Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
rr Urhélyeg”-holn my Bélyegzés a Hold helyett a hajón? Több éves szünet után ismét felszínre került az amerikai Hold-posta levelek botránya. Talán még emlékszünk rá: 1972-ben megdöbbenést keltett a nyugat-németországi Hermann E. Sieger Württemberg! cég újság- hirdetése, amely az Apolló— 15 űrhajóról származó, a Holdat megjárt borítékokat kínált megvételre. A fotókópiában bemutatott borítékok darabját potom 150ú dollárnak megfelelő márkáért árusították. A hirdetés szerint a három űrhajós: David Scott, James Irwin és Alfred Worden a borítékokat kézjegyükkel látta el. A hitelességet a borítékok hátoldalán közjegyző igazolta. A bal felső sarokban Scott és Irwin. aláírásával ez olvasható: »Leszállás a Holdon, 1971. július 30.«. Ettől jobbra, egymás alatt két bélyegző látható. Az egyik a felszállást jelzi: Kennedy Space Center, 1971. július 26., a másik a visszatérést: Okinawa, 1971. augusztus 7., azaz, amikor a Csendes-óceánra leszállt űrkabint a békaemberek kiemelték és az Okinawa helikopter-anyahajéra szállították. Végül rajta van az Apollo—15 kör alakú emblémája a három űrihajós nevével és két bélyeg. A közjegyző azt igazolta, hogy a levél 1971. július 30— MkkmUDWtlM «M r»Wca «1 «W KMO*r*0 Ja* I. mi. ^JCUL. tLA-PMÍift . ’^•SmSSSZiSSSS* Edison nyomában Ma, a sztereofonikus lemezjátszók és a magnetofonok korában nehéz elképzelni, hogy alig több, mint 100 éve, 1877-ben a kezdetleges hangerősítő berendezés milyen nagy szenzációt kelteit. A találmány, a fonográf Edison telefontechnikai kísérletei nyomán született meg. A készülék bemutatása alkalmával egyesek arra gyanakodtak, hogy has- beszélő van. elbújtatva valahol a közelben. Egyébként Edison sok találmánya közül ezt kedvelte a legjobban, de itt követte el egyik nagy balfogását is. A fonográf ugyanis hengereken rögzítette a hangrezgéseket; ez a magoldás azonban nem versenyezhetett a később általánosan elterjedt gramofonokkal. De Edison, aki a fonográfok gyártására vállalatot alapított, csak 1915-ben fogadta el a jobb technikai megoldást, és tért át a hengeres hangrögzítésről a lemezesre. Edison első találmánya egy szavazatszámláló készülék, amely tulajdonképpen egy módosított távíróberendezés . volt, amelyet egyébként többféle változatban, egyre jobb vezetékki - használással állított elő. O alkotta meg az. első szén- mikrofont is, amely — más áramköri elemeknek a bevezetésével alkalmassá tette Bell találmányát, a telefont a széles körű alkalmazásra. E témában munkatársa volt a magyar Puskás Tivadar. Valóban korszakalkotó műve azonban a villamos világítási rendszer kidolgozása és a gyakorlatba való bevezetése volt és az első erőmű megépítése. Edison és munkatársainak az érdeme a viszonylag tartós, kis fogyasztású izzólámpa és a jó hatásfokú áramfejlesztő és áramelosztó berendezés kidolgozása is. Sokáig lehetne még sorolni Edison találmányait — hiszen haláláig másfél ezret szabadalmaztatott; legtöbbjük némileg modernizált formában ma is él. A Budapesten kiállított »pos a« A közjegyzői hitelesítés augusztus 2. között, a Sólyom holdtoomponi, az égitesten, az Appenimek és a Had- ley-kanyan közötti térségben volt. A hirdetés szerint az Apollo—-15 legénysége 120 borítékot vitt az útra. Ebből húszat megtartottak magluknak, a többit a cég árusítja. Alig, hogy a hirdetés megjelent, nemzetközi botrány tört ki. Az ugyan tény, hogy az asztronauták hivatalosan magukkal vittek egy kis »mini-holdpostát« és két borítékot lebélyegeztek. A holdpostai eszközöket a nyilvánosságnak először éppen Budapesten, az első magyar bélyeg centenáriumán, nemzetközi kiállításon mutatták be. Az természetes, hogy az űrhajósok autogramot adtak. Híres emberele aláírását évtizedek óta gyűjtik az egész világon. Csakhogy a holdlevelek nem sorolhatók ebbe a kategóriába. Az újságok firtatják: honnan tudja a közjegyző, hogy a levelek valóban megjárták a Holaat, hő ő maga nem volt ott? Elég ehhez az űrhajósok kijelentése? Dr. George Low, a NASA igazgatóhelyettese eleinte azzal mentegette az eljárást, hogy az űrhajósok már hónapokkal a felszállás előtt rendkívüli stresszhatás alatt álltak, s talán ítélőképességük. csökkenése következtében vitték magukkal engedély nélkül a borítékokat. — Tettük fölött azonban nem lehet szemet hunyni — fűzte hozzá. De a botrány hullámai tovább dagadtak. A NASA egyik tisztviselője elmondta: az Okinawán az űrhajósok tiszteletére két matróz négyszáz borítékot bélyegekkel es pecséttel látott el — persze titokban, a tengerészeti hivatal jóváhagyása nélkül. Rear Adm. T. F. Dolman, a washingtoni tengerészeti igazgatóság helyettes főnöke szerint az egész eljái'ás csak az űrrepülők iránti előzékenység volt. A borítékokat sem ők, sem a postaigazgatóság nem hitelesítette — mondotta. Ezek szerint tehát az NSZK-ban a vásárlókat megtévesztették, mert a borítékokat nem a Holdon, hanem a hajón bélyegezték le. A nyugatnémet kereskedőnek száz borítékot sikerült eladnia, 150 ezer dollárért. Az amerikai sajtó kinyomozta, hogy Sieger, a Württemberg! kereskedő és az Apollo—15 legénysége között volt egy közvetítő: a Floridában élő, majd később Stuttgartba visszatért Horst Waltér Eiermann. David Scott, az űrhajós a fejlemények hatására fölhívta Eier- marunt és indulatosan letiltotta a borítékok eladását. Eienmann erre Siegerhez fordult, akitől azt a választ kapta: »elkésett. A borítékokat eladtam!« Végül a történtek fölött akkor napirendre tértek. A vihar azonban most föléledt, mert nyugati lapokban a torinói Alberto Bolaffi olasz cég jsmét »hirdet« nemcsak az ominózus Apollo—15 au- togramos leveleit, hanem — kis példányszám ban — az Apollo—11, ,s az Apollo—14 borítékjait is; természetesen az asztronauták aláírásával. Árat nem közölnek. Rejtélyes, hogy a Bolaffi cég hogyan juthatott a hirdetett borítékokhoz. H. E. Afüzvessző művészei Magyarországnak évenként mintegy 3,5 millió dollár bevétele van olyan exportcikkből, amely teljes egészében hazai alapanyagból készül, s amelyben több mint 2000 dolgozó ügyessége és szorgalma testesül meg. Az, ősi szakma, a kosárfonás művelői a fűzvesszőből közel hatszázféle terméket állítanak elő. Az iparág zavartalan anyagellátásának alapja a nemesfűzvessző erdő módon való termesztése (évente 1000 vagonnyi mennyiségre van belőle szükség). Nemzetgazdasági szempontból nem lényegtelen, hogy a vesszőellátást kétezer hektárnyi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan terület adja. A meglehetősen nehéz munkával járó fűztelepítést minden esetben a talaj 3—4 éves táperő-utánpót- lása előzi meg. A fiatal növényeket négv- szer-ötször kapálják,. öntözik, műtrágyázzák, gépekkel és helikopterekkel permetezik. Az aratást, amely nem mindig jár egyforma eredménnyel, hiszen például a jégkár a. fűzesekben éppúgy előfordulhat, mint a gabonamezőkön, már többnyire gép végzi. A megtermelt fűzvesszőt hántolással készítik elő a további feldolgozásra. A géppel végzett hán- tolás után vastagság és hosszúság szerint válogatják, osztályozzák a vesszőket, majd kévébe kötik. Szárítás után adják át a kosárfonóknak. Ma már különféle gépek könnyítik a munkát, de a legfontosabb szerep a termelésben továbbra is az emberé marad. Nősül a királyfi Az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat (SZÖVÁL), Tamási pályázatot hirdet általános igazgatóhelyettesi állás betöltésére Feltételek: főiskolai vagy egyetemi végzettség, 5 év szakmai gyakorlat, feddhetetlen előélet. Szolgálati lakás van. A dolgozó rövid gyakorlati idő után igazgatói beosztásba kerülhet. Jelentkezés a vállalat igazgatójánál, Tamási, Deák Ferenc u. 33. (84139) Az a fotóriporter, aki a múlt év szeptember 7-én, vasárnap kara reggel a Balmoral kastély mocsaras területén átosonit, nem is gyanította, mit válthatnak ki a fényképei, ötven méterre tőle állt Charles herceg, nagy horgászcsizmában, és horgászott. Húsz méterre mellette állt egy »fiú«, bő gumikabátban, rugbysapká- val a fején, s éppen a horgát vetette ki. Mindkettőjüket lefényképezte. A fényképek — amelyek végül is még vasárnap este a londoni nagy példányszámú újság, a »The Sun« pletykarovatába kerültek — nem voltak valami izgalmasak. De ahhoz elegendőnek bizonyultak, hotgy a lapot a következő címre inspirálják: »Ez az igazi?« A »fiút« mint a királynő hétvégi vendégét azonosították: Lady Diana Spencer 19 éves, a nyolcadik carl of Spencer legfiatalabb lánya. Szeptember 8-a óta tehát Anglia ismét — ki tudja hányadik? — házassági lázban élt. Egyszer valamikor azzal hárította el Charles herceg a terhes riporteri kérdést, hogy: »harmincéves korom előtt nem fogok megnősülni.« Azóta az angliai bulvársajtó mindig melléfogott a spekulációval és feltételezéseivel, minél közelebb került az 1978. november 14-i dátum. A trónörökösnek azonban a 30. és a 31. születésnapja is »jövendőbeli nélkül múlt el. Természetesen a Buckimg- ham-palota azonnal megvádolta a pletykalap hírét — ami Londonban persze kevesebbet jelent, mint a semmi. A »leendő királynőről« a bulvársajtó megírta például, hogy a norfolki családi birtok közvetlenül csatlakozik a királyi Sandringham-kástély- hoz. Azt is kinyomozták a riporterek, hogy a lakása — egy háromszobás apartmant — az Old Brompton Roa- don, London South Kensington városrészében van, és százezer fontért vásárolta az apja. S nem felejtették el hozzátenni, hogy két másik »dolgozó« lánnyal él ott, akik »fizetnek a bérletért«. Az angol közvélemény mohó figyelemmel kísérte azokat a híreket, amelyekben a palota közzétette a szeptemberi és októberi hétvégekre a királynő által meghívott vendégek nevét; Diana nem mindig, de néhány alkalommal ismét ott volt. Szegény Diana nehezen szokott hozzá, hogy a lakása előtt éjjel-nappal fotósok táborozzanak s hogy az óvodához vezető úton néha két tucat riporter és fényképész kísérje. Charles herceg 32. születésnapján a riporterek a sandringhami kastélyban dühösen vették észre, hogy a herceg ebéd után eltűnt néhány órára, őket azonban a rendőrségi kocsik megakadályozták abban, hogy kövessék. A nyilvános vita azonban csak november 14 e után tört ki Angliában — akkor sem hozták nyilvánosságra az eljegyzésről szóló hírt —, amikor a »Sunday Mirror« leleplezte, hogy Lady Diana Speneert a rendőrség segítségével csempészték arra a királyi vonatra, amelyen Charles herceg utazott Wales felé. A közvélemény fölháborodva reagált erre a -gyalázkodásra«; leghevesebben a királynő. A közvélemény fölháborodása azonban bumerángként - hatott. A »Sunday Mirror« megmaradt állításánál, főleg amikor a sajtófőnök arra a.kérdésre: ki mondta nekik azt, hogy Lady Diana nem volt a vonaton. azt válaszolta, hogy »Charles herceg!« Sok angol annak vélte az udvar heves tiltakozását mint el-ső jelet; hogy a királyi család megbecsüli Lady Diana Spen- cert. Volt azonban, valami, ami többre utalt, nevezetesen, hogy a herceg és az ő óvónője már rég megegyeztek. Nyilvánvalóan az egyébként oly 'figyelmes angol sajtó nem vonta le a helyes következtetést abból a tényből. hogy Lady Diana a születésnap előtti este még szeretett két1 VW-Pólójával autókázott, a születésnap másnapján már egy angol Mini Metróval, »Charles herceg ajándékával«. Arra a kérdésre, miért tért vissza a hölgy az angol márkához, csak egy válasz kínálkozik: államérdekből. Az angol trónörökös jövendőbeli felesége nem használhat német gyártmányú autót. Azután elmúlt a karácsony is — anélkül, hogy bejelentették volna az eljegyzést. Február 24-én azonban megtört a csönd, s a Buckingham-palota szóvivője bejelentette a 32. esztendős walesi herceg eljegyzését Lady Diana Spencer óvónővel. Az angol közvélemény tehát új témát kap a délutáni teához —• mert. hiszen, nem mindennap nősül egy jövendőbeli angol király.
