Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-24 / 70. szám
Megosztott munkásgyűlések a YBKM-ben Közvetlenebb a kapcsolat — tudatosság, azonosulás Az év elején körlevélben tájékoztatta a VBK.M Kaposvári Villamossági Gyárának vezetősége a dolgozókat, hogy a gyáregységekben és az üzemekben miikor lesznek a munkásgyűlések. Ezek lebonyolításuk miatt tarthatnak számot érdeklődésre. Tavaly szakítottak ugyanis azzal , a hagyománnyal, hogy több száz, esetleg ezres munkástömeg előtt ismertessék a gyár eredményeit és a célkitűzéseket. Így került sor február 25-én az üzemi enn- tartás, a szerszámüzem és a kísérleti műhely dolgozóinak munkásgyűlésére; ott — esetenként — mintegy száz- ötven-százhatvan ember hallgatta végig a műit évi munka értékelését. — -Hogyan zajlottak le régen a mumkásgyülések? — kérdeztem Tukora József fő- mechanikusit. — Régebben mindenki bejött a gyárba, aztán a három telephelyen külön-kü- lön voltak a gyűlések. Szerintem a mostani módszer: az üzemi és a gyáregységi munkásgyűlés a jó, mert a hozzászólók többsége nem született szónoknak, és másként beszél ezenötszáz és megint másként százötven dolgozó előtt. Arról nem is szólva, hogy a műheflyekbem sokkal közvetlenebb a kapcsolat a vezető és a munkások között. Most az igazgató ismertette a tervet, és azt is elmondta, hogy az üzemfenntartásra, a szerszámüzemre és a kísérleti műhelyre milyen feladatok várnak. A kisebb közösségek előtt álló feladatok beillesztése a gyári célkitűzések közé élővé, érthetővé teszi a tervet mindenki számára. Ezzel pedig nő az egyes ember látóköre, erősödik a munkavégzés tudatossága is. És a munkásoknak sokiial közvetlenebb hangú véleményét hallhatják ilyen esetekben a gyár vezetői. S ez az a pont, ahol az igazgató tájékoztatója és a dolgozók észrevételei nyomán kialakul a közös álláspont, a cselekvési program. Ez a tudatosság, a saját és a gyári munka összehangolása szükségességének fölismerése tükröződött a február 25-i munkásgyűlés hozzászólásaiban is. Varsányi Gábor, a kazántelep vezetője elmondta, hogy az energiatakarékossági szempontok betartásával a lehetségesnél 236 ezer forint értékű fűtőolajjal kevesebbet használtak föl. Az összes energiaimegtakarítás 748 ezer forint volt! Szó esett a belső szállítást lebonyolító targoncaál lomány karbantartását nehezítő anyagellátási gondokról, és arról, hogy a nagy termelékenységű célgépek folyamatos üzemeltetésének feltételeit biztosítani kell. Az üzemi demokrácia egyik legelső fóruma a munkásgyűlés, ahol vezetők és vezetettek között közvetlenül megvalósul az információ- csere. Akik a munkahelyek gondjait a legjobban ismerik, itt találkoznak azokkal, akiknek kötelességük e gondok megoldása. A személyes, a közvetlen kapcsolat mindennél jobban segíti a célokkal való azonosulást. Bebizonyosodott, hogy ez a munkásgyűlés eredményesebb a nagy tömegeket szinte protokolláris rendben felvonultatoknál. A kaposvári villamossági gyárban a három nem termelő, a termelés feltételeit biztosító üzem dolgozói utólag sikeresnek minős ítették. a munkásgyűlést Horváth Attila igazgató: — 1976-ban tartottunk először nagy tömegeket megmozgató munkásgyűlést. A későbbiekben ez a módszer egyre jobban ellaposodott Tavaly elhatároztuk, hogy a gyűléseket megosztva, a figyelmet egy területre irányítva, szű- kebb körben tartjuk meg. A tavalyi kedvező tapasztalatok után az idén újra ezt a formát választottuk. Az volt a célunk, hogy ne csak a sok számot mondjuk el, hanem érzékeltessük azt is, hogy ezek mögött milyen gondok, feszültséglek húzódnak. Cs. L. Lényeg a„ha”? A Vetőmag-termeltető és Ellátó Vállalat dombóvári területi központjában még néhány hete is »30 ezer hektáros somogyi ígéretről« beszéltek. Valószínű, hogy nem is annyira ígéretről volt szó, mint egy még a fehérje- program meghirdetését követően elhangzott és komolyan vett megállapításról, miszerint Somogybán a csillagfürt termőterülete akár a 30 ezer hektárt is elérheti a VI. ötéves tervben, ha... Bárhogy volt is, a lényeg ez a »ha«. Tény, hogy a dombóváriak bejárták az országot a nagv- ralátó »terv- megvalósításához szükséges vetőmag előteremtése miatt Gazdaságok sorával kötöttek megállapodást a magok megtermelte- tésére, és ma egy kicsit becsapottnak érzik magukat Tény az is, hogy az árucsil- lagfürt-termelés — és a termelési szándék — elmaradt a korábbi várakozástól. Így állt elő az a visszás helyzet, hogy többen termelnek vetőmagot njázsánként 1780, illetve 1100 forintért, mint ahányan azt megyén belül fel akarják használni 700 forintos — ráadásul pénzre közvetlenül nem váltható — takarmányérték reményében. A megyében 1900—2000 hektáron termelnek csillagfürtöt vetőmag céljára, ugyanakkor 1400—1500 hektárnyi a takarmányterület. Csaknem 3500 hektárjával Somogy így is a Dunántúl legnagyobb csillagfürt-ter- melője, az eset mégis elgondolkodtató. A különféle programok meghirdetésekor — mint látható — nem elég csupán az országosan vagy a megyében várható árutonnákkal, egy tájegység általános adottságaival számolni, önmagában valóban csábító az a fehérjetömeg, amelyet 30 ezer, de akár fele ekkora területen is elérhetnénk. Az is igaz, hogy a kedvezőtlen talajadottságú területek egy részén ez az állattenyésztés takarmányozását javító növény eredményesen termelhető. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az üzemek mai érdekeltsége és az sem, hogy a talaj mellett megvannak-e a termelés egyéb feltételei. A mai árak a gazdaságokat elsősorban a növény magjának termelésére ösztönzik. Csakhogy a vetőmag- termesztés nem öncél, azt növelni csak az árutermelő területek növekedésének arányában lehet. Az, hogy a világban fehérjeínség van, hogy a fehérjeárak a nemzetközi piacon emelkednek, s hogy erről itthon is naponta hallunk és olvasunk, önmagában nem teremt érdekeltséget. Meglehet, hogy mikor az a vitatható »somogyi ígéret" elhangzott, akkor még köny- nyebb volt a hétköznapi gondok és napi érdekek figyelembevétele nélkül alakítani az elképzeléseket. Ma ez lehetetlen a termelők szándékainak és céljainak pontos ismerete nélkül. A hivatalos megyei tervek már számolnak ezzel, sőt azzal is, hogy a termelés mértéke függ majd a növény általános gazdasági pozíciójának alakulásától. A dombóváriakkal kapcsolatos félreértések is tisztázódtak. Az egész voltaképpen szót sem érdemelne, ha az eset nem rejtene — a csillagfürt- től teljesen független — általános tanulságot B. F. I Á választók bizalmáért ják. Otthonukat néhány éven belül lebontják, mivel helyüöt perccel a megbeszélt időpont után érkeztem a »találkára", és Jáni Edit tanácstag már menni készült. Mint kiderült, nem volt halaszthatatlan dolga, csak éppen szereti a pontosságot. A Kaposvári Ruhagyár fiatal művezetője a legutóbbi tanácstagi választásokon került ebbe a tisztségbe, s a 23-as körzetiben végzi társadalmi megbízatását. — Sok gyakorlatom nincs — mondja —hiszen alig több mint fél éve látom él ezt a tisizts|9get. Ennek ellenére szeretnék a lehető legjobban megfelelni választóim bizalmának. A huszonhármas körzethez tartozik többek között a Béke, a Toldi Miklós és a Kinizsi Pál utca környéke. Többnyire idős emberek lakkön idővel egy új városrész alakul ki. Az első panaszok, észrevételek ezzel kapcsolatban étkezitek hozzá. — Egy hetvenen felüli asz- saony örökébe léptem. Az volt az érzésem, hogy az ott lakó emberek most is őt választották volna meg, a néni azonban kérte — korára való tekintettel —, hogy mentsék föl e megbízatás alól. Öt mindenki ismerte és szerette. Több mint húsz évig én is ott laktam, úgy érzem, nehéz megfelelni azoknak a követelményeknek. — Ezek szerint már nem a .tanácstagi körzetében van a lakóhelye. — A választások után röviddel elköltöztem arról a környékről. A jelölő gyűlésen «st szoba is hoztam, akkor a választóim azt mondták: néhány év múlva mindenki elköltözik erről a környékről, az a lényeg, hogy jól képviseljem az érdekeiket. V — Sikerült megfelelni a bizalomnak? — A kevés tapasztalat birtokában azt möndhatom: többé-kevésbé igen. Leginkább a kisajátítással kapcsolatos kérdésekben kérik a segítségemet. Ez négö^-öt esetben fordult elő. Tájékoztattak és továbbadtam az információt; mikor bontják le a kérdéses épületet. Vala- tnSkor az elődöm azt tette, hogy bekopogtatott minden családhoz, és bemutatkozott: ő a tanácstag, s ha valamilyen segítségre volna szükségük, csak jelentkezzenek. Most több száz lakás mellett ez szerintem eikeptB&rne1700 művelet egy műszak alatt A törökksppányi varrsüsan Űj melléküzemágat indított tavaly ősszel a szorosadi Koppányvölgye Termelőszövetkezet Szerződést kötöttek a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárral, s a török- koppányi fsz-varrodában most férfdfehémemű készül. Minden anyagot a gyár biztosít a kész áru pedig Mosonmagyaróvárra kerül. A »tanulóidő" már lejárt —az idén hatmillió forint termelési értéket várnak. — A melléküzemág létesítésének alapvető célja a foglalkoztatási gondok megoldása volt — mondja Nyíró Lajos, a tsz elnökhelyettese. — Régi tsz-dolgozóink — nem egy közülük nyugdíj előtt álló asszony —, akiknek bizony már nem könnyű a szántóföldi munka, megérdemlik azt hogy törődjünk velük, ök azok az asszonyok, akik éveken át még decemberben, hóban, hidegben is hajlandók voltak nekünk kukoricát szedni, vagy bármi más munkát megcsináltak.- így egész évben, tudjuk foglalkoztatni őket, s nem mindegy, hogy 1200 forint lesz-e a nyugdíj, vagy ennél jóval több. A varrodában ugyanakkor elég sok fiatalasszony is van: férjük itt dolgozik a tsz-ben, s eddig vagy vidékre jártak, vagy otthon voltak háztartásbeliként. Sok fiatal jön hozzánk vissza Tabról, máshonnan, s mi szeretnénk, ha itt telepednének le. A tsz-en kívüliek körében szintén nagy az érdeklődés más falvakból, még Tolna megyéből is. Török- koppány amúgy is kiesik Somogy forgalmából, »életéből" — segítünk a lakásgond megoldásában, a foglalkoztatásban, meg akarjuk kötni a munkaerőt. Mostanában viszonylag nagy a visszaáramlás a faluba, s ez talán nekünk is köszönhető... Az ötvenöt asszony jó körülmények között dolgozik: a tsz a tanácstól vett bérbe két faházat, van központi fűtés, tiszta, rendes szociális helyiségek, zuhanyozó állnak rendelkezésre. teilen, nem besziélve arról, hogy két műszakban dolgozom, tehát a munkámat is el kell látnom. Néha az az érzésem, nem is tudják a területen, hogy ki a tanácstagjuk, Hogy ebben ki a hibás, nem tudom. Lehet, hogy én is. Mindenesetre akinek problémája volt, az mindig megtalált vagy a munkahelyemen, vagy a lakásomon. — Segítenek a város vezetői a munkájában? — Bármikor mentem a városi tanácsra, az illetékesek készséggel a rendelkezésemre álltak. Persze nem mind-, egy, mivel megy az embec. Közérdekű kérdésekben mindig segítenek: hiszen más dolog, ha a boltban egy káló kenyeret kérünk, és más, ha egy kövesutat kérünk a tanácstól. Meggyőződtem: az igényeket fontossági sorrend szerint osztályozzák, és amelyik a legégetőbb, azt veszik előre. Az asszonyok nagyon szépen dolgoznak, eleget tesznek a minőségi követelményeknek is — folytatja Nyíró Lajos. — Legfeljebb ötszázaléknyi másodosztályú áru a megengedett, de ezt még soha nem használták ki teljesen. Most a bérszínvoiial miatt nem vehetünk fél új embert, de később bővíteni szeretnénk az üzemágat. Ha hozzuk a csaknem egymillió darabot, akkor többet fizetnek majd a mosonmagyaróváriak. A gyár is szeretné, ha fejlesztenénk az üzemet — akár kétszer ennyi varrónőt is tudnánk foglalkoztatni. A jövő óv elején tervezünk 1 újabb felvételeket. — Hány művelet kell ahhoz, hogy egy termék elkészüljön? — Eddig csak fiúalsókat varrtunk. Nem is hinné az ember, hogy ehhez a kis ruhaneműhöz 14—16 művelet is szükséges míg a meóba kerül — mondja Szűcs Lajos- né, a varroda vezetője. — A különböző műveletek napi normája nem egyforma — van amelyikből 8—900-at, s akad amelyikből 1700-at is el kell végezni egy műszak Megyénkben az elműt öt évben összesen 213 658 napot töltöttek távol a munkahelyüktől a dolgozók üzemi balesetek miatt, s ebben a magas számban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem is szerepelnek. Az egy balesetre jutó kiesett munkanapok száma tavaly 33,7 volt, jóval több az országos átlagnál. Az qt év alatt tavaly volt a legtöbb — 582 — az ezer dolgozóra jutó kiesett munkanap! Fölmérések tanúsága szerint a balesetek bekövetkezésénél vagy elkerülésénél fontos körülmény a munka- szervezés minősége. Sokan úgy vélhetnék, hogy leggyakrabban akkor éri baleset a dolgozót, ha már közeledik a műszak vége, és gondolatban már a munkaidő utáni programját tervezi — vagy a délutáni műszakban, amikor az otthoni tevékenység után, fáradtan veszi föl a munkát. Ezzel a hiedelemmel szemben a somogyi tapasztalatok azt mutatják, hogy az üzemi balesetek zöme délelőtt, főként a reggeli órákban — még 9—10 óra előtt — következik be. Veszélyforrásról, zavaró körülményről már szóltunk, de ide tánc zik, mint a sérülések gyakoriságának egyik eiedője az is, hogy a reggel induló műszak első óráiban, a hónap első napjaiban helyenként akadozik az anyag- ellátás, a vezetők is ilyenkor fordulnak meg többször a dolgozók között. Elegendő csupán egy pillanatnyi kapkodás, kényszerszünet miatti türelmetlenség, s máris megtörtéit a baj. Délután mialatt. A fizetés sem rot-sz persze, a mennyiségi és minőségi teljesítménytől függően 2500—2900 forint Most kezdjük a színes fiúalsók éc -atléták varrását — Az anyagellátással elégedettek? — Általában igen, de most éppen akadozik. Huszonnyolc gépünk van, s előfordul, hogy anyaghiány miatt nem tudjuk kihasználni őket Erről viszont nem a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár tehet, ugyanis közvetlen kapcsolatban a dombóváriakkal vagyunk. — Nehéz volt a tanulóidő? — Az asszonyok meglepően gyorsan belejöttek — mondja Szűcs Lajosné. — Én eleinte féltem tőlük — végül is hosszú 'évekig durva szántóföldi munkához szoktak, s a varrás finom, kézügyességet, pontosságot igénylő munka. Kellemesen w_ csalódtam. Néhány hónap alatt megismerték a mesterség fogásait s ma már szépen. gyorsan dolgoznak, minőségi áru kerül ki a kezük alóL M. E. I szánt, minthogy minden kéznél van, ami a folyamatos munkához kell, s nagyobb a ■ »hajtás«, nem marad idő tétlenkedésre — és ami ebbe »belefér«: fegyelmezetlenkedésre. Az üzemi balesetekig vonatkozó értékelések azt is kimutatják, hogy egy-egy munkahelyen akadnak dolgozók, akik újra és újra kisebb-nagyobb sérüléseket szenvednek — úgymöndjáík, ők a balesetek visszaeső alanyát Természetes az igény, hogy alkalmassági vizsgálatra küldjék őket, s kiderítsék, mi az oka — személyi tényező vagy munkahelyi körülmény — az ismétlődésnek. Vannak foglalkozások, munkakörök, amelyek annyira kötődnek az emberhez, hogy ha a dolgozót más munka- területre helyezik, máris baleset éri — mert mást kell csinálnia, mint ami már be- leidegződött, ami a »kisujjában« van. Ha ezek a tapasztalatok eléggé meggyőzőek, szükség van-e arra, hogy a mielőbbi megoldást pszichológus megállapításaira építsék? Sokkal gyorsabban orvosolhatnák a gondot, ha a munkahelyeken lépnének előbbre: a munka- egészségügy őrei, az üzemi orvosok a vállalatok vezetőivel közösen tehetnek többet azért, hogy a ma még itt-ott föllélhető problémák megoldódjanak. H. F. SOMOGYI NÉPLAP „Sérülékenyebb” és „csöndes” műszakok & X
