Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

dak mfvjsnsfir neoagJém noÉad

a kettő eltűnt. Tamnai aznap véletlenül bent járt "volit hi- v;itaiá)ban valami papírért. Itt tudta meg Pétertől, hogy a két ktyua lement a régi házba. Már hajttvatbam jelentkeztek BámkréSmal, sze- rénven, fejüket' lesütve, illedelmes íarkliöbeotésekkel jelezve, hogy ők továbbra is itt óhajtanak kutyák lenni.

Peter könnyekig meghatódott, mert mint régi kutyatulajdonos, megértette a nagylábúakat. De azért habozott. Ö sem a kait haragban lenni a merges, szurkáról,-, természetű Tárnái va L

Viszont meglepő dolog történt. A nagy nyüszítésre — a mopszli sem tűrte csendben az idegenek betolakodását — ki-rohant a házból Péter felesége és kipirulva. csilíogó szemekkel vetette magát térdre a kutyák előtt:

— Hát visszajöttetek? Ugye. mégiscsak édes a régi otthon? — és sírva-ne- vefroe csókolgatta őket. A négylábú vándorok — ez az a pont. ahol a kutyák minden megbecsülést megérdemelnek — megdöbbentő szelídséggel fogadták az idegrohamot. Péter sem tudott szóhoz jutni, fojtogatta a torkát valami: másfél éve nem látta mosolyogni a ' feleségét. Cset tántett néhányat, jelezve a vendégeknek, hogy otthon vannak. Bodri és Pajti órjóngó kán,kánban táo- coite körül az udvart, melynek minden szögletét jól ismerték. Birtokukba vették az ismerős bokrokat. Még az eleinte morgó mopszlit is jobb belátásra bírták. Élénk vakkantasakkal magyarázták meg néki, hogy jó ez a fordulat: most már a környék lakói is szájról szájra adták a történ etet.

M

ég volt egy fejlemény, amelyről meg keil emlékezni. A csökönyös Tama* elment volt kot légá rá hoz., hogy visszakövetelje tulajdonát. Nem lehetett tudni, hogy a dühtől vagy a szégyentől volt vörösre főtt az arca, amikor bekopogtatott egykori Rakásába. Kijelentette, hogy, hajlandó visszafogadni a vén nyugdíjas ■ kutyát is. Elvégre sorstársak.

— Hamarabb kotlett volna meggondolni — mondta Péter. — De én nem bánom: ha követnek téged, odaadom mind a kettőt. Hívd magaddal őket.

Tárnái meg sem próbálta. Mikor búson kiballagott, a régi kapualj alatt a három kutya már együtt ugatta meg. Azt mesélik, hogy ez több. mint kutya példázat. A régi házba valóban beköltözött az új remény: Bán kíné abbahagyta a sírdogólást, és élénk, erélyes levelezésbe kezdett gyermekeivel.

Élete a művészeté és a mozgalomé volt

Emlékezés

ölesei Kiss Zoltánra

Amikor másfél évtizeddel ezelőtt személyesen is megismertem, éleztem: hosszú elelű lesz. íiem túlzás, hetvenévesen is alig látszott hatvannak. Finoman mosolygó arcáról, halk szavaiból. mindeme figyelő tekintetéből a művészi feszültség és az. emberi kiegyensúlyozottság. egysége áradt. Pedig tudtam: mint alkotó, elégedetlen ónmagával. az utóbbi években kudarcok is érték, és ismertem magánéletének gondját: új műterem építésébe kezdett, és ez temérdek idejét, energiáját von ta eL

KeBhelyee fffiáffiőetwik

elősaör, az Ovasó lány című szobrának avatóünnepségén. Örültem a megtiszteltetésnek, de féltem is a feladattól: méltató szavakat mondani jelenlétében az iskola előtti bájos, copies kőleánykáról. Napokig csiszol- gattam a hat-nyolc perces kis beszédet, és máig is bti.jkál bennem a kétely: valóban tetszett-e Zoli bácsinak vagy csupán udvariasságból kérte el a szöveget.

Később többször is találkoztunk. Jó másfél év múlva — az átköltözés előtti hetekben — a régi műtermében kerestük fel. Hosszú, szürke köpenye még alacsonyabbnak és törékenyebbnek mutatta. De a nyolcadik évtizednek semmi nyoma nem látszott rajta. Tele volt ötlettel, munkával. A zsúfolt műteremben alig talált helyet a kávéscsészéknek. Blakáttervek, félig kösz vagy befejezett kisplasztikák — köztük Sanzo Panza és Don Quijote jól ismert, kedvesen bumfordi kettős figurája —, különböző portrék, egész alakú agyag- és gi-ps /.szobrok - sora. Es a híres, a Kerepesi temet» munkásmozgalmi panteon iából iámért mártíremlékmű kicsinyített mása.

Látva áhítatunkat, megjegyezte:

— Ha kell nektek, mondjuk a leendő marcali múzeumba, szívesen odaadom.

Egy kicsit át kell festeni br<•». / • 1.

örömmel * fogadtuk ajánlatit. A srobor kompozíció ma is ott áll az azóta elkészült munkásmozgalmi ®;'* '"'**• es helytörténeti múzeumban.

Üti célunk értékes -mellék topotoké« volt ez az ajándék. Eredeti megbízatásunk az volt, hogy a felszabadulni közelgő negyedszázados évfordulójára Marcalinak egy. a történelmi eseményt méltón jelképező alkotásról tárgyaljunk. Zoli bácsi készségé megejtő volt. Ebből is éreztük, nemcsak udvariasságból moridja: bár vasi születésű volt, rokoni kapcsolata és a • kétheiyi szobra revén egy kicsit már somogyinak is vallotta magát.

Néhány hónap múlva a

nagyközség áruházának kirakatában megjelent a szabadságot szimbolizáló nőalak gipszből készült léivé. A közvélemény-kutatás azt

igazoltat a marcaliak magukénak érzik az alkotást. Az idő azonban igencsak rövidnek ígérkezett ahhoz, hogy a tervezett időre kőbe faragva elkészüljön. Zoli bácsi minden összeköttetését felhasználta, hogy a vállalat kedvezően sorolja be a megrendelést, de egy nem várt esememy úgy látszott, lehelet len ne teszi az 1970. április 4-re tervezett avatást: megmunkálás közben elrepedt, a sü-ttöi banyából szállított, kőtömb. Zoli bácsi kétség beesésünket latva azt javasolta, készíttessük el a szobrot ideiglenesen műanyagból — volt rá már példa —, és majd cseréljük ki, ha a követ megiaragják. így esett, hogy az avatás lezajlott a tervezett időpontban. Természetesen a szobor alkotója is ott volt, fátyolos szemmel fogadta a gratulációkat a korházpark- ban. (A szobrot jó fél évvel később, az éjszaka jótékony leple alatt cserélték ki a jelenlegire.)

Többszöri beszélgetésünket megpróbáltam arra is fölhasználni, hogy érdeklődjem gazdag művészi és mozgalmi múltjáról, találkozásáról az októberi forradalommal, fegyveres szolgálatáról az intervenció ellen, emigráció« éveiről, majd a í elszabadulas utáni honi újrakezdésről. De Zoli bácsi egyre csak a mára fordította a szót Társadat omépitő tennivalóinkra, a művészeti élet forrongó, izgalmas jelenségeire. És a következő évekre, a terveire, a még benne feszülő mondandó kifejezésére. A jövőért — és nem a múltjából — élt.

Paál László

S. Lindsay

Mit mondjunk

és mit ne mondjunk a férjünknek?

m MMiwatat n «cto (1 haSeétem Pétertől ** egy lew fütgetábu mopsztt tsúejdonoaatol, akii csata tut ig tűnt fel a ku- tvaknraóo dédelgetett loed- vencéwel. Ügy adom tovább, ahogyan tőle hajlottam.

Péter a vízügyi hivatalban dolgozik. A szemközti asztalnál évék óta ült egy Tar- mai nevű osztályvezető, aki most ment nyugdíjba, Péterek kertes házába már több mint egy esztendeje beköszöntött a szomorúság: külföldre szökött a fiúk, és magával vitte a szomszéd szülők elkényeztetett, körülrajongott, sróltőt is óvott kislányét, a tizenkilenc esztendő* Évát. Hogy gyermektelen maradi a ház. latoirhwtetlan ná keseredett szájukban kertjHk minden gyüimőtöse. Bánkjaié megtörtén, ífaömy- nyesj» járt fel-alá a salakos utakon, nem találta helyét. Az orvosok lakásváltoztatást ajánlottak, hogy ne kell jen az asszonynak mindig .szembenéznie emlékeivel.

Esaért kapva kaptak az alkuimon. miikor az öreg Tárnái kózwefjeniT nyugdíjé/tatása előtt kijelentette, hogy szeretne valahová a begyre költöani, abból a kis móem- lékházból, ahol fél életét el- töUötte. Hamar pvéíbeütöt- ték a lakáscserét. es néhány hettet ewelőtt megtörtént a fcöttözé* is.

Ajs öreg Tematáafc nóta.

kutyája, kettő is. Éppúgy szerette, mint Péter a maga mopszlidat. Tamauek tíz. éve hozták magukkal Bodrit, az öreg fahl» komondort Sátora! jaüjhelyrői. Néhány

evvel «»előtt: » »woiceves öreged* kutya rnegkepeles- M.erúen szült meg egy Süt: játéké« kis korcsot, amelyet elneveztek Pajtának. Hamarosan a Ta-mai csalód kedvence lett, ajs öregek éppúgy saerették, mami asrz- szonylányuk és annak, náluk lakó férj«

Az öreg Bodri sejtette,

hogy gazdájának nincsen már kedvére. Míg közkedveltségnek örvendő gyermeke fent kucorgóit a bútorszállító kocsin, plédekbe burkolva, ő lomposan cammogott kopott bundájával Tárnái után az úton. Sötét .szemekkel nézett fel a ked- ves villákra, Vakkantásai és játékos ugrámdozása mind ottmaradtak a kis háx udvarán a tűnő ifjúsággal együtt.

Uew is emi étkezett már

H ra. «»kor mondott

™ néki valaki egy kedves szót, neki csak rúgás járt. Sorsába beletörődött.: egy óreg kutyát, aki ugatni is faradt, ki simogasson már?

— Ezae! ar. öreg teutyawd

mar csak gond van, semmi öröm — mondta Tárnái az első ebéd után. — Elpusztítom a haztoi.

Gondolatát gyorsan hét követte. Lelőni vagy meg- mérgeani nem volt szíve az öreg állatot, utolsó évtizedeinek hűséges társát. A család néma megdöbbenéssel figyelte, hogy taxit rendel, és beiszol ltja maga mellé az ülésre Bodrit is. Pajti nagyokat ugatott az új játékra, gazdája azonban elhessegette. A család nem mert szólni. Ismerték Tárnái erőszakos természetét:. De azért sajnálkozással néztek a távolodó taxi után.

Tbrorf MbUbIbB teriwl

kilométerre. Ott a beágár- kérték mellett kinyitotta ao. ajtpt. nagy lélegzetei, vett, és kidobta az autóból a vén ebet. Artán, dühösem rákiáltott a sofőrre: — Gyerünk vissza, ami lyen gyorsan csak tudunk!

Kora délután hazaértek.

Estére megérkezett Bodri is, és a .küszöbre roskadt, kimerültén. Pajti vidáman ug- rándazta ’körül. A két kutya, anya és fia, nagyon szerették egymást.

Gsszteiyi Hagy Zoltán

Kutya

egy

história

Annál jobban dühöngött az öreg Tárnái. Másnap bement a hivatalba. Péter meglepődve hallottá, hogy érdeklődik, merre van a sin- tértelep. (Addig nem nyűgödön , amíg meg nem mondták neki a pontos címet.) Sietett haza. és kora délután megunt, taxiba ült. Beráncigáltá a rosszat sejtő Bodrit is, aztán kiutazott vele közvetlenül a kutyák sirakwrvhá'aába. Nem vitte be, elleniben pont a kapu előtt letette a köcséből. Még egy nehéz vaskolancot is akasztott a nyakába, hogy nehezebben tudjon mene- kűrYni, ha elfogják. A kutya habosjva néssett utána, amikor elszágttldoát mellőle az a, i-aóvaL

S

em «map, másnap nem látták Bodrit. Termái megnyugodott. Kövér faliatokat dobált

Pajtinak. „Te vagy az en igazi kiskutyám” — vaik-ar- gattá a fületővét.

Hs-rtmaidnapna azonban tépett bundával, vérfoltos fülekkel mégis megérkezett Bodri, másodszor is megtalálva az új helyet. Tárnái most már úgy érezte, joga van a dühöngésre. Kizártai az uíc&im és a családnak: sasgoraam megtiltotta, hogy enna adjanak neki. ..Majd csak etezoKik tőlünk, ha látja. hogy itt már nincs szükség rá”. Ez így ment két napig. Akkor már az egész környék a kutyáról beszélt. Nem tudni, adott-e valaki a szomszédok közül en-nivalót. Tény az, hogy nyíltan nem merték, félitek a tekintélyes új szomszédtól. De az öi'eg kutya nem is kért semmit. Csak ült a szemközti gyalogjáróm, és nézte fátyolos szemeikkel, értetlenül szimatolva az új, ismeretlen házat. Néha félrefartotte a fejét, ferdém, mint fiatal korában. A kutyáik ezt olyankor csinálják, ha gondolkoznak és nagyon meg szeretnének érteni valamit. Néha odament a kerítéshez, és egész testével hozzásimult. Pajti ilyenkor játékosan odafutott a kerítés belső oldalához és rávakkamtott. Olykor az orrukat is összedugták. Megtörtént, hogy vadul kaparták a főidet a kerítés tövében. Az éhezés harmaAhboz, hogy jól éljünk férjünkkel, kevés elegánsan öltözni, s aura törekedni, hogy ne bosszantsuk fel. Csalhatatlanul' tudnunk kell, hogy miről szabad, s miről nem szabad vele beszélni, s egyáltalán mikor kell szólni hozzá.

Soha nem - tudjuk pontosan, hogy mi történt vele egy ólával ezelőtt. Ha pl. összeveszett a főnökeivel, az a kívánságunk, hogy egy dollárért hajcsatot szeretnénk venni, tékozlásnak tűnne a szemében, túlköltekezésnek, a csődhöz vezető első lépésnek látszana.

De akkor sem szabad tőle ént kérni, há a cég elnöke megszorította a kezét, hiszen ilyen aprósággal megzavarhatjuk abban, hogy kimondja: Tudod, drágám,

mar régóta szeretnék venni néked egy új kabátot.

Ha azt akarjuk, hogy normális családi életünk legyen, akkor be kell tartanunk a minden családban és minden válás során megerősített kitáttc szabályt:

1. Ne kérdezzük meg férjünktől: Drágám, hogy né- . zek ki ? Ez időpocsékolas, mert ha rosszul nézünk ki, már légen észrevette, ha viszont minden * rendben van, úgysem látja meg.

2. Ha azit mondja, hogy szerinte elment az anyjának az esze. ne siessünk helyeselni. Sőt, tegyünk neki szemrehányást azért, mert megsértette szentsége, szüleit. Nyugodtan mondjuk ezt: Szegényke, már nem fiatal, gyakrabban meg kellene hívnunk.

„Semmi szükség nincs rá!” — fogja kiabálni, s az este hátralevő részében azt fogja bizonygatni, hogy a mamával mégiscsak van valami baj.

3. Soha ne beszéljünk arról, hogy fáradták vagyunk, mert untatja. S kijelenti, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk beosztani az időnket. Végül ki fog derülni, hogy a munka, a gyereknevelés, a takarítás és a főzés minden nő álma. s ami igazán nehéz, az az, hogy meg

kell beszelni a basebulő- eredmenyeket.

4. Kategorikusain tilos

ilyen kijelentéseket tenni: Nem tudom, hogy Ellen miként tűri Charles kirohanásait. Hiszen ezzel az egész fénfinemet megsértjük. Ellen és Charles családi életének elemzése során az alábbi véleményünknek

kell hangot adnunk: „Szegény Charly! Ha Ellen nem csúszkálna állandóan a barátnőmmel. hanem több gondot fordítana a főzésre, soha az életben nem vitatkoznának.”

5. Soha ne meséljünk egykori udvarlái.’.król. Férjünk feltétlenül ezt fogja mondani; Kendben van. De ha ez a Harry olyan bolond volt, hogy beléd szeretett, miért nem téged vett feleségül?

6. Soha ne vitatkozzunk az öltözékéről. Az ő ruhája csupán szükségszerű, a mienk tiszta könnyelműség.

7. Soha ne támadjunk rá ezael a férjörvkee: Állandóan

a sportról beszélsz, amihez egyáltalán nem érték. Amikor rájövünk, hogy mit váltottunk ki szavainkkal, már késő. Férjünk elmagyarázza futball minden csínját- binját, hosszú perceken at beszél a. lesről, s ha a meccs vég-ún megkérdezzük, hogy mié -; kell a kapu, biztosak i. hetünk benne, hogy családi esetünket komoly veszély fenyegeti.

8. Soha ne tegyük fel a kérdést, hogy kialudta-e magát azután, hogy egész este a televizió előtt horkolt. O nőm aludt. . csak a szemet pihc.jtatte, s hallott minden szót.

9. Soha ne beszéljünk álma in kiöl. Egy ismerősöm egyszer ezekkel a szavakkal ébresztette föl a férjét: Milyen szörnyű álmom volt! Egy ismeretlen városban kórházba kerültem. Sírtam utánad, hívtalak, de téged sehol sem találtak! Szörnyű volt!

A férj a másik oldalára fordult, s ezt mormogta: Miért nem hívtátok fel Jacket? Biztosan nala voltam. Minek kell minden semmiség miatt felizgatnod magad .;.

Csanődy János

Emlékezés egy régi reggelre

Pattogatott-kukorica reggel, fehér napfény ugrál a faion, oly ütemre, ahogy a lomb hajEk a friss széliben túl az ablakon; manhabőgés a szomszéd istálló falai közt, kakasszó a kert szemétdombján, porhanyója maB&ó, mint az avar, az érett dohány; kút ct« kurdiul, megeső óban a mely váz. csorog vissza a lukas vödör, románc-lavór szelére a vasrt rárakódik, mosu ködök, szám**'* r/ielni kezem vizet sópór —;

paU.ogatott-teu konca reggel ___

r

á kos zom a lombra méhseregaö, reggelire fölforrt már a teji a tehén is már a legelőn; nyújtózkodok, s r. rn tudom', honnan j8ar pattog villamos-'ró!: is serenl etsesz testem el töltő erőm,