Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
Petárdák helyett örökizzó A MŰVELŐDŐ Fiatal városunk közműve lödésd lehetőségeiről beszél gettünk a Marcali Városi— Járási Művelődési Központ igazgatójával, Szabó Gáborral, aki két éve áll az intézmény élén. Mit kínál az „öreg ház” a gyerekeknek, a felnőtteknek? — ez a té- ma. — Kezdem ott — válaszol a kérdésre —, hogy mi a népművelői munkáról úgy vélekedünk:1 állandó' legyen es ne rendezvényközpontú. Ne petárdákat, ha,nem örökizzót! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Marcaliban nem lesz színházi est, popkoncert vagy éppen nóta,műsor. A rendezvényeknek is helyük, szerepük van abban a struktúrában, amelyet próbálunk kialakítani. Mégis azt mondom: sokkal fontosabb ennél a kapcsolatteremtés minden réteggel és a kapcsolat állandósítása, — Mit jelent ez a gyakorlatban ? — Kezdjük a legkisebbekkel: rendkívül kedvezően alakult a művelődési intézmény együttműködése az óvodákkal. Bármilyen elképzeléssel kopogtatunk, örömmel fogadnak, mert tudják, hogy segítjük munkájukat. Kissé bonyolultabb a helyzet az általános iskolás korosztállyal; itt még nincs meg ez a híd az intézmények között. De az is igaz, hogy a Gombai házaspár vezette nagyon eredményes gyer- tnekműhelyi munka (fazekas, kosárkötő, szövő, batikoló és a leendő mézeska- lácsos népművészeti ’tevékenység) művelői általános iskolások. Mégpedig nagy létszámban: hat gyerekközösség, valamint két felnőtti dolgozik. A marcali piacosok, vásározók is meggyőződhetnek az eredményről, a művek egy részét ugyanis közönség előtt formálják. Ez a nyitottság az eszményük a marcali népművelőknek. Meggyőződésünk, hogy ízlést formálni, esztétikumra nevelni csak úgy lehet. ha az alkotói folyamat résztvevőjévé avatják a befogadót. Ezért hívtak meg a neves népi faragó bemutatójára mindenkit: Polyak Ferenc a közönség előtt faragta azt a művét, amit az irodaépület előtt állítottak ki. A vizuális nevelésre egyébként is gondot ■ fordítanak: szinte mindig van látnivaló a művelődési házban, de a központ által életre hívott Kórházgalériában is, amelynek lelkes patron, usaá az egészségügyi dolgozók. — Megtartani a személyiség gazdagító tevékenységének az embereket, ez a legfontosabb. Természetesen szükség van a szabó—varró tanfolyamra is, ezt azonban, hogy többet adjunk, összekapcsoltuk a batikolással. Ha vége a tanfolyamnak, itt tartjuk a lányokat, asszonyokat: "ismerkedjenek a szövéssel, örülnek ennek, szeretnek itt lenni; alkalmuk nyílik a művelődésre, közösségi élmény' befogadására. A lényeg az, nevezzük bárhogy ezeket a közösségeket: kapjanak az emberek több lehetőséget a kuHúréió- dásra. A Fiatal Utazók Klubja például ne csak utazásra készítse föl a tagokat, hanem sokágú művelődési forma legyen, a térképolvasás elsajátításától a vizuális befogadás tudatosulásáig. örülünk annak is, hogy a fiatal értélmiségiek egyre inkább megtalálják egymást intézményünkben. 'Jó kapcsolat alakult ki az itt tevékenykedők és a Balázs Béla Filmstúdió között; több dokumentumfilmjüket vetítették nálunk.. Vendégünk volt Szobolits Béla rendező, meg a Gulyás testvérek... S nem mindig a „nagy nevek” jelentenek segítséget a népművelői munkában: volt úgy. hogy a neves kommentátor csak ledarálta mondanivalóját, s rohant a következő településre. .. Mi igazi fórumot akarunk, ahol vitatkozni lehet, s alkotó módon beszélni a gondokról, örömökről. Az életet szeretnénk „behozni” e falak közé, ezért vannak a dokumentumfilm-es- tek, ezért a szocioíoió-ki állítások. — Mi az, amit nem sikerült megvalósítaniuk a múlt evben ? — Szerepeli a terveink kozott, hogy információs központot alakítunk ki a házban. Itt reggel tői estig az összes laphoz, folyóirathoz VÁROS hozzájutnának a betérők; egy kis bár is várná őket, akinek pedig arra van igénye, hogy lemezről magnó- kazettára „másolja” a popzene legfrissebb dallamait, szolgáltatásként erre is lehetőséget teremtenénk. Kaptunk az áfésztól esy kirakatot, abban propagandajel- lessel egész Marcali érdeklődésére számot tartó anyagot állítunk ki. Szeretnénk megterem leni a város élő krónikáját: minden évben filmre vesszük a fontos eseményeket, a,z üzemek munkáját, interjúkat készítünk majd ebbe az egyenként öt- venperces dokumentumfilmbe. A buzsáki búcsúval .foglalkozó munka már csak a hangosításra vár. Szabó Gábor egy nagy tervről is beszámolt. A hagyományteremtő tevékenység fontos része lenne az a nyári egyhónapos rendezvénysorozat, amelynek középpontjában a népművészet állna. A tudományos tanácskozástól a népi iparművészeti vásárig ebben a tevékenységi formák sokasága szerepel. Jó alapot ad hozzá a tavaly nyáron rendezett dél-balatoni népművészeti tábor és a szőcsény- pusztai fafaragótábor. — Természetesen ezeket az idén is megszervezzük, söl. több szakaggal bővítjük; lehetőséget adunk a népi együtteseknek, kórusoknak, irodalmi színpadoknak, az úttörő-fúvósoknak, a fotósoknak, a bábosoknak, a dzsesszegyütteseknek. Olyan pályázati kiírás lesz, amelyben szerepel, mit várunk a jelentkezőktől. Azt mindenképpen, hogy a folklór épüljön be tevékenységükbe, Mondok rá egy példát: a dzses szegy biteseket arra kérjük, dolgozzanak föl népdalokat. Itt is alakult .egy ragtime-ot játszó zenekar, s decemberben mutatkozott be, nagy sikerrel. Visszatérve a nyári tervre;, nemzetiségi napot is tartanának a Csitanyica bajai szerb együttes íölléptével,. Versengenének a szolólánco- sok. meghívják a dudaiskolásokat is, Somogy népművészetét pedig kiállítás reprezentálja. Leskó László Ecset és puska Témám a természet A természet kedvélői bizonyára szívesen forgatják a népszerű Búvár könyvtár sorozatot; az egyes könyvek rajzait Muray Róbert 'grafikus és festő készítette. Munkáiból tegnap délután kiállítás nyílt Kaposváron a Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Központban. Zoológusnak készült, mégis a Képző- és Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, 1954-ben. Alapítóba a Mágyar Madártani Egyesületnek, tagja a:z amerikai National Audubon So- cietynek, esztétikai tanácsadója az Országos Környezet- es Természetvédelmi Hivatalnak, rendszeresen megjelennek munkái az Állatvilág és a Nimród című folyóiratokban. Somogybán két vadászati témájú műve található: Lábodon, az állami gazdaság központjában és Rinyaitaimásiban, a vadászkastélyban. Muray Róbert külföldön is gyakran dolgozik, tavaly készült el Ulánbátorban, egy falikepe, diaporáma hátteret készített többek között a Magyar Nemzett Múzeum és az Egyesült Álla,mok-beli Philip Morris Art Gallery, s-zá- irí&ra. — Hogyan lett a zoológusterveket dédelgető fiatalemberből grafikus, illetve „ál- latfestö’'? — Édesapám amatőr festő volt, sokat tanultam tőle. Félretette gyerekkori rajzaimat: „Robika rajzai hároméves korából, fejből”...; ezek most nagyon kedves emlékeim. Újpesten, Káposztásmegy eren Éltünk, egy ugrásra a domboktól, a Szilvás-pasaktól. Gyűj tótiem tücs.köt-'bo- garát, s az állatok szépségé rabul ejtett. Tizenhárom éves kóromban egy bu • dapesti antikváriumbajt épp liven j könyvek után kp- ! talva ismerkedtem meg Kéve Andrásnál, a magyar ornitológia világhírű egyén; - legével, s ő meghívott a múzeumba.., Később fölkért, hogy dolgozzam nekik, s különböző megfigyeléseket végeztem. Ezek meg is jelentek egy tudományos kötetben. Érettségi ' előtt hozzá Iprdultam: mit tv nációi, lehetnék-e óvni ’ ’’ -'s. Nem javasolta, mert a pályára nehéz volt bejutni. l?y iratkoztam be a képzőművészeti főiskolára. — No. és az ' „állatí'esto” kifejezés magyarázata? — Régen elismert festői terület ez, éppúgy, min: . a tájképfestászst és a por' .ráíesteszel1; Híres művelői voltak az. all a tfes Űznek is: ■ Bogdán Jakab, Vastagh Gáza, Vezényi Elemér. Most is vagyünk még néha nyári: Csergezán Pál, Balogh Péter... Külföldén ma is „jé gyzik” az állatfestőket. 191 11-ben. Kanadában rendezték meg a Royal Ontario Múzeumban az állatfestők vilá gkiállítását. Annyit tennék még hozzá, hogy az állatfestők nemcsak művészileg képzettek, hanem jártasak az ornitológiában és zoológiaban is. — Kik ismerik el inkább a munkájúkat: a festők-e vagy a tudományos kutatók? — Az ornitológusoknak nagyon hasznos munkát végzünk. de ha az én saját munkásságomra gondolok, elmondhatom: a képzőművészek, akik a munkáimat elbírálják. szintén eredményesnek tartják tevékenységemet. A Védett madarak című íörozatomat legutóbb a legnagyobb elismeréssel jutalmazta a képzőművésze- tj zsűri. Csupán érdekességként: az idén a Képcsarnok Vállalat Zalaegerszegen kiállítást rendez a munkáirti- ból, Plovdivban részt veszek a vadászati világkiállítás magyar pavilonjának berendezésében, ötvenedik születésnapomra pedig gyűjteményes kiállítást rendezek Budapesten a Vajdah-un-yad- v áriban. — Még egy kérdés: vadaszik is ?- Igen, csakhogy alig van i'á időm. A vadászati fölszerelésemet ritkán sétáltatom meg. Horán.vi Barna Tv-míísor fiataloknak Disznóöléskor ropogjon a hő Enyhe hajnal. — Ilyenkor nem ízlik a pálinka — mondja nyolcvanéves atyámfia, József bácsi, kedvetlenül. Leveti zakóját, nyakánál kigombolja az inget. — Meleg van pálinka nélkül is. — Miért baj az? — Nem baj, de nem is jó. Tavasszal legyen enyhe az idő. Ilyenkor csikorogjon! Disznóöléskor azt szeretem, ha ropog a hó a talpam alatt. i — Jó reggelt! Népes rokonság érkezik. A háziasszony — az öregember lánya — sürög-fo- rog, intézkedik, pálinkát kínál. — Nem kell a kisüsti! — szólnak a férfiak nevében az asszonyok. — Hat akkor nézzük a hízót! — Azt most már nem nézni köll — szól az öreg, és hüvelykujja begyével megmegérinti a hatalmas disznóölő kés élét —. hanem dolgozni vele. — Délre megesszük — mondja az unokává jókedvűen. — Csak lassan a testtel! Kétszáz kilós a disznó. — Elegen vagyunk hozzá. — -Engem már ne számíts! Én csak megölöm. És vigyázok, hogy jó kolbászt csináljatok. A következő percek hangosak a sivalkodástól, és lucskosak a vértől. — Csak azt sajnálom — egyenesedik föl a csaknem két méter magas öregember —, hogy nincs jó szalma a pörzsöléshez. Nem mondom, a gáz is megteszi, de én a szalmát szoktam meg. A szép, sárga, hosszú szálú szalmát. — Bálázzák, azért nem jó... — Szerencsére — mondja az öreg. — Én aztán tudom, hogy mit végez el a gép az ember helyett. Ha valaki tudja, én tudom. Becsülöm is a kombájnt és a bálázó- gépet. Mint ahogy régen is becsültem azt a kezet, amelyik mesteri rendet vágott es olyan kazlat rakott, hogy gyönyörűség volt ránézni. Csak ilyenkor, hogy lebököm a hízót, hiányzik az a szalma. Tudja fene miért. Talán. mert a dédunokám örülne a piros lángoknak. A ház népe és a rokonság munkához lát. Siklik a ltés, csattog a bárd, gőzölögnek a szakszerűen lehasított húsdarabok. — Minden rendben — mondja az öregember, és rámhunyorít. — Most leülünk, kérünk egy üveg bort a nejemtől, aztán beszélgetünk. Közben én meglátok mindent. Leülünk. Jön a bor. József bácsi tölt, koccintunk. — Csak azt ne kérdezd, hányadik disznót öltem meg a mai szent napon, mert arra nem tudok válaszolni. Tizenöt éves korom óta minden télen leböktem. néhányat. Nemcsak magam y&k. Szomszédoknak, jó ismerősöknek is megtettem, szívességből. — Kitől tanulta a böllér- séget? — Nem az apámtól, hanem a nagyapámtól. Az volt ilyen ember, mint én. — Milyen? — Hát ilyen magas, sovány, bajuszos és jóvérű. Mert énnekem igen jó vérem van; nem alszik meg egykönnyen. A háziak nevetve helyeselnek. — Jól mondja a nagyapa. Csak azt is vallja be őszintén, mostanában melyik menyecskének udvarol! — Ti csak törődjetek a kolbásszal. Nehogy kimaradjon belőle valami! Majd megkóstolom. Ami a menyecskéket illeti — néz ram komolyam — negyven esztendeje özvegy vagyok. Értsd agy, ahogy akarod. A levegőben frissen sült pecsenye illata. Az öregember tölt, koccintunk. — Hogy érzi magat a faluban? — kérdezem, mert József bácsi a nyolcvan évéből hetvennyolcat a szomszéd községben töltött, :— Nagyon jól — mondja. — Amikor az unokavöm előrukkolt a tervével, hogy itt építsünk házat és én is költözzem át, csak egyetlen napig gondolkodtam. Aztán azt mondtam: rendben van. Eladom a házam, amit magám építettem a harmincas években FAX-kölcsönre. eladom a marháimat es « pémt beleépítem az új házba. Tudtam, mit csinálok. Én húsz évig éltem a nejemmel egy fedél alatt, és a szemem előtt nőtt fel az unokám. Igazi . jó család voltunk mindig. A vömmel csak any- , nyi vitám volt, hogy ö a lovaknak akart mindig a kedvükbe járni takarmánnyal, én meg a marhákat szerettem ellátni gazdagon eles éggel. 'Amíg lovakat tartottunk. Pedig a vöm villanyszerelő. Bejárta az országot. Kezdetben vonattal, autóbusszal utazott, aztán motorbiciklivel, most meg Skodával. — Azért a szülőfalu mégis csak más — mondom. — Tagadhatatlan. Bár ami a falvak határát illeti, már nincs válaszvonal a kettő között. Ez a szövetkezet., Aztán az az igazság, hogy én sohasem voltam afféle magánakvaló, egyhelyben topogó ember. Az itteni ismerőseimet, barátaimat sem azóta szereztem, hogy az idevalósi unokává kedvéért átköltöztem ebbe az emeletes, tizennégy helyiségből álló házba. Már a harmincas években otthonosan forgolódtam én ebben a faluban, és minden környéki faluban. Sokat fuvaroztam. Két lóval, jártam a Dunántúlt, mert tíz évig tartó cseládélet után sikerült lovakat szereznem. Nagy dolog volt, elhiheted. Amikor megnősültem, egyetlen koszos kis malacom volt, de már abban az évben disznót vágtam. Egn darabka földem se-m volt a regi rendszerben, mégis gazdálkodtam. Béreltem földet. felesben is vállaltam, és amellett fuvaroztam. Nem volt olyan óra, olyan hófú- vásos éjszaka, amikor engem nem lehetett fölkelteni, munkára hívni. Vállaltam én mindent, ami előbbre írisz, mert mindenáron ki akartam ke vei gózni a szüléim által rámtestált nyomorúságból . .. Negyvenöt után földet kaptam. Jo lovak, marhák álltak mz istállómban, nekem még a beseolgáltatá- sos világban sem volt panaszra okom. Most négy- százötven forint nyugdijam van, ez a havi zsebpénzem. Ennyit el is költ az ember a kocsmában, a jó öreg cimborák között. De éjjeliőrként megkeresem az 1800 forintot is egy-egy hónapban, és ez már a családé. Aztán én vagyok az utolsó paraszt a famíliában. Az egyetlen tsz-tag. Akinek háztáji föld jár, akt kedvezményes áron vásárolhat eleséget az állatoknak, szóval vagyok én még valaki ... — Elég legyen már a beszédből — Sfól tréfás-hara- gosan a háziasszony. — Nézd csak, még éhén vesznek disznóölés napján! József bácsi elnémul. Gyönyörködve nézi a patyolat abrosszal megtérített, friss pecsenyével rakott asztalt. — Micsoda illái! — csóválja a fejét, aztán a pohárért nyúl. — No még egy korty mielőtt hozzálátunk. Egészst- gedre! Aztán mégtörli a bajuszát. Szapudi András Ü.j ifyusagi műsorokkal ismerkednek meg a közeljövőben a tv-nézők. Vendégjeggyel a kongresszusra címmel — a KlSZ-kongresz- szust közvetlenül megelőző időszakban — vetélkedő kezdődik a képernyőn. Játékos formában adnak számot ezekben az adásokban a mai Ifjúság részvételéről a termelő munkában, a tanulásban és a haza védelmében. Egy-egy alkalommal két-két fiatal verseng majd. Ismét megrendezik a népszerű riporter kerestetik vetélkedőt. A hat részes sorozatban legsikeresebbem szereplők a. tervek szerint feladatokat kapnak a KISZ- kcmg.res&zus eseményeinek közvetítésében is. Kéthavonta — vasári-nap délutánonként — kerül képernyőre a Diákdélután. E kétórás műsorok, amelyekben a pályaválasztástól a szórakozási szokásokon ál a viselkedési formákig Sokfajta téma szerepel, elsősorban a középiskolások érdeklődésére tarthatnak számot. A zenei ismeretek terjesztését segíti a Zenebona című új gyermek,magazin. A havonta jelentkező program zenélő gyermekeket mutat be. zenei műfajokkal es stílusokkal ismerteti meg a legífjabbakat. beavatva őket többek között a dalian ulás rejtelmeibe is.
