Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-29 / 75. szám
Válogatott füstölgéseim Hatvankilenc filmet rendezett Winston Churchill, állíló- lae, azt mondta róla: Magyarország történelmének lehető legjobb miniszterelnöke lehetne, de akkor Rockefellernek pénzügyminiszteri: ént kellene ténykednie a kabinetjében. A nagy angol államférfi e megjegyzése nemcsak..azt mutatja, hogy Sir Alexander Korda, a Brit Királyság állampolgára magyar . származásáról az angol filmgyártásban szerzett kimagasló érdemeinek időszakában is gyakran megemlékeztek, hanem azt is. hogy Kordét egyszersmind tehetségéről és óriási összegeket fölemésztő nagyvonalúságáról ismerték. A világhírű filmem bér, a vulág filmgyártásának kiemelkedő klasszikus egyénisége Túrkevétől nem mesz- sze, Pusztaturpasztón született. 1893. szeptember 16-án. Móricz Zsigmondi Korda Rembrandt című filmjét (készült: 1936-ban) méltatva mégis azt irta, hogy azt „a híres pesti fiú csinálta, aki úgy bevágódott az angol fö- városbam” .... Korda Sándor — ezt az álnevet választja, mert csak tótokban újság- írőskod'hat, az iskolából kicsapnák a „firíkászt” — már 16—17 éves korában, az is- kotóbajárás mellett, cikkírásból tartotta el édesanyját es testvéreit .Édesapja halála után a családnak: el kellett hagynia ugyanis azt a birtokot, amelynek intézője volt, s így költöztek Budapestre. Csakhogy a hallatlanul éles eszű fiút a nyomtatott betűtől hamarosan elcsábította az új szenzáció, a film... Az első világháború idején — az új lehetőségek lazában — gyorsan készültek Magyarországon a filmek Korda egy ideig egv kolozsvári filmgyár rendezője, majd ismét „pesti fiú”. A Tanácsköztársaság idején a mozi szakma direktóriumának tagja, öt filmet is rendezett a 133 nap alatt! Legelső a sorban az „Ave Cea- sarl”, egy d©generált idegzetű herceg szerelmi története. A női főszereplő Farkas Antónia, aki később külföldön — nemcsak Becsben és Berlinben* hanem Hollywoodban is — Maria Corda néven lesz sztár. Aztán elválnak útjaik. Éppúgy. mint ahogy Korda csak néhány évig él együtt második / asszonyával. Merle Oberonnal, aki ugyancsak világhírű színésznő. A harmadik házasság — amelyet hatvanéves korában köt, egy nála harmincöt évvel fiatalabb „civillel” — teremtett számára először igazi otthont Amikor Korda 1936-ban megkapta az angol állampolgárságot, az öt felkőezőn- tők előtt „átkozott idegennek” nevezte magát Honvágyát azonban elfojtotta: az akkori Magyarország elvette a kedvét attól, hogy visszavágyjon. Utolsó hazai lakhelye a fehérterror országának börtöne volt. Mint direktóriumi tagot fogták le... 1919 őszén kezdődlek az emigráns évéi:; először Becs, aztán Berlin, majd Hollywood, Párizs; Anglia, és egy rövid időre ismét a franc fa főváros, azután Kordánál szokatlanul hosszú időre — hét esztendőre, 1934-től 1940-ig — ismét London következett. Amikor 1940-ben áthajózott az Egyesült Államokba, az angol lapokban támadások jelentek meg: ez az idegen, akit befogadtak, most amikor Anglia eiet-halálharcbam áll, a békés, nyugodt Amerikába távozik ... Célja az volt, hogy ott olyan filpiet készítsen, amely a tengerentúli államot Anglia támogatására bírja. S elkészült a Lady Hamilton. S Kordát — aki bizonyos történelmi párhuzamok segítségével fejezte ki mondanivalóját — szenátusi vizsgálóbizottság elé idézték. A vád: „úszi- tásával” háborúba akarja rántani az Egyesült Államokat. A kihallgatásra azonban már nem került sor: egy nappali előbb a japánok megtámadták Pearl Harbo- urt. A háború utón derűT ki, hogy Korda Sándor, a „hálátlan idegen”, titkos megbízatással futárként legalább másfél tucatszor repülte át a háború idején az óceánt. Néhányszor „nyíltan” is visszatért Angliába. 1942 nyarán a király lovagi címét ajándékozott neki. Mi nden valószínűség szerint nemcsak az angol filmiparban, hanem a titkosszolgálatban szerzett érdemeiért is. Erről azonban Sir Korda, az egykori „pesti fiú” éppúgy nem beszélt soha senkinek, mint ahogy 1919- es budaipesti megthurfcőltetá- sa és kiszabadulása körülményeinek titkát is magával vitte a sírija. (1955-ben halt meg.) 1945-ben tért vissza Angliába. Házát bombatalálat érte, szállodában lakott, s üzletei sem mentek valami jól. Korda ugyanis nemcsak filmrendező, hanem producer és üzletem,bér is volt. Milliókat nyert és veszített a filmen, gyakran volt fenn és még gyakrabban támadtak gazdasági nehézségei. Az ötvenes évek közepén akkorák, hogy egy időre vissza is vömül: magánvagyona arra természetesen még elég, h-ogy jólétben éljen. A televízió, amitől rettegtek más filmgyároeok, húzta ki utoljára a pácból: az új eszköz elterjedéséivel új igény támad, a régi filmek új piacra találnák Korda Sándor — saját értékelése szerint — több krízisen és bukáson ment át, mint bárki a filmszakmában. De mindig feltámadt! (Gyertyái László felvétele) EGYETLEN NAPON Ádám és Lush Ritkán adódik színész számára, hogy egyetlen nap két végletet játsszon el. Csütörtökön ilyen nap volt Rajhona Ádám életében: délután Az eltört korsóban Ádám bírót, este A melegházban Lush-t alakíthatta. „A” szo- rongatottat és „a” szoronga- tót Adám Huisumban a 1. sötétség barátja; ha _____ gyertyát gyújtanak, ő r ögtön elfújja. Nem a természet remeke: arca mint áz ökölbe zárt kéz — dudoros —, sűrű szemöldöke szinté ránő a szemére, tar fejének két „fogódzója” lapátfüle, s ráadásul olyan a tartása, mint a lordózisban szenvedőé. A gyertyát mégsem rútsága miatt oltja ki: a fény lelkiismeretének jelképe. Ádám körül szorul a hurok, vétke napvilágnál, gyertyafénynél még nyilvánvalóbb: a rá bízott hatalommal élt vissza, kihasználva az „ügyfelek” jóhiszeműségét, tanul latlanságát. „A vén kecske is megnyalja a sót” — mondja tettére a páratlanul érzékletes népnyelv. ott táblából mocskos fehérneműben, macskajajosan, szinte érezzük: vereségre ítéltetett. A talár is. olyan rajta, mint — ismét a népnyelvből merítünk — „tehénen a gatya”. Állandósult zavara, egyre hosszabb ideig késő reakciói már-már pszichikai esetté alázzák. Hangsúlyaival egyszeri*© állít és tagad; mindig a ..felsőbbség” bólintására. tagadására vár. Széles, hordószónokos gesztusaival sem tudja magáról elhessegetni a gyanút. Magában motyog, mint a lelkében fölkavart ember általában. (Micsoda rendezői—színészi telitalálat!) Ismét a népnyelv Ádám jellemzésére: „lefelé rúg, fölfelé nyal”. Öregasszonyos kárpálásával, kotkodácsolásával már-már szánalomra méltó. „Indulj utódra igazság” — üvölti, s akkor fújja el a gyertyát. Ez megint olyan találat, amely igazi színházi pillanatot eredményez. Az a típus, akire nem mondható cl. hagy „isten adott neSI hivatali, majd ad hozzá észt is”. Rajhona Ádám huisumi bírójával azt üzeni a nézőnek, hogy egyetlen hatalomba helyezett — választott — vétke, aljassága is megrendítheti a bizalmat a hatalomban, a jog érvényesülésében. Ezért bárhogy is szánjuk az embert, ítéletünk egyezik KleistévéL Lush szintén „Mus- solini-fejű” figura, egy zárt intézmény félig katonai egeynruhára, félig ápolói uniformisra emlékeztető öltözékében. Meg: jelenései félelmetesek; suhan, ’mint egy fekete árnyék. Mielőtt benyit valahova, hall- gatódzik néhány percet. Kis csavar egy nagy gépezetben, amelyet nevezhetnénk „agypatyolatnak” is. Igen ám, de mi történik akkor, ha a csavar igyekszik irányítani a gépezetet? Körülbelül az, ami A melegházban. Úrrá lesz az anarchia, titokzatos dolgok történnek, az egyensúly megbomlik. Pedig Lush fölött a hierarchiában — tehát a hatalom utódlásában — még ott van Gibbs is! Látszatra azonban mégis ő az igazgatói poszt legaktívabb aspiránsa: „Ki viszi el a balhét?” '— . kérdése veséző, kitérni előle nem lehet. De nem lehet kitérni ennek a csúszómászó, nyáladzó csigának a zsarolási módszerei elől sem. E módszerek hol egészen kifinomultak, hol durván célratörőek Lush úgy váltogatja eszközeit, mint az orgyilkos az emberélet kioltására alkalmas fegyvereket. I ótezathűsége a „céghez” valóságos áriában tör ki belőle, amikor a 6437-es ápolt anyjának „tapintatos” e!távolításáról zeng ódát Gibbs - nek. Elnéző mosollyal tűri, hogy épp megzsarolt igazgatója az arcába löttyimti a whiskyt vagy belegyömöszöli az utált törtót. Már a markában tartja az elbizonytalanodását agresszivitásba „csomagoló” főnököt.. Nedves. fürge hüllő ez a Lush — Rajhona megfogalmazásában. Mégis az áldozatok közé kerül végű!. Veszít, mert a Jágók, III. Richárdok aljassága jellemző rá, de a keménységük nem: gyáva’. És van a „melegházban” valaki. a le. ben a hatalomvágy zabolázatlamabb. a mimikrikészség fejlettebb, az aljasság nagyobb, az enteilektüa- lizmus magasabb fokú, mint Lushbam ... Két nagyszerű szerep egye1 len napon. Két nagyszerű alakítás egyetlen napon! [ estin ta.sz.lo Szorong ez az Adám: minden és mindenki szorongatja. Revizorolni érkező tanácsos, nála tanultabb helyettese, az írnok, a panaszos és a vádlott stb. Ráadásul buta ember ez a ,szegény” Ádám, s ravaszsága a buta ember primitív fortélyossága. LátLeitner Sándor kiállítása Szombathelyen szattekintélyét csak ideigóráig óvhatja meg Ahogy rögtön az első jelenetben Grigorij Pruszlin Mit mondanak az emberek Bikodojev csúnya volt. __ Na és — mondták az e mberek —, csúnya: viszont bizonyára okos. De Bikodojev buta volt. — Na és? — mondták az emberek. — Buta, viszont bizonyára jószívű. De Bikodojev fukar volt. , — Na és? — mondták az emberek. — Fukar. Viszont, bizonyára, szórakoztató. De Bxkodojev unalmas is voU. — Na és — mondták az emberek —, unalmas; viszont bizonyara boldog ... De Bxkodojev nem tartotta magot boldognak. — Na ée? — mondták az emberek. — Nem boldog Viszont bizonyara jó állása van... És csakugyan: a csúnya, ostoba, fukar, unalmas és boldogtalan Bikodojev az egyik tudományos kutatóintézet laboratóriumában dolgozik— vezető beosztásban. Ricsagov szép volt. — Na és — mondták az emberek —, szép; de bizonyára buta. Ricsagov azonban okos volt. — Na es? — mondtak az emberek. — Okos, de bizonyára fukar. Ricsagov azonban jószívű volt —1 Na és — mondták az emberek. — Joszivünek jószívű ugyan, am bizonyara unalmas. Ricsagov azonban nagyon szórakoztató, szellemes egyéniség_ volt. — Na és — mondták az emberek —, na és? Szórakoztatónak szórakoztató, ám lehet, hogy boldogtalan. Ricsagov azonban boldognak tartotta magát. — Tegyük föl, hogy boldog — mondták az emberek. — De hogyan boldogul az életben? A szép, okos-, jószívű, szórakoztató és boldog egyéniség, Ricsagov tudományos segédmunlzatársként dolgozik Bikodojeii laboratóriumában. Már hét éve. És nincs előtte semmi perspektíva. « — Na látja — mondták az emberek —, mi megmondtuk! Juhász László fordítása A Szombathelyi Képcsarnok kiallítóteremben, amely Derkovits nevét viseli, kiállítás nyílt Leitner Sándor festőművész alkotásaiból. Az április 9-ig nyitva tartó bemutatón. dr. Kovács Ferenc, a Kaposvárt Városi Tanács elnöke méltatta a festőművész munkásságát. Lei mer Sándor az Ember cs virágok című festményét ® szombathelyi képtárnak ajandekoiEta. Hol a hon? — kérdé a Költő egykor, kétségek között. A hon, »melynek képét bujdosó magzatja még Kalypso keblén is siratja, s kart feléje búsan vágyva nyújt? ...« Nos, hol az a hon? ... Bizony, bevallom, néha magam is bizonytalankodom. Mert elbizonytalanítanak. Pedig tudom, hogy a Hon határait jelzik — megszákit- hatatlan. láncolatban — a kunhalmok meg a szably^k, nyílhegyet rejtő lovas-sírök, s őrzik, bár láthatatlan, azok a szellemi »mérföldkövek", amelyekkel múltunk élteti a jelenből sarjadó jövőt. A kérdést — hogy »hol a hon?« — most immár egy tegnappá szürkült mozzanat veti elem: a tévé csütörtök esti műsorából egy magunk- mutogatásává süllyedt vetélkedő. És nyugodni nem hagy azóta sem. Milliók hallhatták — hiszen elhangzott ország-világ előtt —, megcáfolhataüanul. Egy inkriminált saóna kaptam, föl a fejem. Hiszen egy nép nemzeti tudatának elevenébe vág... S hogy érthetőbb legyen: a téve nyilvánossága előtt ölt két bő létszámú csapat es három közismert közéleti kitűnőség. Köztük az egyik Zoran Sztevanovity. Nemejeti - ségére szerb, egyébként hazánkfia — mánd ez ideig. Fennkölten mondhatnám úgy is: honfitárs. Hiszen magyar gítáros-tóncdaJénekes. így tertj^ számon a külföldi, így tudják itthon is. Am elhangzott egy név — a riporter mondta ki —, a pánszláv sovinizmustól tüzelt narod- nyik bosnyák anarchista, Gavrilo Princip neve. Azé az »ágrólszakadt« legényé, aki elsütötte az első világháború szörnyűségeinek startpisztolyai. S erre: »Zorán honfitárs« — csUlaintöt- ta meg politikai tájékozatlanságát a professzor os külsejű musoivezető. És noha e kinyilatkoztatás bárgyúsá- gát próbáltam elhessenteni — mert épp az ellenkezőjét érzem —. par perc múlva a tudatlanság bizonyosságával okitólag ismételte meg. (Tetszhetett neki.) S noha a többiek — az ott ülők — másban többször is vitáztak vele. e logikai bakugrást szó nélkül tudomásul vették. Kétszer is — egymás után. Vagyis: nem érzékelték morbid valótlanságát. Például az időt. Azt, hogy élőnek holt társa nem lehet. Merthogy* Princip, az osztrák trónőrökőspár gyilkosa már több mint hatvan éve halott. A társ pedig »jelenidejű«. Ami azonban igazán besz- szant: nem tudatosult bennük az. a modem »fajelmélet« sem, amely misztifikálja a származást. Vagyis nem érezték, hol a határ és hol van a Hon. A nagybetűs Haza! Az a földterület, amelyhez kötődik valaki. Mint a fent idézett költő, avagy két nép történelmének is jeles családjából az a hős, akire épp ő utalt. Zrínyi. Neki, akkor — úgy látszik — a politikai zavarok ellenére is sokkal tisztább volt a látóhatára, és tágasabb. Ha ő a példa, nem tévedhetünk. Mivelhogy a Hon helyet jelöl. De nemcsak azt: népet is! És rokonszen- vet ama föld lakói iránt, akikkel egy hazának vagyunk gyermekei; amelynek céljait — a jelenben — magunkénak tudhatjuk, érte dolgozunk, tevékenyen részt vállalva mindennapi munkájából. S ez — egy régebbi szóval — sorsközösséget jelent. Azt, hogy aki e határokon belül él, ezt a földet vallja hazájának, mindany- nyiunknak honfitársa — még akkor is, ha anya- nyelve, kultúrája es netaian- tán bőre színe más. K. F. SOMOGYI NÉPLAP
