Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-07 / 5. szám

A Csepel Müvek Fémművé finomkohászati szalaghengerdéjének hökezelőüzemébcn ha­vonta mintegy ezerhétszáz tonna szalag »fut át-“. Az évi mennyiségből ezcrötszaz tonná­nyit iparilag fejlett országok piaeaira szállítanak Az első önálló tervek Megszűnt az Úttröszt - Hogyan lehet fl cukorgyárban megkezdődön a karbantartás A Kaposvári Cukorgyár­ban a kampány befejezése után a szerelők szétszedik a berendezéseket, es vala­mennyit kitisztítják. Az el­használódott alkatrészek ki­cserélése után a festes kö­vetkezik majd. Ezzel bizto­sítják, hogy a következő kampány idején műszaki hi­ba nélkül, iolyaníatasan dol­gozzon a gyár. A felújítás ötvenmillió forintba kerül. Ezzel a munkával párhu­zamosan tovább folytatják az öreg gyár »fiatalítását« is: a répafogadó rekonstruk­ciója van soron. Erre eddig nyolcvan millió forintot köl­töttek. s az idén hatvanmil­lió Forint értékű munkát szeretnének elvégezni. Az íiterrwá a beruházásban részt vevő vállalatok teljesítő- készsége és a gyár anyagi lehetős egri szabják meg. Az üzem és a szárító közé éke-, lödött úsztatókai szeretnék megszüntetni, s a gyár mö­gött a Dombóvár és Kapos­vár közötti vasútvonal mel­lett alakítják ki az új fo­gadóállomást. Itt állítják föl azt a két berendezés!, ^me­lyik a vagonokból mossa ki az alapanyagot. Másik kettőt pedig a teherautók ürítésére építenék. Üj kő- és gazíogó berendezést helyeznek üzem­be és szivattyút építenek a répa továbbítására. Az ide szerelt berendezéseknek még egyszer akkora lesz a kapa­citása, mint a gyáré. Üj tárolóteret alakítanak ki a földes répa fogadására is. Magasba csaplak az in­dulatok. kereskedők vitáz­tak a napefkban a vásárlók­kal Marcali boti.' É 'Vila né­ha kiabálássá, sértegetéssé fajult. Az ok: nem lehetett kapni krumplis kenyeret es csemege veknit, és a vevők kicsinek találták a zsömlét is. Mi váltotta kj ezt az ese­ménysort? Az új kenyér­gyár átadási ünnepségén tett kissé túlzottan, örömteli nyi­latkozat, amely lapunkban december 19-én megjelenti majd pedig , ez' az újságíró által felületesen kezelt in­formáció január 1-én ismét napvilágot látott a Somogyi Néplapban. A Marcali központjában levő ABC áruház vezetője, W öller László a következő­ket mondta: • — Az új érv első nyitva­tartási napja óta ..megesz­nek” minket a vásárlók. Sokan durva szavakkal sér­tegetnek is, mert nincs krumplis kenyér és cse­mege vekni. Pedig ők az újságban olvasták, hogy lesz ... Biztosan nem rendelünk, mert slend­riánul dolgozunk; ezt mond­ják. És szidják a sütőipart, hogy egyszer volt csak jó zsömle, amikor itt volt a téve, meg itt voltak az új­ságírók. , Az előzmények: a kenyér­gyár átadásakor Magyar Ti­bor gyárvezető — a megyei sütőipari váiilalat vezetői ál­tal megerősítve — elmondta, hogy januárban kezdik az említett kenyérfélék sütését. Akkor ezt megírtuk. Utana e sorok írója újévre jó hír­rel akarván meglepni a marcaliakat, ezt az infor­mációt a január elsejéi lap­ban a hírek között megje­lentette. A fogalmazás így szólt; „...az ev elejétől...” Ezt a városlakók úgy értel­meztek: január első napjá­tól. Es következett a „ve­szekedés”. Az információt w. újévi megjelenés előtt minden­képpen ellenőriznünk kel­lett volna, mert ha ponto­san közöljük, nincs félreér­tés. Banlcuti Béla, a Somogy megyei Sütőipari VaHalat A Minisztertanács határo­zata alapján megszűnt az Ültröszt — tizennégy vál­lalata ezután önállóan tevé­kenykedik. A tröszti szerve­zeti formából kiszakadt vál­lalatok egyike a Kaposvári Közúti Építövállaiat. — Melyek az alapvető változások? — kérdeztem Kardos Lajos igazgatótól. — Cseri István közleke­dés- és postaügyi miniszter­helyettes december 23-án igazgatói értekezletei hí­vott össze a KPM-be, és ott ismertette, hogy igazgatója keresünkre.. most elmondta: — A közeljövőben leg­alább egyfajta, kézi formá- zású finom kenyeret gyár­tunk Marcaliban. Krumplis kenyér. valószínűleg, csak később lesz, mert pillanat­nyilag az új kenyérgyár nem rendelkezik burgonya- pehellyel. A zsömlére való­színűleg azért érkezett pa­nasz. mert a kereskedők rosszul tárolják a péksüte­ményt. Ez utóbbi állítással vitat­koznunk kell. A gyárava- lon adalékany aggal „föl­pumpált” hatalmas és jóízű zsömlét készítettek. Most azonban nincs adalék a /sómleben. Nem kellett vol­na „reklámzsömlét ” csinál­ni, s most nem hiányozna. De egyéb baj is van. Erről Kálmán József, a kenyér­gyár művezetője beszélt: — Korábban intenzív da­gasztógéppel készítettük a zsömle tésztáját. Ezek a gé­pek fölmondtáik a szolgála­tot, s javításuk helyben nem oldható meg, ezért kisebbek a zsömlék, mint korábban. Intenzív dagasztás után még adalékanyag nélkül is jobb a zsömle, mint a mostani. — És a csemege vekni? — Ahhoz már minden kellékünk megvan, Belső át­szervezésre van szükség, és reméljük, hamarosan ezt a kenyeret is „piacra dobjuk”. Egy-két héten belül lesz. Addig a vásárlók türelmét kérjük. Üj a gyár, még be kell járódnia, még magunk is kísérletezünk, ám min­denképpen arra törekszünk, hogy jó legyen az ellátás. Akarattal senki sem ront el semmit. Mindehhez csak annyit.: a közérdekű információt pon­tosan, felelősséggel kell ad­ni, és ugyanúgy kezelni — hogy helyesen tájékoztassa a közvéleményt. Ebben mindkét fél — a sütőipar több képviselője és az új­ságíró — hibázott, és csak apró mentség, hogy jóhisze­műen, Reméljük, e hibák feltárása megnyugtatja a Marcaliban es környéken lakókat. Lothar Peter a minisztériumban meg­alakul a közlekedésépí­tési főosztály: feladata lesz többek között a közlekedés- építési tevékenység koordi­nálása. Ide tartozik majd a vasút és a posta építési szer­vezeteinek irányítása Is. Ez a minisztériumi főosztály ellenőrzi az egykori Üti rósz t hoz tartozó vállalatok mű­szaki-gazdasági tevékenysé­gét is. — A tröszt felszámolása sokféle pénzügyi, technikai és szervezési kérdést vet föl... — A tizennégy vállalat működésének két fontos alapelvét állapították meg. Az egyik az, hogy a már folyamaiban lévő ügyekhez szükséges anyagiakat min­denképpen biztosítani kell. Ilyen például a megrendelt gépek vételárának pénzügyi fedezete. A másik az. hogy a vállalatoknak rendelkez­niük kell az ónálló gazdál­kodás megindításához szük­séges eszközökkel. A cél te­hát az, hogy ne szakadjon meg a tevékenység folyto­nossága. .A megmaradó pénzt komplex értékelés alapján osztják föl majd a vállalatok között. Vállalati hatáskörbe kerül például az 198(1. évi tröszti eredmény elszámolása, az átszervezést megelőzz) gaz­dasági-pénzügyi rendezés, a tröszti dolgozók munkajo­gi, társadalombiztosítási ügyeinek elintézése, a tröszt központi irattárának átvéte­le és több egyéb kötelezett­ség, Ezek az ügyek mind a Pest megyei KÉV hatáskö­rébe kerülnek. A jogutódlás különleges esetei általában lebonthatók egy-egy válla­latra. Az igazgatói értekez­leten elhangzott az is. hogy gazdasági társulások létre­hozását javasoljak külföldi munkák elvállalásakor, a bitumenemulziós telepek építésekor, az ózdi kohósa­lak útépítésre való fölhasz­nálása esetében, a keverő­telepi berendezések és az aszfaltterítő gépek alkatré­szeinek beszerzéséhez. — A minisztériumi főosz­tály elvi irányit o szerepet Tizenkét va­gon zöldség és 26 vagon különböző gyümölcs szállítására vállalt köte­lezettséget a tabi íüész lei- vásárlási osztálya — ennyit küld az idén a megyei Zöl­dért vállalatnak. A kisgaz­daságokkal már most szer­ződést köt. 1981 decemberé­nek végéig a szállítandó mennyiség 40 százalékának átadására vállalkoztak a gazdák. A zöldségfélék közül je­lentős mennyiségű uborka, zöldbab és paradicsom terem itt. A legtevékenyebb köz­ség Bábony, zöldbabbal es uborkával azonban az egész területen sokan foglalkoz­nak. A gyümölcsök közül — olcsóbb a vállalat? Iát el. Hogyan készülnek a nagyobb önállóságra? — A nagyobb önállóság nagyobb felelősséggel jár. Az új helyzet egészen más­fajta gondolkodást igényel, s a lehetőségeinket nagyon ésszerűen . keLl kihasználni. A megrendelők nagyrészt ugyanabból a körből kerül­nek ki. Ha munkánkat úgy tudjuk szervezni, hogy ol­csóbban dolgozunk más vál­lalatoknál, tevékenységün­ket jó minőségben és határ­időre befejezzük, akkor mű­ködési területünk kitágul­hat. Ellenkező esetben be- . szűkül a piac. A tröszt meg­szűnésével a vállalatok te­vékenységének területi hu­tára elmosódik. E szempon­tokra alapozzuk a vállalati fejlesztési elképzeléseket és az üzletpolitikát. Elkészültek a gyékényest keverőtelep tervei. Gyékényestől nagy területen tudnánk municát vállalni. A hatodik ötéves terv első telében viszonylag szerényebb fejlődéssel szá­molunk; fő profilunk to­vábbra is az aszfaltűtepítés, szeretnénk azonban növelni a közmű- és a mélyépítési kapacitást. Célunk, hogy a munkát teljes egészében ml végezzük, alvállalkozókat csak a szakipari munkáiéra kívánunk igénybe venni. Terveink között szerepel az ön töt taszí alt-kapacitás nö­velése is. Ennek főleg a me­zőgazdasági célú hasznosítá­sa jelentős. mivel nagyon alkalmas istállók burkolásá­ra. A Kaposvári Közúti Épí- töválialat idei terve 468 millió forint bevétel eléré­sét irányozza elő. Minimá­lis létszámcsökkenéssel, 2,5 százalékos termelékenység- es négyszázalékos bers/.in- vonal-emeikedéssel s zá­molnak. A vállalat 750 dol­gozójából 28-nak van egye­temi vagy főiskolai végzett­sége. Elkészült az új szerve­zeti és működési szabályzat is: ebben már a megválto­zott körülményekhez alkal­mazkodva fektették le a függelmi es az információs kapcso latoka t. Cs. I,. várhatólag — legtöbb lesz a meggy és a málna: e,. ket­tőt exportálják. A málna legnagyobb részét Tengődön termelik, de foglalkoznak ve­le Kányán, Tabon Kapöly- ban, Torvajon és Nagybe- renyben is. A málnatermelés fejlesztése érdekeben a gaz­dák 8500 sarjat telepítettek a tabi szövetkezet körzeté­ben. A tahi szövetkezet nagy gondot fordít a szárazbab termelesere. Ezt a növényt nemcsak sajat területén nép­szerűsíti, hanem javasolja Tolna és Baranya áfész-ei- nek is. A legtöbb babot ex­portra küldi. Az 1979. évi felvásárlásból tavaly 47 va­gonnyit szállított tőkés piac­ra, a tavalyi termesből pe­dig — csupán decemberben — 14 vagonnal. Lesz különleges kenyér Marcaliban Téves és felületesen kezelt információ Bab vagonszám exportra Rövidebl; úton M egfigyeltem — s ez bizonyára nem egyedülálló „fölfe­dezés" —, hogy ha valaki el akarja érni a célját, rend­szerint a rövidebb utat választja. (Legalábbis egyéni életeben.) A távfutók a belső körben igyekeznem a szalag felé; az autós, ha teheti, levágja a kanyart; s a járókelő a kiépített úttal mit sem törődve a pázsiton keresztül is lerövi­díti az útját, ha sietős a dolga. A rövidebb út felismerése nyilvánvalóan közelebb hozza a célt. Közelebb hozná a köz­életben is, csak ki tudja miért: ott mintha ritkábban volna sietős a dolgunk. Voltaképpen ugyanazok az emberek, akik a magánéletükben még a pázsit (sokszor embertársaik) letapo- sása árán is rövidítik útjukat, hivatalosan, azaz a közéletben — kényszerűségből vagy saját elhatározásukból — olyan meg­fontolatlanul választják a hosszabbak hogy az már „az egek­be kiált”. Csak vázlatosan — hiszen ki ’sem fogyhatnék a pél­dák rengetegéből — arról szeretnék ma beszelni, hogy rövi­debb úton könnyebb megközelíteni a célt. Tudom: semmi újat nem fogok mondani önöknek. A pél­dák életünk szerves részei, naponta találkozunk velük, s ha jól emlékszem: húsz évvel ezelőtt írtam róluk az első jegy­zetet. Azóta több minden megváltozott. Egyebek között hosz- szabbak, bürokratikusabbak, agyonszervezettebbek lettek az „utak". Most mincjenáron rövidíteni akarjuk őket. Csakhogy — mert nagy apparátusokkal és bizottságokkal vizsgáltatjuk azt, ami nélkülük is jól látható — kibogozhatatlanul beleke­veredünk a hosszú és bonyolult szövevénybe, mint a légy a pók hálójába. Egy okos gondolat! Nem tudom észrevették-e, hogy az utóbbi időben mindenütt igyekeznek csökkenteni a határidő­ket. (Nem az építkezésekről, hanem az ügyintézésről beszé­lek!) Olvastam például egy tízoldalas dokumentumot, amely­ben egyik városi tanácsunk pontosan megfogalmazta: milyen ügyeket kell azonnal, három, nyolc vagy tizenöt napon belül elintézniük a szakosztályoknak. Tennék is a dolgukat; szá­mukra es az ügyfelek számára is könnyítés a rövidített ha- ' táridő. A korlátok nagy része azonban tovább „ágaskodik”. Hogy mi az oka? Az, hogy miközben bizalomról szónokolunk, néha oly mértékben bizalmatlanok vagyunk, hogy az már sértő. Nem önmagunktól, dehogy! Szidjuk a jogszabályokat — egy részüket nem is ok nélkül —, amelyek bizonyos ese­tekben megtiltják hogy higgyünk az embereknek. Gondolja­nak csak a kereseti igazolásokra, az adóbevallásra, a gyám­ügy néhány kérdésére, a tartással és életjáradékkal kapcso­lat.>s ügyekre, hogy többet ne' is említsek hirtelenében. A rendelkezések egy része általános bizalmatlanságot sugall, holott az emberek óriási többsége nem hazug és nem csaló. Mondok jó példát. Az ingatlanszerzési korlátozással kap­csolatban nyilatkoznia kell az állampolgárnak, ha hazat akar venni, hogy — mondjuk — nincs háromemeletes vagy két­szobás saját ingatlana. Ez ügyben senki sem kételkedik a szavában, egyszerűen elhiszik, amit mond, mert bíznák ab­ban. hogy az illető tisztességes. Tudom, mert utánajártam: Kaposváron egyetlen eset sem fordult elő, hogy valaki csalt volna, azaz ne szolgait volna rá a bizalomra. És ez még min­dig nem útmutató? Más esetekben viszont ,a helyszíni szem­lék, a környezettanulmányok sorozata gyötri az ügyintézőt és az állampolgárt. Alig tudunk előbbre jutni... M em alapozunk a tervező, az építő felelősségére, hogy majd engedély szerint tűzik ki a házat, hanem az el­lenőrök hadára támaszkodunk. Nem követelik meg a tervezőtől, az építőtől á munka-, a tűz- és környezetvédelmi előírások megtartását (nekik is ismerniük kelTj, hanem akkor csapnak le a „hivatásosok'', amikor már minden kész, s gyak­ran „elnapolják” az átadást, a termelést, a beköltözést, az árusítást. Micsoda fordított magatartás ez? Miért nem bírál­ják el a tervet? S az építést — munka közben? Miért nincs a kisebb beruházásoknál is generál tervező, amely összehangolná a résztervekeí. Miért van, hogy elkészül a magasépités terve, már javában építkeznek, s a gépészet, az úthálózat stb. terve még a holdban? Vagy nem hiszik el, hogy az 1972-től 1980-ig (!) épített gépészeti szakközépiskola valamennyi terve még az avatás pillanatában sem volt ké­szen? (Pedig már jóval előbb ott tanultak a diákok.) Gyaní­tom. hogy lehetne rövidíteni az utat. Ha a magunkénak te­kintenénk ... A kaposvári ifjúsági házat már felavatták, s egy év múlva készült el a nagyterem világítási terve. (Meg­valósítása később.) De a tujákat a szalagvágás: előtti esten kiültették a ház elé. Hosszúak az utak, és bonyolultak. Nem önmaguktól: mi bonyolítjuk őket. .. Mondjak más példát? A kaposvári új csecsemőotthont térkép alapján ,.álmodta meg’’ a tervező. Csakhogy a tér­képből nem derült ki: a „szabad terület" egy részén már csa­ládi házak állnak. Nem csoda hát, hogy drágább az útikölt­ség, ha Somogyból Debrecenen keresztül akarunk eljutni a Balatonig. Az utakat tehat nemcsak a jogszabályok hosszab­bítják, hanem a felelőilenseg is. És mégsincs felelős! (A domboldalba épített — országos hírű — házsornál is gyaní­tom: nem lesz, pedig jól ismerjük őkel.) Vagy; tíz évvel ez­előtt készített tervet az Iparterv az új bl-es ul jobb oldalá­nak közmüveire. Az új szennyvíztisztítóhoz most ott vezetne a nyomócső; el is készült a terv csaknem 810 ezer forintért! Megvalósíthatatlan. Mert két-három eve gázt vezettek ott, s akkor „elfelejtették” egyeztetni a szinteket. Most 1600 méte­ren vagy fölszedik a gázvezetéket, vagy uj terv kell a szenny­vízcsatorna építéséhez. A megbízást egyébként mindkét ve­zeték építésére ugyanabban a házban adták ki. Csak mások. Mennyibe kerül ez az út? Nem lehetett volna rövidíteni? Visszatérhetünk a jogszabályokhoz. Azelőtt volt Kapos­váron egy Nagyvári Janos nevű főmérnök, akinek a kisujjá­ban volt minden. Azóta — nem számoltam össze — volt vagy tíz „Kisvárt János”, akiknek jogosítványuk sem volt ahhoz, ami a dolguk. Most újra van városi főépítész. De felhatalma­zása. eljárási, döntési joga nincs. Nem az ember, a jogszabály maradt le az életfái. Olvastam egy két évvel ezelőtti Állam és Igazgatás című folyóiratot, s benne okos, értelmes cikket a rendezési és fej­lesztési tervek kapcsolatáról. A szerző föltárta az ellentmon­dásokat, a feszültségeket, az ele! követelte igényt. Egyetér­téssel találkozott. Azóta sem történt semmi. Hosszúak az utak. M a sem tudom elfogadni, hogy megyénkben minden is­kolát egyedileg kell tervezni. Ami másutt nemcsak esztétikailag, hanem funkcionálisan is kipróbált és be­vált. az íniert nem jó nálunk? (A hűtőgépek között sem ok­vetlenül drágább a jobb; lásd a két- meg a háromcsillagos Lehelt.) Nem kell lemondani az esztétikáról. A kaposvári „jurta-óvodaban” (szép. különleges, jó és bővíthető) 45 ezer forintba került egy hely, a Madar utcaiban ennek a kétsze­resebe. Miért nem adaptálhat tervet a helyi tanács? Miért kell hozzá tervezőintézet, hogy az eredetiből valami egészen más legyen — és jóval drágább. Nem vagyok híve az unifor­mizálásnak, de annak sem, hogy' az állítólagos esztétikum, az „egyedi” miatt kevesebbet építhessünk. Végtére is elsősorban nem látványra, hanem iskolákra, tantermekre van szüksé­günk. És ezernyi téma még. Nem merült ki a „tárház", csak megtelt a két hasáb. Az út sokszor túlságosan hosszú. A rö- videbb felé kell kacsintgatnunk. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents