Somogyi Néplap, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-30 / 25. szám
ÉsEi®rmékek piaca A mit másutt már kitaláltak, azon kár a fejünket törni, arra már pazarlás kutatási- fejlesztési forintokat fordítani. Ésszerűbb külföldről megvásárolni a szellemi terméket, s átvenni, adaptálni a műszaki ismereteket. Már csak azért is, mert nehezen versenyezhetnénk fejlett ' ipari államokkal és tőkeerős, cégekkel olyan témákban, amelyeket azok már megoldottak. Pazarlás lenne az is. ha a hazai feltalálók és újítóit szabadalmait, ötleteit hétpecsétes titokként őriznék, és kísérletet sem tennénk az »ósztermékek« értékesítésére. A szellemi termék természetesen áruban: gépként, berendezésként, használati tárgyként, gyártósorként is eladható. Általában ez a gazdaságosabb, ez az előnyösebb. Csakhogy sem az anyagok, sem az energia, sem a munkaerő tekintetében nem állunk olyan jól. Kozgazdasagi nyelvein szólva: nem vagyunk bőviben a termelési tényezőknek. Így aztán lehetőségünk sincs arra. hogy minden ötlet kézzelfogható termékké változzon át. Ilyenformán marad a szellemi termék-kereskedelem. De mi is az a szellemi termék? Ezúttal nem a különböző művészeti alkotásokra gondolunk, hanem kizárólag az iparban, a mezőgazdaságban a közlekedésben a kereskedelemben: vágyás a gazdasági élet." legkülönbözőbb területein hasznosítható szellemi produktumra, eljárásokra, módszerekre. Meglepő, liogy a — tálán túlságosan ts — szakoso’ előtt árukülkereskedelem- mel szemben a szellemi termékek exportjával Magyar- országon mintegy 130—140 cég foglalkozik. Közöttük csupán három olyan vállalat van, amelynek kizárólag a szellemi termékek kereskedelme a feladata — viszont mindössze egy látja el a szabadalmi jog megszerzését : a Licencia. A vállalat igazgatója nemrég a következőket nyilatkozta: »Kis országunk, kis tőkéjű kutatása nem versenyezhet a világcégek fejlesztésével. Manapság nagyon nehéz vadonatújat kitalálni — rádiót, tévéi, számítógépet —, de az alkatrészeken, a megoldásokon mi is tudunk jobbítani. S ezeket az apróságokat keresik az »észtermékek« piacán. Van helye tehát a honi szellemi produktumnak a külpiacokon. Néhány kirívó, ám közismert példa arra enged következtetni, hogy némelyikük sokszor kapó- sabb kint. mint idehaza. Csupán azért, mert honi berkekben még nem fejlődött ki eléggé a kockázat- vállalási hajlam. Pedig külföldi szellemi termék vásárlásánál is náev — legalábbis nagyobb — a kockázat, mint ha például hazai kutatási eredmény gyakorlati hasznosítására törekszenek, Ez utóbbira — talán mert a fejlesztési forintok folyamatosan, lassacskán, nem pedig egy ősz- szegben csordogálnak — kevésbé figyelnek a felügyeleti hatóságok. A licenc- és knotvíhow-vásárlás vi.szőni, mindig szem előtt van. a megvalósítók és a külső szemlélők egyaránt mielőbb várják eredményeit, hasznosulását. Egy szó mint száz: külföldről vásárolt szellemi termékkel — ha hiba csúszik a számításba — köny- nvebben. feltűnőbben meg lehet bukni. Az utóbbi tíz esztendő során meglehetősen sokat fejlődött a szellemi produktumok kereskedelme, ám a dinamika es az eredményesség korántsem kielégítő. Nem véletlen, hogy a párt XXI. kongresszusán a következőket fogalmazták meg: »Több figyelmet kellene fordítani a szellemi termékek átvételére, a hazai alkalmazására és továbbfejlesztésére. Ez kao- jon megfelelő helyet és elismerést a kutatók tudományos tevékenységében.« Különösen az idézet második felére kell figyelni (miután az első részét — elvben legalábbis — mindenki elfogadja.) Mert ami a tudományos munka elismerését illeti, a kutatók saját kutatásiban érdekeltek, .nem ledig a külföldi licenc vagy know-how honosításában. ■*sp ív: a magasabb mű- I szaki kultúrát képviselő termelési szerkezet tömegesen igényel újabb és újabb műszaki, kutatási információt, eljárásokat. Ezek egy részét csakis külföldiről szerezhetjük be, és tudásunk egy részét magunknak is exportálói kell. Hiszen a szellemi munkamegosztás hasznosságát az újdonságok, korszerű gyártási módszerek gyors elterjedésénél, munkánk egyszerűsödésénél, könnyítésénél, igényeink jobb. teljesebb kielégítésénél mi sem bizonyítja jobban. M P. Megvalósuló javaslatok Ösztönző prémium a vasutasoknak A szak szervezeti iroda ab- lakabo) lelátunk a kaposvári pályaudvarra. Tompán, de azért behallatszik a hangszóró minden közleménye, s látjuk a havas sínek között topogó, siető vasutasokat is. Cseh Janos szakszervezeti titkár olykor- olykor szintén kinéz az ablakon: Vajon minden rendben megy-e. Amíg beszélgetünk, hol telefonon, hol személyesen keresik. Akad közöttük szaks zervezet i tag, és aktíva is. aki továbbképzés, oktatás ügyében kér felvilágosítást. Nyolc hónappal ezelőtt ott voltam a bizalmi testület ülésén, amikor megválasztották a szakszervezeti bizottságot. a tisztségviselőket. Sok okos javaslat hangzott el a szakszervezeti munkánál, a vasúttal kapcsolatban. Hogy mi történt azóta? — ezt tesszük mérlegre Cseh Jánossal. — Elhangzott például az újjáválasztáskor, hogy öt- száz-hatszáz forinttal nagyobb besorolásuk van azoknak, akik a polgári életben valamilyen képesítést —kőműves, szabó stb. — szereztek. Központi intézkedés alapján július 1-i hatállyal rendezték azoknak a bérét, akiknek megvan az összes vasúti szakvizsgájuk, s így csökkent a feszültség. Ez nagyon jó hatással volt. A másik intézkedés a nyugdíjasokat érinti: korábban az az özvegy, aki saját jogán kapott nyugdíjat, nem vehette tovább igénybe a kedvezményes vasúti igazolványt. A megyei szakszervezeti küldöttértekezleten is kifogásolták ezt, s a vasutasok szakszervezeti kongresszusának döntése alapján január 1-től az özvegyek megtarthatják a kedvezményes igazolványt. — Sikerül-e teljesíteni a bizalmiak kérését? Több felszólaló javasolta, hogy készítsék fel őket a megnövekedett feladatokra. — Igen, éppen 'most dőlt el Pécsen, hogyan tudjuk a legésszerűbben, takarékosan megoldani a 210 kilométeres vasútvonal mentén tevékenykedő 184 bizalmi es bizalmihelyettes, valamint harmincöt gazdasági vezető fölkészítését. Ki ahoi dolgozik, ott Vész részt az oktatásban, s így senkinek sem kell fölöslegesen utazgatnia. Február 26-án kezdjük, és decemberben fejezzük be. Kaposváron. Dombóváron, Nagykanizsán, Pécsen lesz oktatás, tehát elsősorban a nagyobb csomópontokon. A szakszervezetek, a vasutasok kongresszusának határozatait. dolgozzuk föl, aztán foglalkozunk a VI. ötéves tervvel, a MÁV terveivel: szóba kerül a szakszervezetek jog- es hatásköre, a partneri kapcsolatok elmélyítése. — Hogyan lendültek munkába a bizalmiak a választás óta? — Tapasztalataim szerint a szakszervezeti demokratizmus erősödött A bizalmi testület sokkal hatékonyabban tevékenykedik: gyorsabb lett például az információk áramlása a tagsághoz és onnan vissza. A bizalmi a testületben most egy az egyben hallja a terveket, az .elképzeléseket, részt vesz a döntés előkészítésében, majd a döntésben, s rögtön be tud számolni minderről — bármiféle áttétel nélkül — a tagoknak. Ennek a hatását már érezzük. A gazdasági vezetőik nem hoznak döntést a szak- szervezet nélkül a dolgozók érdekeit, személyét érintő ügyekben semmilyen szinten. A bizalmiak véleményét meghallgatják a személyi juttatásoknál és más esetben. Így erősödött a kapcsolat a bizalmiak és a partner gazdasági vezetők között. S még egy: igen megélénkült az üzemi demokrácia fórumának számító szocialistabrigád-vezetői tanácskozás. Nagyon felelősen döntenek például abban, hogy ki milyen elismerést, juttatást kapjon a vállalások teljesítése alapján. Az áldozatkész, szakmájukat szerető, jól ismerő szorgalmas vasutasok össztel je- sítménye nagymértékben segíti az egész népgazdaság eredményességét. Ezt. figyelembe véve készül a VI. ötéves tervre ervenyes premiumszabályzat, amelyet rtiajd a szakszervezeti bizottság hagy jóvá. — Ügy élezzük, hogy ez a szabályzat csökkenti az egyéni premizáltak körét, ugyanakkor olyan csoportok részére határoz meg prémiumfeladatot, amelyeknek a munkája összefügg az észszerű gazdálkodással, az üzembiztonsággal. Elsősorban a minőségi követelmények teljesítésére ösztönöz minden területen. Dolgozóink elégedettek voltak az V. ötéves tervben megvalósult szociális ellátással. Most már megkezdtük a mostani tervidőszak feladatainak összehangolását. Szerintünk további javulás várható ezen a területen. Lajos Géza 0 balatoni halászat jövője Egyik' legnagyobb természeti kincsünk a Balaton, így érthető, hogy az embereket élénken foglalkoztatják a tó nriai állapotával és jövőjével kapcsolatos közlések. Sajnos az e témáról szóló cikkek és híradások némelyike nem kellően megalapozott. Voltak, akik a tó »biológiai elöregedése«- vagy nagymértékű szennyeződése« fölött érzett aggodalmukban túllőttek a célon, vészjelzéseket adtak, de legalábbis egyoldalúan — és a környezetvédelemmel kapcsolatos illúzióktól sem mentesen — írtak és szóltak. Sokan ma is tudni vélik, hogy a balatoni halfogás évről évre csökken, mások saját horgászbalszerencsé- jükbőí vonnak le messzemenő következtetést. Mindez arra késztette Dr. Dobrax Lajost, a neves szakírót, hogy végre tiszta vizet öntsön a pohárba. A Halászat című szakfolyóirat legutóbbi számában részletesen elemzi a tó halászati hasznosításának mai helyzetét és kilátásait. Tény, hogy az 1965-ös és 75-ös. elsősorban a Zala folyó ipari szennyvízének rovására írható halpusztulások komoly károkat okoztak. Például a süllőállomány fele kipusztult, s máig is csak a korábbi szint 80 százalékánál tártunk. Emiatt nem változott azonban lényegesem a- tó halgazdasága. Üsz- szesiségében nőtt a nemes halak aránya: meghaladja az állomány negyedét. Tény az is. hogy a Kis- Balaton lecsapolása vagy a Zala . szabályozása negatív biológiai hatásokat hozot. A »kiegyenesített* folyó fel- gyorsulása például nem hagy elég időt a szennyeződések teljes lebomlására. A nyári napokon a parton üdülő 500—700 ezer ember is nagy tehertétel a tó számára. Mindennek ellenére azonban a Balaton 1800 millió köbméternyi vizének csaknem háromnegyede ivóvíz minőségűnek számítható. S bár valóban nagy szükség van a Balaton védelméért ltét-három éve széles körben megindult, a technika legújabb vívmányait is segítségül hívó erőfeszítésekre, szó sincs a tó halászati elértéktelenedéséről. A Balaton halvagyona mintegy 5000 tonna. Ebből évente átlagosan 1500 tonnányit fognak ki már 30 éve. Az egyes évek fogása közötti 50—150 tonnányi — tehát nem túl jelentős — eltérést legkevésbé sem a halászszerencse Változása okozza — mint azt talán sokan gondolnák —, hanem az eltérő időjárás, a halászati idény egy-két hetes megrövidülése vagy meghosszabbodása. Hogy a horgászok balatoni esélyei sem romlottak, mutatja: az elmúlt 25 évben tízszeresére nőtt a kifogott zsákmány. Mivel a horgászat úgynevezett szelektív halfogási mód, a halászaténál jóval nagyobb, mintegy 70 százaléknyi a kifogott nemes halak aránya. E szenvedély,, vagy ha úgy tetszik, sport népszerűség^ rohamosan nő. 1977-ben 12 ezer éves jegyet adtak ki a Balatonra, tavaly már 15 ezernél is többet. A napi jegyek szórna meghaladta az 50 ezret. Felvetődik a kérdés: nem lesz’e több az »eszkimó«, mint a »fóka«. A szaklap adatsoraiból megálláoítha- tó; semmiképp. Egy-egy halastóból hektáronként 10— 20 mgzsa halat fognak ki, ugyanakkor a Balatonból csupán 25 kilót. Tehát a halgazdálkodás intenzitásának akár 25—30 százalékos növelése sem befolyásolna a víz egyéb funkcióit. Nagyon is számottevő volna viszont az a devizatöbblet, amelyre ily módon a népgazdaság — főként az angolna és a süllő révéin — szert tehetne. Ennek fontos feltétele a vízminőség javítása, illetve a további romlás meggatiá- sa. A BIB és az OVH programja is első feladatként jelöli meg a befolyó vizek megfelelő derítését, szűrését. Elsősorban ezt a célt szolgálja a növényevő háziak, főként a fehér busa folyamatos telepítése is. Dr. Dobrai Lajos számításai szerint összesen- 400 tonna hal — zömében ponty es süllő — betelepítése indokolt. Ez esetben a tóból a jövőben is biztonsággal — a rabló- gazdálkodás veszélye nélkül — fogható ki évi 1500— 1600 tonna hal. E mennyi- ség — a fehér busa betelepítésének arányában — még növelhető is. A horgászlétszám korlátozás nélkül emelkedhet. Végül is a tő — jóllehet védelméért az eddiginél sokkal többet kell tennünk — korántsem jutott még tűrőképességének határára. Ésszerű, körültekintő gazdálkodással a balatoni halászatnak biztos jövője van. B. F. A BABÉR MINDENKIÉ Amikor az előzetes telefonbeszélgetés során megállapodtam Vermes Vilmossal, a domneri városrész tanácstagjával, hogy fölkeresem, és ő föleleveníti tizenhárom év tanácstagi munkájának legerdekesebb mozzanatait, elsősorban arra számítottam: furcsa eseteket, különös panaszokat jegyezhetek föl. Rövidesen kiderült azonban, hogy más malomban őrölünk. Amikor a legnagyobb sikeréről kérdeztem, így kezdte a beszélgetést: — Több mint tíz évig hadakoztunk a városrész lakói nevében a Malomárok rendezéséért. Végigjártunk szinte minden számba jöhető fórumot, a városi tanácstól az országos szervekig, míg összejött a szükséges pénz. Most végre elkészül, és mindannyiunknak nagy kő esik le a szívéről. Ugyanolyan nagy élmény számomra, hogy fölépült egy tornatermes óvoda, amilyen nem sok van az országban; minden igényt kielégítő orvosi rendelővel büszkélkedhetünk, és ugyancsak hosz- szú utánjárással sikerült létrehozni az öregek napközi otthonát. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy mindezekben a mi munkánk is benne van. — Mit kellene még megvalósítani? — £}ok még a kielégítetlen, jogos igény. A postánk kicsi és "korszerűtlen. Sok a földes utca. Nincs egy rendes könyvtárunk, nagyon jó lenne egy korszerű Patyolat-szalon a városrészben. és még sorolhatnám tovább. Sajnos, ezek létrehozásának pénzügyi gátjai is vannak. de előbb-utóbb mindegyik kívánság teljesül — Mi a legfontosabb egy tanácstag munkájában? — A következetesség. a sokirányú kapcsolattartás mellett az éles szemre szintén nagy szükség van. Számtalan példát tudnék sorolni erre. A városrész tízezer lakóját valamelyik tanácstagunk vagy népfrontaktívánk biztosan ismeri. A oanaszok, észrevételek több- 1 'égé rendszerint eljut hoz- -.ánik. Tőlünk, választott képviselőktől függ. hogy azt hova és milyen módon továbbítjuk. Nem olyan regen történt, hogy tatarozták a legforgalmasabb élelmiszerboltunkat. Tejet, kenyeret a szomszédos üzletekben lehetett kapni* de a környék lakói sok alapvető cikkért a belvárosba jártak. Az idős embereknek nem volt könv- nyű átjárniuk a lépcsős hídon. Amikor sízóvá tettük ezt a tanács illetékeseinél, dicséretre méltó gyorsasággal intézkedtek, és feltöltöttek a zöldségboltot áruval. Persze nem várjuk meg mindig, amíg valakitől panasz érkezik. — Milyen súlya van a tanácstag szavának a testületben ? — Számít a véleményünk, és elvárják, hogy javaslatokat is. tegyünk. Ez érthető, hiszen a tanácsi osztályon dolgozó négy vagy öt tisztviselő nem képes megtudakolni minden lakó véleményét egy-egy döntésre váró kérdésben. Hallottam már én is olyan »vádakat«, hogy 1 a tanácstagok csak szavazni tárnak a testületi ülésre. Ez nem így van. Ha kevés s ozzászolás, az nem az érdektelenségből fakad. A bizottságokban sokszor kemény vita ‘folyik,’ s mielőtt egy javaslat a plénum elé kerül, nagyon sokan véleményt nyilvánítottak róla, kiegészítették, módosították. Az azonnali Intézkedést kívánó esetekben pedig szeretnénk minél »lejjebb vinni« az ügyeket. Ha valahonnan nem szállítják el időben a szemetet, akikor ne a tanácselnökhöz vagy az osztályvezetőhöz menjünk panaszra, hanem az illetékes tisztviselőhöz. — Szükség van-e személye, kapcsolatokra ? — A személyes kapcsolatok mindig lendítettek az ügyön. Sokkal könnyebb szó; érteni mondjuk egy gyárigazgatóval, ha nem kell elmondanom, hogy ez és ez vagyok hanem úgy kezdhetem a beszélgetést, hogy »Sanyikám. ide figyelj« — mert ő egykor a tanítványom volt. Elvégre közös a célunk, és ha sikerrel jár-* tunk el, akkor a babér nem az övé vagy az enyém, hanem mindazoké az embereké, akik egy kicsit is tettek a cél érdekében. L. 1. SOMOGYI NÉPLAP
