Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

Faluhetek a nagyatádi járásban Figyeljenek a javaslatokra Most összegezték a falu­gyűlések tapasztalatait a megyei tanácson. Már elöl­járóban is elmondhatjuk, hogy a somogyi lakosság nagy érdeklődéssel kíséri a község- és városfejlesztést. A tavalyi kiemelkedő belpoliti­kai események, mint a párt- kongresszus, az országgyűlé­si képviselői i és tanácstagi, valamint a szakszervezeti választások számtalan al­kalmat teremtettek a taná­csok és a lakosság közötti párbeszédre. Az eszmecsere tovább foly­tatódott az ősszel megtartott falugyűléseken is. Az előző évi fórumokhoz képest el­sősorban abban volt eltérés, hogy ezeken számoltak be a népfrontbizottságok ötéves tevékenységükről, ezenkívül szó volt a tanács terveiről, elképzeléseiről, munkájáról. A nyáron megválasztott ta­nács »►hivatalosan-« első íz­ben találkozott a választó- polgárokkal. A kettős té­ma arm is lehetőséget adott, hogy mérlegre tegyék a ta­nács és a lakosság kapcso­latán kívül a népfrontbizott­ság és a testület együttmű­ködését, meghatározva, mi­lyen módszerekkel lehet eredményesebben továbbí­tani a lakosság javaslatait, milyen feladatok állnak előt­tük a lakosság gyorsabb tá­jékoztatásában. Az SZMT munkavédelmi bizottsága legutóbbi ülésé­nek napirendjén nem szere­pelt a téma — mégis szó­ba került. Az egyik résztve­vő azt mondta: indokolt len­ne, hogy a munkáltatóik fo­kozott figyelemmel kísérjék, miként alakul az üzemi bal­esetek sérültjeinek sorsa, különösen azoké, akik cson­kulásos balesetet szenvedtek. Somogybán az elmúlt ölt­évben csaknem 6900 dolgo­zót ért üzemi baleset, ebből majdnem nyolcvan, csonku- lással jánt Mi lett azóta ezekkel az emberekkel; mi­lyenek az élet- ás munkakö­rülményeik? A gyakorlat meglehetősen felemás képet mutat pedig az igény világos: a súlyos üzemi baleset következtében rokkanttá vált, csökkent munkaképességű dolgozók anyagi és erkölcsi megbe­csülése nem szenvedhet csor­bát egyetlen munkahelyen sem! Ami az anyagi részt illeti, a legtöbb munkáltató megteszi azt, amit kell. Fi­zeti a kártérítést — ha ő volt a vétkes —, és adja a segélyt. Tavaly például tíz olyan dolgozó kért kártérí­tést, aki csonkulásos balese­tet szenvedett. Közülük ket­tőn nem kapták meg, mert a sérülésnél ittasság játszott közre, illetve engedély nél­kül végeztek munkát. Nem fizetett a Danuvia nagyatá­di gyára sem, mert a sérült fegyelmezetlen munkája miatt következett be a bal­eset Néhány baleset sérült­jei még mindig táppénzen vannak, következésképp kár­térítési ügyük sem zárult le Egy dolgozónál most vizs- gáíják a kármegosztási igényt A Nagyatádi Kon­zervgyár teljes, a Pamutfo- nó-ipari Vállalat részleges kártérítést fizetett. A múlt évben csonkulásos balesetet szenvedett valamennyi dol­gozó — mind a tizenhat — megkapta a kárigény beje­lentésére vonatkozó felszólí­tást, de csak tízen éltek ez­zel a lehetőséggel; közülük négyen teljes, néhányan megosztott kártérítést kap­nak. Mi az hát, ami ezek után is hiányzik sok helyütt, és amire az • említett munkabi­zottsági ülés egyik résztve­vője is gondolt? Az, hogy pénzzel, kártérítéssel nem helyettesíthető az erkölcsi törődés. Most tekintsünk el attól, hogy önhibájából vagy más — mások — vétkessé­ge folytán szenvedett cson­kulásos üzemi balesetet a dolgozó: nem lehet közöm­bös iránta a munkáltató, akár így, akár úgy követke­A számok önmagukért be­szélnek. Tavaly háromszáz­hat falugyűlést tartottak a megyében. Ha összevetjük az előző évi 259 ilyen fórum­mal, máris magyarázatra szorul a növekedés. A siófo­ki, a nagyatádi járásban a múlt év elején és végén is tartottak ilyen találkozókat. Ezenkívül most több helyen hívtak össze úgynevezett részfaiugyűléseket, aztán fó­rumot adtak a külterületi lakott helyeken élőknek. Ennek köszönhető, hogy csaknem huszonhétezer-két- százan vettek részt a falu­gyűlésekért, s közülük sokan elmondták véleményüket, ja­vaslatukat. Összesen ezer- hétszáztizenhét közérdekű javaslatot jegyeztek föl e fórumokon. Ez szép ered­mény. S ha ehhez még hoz­zátesszük, hogy ezen felül több mint húszon háromezer- háromszázán vettek részt év közben tanácstagi beszámo­lókon, még pontosabban tük­rözi az érdeklődést ez a szám. A tanácsok az idei terve­zőmunkájukhoz hasznos el­képzeléseket. gondolatokat kaptak a felszólalódctól. Ami­kor összegezték a közérdekű javaslatokat, rögtön kitűnt, hogy első helyen állnak az út-, híd-, járdaépítéssel, kar­bantartással kapcsolatos kér­dések, utána a Ikörnyezetvé­zett be a szerencsétlenség. Nem nézheti tétlenül azt, hogy a megrokkant ember miként szaladgál fűhöz-fá- hoz csökkent munkaképes­ségének megfelelő, hasznos tevékenység után; milyen üggyel-bajjal rendezgeti a baleset folytán hátrányosan megváltozott életkörülmé­nyeit. Az ilyen téren nyúj­tott segítség nem mérhető forintban, az érintettek mé­gis örülnek neki, hiszen raj­tuk könnyít, az ő helyzetük jobbítását célozza. Azt, hogy könnyebben és rövidebb idő alatt ismét megtalálják he­lyüket a munkahelyi kö­zösségekben, a mindennapi életben. A Sefag barcsi gyárában tavaly az első hónapokban akadozott a termelés, az idén pedig szinte észre sem vették a naptár fordulását, olyan gördülékenyen kezdő­dött a munka 1981 első nap­jaiban. Tava.lv 69 ezer köbméter gömbiét vágtak föl a gyár­ban. az idén 80 ezer köb­méter a terv. Hasonló ugrá­sokat tartalmaznak a továb­bi számok is: a tavalyi 388 ezer után az idén 400 ezer nérvzetméter panelparkettát gyártanak, az 1980-ban elké­szített 175 ezer négyzetméter hagyományos parkettánál 35 ezer négyzetméterrel többet készítenek 1981-ben. A gyár tőkés exportja is növekszik. A panel parkettá­ból százezer, a hagyomá­delmi javaslatok következ­nek. A kereskedelemmel, a közlekedéssel kapcsolatos észrevételek után egy egé­szen új áll a sorrendben: az üresen álló középületek karbantartása. felhasználá­sa. Sok ötlet elhangzott Pél­dául arról, hogy mit lehet­ne csinálni a körzetesítés miatt kihasználatlan iskola- épülettel stb. Bizonyos terü­leteken központi téma volt az ivóvíz, a közvilágítás, a gázellátás, sőt közbiztonság­gal kapcsolatos javaslatok is elhangzottak. A vélemények többsége a tanács, a népfrontbizottsá- goik helytállását bizonyí­totta. Kifejeződött a bizalom a múlt év nyarán megvá­lasztott tanácsok iránt. A falugyűlésen adott válaszok­ból kitetszett, hogy a testü­let vezetői figyelembe ve­szik a javaslatokat, s a jel­legük, az anyagi lehetősé­gek figyelembevételével meg­valósítják. A választópolgá­rok társadalmi munkát is felajánlottak, így például a faluszépítéshez, a gyermek­intézmények fejlesztéséhez. A nagyatádi járásbeli Ber- zancén, Segesden, Lábodon faluhetet, Zákányban pedig faluhónapot tartottak. Ez jó módszer a faluszeretet moz­gató erejének kihasználásá­ra. Jó a visszhangja, ha a gazdasági szervek vezetői o'.t vannak a falugyűlésen, * azonnal válaszolnak az el­látással, a kereskedelem kul­turáltságával kapcsolatos vé­leményekre. A következő ilyen fórumok szervezésekor éppen ezért érdemes meg­szívlelni azt a tapasztalatot, hogy egynémely helyen hiá­nyolták a részvételüket. A városkörzet i tanácskozások népessége elmaradt a várt­tól, ez figyelmeztető. A fia­talok nagyobb részvételi ará­nyára ugyancsak szükség volna. Ez persze csak a gyű­lések egy részére volt jel­lemző. Két falugyűlés között a javaslatok megvalósítása a legjobb szervező. Sok kér­dés, észrevétel alapján szin­te azonnal lehet intézkedni, érdemes hát figyelemmel kí­sérni sorsukért a falugyűlé­sek most már meggyökere- sedett intézménye érdekében is. nyosból 15 ezer négyzetmé­ternyit szállítanak nyugati megrendelőknek. Továbbra is visznek parkettát Finnor­szágba, tehát a siker marad: a fa hazájába fát exportál­nak Barcsról. A teljesítmény növeléséhez a gyárban dolgozó emberek jobb munkája és a körülte­kintőbb szervezés teremti meg az alapot, mivel lét­számemelkedés alig lesz. A csaknem nyolcszáz embert foglalkoztató gyáregységben az idén a tavalyinál mind­össze harminccal több em­ber dolgozik. A két éve befejezett re­konstrukció beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A számok is jelzik ezt: a meg­újulás előtt csupán 29 ezer köbméter gömbfát vágtak íl kártérítés nem minden Parketta — gazdaságosan /> Barcsról Finnországba Lesz elég műtrágya és növényvédő szer ' Megkezdődött: a tavaszi műtrágyázása szezon, és rö­videsen elindulnak a nö­vényvédő gépek is a földek­re. Lesz elég vegyszer a munkákhoz a továbbiakban is, a választék azonban nem mindenben igazodik majd az igényekhez — erről tájékoz­tatták az MTI munkatársát az Agrotröszt illetékesei. Műtrágyából a várható ke­resletet teljes egészében ki­elégítik, a választék dolgá­ban azonban már nem áll ilyen jól a kereskedelem. A nitrogén műtrágyák közül az idén nagy mennyiségű öm­lesztett karbamidot impor­tálnak a Szovjetunióból, Am- imonnltrótból annyit szerez­nek be, amennyire a mező­gazdasági üzemek igényt je­lentettek be. Foszfortartalmú műtrágyából a korábbi évek­ben is használt és keresett típusok állnak rendelkezésre. Előnyös a felhasználóknak, hogy tovább csökken a por alakiban forgalomba hozott foszfor műtrágyák mennyisé­ge, a korábbinál több szem- esézett anyag kerül folta­lomba, Hasonló a helyzet a kálisóelllátásban is. Megnőtt az érdeklődés az úgynevezett komplex, össze­tett műtrágyák iránt, s az igényeket általában kielé­gítik. A hagyományos össze­tételű anyagok.' mellett új­féle kombinációkat is forgal­maznak. Növekszik: a fel­használt folyékony műtrágya aránya, 1981-ben már mint­egy 80 ezer köbméternyit hoznak forgalomba. Levél- trágyáikból és mdkroelemké- szít-ményekböl kielégítik a keresletet. A különféle növényvédő szerekből a múlt évihez ha­sonló ellátás várható. Tőkés importból származó vegyi anyagokhoz az idén is csak korlátozott mennyiségben juthatnak hozzá a termelők. A választékbeli hiányosságo­kat Igyekeznek azzal pótol­ni, hogy hazai eredetű ké­szítményeket árusítanak a korábbinál nagyobb mennyi­ségben. A mezőigazdaság ré­szére tervezett értékesítés mintegy 2—3 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. föl; az idei nyolcvanezres tervvel jutottak el a megnö­vekedett kapacitás jó kihasz­nálásáig. A nagyobb mennyi­ség és a jobb minőség bát­rabbá tette a gyáriakat. A háromsoros panelparkettá gyártása után sokkal keve­sebb hulladék marad, mint a hagyományos kétsoros után. S az idén először kísérlet­képpen ezt a háromsoros gyártmányt is kipróbálják az exportpiacon. Ha elképzelé­seik beválnak, ákkor a- pa- nelparkettagyár még gazda­ságosabban termelhet. A belföldi kereslet sem csőikként a parketta iránt — bár a legutóbbi áremelke­dések miatt féltek ettől Bar­cson. Alaptalan volt a fé­lelmük, mert a panelparket- ta egyszerűségével,’ s azzal, hogy lerakásához nem kell szakember, még mindig ver­senyképes. 0 mulasztás veszélyei M ahács’ Mihály ártatlan. A jóhiszeműség áldozata, aki e gyakran föllelhető magatartásnak minden, bi­zonnyal megfizeti az árát. Amikor előadta a pana­szát, úgy gondoltam: az esetnek nincs különösebb társa­dalmi jelentősége. Tévedtem. Jegyzőkönyvek, felszólítások, határozatok és tiltakozások, személyes ki- és meghallgatá­sok sorozatából állt össze a végleges kép, amelyből csakha­mar kiderült: korántsem egyedi eset az állampolgárok éle­tében. Beszéljünk hát róla. Utólag sokan, előzetesen jóval többen levonhatják majd a tanulságokat A történet hite­les, a neveket csak a panaszos személyes kérésére változtat­tam meg. Az ügy egy használt Wartburg személygépkocsi körül bonyolódik. Mahács Mihály — nevezzük így — 1978. január 3-án 19 000 forintért eladta CM 46-29-es rendszámú személygép­kocsiját egy (emlékezete szerint) Kálmándinecz László nevű személynek. Az illető két részletben fizet, és ígéretet tesz: gondoskodik a gépjármű’ átírásáról. Négy hónap múlva le­rótta a második részletet is. Mahács nyugodt volt mindad­dig, amíg felszólítást nem kapott a Nagyatádi Városi Ta­nácstól, hogy rendezze adóhátralékát. Ekkor derült ki, hogy Kálmándinecz neki fizetett ugyan, de a »Jeísérószöveg« ígé­ret maradt. Nem íratta át a kocsit, nem fizetett adót és il­letéket sem. Az eladó vizsgálatot kért, fizetni nem akart, hiszen az autó már nem az övé... Mit tehetnek a tanács illetékesei? Nyilatkozatok, jegy­zőkönyvek sorozata készül. Káimánoinecz azt mondja: nem ő vette meg a kocsit, hanem az unoKaoccse, ő csak pénzt adott hozza kölcsön. Addig nem akarta átadni az autót, s a forgalmi engedélyt a kedves rokonnak, amíg tartozását ki nem egyenlíti. Előkerült Sesztarics Mátyás is (az unokaócs). Rendőr vezette elő, mert az idézésre nem volt hajlandó megjelenni. Álláspontja: nem ő vette a kocsit, csak azért volt nála rövid ideig, mert Kalmándineeznek. nincs jogosít­ványa. Az adó növekedett, fizetni senki sem akart. A ta­nács 1980-ban a rendőrhatósághoz fordult, mely az adófize­tés elmulasztása miatt a kocsit kitiltotta a forgalomból. A rendszámtáblát Kálmándinecznél találták meg, de az autó már sehol. Állítólag eladta 6000 tölgycsemeteért (kb 4000 forint) egy Szlovák nevű ismerősének, aki szétszedte, és al­katrészenként továbbadott a maradékon. Most már magam kértem a tanácsot: beszéljünk együtt a három »illetékessel■». A rendőrség közreműködését nem kértem, tehát Sesztarics nem jelent meg: a másik két em­ber továbbra is hajtogatta az igazát. Mahács Mihályé, az eladóé elfogadható. Neki kellene fizetnie 5760 forint adót a már nem is létező, de a dokumentumok szerint az ő tu­lajdonában levő gépjármű után. Bonyolította a helyzetet, hogy a megbeszélésen előkerült — egy formailag és tartal­milag szabálytalan, tehát érvénytelen — adásvételi szerző­dés, amelyen csakugyan Sesztarics szerepel vevőként és KáJ- mándinecZ az egyetlen tanú... De ebbe már kár volna be­lebonyolódni. Az egyetlen megoldás, ha Mahács fizet, azután bírósági úton kéri a pénz megtérítését a vevőtől. Megértem, hogy tiltakozik. Tisztességes ember, sohasem volt baja' a törvénnyel, a hatóságokkal. Szeretné elkerülni a pert. Je­lenlétemben azt is fölajánlotta: kifizeti az adótartozás felét, a másik felét fizesse Kálmándinecz. Ű viszont Sesztaricsot teszi felelőssé. Megegyeznek vajon? A téma azonban nem miattuk kap nyilvánosságot. Eh­hez hasonló példák sorát gyűjthetnénk csokorba. A ..bejelentési- átírási kötelezettség, á? .állampolgári fe­gyelem megszegése, s a jóhiszeműség következményei áll­nak a középpontban. Álljon itt néhány szám annak bizo­nyítására, hogy milyen fontos volna elkerülni az effajta hercehurcát. Somogybán jelenleg 33 527 személygépkocsi és 18 794 motorkerékpár van személyi tulajdonban. Egyetlen év alatt, 1980-ban 6252 gépjármű (köztük 5000 személygépko­csi), az állomány több mint tíz százaléka cserélt gazdát. Ennyiről tudnak a hatóságok! A múlt év augusztusától — az átíratás elmulasztása miatt — 10 személygépkocsi és 9 motorkerékpár rendszámát, forgalmi engedélyét vonták visz- sza. Mennyi lehet még? Nehezíti a helyzetet, hogy a szabálytalanságok eddig rendszerint az adófizetési kötelezettség elmulasztása miatt derültek ki. Most nagyrészt megszűnt az adó. Ezután mi teszi nyilvánvalóvá a manővereket? A bizalom — ez Jel­lemzi rendeleteinket, jogszabályainkat — óriási erő. Indo­kolt is, hiszen az emberek túlnyomó többsége becsületes; ismeri, tiszteli a törvényt. Valamilyen úton azonban a töb­bieket is figyelmeztetni kell! A rendőrhatóság 5000 forintos végrehajtási bírságot szabhat ki a tulajdonjog átírásának elmulasztása miatt. Somogybán még sohasem éltek ezzel a joggal. Van más mód is? Hogyne volna! Csupán be kellene tartani az előírásokat, s ez éppúgy kötelessége az eladónak, mint a vevőnek — saját érdekében. Az a tapasztalat, hogy a két fél ritkán köt szabályos adásvételi szerződést. Pedig ez alapdokumentum. Jómagam együtt mentem a vevővel, személyesen győződtem meg ar­ról, hogy kifizette az illetéket és átíratta nevére a kocsit; csak utána adtam át a kormányt. Igaz, kiderült: erre nincs szabály. Ha a vevő magával viszi az adásvételi szerződés egy példányát, egy aláírt nyilatkozatot, akkor az eladó nem köteles megjelenni e helyeken. De 15 napon belül minden eladónak van bejelentési kötelezettsége! (1/1976. (I. 10.) BM. sz. rendelet). Ehhez szabvány levelezőlapot is ad a rendőr- hatóság. Élnek a bejelentés kötelezettségével és lehetőségé­vel? Vagy vállalják, hogy két-három év múlva tetemes anyagi költség, a »megmaradt« tulajdonjog felelőssége ter­heli a vállukat? Kínos, hiszen gyakorlatilag már semmi kö­zük a gépjárműhöz. Elképesztő eseteket hallottam a mulasztásokról, vissza­élésekről. Vannak, akik rendszámtábla nélkül is veszik és eladják a járműveket. Mások, akik például nagy garral használt Volgát vettek, kerülik a törvényt, hiszen 5700 fo­rint csak az illeték! Előfordul, hogy a tulajdonos négy év után jelenti be: már nem az övé a kocsi, de addig három­négy személy kezén is átmegy. Kinek adta el? — teszik föl ilyenkor a kérdést A válasz rendszerint ez: »Nem tudom.« A kocsit már meg sem találják. Néha — jól megkésve — az eladók érdeklődnek a rendőrhatóságnál: vajon vevőjük átíratta-e a járművet? Ahelyett, hogy időben bejelentenék. Elvégre kötelességük. Arra is van példa, hogy a volt tulaj­donos egyszerűen nem engedi átíratni a kocsit, amíg az il­lető ki nem fizeti a részleteket. Ha közben baj van, akkor még ő van megsértve; úgy érzi! zaklatják, ■''étienként »bántja« á törvény. Sokan megszegik azt az előírást is, mi­szerint három éven belül nem lehet eladni a gépkocsit. Mégis eladják, de igyekeznek titokban tartani, tehát tilta­koznak az átírás ellen. A vevő »belemegy« a játékba. Mi­csoda kár érfieti a vevőt, ha a három év letelte után az eladó egyszerűen visszaköveteli a ’•jogos« tulajdonát? N em folytatom tovább. Azt hiszem: a kiskaput kere­sők és a felelőtlenül manőverezek igencsak elgon­dolkozhatnak e jelenségeken. Csakúgy, mint azon, hogy miután a gépjármű kölcsönadását sajnos semmi sem tiltja, ezen a címen ma még adni, venni és lopni is lehet... De ezt nem biztatásnak szántam ... Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents