Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-24 / 70. szám

A Fifa ötöl-hatol... Mel lesz az 1990. évi labdarúgó vb? A zágrábi Vjesmik »A Fiía Btöl-halói« címmel a követ­kezőket közölte; »A Jugoszláv Labdarúgó {szövetség még 1968-ban be­jelentette igényét az 1990. évi labdarúgó világbajnokság megrendezésére. A Fifa-tól a napokban levél érkezett a JLSZ-hez, s ebben megkér­dezik, hogy Jugoszlávia még mindig érdekelt lenne-e a VB lebonyolításában. Vál­tozatlanul kéri-e az 1990-es VB megrendezést jogát?« A Jugoszláv Labdarúgó Szövetség mellett nemrég a francia és a belga is azzal a kéréssel fordult a Fifa- hoz, hogy bízzák rájuk az 1990. évi VB megszervezé­sét. Dusán Marovics, a JLSZ nemzetközi bizottságának el­nöke ezzel kapcsolatban a következőket mondta; — A JLSZ elnökségének újra foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, mert úgy tűnik, hogy a Fiía Franciaorszá­got szeretné megbízni az 1990-es világbajnokság házi­gazdaságával. Mivel azonban a JLSZ elsőként jelentette be igényét, előnyt kellene él­veznie. A, kérdés azonban igen érzékeny. Véleményem szerint Jugoszláviának van esélye, de Franciaország — amely az 1984. évi EB házi- gazdája lesz — pillanatnyi­lag némi előnyt élvez. Qnini Franciaországban? Három héttel azután, hogy elrabolták Enrique Castro Quindt, a Barcelona váloga­tott játékosát, váratlan for­dulatot vett az ügy. A La Vanguardia című barcelonai lap szerint Quini és elrablói a francia Pirenneusokban, Perpignan városában tartóz­kodnak. A játékos felesége, sógora és legjobb barátja, Alesanco (szintén barcelonai játékos) a határra utaztak, de csak Alesanco ment át Franciaországba, ahol kap­csolatba lépett a bűnözőkkel. A »L ’Independence« című francia lap azt állítja, hogy látták Quinit Perpignanban, három férfi társaságában. Az újabb fejlemény tovább bonyolítja az ügyet, ugyanis az emberrablók 2,5 millió márkát követelnek, azonban a spanyol törvények nem te- szitt lehetővé ekkora összeg kivitelét az országból... rí A Triptichon tiszta dallamai A tanítóképzősök sikere a Latinca-túrán Emlék és varázslat A hagyományos március 21-i Latinca-emléktúrát az idén akadályversenyszerűen bonyo­lították le. A harminc csapat küzdelméből szombaton a Kaposvári Tanítóképző Főisko­la hallgatói kerültek ki győztesen — méghozzá úgy, hogy mindhárom dobogós helyen ők végeztek. Az első az 1/5, a második az 1/7, a harmadik pedig a II/8-as (járda lett. Felvételünk a hármas állomáson készült, ahol hon- (és ön-)védelmi feladatot kellett vég­rehajtani: beöltözni a vegyvédelmi ruhába. A két »áldozatot« társaik csak harsány buz­dítással segíthették Megyei labdarúgó-bajnokság A bajnokság állása: (Folytatás a 4. oldalról) góllal tudta bebiztosítani győzelmét a végig lelkes ha­zaiak ellen. Marin a 80. percben 11-est hibázott. Ki­állítva Lóki a 25. percben. Góllövők: Huber, Maián (ön­gól). Jók: ' Kellner, Böröcz, Prancz, Horváth, illetve Tur- mann, Schwindt, Szigeti G. Németh József Boglárlelle—Nagyatád 6:1 (2:0) Boglárlelle, Vágóhíd u„ 500 néző. V.: Pazaurek. Boglárlelle: Both — Riba, Bol- la. Faszer (Gara). Kos/.ics (Ba­sics), Hajdú, Pusztai, Kisdör- nyei. Takács Gy., Takács B., Bán. Edző: Papp Gyula. Nagy­atád: Zsobrák — Harcz, Czim- balek. Hoffmann. Varga (Hor­váth), Kiss, Vidák, Brezovszki, Kovács, Mohácsi, Krafft (Si­mon). Edző: Fűlsz János. Az első negyedóra vendég­fölényt hozott, de gyors csa­táraik a helyzeteiket nem tudták értékesíteni. Ezután a hazaiak átszervezték csapa­tukat és gólratorő játékkal ilyen arányban is megérde­melten nyertek a végig har­cosan küzdő Nagyatád ellen. Góllövők: Takács B. (3), Ta­kács Gy., Pusztai, Kisdör- nyei, illetve Vidák. Jók: Ta­kács B. (a mezőny legjobb­ja), Both, Riba, Pusztai, il- ’ letve Hoffmann, Vidák, Ko­vács. Nagyatád ifi—Boglárlelle ifi 4:2. Hajas Gyula Táncsics SE—Szőnyi SE 3:0 (1:0) Kaposvár, 200 néző. V.: Laska’i. Táncsics: Horváth — Rétsági, Takács, Czar, Kiss IS., Amb­rus, Gajág, Németh, Pintér (Hidegh), Szauyi, György (Fi- la Cs.). Edző: Zsoldos László. Szőnyi SE: Dénes — Brunner, Kovacsik, Hadaró, Miovecz, Muri (Hudzer), Öncső, Kiss J., Szabó, Huszár, Bodó (Kiss S.). Edző: Balogh László. Közepes iramú és színvo- . nalú összecsapást hozott a két honvédcsapat találkozó­ja. A hazaiak végig irányí­tottak és könnyedén szerez­ték meg a győzelmet a lel­kes és sportszerű vendégek ellen. Góllövők: Németh (2), Gajág. Jók: Németh, Takács, Ambrus, Gajág, illetve Dé­nes, Brunner, Kovacsik. Jurák József Csurgó—Kanul 1:0 (1:0) Csurgó, 150 néző. V.:Gye- nes. Csurgó: üst — Jagarics, Ko­vács A., Kisgéczi, Kiss L., Pén­tek, Bodzsár (Cziráki), Kovács Gy. (Horváth R.), Horváth A., Takács, Eleki. Edző: Készéi Ferenc. Karád: Keresztes — Szalai, Kudomrák, Lepenye, Ko­máromi II., Balogh, Károlyi, Takács, Baranyai, Németh, Hoppár. Edző: Torma Fajos. Az alacsony színvonalú mérkőzésen a hazai csapat játszott enyhe mezőnyfölény­ben, és helyzeteiből egyet ki is használt. Góllö­vő: 'Takács. Jók: Jagarics, Kiss L., illetve Kudomrák. Csurgó ifi—Karád ifi 3:0. Kovács Antal A forduló válogatottja: Turmann (Kadarkút) — Fiath (Balatonszárszó), Vendl (Tab), Kellner (Kiss J. SE), Gacs (Balatonszárszó), Bo- csev (Siófok),' Németh (Tán­csics SE), Nagy (Barcs), Ta­kács B. (Boglárlelle), Hor­váth L. (Siófok), Kurdi (La- linca SE). 1> Táhcsics SE 18 12 2 4 45—16 26 2. B.-lelle 18 9 7 2 60—23 25 3. Kiss J. SE 18 9 7 2 27—10 25 4. Siófok 18 9 6 3 59—23 24 5. Latinca SE 18 9 6 3 34—22 24 6. Tab 18 11 — 7 34—23 22 7. Barcs 18 9 4 5 25—18 22 8. VBKM Vasas 18 8 3 7 32—23 19 9. Nagyatád 18 7 5 6 33—26 19 10. Marcali 18 6 7 5 24—27 19 11. Fonyód 18 7 4 7 21—28 18 1(2. Karád 18 4 3 11 13—45 11 13. Szőnyi SE 18 2 6 1(K14—40 10 14. B.-szárszó 18 4 1 13 24—43 9 15. Csurgó Ili 2 4 12 13—41 8 16. Kadarkút 18 2 3 13 12—62 7 Fegyverek közt dehogy hallgatnak a múzsák __! A mikor ’ »fortélyos félelem« igiazgatja az embert, világot — akkor szólalnak meg iga­zán. És forradalmas időkben zengenek legharsányabban: az érzelmek legellentétesebb szólamait. Triptichon címmel három forradalmas tavaszt idézett fel a kaposvári Csiky Ger­gely Színház szombaton este ország,—világ előtt, megkoro­názva szinte a megyeszerte, s főként a megyeszékhelyen rendezett gazdag program- sorozatot: igazi szép színhá­zi est tanúi lehettünk, olyané, mely nem ért véget bennünk 21 óra 50 perckor, amikor a függöny legördült. Mert to­vább rezeg bennünk az a tiszta, dallam, amelyet ez az előadás megszólaltatott. Forradalmas harsány ta­vaszokat éltünk át újra köd- tői, íród tanúvallomások, egy­kori filmhíradók részletei, és dalok segítségével úgy, hogy azok a régi lázas napok a mát is izzították. Ugyanak­kor a ma emberének szem­léletével is láttatni voltak képesek forradalmas időket. Pódium-puritán játékteret, alakított kd az előadás alko­tóközössége. Joggal haszná­lom itt a közösség kifejezést; érzékelhetően azzá vált az a színházi stáfb, mely ezen a produkción dolgozott. A hát­térben hatalmas tabló — egykori felvétel — az őszi­rózsás forradalom egy beszé­des pillanata. Előtte fehér gyertyaszálak kerítése. A forradalom puritán szenté­lye ... Kétoldalt fehértászta falak. A színpadteret előre- nyúló híd »hozta« a nézőig. Mérnöki pontossággal konstruált, karcsú pilléreket és merész íveket sejtető szerkezetű előadás-építmény ez a műsor, Lengyel Pál és Babarczy László válogatási és szerkesztési munkájának eredményeként Nem pane­lekből építkeztek; nem a jól ismert, szürkévé fakult ele­meket rakták egymás mellé, ahogy már-már megszoktuk, »elvárjuk« mi, nézők. Majd­hogynem ismeretlen művek, versek, memoárrészletek tég­láiból építettek magasba mu­tató tornyú katedrálist. S, lám — ahogy a középkori épületremekektől nem idege­nek a szakrális mivoltot nem sértő, olykor egészen gunyo- ros f reskórés zletek — úgy habarcsa, élő kötőanyaga en­nek a műsorszerkezetnek a forradalmak humorát is ér­zékeltető irodalmi anyag; költőgigáiszok, íróáriások ap­ró megfigyelései, az esemé­nyek »fonákjának« ábrázo­lása. Áhítat és irónia — ezektől válik felejthetetlenül nagy­szerűvé egy végre nem »ha­gyományos« megemlékezés. Hetyke-dühös-zseni Petőfink 1849-ben az elaljasulást is észrevette; az élet—halál Rádiójegyzet A tárgyalás Nem egyszerűen kort idé­ző, emléket állító dokumen­tumműsorral tisztelgett a Tanácsköztársaság mártír-“ jainak forradalmi magatar­tása előtt a Kossuth rádió szombati műsorával. A ren­dező azt is célul tűzte ki, hogy bizonyítsa: nem csu­pán az ellenforradalom ural­kodó osztályainak megtorló gépezete működött a fehér- terror idején, hanem számos estben a személyes bosszú is kielégülést talált. Igaz, Krénusz János taní­tó esetében, magatartását fi­gyelemmel kísérve,. ennek kimutatható osztályharcos tartaima volt. A következe­tesen haladó gondolkodású, keuielyi, illetve beleznai mestert ugyanis nem a Ta- nácsközlá.saság forradalmi szelt sodor „a az események­be: a marcali uradalmi ko­vács fia már ifjú tanító ko­rában felvállalta a falukö­zösség érdekeinek képvisele­tét a helyi hatalmassággal, Zichy gróffal szemben. Kö­vetelte továbbá az egyházi iskolák államosítását, és volt bátorsága kifejteni, szóban és, írásban, haladó politikai nézeteit. A tízes években nem véletlenül minősítették osztályellenes izgatásnak tevékenységét, és mentették föl emiatt állásából. Mint ahogy az is törvényszerű vqlt pályafutásában, hogy 1919 elején ismét Kéthelyre kerülve a forradalmi moz­galom élére állt. A helyi Hunyady grófi családdal ba­ráti kapcsolatban levő Zi- chyek bosszúja minden bi­zonnyal hozzájárult kegyet­len megkínzatásához - és meggy i 1 kolásához. Kubinyi Ferenc életrajzi könyve szolgáltatta az ala­pot a bal ládái hőssé emel­kedett somogyi „mestör” ügyének „bizonyítási eljárá­sához”, amelynek során hi­teles hangdokumentumok es levéltári anyagok segítségé­vel meggyőzően hatott az írói feltételezés: a gyilkos- ságnak személyes inditélxi is volt. A legtöbb adalékot eh­hez a friss emlékezetű, két- helyi Varga Imre szolgáltat­ta. r. L. Jordán Tamás percekben feríblizö koroná­tól vaj ok elten acsargott taj- tékozva, teljes joggal. És szinte hihetetlen: a legpon­tosabb Petőfi-képet attól az Örkény Istvántól kaptuk, akinek rendhagyó munkássá­gától mi séma látszik idege­nebbnek, mint a forradalmas Petőfi írásba fogalmazása. Hihetetlen? Ez a nagysze­rű műsor azt bizonyította nekünk, hogy a tisztáik —le­gyenek bármely társadalmi réteg gyermeked — a leg­pontosabb, a dolgok lényeget képesek adni olyan esemé­nyekről is, amelyek habitu­sukhoz, addigi pályájukhoz viszonyítva nem tűnnek 'kö­zelieknek. Kosztolányi Dezső úgy írta meg az 1919-es új színházi közönséget, hogy ab­ban a csodálatos fordulat minden nagyszerűsége benne van; egy pesztonka — talán éppen róla született később az Édes Anna — ijedt-bol­dog rácsodálkozása arra, amiből addig ki volt rekeszt- ve. Molnár Ferenc, akit leg­inkább irodalmi gigeriiként, polgári színmüvek ínyence­ket is kielégítő »szakácsa­ként« tartottunk számom, hogy tudott lelkesedni a for­radalomért ...! Babits Mi­hály, a »polgári« Babits hal­hatatlan-szép versben fogal­mazta meg a »rn.us.zkai—ma­gyar« testvériséget a cselek­vésiben. Tudtuk eddig, hogy a halk, disztimgivált, Füst Milán írta a legiegyeteme- sebb »Lenin-verset« A jele­nés című csodálatos látomá­sával? Hogy az ős-komi e- ransz Nagy Endre gyűlöleté­ben, szatírával »ölte« a for­radalom miatt nyavalygó »svábbog ár«-kispolg,órt. Hogy Karinthy Frigyes maró iró­niával »szólalt fel« a forra­dalmat gíttegyleti kisszerű- ségibe sematizálok ellen. És folytathatnánk annak soro­lását, mire hívta fel még a figyelmünket a rendhagyóan teljes műsor. Ha többre most nincs is mód, azt még ide kell írni: Örkény István szinte rokoni utódjuk volt; a maga csontra faragott stílu­sával a jelenkor emberének szemléletét jelentette a szín­házi megemlékezésen. S nerti idegen tőlünk a Tóték írójá­nak groteszk látásmódja a tragikus eseményekről, de érzelmessége sem __ É rzékelhetően ügyükké vált ez a tisztelgő1 műsor a részt vevő művészeknek, akik tu­lajdonképpen — s ezt is le kell írni egyszer — hónapok óta olyan ihletettségi álla­potban élnek, hogy képtele­nek hibázni. Pedig például Pogány Judit nincs is köz­tük — csak a hangját hall­juk — Önkény Mikor van a háborúnak vége qímű reme­kében; az anya, aki huszon­hét év óta várja vissza fiát. A színésznő nem egy anyát állít elénk, hanem az Anyát! Rajhona Ádám, aki az est folyamán több húron ját­szik, s a dallamok legyenek bár a gyász, vagy a derű hangjai, uralkodnak érzel­meinken. Nagy Lajos kro­kijával pedig remekel. Spind- ler Béla hátborzongatóan gú­nyos Nagy Endre-i »felhívá­sa«__! Jordán Tamás ezé­k ieli, gyönyörű indulatai, áhí­tatot teremteni képessége szerzett felejthetetlen pilla­natokat. Valóban a pódium műfaj legjelesebbjei közt tarthatjuk számon őt. Kottái Róbert a Karinthy-paródiá­ban az est legmulaitságosabb perceit szerezte, az örkény- müben pedig azt bizonyítot­ta, hogy a dráma műfajában is ihletett művész. A nagy­szerű Lázár Kati szintén két arcát mutatta meg nekünk ezen az estén, s így művé­szi, emberi teljességéről i* képet kaptunk. Bezerédy Zol­tán minden perce élményt jelenített. Czakó Klára átszel­lemült, szép prózámon dásá- nak tapsoltunk. Galkó Bence Kassák Lajos Mesteremberek című versével programot adott, nem a féllengzősség hamis pátoszával, hanem a gondolkodó ember halk, me­ditativ szólamával. Máté Gá­bort kamaszos hetykeségű Ady-idézőjéért dicsérjük. A műsorban fellépett Koncz Zsuzsa és a Fonográf együt­tes; többnyire a prózát se­gítve befogadni rokon gon­dolatokat hordozó szövegű dalokkal, fiatalossá téve a produkciót. Emberpár lépdel t felénk — nálunknál szebb két em­ber, de mégis valahogy ami hasonmásaink, képviselőink a majdani generációk előtt — s a reményt, a hitet éne­kelték, a voltaire-i józanság­gal megfogalmazott, egyetlen értelmes lehetőséget: »Bár jók, se tiszták nem vagyunk / Ne hulljon ránk a sár. / Majd áll a ház és ott lakunk, / S a kertben munka vár, a kertben munka rór.« A felejthetetlen est szer- vezője-rendezője-alkotói kö­zösségének vezetője Babar­czy László volt. Leskó Lásndó Befejeződön a magyar nyelv hete Vasárnap Budapesten, a Kossuth klubban a mai köl­tői nyelv kérdéseiről rende­zett k erekasz La 1 - bes zel ge­téssel befejeződött a magyar nyelv hetének fővárosi ren­dezvénysorozata. A tizenötö­dik alkalommal megrende­zett nyelvművelő program- sorozat keretében több mint 2UÜ előadást tartottak, mint­egy 10 ezer érdeklődő rész­vételével. Élő anyanyelvűnk állapo­táról, a nyelvi műveltség helyzetéről és a nyelvhasz náial gyakorlati kérdéseiről csaknem 100 előadó — a tu­dományág elismert művelői, egyetemi oktatók, írók, köl­tők, színművészek — be­szélt a rendezvényeken. E törekvést szolgálta a Ki tud többet anyanyelvűnk­ről? című vetélkedő is, ame­lyen 150 szocialista brigád vett részt. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents