Somogyi Néplap, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-14 / 62. szám
Könyvek a nemzetiségek nyelvén Nyelvművelés, kulturális élet HOLLANDIA - TULIPÁN NÉLKÜL A haladás követe Kérdeztem: vállal ja-e ezt a szerepkört, mármint a haladás követének tisztét. Gondolkodás nélkül válaszolt: „Igen! Még akkor is, ha sokan egészen mást tartanak rólam!.” így kezdődött második beszélgetésünk. Az első 1979 októberében zajlott le Somogybán, amikor a közélettel és közgondolkodással, a szövetkezeti gazdálkodással) és lapunkkal ismerkedett — élénken érdeklődve a magyar valóság iránt. Most egy félhomályos amszterdami presszóban beszélgettünk. Ülve is fölém magasodott tekintélyt parancsoló alkatával. Nyílt embersége nem azért rokonszenves számomra, mert ifjan muzsikusként kezdte volna az életet, mint én — és újságíró lett. Ősz hajkorona övezi a fejét — magam sem dicsekedhetek fekete bozonttal. Egyébként más, közös és eltérő vonásunk is van. A holland újságíró-szövetség alelnöke, a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik, főszerkesztő az egyik lapnál. Lénye és szenvedélye, életútja, világnézete, harcos bátorsága ragadott meg. Olyannyira, hogy zavarban vagyok: színes egyénisége ismeretében isme- rész vállalkozás arcképvázlatot festeni róla. Egy huszonöt éves fiú e.gymaga — hegedűtokkal a hóna alatt — fölkerekedett 1949- ben és elindult Magyarországra. A túlsó határon, megállították: „Ne menj tovább, odaát semmi jó nem vár rád!” Hajthatatlan volt. Szovjet teherautóra kapaszkodva érkezett meg a budapesti VIT-re. Most 53 éves, 32 év telt el azóta, de élményei élénken élnek, ki- törölhetetlenek. Övolt az a fiú, Wim Klinke nberg, aki ma a béke és biztonság ügyében tárgyal. Partnereket keres a harchoz odahaza és a szocialista világban. Azt hiszem, élete példázat arra: hogyan talál rá egy ifjú — gondolkodva, töprengve — a jövőt, a távlatókat mulató útjelzőre. Szinte semmi sem fakadt az ösztöneiből; a közvetlen környezet adott indítékot, a 16 gyerekes családból származó munkás édesapa, a történelem oly sok — keservvel és tanulsággal szolgáló — epizódja, s az örök „miért ?”-et kereső szenvedély. Két szerelme határozza meg egész életét: a zene és a politika. Gyerek volt még a harmincas években, de a gazdasági válság, apja munkanélkülisége nem maradt nyomtalan. A Vrije Volk (Népszava) mindennap házhoz hozta a világ híreit, Hitler hatalomra jutását, u spanyol pol; gárháború eseményeit, s mindez élénken hatott kibontakozó értelmére. De mitől a kutatás vágya, az ösz- szevetés készsége? Szemüvegét feltolta az orrán, rám nézett, s azt kérdezte: „Mondd csak! Szereted te a természetet?” Választ sem várt rá. „A természet meghatározó élmény az életemben." Egy természetjáró ifjúsági szervezet vezetője volt, kempingező, a hobbija — azóta már divattá vált Hollandiában — a növényszociológia. A szisztémát, a rendszert, az összefüggéseket kutatta a növények életében, fejlődésük, átalakulásuk törvényszerűségeiben, s ez a „szisztéma- kutatás” vezette el a társadalmi fejlődés, a politikai összefüggések kutatásáig. Akkor kezdett el önállóan gondolkodni, amikor a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. Az okot, a rendszert kutatta, mint a növényszociológiában. Mitől lesz ellenséggé a szövetséges, és az ellenség szövetségessé? Figyelte az eseményeket. És nemcsak tudatára, hanem érzelmeire is élénken hatott a Szovjetunió szerepe, küzdelme, népének szenvedése. ,,Akkoriban minden holland antifasiszta hálát és elkötelezettséget érzett a Szovjetunió iránt. S ahogy vége lett a háborúnálc, érthetetlenül szovjetellenes hullám tört be az országba.” Nem tudott azonosulni vele. Élményei voltak. Látta, hogy az ellenállás idején a „kommunisták voltak a legslrammabb emberek". Azóta tudja, hogy Nyugat és Kelet csak együtt érheti el: ne legyen háború... Negyvenötben már a Vrije Volk munkatársa, később szerkesztője; belső feszültségeivel látszólag egyedül áll. A Munkapárt tagja volt. de ez a szociáldemokrata párt és saját lapja is ellene fordult, mert az indonéz felsza- badítási mozgalom oldalán állt. Egy indonéz akció szervezője lett, s ez még közelebb hozta a kommunistákhoz. 1948-ban a. kommunista part tagja; egy evvel később számottevő szerepet vállalt a békemozgalomiban, s akkor „jött” Budapest, a VIT, ahol az egész világgal találkozott. Nem folytatom az életút izgalmas állomásait, pedig a nemzetközi diáktalálkozó Szófiában, a prágai, a berlini élmények feledhetetlenek. 1953-ban már a kommunista párt lapjának szerkesztője, s 1956-ban, amikor „zengett az ég” nálunk, kővel dobálták be az ablakait. Ötvenkilencben az „Igazság” parlamenti tudósítója volt, s hatvan háromban kizárták a pártból, ma sem tudja, miért Elküldték a laptól is, „szabadúszóként” próbált megélni. Azóta sokasodtak a „bélyegek": moszkovitán^k, sztálinistának, előbb nyugatnémet, azután NDK-ügynök- nek „nevezték ki”, s az ok nem volt kétséges. A marxizmus—lenini zmug elvedhez tartotta magát — bárhonnan fújt a gyakran irányt változtató szél. Ha szavazni kell, a kommunistákra szavaz; tetteit marxista elvek és célok határozzák meg Ezért nem éppen gondtalan az élete. Egy vastag könyvet hozott, a találkozóra, ö írta, s műve botrányt kavart. Az 555 oldalas* fényképekkel, dokumentumokkal illusztrált — nyolcezer példányban megjelent — könyvnek az a címe: Prins Bernhardt. Azt bizonyítja a szerző, hogy Julianna királynő férje 'kezdettől a német nagytőke, a nácizmus képviselője volt, s hogy ez a Hitler előtti náci, az SS tagja később is hallatlan befolyást gyakorolt a holland politikára. Gazdag életút az övé, jegyzeteimnek a feléit sem tárhattam az olvasó elé. Próbálkozásom vázlatnak sem tekinthető. Lenint és Kádár Jánost idézte (nagy csodálója mindkettőjüknek), és József Attila versét. Nem mulasztotta el kifejteni: boldogan látja, hogy hazánk — ezernyi gondja ellenére is — jó úton halad. Arra gondoltam: ötvenévesen sem árt gazdagítani a példaképek sorát. És Wim, ez a derűs és közvetlen, nyíltszívű és szenvedélyes pártonkívüli kommunista, az én újdonsült barátom, helyet kaphat a legkiválóbbak között. Jávori Béla (Folytatjuk) Kétszer annyi könyv jelenik meg hazáinkban, a nemzetiségek nyelvén a VI. ötéves terv időszakában, mint az ezt megelőző öt esztendőben, Egyre növekszik a nemzetiségi kiadványok száma, s műfajilag változatosabbak, színvonalasabbak: eredményesen zárult a nemzetiségi könyvkiadás első ötéves tea- ve — állapították meg a Művelődési Minisztérium é® a Tankönyvkiadó Vállalat mellett működő nemzetiségi szerkesztőségi tanács tegnap tartott ülésén. Az 1976—1980-as tervidőszak eredményeit elemezve hangsúlyozták: beigazolódott, hogy szükséges, volt a nemzetiségi kiadói tevékenység reformja, kiadói műhely létesítése öt évvel ezelőtt. A párt művelődési és nemzetiségi politikájának eredményeként ugyanis a hetvenes években megélénkült a nemzetiségek kulturális élete, nyelvművelése, föllendült a nemzetiségi irodalom. Ezt az is érzékelteti, hogy az utóbbi öt évben a délszláv szerzők 16, a németek 14, a románok 11, a szlovákok 12 különböző műfajú alkotást adtak közlésire, összesen fei- száznél több verses-, novel- 1,ás kötet, néprajzi, történelmi tanulmány, népdalgyűjtemény jelent meg. Közülük többet nívódíjjal tüntettek ki. Vujicsics Tihamérnak A magyar-országi délszlávok zenei hagyományai című posztumusz gyűjteménye az 1978. évi ünnepi könyvhét egyik nagy sikerű műve volt, A Hajtások című — szlovák nyelvű — antológia a hazai szlovák irodalmi élet pézs- dülését jelzi. Ivanus Illés öt- húrú hegedű című román vers- és műíLrdításkö tetet művészi értékéért, elkötelezett internacionalista szemléletéért, valamint a magyar irodalom színvonalas közvetítéséért díjazták. A magyarországi nemzetiségi kiadványokat, főleg az irodalmi és a néprajzi köteteket elismeréssel fogadták Csehszlovákiában. Romániában, Jugoszláviában és a német nyelvterületen is. A hazai nemzetiségi könyvkiadás immár ter-vszerü és szervezett, a következőkben a kiadványok propagandáját, terjesztésének mechanizmusát szükséges fejleszteni — hangsúlyozták az ülésen. A következő öt évben a kiadásra szánt művek főleg irodalmi Ős néprajzi jeftegfiek. Megjelentetik többek között a fiatal német költők és írók műveinek, a szlovák szerzők elbeszéléseinek antológiáját, a román Ivanus Illés és Magdu Lucian verseit. Tovább bővülnek a néprajzi sorozatok: a délszlávok V— IX., a németek, a szlovákok, a románok IV—VL néprajzi kötetét adják ki. Megkezdik új sorozatok — mint például a magyarországi németek népdalait, népi mesterségeit, a magyarországi romának folklórkiácsét ismertető kötetek — nyomtatását. Szó van arról is* hogy irodalmi almanachot létesítenél«, s ez újabb publikálási lehetőséget kínál a hazai nemzetiségi írók, költők, műfordítók, kritikusok számára. Félmillió forint segítség A böhömyei tanácsi és ter- meiöűizövetkezet sokat segít az idős, beteg embereknek; szociálpolitikai ellátásra, étkeztetésre évente csaknem félmillió forintot fordít. Bö- hönyén ketten vállalkoztak arra, hogy kerékpárral végigjárják naponta a községet, meleg ételt hordva a rászorulóknak. Jelenleg harminchét embert látnak el, de június 1-től tizenöttel nő ez a szám, akkor ugyanis még egy »kerékpározó étkeztető« indul útnak, hogy a tsiz konyhájának ételeit az idős emberekhez vigye. A böhönyei öregek napkö- ziotthonának harminc ellátottja október óta naponta kétszer részesül étkeztetésben* és gondolnak a mozgásukban korlátozott, rokkant lakosokra is. Márciusban felhívással fordult a Vöröskereszt járási szervezete a böhönyei szocialista brigádokhoz: az orsózóüzem, a Zöl- dért-kirendeltség és a tanács dolgozói egynapi miunkadíju- kat ajánlották föl a rokkantak segítésére. Virágot ültet a lakosság Úttörők környezetvédelmi őrjáraton Már szinte közhelyszámba megy, ha Barcsot és környékét »virágos«-inak emlegetjük. Mint minden községnek, ennek is voltak hagyományosan virágos, fásított utcái — főleg a régi településmaigban —, az új városrészek képe azonban egy hosszabb folyammát eredményeként alakult ki. Az újonnan épült emeletes házak környékének rendbetétele nem zajlott le minden zökkenő nélkül. Mintegy fél évtizeddel ezelőtt a tanács és a társadalmi szervek kezdeményezésére rengeteg facsemetét ültettek az utcákra, terekre, ezeknek a tacskóknak nagy része azonban elpusztult. Közrejátszott az is, hogy az ott élő felnőttek és gyerekek sokat ki- tördeltek. A tanács illetékesei, a népfront és a Vöröskereszt helyi aktivistái akkor elhatározták, hogy változtatnak a helyzeten, hiszen mégiscsak furcsa dolog, hogy a lakosság döntő többsége igényli környezetének fásítását, míg egy elenyésző kisebbség rombol, tön kre teszi sok ember egész évi, fáradságos munkáját. Elhatározták tehát, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a lakóterületeket, s ehhez a körzeti népfrontbizottságok és a lakóbizottságok aktívabb közreműködését is kérték. Fölvették a kapcsolatot a helyi iskolákkal, elsőként a két általános iskola úttörőiből szervezték meg a környezetvédelmi őrjáratokat. Tavaszi munkák a városközpontban Tisztelgés Japánban is Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából Japánban is széles körben megemlékeznek a nagy zeneszerzőről. Az ünnepségsorozat nyitányaként a tokiói zenepalotában, a Bunka Kai- kanban az új japán szimfonikus zenekar Kobajasi Kc- nicsiro vezénylőévé] Bartók Concertóját szólaltatta meg hatalmas sikerrel. A Bunka Kaikan előcsarnokában csütörtökön este megnyílt a Bartók életútját és munkásságát bemutató fónyképkiállitás. A jövő héten a tokiói rádió Hungaroton-lemezekről megkezdi a Bartók-életmű bemutatását. A sorozat Uz aapun al Űrt. Természetesen nemcsak az ő munkájuknak az eredménye, hogy tavaly Barcs kapott egyedül kiváló minősítést a megyében a »Tegyünk többet lakóhelyünk tisztaságáért!« akció értékelése során. Sokat segítenek a város ipari üzemeinek, intézményeinek szocialista brigádjai. Az Uiniteeh Ipari Szövetkezet például rendelkezésre bocsátotta a,z anyagot és elkészítette a virágtartókat — a belváros erkélyeinek virágo- sításához. Ennek eredményeként tavaly 12 ezer virágpalántát bocsátottak — ingyen — a lakosság rendel- ke7.ésére és ültettek el a városban. Az eredmények és a kiváló minősítés persze nem feledteti a gondokat. Főként az új lakóházak környékén kívánják még jobban igénybe venni az ott lakók közreműködését. A lakótelepek közterületeinek tisztán tartását, a környezet kialakítását ugyanis a városgazdálkodási vállalat végzi. A hóel- takarítástól, a gereblyézésig úgyszólván minden köztisztasági feladat rá hárul, az ott lakók tehát ezeket szolgáltatásként, készen, kapják, s könnyebben szemetelnek, hanyagabbak a közös tulajdon ügyében. A lakóbizottságok egyik feladata épp abban. áll, hogy felhívják a figyelmet a közös értékek megóvására. Talán nincs még egy olyan szép természetvédelmi terület a megyében, mint a barcsi ősborókás. Az utóbbi években ennek óvására is jelentős intézkedések születtek. Ma már csak rossz emlékként tartják számon a helybeliek, hogy egykor autóvezetői tanpályaként használták a páratlan értékű erdőt, s talán azok is bánják már tettüket, akik néhány évvel ezelőtt kiskertükbe vittek a védetté nyilvánított cserjéből, mondván: »ha értékes, akkor az én kertemben is pompázzon __« A város vezetősége épp azért helyezte át a májusel- sejei és az augusztus húszadikai ünnepségek színhelyét a nem kevésbé szép Május 1-e parkerdőbe, hogy az ősborókás megmaradjon a természet csodáiéinak. I*. J. SOMOGYI NÉPLAP
