Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
V mondó Tripartitum szerzője került az alkotók galériájába i Tény, hogy a pannonhalmi apátság tudós gyűjtői nem voltak elfogultsággal vádolhatok, hiszen a páratlan értékű gyűjteményben a névtelen karthauzi barát feljegyzései. a XVIII. századi teljes Szentírás és más, katolikus egyház,! emlékek mellett olyan „eretnekségek” is fennmaradtak, mint Luther .Márton röpiratának első 'kiadása vagy Heltai Gáspár Krónikája. Érdekes — bár nem nagv — a szoborgyűjtemény, A szabadtéri, többségében egyházi jellegű szobrokon kívül néhány érdekesség a termeket díszíti. Egyedülálló látványosság a pannonhalmi könyvtár. Két emelet, magas termében évszázadok felbecsülhetetlen értékű szellemi terméke van együtt. Felsorolni is sok volna . azokat a ritkaságokat, kódexeket, kézzel írott könyveket, ősnyomtatványokat, amelyek egyetlen példányára csodálkozhat rá a látogató, A levéltárban gondosan őrzik — és másolatban is csak üveg alatt mutatják — a híres Tihanyi Alapítólevelet, amely 1055-ben kelt és 58 magyar szót őriz., mint legrégibb nyelvemlékünk. Különlegesen nagv értékű a pannonhalmi apátság pénz.- és érmegyűjtő menye is: az itt. őrzött 15 ezer darab között vannak romai pénzek, de hiánytalanul ösz- szegyűjtöttek minden pénzdarabot, amelyet valaha Magyarország és Erdély területén vertek. Érdekes módón — !«.i«n ehhez kevésbe érteitek a pannonhalmi bencés szerzetesek? — a képtárban kévés a valóban nagy értékű alkotás. A festmények többsége nagv mesterek tanítványaitól és kisebb, alig ismert művészektől származik. Viszont külön helyiségben őrzik Benczúr Gyula kitűnő alkotását: a Vajk megke- resztelését. A hatalmas könyvtárterem mennyezetén Minervának, a tudományok római istenasz- szonyánaik képe — némi ellentmondásban a katolikus Hogy mikor kezdődött a mai Pannonhalma története, arról máig is vannak viták. Valószínű ugyanis — és a környéken talált régészeti leletek ezt bizonyítják —. hogy a rómaiak, s a még régebben itt lakott, népek is emeltek épületet a dombtetőn. A szerzetesek azonban eleinte kezdetleges, barlangszerű lakásokban rendezkedtek be. Ám már egv évvel I. István királlyá koronázása után templomot avattak s má!g"'?negva'n V*K<?I ostor birtokait leíró a'apítólevél ugyanebből az év höl. A látogató ma Pannonhalmán együtt látja a legrégibb és a legúiabb korokat. A várfalak előtt — .autóparkoló. Élő bizonyítéka annak, hogy Pannonhalma iránt egv re nagyobb az. érdeklődés. Félóránként indulnak idegenvezető irányításával a csoportok a sokszázádos látnivalók megtekintésére — s közben az épületegyüttes legújabb részéből mafinózene hallatszik: gimnázium és diákszállás van ott. II közismert Pannonhalma Irodalomkedvelők, képzőművészet iránt érdeklődők, az építőművészet barátai. numizm.ai.ik űsok egyaránt megtalálják Pannanhalmán azt, ami legjobban érdekli őket. De nyújt élményt a természetbarátoknak, a botanikusoknak is. Az apátság 40 holdas parkja valósággal körülöleli a hatalmas épülettömböt, s benne 750 értékes fa- és cserjefajta található. Közte az a platán, amelyet Kazinczy Ferenc ültetett. Tulajdonképpen maga Pannonhalma is Kazinczy emlékét idézi: ezt a helységnevet először, levélcímként; a nyelvújítás nagy alakja írta le. Várkonyi Endre Éppen egy évszázaddal a honfoglalás után. 996-ban érkeztek az első bencés szerzetesek arra a helyre, amelyet so Icái g Szent Márton dombjának neveztek, mivel a legenda szerint azon a környéken született a névadó. (A domb aljában elterülő községet viszont már régen Pannonhalmának mondták, de egészen 1965-ig Győrszentmárton. volt a hivatalos neve.) egyházi előírásokkal. Oldalt pedig a görög, a latin és a magyar irodalom nagyjainak portréi — amelyek sorában a iátogató meglepetéssel fedezheti fel Werbőczi István képmását. (Utóbbi, mint a híres-hírhedt „jogi” mű, a parasztság röghöz, kötését kiBárniilyen „bibliai szegénységben” kezdték Pannonhalma történetét az alapítók. későbbi utódaik nem szűkölködtek a világi javakban. Magyarország első királya már óriási birtokoGurszed kát adományozott a dombtetőn mindjobban felvirágzó apátságnak abból az alkalomból. hogy — bizonyára nemcsak lelki, hanem fegyveres segítségükkel is — nagy győzelmet aratott Koppány vezér fölött. Két évszázad elmúltával pedig már olyan erős lett a várfalakkal körülvett apátság, hogy — egyedül az országban — ellent tudott állni a tatár támadásnak is. Oros apát bizonyára kiváló katona volt. hogy ezt a rendkívüli fegyvertényt vezetni tudta — de gazdnak sem volt utolsó: a levéltárban ma is megvan az a Vörös Könyv, amelyben bőrbe kötve összegyűjtötte a kolostor vagyonára vonatkozó okleveleket. Ám írásos bizonyíték szól arról is. hogy már I. László király idejében, a XI. század második felében hetvennél több kötet könyvet őriztek a bencések Kétszer pusztult el a könyvtár — előbb a törökök martaléka lett, majd .II. József rend- feloszlatása törvénye nyomán hordták szét a íóliánsokat —. ma mégis egyike az ország legnagyobb gyűjteményeinek: az itt őrzött kötetek száma meghaladja a 3t)0 ezret A főnök mindhármukat magához hivatta. leültette őkét, sokáig nézett rájuk, nagyot sóhajtott, és végül így szólt: — Sajnost, barátaim, egy eléggé kellemetlen hírt kell közölnöm önökkel. Határozat született arról, hogy egy fővel csökkent énünk kell a létszámot az osztályukon. Nem szeretném magukra kényszerítem az akaratomat. épp ezért kérem önöket, hogy maguk' jelöljék meg, ki legyen az. aki távozik . . . Szótlanul' tettek vissza a szobájukba: szótlanul tettek fel főni a teát. és egyetlen szó nélkül, hosszan sziir- csölték és sóhajtoztak. — Ügy gondolom — szálait meg Zttu —, hogy a legcivilizáltabb módon kell megoldani a kérdést.. I — Ezt hogy érted? — kérdezte gyanúsan Utász. — Gondoljuk végig, hogy ki dolgozik a legkevesebbet, és kinek a távozását viseli el legkönnyebben az itt maradó két személy. Soroljuk fel egymás után, ki milyen fontos munkát végez az osztályon. — Nagyszerű gondolat! — kiáltott fei elragadtatással Huruuvcs. — En, például... — Huruuvtx egyszerre eltöprengett. Hunyorgott, ke :ével dörzsölgette jobb füle Lupáját. behunyta, majd kinyitotta a szemét. — Én, peIdáid tumetoUe meg újra. és a plafont kezdte el vizsgálgatni nagy figyelemmel. De az fehér volt és üres. — Jól van, gondolkozz — mondta elnézően Zuu —, amíg Utász barátunk nyilatkozik. — Félek, elv.társak, hogy nagyon nehezen tudtok majd meglenni nélkülem — mondta nagyot sóhajtva Utász. — Hiszen már régóta úgy alakultak a dolgok, hogy nálunk az osztályon én főzöm a teát. Nem szeretnék szerénytelen lenni, de nagyon jól tudjátok, hogy úgy. ahogy én csinálom, kevesen tudják elkészíteni az igazi teát. Én spéciéi önként elmennék, de u szivem megszakad, ha arra gondolok, hogy ti ketten itt ültök majd. a csészétekben valami undorító, vacak löttyel . . . — Nem vitázom — vonta fel vállait lturuuvcs. — Ha vitatkoznék, az azt jelentene, hogy durván elferdítem a tényeket. Másrészt viszont ki talalja fel nektek a teát? Kicsoda, kérdem én? A legelegánsabban — tette hozzá szaggatott sóhajjal. — Hát igen — bólintott szomorúan Zuu —, úgy látom, oda lyukadtok ki. hogy nekem kelt elmennem. Tegyük fel. Tegyük fel. No de hármunk közül ki tudta oly nagyra értékelni a jól elkészített teát?, Ki tud úgy örülni az élet apró örömeinek? Huruuvcs felsóhajtott. Utász szemei pedig árulkodóan csillogni kezdtek. Hisz lényegében ők jó emberek voltak. — És mi lenne, ha... sorsot húznánk? — kérdezte bizonytalan hangon Zuu. — Kitűnő idea! — támogatta Huruuvcs. — Nosza, vegyél elő három darab pa pírt.. . — Miért én? — kérdezte érdeklődve Zuu. — Csinálja meg Utász a cédulákat. — Utász, mindig mindent Utasznak kell megcsinálnia, lélegzetet sem érek rá venni — motyogta Utász. — Végül is nem vagyok már gyerek. hogy mindent én csináljak meg helyettetek. Lám. Huruuvcs milyen jó erőben van, csinálja ó... — Én vagyok a legöregebb közietek — mondta méltóságteljesen Huruuvcs —, egyszerűen nem értem, hogy meritek a szátokat is kinyitni. .. — Jól van na — mondta Zuu —.. valamennyien elfoglalt emberek vagyunk, egy másodpercnyi időnk sincs. Ügy gondolom, hogy civilizált módon kell a kérdést megoldani. — Ezt hogy érted? — kérdezte gyanúsan Utász. — Húzzunk sorsot, hogy ki csinálja meg a cédulákat... Juliász László tuicn'-rtsít A magyar tudomány arcképcsarnokából Bihari Ottó akadémikus Ha igaz az, hogy ha valakiről már eletében anekdoták keringenek, az a népszerűség fokmérőjének számit — akkor Bihari Ottó igen népszerű ember. Legalábbis volt diákjai között, akik közé magamat is számíthatom. A „közgázon”, ahol vendégprofesszorként adott elő. vagy 15—20 „örökzöld” történet kering humoráról, emberségéről. És ez nem túl gyakori, ha valaki olyan, a köztudatban „száraz tárgyként” élő tudományág reprezentánsa, mint a jog. Bár. igaz. ami igaz, a professzor úgy tartja magáról, hogy tulajdonképpen szándéka ellenére lett jogász — de ennek némileg ellentmond, hogy édesapja is ügyvéd volt, fia is jogász lett, termelőszövetkezetben dolgozik. Hogy is volt csak a „nem szándékos” pályaválasztás? — Temesváron születtem, hatvan évvel ezelőtt — mondja Bihari Ottó -—, majd kilencéves koromban kerültem át Debrecenbe, ahol az elemi iskolától az egyetem végeztéig tanultam. A piaristákhoz jártam gimnáziumba, és jóllehet a gimnáziumot, mint túlságosan zárt intézményt nem szerettem. de azt el kell ismerni: ez jó iskola volt, jó tanárokkal. Eredetileg a nyelvészet, az irodalom vonzott, érettségi évemben például irodalmi országos pályázaton in-, dúltam, ahol második lettem — az akkor sárospataki Király István mögött. Ezt a második helyet mégis indításnak. kezdetnek tekintettem azóta is... Szóval: kacsingattam az irodalom felé — csak éppen a családom másként vélekedett. Nem tartották komoly pályának. és mert anyagilag töltik függtem, hát elmentem joghallgatónak. Azután, harmadéves koromban „elkapott” a jogtudomány egy érdekes ágazata a közigazgatási jog. Azóta is ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkozom. 1943 októberében avattak jogi doktorrá. — A háborút hogyan vészelte át? — Akkor már kapcsolatban voltam . a munkásmozgalommal — párttagságomat 1941-es keletnek ismerik el —. így kerültem 1944- ben a Görgey-zászlóalj Miké csoportjába, munkásfiatalok közé. Amikor a szovjet alakulatok megérkeztek, egyenruhában, teljes fegyverzetben jelentkeztünk náluk... Hm, szóval nem így kellett volna. Mert ennek nyolc hónap hadifogságot köszönhettem. Mindegy, elég hamar szabadultam, és alig kerültem haza. máris Tolna megyébe kerültem, ahol a megyei főispán titkárától kezdve a megyei főjegyzőig sok tisztséget töltöttem be. Zöld Sándor bel úgy minis«- térségé alatt kerültem a minisztériumba, ahol a köz- igazgatási iskoláztatásban dolgoztam. — És a koncepciós perek? Hiszen Zöld Sándor is áldozatul esett... — Ha jól meggondolom, ebben is szerencsés voltam. Akkor már rendszeresen adtam elő a közgazdasági egyetemen. Onnan kikértek fél- allasus oktatónak — a munkahelyemen pedig valótlanul közölték, hogy teljes állásba adtak át. Nem bántam, mert jó néhány hasznos és kedves évet töltöttem a „közgazon”. — De önt „pécsi tudósként” tartják nyilván? — Az egy újabb állomás. Meg Budapesten 1955-ben docens lettem, majd 1956-ban átkértek Pecsre. tanszékvezető docensnek. 1957 nyarán lettem ott tanszékvezető professzor és évekig dékán is. Ugyanez év tavaszán védtem meg kandidátusi értekezésemet „A tanácsok bizottságai” címmel, a helyi szervezet jellegzetes mechanizmusáról és demokratia- musáról. 19tjl-ben lettem a tudományok doktora, ctisz- szertációm címe „Az állam- hatalmi -kép vi seiet i szervek elmélete” volt. Időközben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is oktattam nyolc évig félállásban. — Igen, .mert bár felállásban ma is a pécsi egyetem tanára vagyok, az államtudományi tanszéken, de 1973- ban megbíztak a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatásával. Ezzel, illetve az intézet fejlesztésével tulajdonképpen a tudo- mán3'os decentralizáció egyik lépését tették meg Pécsen, persze, másutt, más intézetek révén is. Közgazdászok, jogászok, földrajzosok és néprajzosok, szociológusok és gazdaságtörténészeik dolgoznak itt együtt, komplex területfejlesztési kutatásokkal foglalkozunk. Az inézet az Országos Tervhivatal kutatási főirányának egyik bázisintézete a vonzáskörzete es komplex térségek kérdésében. A munka és a terület is interdiszciplináris, azaz több tudományágat összefogó. azoknak határán helyezkedik el. — Ez akadémiai intézet, ön akadémikus is. Mióta, milyen témából tartotta székfoglalóját? És ha mar itt tartunk, több kitüntetéssel ismerték el eddig munkáját . F elsorol ná ? — 1973-ban lettem a* MTA levelező tagja, székfoglalómban a szocialista államszervezetben meglevő belső ellentétek és kiegyenlítődések kérdését vizsgáltam, részben a csoportérdekek, részben az államszervezetben levő ellentmondások kerde»eben. Az akadémia rendes tágjává 1979-ben választottak. Űjabb székfoglalóm címe ez volt: Hatalom és egyetértés, ezzel a szocialista államszervezet és a területi munkamegosztás kérdéseit vizsgáltam. Kitüntetéseim? Háromszor a Munka Érdemrend arany fokozata, 1975-ben az Allami-dij II. fokozata, Szocialista Hazaért Érdemi-end — es mivel tegnap volt a 80. születésnapom, azért tudunk éppen ma Budapesten beszélgetni, mert kitüntetés-átadásra hívtak. (A másnapi napilapok közölték: Bihari Ottó akadémikust a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki.) — Külföldön is elismerik ezt a sajátosan Magyarországra koncentráló munkál? — A bécsi Társadalomtudom ányi Koordinációs es Dokumentációs Központ igazgatósági tagja vagyok, a krakkói egyetem díszdok torául választott, a bécsi egyetem arany jelvényével tisztelt meg. Itthon pedig az MSZMP KB művelődéspolitikai munkabizottságának tagja, a Művelődési Minisztérium állam- és jogtudományi bizottságának elnöke, a« Akadémián a politikai tudományok bizottságának elnöke. a pécsi akadémiai bizottság elnöke vagyok. — És Bihari Ottó romit maga nem bei'? — Családapa, és lassan kétszeres nagyapa. Feleségem otthon van. Ö tette lehetővé, hogy nyugodtan tudjak elméleti munkát végezni. Fiamról már esett szó, lanyom közgazdász lett. Es ha „jogaszdinasztiát” emleget a bevezetőben, megjegyzem: én sem orientáltam a fiamait jogasznak. így alakult. Ha szabadidőm van? Olvasok. Sokat. Különösebb hobbim nincs, olyan nem, amely elütő jellegű lenné munkámtól. Szerencsés elégedett ember vagyok: szeretem a munkámat. — Akkor, születésnapi jókívánságként. hadd fejezzem be azzal: még sokáig örülhessen „hobbijának”! „ Szatmári Jenő lattan l A pannonhalmi könyvtár részlete
