Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Érettségi előtt Túri Zoltán Másodállásban — kondások torváth Andrea Középiskolás éveimre sZí- esen emlékszem vissza, különösen amikor harmadi- os voltam. Igaz. hogy akkor lég fölöttünk is .»uralko- ott« egy évfolyam, de íégsem irigyeltük őket. .zent, mert tudtuk, hogy az tolsó év már közel sem ssz annyira gondtalan, amikor elérkezett az utolsó »lév, mindennapi örö- íeinkbe valahogy mindig ele-belecsúszott egy kis rom. Legönfeledtebb pilla- at a ink ban is gyakran s-zünkbe jutott, hogy nemikára megkezdődik az írás- eli... Korai lenne még az idei egyedikesekkel az érettsé-' iről beszélgetni? Nem hi- 'an’ A csurgói gimnázium s óvónőképző szakközépis- ola egyik termében ülünk, éhánv negyedikessel. Túri öli mocorog a legnyugta- inabbul a széken:-— Bejáró vagyok s hanta- osan indul a vonatom Lipics Zsuzsa szeretem jobban. A felkészülést — természetesen az érettségire is — már elkezdtem. Az egyetemről érkező feladatokat rendszeresen megoldom, aztán visszaküldöm őket Pécsre. Beoszt tottam a tantárgyakat, januárban például az elsős »töri« könyvet néztem át. Ha nem sikerülne bejutnom az egyetemre, egy évig’ dolgoznék majd pedig számító- gépteebni’kai főiskolára jelentkeznék. Ha viszont fölvesznek. s elvégzem az egyetemet, akkor a mező- gazdaságban akarok elhelyezkedni, közgazdászként. A harmadik gimnazista Horváth Andrea csurgói, szintén szeretne továbbtanulni: — A Pécsi Jogtudományi Egyetemet »célzóm meg-. Történelem—magyar a felvételi tárgy, s én eÁ a kettőt szeretem a legjobban. Az érettségire való. felkészülést januárban kezdtem. A magyart és a történelmet együtfV történelmi koronként tanulmányozom, hogy ösz- szefüggéseiben láthassam az egészet^ Az iskolai történelem szakkör ugyancsak segít a felkészülésben. Akkor, ha nem sikerülne a felvételim, könyvtárban szeretnék elhelyezkedni. hogv egy évig még tovább készülhessek, s utána újból nekirugaszkodjam. A két óvónőképző« diáklány mindeddig csak hallgatott. Őket nem érinti a továbbtanulás ilyen közelről. — Én Tabon fosok munkába állni, mivel Miklósiban lakunk, s ez a nagyközség van hozzánk a legközelebb — kezdi Nizelberger Éva. — Oda naponta be tudok járni, s talán marad energiám a felkészülésre is, hi- ■sz.en egyéves gyakorlat után Sopronba, a felsőfokú óvónőképzőbe szeretnék jelentkezni. Előbb azonban itt van az érettségi, amelyre 11 féle tantárgyból kell készülnünk nekünk. .szakközépeseknek. Ráadásul gyakorlati tudásunkról is számot kell adnunk. A tanulást még nem kezdtem el, de úgy tervezem. hogy sürgősen nekilátok. A másik óvónőjelölt, Völ- gyesi Gabriella kaposvári. Szülei elváltak, az édesanyja neveli a húgával együtt. Csurgón a kollégium lakója: — Én szintén dolgozni szeretnék. lehetőleg otthon, Kaposváron az egyik óvodában. Ha lehetséges, akkor egy év múlva szeretnék jelentkezni Sopronba .. . Az érettségi? Hát. nehéz lesz! Valamennyien bíznak abban, hogy sikerül az érettségi. S ez így is van jól. Gyarmati László Apró pelyhekben szállingózik a hó, Esteledik már, úgv mondják, a két fiúnak hamarosan itthon kell lennie. Elé- bük indulunk. Már látszik a város határát jelző tábla, amikor feltűnik a kunda meg a két „kondás". — Tudjuk, hogy két nem mindennapi szerzet vagyunk — kínál hellyel később Filó- tás Árpád szülei szépen berendezel! családi házában. Barátjának, a nagyszemü, úgy mondják, meleg szívű Imrének majd leragad a szeme. — Megéri ez? Éjszaka dolgozni, helytállni a ..munkapad" mellett, aztán meg a környék disznait terelni a legelőre, közben tanulni. — Sokáig nem, az egyszer biztos, szent ... — Mondja Árpád. — Sokszor beszélünk róla. hogy annyira kivagyunk, hogy bedobjuk a törülközőt, de aztán . . . Az a szerencse, hogy ketten vagyunk, s olyan barátom van, mint Herczeg I mre. Ö egv darabig magábaros- kadtan ül a nagy karosszék- ben. ' — Hosszú történet a nríiénk. Közkedvelt a Szavunk Kedvcsináló a lovassporthoz Nagy népszerűségnek örvend a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán a Szavunk című ifjúsági lap. amelyet alkalmanként százötven példányban sokszorosítanak. A közelmúltban megjelent januári számban dr. Guba Sándor főigazgató írt újévi köszöntőt. Ebben többek kozott azt is elmondja, hogy mindig érdeklődéssel olvassa az ifjúság lapját, örül annak, hogy egyre több a jószándékú, objektív kritikai hangvételű cikk. örül, mert ebben a hallgatók érdeklődését és segítő szándékát látja. A főiskolai lapinak nagy a szerepe abban, hogy minden fontos tennivalóra fölhívja a figyelmet. Ezért most négy oldalon keresztül ismertetik a tudományos diákköri témákat. Kaposvár testvérvárosáról, Kalinyinról, Bartók Béláról, a nemzetközi kapcsolatokról találhatunk írásokat a Szavunkban. Közkívántra megalakult a főiskolai lovasklub. Hűvösvölgyi Márta második évfolyamos hallgató mutatja be a KISZ támogatásával működő klubot, s csinál kedvet a társainak ahhoz, hogy minél nagyobb legyen a lovassporttal ismerkedők tábora. A programban ugyanis a filmvetítéseken. előadásokon kívül kirándulások is szerepelnek Nagyatádot övező kis községekből valók vagyunk mindketten. Az általános iskolában lettünk barátok. Elsősorban az hozott bennünket ..össze", hogy sorstársak váltunk. Árpi nagyon dadogott — talán még most is észreveszi egy kicsit a beszédén —. én pedig pösze voltam, de valami félelmetesen . . . Rengeteget "csúfoltak bennünket az osztálytársaink . . . Ami- mikor elvégeztük a nyolcadikat. éreztük mindketten, hogy több van bennünk, de hát másra, mint egy jó szakma, gondolni sem mertünk. Szakmunkásképzőbe jelentkeztünk Kaposvárra, az 503- asba. Esztergályosok — marósok lettünk mindketten, majd később kiegészítésként elvégeztük a hegesztő szakmát... — Úgy éreztük, bár becsülettel dolgoztunk, tanultunk, félkarú emberek vagyunk — veszi át a szót Árpád. — Nagyon szerettünk volna továbbtanulni, leérettségizni. 'Nem is volt a dolognak egyéb akadálya, ha csak az nem, hogy közben mindketten megnősültünk, családot alapítottunk. versenyekig vagy ménesekbe. , Természetesen a humor és a karikatúra sem hiányzik a Szavunkból, amelynek Pfeiffer Elemérné a főszerkesztője. Munkáját nyolc rovatvezető és három ifjúsági szerkesztő . segíti. A Somogyvári Építőipari Szövetkezet évek óta a község KISZ-életének egyik alapja. A sók profilú szövetkezetben magyarázatát adják mindennek, ugyanis a tagság átlagéletkora nem éri el a harmincöt esztendőt, s még a vezetőségi értekezleteken is kivétel nélkül fiatal arcokat lehet látni. Pár esztendővel ezelőtt a községben egy KISZ-alapszervezet működött, melynek tagságát nagyrészt akkor is a szövetkezeti fiatalok alkották. Ekkor már érlelődött a gondolat, hogy a fiatalok önálló KISZ-szer vezetet hoznak létre. A szövetkezet vezetősége gyorsan megteremtette a működéshez szükséges föltételeket. Helyiséget kaptak, segítséget ahhoz. — Honnan jött az ötlet, hogy kondásnak mennek másodállásban? — Sokat hallottunk arról, milyen jövedelmező például a juhászat... innen eredt talán az ötlet is . . . Nagyatádon, a város szélén lakunk, több ismerős család tart disz.- nót, sokan közülük nem • is egyel. Azt mondják, jót tesz az állatnak, ha rendszeresen járatják. Hát így kezdődött egy szombat délután. Hónunk alá csaptuk a könyveket, nyáridőben a pokrócot meg a kispárnát,, aztán irány a mező! Sok olyan helyen is van állat, ahol nem mindig érnék haza az emberek időben, így aztán néhol megkértek bennünket arra is. hogy intézzük el az etetést, néha az ólak kitakarítását is — mondja Imre. — Persze, ez csak ritkán fordul elő. — Hány „cocára” vigyáz» nak? — Van olyan, hogy ketten ötven-hatvan állatot terelünk. Árpádnak van egy okos kis kutyája, az a mi legjobb segítőtársunk. Imre belefogott egy építkezésbe, Árpád kocsira gyűjt. A mostani munkahelyük megengedi. hogy állandó éjszakás műszakban dolgozzanak. Amikor hazaérnek, megreggeliznek, aztán indulnak a legelőre az állatokkal. Hogy megéri-e? Másképp nem csinálnák. Ha végeznek az iskolával, meglesz a kocsi, befejeződik az építkezés, abbahagyjak. Egyébként a kínt loholt órákat nagyon jól kihasználják, hiszen mindig visznek könyvet, jegyzeteiket, s tanulnak. Legutóbb a félévi beszámolónál jelesre mentek minden tárgyból. hogv minden heten Jegyen olyan kulturális program, amely idecsaiogaitja az embereket. — Így helyes — mondja Daxner Gábor, a szövetkezet műszaki vezetője, aki maga is KISZ-korú — hiszen jöttek ide a község más üzemeiből, szövetkezeteitől is. méghozza nemcsak fiatalok. — Minek köszönhető * lelkesedés ? — Somogy varon a művelődési lehetőség annyi: van egy mozi, egy presszó. Így hát nem csoda, hogy sokan jöttek a jó programokra. Az volt. s most is az a szándékunk. hogy ne markoljunk sokat, kevesebb rendezvény legyen, de az velős . . . írzelberger Éva V öl gyesi Gabriella Körtééi Xsoét Klub a faházban Nekem nem elég... gyékényes felé. Ha elérem, kkor négy óra körül öltön leszek. Ha nem, akkor sak fél hétire érek haza. így, mint amikor kétheten- ent a történelem-szakkö- ón bent maradok délután z iskolában. Az érettségi? "ermészetesen egy kicsit léik tőle. de tanulni még em álltam neki. A kötele- ó tárgyak mellett íöld- ajzból szeretnék érettsgizni, mivel a szegedi gyetemre, a bölcsészkarra Mentkeztem történelem— lldrajz szakra. Ezeket a jntárgyakat igyekszem miéi jobban megismerni, jegtanulni. Földrajzból ta- aly csak a megyei versenyig jtottam. az idén szeretek az országos tizes »kertbe« jutni, mert. akkor em kellene ebből a tan- trgyból felvételiznem. Az rettséginek mindenképpen ikerülTtie kelL .de ha a fel- ételi,n »elcsúsznék«, akkor gimi után égy évig dol- ozni akarok valahol, s ulá- a újra megpróbálkozom. Lipics Zsuzsa szintén gim- láziumi osztályba jár. Szűrt Görgetegen élnek, ő kol- égista: — Matematika tagozatos agyok. tovább szeretnék an ülni, mégpedig a pécsi udományegyetem közgaz- laságtudományi karán. Ma- ékből és történelemből kell őlyét*H«nam. Én «* utóbb, t I A közelmúltban Kaposváron járt Zorán Sztevanovity. Készségesen válaszolt néhány kérdésünkre. — Édes évek, hol vagytok ma már? Ez volt az első kislemez, 19ti6-ban. Metró együttes, néhány év hallgatás, majd 1977, az első szóló nagylemez. A három periódus közül halljunk talán valamit a „keserű” évekről. — Valóban, a Metró együttes föloszlása után kemény időszak következett pályafutásomban. Anyagilag igen nehéz helyzetbe kerültem, s a nagy ráfizetést, ami a Metróból rám maradt, egy nyugati úttal szerettem volna ledolgozni. Brunnerrel s még három fiúval Metró néven léptünk föl osztrák és NSZK éjszakai bárokban. Igen kimerítő volt. Játszani „ész nélkül” az épp divatos slágereket, s magunkból közben szinte semmit nem adni . . . Egyetlen előnye volt ennek az egy évnek: anyagi szempontból helyrerázódtam. Amikor hazajöttem, öcsémmel, Dusánnal és Presser Gabival összedugtuk a fejünket, hogy mit lehetne tenni. Ennek az eredménye az első önálló lemezem, a tulajdonkeppen a két következő is. Presser irta a légtöbb szám zenéjét, öcsém pedig a szöveget. — Csakhogy a Metró-korszak zenéje és szövegei, rolo- mint a szólólemezek anyaga között ugyancsak találhatók különbségek. Míg korábban egyszerű szerzemények adták a repertoárt, addig a szólólemezeken gördülékeny hang- szerelés, s igen gyakran továbbgondolkodásra késztető, politizáló szövegek találhatók. Ez jelzi a fejlődést? — Azt hiszem (és remélem), hogy igen. A hatvanas években mindannyian fiatalabbak voltunk, ennyire terjedt ki a figyelmünk. Az eltelt 1U—15 év alatt gondolkodásmódunk. világlátásunk is fejlődött. Ennek az eredménye a három nagylemezen található zenei-szövegi anyag. A mindennapi élet ellentmondásait, gondjait igyekszünk kimondani, de a jobbítani vágyás szándékával. Mert nem elég az, ahol vagyunk! Mert nem igaz, hogy így is jó. hogy: „minek törjük össze kezünk, lábunk, ha már menet közben ülhetünk”. — Ugorjunk vissza egy kicsit az időben! A hatvanas evekben önök tokul jártak Somogybán, a Bnlaton pártján .. . — Valóban, szinte tíz éven át a nyarak nagy részét a tó mellett töltöttük. Emlékszem, egyszer Balatonföldváron adtunk koncertet. Egy tutajon volt a pódium, a közönség pedig a parton foglalt helyet. A televízió egyenes adásban közvetítette az egészet. Akkoriban tiltott tánc volt a twiszt, s mi a program végén egy twisztet játszottunk (az nem volt tiltva). A közönségben azonban egy francia csoport a zenét meghallva felpattant, és táncolni kezdett.. Volt nagy kavarodás a tévéseknél! A stúdió eszeveszetten igyekezett „lekeverni” a felvételt. Utána rengeteg felháborodott levél érkezett a tévéhez, hogy ilyen, meg olyan ez a mai fiatalság, meg .. . hát a szokásos szövegek. Ennek kapcsán jelent meg a nevem is első ízben egy újságban. Valami olyasmit írtak, hogy egy Zorán nevű zenész énekelte azt a felháborodásra okot adó számot. — Azóta jó par év eltelt Mikor várható a negyedik nagylemez, s az eddigiek közül melyik sikerült a legjobban? — Talán a végén kezdeném: az első lemezemet az újdonsága, a harmadikat pedig főleg a színvonala miatt tartom jónak. A negyedik egyelőre csak terv, bár én a lemezeket igen fontos dolgoknak gondolom, hiszen azoktól függ az élő koncertek zeneanyaga is. s ezáltal a közönséggel való kapcsolattartás. A Lokomotív GT elfoglaltsága miatt eddig még nem sikerült összeállítanunk a következő albumot, de hamarosan szeretnénk. Abban reménykedem. hogy még a nyár elején kézhez kaphatják az érdeklődők. S talán tetszeni is fog nekik. — Az elmúlt év derekától különösen megélénkült itt az élet, — Elhatároztuk. hogy anyagi áldozattal! és sok társadalmi munkára alapozva új klu’bot építünk, mellette pedig egy sportpályát is. Van itt eev szabványos méretű kézilabdapálya, egy — falusi viszonyok között modern — kuglipálya villanyvilágítással. egy százezer forint értéket meghaladó faház. ízléses berendezéssel. nagv akváriummal, fotószakkörrel, magnóval, lemezjátszóval. erősítőkkel, játékokkal és még ki tudja mi mindennel felszerelve. — Nagy volt az örömünk amikor nemreg egy kézi - munka kiállítással és sportbemutatóval felavattok a létesítményt. A beruházások költsége eléri a kétszázezer forintot, nem beszélve arról a sok társadalmi munkáló’, amelyet fiatalok és idősebbek végezték. Somogyváron pér nappal ezelőtt harminc KISZ-tag már az új klubban tartotta a vezetőségválaszto gyűlését. Többen azt mondták: soha rosszabb esztendőt munkában. lelkesedésben, mint a tavalyi volt.
