Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-20 / 67. szám
Megvetemedett ablakok, beázott lakások JISáÉV garanciális javításai Öt évvel ezelőtt egy miniszteri rendelet írta elő az építőipari vállalatoknál a garanciális javításokkal foglalkozó részlegek létrehozását. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál e területen húsz-harminc embert foglalkoztatnak. A létszám változó. Van egy állandó gárda, szakmai összetétele megfelel a garanciális munkák sokféleségének. Ha nem tudják önerőből megoldani a feladatot, akkor más építésvezetőségektől kérnek „kölcsön”, szakembert. — Az emberek nagyon összeszoktak — mondja Forró Endre építésvezető —; mindenki segít mindenkinek. Ütemterv szerint dolgoztaik; mindig az előző évben befejezett épületek jelenük a következő munkát. Hosszú évek tapasztalatai alapján alakítottuk ki a szakmunkásgárdát, — Melyek a lakások leggyakoribb hibái? — A legtöbb gond a nyílás-zárókkal van. Az épületek tájolása miatt az északi oldal ablakainak legkisebb hibája is érzékenyen érinti a lakókat. Ritkán előfordul, hogy a panelt rosszul szerelték össze. De nemcsak az ajtó vagy az ablak a rossz, hanem a terve i6; például gyenge az ablaks zár nyak vasalása, és így a fakeret megvetemedik, s a lakó egyszerre csak azt veszi észre, hogy nem tudja becsukni az ablakot. Az ablafcszámyat illeszteni kell, ehhez viszont meg kell gyalulni. A vasalás azonban gyenge, s az ablak még tovább ereszkedik. Most azt a megoldást választottuk, hogy új vasalást teszünk föl. Hasonlóan nagy gond az ajtó- és az ablaktokok összeszáradása. E hibákat — gyakoriságban — a szerelési pontatlanságból eredő panelhézag követi. Ennek következménye a beázás és a falpené- szesedés. Ez tíz éve országos gond. Kaposváron is jó néhány esetben megkeserítette — és keseríti ma is — a lakók életét. Bár évek óta a legkülönbözőbb tudományos intézmények foglalkoznak az üggyel, megnyugtató megoldás eddig nem született. Kaposváron a legemlékezetesebb beázások és falpenészesedések a Honvéd utcai tízemeletes épületeknél fordultak elő. Újabban egyre több panasz fut be a Somberhez a Béke—Füredi és a Kinizsi lakótelepről. A SÁÉV garanciális javításokkal megbízott épi .ésvezet őségének másfajta, az építőipari termékszerkezet változásából adódó gondokkal is szembe kell néznie. A beépített bútorok, szerkezeti elemek esetében olyan gyors a termékváltás, hogy a garanciális szükségleteket előre fölmérni szinte lehetetlen. Mint Forró Endre mondta, jellemző, hogy a Füredi u. 39-ben egy mosdót hajszálrepedés miatt ki kellett volna cserélni, de közben annak a fajtának a gyártását már megszüntették. Általában darabszámra rendelik meg az elemeket, és a szállításkor előforduló törés miatt ritkám, marad tartalék. A helyettesítésre alkalmas termék mérete pedig már rendszerint nem ugyanaz. A szakipari munkák, a hideg- vagy a melegburkolás esetében a gyártó kiad egy sorozatot. S mire sorra kerül a garanciális javítás, már nem kapható az a tapéta vagy padlószőnyeg. Például egy hibás csík miatt újra kellene tapétázni egy egész szobát. Az ilyen hiba esztétikai, s az építő vállalat megegyezhet az OTP- vagy a szövetkezeti lakás tulajdonosával: a kisipari egységárgyűjtemény alapján kalkulált térítést ajánl föl. A garanciális javításokra évente mintegy hárommillió forintot költenek a SÁÉV- nál. Nem látszik soknak — azért, mert az építő szállítóinál is fennáll a garanciális kötelezettség, tehát a kivitelező mindent, amit csak lehet, áthárít a gyártóra. Az ebből származó költséghalmozódás azonban valahol drágítja a lakásokat. tX L. Nemrég az egyik gyárpan kísérőmmel elmentem az üzemi büfé előtt. Épp zárva volt. Tizenegy óra körül ez szokatlan, megkérdeztem tehát, miért nincs nyitva a kis üzlet, hiszen ilyenkor már jólesik egy kis frissítő Vagy egy szendvics. Kiderült: az egyszemélyes üzlet vezetője (s egyben egyetlen alkalmazottja) megbetegedett, és nincs, aki helyettesítse. A következő kérdésem az volt, akkor miért nem teszik ki a kelendőbb cikkeket egy Ids asztalkára s mellé egy kartondobozt, amelybe mindenki beledobhatná a vásárolt áru értékét. A válasz nem lepett meg, mégis elcsodálkoztam rajta: „Ki vállalná a felelősséget, ha ne adj isten kevesebb pénz folyna be, mint a kirakott áruk értéke?” Emlékszem, diákkoromban milyen nagy sikere volt a gimnázium aulájában a nagyszünetben kirakott tejnek, kiflinek, csokoládénak, újságnak. Nem kellett sorba állni; ahogy lerohantunk a csengetés után, előkészített fillérjeinket, forintjainkat csak bedobtuk a kikészített dobozba. Az sem volt baj, ha néhány fillér visz- szajárt volna. Mindenki tüntetőén csörgetve szórta bele a pénzt s a világért se nyúlt volna a visszajáró apróért, nehogy a gyanú árnyéka is rá vetődjön. Az sem igen fordult elő, hogy kevesebbet adtunk, inkább pár fillérrel többet. Ügy tudom, sohasem fizetett rá az illető leány, aki ezt a feladatot — társadalmi munkában — ellátta. (Később kereskedő lett belőle.) A napokban hasonlót láttam az egyik állami gazdaság vegyesboltja előtt Ott is megbetegedett az egyszemélyes üzlet vezetője, a bolt azonban nem szűnt meg. Ki tettek a bolt elé egy kis asztalra néhány rekesz üdítőt, sört, cigarettát, s csodák csodája: az áruk értékének csaknem a kétszeresét könyvelhették el egy nap alatt Ha valaki azt mondaná, ez a gavalléria csak az italt kedvelő emberek sajátossága, megcáfolom — azzal, hogy hasonló tapasztalatokról a szeszmentes vállalati büfékben vagy az újságárusok, a propagandakiadványok terjesztői is számot adhatnak. Tudomásom szerint volt olyan városi kulturális rendezvény is, ahol a szervezők nem tudtak jegyszedőt állítani a bejá- i-at elé, csupán egy táblát tettek ki, azzal a felirattal: „A belépő öt forint; kérjük, az összeget dobja az itt elhelyezett perselybe.” A nézőtér zsúfolásig megtelt, a bevétel pedig majdnem kétszerese volt az ülőhelyek számának. Említhetnék egy üzemi könyvterjesztőt is. Nyugodtan végzi a munkáját, a Á labda szerelmese Nem túlzás, hogy Klauz Lászlót, a Delta Sportáru- és Bőr- „konfekció-szövet. kezet szíjgyártóját valamivel több köti a labdakészítéshez, mint választott mestersége. — A ' hobbim is. Valamikor általános iskolás kő- romiban futballoztam, aztán ti zenés huszonéves fiatalemberként is sokat kergettem a bőrgolyót. No, meg a hazai bajnokságban kedvenc csapatom a Honvéd; valahányszor tehetem, megnézem a mérkőzését Jó néhány nagy európai együttes, a Benfica, a Real Madrid játékát is nagyon szerettem; sok világ- nagyság bűvölte ott a labdát ... * meghatározza. A meccslabdák közül megkülönböztetünk 18 és 32 szeletest; súlyuk — fölpumpálva, a nemzetközi előírás szerint — 42 Egykori világhírű magyar játékosok nevét sorolja, akiket valamikor együtt emlegettek Eusebióval, Mazsolával, Di Stefanóval és más labdarúgó-nagyságokkal. S ha kedve és ideje van, emlékezetből elsorojja bárkinek, hogy egyik-másik világhírű együttesnek mi volt évtizedekkel korábban az összeállítása. — Negyedszázada, 1956 augusztusában kezdtem itt, a szövetkezetnél a munkát: ipari tanuló lettem. Igaz, akkor nem labdákat készítettünk, hanem különböző lószerszámokat, Azóta a lovakat kiszorította a gépkocsi, s a szövetkezetnél a gyeplők, kantárok helyett rátértünk a labdagyártásra. Női. és férfikézilabdákat, futball-labdákat, ifjúsági labdákat készítünk, évente több százezret. A legjobb erre a célra a krómíbör. de készítünk labdát hasított bőrből is ... A bedolgozók szabják ki a megadott méret alapján a szeleteket, s a szövetkezet központi telepén a mestereké — köztük Klauz Lászlóé — a befejezés: ők ragasztják be a belsőt, tűzik össze a labdát. Műszakonként 20— 25, havonta pedig 400—450 darabot. — Milyennek kell lennie egy jó focinak? A szabvány pontosan több ezer forint értékű áru mellé ő is egy kartondobozt tesz és még eddig sohasem volt hiánya. Vagy az újságárusokat, akik néhány percre nyugodtan ott hagyják standjukat, és mégsem fizetnek rá. Egy a lényeg: megbíznak az emberekben. Mert bár névtelenül, a becsületére mindenki érzékeny. Még akkor is, ha nem látja senki. —45 deka lehet... — Hová jutnak el a somogyi labdák? — A hazai labdarúgó- és kézilabda-bajnokságokban szinte valamennyi csapat ezeket használja. Több nyugati ország, a svéd, az NSZK, sőt az angliai futballistáik is az általunk készített labdával játszanak. S amíg beszél, ujjai megszokott gyorsasággal mozognak, befejezi az újabb és újabb pettyest. Mielőtt letenné, szakértő szemmel, nagy gondossággal tekint végig mindegyiken. Klauz László kiváló jel- vényes dolgozója a szövetkezetnek, Amikor a Delta vezetői elhatározták, hogy a labdakészítésnél bedolgozókat is foglalkoztatnak, őt is megbízták egy-egy szakmai tanfolyam vezetésével. Kaposváron és Igáiban mintegy 120 emberrel, asszonynyal és leánnyal ismertette meg a labdakészítés fortélyait. — Mire tanította őket? — Arra, amire a mesterem engem is oktatott: csak kifogástalan minőségű terméket adjanak ki kezükből, akár hazai, akár pedig külföldi Csapatokhoz kerül a labda... Eddig a minőségre nem is kaptunk reklamációt, csak elismerést. Újabb pettyes kerül ki — szabvány szerinti előírásban — a kezéből. Egy kicsit töpreng, mondja-e, aztán sok hozzá hasonló, labdarúgást kedvelő ember véleményét megfogalmazva búcsúzik: — Normában dolgozunk, keresetünk az elkészült labdák darabszámától függ. A minőségről azonban soha nem feledkezünk el... Mennyire örülnék, ha gondolnának rá azok is, akiknek nem a labda készítése, hanem „bűvölése” a hivatásuk. Akor talán még több örömem volna a mimikámban. L. J. Szalai László Konténeres távbeszélőközpontck exportra A Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban készítik a 900 vonalas konténeres telefonközpontokat. Budapesten már tizenhármat bekapcsoltak a hálózatba, elsősorban olyan helyeken, amelyek fehér foltot jelentenek a közületi és lakossági telefonellátásban. A gyárban most három konténerközpont készül jemeni megrendelésre, de még az idén újabb ötöt gyártanak a Magyar Postának. Felvételünk a Jemenbe kerülő berendezések szereléséről készült (MTI-fotó — Tóth Gyula felv. — KS) SS gyár a faluért Egy képviselői jelölő gyűlésen — még tavaly, Nagyatádon — szót kért a közeli Taranyból bejáró egyik fiatal munkásnő. Társai nevében is beszélt a gyár és a falvak kapcsolatáról. Mint mondotta, szíves-örömest részt vesznek azokban a társadalmi munkákban, amelyekkel elősegíthetik a gyár és a város fejlődését, ám ők falun élnek, s csak este, munkaszüneti napokon tartózkodnak otthon. A községnek kevés a pénze, hogy megvalósítsa mindazt, ami lehetővé tenné a kulturáltabb életet. Ezért is javasolta: „Mi segítjük a gyárat, segítse az is községünk fejlődését a rendelkezésére álló anyagi eszközök egy részének átadásával __” E zt az igényt megyeszerte megfogalmazták már azokban a falvakban, községekben, ahonnan az emberek többsége a közelebbi vagy a távolabbi üzemekbe jár dolgozni. Arról viszont keveset hallani, hogy tettek követték volna e kéréseket. Igaz, előfordult már, hogy egy-egy nagyobb gyár vagy a minisztérium hozzájárult valamelyik város művelődési házának, gyermekintézményének építéséhez, vagy éppenséggel lakásépítéshez. Az viszont még nem „szokás”, hogy egy olyan gyárnak a vezetői, ahová sokan járnak valamelyik somogyi faluból, megkeresnék a helyi tanácsot és fölajánlanák segítségüket: fejlesztési alapjukból — vagy más pénzeszközükből — bizonyos összeget átadjanak a település fejlesztésére. Ezért is érdemel •nyilvánosságot amiről a sávolyt tanács elnöke, Bide János tájékoztatott. Sokan járnak tőlünk Marcaliba, a MAI Mechanikai Művek gyárába — mondotta —, s a gyár képviselői fölkerestek és közölték: úgy határoztak, hogy 53 ezer forinttal hozzájárulnak községünk fejlesztéséhez. Még nem döntöttünk a pénz sorsáról, de jól jön ez az összeg: ezernyi helye van... Ügy tudom, több község kapott még kisebb-nagyobb összegeket, ahonnan a Mechanikai Művekbe járnak dolgozni. „Vidéki” emberek azonban nemcsak Marcaliban és nem csupán a Mechanikai Művek munkásai között találhatók. Sokan járnak be Nagykanizsára, az Egyesült Izzó ottani gyáregységébe, továbbá Kaposvár. Nagyatád,* Barcs gyáraiba is. Olyan emberek, akik közül többen törzsgárdata- gok, szocialista brigádokban tevékenykednek, és tíkik szabad szombatjukon készségesen mennek üzemükbe, kommunista műszakba, mikor a gyárért vagy a városért kell tenni. Talán még jobban erősítené a kapcsolatot a gyár és a munkások, az üzem és a falu között, ha mások — akiknek erre lehetőségük van — követnék a Mechanikai Művek példáját. így megvalósíthatnák azt a kívánságot, hogy a gyár szintén segítse munkásai otthoni körülményeinek javítását. S akkor a dolgozók még szívesebben vennének részt a munkahelyüket gazdagító társadalmi összefogásban. Sz. L. Mozgalmas napok a gazdabolt körül A tavasz beköszöntővel mozgalmasak a napok a ka- posszentjakabi gazdabolt körül. A személyautók egymást váltják a bolt előtti parkolóban. Növényvédő szerek, különböző fajta műtrágyák és más, a tavasz megérkezését jelző áruk kerülnek a gépkocsik csomagtartóiba. Sokan a közeli Ivánfáról, a Lonka- és Ráma-hegyről jön. nek kézikocsival], kosárral, targoncával. Itt a vetés, a rügyfakadás előtti permetezés, a talajerő-utánpótlás ideje. Az őszről megmaradt aivart összegyűjtik, elégetik. A kertekben ásóznak. Mások a kikelt növények életét vigyázzák a fóliák alatt. A gazdaibolt mögött is nagy a mozgás. Itt van a gyümölcsfacsemete- és a szőlő- oltványtelep. A vásárlók sűrűn adják egymásnak a kilincset; a telep dolgozói alig győznek válaszolni a sok kérdésre. — Homokos a talaj, mit gondol, melyik gyümölcsöt válasszam? — Ebből a sok fajtából melyik lenne jó? — Gyümölcsöt akarok a szőlőmbe ültetni, milyen fajtát ajánl? Különösen sok a kérdés a bor- és csemegeszőlő-vessző kiválasztásánál. — Szeretnénk eladni a 450 000 forintos készletünket Remélem, ez április 10-ig sikerül —< mondja Sterl Miklós, a ‘lerakat vezetője. — Én tavaly május 1-én is ültettem csemetét, gyönyörűen megeredt. Ha az előírásokat betartják, a tavaszi ültetés is eredményes. A hagyományokhoz híven a Szikrai Állami Gazdaság borbási faiskolájától szereztük be az idén is a facsotvrí'ket. p szölőoltványokat a Villány kövesdi szakcsoporttól kaptuk. Az ősz folyamán 370 ezer forint értéket adtunk el. Most március 1-én nyitottunk. és 13-ig kétszázezer forint volt a forgalmunk. Elsősorban a kaposvári kertbarátok keresnek fel bennünket. Nemcsak a városból, a környékről, hanem az egész megyéből, sőt a szomszédos Tolnából és Baranyából is jönnek ide vásárolni. Tizenegy nap alatt 1200 vevőt szolgáltak ki. 7—8 fajta körtéből, almából, 5 féle őszibarackból válogathatnak a termelők. Többfajta cseresznye-, szilva-, kajszibarack-, mandula- és más gyümölcsfacsemete van még raktáron. Nyolc színben tudnak adni rózsatöveket. Hiánycikk viszont már ősz óta a meggy, amely iránt pedig nagy a kereslet. Hasonló a helyzet a piros ribiszkével és a naspolya szaporítóanyagával. Fehér és vörös borszőlőből 5 —6 féle, csemege- szőlőből 16 féle van a telepen. Nincs megállása Gergely Józsefnek, a gazdabolt vezetőjének sem. — 400 ezer forint érték a készletem, főleg vetőmag, műtrágya, növényvédő szerek, kerti szerszámok, permetezőgépek és fólia. Januárban és februárban kevés volt a munkám. Ma viszont mintegy háromszáz vevőt szolgáltam ki. Volt olyan napom is ebben a hónapban, hogy félezer vevőnek adtam el árut. A márciusi napokban — egyedül dolgozom a boltban — kétszázezer forint érték talált gazdára. A magokon kívül az áruk döntő többségét az Agroker szállítja. Műtrágyából bőség van, megfelelő az ellátás növényvédő szerből. Egyedül a fólia kevés, jó néhány vásárló kénytelen volt e nélkül távozni innen. T* Z. Becsületkassza
