Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-26 / 72. szám

DALLAL, TÁNCCAL Simon és Garfunkel helyett Hogy miért? Mert a ho­mokszentgyörgyi körzeti be­mutató azt bizonyította, hogy Az apa örökében Az őrvezető meg a tizedes kézbe kapta a gitárt. Érzé­kelhető volt a feszültség a teremben. Farkasszemet néz­tünk velük. Akkor rázendítettek a Nagy kalandom Északon című tévéfüm-sorozat dalá­ra. Megenyhültek az arcok, ritmust kopogtak a padlón a lábak. A homokszentgyörgyi szemlén mutatkozott be Disztl Gábor és Kovád Sán­dor gitárduója; előtte na­gyobb nyilvánosság előtt csak egyszer játszottak — a léesz rendezte nőnapon. Gá­bor1 őrvezető szigetvári, Sán­dor tizedes bolhást. Civilben tanító egyikük, rádió-tévésze­relő a másikuk. — Feleségem, kislányom van — mond ta Gábor még a fellépés előtt. — Somogyapá- tiban tanítunk, én közben majd elvégzem a tanárkép­zőt. De előbb természetesen le kell szerelni, s ez febru­árban esedékes. Sándor már a nyáron ki­bújik az «-angyalbőrből«: — A csurgói áfész zene­gép-karbantartója vagyok civilben, oda szeretnék majd visszamenni. És a zenekar­hoz; a háromfai kül tárház­ban játszik az együttes, ■> a Taclon GT. Mesélik, hogy hamar kide­rült a »seregben« hajlamuk a zenére; így könnyen egy­másra találtak. A próbákat sokszor hallgatják a katona- társak. A homokszentgyörgyi szem­le maroknyi közönsége ro- konszenwel figyelte produk­ciójukat. A Jack London té- véfilm-sorozat nyitózenéje után Simon—Garfunkel fel­dolgozásában az El Condor Pasa következett. Aztán — meglepetésként — Disztl Ga­bi saját szerzeménye, az Anyám című lírai sanzon. Ez nagy taipsot kapott. Befeje­zésül az ismert Csevegő sza­xofon című számot játszották — gitáron! A végére egészen »belejöttek« ... Ez a homokszentgyörgyi körzeti bemutatón nem volt elmondható minden feliépör ről, csoportról. Gábor őrve­zető és Sándor tizedes is olyan aggodalommal figyelte a bejáratot, mint mi? A kö­zönség ugyanis távol maradt, talán a televízió képernyő­jén pergő Lady Hamil ton cí­mű filmet nézte. De az is le­het, hogy kicsit beletásult ezekbe a rendezvényekbe. Hiába vártuk a szereplők egy részét is ... A meghirde­tett tizenhét együttesből, szó­listából mindössze kilenc csoport, illetve egyéni sze­replő érkezett meg. Refor­mot sürget a közöny, vagy nagyobb törődést, esetleg más kereteket? Ki tudja. Néhány produkciónál volt csak érzékelhető,' hogy a cso­port komolyan veszi önmar gát és a feladatot, nem "ki­pipálandó« kulturális tevé­kenységnek tudva azt. Ezek közé tartozik a ragyogó, kva­litásos barcsi ifjúsági fúvós- zenekar, melynek lelke Ká­polnái Mihály tanár úr. Tetszett a homokszent­györgyi trió is. Három fe­kete hajú fiú — ketten Ma- riettapusztáról — népdalo­kat jászott citerán, köcsög- duda-kísérettel. Bogdán Fe­ri, Orsós Pista és László Pis­ta szeréti a népdalt, ez érző­dött muzsikálásukon., Szí­vesen hallgattuk az istvándi nópdalkört is, dr. Kozma Ákosné komoly munkát vég­zett a betanítással. A barcsi fúvószenekar szintjét azon­ban csak a ladi Tinódy-kó­rus érte el, mely nemrégi­ben arany minősítést szer­zett a szövetkezeti kórusok tamási versengésén. Styx József vezetésével nemcsak az egyszólaimúságban jeles­kedtek, hanem a több szó­lamul, igényes szerzemények előadásában is kimagaslót produkáltak. Lám, lehet — és kell! — a Lad nagyságú kis településeken is figye­lemre méltót, alkotni. Termé­szetesen a »ladi dal« mögött óriási munka van! Megkérdeztük a zsűrit Együd Árpád néprajzos, aki maga is több évet töl­tött az amatőrmozgalomban, már hosszú ideje figyelem­mel kíséri a művészeti szem­léket. A bíráló bizottságban tevékenykedik. Mik az eddi­gi tapasztalatai? Mit taná­csol az együtteseknek, szó­listáknak? — Örvendetes a fejlődés a kóruskultúrában. Olyan együttesek fémjelzik, minit. a siófoki Kodály-kórus, a ta­nítóképző női kara s a nem­rég alakult és fejlődő ka­darkúti vegyes liar. Ezeknek az együtteseknek az élén jól képzett szakvezetők állnak. Több falusi csoport veze­tője föltette a kérdést, ho­gyan értsünk mindenhez, honnan vegyünk szereplőket, nem találunk megfelelő mű­veket. Ezek valóban vissza­térő gondok. De hozzá kell tennem, sok vidéki szakve­zető nem veszi igénybe a megyei szakemberek, segítsé­gét. Az éneklő csoportok egyik fő hibája voll, hogy úgyne­vezett slágerszámokat tanul­nak meg Azt javasoljuk, hogy kutassanak az idősebbek emlékezetében, s kérjék a múzeum hangarchívumának az anyagát. Eddig még egyetlen balladát sem hal­lottunk. Bátran merítsenek a népköltés remekeiből a cite- rások, a táncegyüttesek, a zenekarok. Találkoztunk eddig isme­retlen tehetségekkel is. A tanítóképző főiskola két hall­gatóját emelhetem ki — Ke- resnyei János és Sztuhár Erzsébet, valamint a siófoki Fekecs Beáta versmondókra figyeltünk föl. Élmény volt hallgatni a siófoki Volán dixieland együttest és a kis szimfonikus zenekart. A sió­foki gimnázium Krúdy iro­dalmi színpada is szép sikert aratott. A szervezésről; Kaposvá­ron a bemutatóval egyidő- ben négy művészeti prog­ram volt! Nem csoda, hogy a tizenhárom műsorszóróból a fele pergett le. Az egyik együttes szinte lihegve érke­zett egy másik szereplés­ről ... A bodrogi körzeti bemuta- — Örültem, hogy szóra­tón találkoztunk ifjabb Ba- kioztatlam másokat. Mivel a logh Flóriánnal, akivel tíz Bakonyból jöttem, a somo- éve ismerkedtünk meg apja gyi népdalokat nem ismer- oldalán Kapo&szentjekabon, hettem. Egyszer Csíkvár Jó­éi helyreállított műemlék zseftől kaptam lejegyezve avatásaim Azóta meglett fia- húsz somogyi .népdalt, eze- talember — s nem tette ie két kezdtem gyakorolni, a furulyát. Hűséget fogadott — A szépen szóló furu- a hangszernek, amelyet édes- lyákat is maga készíti, apja készít. A hangok szép- — Ahol hallottak, onnan ségóre is ő tanította meg. jött nyomban a megrende- A szereplés után Csombár- lés, hogy csináljak furulyát, dón. találkoztunk újra — a Tolnában, Baranyában szí- családi otthonban. vesen játszanak az én hang­— Miért maradt távol a szeremen. körzeti szemlétől az apa. Elővesz egyet közülük és Balogh Flórián, az egykori belefúj. Abból mintha egy bakonyi kanász, aki Somogy- madársereg repült volna ki, ban kamatoztatta apjától1 ta- “»i? szólt a furulya ... nult furulyatudását. — 1972-től sokat szerepel­tem, nemcsak a szemléken, hanem túl a megyehatáron is. Pesten, Pécsen, egy té­véfelvétel is készült a köz­reműködésemmel. Azóta megromlott az egészségem. — Csupán ez az oka an­nak, hogy félreállt? — Nézze — mondja most már határozottabban —, nyolc év áll mögöttem, amit az amatőrmozigelomban töl­töttem. A sok oklevél, aján­dék, sok-sok váza jólesett, de kevés támogatást kaptam. Szerettem volna többet tud­ni, mint amit apámtól meg­tanultam és magamtól hasz­nosítottam. A fiamnak is csak ezt tanácsolhatom. — Tíz éve játszol édes­apáddal, vagy ipost már kü­lön — fordulok a fiúhoz. — Senki se mondta: gyere ta­nulni? — Nem, még nem. Ifjabb Balogh Flórián ti­zennyolc éves, ebből egy év­tizedet kedvenc furulyája társaságában töltött, ha szó­rakozni v támadt kedve. Egyébként Kaposváron fel­szolgáló. — Gyakorolsz? — Elég ritkán. Közbeszól az apja, nehogy panaszáradatba csapjon be­szélgetésünk. I Irány: Óarany sebben szereplő csoportja a néptáncegyüttes volt. Három táncuk vastapsot kapott, jog­gal. Takács László János munkája beérőben ... A Ba­ranya megyei Merenye köz­ség zenekara kisérte a dará­nyi táncosokat. Együttműkö­désük eredményessége talán. új utat is megjelölhet: ka­pukat nyitni egymás felé, szomszéd megyebeliek ... Rokonszenves ebben a da­rányi »delegációban« áz !s, hogy sok réteget próbálnék közösséggé szervezni: a tsz- központ titkárnője, az óvó­nő, a pedagógus együtt mun­kálkodik a szakmunkássá1, az erdészeti szakközépisko­lással, a gimnazistával stb. Ez feltétlenül újabb ered­ményekhez vezethet majd Még érlelői időszakát éli a többi csoport, így például a bábosok. De vannak diák­színjátszóik is; ők nemrég szerepeltek minősítő verse­nyen. Talán nem véletlen az sem, hogy Istvándiban is, Darányban is kitűnően mű­ködik az ifjúsági klub: «áramkör« alakulhat ki a művészeti csoportokkal. Ez egyben az utánpótlási gon­dokat is megoldhatja. A Darány körzeti előrelé­pést biztosítja az a terv, mely szerint a művelődési ház lesz a központja a következő öt évben a környék néptánc- kultúrájának, illetve irodal­mi színpadi tevékenységé­nek. Ez a »szakosodás« a megfelelő képzettségű szak­emberek segítségével a siker záloga. A körzeti bemutatón szerzett információnk a re­mény sugarát is íelragyog- tatta. Kovács Sándor és Disztl Gábor gitárduója Verbunk darányi módra Darányban »valami készül« . . A településcsoport — _ Da­rány, Istvándi, Kastélyos- dombó, Drávagárdomy, Drá- vatamási — közös kulturá­lis irányítása bizonyára gyü­mölcsöző lesz. Mint másia homokszentgyörgyi beszámo­lónkban már említettük: az istvándi népdalkor sikert aratott. A darányiak pedig négy produkcióval is szere­peltek a körzeti bemutatón. Igaz: a Váci Mihály iro­dalmi színpadnak egyelőre nem sok babér termett. Most még az alkalmi társulás be­nyomását keltik a nézőben. Vörösmarty Mihály—Görgey Gábor Handabasa, avagy a fátyol titka című színpa­di művét próbálták életre kelteni. A mű azonban eb­ben a formában — drarna- turgiailag srabálytalan, nem követhető részletekre szab­dalva — hatástalan. A siker­telenséghez járult a nem ki­elégítő szövegtudás, a szín­padi merevség és a halk be­széd. Sokkal kedvezőbb be­nyomásokat tett ránk a szín­pad egyiík tagjának, Czeglédi Magdolnának a versmon­dása: Nyerges András Szeb­ben szeretni című szép köl­teményét szinte a sajátja­ként szólaltatta meg, így si­került beszédes csöndeket teremtenie. Kocsisné Magyar Katalin népdalcsokrot nyúj­tott át Válogatása jó ízlés­re vall. Fellépése határozott. Előadásmódja is rokonszen­ves. A darányi »kulturális kü­lönítmény« legeredménye­A művészeti szemle kör­zeti bemutatósorozata február közepétől ismét számot ad a somogyi amatörmozgalom felké­szültségéről, értékeiről. Huszonegy település kö­zönsége előtt mutatkoz- nak be dallal, tánccal, irodalmi összeállítással, s számot adnak a fiatalok a zene szeretetéröl, a ha­gyományok ápolásáról. A művészeti szemle is ha­gyománnyá iáit Somogy­bán. Ma már neves együt­tesekkel ezeken a bemu­tatókon találkoztunk elő­ször, s most is alakulnak újak, friss tehetségek bontogatják szárnyailcat. Ügy leiszik — a körzeti bemutatók eddigi tapasz­talataiból legalábbis ezt szűrtük le —, hogy meg­változott életünkkel már nem olyan könnyű lépést tartamuk amatőr együtte­seinknek, s felkészülésük sem gondtalan. Értéizes tapasztalatokat gyűjthet­nek tehát a szakemberek­ből álló bíráló bizottsá­gok arról is, hogy a kü­lönböző műfajok közül melyek szorulnak haté- kon/jabb támogatásra, több segítségre. Mai ösz- sze állításunkban csupán felvillantunk néhány moz­zanatot az eddig látot­takból, hallottakból. Be­szélgettünk együttesek tagjaival és szólistákkal, akik, iigy érezzük, képet adnak a somogyi művé­szeti szemléről. Megújult a Lei le tánccsoport A boglárlellei körzetben három együttest tartanak számon úgy, hogy rájuk min­dig lehet számítani. A vas­műszaki ktsz Gyarmatiné Hegedűs Zsuzsa által veze­tett vegyes kara nemrég újította meg Kaposváron az arany minősítést. A másik együttes a Pados József irá­nyításával dolgozó irodalmi színpad. A harmadik: a megújult Lelle tánccsoport. Miklós József, a Béke mű­velődési ház vezetője: — A régi együttesből ha­tan maradtak a csoportban. A fiatalításban segítségünk­re volt a kertészeti és sző­lészeti szakmunkásképző, a tanulók szívesen jöttek az együttesünkbe. Az utánpót­lásra ezután is gondolnunk kell, noha jó néhány evi-e el van látva a csoport tán­cosokkal. Az általános isko­lában negyven tagú együt­test hoztunk létre, ez is új Boglárlellén. — Ki a megújult együttes vezetője? — Katona Györgyné, az Állami Népi Együttes női tánckarának a vezetője. Rá­bai Miklós első asszisztense volt. Harminc éve dolgozik együtt az Állami Népi Együttessel. — Mióta dolgoznak vele a boglárlellei táncosok? — 198Ű. május 1-től. A szaíkmunkástanulók október­ben kapcsolódtak be az együttes munkájába. A szak­munkásképzősök önálló cso­portot is alkotnak, a megyei diáknapokon máris szép el­ismerést kaptak. — Készülnek a szemlére? — Igen. Az együttes ven­dég koreográfust is foglal­koztat. Most Vida Józseffel dolgoznak, az ő Somogyi táncok című koreográfiáját mutatják be a szemlén, Ka­tona Györg.yné egy kalocsai táncot tanított meg. Az ál­talános iskolások Bartók- népdalieldolgozásokra népi játékokat tanulnak, s az út­törőszemlén vesznek részt. — Mikor láthatjuk a meg­újult Lelle tánccso;portot ? — A március 29-i körzeti szemlén. Az úttörők pénte­ken szerepeinek. Júniusban a szabadtéri színpadon ön­álló esten mutatkoznak be a kicsik és a felnőttek. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents