Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

yy A szakálla is muzsikál yy — Nincs tekintélye ná­lunk a színházi zenésznek. A kaposvári muzsikusok ér­tékrendjében az utolsó he­lyen állunk. Ismerek olyan zenetanárt, akit felesébe —- egy ósdi kisvárosi szemlé­letnek engedelmeskedve — nem engedett el „kisegíte­ni’. mert a színházi zenéié-, nem „sikk", az árokban meghúzódva musicalt ját­szani megalázó, tekintélyt romboló, prolihoz méltatlan ieiadat. A keserű ki fa leadásra aligha találnánk látványo­sabb cáfolatot Hevesi And­rás érdemeinek fölsorolásá­nál. A Csiky Gergely ' Szín­ház ma harmincnyolc esz­tendős zenei vezetője az utóbbi hat évben számtalan­szor bizonyította: színház­ban muzsikálni nem kevés­bé bonyolult feladat, mint hangversenypódiumon. a karmester kitűnő munkája nélkül az eredmény éppúgy elképzelhetetlen, mint az öt­letes rendezés vagy az ihle­tett. színészi alakítások hí­ján. Lelkesedésével, szelle- mességéveL és kitartásával jórészt* ő vitte sikerre a Candide-ot, a Bíbor szige­tet. Nehéz Mdt'bara mulat­ságosan hátborzongató tör­ténetét. klasszikus operettek sorát, a Micimackót és leg­utóbb az amerikai zenés színpadok egyik legnépsze­rűbb darabját, a Csikágót. A szó legnemesebb értel­mében vett zenei egyete­messég kellett ezekhez, a diadalokhoz, tudás es szug- ge.sz.ti vitás, amely a nem egyformán csiszolt hallású rendezőket és színészeket is meg gy őzt elképzeléseinek hitelességéről. , Vajon hogyan tehet szert egy muzsikus enre a sokol­dalúságra? Az életrajjzból kiderül: e készségek meg­szerzéséhez a kötelező elmé­leti és hangszeres kurzuso­kon kívül az élet egyete­meit is e! kell végezni, kio- nal-keservvel. — Pályám nem hasonlít az amerikai musicalhősöké- re. Szülővárosomban, Zala­egerszegen viszonylag ké­sőn kerültem a muzsika bű­völetébe: otthonunkban még a rádió is fényűzésnek szá­mított. Az iskolában azon kellett töprengenem, miért tanulhat hegedülni egy kö­zépszerű hallással megál­dott. osztálytársam, é» én. az osztály legmegbízhatóbb fü­lű diákja miért nem. Apám később csak súlyos áldoza­tok árán vehetett nekem hegedűt. Első nagy élmé­nyeimet a kezdők számára < isszeá 11 í tolt gy a korlatok n ak köszönhetem. Nem sokkal ezután rádöbbentem a zene félelmetes leltei hatásaira. Hegedűn kellett játszanom, koncerten. R i ms zkij -K őrs za - kov egyik orosz népdalfel­dolgozását. A szovjet kato­nákból álló közönség a má­sodik és harmadik verssza- kot már .velem énekelte... Akkoriban kaptam iá a ve­zénylésre is. Az iskolai énekkar próbáin, az egy- szer-egyszer hiányzó tanár­nő helvett magam vettem kezembe a kezdeményezést. Kezdetben önként, majd a pedagógus kérésére. Meg .sem fordult a fejemben, hogy más is lehetnék, mint muzsikus, ily módon utam egyenesen vezetett a pécsi művészeti gimnáziumba. A biográfia innen Jack London vagy Gorkij tollára kívánkozna. Az ígéretes te­Puskin fia Az olvasók közül elég ke­vesen tudják, hogy az orosz irodalom egyik legismertebb klasszikusa, Alekszandr Szer- gejevics Puskin (1799—1837) és Natal ja N yikolajevna Goncharova (1812—1863) ko­rántsem nyugodtnak és ki­egyensúlyozottnak nevezhe­tő házasságából négy gyerek született: Marija (1832—1919), Aleksza nő r (1833—1914), Grigorij (1835—1905) és Na- talja (Í836—1913). Mit sem von le egy klasszikus költő művei értékéből, ha * va­lamelyik utóda esetleg olyan éietutat választ, amelyik ösz- s zeegy e z lethele i len azokkal az elvekkel és magatartással, amelyek a »nagy ember« életét általában jellemezték. Puskin esetében a leszárma­zottak közül az utóbbi évek kutatásai épp Alekszandrról, a nagy orosz költő első fiá­ról- derítették ki, hogy egy sor cselekedetével a korabe­li európai haladás legjobb­jai köze küzdötte föl magát. Puskin fiáról, Alekszandr Alekszandrovics Puskinról (1833—1914) az átlag orosz sem tud, hiszen a Nagy szov­jet enciklopédia legújabb ki­adása sem említi. De a 20 kötetes Brockhaus- fele en­ciklopédiában sem találnak adatot Puskin fiáról. Az utóbbi időben Puskin fia nem is apja születésének a 180. évfordulója alkalmaiból került az érdeklődés közép­pontja,ba, hanem a néhány évvel ezelőtti bolgár törté­nelmi kutatások révén, ame­lyek az 1877—78-as orosz— török háború, illetve Bulgá­ria felszabadulása részleteire irányultak — épp a jubi­leum alkalmából. D. Ko- szev — H. HriszUrv — D. Angelo*} Bulgária története című műve sem tudott Pus­kin fiáról, jóllehet Alek- szandr Alekszandrovicsnak nem kis szerep jutott az orosz—török háború idején Bulgáriáiban. A bolgár Pog- led című folyóirat közölte részletesen azokat az újabb adalékokat, amelyek Puskin fiának a bolgár nép felsza­badító harcaba® betöltött szerepével kapcsolatosak. A Pogled cikke ismertetés­re került orosz nyelven is rövidítve a Szmena 1979. évi 8. számában. A következő érdekes adatok tarÜK*t«ak erdőkkxüoHut. kaM Magww1. orw/agon is. A Bulgaria tö­rök uralom alóli felszabadí­tásában reszt vevő orosz hadsereg soraiban 1877-ben ok volt Alekszandr Alek­szandrovics Puskin is, aki ebben az időben ezredesi rangban szolgált az orosz hadseregben. Az orosz—tö­rök háború kezdetén Puskin a híres 13. számú narvai hu­szárezred parancsnoka volt. Ez az ezred 1877. június 27- én a Duna északi partján fekvő Zimrucea városa alá ért. Masnap Puskin ezredes huszárjait a folyó partjára vezényelte. A túlsó oldalra mutatott, és így szólt: »Előt­tetek van Bulgária, előttetek van a szent szláv föld. Ott véreznek a testvéreitek. A segítségeteket várják.« A 13. narvai ezred a ke­leti hadseregcsoport része­ként vett részt a dunai török sereg elleni harcban; e küz­delem lényegében a Rusze— Su-raen—Várna—Szílisztra négyszögért folyt. 1877. októ­ber 8-án a gyalogsággal és tüzérséggel megerősített ez­red — Puskin vezényletével — merész rohamot indított és «felszabadította Tutrakan és Novoszelo helységet. Pus­kin ezredes a csatáért kitün­tetést kapott: egy kardot. Ez volt ráírva: »A bátorságért«. November 22-én Puskán ez- rede elfoglalta Keszarevót Mindenütt, ahol a bátor hu­szárok megfordultak, az uj­jongó bolgár lakossággal ta­lálkoztak. 1878 januárjában Puskin ezrede egyesült azzal a sereggel, amelyet a híres Nyikolaj Grigorjevics Szto- letov vezényelt. Csatlakoztak ehhez a seregihez bolgár ön­kéntes alakulatok is. Sztoie- tov generális parancsára a 13-as narvai ezred a 3. és 4. felkelő alakulattal együtt megrohamozta az ellenséget Kötél városától északra és szétverte a törököket. Ebben a harcban Puskin ezredes újabb bátorságról tett tanú­bizonyságot. A Szent György- kereszttel tüntették ki. A világhírű orosz kohó fia öt ven évig szolgáit az orosz hadseregben, 1898-ban, apja születésének 100. évforduló­jára tábornok) rangot ka­pott, 1911-ben pedig a lo­vassági tábornoki rangot Ä*. Uajes hetségű muzsikus, miközben szenvedélyes buzgalommal sajátítja el több vonós hangszer kezelésének csin- .iá.t-bi,n,ját. sódert és szenet rak a pályaudvaron, kazánt fűt a diákotthonban, hogy előteremtse a betevő fala­tot Uj.iai elnehezednek, a hegedűién* abba kell hagy­nia. Mindezért kárpótolja és a Zeneakadémia pécsi tagoza­tára segíti muzikalitása. Ott szolfézstanári oklevelet sze­rez. Csakhogy nem szíveli a kötöttségeket, a „szabad- úszás" mellett, dönt. Játszik az Olympia étteremben és a Pécsi Filharmonikus Zene­karban. Zeneszerzést tanul, s elszegődik a Bóbita báb­együtteshez házi kompo­nistának. Minden cselekede­tét egy cél irányítja: hogy sokoldalúan képzett színhá­zi muzsikussá fejlődjön! Ezért vállalja három évre az ügyelői munkakört a pécsi Nemzeti Színházban, ahol elsősorban Horváth Zoltántól, a kitűnő rendező­től . és három nagyszerű karmestertől. Paylusz Ele­mértől, Szabó Lászlótól, Nagy Ferenciül szerezhet színházi rutint. Majd zenés vígjátékot vezényel, s zenét szerez a Tom Sawyer ka­landjai című gyermekdarab­hoz. Közben sor kerül első szerzői est jére is — ott ka­maraműveit, zenekari dalait adják elő. Hevesi András kor repetitor ka rm es térré avanzsál, „vargabetűt” tesz Kecskemétre — s 1975-ben Kaposváron horganyoz le. — Ebben a korszerű szín­házban minden út nyitva áll előttem. Természetesen el­kerülhetetlenek a viták, ám ez.ek nem gyakoriak; vala­mennyi itt működő rendező képes zenészfejjel is gon­dolkodni, egyikük sem erő­szakolja rám a saját néze­teit. Zeneszerzői megbízá­saim is „sűrűsödnek”. A na­pokban vették föl három rövidfilm-zenémet a Pannó­nia stúdióban. Nem szégyel­lem. hogy operettet vagy musicalt kell betanítanom: az úgynevezett könnyű mű­fajt is lehet ...aktualizálni”, igényesen tálalni. A specia­lizálódásról már lemarad­tam, de a klasszikus zenéit szívügyemnek tekintem. E vonzalmának másfél esztendeje egy szép opera- koncert dirigálásával es ta­valy egy szimfonikus hang­verseny irányításával bizo­nyítékát adta. Lendületes mozdulatainak, pontos bein- téseinek, finom ujj-jelzései­nek láttán akikor valaki így jellemezte Hevesit: még a szakálla is muzsikál ... A tavasszal ismét a Kaposvári Szimfoni'kuá Zenekar élére áll. a nyáron Pergolesi Sta­bst Mátéiét vezényli a kő­röshegyi műemlék templom­ban. S remélhetően a Fil- haiinónia koncertsorozatá­ban is gyakrabban léphet a pulpitusra, mint eddig. I«. A. Geodéziai gyakorlat A barcsi vízügyi szakkö­zépiskola harmadikos és ne­gyedikes diákjai a geodéziai műszereket is igénybe véve rendszeresen végeznek gya­korlatokat Illdásics Gyula földmérőmérnök irányításá­val. Megtanulták már a szög és a távolságmérő használa­tát, s megismerkedtek a plani méterrel is. Az iskola elvégzése után vízépítő és vízgazdálkodó szakképesítést kapnak. Majd otthon eszünk rendesen Öra nélkül is pontosan tudom. Tűikor van délután négy. Csak ki kell nézném az ablakon, s ha a vélünk szemben levő iskola kapuja elé befűt egy öreg 4 terepjá­ró, akkor van négy óra... S ha nem is ennyire ponto­san, de többé kevésbé meg tudom állapítani azt is, hogy milyen volt az ebéd a szomszéd iskolában. Ha az említett gépkocsi veze­tője, aki egy személyben ra­kodó is, egy hordót tesz. be a hátsó ülésre, akkor jó volt az aznapi ebéd, ha ket­tői, akkor — stílszerűen minősítve — nagyon gyen­ge hármas alá. Gyanítom, hogy az ebéd készítői abból a föltevésből indulnak ki, hogy otthon majd úgyis eszik rendesen a gyerek. Ez persze nem vigasz a szülő számára, aki szintén részesül a munka­helyi étkeztetés ’.áldásaiból”, hiszen az eredendő cél az volt, hogy könnyitsüuK a nők sorsán. v Nemrég a KNEB Buda­pesten és tizenhét megyé­ben végzett széles körű vizsgálatot, s az erről szóló jelentést a kormány is megvitatta. Amit a népi el­lenőrök tapasztaltak. nem ad okot a dicsekedésre. Már csak azért sem. mert a köz­étkeztetés tömegeket érint — ,a tanulók, diákok, főis­kolai, egyetemi hallgatók, a dolgozók zöme nap nap után szervezetten étkezik — és nem mindegy, hogy mi­lyen közérzettel altnak íöl az asztal mellől. A mull evet a tapad oeve megfigyelhető nenn javulás — állapította meg a KNEB- jelentés —, am gyorsan hozzátette: a gyermek- és diákétkeztetésben a nor­mák es térítési dijak rend­szere idejét múlta: az álta­lános iskolákban sok helyütt ugyanazt kapják a gyere­kek ebédre, mint a közép­iskolákban, méghozzá drá­gábban. A munkahelyi ét­keztetésben nagy az elteres az anyagnormák és a térí­tési díj tekintetében. Mi tehát a baj? Általá­ban a következő: kicsi az adag. nincs benne eleg ka­lória; íztelen az ebéd, pisz­kos az ebédlő, az evőesz­köz, sokba kerül a munka­helyen elköltött ebéd. Ki- nek-kinek más a kifogása. Mert munkahelyenként más és más a gyakorlat. S csak egyet kiragadva a ki­fogásolnivalókból: miért já­rul hozzá az égyik vállalat 1.74 forinttal az ebedhez es miért térit a másik 17 fo­rintot? A kormány meghallgat­ta a KNEB jelentését, am döntést nem hozott. A hoz­zájárulás mértékét a válla­lat szabja meg — így fog­laltak állást —. a KNEB pedig javasolta, hogy a vál­lalatok törekedjenek arra: a dolgozz) csupán az, anyag- költséget fizesse, a többit terítse a munkavállaló. Ez persze hosszú távú prog­ram. Amíg ez megvalósul, nagyon sok mindent lehet tenni azért, hogy kisdiák es felnőtt egyaránt elegedcűen álljon föl az asztaltól. K. A. Isten tenyerén ülünk Gondolatok egy antológiáról A már bizonyító fiatal írók késztetnek bizonytalan­ságra, az Isten tenyerén ülünk című antológia olva­sásakor. E gyűjteményes kö­tetet 1980-ban jelentette meg a Magvető kiadó az ifjúnak tartott írók munkáiból válo­gatva — a Fiatal írók Jó­zsef Attila körének védnök­ségével. (Jó lenne végre tisztázni, hogy a »fiatal író« megnevezés alatt fiatal em­bert vagy fiatal írót ért­sünk-e! Mert az említett kötetben nemcsak fiatal em­ber és nemcsak kezdő író szerepel. Ez. annál is inkább időszerű, mivel Somogybán is alakulófélben van a kor helyi csoportja. És a szer­kesztők a fenti kötetet csak egy sorozat első példányá­nak tervezték.) A kötet különböző műfajú írásokat tartalmaz. A válo­gatás szempontja csupán a szmvcrtuU volt, legalábbis ez "war+hnáe a ktk*sweg olvasá­sa után. Hogy mennyiben si­került az újabb magyar iro­dalom jelentős műveit cso­korba fűzni, arról szeretném nehány mondatban elmon­dani kétségkívül vitatható vél emény emet. Mindenekelőtt a szerzők­ről. Közöttük olyan ismert — és elismert — fiatal tehetse­gek szerepelnek, mint Nádas Péter, Kurucz Gyula, Haj­nóczy Péter, Csapiár Vil­mos, Bereményi Benő And­rás. Ösztojkán Béla, Onagy Zoltán vagy a jelenleg »ügyeletes zseniként« szá­mon tartott Esterházy Péter. Soraikat olvasva eszembe jut az Élet és Irodalom tavalyi vitája a fiatal magyar íród­ról. Abban sokan úgy véle­kedtek. hogy írásaik megle­hetősen belterjesek és ezáltal nehezen követhetők, olvas­hatatlanok, és gyakran ért­hetetlenek. E kötetei olvas­va nekem is sokszor eszem­be jwtenti; a fenti ínegaítejwé tas, es elbizonytalanodtam: vajon valóban ezek a prózai művek jelentenek-e az újabb magyar irodalom jelen.lós al­kotásait Néhány írást hadd emeljek ki a tizenhat közül! Kezdem mindjárt az elsővel, Bara­nyai Lászlónak A kút című művével. Bevallom, csak ki­tartásomnak és elszántsá­gomnak köszönhető, hogy az első négy-öt oldal irta® nem kezdtem a második íráshoz lapozni. Száraz, alig követ­hető szövegoldalak futottak szemem előtt, s eltelt jóné- hány ötperc, amíg kezdtem valami »fonalat« felfedezni. Kitartásomnak végül is be­eret* gyümölcse: közel ke­rült hozzám a nagyvárosi élettől való menekülést, a kikapcsolódást, a magányt jelképező Kút. Azzal a fel­tétellel persze, hogy a vi.sz- szavonulas nem válhat élet­céllá. A kötet MM> bohAs**1 Nadas Péter írta. Ez a kissé tálán túl-, de mindenkeppen joj megírt szerelmi történet, ha némi fenntartással is, de megnyerte tetszésemet Nem úgy a Bevezetés a szépiro­dalomba című munka. Ha ezen múlna bevezeti elésem az irodalomba, talán’ soha nem lépném .át a küszöbét. Külön izgalommal kezdtem az olvasáshoz, hiszen Ester­hazy Pétertől remek müvet vártam. E levélmontázs azonban hűvösen hagyott. Talán azért, mert valami igazán »nagyot« reméltem? Mindezek ellenére örülök a kötet megjelenésének, es ajánlom minden irodalom- barát figyelmébe. Hiszen bi­zonyára mindenki talál ben­ne neki tetszőt Én is talál­tam. A már említetteken kí­vül például Kurucz Gyula remekbe szabott írását. Ilyen volt Hajnóczy Péter Teme­tése. Csaplar Vilmostól a Függelék és Koriús Mihály groteszk “halotti beszéde«. Gy. L, jh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents