Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
Kelemen Lajos Kassók-album A varos alatt közlekedünk — tál a falakon, hol a pokol hombáramal a gépi lét még közelibb gond; tüzel az eperszín neon, forro huzalokon duruzsolva fut az üzenet, akár a metró vakond-sikátorában, de ami fölhallik, csupán motor-rivás, egy szerkezet villamos-halandzsa ja; — az ember lassan már csak jelzésekből fog állni, búcsú-vágányain gyors mozdonyok viszik kifelé az időből, s ki tervről, eszközről szavát széjjelszórta. hang-maradékával a kultúrál elbontja; egyetlen közös nyelvünk, mely a zárt száj hagyományára épül. Pap Gábor Hogy felírhasd Akarva, akaratlan? mások elé lépkedsz pengetve egyre bordák csontrácsaiL Száguld a gép. együtt rohansz vele, új Ikarusz, elrugaszkodsz a földtől, ágy véled a végtelenbe érsz .. . ■Lehelj szusszanásnyi harmatot a történelem hideg üvegfalára, hogy a körmöd hegyével felírhasd neved. | Halás*. S/a 1 ay Lajos graiilt ija. Herceg Árpád Keresem a lovamat Heves Ferenc ígéretes vállalkozás ván hoz: — Van egy meló, egyedül nem bírom megcsinálni: szénport kellene föl- hordani egy pincéből. Két- három éjszaka, és mindegyikünknek leesik száz-száz »rongy«. István vette a lapot, de láttam, csak mert úgy gondolta: nekem van égető szükségem a pénzre. (Ebben volt valami.) A munkát megcsináltuk, de amikorra eljött a fizetés ideje, ő eltűnt. N emrég rövidke levelet kaptam tőle, melyben közölte: »társbérlő« egy büntetés végrehajtó intézetben. Kis csomagot küldtem neki. (Keresem a lovamat, melyről azt hiszem: megülöm én a szőrén is. És csak eset- lenkedem; hol a ló egyik, hol a másik oldalán. Szünte' len rámc.sapódik egy-egy cellaajtó. Gubbasztok öncsapdámban, enre-arra kandikálok az emlékezet rácsain át. Képzeletem zabolát, hámot, kötőféket, béklyót nem tűrő méneket futtat az álmos földnek . .. • Ablakokban — kirakatokban — emberek állnak: figyelnek, várják, mi lesz velem. Én meg csak aggódom értük, és tudom: mindannyian nagyon magunk vagyunk.) Bartók-év a televízióban R okonom, István még egészen pici gyerek volt, amikor szülei elváltak. Attól kezdve az apja nevelte egy alföldi falucskában. Néhány hónapja aztán megjelent nálam: isién tudja, miért jutottam eszébe, és egyáltalán, hogy talált meg. Nem felejtette el a várost, mondja. Visszajött, hiszen ide tartozik... A csöpp, vézna, beteges fiú bivalyerős fiatalemberré csepeiedett; ha akarná, könnyűszerrel kitekerhetné a nyakamat is. De aggódnom fölösleges, mert István jó- lelkű ember, és nem vetemedik effélére. ígv aztán jól kijövünk egymással; nem nagyon zavar a jelenléte, amíg meg nem szólal. Nem múlhat el nap. hogy — ha csak nehány órára is — be ne kukkantana hozzám. (Általában épp ebédelek! A vendégjog dzent és sérthetetlen: hellyel kínálom. etellel, s ha éppen van. itallal is. Szokás szerint előbb szabadkozik, aztán segít fóliáin! feleségem aznapi rlözt- jét.) Az első találkozás alkalmával már kiveséztük egymás életútját, viselt dolgait. Ezért már csak egy-két felületes szót váltunk: én jól vagyok, te jól vagy? én. látod, dolgozom, te még most sem . . .? Hát igen. ő. a két finom metszésű — megjegyzem lapát! — tenyér birtokosa: nem érez elhivatottságot a szerszámok iránt. Szóval, én dolgozom, akkor is. ha ott van — írok. hogy pénzem legyen —. ö meg a rádióm állomáskereső gombját csavargatja. És elmotyogja időnként: én is veszek majd egy rádiót. De nem ilyen ócskát, hanem amiben magnó is van... Lelki szemeim előtt elvonulnak az ősök. Csupa olyan — élő, vagy már regholt — ember, akinek ég (vagy egett) keze alatt a munka. (Még meghalni se érnek rá. ahogy mondani szokás.) A nagyszülők »nem vittek sokra«: épp csak a betevő falatot tudták — amikor tudták! — biztosítani a számtalan éhes szájnak, a gyerekeknek. Akik aztán »megcsinálták« a maguk szerencséjét; ki tanult, ki gyári munkás »maradt«. Csak Istvánban rendeződtek furcsán a gének . . . Vagv kiszakadva a szűkebb szülőföldből, ki tudja, milyen emberele között élve évekig. s gyökértelen.né vált? De akkor mi hozta mégis vissza? A nosztalgia, a honvágy? Vagy a minden- mindegv? Nosztalgia: sóvár- gom valáki vagy valami iránt, utárf... S zittya utca tíz, ahol — »nyaktilóm fabrikáltam«. Háromszor .három méteres szoba, i hajam a mennyezetet súrolta, pedig nem vagyok épp kosárlabdázó alkat. Rajtam kívül a szobába bele volt zsúfolva egy törött sodronyó heverő, öt — magányos embernek minek ennyi? — rozoga szék. egy szekrény (nincs-ruháim tárolására hivatott), meg egy széntüzelésű kályha ... (Keresem a lovamat: legyen most az a kályha, ami arra való. hogy albérletemet fűtsem vele.) Tél volt. és én az elméleteknek élvén, ahelyett, hogy pénzkereső foglalkozást űztem volna: olvastam csak, és írtam rém rossz költeményeimet. A szénvásárlást, a begyújtást egy nyomorult vagányságával mellőztem. A fűtőalkalmatosságot pedig visszaminősítettem papírkosárrá. Fáztam, dideregtem, és — kimondjam? — még éheztem is. Mégis, mennyi nosztalgiával gondolok arra az albérletre! A szobára, benne a tárgyakra! Visszavágyom? Nem valószínű. Most fűthető lakásom van — rá is szoktam arra, hogy télvíz idején használjam a kályhát. Azért van. Ágyam normális (annak mondható), szekrényemben nem perceg a szú — a moly ók pedig van-kabátomat lyuggathat- ják. A falon nincs repedés — és életemben először ízlésem szerint van bemeszelve. Tehát: ideköt... j.am, egy turista méüyre- látásával turkálok legkínosabb emlékeimben . . . Mégis: jobban megvannak nekem azok az emberek, akik kő-, rülvesznek vagy körülvettek. Többet törődöm velük. és kevesebbet magammal'.? Jobban érzem őket? István rokonomhoz semmi közöm. Legszívesebben kirúgnám: boldoguljon egyedül, ahogy tud. (Már a du- gipálinkámra is lecsapott) El,is határoztam, hogy meg" mondom neki: fel is út, le is út, unom már üresfejű- ségét. Aztán meg eszembe jutott: milyen jó lett volna, valaha, ha én is elmondhattam volna valakinek töméntelen. gondolattalan elméleteimet. Igaz, talán már kinőttem őket. de még most is keserű lesz a szájamíze, ha visszagondolok: senki sem segített. .. Bujkáló tolsztojánusi elhivatottságomnak engedve egy napon így szóltam 1st— Remek üzletein van a maga számára — súgta titokzatosan Porcsalmi. aki hetenként átlag két biztos üzleti tippel szokott jelentkezni. — Mi az? — kérdeztem mérsékelt lelkesedéssel. — Konjunkturális vállalkozásról van szó; faüzletet csinálunk. — Faüzletet? — Igen. Tudhatná. hogy az energiatakarékosság jegyeben világszerte emelkedik a villanyáram, a gáz és a fűtőolaj ára, s emiatt sokan visszatérnek a hagyományos szén- és fafűtésre. Mi tehát tűzifát fogunk árusítani. — De hol veszünk fát? Porcsalmi Rezső fölényesen legyintett: — Nézze, a faüzlet olyan, hogy az eladó sose szállít annyit, mini amennyinek az árát fölvette. A tűzifából hiányozhat 15 százalék, természetes apadas és utközi hiány címen, ab erdő számítva . .. — Ab Bakony? — kérdeztem. — Vagy ab Monostor. El- aéfrt szállíthatunk mi • monostort zölderdöből »s . .. A lényeg az, hogy a rendelt mennyiségből mindenekelőtt leszállítjuk az apadást. Aki egy mázsát vásárol, az kap 15 kiig súlyhiányt, aki kél mázsát vesz. annak 30 kiló hiányt küldünk, és így tovább ... Ez úgy történik majd, hogy a súlyhiányról átvételi nyugtat állítunk ki, és a vevő aláírja. — Akkor jó — vetettem közbe. — Már attól tartottam, hogy a hiányt triciklin kell küldenünk, s akkor költségünk lesz ra. De mi lesz aztan? ■— Aztán leszállítjuk a fa víztartalmát — felelte Porcsalmi. — A friss vágású fának 35—40 százalék a nedvességtartalma ... Vegyük a jobbik esetet, azaz a nekünk jobbik esetet, amikor is elküldünk a vevőnek minden mázsából 40 kiló vizet. — És gondolja. hogy az elég meleget ad majd? A nedvességnek, tudtommal, alacsony a kalóriája. — Már megint'milyen butaságokat beszél! — förmedt rám Porcsalmi. — A fontos az, hogy 15 kiló meg 40 kiló, ez már összesen 55 kiló fa. „Zenét szereztem s zenét szerzek, amíg csak élek; ez a zene aztán álljon helyt magáért és beszéljen magáért,... nincs szüksége az én segítségemre." Bartók Béla szavai ezek, aki jól tudta: a mű a téhyeges, az emberből az alkotás maradandó, ez a halhatatlan. Az idézet egy szerény kis füzetből való. amelyet a Magyar Televízió jelentetett meg és amely a Bartók-évfor- dulo televíziós műsorait tartalmazza. A programf üzet naptárában az első műsor 1981. január l»i, az utolsó december 26-i dátummal jelzett. Bizonyítva I ezzel a televíziónak azt a szándékát, hogy nem Barlók- kampártyt szervez, hanem a képernyőn eddig is jelentkező Bartók-műveket ezúttal még jobb előadásban, minél több ember számára kívánja hozzáférhetővé tenni. — A Bartókhoz való közelítés különböző fokán álló nézők mindegyikének szerelnénk örömet szerezni — mondja Szekeresné Kelemen Magda, a tv zenei főosztályának osztályvezetője. — A kicsinyeknek például a Gyermekeknek című Bartók-mű előadásával. Ez a ciklus magyar és szlovák népdalokból áll, Kocsis Zoltán válogatott belőlük, előadóik pedig gyerekek. — Kocsis Zoltán és Ránki Dezső előadóként is sokat szerepel az év folyamán. — Amikor tavaly leültünk ezekről a műsorokról beszélgetni. kiderült: évek óta nem csináltunk velük új tévéfel- vételt. De nemcsak azért örültünk, hogy vállalták több zongoramű előadását. Ez a két fiatal művész tökéletesen beszél azon a zenei anyanyelven, amely Bartók előadásához szükséges. Volt olyan eset, hogy egyszerre három műsort is felvettünk: olyan jókedvvel dolgoztak, hogy nemegyszer mást is eljátszottak, ráadást is adtak — ami televíziós felvételnél ismeretlen fogalom volt. — Az idén bemutatják A kékszakállú herceg várat, de megismétli a tévé Bartók másik két színpadi müvét is. , — Az évforduló ürügyén sort kerítettünk néhány fontos alapmű televíziós felvételére. Elsősorban a színpadi müvek kínálkoznak feldolgozásra: A fából faragott királyfi című táncjáték Seregi László koreográfiájával, Horváth Ádám rendezésében és A csodálatos mandarin Eck Imre koreográfiájában és Szinetár Miklós rendezésében — Fa? — kérdeztem nem is titkolt kétkedéssel. — Igenis: fa. Bükkfa vagy akácfa; ki milyet rendelt. — Most az a kérdés, hogy hasábfát vagy aprított fát szállítunk. . A nagy üzletember rám bámult: — Miért fontos ez? — Mert a hasabfát hordóban kéne küldeni, az aprófát pedig kanosában. Az alágyújtóst pohárban. — Ez is csak részletkérdés'■ A lényeg az. hogy már csak 45 kilogramm fával tartozunk. — És azt hogy szállítjuk le? — aggályoskodtam. — Várjon! Nagyon jól tudjuk, hogy a házhoz szállítás közben is elhullik valami. meg aztán a kocsikísérők se tesznek hozzá . . . Ez is kitehet 15 százalékot. Ha ezt is számításba vesz•szük. akkor mar csak 311 kiló van hátra. — És azzal mi lesz? — Semmi — mondta Porcsalmi. — Azt már nem is kell leszállítani. — Miért? — Mert 30 százait.. haszon megillet bennünket. mar régebben elkészült, eze-i két az idén felújításban mutatjuk be. Üj, nagyszabású produkció A kékszakállú herceg vára, amely Sass Sylvia és Kováts Kolos részvételével ugyancsak Szinetár Miklós rendezésében kerül képernyőre. A fertőrákosi kőfejtő adja meg a mű meghökkentően természetes, bartóki hangulatú környezetét. A London Symphony Orchestre működik közre, Solti György vezényel. — Törekszik-e a televízió a teljes Bartók-életmü televíziós változatának felvételére? — Nem minden Bartók-mű igényli a képernyőt, sőt majdnem azt mondtam: nem mindegyik viseli el. A koncerteken csalc kis, igazán értő közönségnek játszott vonósnégyesek a képernyőn is csak rétegműsorként szerepelhetnének. Inkább az alapművek felvételén túl néhány fontos koncert közvetítésére törekszünk, és az életpálya bemutatására. — A színpadi műveken ml mi tekinthető alapműnek? — Elsősorban a Cantata profana. A Magyar Rádió és Televízió énekkara és szimfonikus zenekara előadásában két fiatal szólista. Gulyas Denes és Miller Lajos közreműködésével kiváló mű született. — A jubileumi év legtöbb közreműködője magyar ... — Nem azért, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze. A művek legjobb előadóit kerestük meg, és ezek vagy magyar énekesek, pianisták, kai«*esterek, vagy éppen magyar származásúak, mint Doráti Antal, Solti György. — Mi várható a dokumentumoknál? — Sok felújítás. ' Bartókné Pásztory Ditta. ifj. Bartók Béla visszaemlékezései mellett egy sorozat a pályatársak emlékeiből; azok beszélnek Bartókról, akik műveit bemutatták vagy akiknek a művek ajánlása szólt. — Az évforduló tiszteletére rendezett koncerteket köz- vetni-e a televízió? — Két olyan pólusa lesz az évnek, amikor sűrűsödnek a Bartók-programok, ez a tavaszi időszakban a születési évforduló és az őszi zenei hetek eseménysora. Természetesen közvetítjük az ünnepi hangversenyt március 25-én, melyet Ferencsik János vezényel. Októberben pedig a zenei heteken például a Hegedűversenyt, melynek szólistája Yehudi Menuhin lesz. .— A programfüzetben az all: a Nemzetközi Zenei Központ Budapesten rendezett ülésszaka. Mit jelent ez? — Az IMZ-ben eddig is jelentős szerepet vállalt Magyarország. (Az egyik alelnök például a rádió szerkesztője: Meixner Mihály.) Meghívtuk a központ tagországait, hogy vegyenek részt személyesen is egy bemutatón, amelynek témája Bartók élete és művei a televízióban. (Három kategória: Bartók zeneművek színpadi és koncertszerű előadása, dokumentumfilm és egyéb kategória.) — Mit láthatnak ebből a tévénézők? — Az ilyen jellegű bemutatók mindig rendelkeznek kulturális csere, illetve üzleti oldallal is. Ha jelentős, jó alkotással találkozunk, természetesen megvesszük a magyar nézők számára. — Ezek, a műsorok már nem a jubileumi évben láthatók . . . — Mindenki számára szeretnénk hozzáférhetővé tenni Bartók zenéjét, de nem ak/r- juk túladagolni. Terveink szerint az év Bartók-műsorai mindössze 1200 percet tesznek ki, épp annyit, amennyi tavaly a karmesterverseny háromheti közvetítéseinek időtartama volt. Bízom abban, amiben Bartók is bízott, hogy ez a zene helytáll magáért. Aki megszereti, az utánamegy. megkeresi rádióban, lemezen, koncerten ... T. A. Artncr Margit
