Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

A követelmény nem csökkenthető Agrárfilmszemle Szakmunkások az érettségiért Az Állami Balettintézetben 1971 óta négyévenként hullta nak néptánc tagozatot. Jelenleg 29 növendék tanulja főtan tárgyként a néptáncot, de a balett-tagozatai osztályok tan­rendjében is szerével Kosztolányi Dezső: Eaüstfej. Egy ezüstszobor finom feje, melyet az ötvös pirinyó kalapácsokkal dol­gozott remekbe, esztendők munkája során. A test, mely a negyvennégy éves fejet emeli, törékeny, kicsiny, szinte eltűnik a szobában, hol nappal is lámpa ég. Tag- lejtésed alig vannak. Mire valók is lennének ezek? Min. den elő, lendület kell, hogy művészetéibe fusson, a ze­nébe, hol szabadon lehet ha­donászni, égjgnyúló karral, mozogni, önkívületéé álom­ban. Legföllebb a szem él még az arc nyugodt síkján, a homlok fiatal hava alatt, a villogó, figyelő, sötét szem, a látó agyvelő, mely kiug­rik koponyánk legmesszebb levő hegytokára, s az isme. retvágy kétségbeesésében két kukucskáló-lyukat tör magának, hogy a világba nézzen, lássa, mi van kö­rötte Én utálom azt a fel­fogást, mely a művészt keresi a hétköznapi élet­ben. Tudom, voltaic hatal­mas zeneszerzők, kik in­kább potrohos sekrestyések­re hasonlítottak, vagy tehén- hajcsárokra, vagy díj birkó­zókra, mint arra a képre, melyet a műkedvelő ábránd kirajzolt magának. De ez az ember, ki előttem ül, testi mivoltában is arányos, fel­húrozott, zengő — és alko­tásaira. kell gondolnom. Balázs Béla: azt a nem hat, hanem hatezer magyar népdalt, me­lyet te Kodály Zoltánnal gyűjtötte!, a Nyírséget, Kun­ságot, székely havasokat járva, hét éven keresztül, té- len-nyárom, gyalogszerrel, a ra. Kegyetlenül nehéz ellen­állni a lazább időtöltés csá­bításának, az esti tévéműso­roknak, a baráti társaság­nak, és hát a család sem csak arra rendezkedik be, hogy a férj, az apa tanul. Hogyan segítik őket mun­kahelyükön a feletteseik, munkatársaik ? Munkáltatójára mindössze egy hallgató panaszkodott: eltűrik ugyan, hogy tanul­jon, de távollétére nem kap munkabért A többiek sza­bályos szerződés alapján él­vezik a kedvezményeket Viszont megemlítették, hogy alig vagy egyáltalán nem érdeklődnék tanulmányi elő­menetelükről. Társaik? „Ketten vagyunk a gépen, váltótársam kész­séggel alkalmazkodik a ta­nulmányi elfoglaltságom­hoz'’. „Ügy érzem, munka­társaim méltányolják erőfe­szítéseimet, gyakran taná­csot is kérnek, hivatkozva tanulásomra.” „Minek ta­nulsz? — vetik oda. — Úgy­sem leszel okosabb!” „Ér­deklődnek vizsgáimról, és , jobb jegyek esetén gratulál­nak. Azt hiszem, őszintéd.” „A többség, ha nem is mondja, irigykedik. Gúnyo­san kérdezgetik: mi leszek majd érettségi után?” A kép tehát vegyes, de így is kedvezőbb az általá­nos tapasztalatnál. Amely szerint az ismeretszerzés,. a tudás nem élvez kellő te- kinlélyt, nem számít fontos értéknek a fizikai dolgozók körében. Nem véletlen, hogy az idé­zett jelentésben első helyre került az akaraterő. Igen, a munka melletti tanulásra vállalkozóknak olyan sze­mélyiségvonásokkal kell ren­dezkedniük, amelyek segítik legyűrni a külső és belső — pszichikai — akadályokat. Sajnos, ugyancsak széles körre érvényes megállapítás, hogy az általános- és szak­munkásiskola! képzés során nem fejlődnek úgy a tanu­lók -akarati tulajdonságai, ahogy azt a követelmények megkívánnák. A fiatalok nem kapnak folyamatos, adottságaikhoz mért, gon­dolkodásukat a leghatéko­nyabban működtető terhe­lésit. (És ez akkor is igaz, ha elismerjük a tanulók egy részének túlzott elfoglaltsá­gát) A gépészeti szakközép­iskolában a dolgozók négyéves tagozatán csaknem nyolcszázan jutot­tak érettségi bizonyítvány­hoz az elmúlt húsz évoön. Az itt szerzett ismeretek, készségek minden Iszonnyal jól értékesíthetők a társa­dalom és az egyén életében. De jóval többen is eljuthat­tak volna a saját maguk ál­tal kitűzött célig, ha nem adják fel olyan könnyen a versenyt, melyben elsősor­ban önmagukat kellett vol­na legyőzniük. Paál László Az energia­takarékosság jegyében A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium kezdeményezésére mezőgaz-. diasági filmbemutatót szer­vezett. a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés­ügyi osztálya; a bemutatót tegnap tartották a kaposvá­ri Szabad Ifjúság filmszín­házban. A filmszemle a me­zőgazdasági ismeretterjesz­tés és az oktatás hatékony­ságának növelését célozta. E tartalmas szakmai filmek a napjainkban különösen idő­szerű talajművelési, növény- termesztési, állattartási kér­désekről nyújtottak friss tájékoztatást; a tíz;—húsz perces rövidfilmek egyen­ként is annyi információt sűrítettek össze, hogy e technológiák gyakorlati be­mutatása több napot vett volna igénybe. A napraforgótermesztés folyamatát ismertető kisfil- met az egyhasznú hűsmar- hatartás bemutatása követte. Ez még viszonylag fiatal ága a hazai szarvasmarha-te­nyésztésnek, ám a marha­hús iránti kül- és belföldi kereslet növekedése szüksé­gességét egyértelművé teszi. Ezután az energiatakarékos talaimüvelési eljárásokat vették sorra a film készítői. Hazánkban a folyékony ener­giahordozók 35 százalékát a mezőgazdaság használja föl, így nem kell hangsúlyozni ezen eljárások fontosságát a mai gazdasági körülmények között. Szó esett a trakto­rok. folyamatos diagnosztiká­jának, a fogyasztás mérésé­nek. a típusonként megálla­pított, üzemen belüli anyag- felhasználási normák kiala­kításának szükségességéről. Az energiatakarékosság fo­kozható az egyes munkaiaj- ták kapcsolásával. Így pél­dául bemutatták a géphez kapcsolódó szántáselmunkáló eszközt is, amely a szántás­sal egyidejűleg azonnal le­zárja a talajt, s így őrzi meg a talaj nedvességtartalmát és megtakarítja a traktor­nak a második menetet. Itat­hattunk egy könnyű, kombi­nált magágyelőkészítő gépet is. amely 30—60 százalékkal csökkenti a magágykészítés energiaszükségletét, továbbá egy iűmagvető gépet, amely a talaj feltörése nélkül, egy menetben veti( el a magot, a korábbi energiának csak tö­redékét használva föl. Filmet láttunk a kukorica­szár fölhasználásáról; ez az energia- és takarmányárak növekedése következtében másodvirágzását éli, tápér­tékben gazdag takarmányt adva az állatoknak vagy el­égetésével hőenergiát ter­melve a kukorioaszárításhoz. Kisfilm mutatta be a kuko­rica termesztését és fölhasz­nálását, a baromfitenyész­tést, a tsz-ek kiegészítő te­vékenységét, a hazai fafajok hasznosítását a mezőgazda­ságban és az energiát meg- j takarító újításokat. I A színvonalas, tartalmas filmek sikerét sajnálatos­képpen veszélyeztette a túl hosszú, csaknem háromórás vetítés — szerencsésebb lett volna egy-két szünet közbe­iktatásával valóban a fil­mekre irányítani a jobbára 14—18 éves fiatalok figyel­mét. A filmszemle szándék szerint a mezőgazdasági szakközépiskolák, szakmun­kásképző intézetek diákjai, valamint a tsz-ek és állami gazdaságok szakemberei szá­mára készült. Az utóbbiak, sajnos, csak igen kis szám­ban képviseltették magukat. A középfokú intézetek tanu­lói adták a nézők legna­gyobb részét, így a kapos­vári mezőgazdasági szakkö­zépiskola és szakmunkáskép­ző intézet, az élelmiszeripari szakközépiskola és az ádán- di mezőgazdasági szakmun­kásképző diákjai. M. E. sárbán-hóban gázolva, ta­nyáról tanyára, karámtól karámhoz, felvevő fonográf­fal hátadon, kocsmapado­kon, szén&padlásokon hálva, de még többször kazlakaljá- ban, úgy, hogy minden ex­pedícióról, kivétel nélkül, nagybetegen érkeztél meg — mondom, azt a hét éven ke­resztül gyűjtött, hatnál is több ezer magyar népdalt, mely már feledőben, veszen­dőben volt, melyet ti az utolsó órában mentettetek zenetudományos pontosságú gyűjteménybe, összes vari­ánsaikkal, helyük és ván­dorlásuk szerint rendezve, típusaik és egymásrahatásuk kimutatásával — mondom, ezt a klasszikus standard- művét a zenefolklórnak és zenefilológiának, a magyar népkultúrának és magyar népléiefcnek ezt a roppant monumentumát Magyaror- szábon. senki se akarta ki­adná Hogy nem .támogatták anyagilag gyűjtéseteket me­lyet ti, két koldus rajongó, szájatoktól megvont gara­sokból fedeztetek, arról szót vesztegetni sem érdemes. á. Saját szerzeményeiddel se jártál jobban, mint a népdalokkal, még jó ideig. Miért jártál volna jobban? Az igazi, a paraszti népzene leikéből lelkedzett muzsika volt a tied. nem sújtásos kaszinócsárdás, nem a ci­gány bőgőjébe ugró, tükröt törő, pezsgő mellett búsuló, híg szentimentalitás: nem úri magyar, hanem népi ma­gyár muzsika volt még leg- ditferenciáltabib atonális megnyilatkozásaiban is. Igaz, hogy kellemetes sem volt mindig. Ahogy, teszem, Rembrandt vénasszonya mint emberi kifejezés nagy­szerű, de nem női bájaival andalító. A tantestület tagjai igen komoly' munká­val szeretnék elérni, hogy minél több hallgató kapja meg az érettségi bizo­nyítványt. A követelménye­ket azonban tovább nem, csökkenthetjük — olvastam a Kaposvári Gépészeti Szak- középiskola levelező tagoza­ta vezetőjének jelentésében. Itt található az az adat is, miszerint a dolgozók es­ti. négyéves szakközépisko­lájában 2,4 és 40,5 százalék között mozgott a lemorzso­lódási arány. És egy meg­hökkentő összegezés: a múlt tanévben a néhány vállalat kérésére, a műszak­hoz igazodó beosztással mű­ködő ,38 fős osztály vala­mennyi hallgatóját legalább egy tárgyból elégtelenre kel­lett minősíteni. A tanév vé­gére mindössze tizenketten maradtak — közülük hár­man tettek sikeres vizsgát. ok: a hallgatók nem vitték komolyan sem az is­kolába járást, sem a tanu­lást A tagozatvezetővel óralá­togatásra készülünk. Előtte elmondja, hogy az idén már csak levelező formában fo­lyik a felnőttek oktatása, mivel a hallgatók többségét a gyakori mulasztás miatt ki kellett zárniuk az esti tagozatról. A levelezős fog­lalkozásokon viszont nem kötelező a részvétel. Az órák is konzultációs jellegű­ek, vagyis a tanterv az ott­honi, egyéni tanulásra épít. A heti, illetve kéthetenkénti egy óra arra hivatott, hogy a hallgatók kérdéseket te­gyenek fel a már elolvasott és legalább önállóan meg­érteni próbált anyagrészből. A tanárok jól tudják: mind­ez illúzió. Történelemóra az első osz­tályban. A fiatal tanárnő így kezdi: Egy festő hagyatéka Pazslczky Sándor festő­művész és rajztanár hagya­tékának Kaposvárra kerülé­se — fiának ajándéka — egy ködbe veszett somogyi piktor emlékét éleszti föl. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága, a mintegy száz alkotás örököse és a megyei könyvtár, a kiállításnak ott­hont adó intézmény közösen vállalkozott Pazsiczky Sán­dor életművének, bemutatá­sára. A Somogyi Képtár egyik irodájában a minap még vázlatfüzetei fölé ha­jolva ismerkedtem ceruza- kezelésével. Biztos rajztudá­sa a megsárgult lapokról is látható. Fegyelmezetten ve­zette iróniát a papiroson — akár zsetonotesz nagyságú tömb volt, akár ívnyi felü­let. Valami mérhetetlen alá­zatot érzek ezeken a rajzo­kon, Tájképei, a karaktert kutató portréi a belső azo­nosulás és a látvány iránti hűség jeleit viselik magukon. Most volna százéves. Való­sa®* úóíászűlelés «» aa «►: forduló.az ő művészetében, hiszen rég elfelejtették. Pe­dig itt élt és alkotott — év­tizedekig. A Trencsén megyei Raje- cén született, apja elszegé­nyedett orgonakészítő iparos volt. Kassán tanítóképzőt végzett, majd öt év múlva beiratkozott a Képzőművé­szeti Főiskolára, és rajzta­nári oklevelet szerzett. 1910- től 1947-ig tanított Kapos­váron. Szerette a zenét, jól hegedült és argonált, a har­mincas években hangverse­nyeken is közreműködött A régi kaposváriak emlé­keznek rá (nem a művésze­tére), közülük valaki — ne­vének említésére — így kér­dezett! „A lepkegyűjtő?” Igen, fiatal korától járta az erdöt-mezőt, lepkéket is gyűjtött. Tudományos mun­káit számon is tartják, vé­dett lepkegyűjteménye húsz­ezer darabból áll és a Ter­mészettudományi Múzeum megbecsült érték». — Qvileg az lenne most a feladatom, hogy megbeszél­jük a Római Köztársaság válságát, melynek anyagát a múlt héten átnézték. De mivel tudom, hogy a leg­többen nem tették meg, ve­gyük át közösen ezt a részt. Sok rávezető kérdéssel, többféle szemléltetéssel tarkított óra következett, amelyből nem hiányzott az utalás a felnőttkori, feltéte­lezett műveltség elemeire. Ugyancsak az állandó gon­dolkodásra késztetés jelle­mezte a negyedikben látott történelem- és a másodiko­soknál tartott mechanika- órát is. A tagozatvezető szerint a tanároknak gondot okozott az áttérés a levelező tagoza­ti formára. Keresik a mód­szereket, de semmiféle esz­közzel nem pótolhatják az egyéni tanulást A z órák után hét hall­gatóval beszélget­tem. Nem titok: a legjobbakat válogattam ki, ami azt jelenti, hogy legföl­jebb egy kettes akad ne­vük után a naplóban, a töb­bi jegy ennél jobb. Kezdjük a beszélgetést a tanulás céljával. A rövid válaszokat igyekszem csak­nem szó szerint visszaadni: Garázsmester, 4. o.: — Egyszerűen az élet megnö­vekedett követelménye indí­tott továbbtanulásra. Nehézgépszerelö, 4. — Nincs konkrét célom vele. Csupán szeretnék érettségiz­ni. Épületbádogos, 2. o.: — Több szakmával, magasabb képzettséggel lehetőségem van arra, hogy állandó te­lephelyen, a családom köze­lében dolgozhassak. Mintakészítő lakatos, 4. #: A munkánkhoz egyre többet kell gondolkodni Ehhez nélkülözhetetlen * magasabb - képzettség. I Esztergályos csoportveze­tő, 2. o.: Olyan technikával dolgozunk, amelyhez nem elég a szakmunkásiskolában szerzett tudás. Karbantartó lakatos, 1. — Egyszerűen igényem van a tanulásra. Esztergályos, 2. o.! — A szakmai és humán ismere­tek tömegében csak az ál­landó képzéssel lehet eliga­zodni. Mielőtt a beszélgetés to­vábbi részét ismertetném, hadd idézzek ismét a tago­zatvezető jelentéséből. A lemorzsolódás okairól eze­ket olvashatjuk: az akarat­erő hiánya; a gyenge alap­ismeret; a kifejezőkészség alacsony szintje; családi kö­rülmények; sokirányú egyéb elfoglaltság; a bejárás. Beszélgető társaim őszin­tén bevallják — ismétlem: a tagozat legjobbjairól van szó —, hogy nem tanulnak rendszeresen. Különösen a humán tárgyakat hagyják teljes egészében a beszámo­lói, illetve a Vizsgaidőszak­Tanítványai közül sokakat ismerhetünk: Balázs Jánost, a fiatalon elhunyt festőt, Fekete István a Ballagó idő című regényében állított em­léket tanárának, s Lovrits Kálmám, Z. Soós István és Takáts Gyula tehetségét is ő istápolta. Azt is mondhatom: mél­tatlanul elfelejtették Pa­zsiczky Sándort. A tízes, hú­szas és harmincas évek Ka­posvárját teljesebben megis­merhetjük, ha beletekintünk vázlatfüzetébe, megnézzük képeit: rajzait és akvarell- jeit. De legfőbb ihletűje a természet volt: örömmel lát­ta a fák lombkoronáját és a rajta átezűrődő fényeket. A rét zöldje zöldnek látszik fe­kete-fehér, finoman árnyalt rajzain is. Történelmi témák szinten foglalkoztatták, mu­tatja néhány jelenet vázlata. Sokat tudott az emberi arc kifejezéséről is; A kiállítást tegnap dél­után Z. Soós István nyitot­ta meg. n. b. SOMOGYI NÉPLAP \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents