Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
gyermekeknek Munkában a „kertészbrigát!” — Ne feledkezz meg a termoszról, tegyél^ el szalonnát is, gyerekek,' mindenki fogjon meg egy szerszámot, aztan indulás! Kaposváron az egyik Gorkij utcai ház udvaráról vidám társaság indul a szent- jakabi lankák felé. Tarisznyájukban elemózsia, vállukon ásó, kapa,, gereblye. Zoli kezében kazettás magnóból zene szói. — Bizonyára egy iskolába jártok, talán egy osztályba is, onnan a barátság, a közös programok, kirándulások. — Nyolcunk közül ketten járunk egy osztályba, s a város öt iskolájától jövünk össze egy héten egyszer — mondja Homor Edit. — A baráti társaság úgy alakult ki, hogy a szüléinknek hétvégi telkük van Szentjuka- bon. Kint a kertben találkoztunk, együtt játszottunk. Onnan az összetartás, hogy mindannyi unkát valamilyen munkába be akartak fogni a szüléink, persze ez nem nagyon tetszett, hiszen rendszerint akkor kellett mindig valamit csinálni, amikor a legjobban esett a játék, legizgalmasabb volt mondjuk a kézilabda-mérkőzés. — Egyik vasárnap — veszi át a szót az ötödikes Hcrr- váth Zsolt — a Monoki Robié k hoz több kocsi homokot hoztak. Elhatároztuk, hogy mind a nyolcán segítünk behordani, hogy a Robi előbb jöhessen játszani. Csatár-láncot alkottunk, talicskát szereztünk — ahogy Robi édesapja mondta —. úgy dolgoztunk, mint az angyalok és így egy óna alatt készen voltunk a munkával. — Azóta minden hét végén mentek valahova segíteni? — Igen, hiszen így «okkal több időnk marad az együtt- létre, a játékra. Rájöttünk, hogy az így végzett munka alatt sakkal gyorsabban sza-. Iádnak a percek is. Ezt már az elsős szakközépiskolás R ómann Csaba mondja, aki a cbrigád« kapitánya. — Minden hét végén tőlünk, a Gorkij utcából indulunk, visszük a játékokat, szerszámokat, labdát és egész nap együtt vagyunk. Amióta bevezettük az »új módszert«, még sohasem volt „vita” —r gyerek és szülő között —, hogy megyek, megyek, mindjárt, csak befejezzük a meccset, a fogócskát, a játékot .. . Azzal kezdjük a napot, hogy végigjárjuk a szülőket, mindenhol elvégezzük, ami kell és utána tényleg «-szabadok« vagyunk . . . — Mit szólnak ehhez a szülök ? — Én úgy látom, mindnyájan örültek neki. A Csatári Jóskáiknál például a múltkor építkezni segített az egész társaság. Kevertük a maltert, hordtuk a téglát, a követ. Igaz, nagyon elfáradA-z úttörőcsapatok idén is a „Vár a természet” úttörő- turiSKbik'ai játék kelétében boaíy’oiíitjáik le tavaszi természetjáró programjaikat Nem annyira látványos ez a játék, mint a korábbi évek felkapod akciói, vá- szomt mindenki számára elérhető és mérhetően jebá a szerényebb, de mégsem lebecsülendő teljesítményeket. A kisdobosok három kilométeres útvonalon teljesíthetik a megadott szüntet, az úttörőik pedig hat kilométeren. Egy-egy ilyen természetjárás nagyszerű lehetőséget kínál a lakóhely környékének, növény- és ál- laíjvilágácniaik, műemlékeinek megismerésemé, kütontxiraó megfigyelési, gyüjtőíeJada- tok. elvégzésére. A távolabbi tunk, s aznap nem maradt időnk játékra sem, ae nem bántuk meg, hogy így ment el a napunk. A szőke, hosszú hajú Balogh Piri a kerti munkát szereti a legjobban. — Amikor két hete a Monoki Robiéknál kapáltunk, úgy .szólt a dal egész nap, hogy ránk figyelt szinte az egész »hegyoldal«. Délben a Robi mamájának mi, lányok segítettünk ebédet főzni. Kondérban csináltunk bablevest. Azelőtt sohasem szerettem a bablevest, ímmel- ámraal ettem belőle, azóta a kedvenc ételeim közé tartozik ... — Többször főztünk már magunknak is. Volt olyan, hogy annyi paprikáskrumplit csináltunk, hogy mindany- nyian vittünk belőle még haza is — mondja Hámori Gizi. K. Zs. tájaikra kerékpárral is el lehet jutná. A kerék pa rt u ra persze már komolyabb dolog, alaposabb előkészületeket, nagyobb fegyelmet, rendet követel valarnenn yiok - tőd. A tawaaüi sportdél u tanokon megkezdődik a nyári úwörőoü rúpiára való felkészülő» is. Az úttörők tízezrei vegyenek részt az iskolai, járási, megy« elődöntőkön, a legjobbak pedig tovább folytatják az országos döntőre vafó felkészülést. Tarvasuzal persze a játékon, sportoláson kívül is sok minden vár rátok. Falum hamarosan megsokasod ruak a ház körük tennivalók, kikelnek a csirkék, etetni kell az áttaiboikiat. A szülőiknek bizonyara jói esik, ha gye»-Tavaszfordulón Buksi és Csonti Hatat ét Csrmtí, a hét kutyagyerek testvérek voltak. Buksi alig néhány hónapos, Csonti viszont egy teljes évvet idősebb nála- Naphosz- szat együtt játszottak, ker- getóztek, birkóztak és a játék hevében nagyokat estek nyekkenve az udvar homokján, vagy a kert veteményei közt. S ha ilyenkor a »gazdi« alaposan elverte őket a veteményekért, mindig csak a másik volt az oka mindennek, mindegyik rögtön a másikat hibáztatta és be is árulta nyomban Bundás mamánál. ■ Ha aztán Bundás mama megszidta őket, természetesen ők is Ígérgettek nyomban fűt-fát, hogy így meg úgy, majd máskor nagyon jók lesznek. De bizony az ígéret csak adfiig tartott, míg észre nem vették, hogy anyukájuk nem er t<í. nem látja, hogy őlc mit csinálnak. Akkor aztán folytatódott az ádáz »testvér- harc*, szinte a végkimerülésig. Így történt ez ttz egyik napsütéses délután is. Bundás mama lefeküdt napozni, és maga mellé fektette két haszontalan nebulóját is. Rájuk parancsolt, hogy maradjanak szép békességben, élvezzék a napfürdőt. Nem is lett volna semmi baj, ha Bundás mama szempilláit le nem zárja az édes álom. Mert amint a két haszontalan teremtés meghallotta anyukája jóízű hortyogását, nyomban összénézett, és máris usgyi neki, vesd el magad, már rohantak is hátra a kert végébe, a titkos rejtekhelyeikhez. Körülszi- matolták a földet, majd elkezdtek éktelenül kaparni. S alig tellett el tíz perc. Csonti máris diadalmasan vak- kaníotla: — Ki nem alszik, ham cm kapar, jó kis csontot talál hamar! — s mint egy győztes hadvezér, diadalmasan emelt a magasba egy jókora lábszárcsonlot. — Jaj, de gyönyörű.! Add nekem drága Csontikám! — kérlelte sóvárogva Buksi. De bizony hiába könyörgött, hiába mondott bármit, Csonti kutyaszíve csak nem lágyult meg, pedig a kis Buksi a végén még a kis első lábait is összetette, úgy ku- nyerálL De Csonti hajthatatlan maradt. Buksi erre felhúzta az orrát, és megfenyegette Csontit, hogy nyomban beárulja Bundás mamánáL Na, több sem kellett Csontinak. Rávetette magát testvérére és tépte, cibálta szegényt, ahol érte, hiába rondított az kétségbeesetten. Hanem a nagy nyivákolás- ra. hon né í, honnét sem, ott termett Cézár, a Tóth gazda hatalmas farkaskutyája. Ahogy meglátta a hatalmas csontot, nyomban tudta, hogy azon kapott hajba a két irigy testvér. — No, legalább most jóllakom! — morrantott egy nagyot és már fel is kapta a csontot, s indult vele a maga portája felé. Hanem Csonti, ahogy ezt meglátta, nyomban észbekapott. — Az cn csontomat neked sem adom! Tedd le azonnal, mert megbánod! — vakkan- tóttá feléje. De bizony most nem Cé- Cézár, hanem Csonti bánta meg. Cézár megragadta hatalmas állkapcsaival és úgy tépte, úgy rázogatta szegényt, hogy még a szemei is szikrát hánylak belé, de még visítani is elfelejtett ijedtében. Amikor Buksi meglátta, hogy testvérét úgy rázza a hatalmas kutya, mint valami porrongyot, gyorsan elfeledte minden sérelmét, és lóhalálában rohant az udvarra Bundás mamáért, aki tigrisként rontott a gyerekét tépő hatalmas kutyának. De már erre Cézár is jobbnak látta, ha gyorsan kereket old, és szégyen a futás, de hasznos, már rohant is a hatalmas csonttal hazafelé. Bundás ijedten nyalogatta rémségesen megtépázott kis kölykét és egyre így dorgálta: — ügye-, ugye. hiába mondtam nektek, hogy ne marakodjatok, ne irigykedjetek egymásra, mert az idegenek kihasználják két testvér viszályát, soha nem hittétek el nekem! — Igazad van, mama! — nyögdécselte Csonti, és mivel közben nagyont korrant éhes gyomra, így folytatta: — Most már tudom és értem, hogy miért mondtad mindig, hogy két marakodó közt mindig a harmadik lakik jól! Rózsák a legszebb színekben, ezüstfenyők, tuják, kúszófenyők, díszalmák, díszszilvák, orgonák, díszcserjék, élősövények. A vidéki megrendeléseket postán, pontosan teljesítjük. Kérje díjtalan árjegyzékünket. Szálkái-díszfaiskola, 1061 Budapest, Népköztársaság útja S. , (84060) Kirándulásunkra ezúttal délután került sor. A közeli erdőben volt dolgom, Laci pajtás — a hűvös idő ellenére — szívesen elkísért. — Holnap „könnyű” nap lesz az iskolában — mondta meggyőző hangsúllyal. — holnap ráérek „bevágni” a leckét, és minden oké. — Ejnye, Lacikám ijem szoktál te ilyen „vagány” szavakat használni. Hol tanultad ? — Ezt nem kell tanulni, ráragad az emberre, mert a többiektől hallja. — Lehetőleg mellőzd ezeket a „szép” szavakat mondtam szigorúan, — Azt hiszem, a szüleid sem óhajtják, hogy így beszélj. — Igen — mondta, s közben bekapcsolta a biztonsági övét. — Ugye, nem tetszik haragudni? — Nem, de csak akkor leszünk a jpvőben jó pajtások, ha mellőzöd ezeket a— — - Megígérem! — jelentette ki határozottan. Férfiasain kezet fogtunk. — Az erdő szélén hagyjuk a kocsit — mondtam, miközben bekanyarodtunk. — A vadasz házig két kilométert kell gyalogolnunk. mekeik segítenek a veteimé- nyezésben, palántanevelésben. Mindenütt élnek idős. magatehetetlen emberek, nekik különösen jól jön az úttörők segítsége a tavaszi nagytakarításkor, a ház körüli kiskert rendbehozatalakor. Ma már a városban élő családok közül sokam rendelkeznek valamilyen kerttel, telekkel. Sokat jelent, ha az egész család, tehát a gyerekek is részit vállalnak a munkákból. A lakótelepeken, ‘az. iskola környékén létesített parkok, játszótereit tavasra gondozása természetesen1 nemcsak a környéken élő gyermekek feladata, de mégis komoly segítséget jelenít az úttörők önkéntes munkája. Idén, ünnepeljük az úttörőmozgalom születésének harmincötödik évfordulóját. A hírek srzeiintt számos csapat nagyarányú közhasznú társadalmai munkát tervez az évforduló tiszteletére. Többbek között emlékparkok, sportpályák létesítését, nyári táborok építését, a csapat tábori-túra felszerelésének felújítását, gyarapítását. FsidraizbáS irsdafcms Az alább felsorolt városneveket rakjátok olyan sorrendbe, hogy kezdőbetűik egy magyar ifjúsági író vezeték- es személynevét adják: ANKARA CSÖNGRÁD EGER ESZTERGOM FRANKFUR MOSZKVA NAGYKÖRÖS ÓZD RIJEKA RÓMA Ki az író? (A helyes válasz a 10. oldalán.) Hogy hívnak? A rajzokban két fiú és két lány nevét rejtettük eL Hogy hívják őket? (A helye» waiasz a 18. oi- daikmj Kirándulás na — Hátizsák, fényképezőgép, távcső, aztán elindultunk, — Ezek a síma törzsű fák a bükkök, ez itt gyertyán, ez meg a tölgyfa, ez... — ezt nem tudom milyen fa — ölelt meg egy sötétszürke törzsű fát. — V ad cseresznye, ifiét ve madárcseresanye. melyet el egyikként szívesen látunk az erdőben. Igen hasznos vadtakairmányt szolgáltat és a fája is értékes. Amott pedig egy vadkörte — mutattam egy távolabbi fára —, annak a termését is szívesen eszi a szarvas és a vaddisznó. — Nini, de sok vi rág van itt, hogy hívják ezeket? — mutatott a fehér virágokra. hettünk a szálas között, amikor megpillantottam három vaddisznót. Ötven méterre voltak tőlünk, nyugodtam turkáltak. Intettem Lackónak, hogy ne mozduljon. Kattant a fényképezőgép, filmre kerültek a disznúk. Mivel takarás nélkül álltunk és a szól is feléjük fújt, a második felvételen már csak a rohanó disznókat örökítettük meg. — Ezeket aztán jól megleptük — mondta Lackó mely lélegzetvétel közben. — Hű, de megijedtem. — Nem kell félni tőlük — nyugtattam meg —. de igyekeznünk kell, mert messze van még a vadász- ház. — Tavaszi tőziíke a neve. a hóvirággal együtt ■ virít. Kár leszakítani, mert hamar elhervad — figyelmeztettem Lackót —. inkább előre figyelj, mert a nyiladékot keresztezni fogják a szarvasok. Kiléptünk, a vadőr nem volt otthon, üzenetet hagytunk neki, aztán fordultunk is -vissza. A kilences szarvascsapattal újra találkoztunk. A vágásterületen, a fák rügyei bői csemegéztek, mert a favágók már haza— Egy, kettő, négy, hat, nyolc, kilenc — számolta Lackó izgatottan a kis csapatot Vízmosás mellé kanyarodott az út aztán cseres- gyertyánós szálas következett. Kibújt a nap a felhők mögül, gyönyörű napsülés lett. Talán száz .métert, mementek. A nap vörös korongja éppen a nyiladék közepéhez ért, amikor fölka pás zikodtunk a dombra. Azzal búcsúztunk az erdőtől, hogy a másnap reggel hozzon végre tavaszi lehel letet és legyen jó idő ... Tóth Ferenc Évfordulók márciusban Vízszintezz 1. Ilyenek a lefolyástalan vizek. 9. Magyar operaenekesnö, 1881. március 8-án született. 11. Félig Ottó. 13. Csúfol. 14. Öltözék. 16. Ünnepélyesen átad. 17. Becsű- kás. 18. Ezen a napon. 19, „ Lajos, régész, néprajzos és művészettörténész, 1881. március 13-án született. 21. Érez hangtalanul. 22. Névelő. 23. Valóság' vísz- szafelé. 24. A ló biztatása. 25. Félig rianás. 27. Értette régiesen.. 28. Földalatti vasút 30. M. V. 32. Orosz zongoraművész, 1881. március 23-án halt meg. 35. Taibná. 36. Félig zene 37. Fogyasztja. Függőleges: 1. Kötőszó. 2. Beszédének részié. 3. Szomszédos megye. 4. Menyasszony névelővel. 5. Mesterkélt testtartás. 6. Oson fede. 7. Zokogás. 8. Magyar költő, politikus és hadvezér, 1311. március 23-en balt meg. 12. Lök. 15. Megszólítás. 16. Román festő, 1831. március 20-án született. 17. Szalonnáé. 20. Ajánlana. 23. A kabáton van. 24. Ilyen kút is van. 26. Csodálkozik. 29. Kerék szám. 31. Folyadék. 32. Tetejére. 33. Személyes névmás. 34. Lám. K. J. Beküldési határidő: 198L március 30., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokait levelezőlapon küldjétek be, s írjatok rá: ..Gyenmekkemeszt- rejtvény”! A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1981. április 1-én az Otthon és család című ömrzeól 1 í tó-a nsirbayi közödejük. SOMOGYI NÉPLAP