Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 26. szám

Hagyományteremtő évek Egy tantestület kezdő lépései 1»78. augusztus lR-ánaT»it­ték föl a barcsi 2. számú Általános Iskolát. Néhány lup múlva a legszüksésge- »ebb fölszerelésekkel meg­kezdődött a több mint hat- száz gyerek tanítása. Izgalmas szakmai, emberi, de még inkább politikai pro- batetel új tantestületet ala­kítaná : a több muntfcahelyrdl érkezett pebagégusokból a lehető legrövidebb idő alatt «ereiét együttest formálni, amely hagyományok nélkül teremt mennél gyorsabban kedvező légkört önmaga es a. tanulók számára. Előre le­írom: a látogatás után én is ca»k úgy tudtam elképzelni az indulást és az azóta folyó munkát, ahogy azt az irá­nyító szervéttől és a tantes­tület veoiet óitól hallottam. Vagyis határozott célt jelöl­ne é* tartva, illetve az át­lagnál nagyobb ütemet dik­tálva Teamé« zet esen közben gondosan ügyelve arra, hogy a felfokozott tempó ne távo­lítsa el egymástól a 'nevelő­ket- Ellenkezőleg: haszno­suljon. serkentő, összefűző ereje a kapcsolatiét építésé­ben. n nevelői magatartás egységében. Ahogy az iskoihs iga-zgató- v**], továbbá a helyettesé­vel. a pártszervezet titkárá­val, az úttörőcsapat vezető­jével, a pedagógus KISZ- szeivezet titkárával, a szak- szervezet kép viselő jévet be­szel aettem. első vonásként a nyitottságukat érzékeltem. Azt a tulajdonságot, amely egymássál, a tantestülettel, a patronáló üzemekkel szem­ben felfogásukban, magatar­tásukban megnyilvánul. Enélkül aligha jutottak vol­na eddig. A másik jellemzője a tan­testületnek a kezdeményező szellem, a vállaIhoeéai kész ség. Hogy mire'’ Mindenre ama segíti a kedvezőbb ok­tatási, nevelési körülményeik megteremtését. Ötletek so­kasága pattant ki az indu­lás első hónapjaiban és va­lósult meg szinte hihetetlen gyorsasággal. Ennek során épült ki a szaktajn termek rendszere. gazdagodtak a szertárak, létesült a könyv­tár-. készük el a gyakorló­kért. kerültek díszítő elemek, a falakra a tantermekben. a folyosókon. Mindehhez je­lentés segítséget adtak a barcsi üzemek es a tsz, ve­lük már az első hónapok­ban termékeny kapcsolat alakult ki. &> ez mindig több egyszerű anyagi segít­ségnél, Hiszen a támogatás inellett jöttek az üzemekből .szakkörvezetők csakúgy, mint KISZ-aktívák. A tanu­lók elsősorban műsorokkal viszonozlak a segítséget. (A kapcsolatok tartalmára és formá jára hadd álljon itt egy ha nem is jellemző, de min­denképpen említésre méltó példa. A Voids Csillag Tsz vezetősége fogadta azokat a tanulókat, akik tisztességgel helyt álltak a mezógazdasá- g munkáikban.) A teptestületben sokol­dalú nevelési. mozgalmi munka folyik. Párt- és KISZ-szervezete. szakszer­vezete, úttörőcsapata, MSZB T - tagcsoport.! a külön- külón is színvonalasan végzi munkáját, Bizonyítják ezt aiz esziétíkei nevelésit jól szolgáló kócnyezeli hatások, a helytállás a tanulmányi versenyeken, vetélkedőkön, az iskola falaim túlnövő ren­dezvények. saját., Illetve a munkahelyek által készített eszközök garmadája, a kap­Filmjegyxet Magyar Mari mátkasága Az ismert operatőr. Zsom­bolyai Janón néhány évvel ezelőtt, kellemes zenés film­mel lepte meg a mozi ra­jongóit főképp a fiatal ge­nerációt (A kenguru.) Az­tán egy fanyar humorú «vasutasfUm« következett, a Kihajolni veszélyes. Most finn—magyar együttműkö­déssel létrejött munkáját, a Vámmentes házasságot néz­hetjük meg. Színes, szeles vás an ú ... A magyar film történeté­ben eddig' fehérholló rltka- sagu volt a kooproduxeiois alkotások sikere. (Kivétel­ként Kováé* András Októ­beri vasárnapját, Gyöngyös­ig Imre—Kabay Barna Két elhatározását említhetjük.) Örülnünk kell a Vámmentes házasságnak, mert valódi »mozi-“; nem nagy igényű, d« realitásokat figyelembe vevő történéssel. Nem ide­genforgalmi propaganda az -ezer tó országa« vagy a budai várnegyed mellett. I>ióhéjba.n a cselekmény ennyi: Magyar Mari pesti taxisofőr élettársa. Dini nem fér vissza Svédországból. Mari mindenáron utána akar menni. Erre ad nem éppen bonyodalom nélküli lehetőséget egy finn hajó­ügynök fiatalember, aki fél üveg cseresznyepálinka el­fogyasztása után hajlandó névházasságot kötni hős­nőnkkel, hogy az «-legálisan« kijuthasson az országból. Hogy mi a véleményünk á «több pénzért« disszidáló Diniről, azt. hiszem, nem kell bővebben kifejteni. Mari he­lyében nem törne bennünket érte a frász... A finnországi névházasság ügye egy időre kátyúba jut: a derek finn «örömanya« és «örömatya« — mit sem sejt­ve a mátkaság hamisítvány voltáról — jó finn módira ország-világra szóló lagzit akar tartani. Végül is a Pekka gyerek hagyja magát rávenni a lakodalomra. Mi már sejtjük: nem egészen közömbös nyelvrokona, Maii iránt. S az egykori szerető, az idegen hazát választó Di­ni sem jön, ahogy ígérte; ehelyett kifogásokat sorol . . . Szó, ami szó. a film vége azt sugallja, hogy a névhá­zasságból majdan igazi — ásó. kapa. nagy harang vá­lassza szét őket — családi élet lesz. Épkézláb történet, ha nem is túl nagy igényű. Kertész Ákos. Koroáy Ildikó is bá­báskodott megszületésénél. A kerteszi humort — lásd filmen a Veri az ördög a feleségét, színházban és. té­vében a Névnapot — nyo­mokban itt is jelen van. A humor forrásai: Marinaik van két «belevaló« barátnő­je, aki végigviháincolja. vé­gi gazéihámoskodja a filmet. Ezenkívül valódiak az embe­re fc. hétköznapok gondjai­val a vállukon. Életerejük, vagány&águk azonban cent« rifuigiális erő, a bajok köz­pontjától elpörgeü őket.. . Esztergályos Cecília játssza az egyiket, clowftos köny- nyedséggel, rendkívül nagy örömmel. — ez érződik ala­kításából. Milyen kár, hogy korábban — akár csak tíz évvel ezelőtt is — nem ak­názták ki képességeit a fil­mesek ! (Csak az utóbbi időkben «fedezték föl«: BÜÉK, Ajándék ez a nap, Koiak Budapesten stb.) Mar- gittay Ági jó partnere a bo­londozásban. Kiss Mari játssza a szerelme után vá­gyakozó hősnőt, kanrekit. jó alakítást nyújtva. Rokon­szenves finn színész Tom Wentzel is, aki Pekkát állít­ja elénk. Jó látni, a szépen fényképezett — Ragályi Ele­mér volt az operatőr —finn tájakat, erdőket és tavakat. Am.it szemére vethetünk az alkotóknak: épp a lagzi idejére «esik szét« kissé a fűm, és nemcsak a fiatal1 pár konfliktusa miatt. Egyéb­ként. végig jól szórakoztunk az ízléssel, szelíd iróniával rendezett finn—magyar kö­zös filmen. ha. U. iwáatek Bweén yinái» es seksmmü formája. A bespelgetes során több­ször visszakanyarodtunk az indulás heteire, hónapjaira. Az igazgatónő és vezető tár­sai egymás véleményét erő­sítve és kiegészítve bizony­gatták, hogy a kezdő csa­patnak mindenek fölött. az adott lendületet: lehetőséget kaptak a munkára. Egy új intézményt bíztak rájuk, hogy korábbi munkahelyük értékes hagyományait átül­tetve, a jó tapasztalatokat (elhasználva szervezzék meg benne az oktató-—nevelő te­vékenységet az érvényes cé­lok. határozatok szellemé­ben, egyszersmind egyéni arculatot adva az iskolá­nak. Talán mondanom sem kell. hogy sem a lan testület egységének formálása, sem a társadalmi, kapcsolatok kiépítése nem ment zökke­nők nélkül. Néh t . , v lag kénj-el mesebb munka­tempóhoz szokott neveld ne­hezen alkalmazkodott a kö­vetelményekhez és ez ese­tenként egyéni, családi fe­szültségekhez is vezetett. To­vábbá az is igaz, hogy bár­milyen szives készséget ta­pasztaltak is az üzemek ré­széről. a segítés megszerve­zése, lebonyolítása rendsze­rint nem történik meg ki­sebb bonyodalmak, nézetel­térések nélkül. Bizony nem «nélkülözték« a kudarcokat, volt részük meg nem értés­ben. sőt elutasításban is. De soha nem keseredtek el, hi­szen jól tudják — a peda­gógiai munka során napon­ta tapasztalják —, hogy a legkisebb eredményért is meg kell küzdeni. Végül is azonban a célt, amelyet két és fél éve ma­guk elé hij'ztek. lenyegeben elérték: ledolgozták a hát­rányt a légi iskolává! szem­ben. amelynek a több évti­zedes hagyományrendszer adott tekintélyt. Most a, ta­nulmányi fegyelem megszi­lárdításában próbálnak to­vábblépni. Nem azért, mint­ha kedvezőtlenek volnának mutatóik a tanulmányi át­lagokról. a bukási arányról vagy a-z igazolatlan mulasz­tásokról. De szeretnék visz- szaállítani a tanulás, a tu­dás, az ismeretszerzés te­kintélyei. amelynek alacsony volta. természetesen nem­csak ebben az'’ iskolában okoz gondot. Olyan, a való követelmények által megha­tározott légkört kialakítani, amely 'bem a tanulói teljés ít­mény, a 'képességek telje­sebb kibontakoztatasa. mint magatartási érték a jelenle­ginél nagyobb ösztönzést, megbecsülést és elismerést elvez. Fiatalos lendületüket, egységes nevelési szemléle­tüket es rövid gyakorlatuk gazdag tapasztalatait most arra szeretnék fölhasználni, hogy e kevésbé látványos feladat megoldásában érje­nek el sikereket. Pa ál László AMATŐRÖK TARLATA Somogyi művészeti szemle ál címmel pályázatot hirdetett a Gábor Andor mű­velődési központ a város és a járás amatőr képzőművé­szeinek. A pályázatra 97 alkotás érkezett, ebből 35, kiállí­tásra alkalmas munkát választott ki a zsűri. Februárban a művelődési otthonban fogják őket kiállítani. A képen: Klung László «Téli láj« és Magyar Károly «Auschwitz em­lékére« című festett fadomborítása látható Rlwkrttfkttflk «Hí* Nem volt legjobb film A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége film- es tévé-kritikusi tagozata elem­ző vita után úgy foglalt ál­lást, hogy 1980-ban igazan jó film. egyértelmű siker nem született, ezért idén a legjobb film díját nem ad­ta ki. A vitában • négy film — a Vasárnapi szülök. a Vámmentes házasság, a Bé­keidő és a Harcmodor — értékeiről esett a legtöbb szó. Ez utóbbi kettő forgató- könyvét Szálai Györgyi írta, akinek meghatározó szerepe volt a magyar dokumentá­lnia játékfilm létrehozásá­ban és fejlődésében. Ezért a legjobb forgatókönyvíró dí­ját kapta meg. A legjobb színésznő díját Esztergályos Cecíliának, a Vámmentes házasság és a Boldog szüle­tésnapot, Marilyn című fil­mekben. a legjobb színészi díjat Fekete Andrásnak. a Békeidő című filmben nyúj­tott alakításáért ítélték oda, Az okleveleket és a pla­ketteket pénteken a Magyar Sajtó Házában Pálfy József, a MUOSZ elnöke adta át. Igény van, a szervezés hiányzik Klubot az oroszul beszélőknek Régi igényük az oroszul valamilyen fokon beszélge­tőknek, hogy lehetőséget kapjanak valamelyik kapos­vári művelődési intézmény­ben a klubszerű összejövete­lekre. Ez a régi óhaj, saj­nos. még mindig nem telje­sült. Pedig a gondolat jó, csak valahol hiányzik a kezdeményezés. Érdemes volna meglenni az első lépéseket, hiszen pél­dáért nem kel! messzi i-e menni: a közelmúltban ala­kult meg Pécsen az orosz nyelv, az orosz és szovjet kultúra *barátaínak klubja. Amint a szomszéd megyéből érkezeti hírekből megtud­hatjuk, Pécsén sokan van­nak. akik jól beszelik a nyelvet (egy részük a Szov­jetunióban szerezte meg a diplomáját). A most alakult klub többek kozott azt a célt tűzte maga elé, hogy lehetőséget. teremtsen az orosz nyelvismeret szinten tartására, sőt fejlesztésere. A klub ezenkívül azokat is tömöríti, akik érdeklődnek az orosz-szovjet irodalom, zene. művészet iránt. Pécs hagyományai ilyen szem­pontból is gazdagok, ugyan­is már eddig is működött finn, eszperantó, lengyel nyelvi klub, s a most meg­alakult orosz kör felhasz­nálhatja az ott szerzett ta­pasztalatokat. A Pécsi Tanárképző Főis­kola orosz nyelvi tanszéke «védnökséget vállalt« a klub fölött, minden útmutatást és •segítséget megad az orosz klubnak, sőt a klubvezetést Tiszóczky Csaba adjunktus vette a kezébe. A szomszé­dos megyei klub programja — amint értesültünk róla — nyelvfejlesztő társalgásokat, baráti találkozókat, kirán­dulásokat, filmvetítéseket, zenei rendezvényeket ik lá­tott a programjába. Ez a bő ismertetés is mu­tatja, hogy végre nálunk is neki lehetne vágni a klub megalakításának. A régmúlt időben voltak ilyen irányú kezdeményezések Kaposvá­ron is, az MSZBT égisze alatt néhányszor összejöttek az oroszul tudók, a vájt szovjet ösztöndíjasok. Saj­nos, ez a kör elsősorban a kitartó szervezés, a széles körű reklám hiánya miatt szűnt meg. Az idén lesznek tízévesen az MSZBT-tagcsoportok. Akár az ő védnökségükkel, akár valamelyik kaposvári közművelődési intézmény bábáskodásával meg lehetne próbálni egy ilyen klub megalakítását. A Kaposvári Tanítóképző Főiskola egesz biztos, hogy tudna szakmai segítséget nyújtani, hiszen az orosztanszéken rátermett pedaguguifok dolgoznak, s tegyük hozzá, hogy a roU- kolának szintén van MSZBT-tagcsoportja. Ahogy a pécsi program is peioázza. nagy lehetőséget teremtene ez a klub a ka­posvári MSZBT-lagcsopor- toknak is arra, hogy meg tartalmasabban együttmű­ködjenek, olyanokat is be­vonjanak a szovjet iroda­lom, zene és művészet meg­ismerésébe, akik eddig ki­estek a hatósugarából, ugyanis a munkahelyükön nincs MSZBT-tagcsopoit. Az üzemekben, gazdasá­gokban rendezett találkozó­kon szinte egyik csoport a másiktól »-csábítja ál« tol­mácsolásra azokat, akik egy kicsit is pötyögnek oroszul. Néhány tagcsoport éppen ezért szervezett nyelvtanfo­lyamot, hogy minél több ha- zj. tolmácsa legyen. Ha eset­leg sikerülne megalakítani a pécsihez hasonló orosz klubot Kaposváron, talán sokkal több érdeklődőnek teremthetne lehetőséget köz­pontilag az orosz nyelv el­sajátítására. Érdemes minden erő: Össz­pontosítani arra, hogy az MSZBT-tagcsoportok ikülön- külön erőfeszítései helyett az együttes szervezesse! va­lósuljon meg ez a klub. L. G Ungvári Tamás Silbiger Boriska és a világháború Nálunk a családban tilos volt a jóslás, és ha valame­lyikünk a holnapot szóba hozta, apam rámordult zor- dul: »Nem vagy te Silbiger Boriska«. A kijelentés néha azzal a bölcs mondással is párosult, hogy «nem kell előleget venni a nyomorra.'« — ám minthogy az utóbbi intésben nem szerepelt tu­lajdonnév, gyakrabban elfe­lejtettem a tartalmát, mint Silbiger Boriskát. Boriska persze egyetlen le­xikonban sincs benne. Apám meghalt már, anyám meg csak annyit mond, hogy a leghíresebb budai jósnő volt a harmincas években. Egyik idősebb barátom még arra is emlékezett, hogy hírét az az eset kürtölte szét ország­szerte, amikor megjósolta az abesszin—olasz háborút. Így már könnyebb volt utána­nézni. Meg is találtam 1934 decemberi jóslatát mintegy tucatnyi hírlapban: Olaszor- üímo, jövendölte Borúba, Euró A't érintő konfliktusba sodrouik egy másik (feltehe­tően cirill betűs!) országgal. 1935-re Budapest már elfe­ledte Silbiger Borisba jósla­tának tartalmát — csak a borús fenyegetésre emléke­zett. Hogy Abesszíniára tör­ténetesen az analfabetizmus és nem a cirill ábécé hasz­nálata volt a jellemző, azt kevesen emlegették. Silbiger Boriska jóslata — vélték — lényegében bevált. S a pesti szépasszonyok helyett újság­írók adtak egymásnak a faj tincset Boriskánál. 1935 de­cemberében, Luca napján, a híres vívóvilágbajnok, Pet­schauer Attila (1929: Ams­terdam és 1932: Los Ange­les — az olimpiai kardcsa­pat tagja stb., stb.) kopogta­tott be a lakására. Tulajdonképpen tisztes­ségtelen. ha a jóslatot szem­besítjük azzal a jövendővel, amiből mar múlt lett. Lám, épp a tisztesség neveben bo­csátotta meg Budapest Silbi­ger Boriskának, hogy egy olyan apróságban tévedett, mint hogy melyik államot támadja meg Olaszország. Petschauer akkor csupa bizalommal látogat el Boris- kához: — Mi lesz 1937-ben? — 1937-ig nem lesz béke. — Nagy ég, Borisba. Mi lesz Európánkkal? — Franciaorszagbam for­radalmat látok... Magyar- országnak is lesz valami kel­lemetlensége. — No. no . .. Szóval lesz világháború? — Csak azt mondhatom, amit latok. — Pardon!... Kedves Bo- 'riska, kegyed szerint mikor­ra várhatjuk a békét? — Azt mondtam, hogy 1937 márciusától ötven évig. égé szén a nyolcvanas eveki béke lesz. Ezekútan nem csodálom, hogy Silbiyer Borukat elfe­lejtettek, Voltaképpen ebből a jóslatából nem sok vált be. Franciaországban nem volt forradalom, és az ötven­éves békét is megzavarta a második világháború. Van azonban egyetlen mozzanata a jóslatnak, ami — bármi­lyen szerény fogalmazásban kockáztatta is meg Silbiger Boriska — teljességgel való­ra vált: «Magyarországnak is lesz valami kellemetlen- se ge.« Ez a legkevesebb, amit a dologról, akár jóslás forma jaban. mondani lehetett. Ami pedig Petschauer At­tilát illeti: 1943. január 31)- án — Silbiger Boriska béké­jének hatodik évében — Da- vidovkában. munkaszolgá­latosként pusztult el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents