Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-08 / 6. szám
Értékek mentése Végy jó sok anyagot; ezt az anyagót tedd bele — minél * több energia felhasználásáéul — az •eleve rövid élettartamúra tervezett termékbe; azt dobd minél előbb a .szemétbe (újrahasznosít á m ne i,s gondolj), és akkor garantáltan igen sokba kerül- majd a .hulladéktól való mesaza oadulás. a környezetbe került káros anyagok ártalmatlanítása. Egyúttal újl’ent beigazolódott, hogy a környezetvédelem a g..zdag országok kiváltsága. A fenti „recepttel" szembeállíthatok a következő adatok. Egy tonna papír előállításához körülbelül 17 fát kell kivágni. Ez a mennyiség- egy normál napilap 7 ezer példányához elegendő. Egy tonna papírhulladék tehát több mint egy tucat fát ment meg. Az is idevágó aaat, .hogy aluminiumhulla- dékból tízszer kevesebb energiával állítható elő új alumínium, mint bauxitból. Egy tonna vashulladék pedig 4 tonna vasércet ég 2 tonna feketeszenet helyettesíthet. A felsorolt anyagok megmentésével, újrahasznosításával többrétű előnyhöz juthat a gazdaság. Egyrészt, csökken az elsődleges nyersanyagok iránti igény. Másrészt. miután ezek az anyagok rengeteg* beépített energiát tai tulmaznak, y belőlük , gyártott termékekhez jóval kevesebb tüselőanya- got és energiát kell felhasználni. Végül, az újrahasznosított hulludékanyugot nem kell megsemmisíteni, jelentősen csökkennek ezzel a környezetvédelem költségei. (Magyarországon 1979-ben hozzávetőleg 10 millió köbméter hulladékot kellett elásni, elégetni, Budapesten egy tonna szenét ártalmatlanító ,i kohij-ge jelenleg mintegy 300 forint;) A környezetvédelem elmaradó költségeit illusztrálja például a papíripar is. ahol, ha íacsiszulat helyett papírhulladékot használnak fel, 00 százalékkal mérséklődik a vízszennyezés. S ez csak egy példa, Még .gazdag országok ts sokat költenek arra, hogy gondosan osáe gyűjtsék és újrafelhasználják a legkülönfélébb anyagokat. A Világ acéltermelésének például mintegy 43 százaléka a visszanyert öreg vasból szármázik. Ezzel szemben Magyarországon a másod- nyersanyagok az ipar összes anyagfelhasználásának értékben mindössze 2 százalékát adják. Azt is kevesen lud- ják idehaza, hogy például az eredeti Levi’s farmerek szövetében a vetülékel hulladékanyagokból , készítik. Mert a hulladékot jó néhány országban fontos nyersanyagnak — nem pedig .szemétnek tartják. Ahhoz, hogy ez a s/.emlélet idehaza is mielőbb elterjedjen, a vállalatoknál kellene felismerni, milyen fontos költségcsökkentési lehetősegek Milliárdos vállalat A boltok jobb kihasználását tervezik A Somogy megyei Etetaii- szer», Háztartási- és Vegyi- ánudáskeresikedelmi Vállalat mólt. évi forgalma alapján. a milliárdos vállalatok köaé kerüld Az ötödik öteves terv utolsó éveben az etöuányzot.Lnal 20 millió forintot nagynábc.;, forgalmát ért el: boltjaiban ogytmi 1,1 i- and 130 millió forint értékű ár« talált gazdára. A forgalom emelkedése Összefügg azzal, hogy a vállalat az ötödik ötéves tervben igazán megyeivé vált; Kaposváron és a Balaton- parton kívül minden somogyi városban, illetve Csurgón nyitott üzletet öt év alatt tizennégy kisebb-na- g.vobfe ABC-áruházat épített: saját fejlesztési alapjának fölhasználásán túl ehhez hi-' tett és kölcsönt vett igénybe. Az új beruházások révén jelentősen nőtt a vállalat kapacitása. A megyei tanács — amikor a Jsözelmúltban a kereskedelem fejlesztésének tervet tárgyalta — a vállalatra is érvényes megállapításként mondta ki, hogy a következő időszakban a fejlesztés intenzív módszerei kerülnek eföterbe. — Mit jelent ez az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat esetében? Kovács Lajos igazgató összehasonlító adatokat sorol : — A budapesti vállalatoknál az egy dolgozóra jutó forgalom ISO ezer forint körül van havonta, nálunk ezt kevés' bői;, -hozza- még. Van olyan üzletünk, ahol egy dolgozó havonta 05—90 ezer forint értékű árut ad el. es olyan is, mint Kaposváron a Hónved utcai ABC, ahol százötvenezer forintnál több jut egy kereskedelmi dolgozóra.. Ebből következik a fel1 adat is: az ötéves terv végére kialakult hálózat kapacitását az eddiginél jobban kell kihasználni. Ez munkaszervezési feladatokat éppúgy jelent, mint technikai korszerűsítést. A bolthálózat erőteljes fejlesztése ugyanis nem volt gond nélküli; azokat a hat—tizennégy millió forintos munkákat, amelyeket mi terveztünk, nem vállalta egyetlen kivitelező sem, épp ezért karbantartó brigádunkat kellett, e feladatok 'elvégzésével megbízni. Ez a "■feladatváltozás- meglátszik régebbi boltjainkon. több indokolt korszerűsítés elmaradt. Most ennek a hálózatnak. a korszerűsítésével, a meglevő technika felújításával az elhasználódott berendezések pótlásával segítjük á kereskedelmi' egységeket a nugyobb feladatok ellátásában. Az ütem a saját munkánktól függ: ha jobban dolgozunk több pénzünk ’ lesz f el ú j í láso kr a, be - 'rendezések vásárlására, ha kevésbé lesz hatékony a munkánk, akkor hosszabb ideig kell várni. Épp ezért boltonként vizsgáljuk meg, hogy mi a továbblépés legbiztosabb útja. rejlenek az. újrahasznosításban. Persze, ez fáradsággal, némi többletmunkával járna. Szigorúan el kellene számoltatni az üzemrészeket a felhasznált anyagokkal, meg kellene szervezni a különböző minőségű hulladékok külön . tu-Hását, megfelelő késelését és így tovább... Mindezt eddig kevés he-* l.van gyakorolják, . mert a vállalati érdekeltséget sokáig hátráltatták a kalkulációs előírások. A vállalatoknak nem érte meg az olcsó hulladékanyagot „beállítani” az önköltségbe. Még ha hibátlan termékei állítottak is elő a hulladékból, akkor serp számíthattak fel ezért ugyanolyan árat, mintha a drága elsődleges alapanyag szerepelt volna az önköltségben. Vagyis, aiz alacsonyabb önköltségre csak ugyanakkora nyereséghányadot - számíthattak fel, mint a primer alapanyag esetében. Ily módon a vál- lalali nyereség összvulume- ne csökkent, ha számottevő mérvű volt a hulladékhasznosítás, Pedig igen sok olyan szakma van — például a textilipar —, ahol a hulladékanyag bekeverésével ki- togá'talun minőségű termékeket lehetne előállítani. Ezt az el lent mondást azonban a közelmúltban feloldotta az OAÁH elnökének rendelkezése az ipari termékek és szolgáltatások ön- költsegszámításának rendjéről : „A hulladék. maradék, vagy egyéb esőkként értékű anyag felhasználásával előállított teljes értékű termékért a regular anyagból előállított hasonló termékre a forgalomban kialakult árakkal arányos áron érvényesíthető. Az árban realizált nyereség a hulladék, maradék vagy egyéb csökkent értékű anyag feldolgozásának sikeres voltától függően differenciálódhat,” Végre lehetővé .válik tehát, hogy a hulladéka.n.vag- husznusítassal előállított termékeknél a vállalatok nagyabb nyereséghányadot érvényesítsenek, es nem kell tartaniuk a tisztességtelen haszonszerzés vádjától. Bárcsak válna minél népszerűbbé, közismertté — és a gyakorlatban is sűrűn alkalmazottá — ez a jó rendelet! F, T. K. A szovjet népgazdaság fejlesztésének ötéves terveiben nagy figyelmet szentelnek a közszükségleti cikkek előállítására. Évről évre r.lívelik péljaul a tejtermelést Is — ez ma * Szovjetunióban csaknem annyi, mint az Egyesült Államokban, Angliában és a Nemet Szövetségi Köztársaságban együttvéve. A Szovjetunió minden LLcC.ra évente több mint 350 kilogramm tej és tejtermék jut. A feldolgozóipart teljesen automatizáltak Moszkva csertanovűi kerületének tejfeldolgozó-üzemében a közelgő pártkongresszus tiszteletére az üzem munkásai vállalták azt is, hogy az évi tervet határidő előtt teljesítik és a tervezett mennyiségen felül egymillió rubel értékű tej termőket adnak a fővárosnak. Hol szorít a cipő ? Italakult az „árokásó társaság”-Lassú víz 'lassú vizáit mos- — alakíthatjuk at az ismert szólóimon dió t, szemlélve a nagyatádi székhelyű Rinyg menti V i zga ad á lk udá s i es Talajvédelmi Társulás térképet, A kék erek — <w.- szas hosszuk kétezer kilómétól' — egy máktól szántó ksrnyújtákh.vira szelik át a mély fekvésű dél-somogyi vidéket. Patak patak hátán a társulás 158 ezer hektáros érdekeltségi területén • ■. Az úgynevezett közcélú vízfolyások kwrbanumásara, tisztítására húsz éve mintegy nyolcvanas létszámmal, alakult, egy »árokásó társaság'*. Két és fél millió forintot termeitek évente, a csákányoő, lapátos, kapás dolgozók. A vállalat négy eve egyesült a Dombó-csa- torna menti Vízgazdálkodási Társulással, ennek eredményeként jelenleg háromszáz- tíz főt alkalmaznak. Az évek során bulldózerek, kotrógépek, lehel'- és személyszállító jármüvek sora állt munkába. Utóbb bővült a társulás tevékenységi köre: kisebb erdőket és cserjésekel irtanak, utakat, műtárgyakat építenek. Hogy miért: négy—kit éve kezdték igazán »érezni« a gazdasagok a nagyüzemi termelés egyik feltételét, a táblás ítasok szükségességét. Emellett a termő terűié lék korlátozott - nagysága miatt előtérbe kerüli a talajok lenmókepesse- gének tokozása. Mivel ennek egyik eszköze a vízrendezés, Innen már csak egy lépés volt a komplex melioráció# megbízások vállalása. Mindezzel évi ötvenmillió forintra rúgott a vállalat tavalyi termelési értéke. Fogalmazzunk úgy, hogy «szembeszökő« a társulás húsz év alatti fejlődése. A vezetők ifiéi is «ItényélWéUen lábbeliről« panaszkodnak . . . A VI. ötéves terv kiemelten foglalkozik a meliorációs tevékenység állami támogatásának fokozásával, ám ez inkább a »megrendelők« kénében érzékelhető, a társulásnak csupán zavartalan munkalehetőséget teremt. Es főként a jelenlegi géppark korszerűsítése volna szükséges. A gepek zöme hat—-hét éves, pénzben kifejezett értékük minimális. Az évi amortizáció — tehat a fizikai elhasználódás hárommillió forint, ugyanakkor a fejlesztésre fordítható összeg félmillióval kevesebb. Ebből jószerivel csak fönntartani lehet... A másik gond: az érde- kalLzegi területen levő mezőgazdasági nagyüzemek a tagság feltételeként negyven forint hozzájárulást fizetne« hektáronként. Földjeiken a vízfolyásoknak csak a fönntartásához a társulásnak milliós nagyságrenddel kell tetéznie ezt az összeget... A harmadik gondot a gépműhely okozza. Számos jelző illene jelenlegi állapotára és fölszereltségére, de hál pénz hiányáJjan ... Ráadásul — városrendeződ okok miatt — a közeljövőben ki kell telepíteni. (A telephelyet már megvásárolták.) A negyedik »főfájás«: a dolgozó« szociális ellátottsága. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak sokszor amúgy is a periférián« végzik' munkájúkat — az itteni százhetven kot kézi munkás meg kijjebb. • • Évente átlag ölvén munkahelyre szállítják őket, »háztól házig-. De az »isten háta mögött« sokszor elkelne egy-egy »mobil« helyiség, ahol étkezhetnek, átöltözhetnek, ahová behúzódhatnak az eső elől. De hát pénz hiányában ... A törzs- “■^rda* malá'd. ThegíZöfclák a körülményeket. Évente nvol- can-tízen mennek nyugdíjba, s helyükre nem érkezik utánpótlás. Az említett »kétezer kilo- méter«-bői eddig kilencszáz- ötvenet tettek rendbe, a rendelkezésükre álló eszközökkel elég ennek a fönntartása. A többln »ősál'lapoiok* uralkodnak. Hogyan szerepelhet akkor — az elmondottak alapján — a távlati elképzelésekben, hogy szélesebb körben-vállalják át a még üzemi kezelésben levő vízfolyások fönntartását; hogy fokozottabban vegyenek részt a komplex meliorációs tevékenységiben ? A válasz egyszerű: a kialakult kapcsolatokat meg kell. őrizniük, Ütvén partnerrel állnak most összeköttetésben, ötvenezer forinttal ötmillióig elvállalnak minden munkát — akár egv községi tanács a megrendelő, akár egy mezőgazdasági nagyüzem. Mert — ha egyre nagyobb nehézségekkel jár is — mindinkább szükség van a munkájukra, Somogy »-mezőgazdasági« megye. ftalngh Zoltán Újítómozgalom újítók nélkül Kinek kell huszonötezer forint? A címben föltett kérdésre nem könnyű a válasz. Mert igaz. hogy minden ' háztartásban lenne helye a pénznek, de úgy látszik, mégsem kell mindenütt. Legalább is ezt mutatja a ba laton ma- riafürdő) példa. A történet alig egy éve kezdődött. A Balatonmária- fúrdő és Vidéke Áfósz az új gazdasági szabályzók ösztönzésére pályázatot hirdetett: óiiotókel vár dolgozóitól, új ' tevékenységek bevezet ései'e, — hogy növelhessek gazdasági eredményeiket es hatékonya bhan 'dolgozhassanak. A pályázni akaróknak 'részletes leírásokat, szakmai kimutatásokat is kellett volna készíteniük, ,s a munka -szép pályadíjakkal kecsegtetett, íme: "A pályáiul elfogadása esetén pályamunkánként a bérköltség terhére •— 10 euer forinttól 25 ezer forintig terjedhető pályadíj kerül kifizetésre. A pályadij' mértéke: 40 millió forint lermelesi érték előállítása, esetén 10 ezer, 60 millió forintnál 15 kit, KI) milliónál 00 ezer forint. Ha a, termelési érték eléri vagy meghaladja a százmillió forintot, 25 ezer forint kerül kifizetésre . ■.« Nem kis munka és nem kis summa várt tehát a Pályázókra. A határidő 1980. december 31-e volt, a tizenegy tagú értékelő bizottság eddig várta a pályamunkák érkezesét De csak varia! •Januar elsejével ugyanis akar föl is oszlathattak volna a zsűrit, mivel egyetlen palyazat sem erke&ett he, s így nem volt mit elbírálni. A huszonötezer forint senkinek sem kellett . . . Az áfész vezetői most azt panaszolják: nincs szerencséjük sem az ölletgyűjlés- sel, gém az újítómozgalommal. Senki nem töri magst náluk a dijakkal járó anyagi és erkölcsi elismerésért. Ahogy csődöt mondott az ötletpályázat, ugyanúgy »befulladt« az újítómozgalom is ... Nézzük esak a kimutatásokat! Az aíesz-nel IfHS-ban négy újítást adtak b? a dolgozok. s ebből keitől elfogadtak. Fgy évvel később mindötfsze két újítás akadt ■— ebből csak egyet, érdemesítettek bevezetésre. Tavaly mindössze három újítás került az előadó asztalára, de ebből az év végéig csak egyet alkalmaztak a gyakorlatban, Az újítók anyagi elismerésére 1978-ban 1500, 1979-ben 500, 1980-ban 8000 forintot fordítottak. % Kevés-e ez az összeg, vagy sok? Ahhoz kepest, hogy az áfész év elején általat,an két tucad témakört sorol föl újítási feladattervében, bizony kevés, A közömbösségre az áfész vezetői nem találnak magyarázatot, Lehet, hogy a munkaköri vezetőknél van a baj? Ha új ötlettel áil elő a dolgozó, ők csak legyintenek, mondván: badarság? ‘Szerintük ilyesmi is elöfordulhal. De az is 'ehet, hogy senki nem szeret »dokumentálni«; az újító megcsinálja az újítást, használjak is, csupán a »formaság«, a leírás marad el, vagyis az, amitől az újítás hivatalosan újítás lehet. Balatonmárián. keresik a választ, e gond megoldásának kulcsát. Tudják: az ötlet nem volt rossz. Újításokra. kezdeményezésekre, észszerű* ites re szükség van — tehát érdemes kutatni az érdeklődés fölkeltésének módját. N. J. Foglalkoztatás és iparfejlesztés Könyvek a gazdaságpolitikáról A Kossuth Könyvkiadó ez évben megjelenő mintegy 200 újdonsága között a korábbinál nagyobb arányban szerepelnek időszerű közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó kötetek. Ezek sorában megjelenik Nyitral Ferenc ne müve. A magyar gazdasag és társadalom a hetvenes években. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett lársadalmi-gázdaságl változások mélyreható elemzésével átfogó képét ad a kötet a társadalom é» a gazdaság jelenlegi helyzetéről. Csikós Nagy Béla Gazdaságpolitika című kötetét kézikönyvként és tankönyvként is forgathatják majd az olvasók; a mű kifejti a gazda- ságpolitikanak mint tudománynak a lényégét, egyes alkotórészeit, azok összefüggéseit, s tudományt» elem zést ad a magyar gazdaság politika alapkérdéseiről. Napjaink gazdaságpolitikájához kötődik Fekete György tanulmánykötete is, amely Foglalkoztatáspolitikánk címmel hagyja el a nyomdát. A mából a jövőbe kalauzolja az olvasót Kozma Ferenc munkája Az emberi tényező a gazdasági fejlődésben címmel. Ebben részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a világgazdaságban bekövetkezett fordulat következményének miként felel meg a magyar gazdaság. Egész sor uj kiadvány Iái napvilágot az új ötéves terv vei kapcsolatos tennivalókról. Bogota Báia—Garant József Mit ke'll tudni a hatodik ötéves tervről? című Könyve nép*, *ru /mában foglalja össze a/, uj ötéves tervvel összefüggő, legfontosabb általános tudnivalókat. Orosz László é* Bontó László közös munkája az ipar- fejlesztés tennivalóit, Kovács Imre tanulmánya pedig Az élelmiszergazdaság a hatodik ötéves tervben címmel a népgazdaság e területének feladatait ismerteti. A kiadványok sorában első ízben megjelenő Politikai gazdaságtani szótár az egyetemi és a pártoktatásban segédkönyvként is használható. SOMOGYI NÉPLAP
