Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

&SLÁZ. ÉVE TÖRTÉNT Merénylet a cár ellen (Kiss Sándor kisplasztikája) Kefék !ntte Vesd le magadról A vallveregcíu nagyokosok elismerését, mint kígyó a búréi, vesd le magadról, s a facér dicsőség, e magakelletö, öreg kokon kegyeit ne hajszold, mint sok bolond, ki farát megnyergelue jut előrébb. — Legyen övék a garantált öröklét: díszsírhely hánytató szónoklatolc. Benned ne ünnepelje senki hőset, te légy*szerény, tanulj alázatot az érett búzakalásztöl, ahogy köszönetét, bókot nem várva, önként, mint kenyér teljesíti be a törvényt, mit mag-koraban a lét rászabott. Matyikó Sebestyén József Az éj fénykörein Turbános-íak közt temet a nap, síkos, hadak-kavarta tatja — Kertek drámája; habzó Viili-táwc a nyelv, a száj 'ördöglakatja! Ünnepi szárira kiömlő epe rúzsos krisztusok üres óraarca, csöngése lapul búcsús éjszakáknak*: öleli már a hóhér, — ám hatalma mégis hol? Van? Szöggel gyilkolt-kenyér — Pünkösd láng-pallosa — honnan sugároz? Kukában kotró kéz hűvös harangja: nyomában bombaként zeng-zörög a bádog! 1881, marcdos 1-én anar- «híata merénylők bombát dobtak 11. Sándor cár hintó- Jara. A kocsi és számos kísé­rője megsérült, de az uralko­dó ép maradt. A titkosszolgá­lat emberei a merénylőt nyomban letartóztatták, s II. Sándor még a tettest faggatta a hintónal. amikor a járdán Saszewereglett tömegből egy fiatalember' (Ig-natyi j Gri- nyevickij) elkiáltotta magal: „Korán hitted azt, hogy meg- úsztad, hóhér!" És már repült is a második bomba. Hatal­mas csattanás hallatszott, az­tán csend lett. Csak egy le­szakított lábú, kifordult gvomru, fölismerhetetlen ar­cú roncs hörgött a hintó tö­vében: a minden oroszok cár- 9«• Nem ez volt az első me­rénylet II. Sándor ellen, aki 1861. február 19—í rendeleté­vel Oroszországban felszaba­dította a jobbágyokat a feu­dális szolga Itatások alól. Első alkalommal 1866. április 16- án G. V, Karakozov (1840— 1866) — N. A, Isutyin köré­nek tagja — kísérelt meg me­rényletet, majd 1879. novem­ber 19-én Moszkvában pró­báltak végezni vele. Kibérel­tek egy, a pályaudvarhoz kö­zel levő épületet, onnan alagutat ástak a vágányok alá, és aláaknázták. Minden készén állt már, amikor ki­derült: az uralkodó vonata másít: irányban hagyja el a varost. Aztán még hat kísér­let követte ezt, s a hetedik vegre sikerült. Paradox mó­don néhány órával , azután, bogy a „jobbágyfelszabadító'’ cár újabb, viszonylag liberá­lis lépést tett: törvényt írt alá egy tanácsadójellegű kép­viseleti testület felállításáról, így a merénylet ok—okozati összefüggései re kíváncsi utó­kor joggal kérdezheti: kik és miért kívánták a halálát. V. 1. Lenin az oroszországi forradalmi mozgalom fejlődé­sében a ’ jobbágyrendszer megszüntetésétől a 90-es évek közepéig terjedő időszakot egy periódusnak tekintette: a mozgalom osztálytartalma polgári demokratikus, részt­vevőinek összetétele raznocsi- nyec (vegyes rendű), világné­zete narodnyik. Ez a forra­dalmi demokrataságot felvál­tó narodnyikság az 1870-es evekben élte virágkorát. Az új forradalmár nemzedéket erős szellemi szálak fűzték 1866—1860-as években tevé­kenykedő elődeikhez: össze­kötötte őket demokratikus Medgyesay Ferenc: Táncosnő. (A művész debreceni emlék- kiállításáról.) ßencze József Apám Ütemre vert. mint a szive, nytrőolló a kezében, ősz haján a fehértó gond, hallom kattog még szívében. Nyírt vőlegényt esküvőre, és serdülő kondor fürtöt, köszönöm, hogy szive jussán dalaim mai én is ku-dok! nézeteiken túl az a meggj v- ződés is, hogy Oroszország el­kerülheti a tőkés fejlődés út­ját es eljuthat a szocializmus­hoz a faluközösségen (az ot?s- esinán) át; s egyaránt a pa­rasztságban láttak azt a leg­főbb társadalmi erőt, amely alkalmas a szocialista forra­dalom megvívására. A forra­dalmi demokraták és a na- rodnyikok között azonban lé­nyeges különbségeket is ta­lálunk. A narodnyiksag be­folyásos ideológusai (P. L. Lavrov, P. N. Tkacsov, N. K. Mihajlovszkij és mások) eltá­volodtak Csernisevszkij kö­vetkezetes materializmusától (az idealista filozófia és a szubjektivista szociológia fe­lé), s a néplömeg történelmi szerepének lebecsülése és az értelmiség társadalmi hivatá­sáról, küldetéséről alkotott túlzó elképzelések jellemez­ték őket. Az 1870-es évek for­radalmárainak többsége ta­gadta a politikai harc szük­ségességét, abból a hibás meggyőződésből kiindulva, hogy d napirenden levő pa­rasztforradalom egy csapásra végez majd a fennálló .mo­narchikus rendszerrel. A for­radalmi ifjúság körében ez idő tájt erősen, terjedt az anarchizmus egyik megalapí­tójának, Mihail Bakunyinnak (1814—1876) az a nézete, hogy a forradalom érdekében min­den eszközt föl lehet használ­ni. — Az ember úgysem fe­lelős tetteiért — hangoztatta Bakunyin —, hiszen nincs szabad akarata . .. Bakunyin anarchizmusát Sz. G. Nyecsa- jev (1847—1882) fejlesztette tovább „A forradalom kate­kizmusa” című könyvében (1865), amelyben azt fejteget­te, hogy az igazi forradalmár­nak az ügy érdekében meg kell szabadulnia az emberi normáktól, minden emberi érzésétől. Egységes mozgalomról, ideológiáról a narodnyikságoo belül nem beszélhetünk. Ba­kunyin és hívei úgy véleked­tek, hogy a népet sürgősen elő kell készíteni a forrada­lomra. A mozgalom» másik tekinté­lyes vezére P. L. Lavrov (1823—1900) volt, az ő néze­teiben talán a legjellegzete­sebben kristályosodtak ki a narodnv ikizmus vonásai. Eszerint: L Oroszországban a kapitalizmus hanyatlást je­lent, tehát el lehet és el is kell kerülni; 2. Oroszország gazdasági szerkezete az obs- csina miatt eltér a nyugat- európaitól, ezért a marxi té­tel, hogy a forradalmi mozga­lom alapja az ipari munkás- osztály, itt nem alkalmazha­tó; 3. A történelmi haladást a nagy egyéniségek, a kima­gasló hősök valósítják meg. Volt egy harmadik, a blan- quiamussal rokon irányzat is, amelynek alapítója, P. N. Tkacsov (1844—1886) demok­ratikus újságíró az összeeskü­vő taktika, a cárizmus ellen sorozatosan alkalmazandó merényietek mellett fogtál ál­last. A szín: ízlésesen berende­zett szalon, a pamlagom be­ver az elbűvölő Alicia. A senorita olcsó kiadású detek- tívregényt olvas. Hirtelen nagy zajjal felcsapódik az ajtó. és egy férfi toppan be; arcán kendő, kezében kés. Alicia fel sem néz. Alicia: — Ki az? A férfi hirtelen' mozdulat­tal letépi arcáról a kendőt. A senorita ráismer, és vál­lat von; arcán mélységes unalom ömlik el. Fernando: — Látom, meg­ismertél. te hitvány áruló! Azért jöttem, hogy megbün­tesselek ... Öt hosszú esz­tendeig vártam a napot, míg végül egyedül vagy itthon. Végre-valahára ütött bosz- szúm órája! * Torkon ragadja Aliciát, es arca ele emeli a kést. A luriadairui propaganda első sikerein és híveik létsza­mának ugrásszerű gyarapo­dásán föllelkesülve a naxod- nyik körök es csoportok arra törekedtek, hogy minél gyor­sabban hozzáfogjanak a fő feladat megvalósításához: a parasztíor radalom előkészí­téséhez. így született meg „a nép közé járás” mozgalma, amely 1874 tavaszán érte el csúcspontját. Erőfeszítéseiket azonban mégsem koronázta siker, hiszen gyorsan bebizo­nyosodott, hogy a falusi élet­módról, a muzsik szocialista ösztöneiről kialakított néze­teik illuzórikusak voltak, másrészt a kormányzat sür­gős rendszabályokat fogana­tosított a mozgalom felszá­molására. Oroszországban a házkutatások és letartóztatá­sok hulláma söpört végig, száz meg száz forradalmárt vetettek börtönbe. A kor­mányzat pedig csak olajat ön­tött a tűzre, amikor kegyet­len megtorló intézkedéseket hozott a forradalmi elemék ellen. Nagy visszhangot keltett Vera Zaszulics 1878. január 24—i merénylete Trepov pé- tervari rendőrfőnök ellen, aki a politikai elítélteket vad­állati kegyetlenséggel kínoz- tatta. Ezt követően is, 1878— 79 folyamán egymást érték a terrorista cselekmények. Így 1878 augusztusában Sz. M. Kravcsinszkij meggyilkolta Mezencev csendőrfőnököt, 1879. április 2-án pedig A. K. Szolovjov merényletet köve­tett el II. Sándor cár ellen. A narodnyikok hősies erőfe­szítéssel követték el az egyik merényletet a másik , után; bár kormányzókat, rendőrfő­nököket öltek meg, de számí­tásuk ellenére a rendszert csak megingatni tudták, meg- dönteni nem. 1881. március 14-én az úgy­nevezett „6-ok” végrehajtot­ták a halálos ítéletet, ame­lyet II. Sándor fejére ki­mondták. A cár meggyilkolá­sa azonban — noha nagy iz­galmat keltett bel- és külföl­dön egyaránt — nem igazol­ta a terroristák várakozásait, s gyakorlatilag a március 1-i akcióval taktikai kelléktáruk is kimerült. Ezt követően az 1880-as évektől megkezdődött a forradalmi narodnyikság el- korcsosulása, s egyre inkább kiszorította a „liberális na­rodnyikság”, amely a fennálló rend elleni harcot reformista programmal cserélte föl. Lenin a liberális narod­nyikság elleni harcban a mai napig utolérhetetlen zseniali­tással elemezte a mozgalmak történeti helyét, jellemzőit, fogyatékosságait, de maga is nagy elismeréssel emlékezett meg róluk, ,,a nép közé já­rás” ismert és ismeretlen hő­seiről, akik forradalmat hir­dettek a „vipera” (cárizmus) szétzúzására, a nép felszaba­dítására, amelyet sajátos módszerrel, egyéni terror út­Alicia: — Megint borotvá- latlam vagy, Fernando. Mivel a férfi keze el van foglalva, félresandít, forgat­ja a szemét: igyekszik meg­állapítani, mennyire boros­tás. * Fernando: — Talán nem volt időm borotválkozni. Alicia: — Annyiszor meg­ígérted már nekem, hogy bo- rotválatlanul nem teszed ki a lábad hazulról. Fernando: — Fittyet há­nyok a szavaidra, hűtlen te­remtés! Azért jöttem, hogy megbü n lesselek! Alicia: — Bocsáss meg, Fernando . . . Te mindig kis­sé lusta voltál. De ha is­merni akarod a véleménye­met, akkor hidd él: inkább borotvált képpel jöttél vol­na bűn 1-etrn i! Fernando: — Nem hiszem, hogy * sfiakallamnak bár­Pátkai Tivadar Piacok — túl a Kaukázuson M inden valódi swépség mögött ott rej tőzkö- dák vadasé édes­mély szomorúság is. Aján­dékba kapott, sercegős, kis- öjeg lemezjátszóm tűje alatt örmény népzenei lemez fo­rog. Szépségesen szomorú zene. Forog a hanglemez, abla­komat hűvös eső csapkodja. Patakzásait néha összeku­szálja egy-egy széllökés. Ez a zene meleget áraszt — olyat, mint. a tufából épült házak falai az éjszakai le­hűlések idején, ha hátadat nekitámasztod. Ez a zene parancsolja vissza képzelete­met — innen a dideregtető n y uga t -magyarországi télből — több ezer kilométernyi tá­volságra. Vissza a Kaukázus kéklő és kopár sziklád kö­zé, ahol szeptemberben is harmincöt fokot mutat a hő­mérő higanyszála. Máris Garni bazalt- és tu- ’ fabuekás utcáin csavargók; válogathatok mézédes barac­kok, almák, körték, fügék és szőlők között, s ha meg- szomjaztam: hűvös forrásvíz fölé hajolhatok. Olyan tiszta íorrás fölé, amelyből eddig csak a mesékben, legendák­ban szereplő csodaszarvas ihatott. Az is csak a kép­zeletemben . .. Egy kis kitérő. Talán há­roméves lehettem, amikor legelőször föltett ay. ökrös szekérre az én kedves öreg­apám, hogy ..menjünk, fiaim, a pápai vásárra !” Aztán mentünk is minden évben. Mentem kamaszkononrng; mentem, míg piroslott a má­jusi cseresznye, míg sárgult a búzás körte. milyen jelentősege voína most... Alicia: — Pedig nagyon jói tudod, hogy van jelen­tősége! Különben miért ta­kartad el kendővel az arco­dat? Mert szégyellted, hogy borotválatlan vagy! Fernando: — Egyáltalán nem. Hanem mert azért jöt­tem. hogy... Alicia: — Nekem ugyan teljesen mindegy, miért jöt­tél .. . Eredj a fürdőszobába, és borotválkozzál meg. kü­lönben nem engedem, hogy megbü n less ... Fernando: — Halj meg, csalfa teremtés! Alicia: — Jó, jó, Fernan­do, meghalok. Okvetlenül meghalok. . . Csak előbb menj a fürdőszobába, és bo­rotválkozzál meg! De minél gyorsabban, kertek . .. Néhány pere múlva Fer­Ar. atóbbi időben megint sokat járom a piacokat. Nem a vásárlás miatt, in­kább csak szemet gyönyör­ködtetni — lelket melegíte­ni. Mert van valami meg­foghatatlan még a legsilá­nyabb piac hangulatában is. Csak csörrenjem a kétkaros mérleg lánca, máris oda- ólál ködöm. Legyein a® a pi­ac a föld bármelyik pont­ján. ugyanaz az érzés bi­zsereg tét. Mégis mindegyik más és más! Más a pesti vá­sárcsarnok. más a jereváni, más az olasz, a német, a bolgár. Emlékszem, pár éve úgy álltam az olaszor­szági Velence halpiacán, mint akit odabetonoztak. Pedig egy olasz halpiac bűze — nyáron — leírhatatlan és majdnem hogy elviselhetet­len a magyar orr számára. Mégsem ettől felejthetetlen. Aztán legutóbb a jerevá­ni. Túl a Kaukázusom, az ősz közepén! Szerencsére az örmény Írószövetség gazdag és kellemes programjai mel­lett a délelőtti óráink szaba­dok voltak. V. Laci bará­tommal már kora reggel nyakunkba vettük a várost. Talán ki sem mondtuk egy­másnak hangosan: tíz perc nem telhetett belé, ott áll­tunk — csodálkozó tekintet­tel — a vásárcsarnok lép­csőin, a Lenin sugárút vé­gén. Persze, könnyű volt megtalálni, hiszen lenyűgö­ző és sajátos, öntöttvas-or­namentikája messziről oda­csalogatott. Ha jól emlék­szem. Agabab jam építésznek köszönhető ez a látvány. No, és belül ? geti. Fernando: — Nos, te az­tán mindig eléred, amit akarsz. Alicia: — Ne morogj! így mindjárt más: most ember­hez hasonlítasz . . . Fogd hát a késed, és láss dologhoz! Fernando: — Hűtlen te­remtés! Te . .. te .. : Alicia: — Mi vagyok? Fernando: — Bocsáss meg . . . nem tudlak megöl­ni ... Egészen elment a ked­vem, elpárolgott a harci el­szántságom. Alicia: — Ha a dolog így áll. akkor menj szépén ha­za. Elfoglalt ember vagy. nem vesztegetheted a*z idő­det; majd eljössz máskor, és megbüntetsz. Fernando: — Rendben van, Alida, köszönöm a meghívást. Okvetlenül eljö­vök. és megbüntetlek. Vi­szontlátásra ! CFordított*: bsflvi* ©rotgy) Fehér bélü dinnyékkel, gránátalmákkal, lügegulak- kal, titokzatos fűcsomó-he- gyekkel elbarikádolt kofák. Bábeli hangzavar a javából! Számunkra csupa egzotikus növény és gyümölcs. Másnap már meg kellett kóstolni a kétóklömnyi ba­rackot, a gránátalmaárus előtt sem jöhettünk el úgy, hogy meg ne dicsérjük a termést... Az örmény ember vendég­szeretete világhírű — ezt mondják' az útikönyvek. Most az egyszer igazat mondtak. Tapasztattuk: Étkezési kul­túrájukról külön is szólnom kelletne. Bármennyire is furcsán hangzik a sasiik hazájában, az étkezés alfája a friss zöldség, «megája a friss gyü­mölcs. Például a piacon lá­tott fűcsomókból — amelye­ket kizárólag a Kaukázus lejtőin gyűjthetnek csak — minden örmény asztalára kerül, öt-hatféle fűből áll egy csomó, íze mindegyiknek más: van közöttük csípős, édeskés, petrezselyemillatú és ismeretlen kaukázusi ízű. Vendéglátónk nem kis büszkeséggel újságolja, hogy örmény földön nincs egyet­len ki joza-nifőállomás sem. és az elvonókúra is ismeretlen fogalom. Mindezt a füveknek tulajdonítják Vissza a jereváni piacra! Utolsó napon miféle vásár­fiát vegyen az ember a ha­zaiaknak? Olyat, ami több ezer kilométeres utat kibír, anélkül, hogy romlandóba menne. Ilyen csak egy lehet: a gránátalma. ! N em értjük a nyelvet., csak sejtjük: ezt ve­gye meg, ez a leg­édesebb; inkább az enyémet, mert én adom a legolcsób­ban ... Külföldiek lévén szakszerű bemutatót is tar­tanak a gránátalma fölbon­tását illetően, ne menjen egyetlen szem piros bogyo se pocsékba. Négy darabot fizetek — aztán még kettő kerül a tás­kámba. Háláiból, hogy tói« vettem? A piac íratlan tör­vénye ? Nem tudom. Piacok. A Kaukázuson ttri! Piacok — Európában, min­denütt. Tenyérnyi, tenyérnyi helyek egy ország — egy vi­dék asztaláról. Nem lehet lefesteni, leír­ni. leköt lázári. Nincs az a szín, nincs az a szó, az a hangsor. . . Mit mondhatnék még ró­luk? Ha arra járnak, ne kerül­jék el <Sret! jan kívánták elemi. V. Molnár Iks'/.!« Mingote A senorita és a gyilkos nando kijön a főrdÓÉizwööból. frissen borotvált arcát törül­>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents