Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

Töretlen lendülettel 32. zárszámadását tartotta a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet Hárman a „kezdők” közül Még csak hónapok teltek el a tanácstagi választások óta, de azért ez a rövid idő is alkalmas arra, hogy a? első tapasztalatokról számot adhassanak a testületek új tagjai. Nem az összegezés igényével kerestük meg, csu­pán az élmények, a benyo­mások áttekintésére kértük a Kadarkúti Nagyközségi Közös Tanács három olyan tanácstagját, aki először ka­pott I megbízást a lakosság helyi képviseletére. Arról ér­deklődtünk : milyen közéleti tapasztalattal kerültek a tes­tületbe, hogyan látják az itt folyó inunkat, melyek a leg­fontosabb törekvéseik tiszt­ségük ellátásában. Tóth Ti bőmé: — Mint böl­csődevezető szoros hivatali kapcsolatban voltam koráb­ban is a tanáccsal, ülésein is részt vettem, de a testüle­ti, képviseleti munkáról mégis kévés ismeretem volt. A közélet azonban nem állt távol tőlem: mint vöruske- resztes aktíva gyakran, kap­tam feladatul szervezést, mozgósítást. Jól ismernek a községben. Ha végigmegyek az utcánkban — mely egy­úttal a körzetem is — sok­szor fél óra kell a néhány száz méterhee. Meg-megallí- tanak, elmondják' családi gondjaikat, a környezetük­ben tapasztaltakat, jeleznek, ha kiégett egy-egy izzó a közvilágításban, vagy más, a tanácsra tartózó változást vesznek észre. A legfőbb megbízatásom? Járdát kellene építeni, ami most csak az egyik soron van. Biztatnak: ha anyagot kapnak hozzá, társadalmi munkában elkészítik az ott lakók. Persze, tudonv ez sem megy majd magától, alaposan meg kell szervez­ni a felajánlásokat. Hiszen, ha a többség részt is vállal, várhatóan jó néhány család akad, amelynek meggyőzése többszörös energiát igényel. Mindezeken kívül valameny- nyiünknek számítanunk kell az eg esz települést szolgáló közösségi létesítmények épí­tésére, melyekhez ugyancsak nélkülözhetetlen a társadal­mi munka. Szóval tudom, eddig csak ízlelgettük a ta­nácstagi munkát. Az igazi próbatétel ezután követke­zik. nér szerint, akiknek 1980 jelentette az utolsó aktív évet, tavaly mentek nyug­díjba. Az ő munkájuk, az ő fáradozásuk is benne volt abban a számvetésben, me­lyet Böhm József, a szövet­kezet elnöke terjesztett a közgyűlés elé. — 1981-ben folytatódott a három évtized alatt kiala­kult tendencia — mondta beszámolója bevezetőjében az elnök: —, Szemünk anya­gilag, erkölcsileg, politikai­lag erőteljes ütemben to­vább fejlődött. A nehezebb gazdasági feltételek és a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok miatt sem tört meg a fejlődés lendülete. Megbe­csülésre érdemesek, tiszte- letreméltóak az eredménye­ink. A tények önmagukért be­szelnek. Csaknem 382 mil­lió forint termelési értéket állítottak elő tavaly a Vö­rös Csillagban; fennállásuk során először lépték túl a „bűvös” százmilliót! (103, millió 550 ezer forint brut­tó jövedelmet termeltek, tíz százalékkal többet, mint egy évvel korábban), és több mint ötvenkét és fél millió nyereséget értek el. A köz­gyűlés vitájából és a veze­tőség beszámolójából egy­aránt kicsendült: ez a kö­zösség tudatában van annak, hogy a mai munka, a mai erőfeszítés holnap nem eleg. Főágazatonként értékelte az elnök a végzett munka tapasztalatait, név szerint is köszönetét mondott azoknak, akik kiemelkedő, odaadó munkával járultak hozzá az eredményekhez. Munden er­taik a közgyűlés vitájában, szinte kivétel nélkül arról szóltak, hogyan kellene, ho­gyan lehetne még sikere­sebben dolgozni a holnap céljaiért, Ezt fejtegette Feigl Ferenc né, Molnár Imre, Francz Rezsöné, Becskei István, ehhez adott tanácsot a szövetkezet egykori főag- ronónnusa, Bajcsy Ede, hosz- szú évtizedes bölcsességé­vel, mélységes szakmai sze- retetével és tudásával. A- többet tenni akarás jól érzé­kelhető szándékát méltatta Klenovics Imre, aki a me­gyei pártbizottság nevében köszöntötte a szövetkezet dolgozóit, vezetőit Megyénk mezőgazdaságának fejlődé­séről szólva hangsúlyozta: — Az elmúlt nehéz gaz­dasági év eredményei alap­ján a barcsi Vörös Csillag tovább öregbítette jó hírne­vét. Megfontoltság, követke­zetesség jellemzi a szövetke­zet irányítását, hasznoß, jó kezdeményezéseikkel foly­tatják az itt mindig is jel­lemző haladó hagyományo­kat. A környék szövetkezetei­vel még szorosabb együtt­működésre, a gyümölcsöző kapcsolatok ki terjesztéseié buzdította hozzászólása be­fejezéseként a szövetkezet vezetőit. Bár a közgyűlést vezető Sárkány Pál a szövetkeze­tét köszöntő táviratok kö­zött felolvasta Kádár János­nak, a Központi Bizottság első titkárának üdvözlő sza­vait, Losonczi Pál azzal kezdte hozzászólását, hogy szóban is tolmácsolta Kádár János személyes üdvözletét a Varos Csillag dolgozóinak. — A nyílt, őszinte beszá­moló es mindaz, ami itt a közgyűlésen elhangzott — mondta Losonczi Pál —, meggyőzően tükrözi: értik ebben a szövetkezetben, hogy mit kell tenni. Az el­hangzottak alapján azért hadd tegyem hozzá, hogy a szervezésben, az irányítás­ban — mint gazdasági éle­tünk minden más területén — Itt is még nagy tartalé­kok vannak. Az Elnöki Tanács elnöke szólt a mezőgazdasági ter­melés jelentőségéről, a bel­földi ellátás javításának és az export növelésének a fon­tosságáról. Jó közösség a Vörös Csillag — hangsúlyoz­ta —, es kifejezte azt a meggyőződését, hogy ebben a szövetkezetben megvan az erő, a képesség, az akarat, hogy jól és mindig jobban megfeleljen a növekvő kö­vetelményeknek . A har minek ettedik zár­számadás záróaktusaként a szocialista munkaverseny legjobbjai, tizenhat szocia­lista brigád vette át kitün­tetését. A legmagasabb elis­merést. a Vállalat kiváló brigádja címet a gépkocsi­vezetők szocialista brigádja kapta meg, a Szövetkezet kiváló brigádja a traktoros if júsági brigád lett. Pál Maria: Fónököm­Akik hat község határá­ban, a nagy múltú barcsi Vörös Csillag Tsz-ben dol­goznak, tegnap munkájuk számvetésére gyűltek össze a város művelődési házá­ban. Alapító tagok, közép­korúak és legfiatalabbak a társszövetkezetek elnökei Balatonszabaditól Veséig, a megyei, városi párt-, állami, társadalmi szervek képvise­lői, a mezőgazdasággal kap­csolatban levő vállalatok, in­tézmények vezetői. „Ma van az esztendő leg­jelesebb napja..." — verssel, csengő dallal, virággal kö­szöntötték az óvodások a közgyűlés résztvevőit, az el­nökségben helyet foglaló Losonczi Pált, a Politikai Bizottság tagját, az Elnöki Tanács elnökét, Klenovics Imrét, a megyei pártbizott­ság titkárát, dr. Győri J.ó- zsefet, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés ügyi osztályvezetőjét, Bajcsy Edét, a MÉM tanácsadó tes­tületének tagját, Süveges Sándort, a városi pártbizott­ság első titkárát. Sárkány Pál termelési el­nökhelyettes megnyitó sza­vaiban nemcsak ennek a napnak a jelentőségét mél­tatta. A szövetkezet nyolc­száz dolgozó tagja mellett megemlékezett azokról is tékelö gondolat mellett ott állt a következtetés is: me­lyik az a terület, ahol még tartalékok vannak, melyik az a módszer, az az út, ame­lyen célszerű tovább halad­ni. Az együtt gondolkodást, a közös cselekvés szándékát fejezte ki az a körülmény, hogy akik véleményt mond­EGYÜn madszor is « barcsi Gábor Andor egységnél a kiváló raj címet. Folytatjuk a munkát, s az idén még íegj'el mézét - tebben es jobban fogunk dolgozni, hogy a testület negyeds'zázados évforduló­jára kiérdemeljük ezt az el­ismerést. Az erdészetnél va­gyok, úgy tudom, tervünket túlteljesítettük, s ezzel nö­veltük szövetkezeltünk ered­ményét — Együttműködnek az ön­kéntes határőrökkel ? — Más az ő feladatuk, de munkájukat figyelemmel kí­sérjük. Tudjuk, hogy ered­ményesen tevekenykednek. segítik a határőröket. Ennek elismerését jelentette, hogy szövetkezetünk főrnezőgaz- dásza, Toldi János, önkén­tes határőreink csoportveze­tője képviselte Somogy ön­kénteseit a Belügyminiszté­rium önkéntes segítőinek nemrég tartott országos ta­nácskozásán . A tsz bolhói cémaüzemé- bem tmk-lakatoe Tóth Jó­zsef. a község önkéntes ha­tárőrei nek rajparancsnoka. Már az önkéntes csoportok létrehozását megelőzően is részt vett ebben a munká­ban. Tavaly április 4-én a kerület parancsnoka önzet­len munkájáért kiváló ha­tárőr jelvénnyel tüntette ki. — Itt születtem, s azóta is itt élek családommal. Isme­rem a h a társ za kaszt. az em­bereket, az idegenek hamar Amikor évekkel korábban egyesült a babócsai és a bolhói termelőszövetkézet, nem véletlenül választották a megnagyobbodott közös gazdaságnak a Határőr ne­vet. Mindkét település — Bal hó és Babácsa — lakos­sága, kiérdemelte már a ha- . tárőrközség kitüntetést, s a szövetkezetben nagy szám­ban találhatunk önkéntes határőröket meg munkás- őröket. Éppen a tsz műhelyébe tart gépével Kővári József trak­toros, a babócsai munkásör- ra.j parancsnoka. Vele be­szélgetünk először a testü­letben és a szövetkezetben végzett munkáról. — Kis híja, hogy nem nyertük el 1980-ban har­Kovári József rajparancsnok nek többször segítettem elő­készíteni tanácstagi beszá­molót, előterjesztést, így va­lamelyest ezen keresztül is tájékozódhattam a testületi leveaenysegrol. A lakosság­gal magam is a vöröskeresz­tes munkám revén kerültem szurosaob kapcsolatba. Sa­ját utcámban vagyok ta­nácstag. Az a tapasztalatom, hogy elsősorban azos köré­ben, lehet társadalmi munkát szervezni, ázik ipari üze­mekben dolgoznak, és több­ször áldozta«: szabad idejü­ket közösségi feladatokra. — l-ia szaoad szombaton lesz, megyünk — a legtöbb he­lyen ilyen választ kapok. Persze, jól tudom, az igazi munka a körútiét mozgósí­tás lesz, mondjuk az isko­la tervezett bővítéséhez. De itt is, mint minden más körzeti tevékenységnél, nél­külözhetetlennek tartom a személyes példamutatást. Általáoan pedig fontosnak a napi, aprónak látszó mozza­natokra figyelést, a jelen- tektelennek látszó észrevéte­lek meghallgatását, és a mégoly csekély értékű jel­zések továbbítását is a lanacs vezetőihez vagy más illeté­keshez. Csiga László: — Nekem azt mondták a külső terüle­ten fekvő körzetem lakói, zömmel idős, nyugdíjas em­berek: ha megígéred, hogy mellénk állsz, szívesen foga­dunk. Nagy dologról van szó. Mintegy hétszáz méter­nyi út megépítéséről. Ho­gyan, miből, még nem tu­dom, de megígértem: min­dent megteszek, hogy ne csalódjanak bennem. Lehet, hogy két-három évbe is be­letelik, de nem állok el mellőlük, akármilyen nehéz lesz is. Szeretnék megfelelni a bizalmuknak. Egyébként én is csak a tanácsban va­gyok kezdő, más formában — az ifjúsági mozgalomban meg önkéntes rendőrként — szereztem már tapasztalato­kat a közös szolgálatában. Három vélemény a har­minckettő közül. Ennyien vannak ugyanis első ízben megválasztottak a kadarkúti tanácsban. Olyanok, akik jú­nius óta ismerkednek a ta­nácsi képviselettel járó fele­lősséggel, megbízatásuk mindennapi teendőivel. P. L. Tóth József önkéntes határőr feltűnnek. Tavaly mozgal­mas esztendőink volt. Lopott kocsit, motort ittasan veze­tőket fogtunk el, a határ­őrök pedig körözött bűnöző­ket. Jó az együttműködésünk az őrssel. Parancsnokuk, Pamuki László százados ha­vonta rendszeresen tart ré­szünkre szakmai továbbkép­zést, s tájékoztat' a felada­tokról. Most, az országos tanácskozást követően . még többet akarunk tenni, na­gyobb segítséget nyújtani a határőrök munkájához. Ebben az üzemben műve­zető Kurucz Janos. Az öt­eves emlékeiemmel, s mun­kájáért oklevéllel tüntették ki. Emellett a bolhói 51-es körzetben tanácstag is. — Jó érzés, hogy számíta­nák munkánkra a határ­őrök. Szombat meg vasár­nap estéken, főként, ha itt vagy a szomszédos közsé­gekben táncmulatság van, eHanoitziuk az idegeneket flz öregekért! Az év vége felé, különö­sen karácsony elölt megsza­porodnak az üzemekből, az intézményekből és a megye községeiből a szerkesztősé­günkbe érkező hírek, ame­lyek nyugdíjasok vendégül látásáról, az idős emberek köszöntéséről tudósítanak. Ilyenkor fölmerül bennem á kérdés: ily módon kíván­ják letudni az idős, magá­nyos emberekről való gon­doskodást? »Hagyomány nálunk, hogy vendégül látjuk, köszön tjük nyugdíjasainkat, tájékoztat­juk őket munkánkról, ered­ményeinkről« — olvasható a levelekben, s hallhatjuk a telefonon érkező tájékozta­tásokban a sablonos, évente hagyományosan — egy alka­lommal! — ismétlődő szö­veget. Ez csupán egyetlen nap a 365-ből! Vajon máskor mi történik? Ki foglalkozik a nyugdíjasokkal, az öregek­kel; ki kérdezi meg, hogy van-e aki főz, takarít rájuk naponta, avagy orvost hív, segít a bevásárlásban? Igaz, sok községünkben van öregek napközi otthona, nyugdíjasklub, ahol beszél­gethetnek, szórakozhatnak, melegben vannak az embe­rek. Böhönyén szép példáját tapasztaltam az öregekről való következetes gondosko­dásnak. Érdemes megismer­tetni másokkal, hátha köve­tik a példát. A községbenaz elsők között nyitották meg az öregek napközi otthonát. Naponta rendszeresen 30—40 magányos asszony és férfi jár oda, s nagyon jól érzi magáig S hogy még jobbak, kulturáltabbak legyenek a körülmények, a községi ta­nács felújítja, korszerűsíti az otthont az idén. A gazdasági szervezetek — áfész, termelőszövetkezet, ál­lami gazdaság es ipari szö­vetkezet — összefogásával két gondozónőt fogadtak. E gondozónők a mozgásra, nagyobb út megtételére már nem vállalkozó harminchét beteg, idős embernek elvi­szik naponta a meleg ebédet. S nemcsak ezt teszik. Segít­séget nyújtanak a takarítás­ban. a bevásárlásban, ha szükséges orvost hívnak, ki­váltják az orvosságot, elvé­geznek mindem olyan felada­tot, melyet a gondozottak kérnek. A Böhönyén élő idős em­berek mindennap tapasztal­ják: sorsuk, életük, a róluk való gondoskodás közügy. 8*. L. Segítünk a fiatal határőrök­nek abban is, hogy megis­merjék a község környékét, a rejtőzésre alkalmas erdő­ket. Kommunista vagyak, az önkéntes határőri tevékeny­ség az egyik pártmegbízatá­som. Rajtuk kívül még sokan vannak a munkásőrségben és a-z önkéntes határőrök között, akik hosszú évek óta végzik becsülettel e munká­jukat. Kovács István, a tsz erdészeti ágazatának vezető­je az ünnepi egységgyűlésen vette át a 10 éves szolgálat után járó érdemérmet. Tóth József gépkocsivezető kiváló munkásőr. Lukács László, a gépműhely szerelője is a lel­kiismeretes munkásőrök kö­zé tartozik. Az önkéntes határőrök te­kintélyét növelte tevékeny­ségével Hegedűs József. A fiatalabbak közül is többen vannak, akik 'a határőrség­nél szolgáltak, s leszerelé­sük után a-/, önkéntesek so­raiba léptek; Pinterics Ru­dolf szerelő, Petrovics Mi­hály villanyszerelő és má­sok. S nemcsak e feladatu­kat látják el példásain. Erről szólt Läufer Imre, a Határ­őr Tsz elnökei' — Szövetkezetünk ered­ményes évet hagyott maga mögött. Emelkedett a ter­melési értékünk, a nyeresé­günk. Munkásőrelnk, ön­kéntes határőreink példásán végzik gazdasági feladataikat is. Szalai László SOMOGYI ; NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents