Somogyi Néplap, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

HETESEN TÚL, SÁRDON INNEN Mezőcsokonyai Nesze neked,-üagyáUó feb­ruár; szinte tavasz volt az a keddi pap Mezöcsokonyán. Igaz, a medve mást jósolt... De itt már a csupasz fák­kal bíbelődtek .az óriások, a létralábú férfiak. Macskák nyújtóztak kéjesen a melen­gető napsugár barátságát ke­resve. Lompos kutyák csa­holtak jöttünkre. Minden móccanóban volt a faluban, noha a bejáró „aktív mun­kaképesek” már hajnalban eibuszoztak a városi munka­helyükre: a Pamutíonó-ipari Vállalathoz, a húskombinát­ba, a cukorgyárba, a Mező­géphez ... Czekmeister János Sorsokat kötöttünk csokor­ba, nem hóvirágot. Horváth Imre bácsit csak úgy emlegetik Mezöcsoko- nyaban: Elnök Imre. Mert az emlékezet olyan emberi mechanizmus, mely a jót konzerválja, a rosszat meg kilöki magából. S az az epit^eton ornans — állandó jelző —, mely görög eposzok hőseinek nevéhez illeszkedett elválaszthatatlanul valamely nagy tettük kapcsán , Imre bátyánkhoz ugyancsak jeles esemény során kapcsolódott örökre: ő volt a földigénylő bizottság elnöke. — Eszterházy Pál kétezer holdját daraboltuk a sze­gény népnek. Száznyolc ház­helyet a Cseresznyés csapá­son ... Véghezvittük. pedig voltak olyan sorstársak, akik féltek, hogy bajt hoz rájuk a föld vállalása. Hetvennyolc múlt, fürge, mintha húszéves volna. Rö­vid haja ugyan fehér, baju­sza is „lisztes”, de a szeme a legény Horváth Imrét idé­zi. Azt, akihez a pesti Vá­rosligetben odalépett a bal- ma zú j vá rost föld mu nkás - de- putáoiót panaszra, követelés­re vezető Veres Péter: „Ka­tona, mit olvas? Lenin éle­tét. ..! ? Vigyázzon, ebből nagy baja lehet!” Azt a ta­lálkozást sokat emlegeti El­nök Imre. Később is meg­maradt a nagy író levelező­társa. — A könyv nekem az élet! Ügy olvastam én a paraszt­írókat, mint más az írást. Ismerem Erdei Ferenc, Sza­bó Pál munkáit is. Elsős elemista gyerek voltam és minden nyomtatott papírt fölszedtem, amit megláttam. Negyedikesként már én ír­tam föl a leckét a. táblája a hatodikosoknak. De sok ponyvát elolvastam, amíg ráébredtem, hogy haszonta­lanok ... Akkor aztán Tolsz­toj. Dvsziöje-vsz fcy, Csehov, I Zola, Balzac, Dickens, Wells lett a kalauzom. És már vizsgáztat is bennünket a latin irodalom­ból, spanyol folyókról, Mi- . chelangelóról, Rembrandtról. Páratlan a memóriája; ő szokta a szellemi vetélkedők kérdéseit összeállítani. Ír is, hogyne írna! Megverselte a törött lábú hintálovat, a toll percegését, a falusi életet: Csodaember! De hát valamennyien kü­lönlegesek — mert minden, ember személyiség, két lá­bon járó kis univerzum —, akivel találkoztunk Mezőcso- konyában. Lám, az iskolave­zető pedagógus. Halász Jó­zsef, a Kaposvárt Dózsa egy­kori birkózója élhetett volna szülőhelyén, a Balaton mel­lett, mégis itt eresztett gyö­keret ! Balaton Jánosné nyugdíjas tanítónő meg egyenesein Algyőiről csöppent ide 1951-ben. Kemény idők voltak; kint Nyírespusztán a volt bélesekből, cselédekből téeszcsé alakult, de sokan csúfolták őket „továbbszol­gáló cselédeknek”! De —• mondom — az emlékezet csak a kellemest tartósítja. Már, senki sem emlékszik ar­ra az újságcikkre — 1951. február 9-én jelent meg —, mely a falu közvéleményét olyan élénken foglalkoztatta, mert a „sötétben bújkálók- röl” szólt... Bent, a faluban is megalakult a téesz, s ak­kor már kevesebb lett a szó­beszéd. elfelejtették a csúfoló rigmusokat is. És ma? Az eljárókon kívül sokan dolgoznak a sárdi té- eszben. Mások meg. a talaj- adottságokat. kihasználva ep­ret termesztenek. Megéri: jó évben kilenc ven-száz ezer forintot hoz. Tálán ez is se­gített ilyen rangossá tenni ezt a falut: átépített, kibőví­tett épületek, új házsorok — szép ez a Kaposvár közeli község. Az egykori Proletár sor lakói ma semmivel sem élnek rosszabbul a más utca­belieknél. Olyan vonzó világ ez, mely jó húsz éve mág­nesként rántott ide több csa­ládot Szabolcsból is. Rokon hívta a rokont, így lett hu­szonöt-harminc család a fa­luban. A kezdeti ellenérzés, bizonytalanság már a múlté. Czekmeister János egy a Szabolcsból idetelepültek kö­zül; — Aporligeten laktunk, hetelő munkás voltam Nóg- rádban. Bányában dolgoz­tam, szállón laktam a csillés* társaikkal, vájárokkal. „Meg­Elnök Imre untam a banánt.” Hívtak a korábban ideköltözött roko­nok en meg jöttem. Iparkod­tam beilleszkedni. Miután az első házasságom tönkrement, itteni feleséget „vettem”. Ta­lálkoztak vele. ő hordja ki a faluban a Somogyit. . . Há­rom fiam született ebből a házasságból. Hetvenegyben épültünk. Megélünk a kere­setből. Állatgondozó vagyok a patpusztai új telepen. „Teljes jogú” mezőcsoko- n.yai már ő is, akár az itt születettek. Leskó László Hermann Hesse regényéről könyvespolc Afféle »persona non gra- tá«-nak számított nálunk a sematizmus' éveiben Her­mann Hasse. A mulasztáso­kat azóta is csak részben sikerült pótolnunk: a száza­dunk első felében világszer­te népszerű, s mai s szám­talanszor idézett Nobel-dájas svájci német író regényeiből, elbeszéléseiből alig ismerhet néhányat a magyar oivasó. Születésének századik évfor­dulójáról is mindössze a Nárcisz és Goldmund után­nyomásával emlékeztünk meg három esztendeje. Nagy adósságot törlesztett hát a Magvető Kiadó néhány hete, amikor — Korányi Judit ihletett és gondos fordításá­ban — közrebocsátotta Hes­se egyik legszebb regényét, a Csillagsorsot, jókora fehér foltot tüntefve el ily módon irodalmi ismereteink térké­péről. Ez a mű ugyanis az első világháborút megelőző évek valóságos gondolati és stílusenciklopédiája, az akj koriban divatos és jórészt ma is ható lélektani és iro­dalmi irányzatok gyönyörű summázata. Igaz, , Hesséről gyakran megállapították: messziről elkerüli — legalábbis látszat­ra — a gyötrő társadalmi gondokat, nem elemez his­tóriai folyamatokat, nem igyekszik tevékenyen be­avatkozni a történelem ala­kításába. Természetimada- tát, késő romantikus hangu­latú tájleírásait, művészet- központú töprengéseit, elvá­gyódásait sokáig anakro­nisztikus jelenségnek tartot­ták ; sokszor kérték tőle szá­mon Mus.il elemzőkészséget Thomas Mann perspektíva- látásat, Kafka hátborzongató társadalom-diagnózisait, söl »retrograd befelé fordulás* sál« is vádolták. A Csillag- sorsból is kiderül: alaptala­nul. A regény — első pillantás­ra — egy házasság kátyúba jutásának krónikája, Vera- guth festőművész és felesé­ge, Adél elhideg ülésének es tragédiájának olykor szélső­ségesen szubjektív, olykor szinte ridegen tárgyilagos leírása melynek szomorú hangulatát csak a svájci tá­jak elbűvölően szép meg­örökítései oldják fel néme­lyest. Hesse egy varázsló ügyességével ötvözi ú,j minő­séggé a kor lélektani es iro ■ dalmi áramlataiból merített cseppeket: a biológiai és a társadalmi romlás összefonó­dásának Thomas Manótól .származó ötletét — az elhi- degült házastársak kisebbik gyermekének, Pierre-nek halála gyanúsan hasonlít Hanno Buddenbrook elmúlá­sára —, Ibsen és Strindberg naturalizmusát. Freud álom* elmeletét, a nemet romanti­kus költészet ködösségét, miszticizmusát. A művesz és a polgár életszemléletének itt alapötletül szolgáló kü­lönbözősége ugyancsak mé­lyen gyökerező téma a né­met regényirodalomban. Hes­se munkája mégis több mü- vészregénynél vagy a bioló­giai meghatározottságot han­goztató házasságregénynél. Konfliktusa — a jól nevelt, rideg, csupán a kötelező tár­sadalmi normák szerint élő, gyermekei t polgári engedel- messegie nevelő asszony es a szabad szellemű festő fri­gyének felbomlása, ponto­sabban telrobbanasa — tár­sadalmi meretű dilemmákat tükröz, s nem is korhoz kö­tötteket. hiszen, jól tudjuk, a kétféle erkölcsi-politikai értékrend okán elbukott há­zasságok sem csupán a klasz- szikus polgári társadalom bomlástermékei lehetnek. Persze. Hermann Hesse nemcsak a polgári hazassag csődjéről állít ki bizonyít­ványt, hanem a polgári ha­gyományokból kiábrándult, megszállottán kibontakozás­ra vágyakozó, de újabb »táptalajra« lelni nem képes művészről is. Veraguth a társadalmi küzdelmek lehe­tőségét kínáló nagyváros he­lyett a titokzatos Indiába kívánkozik, az őserdő köze­pére. tigrisvadászatra, s Ma­lájföldre, a civilizációs lelki- betegségektől fertőzetlen nö.k közé. amiért aligha róhatjuk meg a hősével nyilvánvalóan azonosuló írót, ha tudjuk: a regény néhány héttel az el­ső világháború kitörése előtt, s csupán két esztendővel Hasse indiai utazása után jelent meg. E sokrétűsége, társadalmi szeizmográf-volta miatt a Csillagsocs nélkülözhetetlen alapmű mindazok számára, akik gondosan, rendszere­sen, »eióre megfontolt szán­dékkal« építgetik világiro­dalmi műveltségüket. Egy­szersmind fontos kortörté­neti forrás is. Az elmaradá­sok megszüntetésére tudato­san törekvő Magvető Kiadó remélhetően a többi nagy Hesse-regényt is közrebo­csátja hamarosan: a megrá­zó Kerék alatt, címűt, a gyö­nyörű Üveggyöngy játékot, s a többit. I>. A. Történelmi tudatunk védelme III. országos honismereti konferencia Á Honismeret című tájé­koztató folyóirat legújabb számában összefoglalót ol­vashatunk a III. orszá­gos honismereti konfe­rencián elhangzottakról. Az albizottság beszámo­lójából kitűnik, hogy a mozgalom »tisztázott eszmei alapon szolgálja a közműve­lődést, társadalmi viszonya­ink. a haza és a szűkebb patria jobb megismerését, az értelmi és érzelmi kötő­dést«. Erősíti az állampolgá­rok elkötelezettségét a szo­cialista hazához, az építő- munkához, a társadalmi ha­ladás ügyéhez. Bővült a mozgalom alkotó jellegű, tu­dománysegítő es ismereibgya- rapitó tevékenysége. Ugyan­akkor megállapították, hogy az elmúlt evekben rendezett tanácskozások, országos helytörténeti pályázatok, va­lamint a nem hívatásos ki­adók helytörténeti munkái­nak kiadás előtti ellenőrzé­sének a tapasztalata: sok esetben hiányoznak a tény­szerű. adathű megállapítá­sok a honismereti dolgoza­tokból. Ezért egvés gyűjtési, kutatási eredmények sem Feliksz Krivin Mese a favágóról Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varos, ahol az emberek elfelejtet­tek nevetni ... És ez bizony szomorú dolog, sokkal szo­morúbb, mint első hallásra tetszik. Senki sem tudta, hogy honnét származik ez a titokzatos kór, pedig a tudo­mányos élet helyi kiválósá­gai mind mélyebbre ásták bele magukat a problémába. — Ügy vélem, hogy a gyo­morral vám összefüggésben a dolog — nyilatkoztatta ki doktor Hashajtó. — Nem, nem. megfázás le­het a dolog mögött — bi­zonykodott doktor Kalmo- pyrin. — Marhaság! — hangzott el a megfellebbezhetetlen ítélet Penicillin professzor szájából. (Rossz nyelvek mondogatták, hogy ez a va­rázsszó, amellyel mások vé­leményét szokta illetni, ez hozta meg neki a professzo­ri titulust.) Közben a betegség egyre jobban elharapózott a város­ban. Az emberek megfeled­keztek a tavaszról, a nap­ról. a családjukról, a bará- taU&ól; kosé önéi es barátsá­gos szavak. helyett egyre csak ezt lehetett hallani: —. Semmi közöd hozzá! Minek ütöd bele az orrod! A magad dolgával törődj! A betegség már kivétel nélkül mindenkit a hatalmá­ba kerített, amikor a fiatal Favágó a hegyekből lejött a városba. A város határában, a folyönál látta, hogy egy ember fuldoklik a vízben. — Tartsd magad, máris megyek! — kiáltott oda ne­ki. — A magad dolgával tö­rődj! — bugyborékolt a ful­dokló, és azzal már el is me­rült. A Favágó pillanatnyi ha­bozás nélkül beleugrott a vízbe, kihúzta a félholt em­bert a partra, ott aztán meg­kérdezte tőle: — Hát te miért utasítod vissza a segítséget? — Ki gondolta volna, hogy valóban ki akarsz menteni, és nemcsak csúfolódsz. Nem szokás segíteni erre mife­lénk. Megvonta erre a vállát a Favágó, és ment tovább. Az egyik utcán összeverő­dött tömeg attta W az útját. A tömeg formálta kör köze­pén egy kis öregember kín­lódott egy felborult taligá­val, de sehogy sem tudta felállítani. — Na ' gyerünk, kisöreg. csináljuk együtt — mondta a Faragó. — Gyenge vagy te ehhez egyedül. — Minek ütöd bele az or­rod más dolgába! — för- medt rá az öreg. i— Ej, de büszke valaki! — nevetett föl a Favágó. — Ketten csak ' többre me­gyünk, mint te egyedül, s ha mi sem tudjuk felállíta­ni a taligát, majd segítenek az emberek. Nicsak, hányán vannak itt... Ezekre a szavakra oszlani kezdett a tömeg. A hátul állók könnyen el tudlak som- fordálni. hanem aki a kör közepén állt, annak bizony szégyenszemre segítenie kel­lett. Hamarosan ■mindenki a Favágóról beszélt a város­ban. Beszélték, hogy min­denbe beleavatkozik, semmit sem hagy annyiban, magára veszi akarki baját. Eleinte kinevették — hosszú idő óta ez volt az első nevetés a városban —, aztán sokan ke­resték a társasagat. meri vi­dám fickó, jó cimbora volt. es ráadásul olyan titokzatos, érthetetlen dologira kezdett. Az egyik reggel Penicillin professzor Icinézett az abla­kon, es amit látott, attól tor­kán akadt a szó, áe aznapi első -Marhaság /« — • mert nevető. mosolygó emberek lepték el az utcát. Ám mivel a titokzatos kor elleni harc alkotta a Tudományos Inté­zet ne évi és jövő évi mun­kájának gerincét, a profesz- szor agy tett, mintha nem látott volna semmit. Már­mar kinyitotta a száját, hogy azt mondja: »Minek ütik ezek bele az orrukat az én tudományomba/«, amikor megszólalt a Favágó, aki ép­pen arra járt: — Az istenért, fet ne mond­ja, professzor úr. hiszen ez a mondat minden bajnak az oka! Hát így ért véget ez a ti­tokzatos kor. Ahogy a varos lakói elfelejtették a -Semmi közöd hozza-'-féle mondato­kat, egyből nevetni kezdték, boldog, elégedett emberekké váltak. Es a Favágó visszament a hegyek közé, a dolga után. eoeáauattsu: Btmter bassfo i önmagukban nem használ­hatók. sem összehasonlításra nem alkalmasak. Épp ezért, — állapította meg a beszá­moló — szükséges, hogy írd- nyitottabbá váljon a telepü­léseken meghonosítható helytörténeti kutatás, ne ösz­tönös munka folyjon, hanem olyan alapadatok, alapdoku­mentációk összeszedése szer­veződjön a szakkörökben, melyeket a tudományos élet. az oktatás és a közművelő­dés hasznosíthat, igényel. A honismereti mozgalom­ban rejlő ilyen lehetősége­ket már néhány helyen föl­ismerték. Erre jó példa a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen kialakított tervezel a Magyar Irodalmi Topog­ráfia elkészítéséhez, a M» gyár Partizán Szövetség tör­téneti es propaganda!}! zott- sasával kötött esyüttrriűkö- dés-i megállapodás. a So­mogy megyei községi adattá­rak elkészítése a megyei le­véltár irány íráséval. A twaaászd&ók sorában dr. Kanyar József, a megyei le­véltár igazgatója a Magyar Történelmi Társulat és a magyar közgyűjtemények le­vél téri részlegének, nevében szólalt föl. — Rádöbbentünk. hogy nemcsak a természeti kör­nyezetünk védelméért kell nagyon sokat tennünk, ha­nem a történelmi tudatunk es érzelmünk vedel-menek az érdekében is. Maid rávilágítod a moz­galomra váró feladatokra, amelyek egybeesnek a haté­konyabb szervezéssel. Ki kell jelölni a gyűjtés befo­gadására a bázisintézménye­ket megy én kén t: megöl zha - tó nyilvántartásokat szük­séges lefektetni a begyűjtött anyagokról; s tisztázni keit azt is, hogyan válhat mind­ez közkinccsé. Sok sző esett a honisme­ret» mozgalom után pót lás~ neveleséröl is. Javaslatként elhangzott, hogy a megyei művelődésügyi osztályok szorgalmazzák a középisko­lákban a honismereti szak­körök létrehozását ott, ahol ilyen még nem működik. Szükségesnek látszik a szak- felügyeleti hálózat kiépítése is minden megyében. H B. SOMOGYI NÉPLAP Csillagsors

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents