Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-04 / 53. szám

Többet Q kisközségekért

58 tanfolyam, 1300 hallgató

Bemutató pénteken;

A MELEGHÁZ

A tudományos ismeretterjesztés idei munkaterhét vitatta meg a napikban a TIT siófoki városi—járási elnöksége. Elemezték a múlt év tapasztalatait, és több fontos feladat megvalósítását tűzték ki célul. Az elnökség „területéhez” tartozik Siótok és környéke, ezenkívül két önálló, három nagyközség, kilenc közös községi tanács, valamint negyven társ- és kisközség, illetve puszta. Az utóbbiakkal kapcsolatban megállapították, hogy a Balaton-parti településekhez kepes-t a kis- és társközségekben még; mindig eléggé szűkmarkú az ismeretterjesztés; fehér folt nincs ugyan a területen, de az eddigieknél többet kell adni e települések lakóinak.

A körzeti szervezetek munkáját is hatékonyabban kell segíteni. Az ideális cél, hogy az előadások 50—ül) százalékát a körzeti szervezethez tartozó TIT-lagok végezzék. Továbbra is nagy gondot fordítanak a rendezvények, politikai, világnézeti nevelő hatására, a különböző tudományágak új eredményeinek gyors közreadására, és hatékonyan segítik a lakosság, illetve a vállalatok, üzemek dolgozóinak szakmai műveltségének fejlesztését A mezőgazdasági üzemekkel is erősíteni kívánjuk az együttműködést:' következésképpen a korsze- i-ű .agrárismeretek terjesztései Hangsúlyozzák, Az eddigieknél több figyelmet fordítanak az ifjúsági klubélet fejlesztésére. A nők számára rendezendő programok sok pedagógiai, egészség- ügyi, környezetesztétikai stb. témát tartalmaznak. Fejlesztik a szemléltető eszközök tárát, s ebben a tevékenységben a társintézetek, a vállalatok tapasztalataira, fölszerelésére is számíthatnak.

,Az első negyedévben számos tanfolyamot, előadást rendezett a TIT Siófokon és a. járásban egyaránt. Eddig •58 tanfolyamot (idegen nyelvű, közismereti és szakmai jellegűek) rendeztek, s ezeken több mint 13ÜÍI hallgató vett részt.

Figaro házassága

Mozart operájának koncertelöadása Kaposváron

Kettős szereposztásban, sok nemzetközi klasszis közreműködésével játssza az Operaház társulata immár négy esztendeje Mozart és Lorenzo da Ponte briliáns remekművét. Jogosan ébresztett hál a megszokottnál nagyobb kíváncsiságot az Országos Filharmónia műsorfüzetében így jelzett program; Figaro házassága, az Ál la,mi Opera ház énekeseinek és a MÁV Szimfonikus Zenekarnak a közreműködésével, Oberfrank Géza vezényletével, március 2-án Kaposváron. Így aztán meglepetésként érte a publikumot hétfőn este a Latinca művelődési központban az a frissiben közölt tény, hogy nem egy csiszolt produkciót hallhatunk majd, hanem a Fővárosi Operettszínház művészeinek afféle nyilvános próbáját, ráadásul — a műsorfüzet ígéretével ellentétben — nem a teljes operát, hanem csupán a második és negyedik felvonást. Bosszúságunkat legföljebb az a remény csillapíthatta, hogy tamúi lehettünk egy izgalmas kísérletnek: megleshetjük,

hogyan dobja a sutba a cipész a megunt kaptafát, hogyan igyekszik értékes egyedi példányt készíteni a tömegcikkek helyett.

A művészi önmegújítás szándékát az az esztétikai lehetőség is igazolhatta, hogy a Figaro zenei anyaga ban számos vígjátéki elemet, a szó legnemesebb értelmében operettes dalt, kettőst, együttest találhatunk. Csakhogy a könnyedség korántsem azonos a súlytalansággal, a fülbemászó dallamosság a tartalmatlan- sággal. Mozart világában a legmulattotóbb helyzet- komikum mélyen is lélektani igazságok rejlenek, az emberi kapcsolatok félelmetes titkai, melyeknek érzékeltetéséhez tökéletes enek- echnika szükséges, sok-sok

egyéni szín, s mindenekelőtt igazi operai hang, vivőerö- vel, nagy terjedelemmel. S keli a játékmód nak, az ének - lésnek egy sajátosan klasszicista visszafogottsága is, afféle császárvárosi mérték- tartás, amely a dráma fölizzásának pillanataiban is visszatartja a szereplőket az érzelmek túlságosan szenvedélyes nyilvánításától, a teatralitástól. Aligha kelthet hát illúziót, ha —- például Oherubinnak. a jópofa, virgonc kis apródnak »Asszonyok, lányok . . .« kezdetű közismert áriáját az énekesnő annyi kűlsőséges önmu- tógatással, vérbő fortéval, hatásvadász gesztussal adja eLő, mint Sylvia belépőjét a Csárdáskirálynöböl . .

Nos, a Fővárosi Operett- színház művészeinek »kitörési szándéka«,- nemes próbálkozása kétségtelenül megbukott e fokozott zenei és színészi követelmények okán. A fiaskót csak a MÁV Szimfonikus Zenekar ihletett,

csiszolt, pontos, színekben

gazdag es. erőteljes muzsikálása csökkentette némelyest

— hála a tehetséges és tapasztalt operakarmester,

Ober frank Géza betanításának és gondos, bár olykor az olasz romantikus darabokhoz illően magamutogató zenei irányításának. Az énekesek

— Almaviva gróf szerepében

Gárdái Gábor, Figaróként Kincses Karoly, Suzanne, illetve Cherub! n szólamában pedig Domokos Zsuzsa és Lányi Klára, valamint a Ba- silio énekmesterré átvedlett Maros Gábor — vitathatát- lanul nagy kedvvel es a partitúra kiváló ismeretével igyekeztek interpretálni Mozart hőseinek bonyolult lélektani dilemmáit, megérteni a cseldrámának álcázott pszichológia: játékot. Csupán egy dolog hiány>]tt valamennyiül alakításából: a

lelkiállapotok ábrázolásához nélkülözhetetlen nagy hang

es a sokoldalúan csiszolt enekteehnika. Az opera nyelvét csak Zsadon Andrea sajátította el az átlagot felülmúlóan. bár őt is könnyebben elképzeltük volna például a Carmen playback fi 1 mva 1 to-zatóba n vagy a Salome hétíatyoltáncának jelenetében, gjint Rosina grófnőként.

Elismerést érdemel viszont a társulat vállalkozKÍkedve. Jó. hogy a Fővárosi Operett- színháznak a műsorpolitikáért felelős vezetői új kibontakozási lehetőségeket keresnek: jó, hogy nem tekintélytisztelők s fittyet hánynak annak, hogy tőlük mindössze néhány száz méternyire Faragó, Melis, Kalmar, Csengery, Gáti, Bordás, Sólyom-Nagy remek Mozart- alakításainak járnak csodájára az operabarátok és a világ nagy zenei metropolisaiból érkezett szakemberek. Mindazonáltal változatlanul hiszünk abban, hogy Mozart muzsikáját még a kizárólagosan opeietlhez szokott közönséggel is csupán igazán színvonalas előadásokkal lehet megszerettetni. Budapesten és Kaposváron egyaránt.

I-engyel András

Prófétának lenni nem könnyű, pedig — ha némi túlzással is -— hasonló feladatot vállalt magára Rákéiban egy 19 éves fiatalember. Nem is oly rég,’ a Hajlik a meggyfa című megyei népzenei bemutatón tapasztaltuk, hogy népi kincseinket egyre több gyermek ismeri; értékeink nem merülnek feledésbe; a hangszeres versenyműsorban a citerások közül Tóth József és Csima László párosát minősítette a zsűri a legjobbnak, Az eredményt azonban elég sok bonyodalom előzte meg.

Három évvel ezelőtt’ próbálkozott először a ci lerázással az akkor még középiskolás Tóth József. .Nem volt ismeretlen számára a zenélés, ám a harmonikát végképp félretette és a rák- sí citerazenekar tagja lett. Annak a tagjai idősebb emberek voltak. Ő alig egy ev alatt jelentős eredményt ért el a tanulásban, 1979-ben már meghívást kapott a III. dél-balatoni művészeti táborba Marcaliba. E két hét élményéi után azonban kellemetlen meglepetés várta otthon: feloomlott a citerazenekar.

A tanítványból tanító lett: az igató általános iskola íelMey kérdeztük a rendezőt

Gazdag Gyula Jordán Tamás és Spindler Béla jelenetét állítja be

Másfajta előadás készül. Másfajta ráhangolást kíván a nézőtől .is. Nevetni mérést a darab nem is enyhén morbid humorán, groteszk helyzetein, s vállalni ezt a nevetési. Vállalni hogy majd — már az előadás után önmagunkban — próbáljunk rendet terem teni a bizony- íaianság-alapanyagú jelenetek között, mert olyan „irodalmi krimi” ez, amely nyitva hagyja a Nagy Kérdést; nem direkt módon tálalja.

Harold Pinter: A melegház . . . Intézmény az emberi gondolatok vadhajtásainak lenyesegetésére, szakértő kertészek által. Intézmény, almi kikúrálják a pácienseket. bizalmatlanság-neurózisukból . . . Valaki meghal. De — ki az!? Valaki meg:- szüieti'k. De •— ki az apa!?

... Van-e jelentősége annak, hogy valakit Lamb-nek hívnak? (■Lamb = bárány.) S egyáltalán: az az igaz,

amit most látunk, vagy annak cáfolata, azaz a következő jelenet?

A színészek érzékelhetően élvezik a játékot e modern „csali mesében". Előző éjjel volt a „megnézés”: az igazgató, a rendezői kar, színházi emberek alkotó közössége latta a majdnem-kész e 1 öadásl. És vélemény t mondtak a produkcióról; fontos mozzanata ez a fölkészülésnek. Oldott a hangulat, a „megnézés” utáni megbeszélés, inspirativ hatású lehetett. . . Rajhona Adóm le is szól a színpadról: „Megegyeztünk a próba előtt, hogy most csak végigfutunk a darabon.” De egy pillanat múlva már nem Rajhona Ádámot látom a színpadon, hanem Lush ,,melegházi smasszert”, mert az igazi színész képtelen a hideg „leckefölmondásra”.

Hét jó szerep. Rajhonának. Jordán Tamásnak, Spindler Bélának. Tarján Györgyinek, Bezerédy Zoltánnak. Tóth Bélának, Dán- ffy Sándornak. Ketten — Rajhona Ádám, Dánffy Sándor — tavaly a stúdióban már játszottak Pintér- műben, a nagyszerű Hazatérésben.

A „végtelen.” próba szünetében Gazdag Gyulától, A melegház vendég rendezőjétől kértünk nyilatkozatot.

— „Hozta” a darabot, vagy kapta a feladatot?

— Babarczy László is-* mét felkért rendezésre, s természetesen örömmel vallattam. A Választásom erre a műre esett, elsősorban a

kitűnő szerepekért.

—. Vám-e „sztorija” a darab megszületésének?

— A melegház Harold Pinter korai műve. 1958-ban A születésnap és A gondok között írta, de félretette, hogy tovább dolgozzon rajta. 1979-ben vette élő újra. es úgy találta, hogy a húsz éve „pihenő” mű változtatások nélkül is életképes! Ű maga rendezett belőle előadást.

:— A pin téri színművek világában szinte élő közeg a fojtogató bizonytalanság, a íélelmetesseg. E darabjáról viszont azt olvastam; kevésbé jellemző rá a kiismer- hetetlenség, cselekménye áttekinthető. Hogyan látja a művet Gazdag Gyula?

— A darabnak a krimire, jellemző feszültsége van. Ugyanakkor az angol fekete humort, a Leacock-humor- eszkeket idéző stílust is tükrözi groteszk mulatságossa- ga. Egy intézmény elöregedése jelenik meg a darabban abszurd módon. Nagyon jó volt ebben a, közös munkában az. hogy újabb és újabb rétegek bomlottak ki előttünk; ezt a szellemi izgalmat a nézőtérre is szeretnénk átáramoltatni.

— Megfej thetet.len-e Pinter abszurd (inkább: abszur- doid) darabja?

— Kétségtelen, hogy az angol abszurd körül mítosz alakult ki, a megfejthetet- lenség mítosza. Számomra a rendezés során az ellenkezője derült ki: Pintér müve rendkívül logikus, jól követhető darab! A rugókat kell megtalálnia a nézőnek is; mi az, ami hasznos a számára egy-egy jelenetből, ami majd magyarázatot ad a végkifejlethez. Ajánlom ■tehát az előadást mindazoknak. akik kedvelik a bűnügyi művek titokzatos légkörét és a rejtélyeket, de azoknak is, akik a látszatok rétegei mögöttire kíváncsiak, velünk gondolkodni nem restek.

A színpadon már jelenet zajlik. „Kóstolónak” idézzük ezt a részletet a pintért, aszillogisztikus humor érzékel tetőse re:

— Nem gondolja, hogy az anyának esetleg hiányozni fog a csecsemő, uram?

— Nekem nem fog hiányozni. Magának hiányozni fog?

— Nem, uram. Nem fog hiányozni. .

— Akkor miért hiányozna az anyának?

Leskő László

Citerás — új reménnyel

so tagozatos tanulói közül vett maga köré hat diákot. Az új együttes alakításához segítség is érkezett: megkapták a tsz három ci tóráját, a másik három hangszert pedig az iga 14 művelődési ház vette meg nekik. Munkájukat' tavaly tovász- szal már Művészet és Ifjúság emlékéremmel jutalmazták a járási művészeti szemlén. Ám ez az együttes sem bizonyult hosszú életűnek.

— Nyárom meghívtak bennünket a citerások első oi-szágos táborába. Nem sokkal később újra a bomlás jelei mutatkoztak, a héttagú együttesből négyen vettünk részt a táborban, hazatérve már csak ennyien szerepeltünk az igali gyermeknapon; utána ketten kileptek.

— Úgy tudom, az indok

az volt, hogy a nyolcadik osztályt befejezve különböző középiskolákban tanultak tovább a fiúk.

•— Valóban, ez elfogadhatónak tetszik, valójában azonban nem ez az igazi ok; a faluból nem költöztek el, délutánonként. esténként most is itthon vannak. Elmondták, hogy megunták á citerázást, ezért nem akarják folytatni. Egyébként akinek nem szerez örömei, annak valóban nem erdemes

csinálni. Persze én még így sem értem, hisz amíg együtt játszottunk, nagyon lelkesek voltak; hirtelen robbant szét a társaság.

Októbertől a« újabb remények időszaka kezdődött.

— Az igaifi művelődési ház vezetője, Galántai János egy ci terasza kkör alakítását javasolta, mivel sok gyerek érdeklődött az ottani általános iskolából. Huszonötén jelentkeztek, s a név- 'sort végignézve ugyancsak , meglepődtem; szinte valamennyien lányok. Többen közülük Ráksiban laknak, így kettéválasztottam a szakkört: hetente egyszer Igáiban, egyszer Ráksiban foglalkozom velük, eg.y alkalommal pedig Csima Lászlóval próbálunk. Néhanyan már lemorzsolódtok, de a többiek nagyon lelkesek. Meglepő, hogy alig ismerik a népdalokat...

Ez a rövid idő ugyancsak sok bonyodalommal tell, a lelkes fiatalember kedvét azonban nem vette el. Szívesen átadja tudását az apróbbaknak, akik — reméljük — nem unják meg a tanulást. S akkor a következő művészeti bemutatón mai együttesként, léphetnek pf d'Umra

lzmcnyi Lva l