lakói végiggondolják életüket, vizsgáztatják lelkiismeretüket. „Az igazság az emlékezeté” — döbben rá Darja, ez az „emberi „mágnes” öregasszony — „Akinek nincs emlékezete, annak élete sincsen.” S a falu „emlékezetét” — materiálisán a 'temetőt, ahol apáik, anyáik nyugszanak — most felszámolják; fájdalmas fejezeted ezek a raszputyini regénynek. A szibériai. „Veres Péter” könyve azonban nemcsak egy orosz falu sorsáról szól, még csak nem is általában „a” faluról; de tágabb értelemben „a” változásról — s annak hatásáról —, mely egész földünkön végbemegy. Három nemzedéket mutat be. Darja és a korban vele egyidősek generációját, mely ugyanúgy él, ahogy az ősök éltek hajdanán. Darja fia, Pável képviseli a következő nemzedéket; ez a kissé tétova réteg életmódjában a régit próbálja egyesíteni az újjal, s emiatt: „Bennem meg semmi meggyőződés sincs. Se oda, se ide. Középütt vagyok” — érez rá Pável. A fiataloknak viszont már semmit sem jelent a matyorai életvitel. Gépek urai, a technika eredményeznék élvezői, mint Darja unokája és Pável fia: Andrej. Larisza Sepityko, a neves szovjet rendezőnő éppen Raszputyin regényéből forgatott filmet, amikor a halálos baleset érte. A forgató- könyv — részlegei megjelentek a Filmvilág 80-5-ös számában — még inkább kiélezi a három generáció konfliktusát: éppen Pável brigád vezető a falu felgyújtsanak irányítója. Andrej pe-’!g sönte részvét len ..gyilkoló,ia” a falut szimbolizáló óriás fenyőnek, a fák cárjának ... A regényt Harsányi Éva fordításában az Európa Kiadó jelentette meg. Leiké László
